Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-09-14 / 37. szám
o RS Z Á G 0 S E VA N G É L I KUS' H ÉTILAP XL. ÉVFOLYAM, 37. SZÄM 1975. szeptember 14. Ara: 2,50 Forint Együttműködés A tudományos-technikai forradalom következményeképpen kicsire zsugorodaát a világ. Azok a népek, amelyek még egy századdal, vagy akár félévszázaddal ezelőtt egymástól sokszor nagyon nehezen legyőzhető távolságban éltek, most a hírközlő és közlekedési eszközök hihetetlen gyors fejlődése nyomán valóban egymás szomszédságában kerültek. A világ „legelrejtet- tebb zugából” is szinte pillanatok alatt megérkeznek a hírek sokszor több tízezer kilométer távolságban levő másik országba, sőt a műholdak segítségével gyakran még élőképeken is nyomon kísérhetjük az eseményeket. A híreknek és a televíziós képeknek nem állhatnak útjába az óriási hegyek, az óceánok és az országhatárok. Nagyon közel állunk ahhoz a helyzethez, amelyben elmondhatjuk, hogy szinte „mindenkiről és mindenről mindent tudunk”. Szokták azt is mondani, hogy „társbérletbe” kerültek a népek egymással. , EZ A „TÁRSBÉRLETI KÖZELSÉG” egyre sürgetőbben vetette fel azt a kérdést, hogy ebben a helyzetben hogyan viszonyuljanak egymáshoz a népek. Eljenek-e abban a>. rossz viszonyban, amelyben szinte közmondasszerűen számos társbérlő él egymással, vagy rendezzek ugjj a viszonyukat, hogy mindegyik nép az egesz világot egyetlen otthonnak tekintse, amelyben nem gyűlölt idegenként élnek egymás mellett, hanem egymást segítve és boldogítva. Eleinte ezt a kérdést az tette égetővé, hogy az egymás mellé került emberiség előtt fel- rénilett az együttes-elpusztulás lehetősége. Arról volt szó — és sajnos ez még ma sincs a hátunk mögött —, hogy egy esetleges atomháború kirobbanása esetén a „társbérletben” élő emberiség együtt semmisül meg. Ebben a szakaszban átok, akik felelősséget éreztek az egész emberiség egyetlen otthonáért és az emberi élet megmaradásáért, azért fáradoztak, hogy biztosítsák a népek „békés egymás mellett élését” és ezzel együtt az atomháború elkerülését. A jóakaraté népek és államvezetők óriási erőfeszítései révén lényegében sikerült elérni a népek békés egymás mellett élésének nemcsak lehetőségét, hanem megvalósulását is, annak ellenére, hogy ezért újra és újra meg kell küzdeni. Mindenesetre minden jel azt mutatja, hogy a népek az élet és halál mezsgyéjén, az életet választották. Itt azonban nem lehetett megállni. Fölvetődött az az újabb kérdés, hogy a megnyert életet mire használják fel a népek, vagy még világosabban: mit tegyenek azért, hogy ez az élet ne csak maradjon, ne csak kibírható legyen, hanem szép és gyümölcsöző legyen. Hamarosan kitűnt, hogy a békés egymás mellett élés nagyszerű eszméjét és gyakorlatát továbbra is szem előtt tartva, azt tovább kell fejleszteni és el kell jutniuk a népeknek az együttműködéshez. Ahhoz a helyzethez, amelyben nemcsak tudomásul veszik és elviselik a másik jelenlétét a világban, hanem azzal a másikkal aktívan együttműködnek az eoész emberiség otthonának szellemi, lelki és anyagi aavtanítására. Egyre sürgetőbbé válik a mi időnkben a különböző társadalmi rendszerek. tudományos. kultúráiig, gazdasági, kereskedelmi és ipari együttműködések. A NÉPEK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK SZELLEMÉT AKARJA ERŐSÍTENI a Keresztyén Békekonferencia Folytatólagos Bizottságának hazánkban. Siófokon szeptember 15—19. között tartandó ülése. Ezen az ülésen korunk legidőszerűbb kérdése, az „együttműködés” szerepel az előadások és megbeszélésék középpontiában. Az a több. mint 250 résztvevő — aki a világ minden részéből érkezik a konferenciára — négy napon keresztül tárgyal arról, hogy mit ts jelent és milyen feladatok elé á'lítja az egyházakat az együttműködés gondolata és gyakorlata. MIND ANNYIUNK SZÁMÁRA RENDKÍVÜL NAGY ÉRTÉKET és Ígéretet jelent az európai népek Helsinkiben aláírt biztonsági es együttműködési megállapodása. Szinte lólegzét-fojt- va figyeltük a televízió képernyőjén a Szojuz és Apolló űrhajók utasainak a világűrben való találkozását és egyiittműködését. Most az a nagy kérdés a keresztyén egyházak számára ebben a világ helyzetben, hogy az együttműködésnek ezt a szellemét a maguk területén, és azon túl. hogyan tudják a maguk eszközeivel, a maguk bázisán és a maguk mondanivalójával fejleszteni és erősíteni. Tudjuk, hogy nagyon sok keresztyén ember szerte a világon erre a kérdésre csak egyetlen feleletet hajlandó adni, és pedig azt, hogy „az egyház hirdesse Jézus Krisztus evangéliumát, szolgáltassa ki a szentségeket” és ez a legtöbb, amit a népek együttműködéséért tehet. Kétségtelen, az egyházaknak letagadhatatlanúl fontos feladata Jézus Krisztus evangéliumának hirdetése ilyen összefüggésben is. Ezt nem pótolhatják mással. De itt nem állhatnak meg. Éppen az általuk hirdetett evangélium hívja és küldi őket még másra is. Arra is, hogy a különböző felekezetű keresztyének és keresztyén egyházak egymással is működjenek együtt az emberiség békés otthonának építésében, szellemi, lelki és anyagi javainak gazdagításában. Ne engedjék az egyházak, hogy a dogmatikai különbségek és ellentétek meggátolják őket abban, hogy együttműködjenek egymással a népek békéjéért, társadalmi igazságosság megvalósításáért, a kenyér egyenlő elosztásáért, a faii megkülönböztetés eltörléséért, a gyarmatosítás utolsó maradványainak felszámolásáért az egész világon. De még itt sem állhatnak meg a keresztyén egyházak. Siófokon is újra meg kell vizsgálni a jelenlevőknek, hogy a keresztyén egyházak és keresztyén világszervezetek hogyan tudnának eoinittműködni a világi fbékeszervezetekkel és minden ölvan világszervezettel — elsőrenden az ENSZ-szel —, amely céljául tűzte ki. hogy az egymás szomszédságában élő népek az. életet ne csak fenntartsák és biztosítsák, hanem, valóban széppé és boldoggá tegyék. EGY OLYAN ORSZÁGBA JÖNNEK KÜLFÖLDI VENDÉGEINK. amelyben az elmúlt 30 esztendőben igen nagy eredmények születtek népünk előrehaladása és boldogulása érdekében. Olyan protestáns egyházak látják itt vendégül őket, amelyek ebben a társadalmi rendszerben nemcsak megtalálják helyüket, hanem segítik is ezt a társadalmat annak fejlődésében. Hozza Isten vendégeinket! Kívánjuk, hogy legyen mindany- nyiunk számára gyümölcsöző a siófoki konferencia. D. Káldy Zoltán Érdemes megnézni Budapesti pillanatfelvételek Fasor Városnéző kőrútunk során nem mulaszthatjuk el a legszebb budapesti evangélikus templom, a fasori templom megtekintését. Ide különös szeretettel hívjuk a látogatókat, mert felújított belsejének varázslatos szépsége sokáig izgatni fogja az emlékezeteket. Legszebbnek mondottuk, mert valóban az. Környezete is A fasori templom oltártere a Benczúr Gyula festménnyel nyugodtabb valamivel a „city” zsibongó, hullámzó utcáitól. Kevesebb kárt tett a háború is ezen a környéken, s a Ligetbe vezető út valóban „fasor”. Lombos fái mély, barna árnyékba borítják a járdákat, ahol nagypapák és nagymamák sétáltatják unokáikat, s csak a „laterna magicát” kell bekapcsolnunk, vagy szemünket behunynunk, hogy a suhanó gépkocsik helyett lóvas- utat, fiákereket láthassunk. És pomerádés vasárnap délutánokat, amikor nagy karikákat hajtottak matrózruház kisfiúk, s zsiraldi kalappal sétáltak a fiatalurak. Csak 70—75 évet kell visszahajtani az idő óramutatóján. Alig változott tehát a környezet. Kissé kopottabbak ugyan a kerteknek árnyaiban meghúzódó villák és kissé hí- zottabbak a fatörzsek, háj helyett évgyűrűkből eresztettek pocakot maguknak. Itt áll tehát neogót stílusú templomunk a Gorkij-fasor elején. Pecz Samu tervei alapján. Pontosan a század- elején tervezték és 19(14-ben készült el. Akkor, amikor a milleneumi Magyarország külső pompája és csillogása mögött a belső bajok és fekélyek fájdalma zsilipet keresett. A teínplom építésének befejezése is késett a sztrájkok miatt. Pecz Samu gótikus terve azonban megvalósult. Kissé a párizsi Sainte-Chapelle mintájára. Neogótnak mondjuk, mivel a századok régen meghaladták ezt a stílusirányzatot. Aki azonban belép a templomba, azt kissé megüti a középkor szele. A francia gótika támadt fel ezekben a tervekben. Kéthaiós templom, de nem kereszthaiós. Az oldalhajó alacsonyabb a főhajónál s a két haiót hatalmas oszlop választja el egymástól. Az orgona karzatán kívül, az oldalhajó fölött is kettős boltíven nyugvó karzattal találkozunk. Szorosan a fal mellett, magasan áll a szószék. mögötte az oltártérben csúcsíves oltár. Fehérségével kiemelkedik az oltártérből oszlopoFon nyugvó, árkádos gyertyafülkéi, gótikus tor- nyoeskái, ék alakban felfutó portálja pazar keretet nyújt az oltárképnek. Maga az oltár sima, oszlopokon nyugvó márványasztal. A templom egyik ékessége és értéke Benczúr Gyula utolsó vallásos tárgyú festménye, az oltárkép. A napkeleti bölcseket ábrázolja, amint hódolnak a gyermek Jézus előtt. Erős benczúri színek, az olajfesték csillogása lenyűgöző hatást vált ki. A fény, s így a világos színek haránt húzódnak a képen. Győry Aranka Kemény Lajosra hivatkozva állítja, hogy az egvik királv maga Ferenc József. Az auliküs Benczúr a fehér köntösű Mária elé térdeltette, amint a kisded fölé hajol. No, nem akarjuk részletesen leírni a templom belsejét, s azt, hogy Pecz Samu miképpen transzponálta a középkor stílusát evangélikussá. Nem akarjuk a főbejárat fölötti 5 méter átmérőjű büszke rózsaablak szépségéről, a homlokzat előreugró, csúcsíves portáljáról, a magasba törő ékalakú oromfalról vagy a templom jobb oldalán emelkedő támpilléres égbetörő toronyról szólni. Látni kell és aki látja, az lelkében izgalmasabb fényképanyaggal távozik. mint amit e sorok nyújtani tudnak. Óbuda De lépjünk innen egv nagyot, a Duna jobb oldalára, oda, ahol 1700 évvel ezelőtt a rómaiak katonai amohiteátru- mukat építették. Kolosszális épület volt ez, még romjait is megcsodálja a szüntelenül ideáramló turista népség. Valaha 13 ezer embert fogadott be. a vadállatok kazamatái ma is jól láthatók. Innen csak néhány lépésre, a Dévai Bíró Az óbudai templom oltártere Mátyás térre épült az evangélikus templom. Nem Is olyan régen, 1935-ben. Friedrich Lóránt volt a tervezője. Stílusát nehezen lehetne meghatározni, a modern egyházi építőművészet egyedüálló darabja. Mégis van benne valami „északi”, norvég, vagy dán hatás, de ugvanúgv mondhatnánk, hogy Koós Károly építő szelleme is körüllebegi. Külsejét uralja a terméskő, amely a torony egészét, a bejárati előteret, az oldalfalak egy részét, s a lépcsőzetes, a tetőzet formáját nyomon kísérő első, hátsó oromfalakat díszíti. A formák itt leegyszerűsödtek, vasbeton tartószerkezete már a modern építészethez tartozik. Ez tartja a kazettás mennyezetet, amely ráboi-fü magasan a templom belsejére és a gyülekezetre. Amikor épült az ódon Óbuda egyik kiemelkedő éj Hete volt. A tér közepét uralta és a földszintes, régi, kicsi házak mintha a templom védőszárnyai alá akartak volna húzódni egy kirobbanni készülő vihar elől. A vihar azután valóban kitört s talán legtöbbet maga a templom szenvedett tőle. 1944 szilveszter éjjelén egy gyújtóbombától találva a tetőzet, torony, berendezés, minden, ami csak éghető volt, a tűz martaléka lett. Szinte magam előtt látom néhai Mohr Henriket, a templomépítő papot, aki vödörrel a kezében, mint egy eszelős, hordta a vizet, hogy eloltsa a tüzet. Hiába. Porig égett minden. Pusztán az üszkös falak meredtek az ég felé. Aztán kezdődött a heroikus erőfeszítés. Szegényen, lerongyolódva újjáépíteni azt, amit a háború elpusztított. S ma úgy áll előttünk az óbudai templom, kazettás menyezeté- vel, sima, egyszerű márvány- oltárával, felújított külsejével, mint régen. Csak orgonáját, mely Budapest második legszebb evangélikus orgonája volt, nem sikerült pótolni. Eközben megváltozott a világ a templom körül. A régi Óbudának már csak nyomai akadnak itt-ott. Az 1971—72- ben elindított rekonstrukció következtében rohamos átalakuláson ment keresztül ez a városrész. Kilenc-tiz emeletes házak nőttek a templom köré s kicsiny lett a hajdan kiemelkedő, büszke templom. „Nékem alább kell szálla- nom” — vallja a Keresztelővel együtt, hogy betölthesse korunkban is hivatását. Dr. Rédey Pál ÖSZTÖNDÍJAS CSERE A FINN EVANGÉLIKUS EGYHÁZZAL Joób Olivér ostffyasszonyfai lelkészt egyházunk egy tanulmányi évre kiküldte Finnországba, a helsinki egyetem teológiai fakultására. Ösztöndíjasunk augusztus végén megérkezett Helsinkibe. A finn evangélikus egyház kiküldetésében és egyházunk meghívására Erkki Väänänen, a rovaniemi gyülekezet lelkésze tolt majd egy tanulmányi évet Teológiai Akadémiánkon. LVSZ TANULMÁNYI KONFERENCIÁK A dániai Liselundban szeptember 13—20. között európai tanulmányi konferenciát rendeznek az egyház megújulásáról és az egyházi struktúrákról. Egyházunk vezetősége dr. Hafenscher Károly Deák téri lelkészt küldte ki erre a konferenciára, mint a megfelelő magyar tanulmányi csoport vezetőjét. A svájci Bosseyban szeptember 22—27. között tanulmányi konferenciát rendeznek egy későbbi, a keresztyénség és a marxizmus közötti dialógusról rendezendő konzultáció előkészítésére. Egyházunk vezetősége a megfelelő magyar tanulmányi csoport vezetőjét, ifj. Harmati Béla teológiai előadót loildte ki a konferenciára. A NORVÉG EGYHÁZ KONFERENCIÁJA A norvég evangélikus egyház tyén bizonyságtétel Európában az északi államok és a szocia- ma”. A konferenciára egyhá- iista államok evangélikus egy- zunk vezetősége dr. Fabiny Ti- házai közötti kapcsolatok elő- bor teológiai dékánt és dr. mozdítására szeptember 13— Nagy István esperest küldte ki. 22-ig konferenciát rendez az Dr. Fabiny Tibor előadást is Oslo melletti Marieholmban. A tart „Igehirdetés és diakónia” konferencia témája: „Kérész- címmel. FINN LELKÉSZKONFERENCIA A finn evangélikus egyház elsősorban fiatal gyülekezeti lelkészek részére konferenciát rendez Järvenpää-ban szeptember 29-től kezdődően. „A Biblia a gyülekezetben” témával. Egyházunkhoz is meghívás érkezett egy gyülekezeti lelkész kiküldésére. Egyházunk képviseletében Baranyai Tamás domonyi lelkész vesz részt a konferencián. DR. FABINY TIBOR ELÖADÄSA DEBRECENBEN A Magyarországi Református adást tartott dr. Fabiny Tibor Egyház Teológiai Doktorai az Evengélikus Teológiai Aka- Kollégiumának egyháztörténeti dé dékánja >>A gyászévti- szakosztalya augusztus 28-an ‘ . .. ülést tartott a Debreceni Kol- zed evangélikus emlékírói” légium épületében. Ezen elő- címmel. BUTHELEZI LELKÉSZ MEGNYERTE PŐRÉT DÉL-AFRIKÁBAN A dél-afrikai Transvaal-tar- tomány legfelsőbb törvényszéke augusztus 12-én igazságot szolgáltatott dr. Manas Buthe- lezi evangélikus lelkésznek, az ismert ’nevű afrikai teológusnak, akit tavaly a dél-afrikai kormány először hivatalosan „kiátkozott”, azaz megvonta tőle a szólás, a tanítás, a politikai és közéleti szereplés jogát, majd a nemzetközi tiltakozás hatására ezt az „átkot” visszavonták. Lapunkban annak idején beszámoltunk arról, hogy egyházunk is tiltakozott Buthelezi elítélése ellen. A személye elleni kampányhoz hozzátartozott akkor az is, hogy a „To the Point” című lapban olyan cikk jelent meg róla, mely szerint Buthelezi sajnálta, hogy nem sikerült egy korábbi merénylet az akkori miniszterelnök ellen, bombamerényletet kívánt a pretoriai parlament épülete ellen és késznek mutatta magát mindenféle erőszakos, kormányellenes cselekedet támogatására. A lap ellen Buthelezi pert indított és az eljárás során most a legfelsőbb bírósági ítélet szerint a 39 éves teológus mintegy 54 ezer nyugatnémet márka értékben kapott anyagi kártérítést a lap kiadóitól, (epd)
