Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-08-24 / 34. szám

ßß Régen és ma — Osagárdon Érdemes megnézni Tovább a diakónia útján Hű tükör A KONDOROSI GYÜLEKE­ZET PRESBITÉRIUMA ked­ves ajándéknak tartja a három püspöki jelentés könyv alak­ban való megjelenését. Az or­szágos és kerületi gyűléseken csupán néhányan vehettek részt és hallhatták a személyes beszámolókat, most pedig min­den presbiter olvashatta eze­ket a jelentéseket. Ezek a je­lentések azért fontosak, mert híven tükrözik a magyaror­szági evangélikus egyház mai teológiai látását, szolgálatát, útját a szocialista társadalom­ba. Mi, presbiterek és egyház­tagok helyeseljük a diakóniai teológia egyértelmű, világos megfogalmazását, mely szerint az egyház szolgálata nem le­het más, mint Jézus Krisztus követése, .ki nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy Ö szolgáljon és adja éle­tét másokért. Az uralkodó egyház régi ké­pe megcsúfolása volt a krisz­tusi tanításnak, a szolgáló egy­ház felel meg az egyház iga­zi lényegének. Mi, presbiterek és egyházta­gok benne élünk szocializmust építő hazánkban és azt tevő­legesen is munkáljuk, miköz­ben benne élünk egyházunk közösségében is, és tevékenyen munkáljuk annak javát is. A magyar társadalomban sem­miféle hátrányban nem része­sülünk azért, hogy buzgó egy­háztagok vagyunk. Hazánk és egyházunk szolgálatát nagyon jól össze tudjuk egyeztetni és nagy öröm számunkra az. hogy ugyanezt tapasztalhatjuk egy­házunk legfelsőbb szintjén és a gyülekezetek- területén is, ahogy ezt a „Három püspöki jelentés” is tanúsítja. HAZÁNK SZERETETE ÉS SZOLGÁLATA természetes dolog számunkra, hiszen ha­zánk polgárai vagyunk, szo­cialista rendszerünkbe való be­illeszkedés pedig öröm szá­munkra, mert egy igazságo­sabb társadalmi rendet jelent a régitől, mely az egész nép javát, boldogítását nemcsak kitűzte célul, hanem azt lé­pésről lépésre meg is valósít­ja. Mi magunk is személyesen élvezzük szocialista rendünk nagy vívmányait. Egyházunkat pedig azért sze­retjük, mert megtanít minket helyesen élni a javakkal, ré­szesít az evangélium hirdeté­sében, a bűnök bocsánatában, ezzel segít rendezni emberi kapcsolatainkat és az Istennel való kapcsolatot és az üdvös­ség útjára vezet. S egyben megnyitja szemünket a mások nyomorúsága meglátására és késztet a segítségnyújtásra. Az egész emberiség nagy család­jáért tesz felelőssé. EGYHÁZUNK ILYEN VI­LÁGOT ÁTFOGÖ FELELŐS­SÉGÉRZETRE sohasem taní­totta a gyülekezetben élő hí­veket, mint az elmúlt 30 év alatt. A felelősségérzet azon­ban nemcsak a nagy dolgok iránt, hanem a kisebb szolgá­latokért is felébredt egyhá­zunk szolgálata által. A közös­ségtudat formálásában is igen nagy eredményeket értünk el. Ma már Magyarországon nincs o\yan gyülekezet, amelyik ki­sebb vagy nagyobb mértékben ne erezne felelősséget más gyülekezetért. A kondorosi gyülekezet 15 évvel ezelőtt a szakadék szélén állt. Zilált egyházi élet, adós­ságok, meg nem értések miatt igen súlyos helyzet adódott. Püspöki beavatkozásra volt szükség. S ez a beavatkozás diakóniai szolgálat volt a gyü­lekezet felé. Üj lelkészek be­állításával az építő munka be­indult. Közegyházi segélyben részesült a gyülekezet több íz­ben is. Tervszerű, jól átgon­dolt munkával, a hívek aktivi­zálásával egy erős gyülekezet fejlődött ki. A gyülekezet nem felejti el a diakóniát, a segít­séget, melyben részesült, s most a gyülekezet fejt ki dia­kóniát. A Lelkésznevelő Inté­zetre évente több mint 5000 Ft adományt ad. A Gyülekeze­ti Segélyre ebben az évben 8887 Ft-ot adott. A gyülekezet a lelkészcsaládot tanulmányi se­gélyben részesíti, mert egy­szerre három fiát taníttatja a Teológiai Akadémián. A gyülekezet most bővítette ki imatermét, s ma már 150 személyt befogadó imaterme van. HOGY TOVÁBB ÉPÜLJÖN A GYÜLEKEZET ÉS AZ OR­SZÁG, békére van szüksé­günk. Mi boldogok vagyunk, hogy egyházunkban tudatos békemunka folyik és azt szív- vel-lélekkel, állásfoglalásaink­kal és mindennapi imánkkal támogatjuk. Jó nékünk egyházi veze­tőink útmutatásai szerint egész egyházunkkal egységben szol­gálnunk egyházunkat és ha­zánkat. Deme Károly A KÖZÖS GAZDÁLKO­DÁST MEGELŐZŐ IDŐBEN ISZONYATOSAN GYÖTÖRTE FÖLDMÍVES NÉPÜNKET A „FÖLDEHSÉG”. Falun a „ran­got”, a „tekintélyt” a holdak száma adta meg. „Mindent be­le! Földet keil szerezni min­den áron!” — volt a jelszó. A földvásárláshoz pedig pénz kellett, sok pénz. Így aztán a falusi földmíves ember a te­jet — sokszor magától meg­vonva — köcsögökben aludni öntötte el, hogy túró, tejföl legyen belőle a váci piacra. Keresték is az ősagárdi tejfölt és túrót a városiak, tudták, hogy az hamisítatlan. A tojás és baromfi is nagyrészt eladás­ra került. A piaci árut — sokszor 30 —35 kg-os terhet — pedig nem kényelmes autóbuszon szállí­tották Vácra (mint manapság), hanem „háton”! Legrövidebb út (10 km) a nagyszál-hegyi erdőn át vezetett. Ilyen ember­telen terhet háton becipelni, férfiember számára is nagy teljesítmény volt, asszonyaink pedig roskadoztak alatta. Ko­rán visszeres is lett a lábuk, a szörnyű erőlködéstől. Ne fe­ledjük, hogy asszonyaink nép­viseletben járnak és fenti ter­hén kívül még 10—15 bő szok­nyát is magukon viselnek. De ez még nem minden. Akadtak „sztahanovista” pia­ci árusok, akik cseresznyeérés­kor, napjában kétszer tették meg teherrel megrakodva ezt az utat, hogy a zamatos, de gyorsan romló árut a váci, olykor az újpesti piacon érté­kesítsék. NEM TITOK. HOGY FÖLD- MIVES NÉPÜNK EGY RÉ­SZE ..FÉLT” A KÖZÖS GAZ­DÁLKODÁSTÓL. Tőlünk, lel­készektől várt tanácsot. Azt mondottam nekik: „A közös i gazdálkodásra kell rátérni.” I Azt is mondtam gyülekeze- I tem tagjainak: „Ha annak az igyekezetnek, amit mint ma­gángazdák kifejtettek, csak a felét beleadják a közös gazdál­kodásba. több lesz az ered­mény, mint amit egyéni gaz­dálkodással elértek.” Tény, hogy szorgalmas em­bereink, mint magángazdák, látástól vakulásig, hajnali 3 órától este 10 óráig dolgoztak a földeken és otthon az álla­tok körül. Ezért ritkán lehetett ..jó kondícióban” levő, vagy éppen „elhízott” falusi embert találni. A kapálás, de különö­sen a kaszálás, elvitte a súly­többletet. Most meg, ha volt gyülekezetembe ellátogatok, csupa kiteljesedett arcú, jó húsban levő embert találok. Pedig a közös gazdálkodásról az volt a vélemény, hogy ott csak „éhezni” és „lerongyolód­ni” lehet. Tegyen próbát bárki falusi emberekkel és kérdezze meg őket: Visszatémének-e a ma­gángazdálkodásra? Az egyér­telmű válasz ez szokott lenni: Nem térnénk vissza. Jobban megy most sorunk, mint ré­gen! A 30 ÉV ELŐTTI ESEMÉ­NYEKRŐL SZÓLVA, NEM HALLGATHATOK EL KÉT MEGRÁZÓ ÉLMÉNYT. Mind a kettő ösagárd szórvány-gyü­lekezetében, Kosdon történt. Itt, a Nagyszál-hegy oldalában 1932-ig jó minőségű szenet bá­nyásztak. A bányát azonban víz árasztotta el. Hat bányász odaveszett. Családjuk éhínség­nek nézett elébe. Sem az ál­lam, sem a szénbányászati tröszt, sem a társadalom lel- kiismérete nem mozdult meg az éhező és kereset nélküli bá­nyászcsaládok megsegítségére. Mivel közülük többen lelki- pásztorolásom hatáskörébe tar­toztak. úgy éreztem, hogy itt az egyháznak kell elvégeznie a krisztusi szeretet diakóniai szolgálatát. Meglátogattam őket és mindenekelőtt lelki vi­gaszt vittem nékik. Isten igé­je. imádság és egy énekvers eláneklése által felbátorodtak Ki dolgát csak Istenre hagyja — hangzott az énekvers — És Benne remél mindenkor, Azt ö csudaképpen megtartja, Minden szomorú ínségkor, Ki magát bízza Istenre, Nem épít az a fövényre. (Kér. Énekes- könyv, 373. 1.) Nagyon érez­tem azonban, hogy a lelki vi­gasz nem elég. Anyagi, fizikai természetű segítségre is szük­ség van. Cikket írtam a „Jöj­jetek Énhozzám” c. evangéli­kus néplapban, drámai színek­kel ecsetelve a 6 bányászcsa Iád nyomorúságát. És a cikk­nek csodálatos visszhangja tá­madt. Orstógos akció indult, pénzbeli és természetbeni ado­mányok érkeztek. Egyik közeli evangélikus gyülekezet egész kocsirakomány élelmiszert kül­dött. Tény, hogy bár állam, bá nyavállalat és társadalom hi­deg közönnyel nézte a kosdi bányászcsaládok nyomorát, ez alkalommal az evangélikus egyház volt az Irgalmas Sama­ritanus, aki segítő kézzel át­mentette őket a bányaszeren­csétlenséget követő legvál-sá- gosabb időszakon. UGYANCSAK A KOSDI SZÓRVÁNYOMBAN TÖR TÉNT PAR ÉVVEL EZUTÁN egy másik, a 30-as évek elma­radt szociális gondolkodásá­ra jellemző eset. Tudomásom­ra jutott, hogy egy idős. evan gélikus nő végső ínségben senyved. Felkerestem egy la­kásnak nem nevezhető, domb oldalba vájt üregben. (Valami­kor borpince lehetett.) Rozo­ga ágyon, betegen feküdt. Kö zellakók vittek neki némi élel­met. Lelki vigasz után, ott­hagyva egy éielmiszercsoma- got, a községházára siettem és felhívtam a főjegyző figyelmét az idős asszony kiáltó nyomo­rára. Kértem, hívja ki teleío non a balassagyarmati mentő­ket, hogy. az idős nőt kórház ba, majd az evangélikus szere­tetotthonba szállítsák, ahol he­lyet eszközöltem ki számára. A több ezer lakosú nagyköz ség főjegyzője nem vállalta kórházbaszállitás költségét és egyáltalán, cinikus közönyt ta­núsított az ügy iránt. Mélysé ges felháborodás vett rajtam erőt. Odaléptem a telefonhoz és saját felelősségemre kihív tam a mentőket és az idős nőt előbb a kórházba, majd a szeretetotthonban biztonságba helyeztük. Itt élte le, szere tettől körülvéve, még hátrale­vő éveit. Mindkét eset arról tesz bi­zonyságot, hogy az egyház igyekezett a krisztusi parancs: Szeresd felebarátodat, mint magadat! értelme szerint vé­gezni a szociális segítés mun­káját, legalábbis több esetben. Persze, ez csak csepp volt a tengerben. Id. Harmati Béla (Folytatjuk) Pápán és környékén A GYŐRI ÜT FELÖL ÉR­KEZŐKNEK MÁR A BALA­TON KAPUJA. Hova is kalauzolhatnám ven­dégeinket először, ha nem gyü­lekezetünk műemlék jellegű templomába? A bejárati ajtó­nál elhelyezett faládikó-per­sely „nemzeti műkincs”. Rajta a dátum: Die 19 Januárii 1784. A Türelmi Rendelet egy küzdelmes korszakot zárt le. Olyant, amelyben a gróf Esz- terházy-hajdúk és spanyol zsoldosok felégették a papla­kot, és elkergették Tóth Sip- kovits Jánost, a későbbi püs­pököt, aki azután, mint téti lelkész járt Pápára úrvacso­rát adni a lutheránusoknak, pl. a temetőben is. Ügy lát­szott, hogy Gyzdawith Péter lelki-tanító 1531-ben hiába val­lotta büszkén magáról: Capel- lanus (papensis) séd non . pa- pisticus = pápai, de nem pá­pista...! Ügy látszott, hogy Sztáray Mihály és Huszár Gál pápai működésének virágai mind elhervadnak, Enyingi Török Bálint és felesége, Pemflinger Kata, a „lutherá­nus nőoroszlán” buzgóságának lángjait örökre eloltja az el­lenreformáció kegyetlensége. MAI TEMPLOMUNK VOL­TAKÉPPEN A GYURÁTZ FE­RENC vezetése alatt 1884-ben újjáépített templom. Gyurátz püspök személye, élete, min­den vonalon nagy ajándékot jelentett a pápaiaknak, s a pá­pai evangélikusoknak. Temp­lomkapunkhoz közel állított szobrának talapzatára helye­sen vésték oda: „Jézus Krisz­tus jó vitéze.” Ezek közül és jóltevőink közül többnek arc­képfestményét őrzi gyülekezeti termünk. Legrégibb arckép­festményünk Síkos István lel­készé, aki az 1831-es pestisjár­vány áldozata lett. Pénzét és könyvtárát gyülekezetünkre hagyta. Hadd szóljak gyülekezeti könyvtárunkról is, melynek ál­lománya 2800 kötet. A felmé­rés első adatai szerint 21 ré­gi magyar nyomtatványunk a balatonalmádi filiánkba sies- zeális értékű könyvanyagunk. Külön említésre méltók a pro­testáns teológiai disszertáció­kat tartalmazó gyűjtőkötetek. NÉZZÜNK SZÉT A VÁROS­BAN IS! Az egykori grófi vár­kastély ma a tudomány és mű­vészet „fellegvára”, értékes könyvtárral, kiállításokkal, szakkörökkel, stb. Érdemes megnézni a főplébánia temp­lomának Maulbertsch-fres- kóit, a ferences templomot, mely gazdagsága nvatt valósá­gos ékszerdoboz, a Református Egyházkerületi Múzeumot, melyben sok evangélikus vo­natkozás is van, s helye az egykori református ótemplom, a Református Könyvtár hatal­mas anyagát, a Kékfestő Mú­zeumot. Pápa egykor itt, a Kis-ALföld szélén, élénk kereskedőheiy volt. E jellegéből ma veszített, de egyházilag, gyülekezeteink elhelyezkedése folytán, most is megmaradt központi szere­pe. Mint valami vénák és ar­tériák kötnek össze jó útjaink bennünket egyházmegyebeli gyülekezeteinkkel. Az egyik vonalon haladva érjük Vanyo- lát, s láthatjuk Vajda Péter templomát, szülőházát; to- vábbmenve találjuk Lovász- patonán az egyik Árpád-ltori templomunkat. Másik elágazás visz Bakonytamásiba, a Ta- tayak ároni házának gyüleke­zetébe, Tatay Sándor író szü­lőföldjére, s áthaladva a si­kátor—Veszprém varsányi gyü­lekezeten, Bakonyszentlászlo- ra érünk, s a legjobb bakonyi levegőt szívjuk e másik Ár­pád-kori templomunk magas­latán. Ismét másik útvonalon, a farkasgyepüi híres szanató­rium, a herendi világhírű por­celángyár és múzeum állítja meg az érdeklődőt, hogy az­után Veszprémbe, Gizella ki­rályné egykori városába, majd a balatonalmádi filiánkba sies­sünk. Itt a Bakony ózondús le­vegőjét a Balaton hűs hullá­mai kárpótolják. Másik útvonalunk Ajkán, megyénk e fiatal, s hatalmasan növekvő városán át visz a Ba- latonfelvidék történelmi múltú gyülekezeteibe: Nagyvázsony, Mencshely, Szentantalfa, Zán- ka, Kővágóörs, illetve a Dörgi- csék felé. Nem utolsó út lehet, mely Nagyalásonyon vezet át és Somlószőlősön szokott véget érni. ha nem is az új, emele­tes papiaknál, de a Somló te­tején. Várromjain át fütyülő szél régmúlt idők küzdelmeit siratja, de tüzes bora, melynek fényét az óceánon át való szál­lítás se töri meg, s ezért ten­gerentúlra is exportálható, a jelen dolgozók szorgalmát és szaktudását dicséri. Aki pedig vonaton akar Pá­páról tovább utazni Celldö- mölk felé, láthatja a rnezőla- kiak tömzsi, ép ezért erős tor­nyát, távolabbról a most ifjí- tott kemeneshőgyészit. kevés­sel odébb a marcalgergelgi pi­ros téglás, neogót magasodik elénk, hogy Vilmos császár ajándékozta 3 acélharangja még messzebbre hallassa a „hívó szót”. S az út tovább kapcsol Kemenesaljához, má­sik egyházmegyéhez, csupa színmagyar gyülekezeteinkhez, összekapcsolnak az artériák és vénák mindannyiunkat, ma­gyarországi gyülekezeteinkké'., népünkkel, a végtelen utak minden emberrel. Sikos Lajos Amerikai egyházak és egy­házi szervezetek képviselői együttesen levélben hívták fiel a nagy amerikai vállalat, a General Motors figyelmét mint részvény tulajdonosok arra, hogy „a chilei beruhá- zások erkölcstelenek” és min­denfajta „kollaborálés” Pi­nochet tábornok véres íasiz- ta diktatúrát gyakorló rend­szerével annak nemzetközi el­ismerését segíti eló. A oeg ugyanis egy gyárat szándéko­zik Chilében építeni, (epd) A Nyugat-Németországi Evangélikus Egyház Diakóniai Szervezete szerint az ország­ban jelenleg kezelésre szoruló alkoholisták száma az egy mil­liót is meghaladja. A lakosság által alkoholos italokra ki­adott összegek 1972 és 1973 kö­zött tíz százalékkal emelked­tek és elérik a 30,5 milliárd márkát, azaz fejenként évente a 490 márkát. Az alkoholélve­zetből származó adóbevételek összege 1970-ben 3,6 milliárd volt. Az Evangélikus Egyház Diakóniai Szervezete 125 men­tő és tanácsadó állomást tart fent alkoholisták számára, (epd) 4 I l ÖKUMENIKUS ISTENTISZTELET HELSINKIBEN A CSÚCSTALÁLKOZÓN Július 31-én Helsinkiben a finn egyházak képviselői az Európai Béke és Biztonsági Konferencia záróalkalma, az állaim- és kormányfők csúcs- ratáillkoznifl alkalmával öku­menikus istentiszteletet tartot­tak Aimo T. Nikolainen evan­gélikus püspök és Szergej Dubrovin metodista lelkész lr rWr*jr,rn n Lr/'xrl óujzixr/al Líu.!Y..'Í \ „A CHILEI BERUHÁZÁSOK ERKÖLCSTELENEK” t DR. JOHANNES CHRISTIAN HOEKENDIJK Az Egyházak Világ-tanácsa korábbi vezető munkatársa, a nemzetközileg nagyon ismert holland teológus, dr. J. C. Hoekendiijk 63 éves korában elhunyt. A második világhá­borúban a német megszállás elleni harcban tevékenyen részt vevő professzor indoné­ziai működés után 1949—1952. között Genfiben dolgozott, majd Utrechtben és New Yorkban volt a teológia taná­ra. Leghíresebb könyve „Az egyház jövője és a jövő egy­háza” címet viseli, (epd) NÖVEKSZIK AZ ALKOHOLISTÁK SZÁMA NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN Régen.. lódszer vonalán szembeszökő. A 30 ÉV ELŐTTI KÖZLE Több évtizeden át laktam és rmnkálkodtam a községben, nint lelkipásztor. Nyugdíjba- tanuszoltásra volt szükség. Is- telét. Megismétlődött ez a je­lenetelem (1963) óta is szín- jeni gondviselés folytán a lenet hétköznapokon is, kon- e minden évben végzek lel- szomszéd falu orvosa éppen firmációi, felnőtt bibliaköri és eszi szolgálatot volt gyüleke- községünkben tartózkodott, imaóra, valamint ifjúsági fiú­etemben. Pontos ósszehason- idejében megkaptam a teta- és leányórák után. ítást tudok tenni a 30 év élőt- nuszoltást és az esésnek külö- ' Sokat javult a helyzet az i és a mai ösagárd között. nősebb következménye nem aszfaltozott kocsiút és az egész A változás különösen a köz- lett. községre kiterjedő cement jár­ekedés, világítás és munka- Fiam és én egy-egy kerék_ dák elkészülte után. Erről páron, poggyásszal terhelve, azonban már nem én, hanem az erdei úton Vácra igyekez- utódom számolhat be. IEDÉS SIRALMAS KÉPET tünk. Minden jól ment a meg- MÁSIK GONDJA VOLT AZ JUTATOTT. Mintha Ősagárd fagyott északi hegyoldalon, de ŐSAGARDI FALUSI ÉLET- özségtől mértani számítással mire a Nagy szál hegy déli lej- NEK A VILÁGÍTÁS HIÁNYA, linden vasútállomást a leg- tőjére értünk, a napsugár fel- Petróleumlámpa volt a legelő- ávolabbra helyeztek volna: olvasztotta a fagyot. Sár lett. kelőbb fényforrás. A lelkész­be földúton 10 km. ország- A biciklikerekek beragadtak, nek is, aki cikkeket, könyve­lőn 22 km, Galgáguta 18, A gépet tolva sem tudtunk két írt, ilyen világítás állott Iánk 11, Berkenye 14 km-re előrevergődni. Valósággal csak rendelkezésére. Háztartá- olt tőlünk. Autóbusz Pencen. megrekedtünk a sárban. Em- sunkban 6—8 lámpát kellett km. nőtincsi útelágazásnál 9 berfeletti küzdelem követke- naponta megtisztítani és pét­in távolságban volt elérhető, zett. A kerekeket megtisztító!- róleummal megtölteni, mert írvost 8 km-re, gyógyszertárt tűk és vállra vettük a gépet, téli évszakban korán sötéte- km-re, postahivatalt 4 km-re Óriási erőfeszítéssel tudtuk dett és összejövetelek, biblia­ehetett találni. csak elérni a kosdi utat, ame- órák folytak. Hogyan közlekedtünk? Pa- lyen Vácra jutottunk. asztszekéren, kerékpáron vagy A FALUSI SÁR” ODAHA- yalog. Nyáron, jó időben ez r/.\ IS GONDOT JELENTETT csúcspontját, mikor leszűkült nég csak ment. de ha esett. Nógrád megyének ez a déli a petróleumszolgáltatás. Köz- •avazott vagy nagy hideg volt csücske vendégmarasztaió” ségünkben nem lehetett vilá- s mégis menni kellett, mert agyagjáról híres Járdának ab- 8ító olajhoz jutni. Más hely- köteíesseg vagy szükség pa- ^an az időben még se hire, se röl hozni petróleumot, nehéz- ancsolta. akkor bizony koc- hamva nem volt. Egyetlen sáv, ségekbe ütközött. Tilos volt ;áztani kellett az egészséget ameiy nem süppedt be a kö- ugyanis vonaton, autóbuszon s latba vetni minden fizikai l-oc«-Yo wt vnín« He gyúlékony anyagot szállítani.-----^ «ős időberTezt í latyak bort Egyszer vonaton az utastársak A világítás válsága a II. vi­lágháború éveiben érte el eljesítőképességet. KÉT EMLÉKEZETES ÜTI tóttá. 1LMÉNYT HADD MOND AK ITT EL: Az elég magas liaórának, szimatolni kezdtek és csakha­„ . ... mar felfedezték a pad alá rej­Ha vege volt a gyermek bib- teU közbeT1 feld61t petróleum­s meredek penc—heszegi par- reggel 8—Q-i^lelkésIf^á- keSt™vihari ^«^rade^telú" on kerékpáron ereszkedtem ban folyt le. akkor a lelkész- kezett vlhart lecsenűesltem efelé, amikor egy kakas ug- nek kellett nemcsak a lócél<at ott a két kerék közé és a pe- lálforgónál akart átszaladni mondván: „Könnyű a váro- kihordani, hanem segrüvel-la- ^^ la­páttal a kézben a gyermekek - J. Detróleumlámoa ^mellett tz ut másik oldalára. Ezt nem lábbelijéről levált sarlepénye- vakóskodunk és még abba se ehetett baleset nélkül megúsz- két is összeszedni. Ugyanezt kaounk elegendő olaiat'” ű. Csúnya esés lett a vége. tette a ' lelkészné a parókia ka?7Unk elegend0 olajat; kenyereimmel a köves utat egy másik szobájában, ahol az Végül is vettem egy Sax mo- íyalultam. Vérző k ezekkel I—II. osztályos gyermekek tork er ék pa r t, azzal jartam más irkeztem haza. Itt bizony te- csoportja tartotta összejőve- községekbe olajért. A motor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents