Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-06-29 / 26. szám
Olvastuk BMI MKbfflEE&YH Mennyit ér a templomozás? Egyetemes terv 1 Tim. 2, 4. Sok ember hétköznapi bölcsessége a bibliai eredetű „ember tervez, Isten végez”. A közmondás a mai használatunkban sokszor fájdalmas színezetet kapott: „mi elterveztük, Isten megakadályozta”. Máskor, ha történetesen a mi terveinket elősegíti, akkor jóságát méltatjuk felkiáltásunkkal: „Mégis csak van gondviselés!”. Istent ezzel terveink kivitelezőjévé fokoztuk le. ISTEN VALÖBAN TERVEZ! Terve átfogja az egész terem- tettséget, és benne helyet kap az egyes ember, a keresztyén ember is. Istenben való csalódásunk esetleg éppen abban gyökerezik, ha az Ő terveit nem értjük, vagy nem akarjuk tudomásul venni, sőt inkább megmásítjuk és eltorzítjuk. Pedig már a próféták is egy csodálatos világra mutatnak, melyben igazságosság, béke és emberszeretet érvényesül. Isten egy tökéletes, boldog világot akar, amelyben egymást nem tapossák porba az emberek, senki sem csalja meg a másikat, mindenki egyformán jól érezheti magát, mert senki sem szerzett magának előnyöket, kiváltságokat a többiek kárára, és Isten ajándékaiból egyformán részesedik minden ember. Ugyanezek a próféták gyakran keseregnek, ítéletet hirdetnek Isten népe felett, mert az Ö tervét és akaratát semmibevették. A történelem lapjait forgatva szégyenkezve látjuk, hogy sok nyomor és öldöklés igazolására használta fel Isten nevét a keresztyén egyház is. ISTEN TERVE MÉGIS MEGVALÓSUL. Ha keresztezzük is terveit, eszközül használ. József és testvérei történetében egyedül József látta meg ezt, a többiek végig csak ember ember ellen viszonylatban gondolkodtak. Pál a gyülekezeteknek mondja: Isten kezében és tervében vagytok királyokkal és tisztségviselőkkel együtt. Mi olyan nemzedékhez tartozunk, melyben az egyén és a társadalom élete egészen új mederbe terelődött. Felismerjük-e az eseményekben Isten kezét? Készek vagyunk-e tervei szolgálatába állni embertársaink javára, népünk és az emberiség boldogulása érdekében, vagy keresztezzük terveit, magunknak és másoknak szenvedést okozva. JÉZUSBAN MAGÁVAL RAGADÓ VOLT A HARMÓNIA, egy töröl fakadt a test bajain könyörülő, és az ember megtérését munkáló szeretet. A világ Pál számára is a gyülekezet életének értelme, nemcsak színtere. Nem a gyülekezetek számára szeretne csendes állóvizet jelentő nyugalmat, hanem a gyülekezetekre bízott evangélium szolgálatáért érez felelősséget. Isten egyetemes üdvtervében egymással összefüggő kérdés az egyén és társadalom minden kérdése, s azok mindegyikének megoldásával akarja Isten az egyén és közösség üdvét munkálni. RAJTUNK IS MÜLIK, hogy az egyház Isten aktív munkatársi gárdája legyen, mert Isten az ő tervét nem nélkülünk, hanem velünk akarja megvalósítani. Vigyázzunk, hogy alkalmatlanná ne váljunk erre a feladatra. • Tekus Ottó A Sajtóosztály rértesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JÚLIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-1G n az iratterjesztés szünetet tart. Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július 1-től augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavartalan. A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetel. Csak a közelmúltban irányult rá figyelmünk a Láió- határ 1975. márciusi számában (158—162. o.) közölt beszámoló alapján Vitányi Iván cikkére, mely a Kritika 1974/ 3. számában jelent meg „Szabadidő-vizsgálatok tapasztalatairól” címmel. A társadalmilag is hasznos, színvonalas szabadidő-felhasználást igyekezvén előmozdítani azt vizsgálja: hogyan lehetne „a művészet és a tudomány valódi közönségének” számát a valószínű 30% körüliről magasabbra emelni. Mivel a művészetet és tudományt mi is nagyra értékeljük, fokozott érdeklődéssel olvastuk a fejtegetést. HÁROM „ELFOGLALTSÁG" ALCÍMMEL így ír a szerző többek között: „... a semmittevés, a kocsma, a templom, valamint a szabadidő-tevékenység alapjául szolgáló magántulajdon a legerősebb ellenségek, amelyeket a kultúrának le kell győznie.” Kissé bizony megdöbbentünk. amikor a templomot a kocsmával láttuk egy sorba állítva, mint a kultúra ellenségét, amelyben ha valaki időt tölt, az még elfoglaltságnak is csak idézőjelben nevezhető. Mivel indokolja állásfoglalását a szerző? Ügy tűnik: a vallásról olyan képet alkotott magának, amilyet mi számos lényeges ponton nem vallunk magunkénak. mint például a cikkírónak azt az elképzelését, mely szerint a t'allás .,a folyamatos előrehaladás. a tudás szüntelen kiegészítésének szükségét tagadja”. NEM A VILÁGNÉZETI MEGGYŐZŐDÉSÉVEL VITATKOZUNK a szerzőnek — azt maradéktalanul tiszteletben tartjuk mindenki esetében. Inkább arra gondolunk: javítja-e a hivő emberek társadalmi közérzetét, ha valaki Felvétel a Teológiai Akadémiára Evangélikus egyházunk lelkészeinek képzése a budapesti Teológiai Akadémián történik. Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket — az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve az Akadémia Dékáni Hivatalának (1147 Budapest, XIV., Lőcsei út 32.) címezve küldjék meg. A felvételi kérvény beadásának határideje 1975. augusztus 15. A katonaköteleseknek azonban 1975. július 15-ig kell benyújtani kérvényüket. Az akadémiai felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizonyítvány, 2. a legmagasabb iskolai végzettség bizonyítvány. 3. helyhatósági vagy más bizonyítvány, amely a kérelmező lakását, szociális helyzetét, szülei foglalkozását és keresetét, illetve szociális viszonyait feltünteti, 4. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező főiskolai tanulmányokra és lelkészi pályára alkalmas. 5. keresztelési bizonyítvány. 6. konfirmációi bizonyítvány, 7. részletes önéletrajz. mely feltárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkészi szolgálatra jelentkezés okait, 8. esetleg egyházi működésről szóló bizonyítvány. A felvételhez szükséges továbbá az illetékes lelkésznek és esetleg még a vallástanító lelkésznek a jelentkezőt részletesen jellemző bizonyítványa, a lei- készi pályára való alkalmasságáról, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a bizonyítványt a ielkészi hivatal a kérvénynyel egyidejűleg küldje meg külön levélben, közvetlenül az Akadémia dékánjának címezve. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolatot „egyházi használatra” megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. A Felvételi Bizottság döntését, felvételi vizsga előzi meg Ennek időpontjáról és anyagáról a Dékáni Hivatal kellő időben értesíti a jelentkezőket. Az Akadémia hallgatói kötelezően lakói a Teológus Otthonnak, ahol lakást és teljes ellátást kapnak. A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók ösztöndíjban is részesülhetnek. Mit tehetek betegeimért ? T >1 1 „Lelek es ero A súlyos lelki betegségeket, amelyeket a gyógyító eljárások nehezen befolyásolnak elmebetegségeknek, pszichózisoknak nevezik. Rendkívül változatos tünetekben jelentkezhetnek ezek a betegségek. Némelykor szinte meglepetésszerűen évi a beteget és környezetét a baj, máskor a rendestől eltérő jelenségek hívják fel a figyelmet arra, hogy a kór közeledik és elhatalma- sodhatik az emberen. A betegség e súlyos formája tökéletesen megváltoztatja a személyiséget. A környezet számára, családtagok és munkatársak között a beteg viselkedése feltűnik, meglepetést szerez, vagy elviselhetetlenné válik. Legtöbbször a beteg maga sem érti helyzetét, állapotát. Nem képes gondolatait, cselekedeteit, magatartását józanul bírálni. Az ilyen állapotban levő betegről azt mondják: nincs betegség-belátása. Sajnos minden kísérlet hasztalan, hogy erre a belátásra rávezethető legyen. Előfordulhat, hogy hosszú időn át a beteg leplezni tudja az őt bántó, sőt kínzó gondolatokat és érzéseket. Ember- ismeret kell, hogy a betegnek ezt az erőlködését észrevegye valaki a környezetében és még idején segítséget nyújthasson. Nagyon fontos lenne, hogy egy-egy elmebetegséget korai szakaszában felismerjenek, mert nagyobb reménnyel lehet gyógyításába kezdeni és a gyógyulást várni. A PSZICHÓZISOK TÜNETEI rendkívül változatos formában jelentkeznek. E helyen csupán a fő tünetekről számolhatunk be tájékoztatásképpen, hogy a betegséget felismerve segítséget szerezzünk beteg felebarátunknak. Jellegzetesek az elmebetegségekben az úgynevezett téves eszmék. Nem egyszerű tévedések, amelyeket érvekkel és magyarázatokkal javítani lehet, hanem olyan gondolatok. amelyek mélyen belegyökeresedtek a betegbe és semmiféle meggyőzéssel meg nem változtathatók. A beteg arról panaszkodik például. hogy társaságban (villamoson vagy autóbuszon) mindenki ráfigyel, gúnyolják, vagy esetleg üldözik. Máskor meglopatásá- ról panaszkodik, vagy éppen arról, hogy ő érez olthatatlan ellenséges indulatot valaki iránt. Ezeknek a gondolatoknak és érzéseknek nincs bizonyítható alapja, a beteg maga sem tudja bizonyítani, mégis minden más gondolatnál kín- zóbban hatnak és megrontják a beteg nappalát és éjszakáját. A betegek némelykor hangokat hallanak, legtöbbször bizarr képekről, látomásokról számolnak be, amelyek erős szorongást idéznek fel bennük. A külső inger nélkül jelentkező hang- és képélményeket hallucinációknak nevezik. Némelyik beteg látomásait rajzban vagy festményben rögzíti. Ezekből megismerhetjük a beteg állapotát, néha egészen kétségbeejtő helyzetét. A képek talán sokkal jobban szemléltetik a kórt, mint a betegek elbeszélései. A súlyos lelki betegségben szenvedők egy nagy csoportját jellemzi, hogy kedélyük szélsőségek között hánykolódik. Szokatlanul magasba csapó jókedv, gondtalan pazarlás jellemzi a beteg egyik állapotát. magatehetetlen, erejét vesztett, nyomott hangulatú az ember a betegség másik szakaszában. Néha nagyfokú nyugtalanság jellemzi a betegeket^.Megállás nélkül, szervezetük végső kimerüléséig járnak és futkosnak. Előfordul, hogy támadólag lépnek fél környezetüket veszélyeztetve, s máskor nyugtalanságuk saját magukat is veszélybe sodorhatja. Előfordulhat az is, hogy a beteg magába roskadva szótlanul ül egyhelyben, nem kíván sem enni, sem inni, s ha nem kapna segítséget, éhen pusztulna. Mindez, amit felsoroltunk, csupán néhány kiemelkedő tünet abból a számtalan jelenségből, amely kíséri és be- láthatatlanul sok változatban jeleníti meg a betegségeket. ÚGY ÉREZZÜK, NEKÜNK KERESZTYÉN EMBEREKNEK, s az egyháznak is azért kell foglalkozni ezekkel a súlyos lelki betegségekkel, mert a Biblia tanúsága szerint Jézus Krisztus foglalkozott az ilyen betegekkel es segített rajtuk. Az ő idejében nem voltak még a természet- tudomány eszközeivel megalkotott diagnózisok. Nincs is semmi szükség arra, hogy a ma elismert diagnózisokat erőltessük a Biblia közléseire. Ott ördöngösökről, megszállottakról, gonosz lelkektől gyötört szenvedő emberekről szerzünk tudomást. A bajok leírása sok esetben teljesen elfogadható, ma se lehetne pontosabb „kórleirást” adni. Ezek a betegek Istentől távol kerültek és a démonikus erők hatalmába kerültek. Ezért kell, hogy ma is legyen szava az egyháznak e betegekről és e betegekhez. Egyre általánosabb a gyógyításban az a meggyőződés, hogy a gyógyítás nem egysíkú munka, nemcsak az orvos feladata és az egészségügyi személyzeté, hanem a lelki motívumokat is figyelembe kell venni, pszichológiai szempontból. továbbá gyógyítóhatást kell várni a családi közösségből, a munkatársi közöségböl, barátoktól, s általában a társadalomnak, mint közösségnek kell gyógyítóan közreműködni a lelki betegekkel kapcsolatban, s ezt szocióterápiá- nak hívják. Nyilvánvaló, hogy ezen a nagy területen van helye a lelkipásztori szolgálatnak is a gyógyító munkában. A pszichózisokat a régiek „morbus sacer”-nek, szent betegségnek hívták. Azt tapasztalták ugyanis, hogy az ilyen betegek sokkal fogékonyabbak Isten ügyére, mint a többiek. Paul Tillich írja: „Az újtestamentumi megszállottak példája mutatja, hogy az átlagos szint alatti embereknek lehet olyan megvilágosodása, amely a tömegnek, sőt a Jézushoz közelálló csoportnak nincs meg. Mélységes szorongás tölti el őket. amelyet Jézus jelenléte idéz elő. E szorongás leleplezi számukra Jézus fellépésének Messiási jellegét.” NEM IDÖFECSÉRLÉS TEHÁT az elmebetegekkel való lelkipásztori (ez nem kizárólagosan teológust jelent) foglalkozás. A modem gyógyászatban meghonosodott ún. aktív terápiához kapcsolódóan a gyógyulás érdekében szükséges a lelkipásztori szó is. Az a keresztyén ember, aki sorsában Istentől adott feladatként pszichótikus felebarátjának gondozását kapta, jól teszi. ha megtanulja a helyes bánásmódot. Feladatát az tudja jól ellátni, aki maga is megtapasztalta már Isten erejét és segítségét. Az ilyen ember részéről nem pusztán emberi bölcsesség lép sorompóba a testvér gyógyulása érdekében, hanem „Lélek és erő” (1 kor 2,4). Muncz f rigyes nyomtatásban az idézett ösz- szefüggésbe dilit ja a templomot, amelyben ők az áhítatnak és életerő-gyűjtésnek számtalan pillanatát élték át, s ahol hangsúlyt kap a mindennapos munkában való becsületes helytállás és az emberiség ügyeiért való felelősségünk is. Olvasóink a megmondhatói, hogy lapunkban, egyházunknak ezen a „legnagyobb szószékén” hányszor és milyen egyértelműen álltunk ki annak az elkötelezettségnek a jegyében, amely bennünket a mi szocialista társadalmunkhoz köt, hogy szívünkre és váltunkra vegyük annak minden gondját és örömeiben is osztozzunk. Lelkészeink alapvető feladatuknak tekintik, hogy az evangélium hirdetése nyomán a hála életformája erősödjék az isten tiszteletek részvevőiben, aminek a legkülönbözőbb jó szolgálatokban kell megnyilvánulnia. A TEMPLOM A MEGÚJULÁS HELYE. Lehet ugyan ott is — mint bárhol másutt — csak testileg lenni jelen vagy helytelen beállítottsággal. Maga a Biblia hadakozik azokkal, akik az Igének feledékeny hallgatói, mivel nem viszik bele annak erejét az életükbe. Ezt a küzdelmet folyamatosan kell vívnunk önmagunkkal és saját köreinkben. A szándékunk mindenesetre igen határozottan az. hogy istentiszteleteinken, templomainkban ne valami társadalomtól s földi valóságtól elrugaszkodott „kikapcsolódást” nyújtsunk, hanem a emberek Isten szeretetének befogadása révén rendeltetésükre találjanak, aminek evilági életüket is döntően kell formálnia. Példák özönét hozhatnánk fel arra, hogy a hit és a kultúra milyen hatalmas, termékeny összefüggésben lehetnek egymással, magától a Bibliától Augustinuson és Lutheron keresztül mondjuk Albert Schweitzerig. Számos cikk szólhatna külön arról, milyen nemzetmegtartó életerőt jelentett hazánkban a legzávata- rosabb századokban a refor- mátori igehirdetés. Vallomások tízezrei hangozhatnának el arról: hogyan nyertek emberek egy-egy istentiszteleten új reményt, erőt, felelőssség- érzetet, szolgálatra felszabadító indítást. BELÜLRŐL ISMERHETŐ CSAK MEG IGAZÁN A TEMPLOM, valahogy annak mintájára, ahogyan Dsida Jenő írja „Templombelső” című versében. Ha valaki ebből a „belső” istentiszteleti élményből — melynek, ha valódi, számos „külső” jó jele van — bármi ok miatt nem kér, annak ezt természetesen nem lehet a nyakába varrni. Ám ha valaki a hivő emberek számára oly komoly jelentést hordozó. lelkűk mélyéig becsült templomot a kocsmával állítja párhuzamba és a kultúra ellenségének bélyegzi, annak a cselekedete bajosan felel meg kormányunk azon magatartásának, amely tekintettel van a hivő emberek vallásos érzésére s azt nem sérti meg, sőt, arra törekszik, hogy ebben a hazában mindenki otthon érezze magát. Azok a templomozók is, akiknek számát legalább 10%-ra becsüli Vitányi Iván. HA VALAKINEK MÉGIS KÉTSÉGE LENNE A TEMPLOM ÉS A KOCSMA közötti különbség dolgában, annak annyit javasolhatunk: nézze meg, hogy hogyan jönnek ki az emberek az egyikből, és hogyan a másikból. Dr. Bodrog Miklós A szeretetszolgálat útján Csel 6, 1—7 Az első gyülekezet és vezetői, az apostolok Isten parancsának engedelmeskedtek. Ezért tették egész életüket Istennek való szolgálattá. Amikor azonban megnövekedett a hívek serege, egyszerre felismerték, mi a legfontosabb szolgálatuk. A szeretet- munka elvégzésére segítőtársakat, diakónusokat választottak. míg maguk minden idejüket könyörgésre és Isten igéjének a hirdetésére szentelték. Mindkettő fontos feladat, összekapcsolódik. A hirdetett ige és a cselekvő szeretet. Az első gyülekezetben ezért mindenki hűségesen végezte a számára kijelölt szolgálatot. Együtt munkálkodtak. Ki amiben tudott, segített. Ez volt a szolgáló egyház első lépése. Felismerték, hogyha engedelmesek Krisztusnak, mint az ő tanítványai, ők se tehetnek mást, mint Uruk. Aki nem uralkodni jött az emberek között és fölött, hanem szolgálni nekik. Segíteni rajtuk. Ű kérdezte meg egyszer. ki nagyobb: az-e. aki az asztalnál ül. vagy az-e, aki felszolgál. Krisztus egyháza a történelem nagy országútján akkor tért el a Krisztust követéstől. ha uralkodni akart segítő szolgálat helyett. Újra példát vehetünk az első keresztény gyülekezetek életéből: örömmel vállalták a szolgálatokat. A Krisztusban való hit következménye a szolgálat. Hiába mondja valaki, hogy hisz Krisztusában, ha nem veszi észre, hogy tenni is kell. Hitből fakadóan. Hiszen a hit szorgos. tevékeny valami. Nem kérdezi, hogy kell-e jót cselekednie. hanem mielőtt kérdené, már meg is tette, így tanított erről a szolgáló szereletet felismerő nagy reformátorunk, dr. Luther Marton is. Hinni kell tettel és tenni kell hittel. De ez a „kell” nem kényszerű parancs. hanem örvendező engedelmesség. Szükség van a te szolgálatodra is! Nemcsak azért, mert aki tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak. Szüleid, barátaid, tanítóid, lelkipásztorod a gyülekezetben, az öregek várják tőled a szolgálatot. Mindig örömmel, szíves készséggel segíts, ahol tudsz. Ahol éppen a te kezedre, cselekvő szeretetedre van szükség. Fontos kötelességed segíteni a bajbajutottakon, az életveszélybe került embereben, de még az állatokon, madarakon is. Ha ezt megérted, valami boldog jó érzés járta át bizonyára szívedet. Szeretetszolgálatod asztalai, ahol te is segíthetsz, egyszerűek. Segíthetsz a bevásárlásban. otthon a házi munkában, kerti munkákban, gyümölcsszedésben, édesanyádnak a befőzéseknél. Testvérednek a tanulásban, játékban. öregeknek fabehordás- ban. újságok vagy könyv felolvasásában. Elviheted postára a leveleiket. Átvezethetsz egy fehér botos, fekete szemüveges vakot a zebrán. Várja segítő kezedet gyülekezetedben Isten akár az oltár díszítésénél. akár szeretetintézmé- n.yekre való adományok ösz- szegyűjtésében. akár a temetőben a sírok gondozásában. Csak néhány példa a „kis” szolgálatokra. Isten mégis nagyra értékeli ezeket, ha tudod és hiszed, hogy ezekkel is Krisztusnak szolgálsz hálás örömmel. Lapunk hasábjain sokszor olvashatod ezt az idegen szót: diakónia. Ezt tartja egyházunk élete motorjának. Szolgálni szeretettel ott. ahol lehet. Tudod-e, hogy ennek részeként gyakoroljuk az intézményes diakóniát 18 otthonunkban. ahol öregek, nyomorék gyermekek között áldott kezű munkások hivatás- tudattal végzik e szép, de nehéz munkát? Lehet, hogy kö- zületek is lesz nem is egy. aki majd szívesen áll be intézményeink hűséges munkásai közé. Örömmel járj mindig a segítő szeretetszolgálat útján! „Eredj el és te is akként cselekedjél 1”
