Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-01-20 / 3. szám

'mm. mumm... Több igazság Mt 5, 17—20 Jézus „Hegyi beszéd”-ének „erkölcsi nórmái”-ről sokszor és soican elmondották, hogy amit Jézus kíván, az szinte megva­lósíthatatlan, nem teljesíthető. Kétségtelen, hogy Jézus tanítványai számára a mércét ma­gasabbra teszi, minden eddigi mércénél. Jézus ugyanis nem elégszik meg a farizeusok buzgóségával, noha azok tisztelet- reméltúan igyekeztek cselekedni Isten akaratát. Olyat kíván tanítványaitól, amire azok önmagukban valóban képtelenek, megbocsátást, az ellenség szeretetét, önzetlen szolgálatot, tisz­ta. szent életet. Nem csoda, hogy sokan a gazdag ifjúhoz ha­sonlóan elfordultak tőle. De miért követel Jézus olyan sokat? Miért nem éri be ke­vesebbel? ISTENNEL NEM LEHET ALKUDNI. Vele nem lehet komp-, romisszumot kötni. Isten nem elégszik meg félmegoldásokkal. Ű mindig az egészet akarja. Az egész törvényt, s az ember egész szívét, életét. A teljes hozzáférést, s a neki való hűséges szolgálatot. JÉZUSBAN ELKÖZELlTETT A MENNYEKNEK ORSZÁ­GA. Amit a próféták hirdettek, s amit az atyák reméltek, va­lóra vált. Jézusban elközelített az Isten országa. Jézus — töb­bek között — abban különbözik minden prófétától, hogy ő nemcsak hirdette a mennyek országát, de el is hozta, meg is valósította. Nemcsak hirdette a törvényt, de be is töltötte. Jé­zussal olyasmi kezdődött el, ami meghaladta a legmerészebb álmokat, s a legvakmerőbb reménységeket. Benne, s általa megkezdődött a világ újjáteremtése. Jézus közelében, az ö „erőterében” megváltoztak, megújul­tak az emberek. A betegek meggyógyultak, a poklosok meg­tisztultak. A fösvény megosztotta vagyonát, (Zákéus), a vám­szedő lemondott a törvénytelen nyereségről, (Lévi), a parázna nő szakított múltjával és megbánta bűneit, a lator bűnbocsá­natot kért és kapott. JÉZUSBÓL, MINT FORRÁSBÓL ARAD AZ ERŐ. Amit Jé­zus kíván az ö követőitől, csak emberileg nézve lehetetlen. A felebarát önzetlen segítése, a feltétel nélküli megbocsátás, az ellenség szeretete, a diakóniai életforma, természetes követ­kezménye a Krisztusban megújult életnek. Aki átéli Jézus bűnbocsátó szeretetét, aki átadta neki a szívét, annak Jézus erejéből nem teljesíthetetlen a magasabb mérce. A magasabb mérce teljesítése azonban sohasem lehet alapja az önhittségnek, a gőgnek. Éppen abban mutatkozik meg a „több igazság”, hogy egy pillanatra sem feledjük: Krisztus Jézusból, mint éltető forrásból árad az erő. Keresztyén éle­tünknek ö az alapja, hajtóereje is motorja. Helyesen mond­ja Luther: „Nekünk nine* »etnmi érdemünk, csak kegyelem­ből élünk." Az elnyert kegyelem nem hagy nyugodni, hanem arra késztet, hogy minden erőnkkel, egész életünkkel szolgál­junk az Ürnak, az emberek között. A VILÁGNAK ELEGE VAN A „FARIZEUSOK IGAZSÁ­GÁBÓL”, de sóvárogva várja az Isten fiainak a megjelenését, (R. 8, 19), akik: személyválogatás nélkül szeretnek, önzetlenül segítenek, szívesen megbocsátanak, békességet munkálnak a családban és a társadalomban egyaránt. Életük, magatartá­suk annaß a‘bizonysága, hogy övék a „több igazság”. Táborszky László Fiatálókröl—fiataloknak Modernség, vagy modernkedés? Itt vagyok hon, itt as én világom Sajó—Hernád vidéke ZAMBIA títja”. Idézte Kenneth Kann­ád zambiai elnök egyik koráb­bi beszédét, amelyikben az el­nök kijelentette, hogy lemond, ha az alkoholizmus az ország­ban folytatódik, mert amint mondta: „Vonakodom attól, hogy egy iszákos nemzetet ve­zessek!” (öpd) Hosea Soko lelkész, a Zam­biai Egyházak ökumenikus Tanácsa elnöke egyházi kon­ferencia összehívását javasol­ta az alkoholizmus leküzdésé­vel összefüggő kérdések meg­beszélésére. Kijelentette, hogy az alkoholizmus az országban olyan, „mint a rák, amelyik a nemzet testét és lelkét pusz­r Mennynek, földnek teremtője Az Apostoli Hitvallásban az élő Istenről mindenek előtt azt valljuk, hogy ő teremtette a mennyet és a földet. Hiszek Istenben, mennynek és föld­nek teremtőjében, vagy amint János evangélista mondja: hi­szem, hogy „minden őáltala lett, nála nélkül semmi sem lett, ami lett.” Hogy hogyan keletkezett a világmindenség, hogyan jöttek létre a föld, a nap, a hold és a csillagok, kezdettől fogva izgatta az emberek fantáziá­ját. Az Istenben hivő emberek kezdettől fogva vallották, hogy mindennek, ami ezen a világon van, Isten a kiinduló­pontja. Az ő akaratából jött létre a világ, sarjadt ská a föl­dön az élet és indult meg a fejlődés. A hivő embernek ezt a vallomását a Szentirés első két fejezete történet formá­ban fejezi ki. A Szentírás természetesen az akkor élő emberek világ- szemléletéhez ragaszkodik, amikor elmondja a teremtés történetét Akkor azt hitték az emberek, hogy a világmin­denség középpontja a föld. A kéklő égről azt gondolták, hogy szilárd boltozatként bo­rul rá a földre és hogy erre a boltozatra vannak felfüggeszt­ve az égitestek. A boltozat fölött van összetárolva az eső vize, s ha Isten megnyitja az ég csatornáit, esik az eső. Ezzel a kezdetleges világ­képpel a Szentírás nem száll szembe, hanem egyszerűen felhasználja a teremtés törté­netében. Ellenben szembeszáll a régi vallások különféle el­képzeléseivel, például azzal, hogy a világ az istenek és az óriások harca közben alakult ki. Ezért hangsúlyozza a Szentírás, hogy Isten egysze­rűen a szavával hívta létre a mindenségiét a semmiből. Ezt fejezi ki tulajdonképpen a „teremtés” szó. A Szentírás azt is hangsúlyozza, hogy Is­ten bölcs rend szerint jónak, tökéletesnek teremtette mega világot. A mi világképünk a régie­kéhez képest nagyon megvál­tozott. Tudjuk, hogy a föld nem a világ középpontja és hogy az ég nem szilárd bolto­zat. De a Szentírással minden­féle elképzeléssel szemben ma is valljuk, hogy Isten te­remtett mindent igéjével a semmiből, és hogy az a bölcs rend, ami a természetben megtapasztalható, azt jelenti, hogy Isten a világot jónak te­remtette. Amikor vallják, hagy Isten teremtette a világát, akkor nem csak arról beszélünk, mit tett Isten beláthatatlan idővel ezelőtt, hanem arról is bizony­ságot teszünk, hogy az egész világ úgy van alárendelve Is­tennek, mint a teremtmény teremtőjének. Isten ma is ren­delkezik a világgal Ahogyan szavával hívta létre, úgy sza­vával kormányozza is a vilá­got. A világ nem független, hanem mindenestől Istentől függ. Isten szabja meg a rend­jét, rendeltetését. Isten a látható világ mel­lett teremtett egy külön vilá­got is, amit a Szentírás mennynek nevez. Amíg e föl­dön élünk, Istennek ez a kü­lön világa láthatatlan és hoz­záférhetetlen. Régen azt kép­zelték, hogy a menny az ég­bolt fölött van. A Szentírás azonban mindenek előtt azt hangsúlyozza, hogy a menny Isten világa, ahol akarata megvalósul. Nem is tudjuk a helyét meghatározni, mert Is­ten világa nincs helyhez, sem időhöz kötve. Ez a világ a lel­kek világa, ahogyan az Isten is lélek. Isten láthatatlan lé­nyeket, teliteket, vagy amint a Szentírás mondja, angyalo­kat is teremtett a maga szol­gálatára. Ezek is az 5 teremt­ményei. Isten akaratának van­nak alárendelve és Isten fel­használja szolgálatukat szem­berek javára. Ezért szoktuk kérni Istent, hogy rendelje ki angyalait oltalmunkra. HAZÁNK ÉSZAKKELETI RÉSZÉN három hegység: a Zempléni, a Bükk és a Mátra, három folyó: a Sajó, a Hernád és a Bodrog, valamint három új szocialista város: Kazinc­barcika, Sajóbábony és Lenin- város — jelzik azt a területet, ahol magyarországi evangéli­kus egyházunk legkisebb egy­házmegyéje, a hajdani Hegyal­jai, ma: Borsod-Hevesi egy­házmegye evangélikusai élnek. Az egyházmegye területe 11 200 négyzetkilométer, a raj­ta élő evangélikusok száma kb. 10 000. Ez annyit jelent, hogy még 1 négyzetkilométerre sem jut egy evangélikus lélek. Ha az itt élő evangélikusokat mé­terenként sorbaállítanánk, kb. a miskolci Tiszai pályaudvar­tól a diósgyőr-vasgyári evan­gélikus templomig érne a sor. Mindössze 10 kilométer, ugyanakkor az egyházmegye hosszanti átmérője 180 km. Valamikor, 1554-ben egyet­len evangélikus templom ál­lott ezen a hatalmas területen, az arnóti. Idetartozott ennek a vidéknek egész evangélikussá- ga. Négyszáz esztendő alatt 16 önálló anyagyülekezet létesült, ma 13 van belőlük, melyekben 13 gyülekezeti lelkész, 2 lelké- szi munkatárs és 2 nyugdíjas lelkész végzi a szolgálatot. A legrégibb gyülekezet, az arnóti 1554-ben keletkezett, a legfiata­labb. a putnoki 1946-ban. A legrégibb templom, az arnóti Mária Terézia korában, a leg­fiatalabb, a hernádbüdi a má­sodik világháború után épült. MINT CSEPPBEN A TEN­GER. ez az egyházmegye tük­rözi talán a legvilógosabban magyarországi evangélikus egyházunk szórványjellegét Az itteni evangélikusoknak csupán 40%-a él anyagyüleke­zetekben, 60%-a szórványok­ban. Egyetlen olyan gyülekezet nincs, amelynek ne tenne szórványterülete. Van, ame­lyikhez 78 község is tartozik! (Sajókaza), de az átlag is 20— 25 községben szétszórtan élő evangélikusokat gondoz. Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy az ország második legna­gyobb városában, Miskolcon, három önálló gyülekezetben (Miskolc, Diósgyőr-vasgyár, Diósgyőr) kereken 3000 evan­gélikus él, akkor kiderül, hogy a mi viszonyaink között nagy gyülekezetnek számító Miskólc sem egyéb, mint egy hatalmas szórvány. Mindennek ellenére Isten iránti hálával mondhatjuk el, hogy élnek « gyülekezetek. A nágyváros Miskolc nyüzsgő forgatagában a Hunyadi utcai udvar közepén álló, vagy a diósgyőri és ózdi kohók füstöl­gő kéményeinek árnyékában tevő templomban éppen úgy, mint az abaúji dombok között megbúvó kis falusi templo­mokban, hangzik az ige, zeng az ének és buzgó hívek hála­adó imádsága száll az egek Urához. AZ ITT ÉLŐ EVANGÉLI­KUSOK megtalálták helyüket az új társadalomban s hűsé­ges, odaadó munkával veszik ki részüket annak építéséből üzemekben, bányákban, szán­tóföldön és hivatalokban egy­aránt. A hernádvécsei és az országos hírű fancsali termelő­szövet kezeteket szinte „lutherá­nus téesz”-ként emlegethet­nénk. Népünk életszínvonalá­nak emelkedése kihat a gyüle­kezetek anyagi erősödésére is. Jórészt a hívek áldozatkészsé­géből — csak az utóbbi 25 ér alatt — egy új templom (Her- nádbüd), két új parókia (Ar- nót, Diósgyőr-vasgyár) épült és nincs olyan gyülekezet, ame­lyik ez idő alatt ne tatarozta volna templomát s ne korsze­rűsítette volna parókiáját. Or­gona- és harangvillamosítás, gépjármüvek beállítása a szol­gálatba — jelzik, hogy az it­teni evangélikusok élnek és él­ni akarnak. Közben a gyülekezetek képe lassan átalakul. Hat rájuk a városok és ipari központok vonzóereje. Vannak elnéptele­nedő gyülekezetek, ahol a lel­kész nyugdíjbavonulása, vagy halála után megszűnik az ön­állóság és társulnak a szomszé­dos gyülekezettel. így egyesült Abaújszántó és Tállya, Fan­csal és Hemádvécse, Sátoral­jaújhely és Tokaj. Várható, hogy a jövőben még több ha­sonló összevonásra sor kerül, s ezért a gyülekezetek felelős vezetői már most keresik az új körülményeknek megfelelő új szolgálati formákat. Van anyagyülekezet élén álló önál­ló női lelkészi munkatárs, van­nak világi állásban is dolgozó lelkészek és vannak egyházi szolgálatot végző nem lelkészi gyülekezeti tagok. Emberek, akik fáradtságot nem ismerve, gyalog, kerékpáron, motoron, gépkocsin, autóbuszon és vo­naton mennek a szolgálat út­ján azért, hogy ezen a hatal­mas területen szétszórt, mai problémákkal küzdő, mai evangélikusoknak mondják el mai nyelven Istennek örök üzenetét. Abaffy Gyula FIATALOK ÉS AZ IDŐ­SEBB NEMZEDÉK .fesziiiiksé- góniaK egyik teggyakoribb te­rülete a divat es az öltözkö­dés. A fiatalok azt mondj hogy ők divat és öltözködés tekintetében is szeretnének haladná a kórral, minden vo­natkozásban moaern emOerek akarnak lenni. Ezért növesztik hosszúra a hajukat a fiúk és hordanak farmert, Valamint garbót még operaelőadásokon is, ezért hordanak hol mini­szoknyát, *hol maxit a lányok. Az idősebbek sokszor megbot- ránkoznak ezen. Azt mondják, hogy a divatban is tehet mér­téket tartaná, a hosszú hajvi­seletnél, vagy a miniszoknyá­nál is van a jó ízlésnek határa. S ha a fiatalok nem tartják be a jó ízlésnek ezek által az idősebbek áltol meghúzott vo­nalát, akkor egyszeribe reájuk sütik a „huligán” jelzőt. Ott feszül ez a kérdés a családi otthonokban a szülők és a gyermekek között, az iskolá­ban a nevelők és a diáikok között, az üzemekben az idő­sebb , .szakik” és a fiatal mun­kások között. A vita hullámai sokszor olyan magasra csap­nák, hogy olykor-olykor a leg­magasabb fórumok is kényte­lenek a problémával foglal­kozni és a kérdésben állást foglalni. KÖZELÍTSÜK MEG A PROBLÉMÁT a fiataloknak abból a célkitűzéséből kiindul­va, hogy ók minden teKintet- ben modem emberek, szeret­nének tenni. ÍNam hiszem, hogy akadna felnőtt, aki ezt a céuutüzest helytelenítené. Mert hiszen ha valaki lemond erről a célkitűzésről, legyen az fiatal, vagy idősebb, az Lassan múzeumi figurává vá­lik. Akkor miért van az idő­sebb nemzedék gyakori, jogos vagy jogtalan botránkozusa a fiatalok magatartásán? Véle­ményünk szerint azért, ment másképpen ítéli mag a két nemzedék a „modernség” fo­galmát. AZ ÉRTELMEZŐ SZÓTÁR MEGHATÁROZÁSA SZE­RINT A MODERNSÉG „a legújabb kor igényednek, fel­fogásának, szokásainak, divat­jának, szellemi, tudományos és technilfei fejlettségének meg­felelő magatartás.” Sok fiatal a modernséget csak a divatban és a szoká­sokban látja. Ezért számára a modernség fokmérője egyedül a hosszú haj, a farmer, vagy a miniszoknya, esetleg az idő­sebbeket megbotránkoztató magatartás. Ezek a fiatalok megfeledkeznek arról, hogy a hosszú hajtól még nem lesz valaki modem. Különösen alt­kor nem, ha korunk technikai, tudományos és kulturális fej­lettségéhez nem sok köze van. Akii nem bővíti az ismereteit, nem tesz meg mindent, hagy a modern, tudomány és tech­nika ismereteit elsajátítsa és nem igyekszik a modem kö­vetelményeknek megfelelő magatartással túltenni az idő­sebb nemzedéken, aiz akkor sem modern, ha „Sámson ha­jait” visel. Az az igazi modern ember, aki minden vonatko­zásban százszázalékosan igyek­szik megfelelni a reá bízott feladatoknak. A felnőttele meg ott vétik el, hogy sokszor a divat kö­vetését, a hosszú hajat, vaigy a miniszoknyát egyszerűen hu- ldigánságinak bólyegzik. Mind­ezt azért, mert ők sem a ma­ga teljességében értelmezik a modernség fogalmát. Ezek a felnőttek megfeledkeznek ar­ról, hogy a hosszú haj mögött is lehetnek a felelősséget ko­molyan vevő, az ismeretet és a tudást állandóan bővítő, igazi modem fiatalok. Hogy erről meggyőződjünk, nem kell mást tehnünk, minit egy kicsit jobban odafigyelnünk a fiata­lokra. A televízió vetélkedői, a munkahelyek és az iskolák a bizonyságai annak, hogy mo­dern külsővel is lehet jól dol­gozni, minden tekintetben maximálisan helytállni. AZ IDŐSEBB NEMZEDÉK IDEGENKEDÉSE egy kicsit arra is visszavezethető, hogy az ember természeténél fogva konzervatív. Amit megszokott, azt tartja a legjobbnak és minden mást helytelennek ítél. Pedig ez a konzervativiz­mus a haladásnak a legna­gyobb hátráltatója.' Persze nem áriról van szó, hogy mi idősebbek is növesszünk sza­kállt, vagy hippi-frizurát, hordjunk farmert, vagy mi­niszoknyát, hanem arról, hogy igyekezzünk jobban megérteni az ifjabb nemzedéket. Ne ál­landóan a hosszú bajról pré­dikáljunk, hanem neveljük. gyermekeinket, unokáinkat helytállásra, igazi emberi ma­gatartásra. A FIATALSÁG TERMÉ­SZETES VELEJÁRÓJA, hogj minden újért lelkesedik, le­gyen az űrutazás, számítógép vagy hippi-frizura. S nagyot jól van, hogy így van, mér ez a beállítottság a hajtómo­torja minden haladásnak < földön. Persze a fiatalokba! megvan az is, hogy sdkszoi „csak azért is” másképper csinálják, mint a felnőttek. í ebben a „csáik azért ds”-bei mát- nem a haladás, nem í modernség, hanem a feltűné keresése lesz a fontos. Aik!kö? szoktuk azt mondani, hogy e; mér nem modernség, hanen modernikedós. Nem regiben egy fiatalembert láttam a pás ti utcán. Ócska, avitt farmé bekből „összetákolt” földig ér< köpenyben libegett a tömeg ben az Astoriánál. Miindenk megfordult utána és csóvált! a fejét. Még a hosszú hajú fia talok is. Nem hiszem, hogj ez a fiatal barátunk az ifjú sógnak, a modernségnek és i hatodáéinak „jó propaganda csinált.” Befejezésül még egy moz­zanat. Ez a „csak arzént iá’ magatartás általában a tinéd zser kor velejárója. Bgyete mista fiam mondta, amiké erről a kérdésről beszélget tünk: „Az egyetemien miné magasabb az évfolyam, arnná rövidebb a hajviselet.” Persz» ez a rövid haj se olyan rövid mint a miénk volt egyetemisti karunkban. De azt hiszem nem is ez a lényeg, hanem az hogy a hosszú és a rövid haji fejekben ugyanaz az emberiéi lakozzék, s teljes erővel mún kálkodjék úgy, hogy mindéi ember igazi emberként élhes sen a földön. Dr. Selmecsi Jino Aki december 9-én este részt vett a kelenföldi temp­lomban aiz istentisztelet kere­tében tartott egyházzenei mű­soron, szép élménnyel gazda­godhatott Először zenekari müveket hallottunk. J, O. Warner; Dá­vid-oratórium előjátéka szó­lalt meg vonósok és oboa elő­adáséiban. Ennek a kismartoni karmesternek, Haydn közvet­len elődjének több mint 300 kéziratát őrzi az Országos Széchenyi könyvtár. Nagyobb részük vokális kompozíció. Stílusuk inkább a kor hagyo­mányos nyelvezetéhez, mint újító törekvéseihez csatlako­zik. De Werner népi elemeket is beolvasztott műveibe. így az 1750-ben irt Dávid-oratórium előjáték első ütemeiben is a magyar hallgató némi verbun­kos ízt fedezhetett fel, amint az a kelenföldi templomiban felcsendült. A MÁSIK MÜ MOST HANGZOTT EL ELŐSZÖR MAGYARORSZÁGON! Egy XVIII. századi lengyel mes­ter: Karácsonyi szimfóniája (értsd: hangszeres muzsika). Két gyors tétel zárt körül egy hangulatos lassút. A szerző bőven merített a lengyel népi karácsonyi muzsika gazdag tárházából. A lüktető ritmus szinte szemünk elé varázsolta a bethlehemi mezők Jézust- köszöntő pásztorainak vidám hangulatát, a Megtartó szüle­tése fölötti boldogságot A MEGTARTÓ KRISZTUS­RA MUTATOTT az igehirde­tés is. Majd a műsort a 166. kantáta zárta. Bach ezen a művön keresztül is evangélis­taként prédikált. A szólókat nagyon átélten, szép tónusban énekelte Takács Judit (alt), Baski István (tenor) és Mezőfi Tibor (basszus). A kontinuót Viczay Erzsébet látta el és a gyülekezet ének-zenekara jó együttesként járult hozzá az előadás sikeréhez. Köszönet és dicséret illeti Sulyok Imre karnagyot nem­csak azért, mert jól választott műsoraival mindig szép él­ményben részesíti a hallga­tókat, hanem azért is. mert ze­nekari műveket is megszólal­tat az egyházzenei alkalma­kon, B. I. Zenés áhítat Kelenföldiin Nagy hálát adjunk az Atyaistennek, Mennynek és földnek szent teremtőjének, Oltalmazónknak, kegyes éltetőnknek, Gondviselőnknek!

Next

/
Thumbnails
Contents