Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-05-26 / 21. szám
i Ajándékokban bővelkedő élet 1 Pt 4, 7—11 Jézus mennybemenetelénél hangzott a kijelentés a tanítványok felé: „Aki tőletek felvitetett a mennybe, úgy jön el, amint öt a mennybe felmenni láttátok.” Még csak éppen hogy elment, de a tanítványoknak már arra kell figyelniük, hogy visszajön és várni kell öt. De addig? Semmit nem kell tenni? Hogyan teljék az ideje az egyháznak, miközben várja Urát? Erre felel Péter ezekben a versekben. Jézussal eljött Isten orszqga. Ma is itt van, ahol és amikor az evangéliumot hirdetjük. Berme folyik életünk. De ez a Jézust követő életünk már arról ad jelzéseket, ami majd a beteljesedéskor valóra válik. Jézus ugyan elment, de az egyház itt szolgai tovább a földön és „előizét” adja a teljességnek. Ebből az ízből ad ma kóstolót Péter apostol. MERTE KLET ESSÉG ÉS JÓZANSÁG a szolgáló élet velejárója. Ez jellemezte az apostolokat is az elinduláskor. Szivükben a topott paranccsal nem nagyhangú világhódításra indultak, nem felszínes és látszateredményeket mutató munkát végeztek, csak elindultak mértékletes és józan életettel embertársaik közé. Volt egy mértékük, akihez szabhatták életüket. Volt példamutatójuk, aki nem nagyzolva vagy mámortól ittasodva járt előttük felelőtlen kalandokra csábítva őket, hanem megmaradva a realitások világában, csendes, egyszerű emberként járta velük az utat és vezette őket embertől emberig, szívtől szívig. Ebben a csendes egyszerűségben mégis volt egy nagyon erős kötelék, ami megtartotta és kudarcoktól megőrizte és ez az Atyával való kapcsolat, az imádság volt. A mértékletesség és józanság jó termőtalaj az imádság számára. Magunkon figyelhetjük meg, ha nem tudunk mértéket tartani életünkben, ha túlméretezzük erőnket, nem reálisan mérjük fel helyzetünket, „nagy fába vágjuk a fejszénket”, erőltetjük, túlfeszítjük életünk energiáit, mind többször jutunk krízisbe, mert nincs időnk csendességre, imádkozásra. Legfeljebb mindennek a végén, amikor már „kiborultunk” jön ajkunkra egy felsóhajtás: ja) Istenem! így nem megy! Reálisan kell felmérnünk erőnket, helyzetünket és józan mértékletességgel, az imádság erejével lehet jól szolgálnunk. Az ilyen élet nem visszavonulás, passzív szemlélődés vagy cammogás, hanem nagyon is aktív élet, időben való cselekvés AZ EGYMÁS IRÁNT VALÖ BUZGÓ SZERETETTBEN lesz nagyon is cselekvővé az életünk és ad szeretettel kóstolót Isten örökkémló világából. Ez a szeretet olyan, mint Jézusé volt: „sok vétket elfedez”. Meddig bírjuk szeretettel? Csak addig, míg bennünket is szeretnek? Vagy addig, míg nekünk is hasznos? Jézushoz sok olyan ember fordult, aki már senkitől sem kapott szeretetet. Csak lenézést, megítélést, büntetést kaptak, jézus pedig ezt adta nekik: nem kárhoztatlak, légy békességben! Érdemes lenne megnéznünk, nem taszítunk-e sok embert szeretetlen, megbocsátani nem tudó magatartásunkkal. A mások vétkét szívesen nagyítjuk fel, ahelyett, hogy elfeledkeznénk, a kipellengérezők tábora mindig nagyobb, mint a segítséget nyújtóké. Vegyük észre, hogy mindenki szomjas a szeretette . .. És éppen mi ne adnánk meg ezt a szeretetet, emberséget. Az emberség és szeretet persze nem csupán szép szavak dolga. Sőt a szó a legkevesebb. Vendégszeretetről, kenyerünk megosztásáról, egy pohár vízről, a felső ruhánkról beszél Jézus, meg arról, hogy aki egy mérföldre kényszerít, azzal menj el kettőt. Szeretet az, amikor a szívét is kiteszi valaki és nem vár ellenszolgáltatást, de nem is morogja meg, amit tett. Ilyen mindenkit befogadó szeretettel adhatunk ízt abból a szerétéiből, mely minden embernek helyet készít és mindenkit magához fogad. Ez az Atya szeretete. KEGYELMI AJÁNDÉKNAK nevezi az apostol azt. ha valaki képes így cselekedni. Ezzel az ajándékkal meg kell tanulni sáfárkodni. Ilyen ajándék az is, ha valaki jól közvetíti Isten üzenetét, de az is, ha tágra nyitja szívét, ajtaját és zsebét, hogy buzgó szeretetének kézzelfogható, érezhető bizonyságát adja. Semmi sem szolgálja jobban Isten dicsőítését, mint az ilyen ajándékokban bővelkedő élet! Tóth-Szöllös Mihály IMÁDKOZZUNK Istenünk! Hálát adunk kegyelmi ajándékaidért. Igédért, melyet hitünk erősítésére hidettetsz. A szeretetért, mellyel bennünket hordoznak mások és mi is másokat. Add. hogy elég erős legyen a hibák, bűnök és vétkek elfedezésére. Add Szentlelke- det, hogy kegyelmi ajándékaiddal jól sáfárkodjunk és dicsőséget szerezzünk nevednek. Amen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1974. május 26-án Deák tér de. 4 túrt'.) Trajtler Gábor, de XI. (úrv.) dr. Hafen-, scher Károly, du. 6. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de 11. dr, Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út 22. de. n. Kertész Géza. du. 5. Szeretetvendégség. Váci út 129. de. 8. Berezur László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László, Üjpest de. 10, Blá- zy Lajos. Pesterzsébet de. 10. So- roksár-Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest - Wekerletelep. de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota-MAv-telep. de. 8. Bodrog Miglós. Rákospalota- Nagytemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákospalota-Ristemplom du. 3. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston. Sashalom de. 9. Kamer Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fel 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11, (úrv.) Pásztor Pál, du. 6. Pásztor Pál. Öbuda de. 9. de. 10 XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de 11. Takács József. du. fél T. Csengődy László. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Muncz Frigyes. Modor! u. 6. de. 10. Turcsá- nyi Károly. Kelenföld de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) D. dr. Oltlyk Ernő. du. 6. Reuss András. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) D. dr. Otllyk Ernő. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Ke- lenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Vi- eontai Róbert. Budaörs du. 3. visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — Húsvét után a 6. vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn. 15,26—16,4; az igehirdetés alapigéje: 1 Pt 4, 7—11. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Június 2-án. pünkösd ünnepén reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet D. DR. OTTLYK ERNŐ, az Északi Egyházkerület püspöke. — SZÉKESFEHÉRVÁR— FEHÉRVARCSURGÖ. A székesfehérvári gyülekezet felügyelőjévé Csermák Kálmánt, gondnokává Szabó Józsefet választotta. A fehérvárcsurgói gyülekezet gondnokául Kozma Károlyt, pénztárosul Kozma Ferencet, presbiterül Kozma Józsefet választotta. Az új tisztségviselők beiktatását mindkét gyülekezetben Nagy Tibor székesfehérvári lelkész végezte ünnepi istentisztelet keretében. — CEGLÉD. A kantate vasárnapi istentiszteleten, amelynek offertóriuma évek óta a kántorképzést támogatja, Tóth Ildikó, Szemerei Mária, Szabó Vilmos és Deme Zoltán teológusok végeztek szolgálatot igehirdetéssel, ének- quartettél, szóló énekkel és versmondással. Jól sikerült szolgálatukat a gyülekezet örömmel fogadta. — LEGÉND. A gyülekezetben esti istentiszteleten Maróti János acsai lelkész szolgált igehirdetéssel. — VANYARC. Esti istentiszteleten Maróti János acsai lelkész szolgált a gyülekezetben. — GYÖRKÖNY. Május 5-én a délelőtti istentisztelet keretében Sólyom Károly esperes beiktatta hivatalába a gyülekezet újonnan választott gondnokát, Wenhárdt Ádámot és tizenhárom presbiterét: Binder Ádámot, Bősz Mihályt, Galambos Jánost, Kővári jánost, Köhler Jánost, Krausz Vilmost, Leidal Ádámot, Lückl Ádámot, Muck Ádámot, Rohn Mátyást, Steiner Jánost, Szeip Mátyást és Wiesthaler Józsefet. Az új presbiterek eskütétele előtt az egész presbitérium úrvacsorához járult. Az esperes pásztori melegséggel mondott igehirdetése arra buzdította a presbitérium minden tagját, hogy ne a rang tekintélyével, hanem a szolgálat örömével töltsék be megbízatásukat a gyülekezet építésére és forgolódjanak a világban. A komoly és lélekteli ünnepély áhítatát még fokozta a lelkész felesége vezette kétszó- lamú női énekkar harmonikus, kulturált és színes éneklése. é — MOHÁCS, a március 31-én tartott gyülekezeti sze- retetvendégségen Missura Tibor vasasi lelkész „Ahol Jézus élt és működött” címmel tartott előadást. Előadásában felhasználta erlangeni tanul- mányútjának idevonatkozó eredményeit. „A gyülekezetre jellemző családiasságról és az érdeklődők nagy számáról” — szól a jelentés. — HALÁLOZÁS. Balogh Pál nyugalmazott szeghalmi lelkész életének 64. évében május 4-én elhunyt. Temetése május 16-án volt a pesterzsébeti temetőben. — özv. Bencze Rezsőné, sz. Hoffman Mária a miskolci gyülekezet több mint egv évtizedig volt gyermekistentiszteleti kántora, életének 86. évében elhunyt. „Segítségül hív engem, vele vagyok... megmentem.” — JOLELKÜ, szerény igényű nőt keres két nyugdíjasból álló gyermek nélküli család kis faluban egyszerű háztartás vezetésére, szükség esetén ápolásra. „Nyugat- Dunántúlon” leiigére kérem a választ a kiadóhivatalba. — SZÍVBETEG keres nyári időszakra (július, augusztus hónapra) Budán, vagy környékén csendes, kertes házban kis szobát ellátással. Ajánlatokat „Nyugdíjas tisztviselőnő” Jeligére a kiadóhivatalba kérek. „És én ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok” (Jn 12, 32). VASÁRNAP. — „Azért amíg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen a mi hitünk cselédeivel.” (Gál 6, 10 — Zsolt 90, 10 — 1 Pt 4, 7— 11 — Zsolt 42). Amikor a Zsoltár írója az emberi élet „hetven—nyolcvan” esztendejéről ír, akkor életünk végességét húzza alá. Ennek a végességnek a rövidsége még a jó cselekvésre is kevés. A jó cselekvése nem alapja üdvösségünknek, de hitünk gyümölcseként kell, hogy jelentkezzen. Ahol elmarad, ott a hitet is meg kell kérdőjelezni. HÉTFŐ. — „Azért nem csüggedünk, sőt ha a mi külső emberünk megromlik is, a belső mégis napról napra újul.” (2 Kor 4, 16 — Zsolt 71, 18 — Jer 29, 11—14 — Józs 11, 16—23). „Földi életünk rövidségében” van lehetőségünk arra, hogy polgárjogot szerezzünk az örök létbe. A Hitvallásban hétről hétre valljuk, hogy hisszük a test feltámadását és az örök életet. Hogy ezt valóban hisz- szük-e, az arról mérhető le, hogy mennyire erősödtünk meg a „belső emberben”, amely múlandó életünk számtalan problémáján átsegít. KEDD. — „Törekedjetek mindenki irányában békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.” (Zsid 12, 14 — Ezs 60, 16 — Lk 12, 8—12 — Józs 20, 1—9) A békességre való törekvés — mindenki irányában — keresztyén életünk egyik mutatója. Az embert érdem nélkül szerető Isten képessé tesz arra, hogy „amennyiben rajtunk áll, minden emberrel békességben éljünk.” J. S. BACH ÉS KORTARSAI címmel orgonahangverseny lesz május 31-én, pénteken és június 3-án, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Bach: Három korálelőjáték a-moll prelúdium és fúga Purcell: Ária a „Didó és Aeneas” és a „Tündérkirálynő” című operából Bach: Ária a „Magnificat”-ból Ária a „Jauchzet Gott” kantátából c-moll ricercare a „Musikalisches Opfer”-ból c-moll passacaglia Orgonái: PESKÖ GYÖRGY Közreműködik: Szőkefalvy Nagy Katalin (ének) Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft. SZERDA. — „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.” (Lk 12, 32 — Ezs 34. 22 — 1 Kor 2. 12—16 — Józs 22, 1—20). Jézus a jövő felől biztosítja tanítványait. A jövő minden ember előtt nagy kérdőjel, még akkor is, ha elképzeléseink a jövő felől reálisak. Jézus a jövő felől úgy akar biztosítani, mint amely földi létünkkel nem ér véget, hanem kiteljesedik Isten országában. CSÜTÖRTÖK. — „Maradjatok énbennem és én tibenne- tek. Amint a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőkén marad, úgy ti sem, csak ha énbennem maradtok.” (Jn 15, 4 — 5 Móz 8, 18 — Lk 24, 50—53 — Józs 23, 1—16). Nem az a fontos, hogy mi dolgozzunk Istenért, hanem hogy olyan hűségesek legyünk hozzá, hogy Ö végezhesse el munkáját általunk. Ne legyünk önteltek azért, hogy Istennek szolgálunk. Ő a „kövekből is tud támasztani fiakat”. Isten úgy akar felhasználni minket, mint ahogy saját Fiát felhasználta. PÉNTEK. — „Minden keserűség, düh, harag, lárma és istenkáromlás vettessék ki kö- zületek minden gonoszsággal együtt.” (Ef 4, 31 — 5 Móz 29. 18 — Zsid 11, 32—40 — Józs 24, 1—15). El hivatásunkhoz méltóan kell élni, vagyis engednünk kell, ahogy „Isten is engedett Krisztusban”. Sokszor kerültünk olyan élethelyzetbe, amikor — véleményünk szerint az „igazság jogán” — ökölbe szorul a kezünk. Ilyenkor arra kell gondolnunk, hogy az igazságot szelíden is lehet képviselni. SZOMBAT. — „Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én könyörgésem.” (Zsolt 38, 10 — Gál 4, 6 — Ézs 41, 17—20 — Józs 24, 16—31). Ez azt jelenti, hogy Isten minden kérésünket vagy fájdalmunkat számontart- ja, s jó tetszése szerint időben és javunkra cselekszik megadva a választ. Kalácska Béla EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest. VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—VTII Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 74.1505 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Két szószóló FÁBRY ZOLTÁN kortársai szemével — ez a címe annak a szép gyűjteménynek, mely most jelent meg a stószi remetéről, aki 1970 tavaszán halt meg. Egy emlékkönyv ez Fábry Zoltánról, harminchat író vallomása és bizonyságtétele negyvenhét írásműben egy íróról, aki jelenlétével kiváltotta ezt a tökéletes elismerést. A könyv a halottat ébreszti az ébrentar- tók varázs-ütéseivel. Az író úgy hal meg, hogy nem olvassák, s nem emlékeznek nevének parazsára. Megmarad-e Fábry Zoltán? A sebes Bódva partján, a stószi fenyők között, ősei házába bújva, földijei nyáj-szeretetétől körülvéve, mintegy pásztortűz melegével a háta mögött, évtizedeken át ki nem mozdulva Stósz- ról, gyöngélkedve is élő szellem volt, mert irányító lelkiismerete lett a szlovákiai magyaroknak. Munkássága egyetlen műfajban fejezte ki magát, újságcikkben. Ezeket a cikkeket gyűjtötte össze, s adatta ki könyveiben. Csupán egyik könyve nem cikkgyűjtemény. hanem érvgyűjtemény ama németség ellen, mely a horogkereszt jelével ellátva meggyalázta Európát. Fábry Zoltán egy életen át egy szál tollal a kezében szembe szállt a Kassa melletti kis faluban ezzel a gyilkos szellemmel. Harca soká az irodalmi kritikus és publicista feddő s korholó kiáltása volt — köny vek kapcsán — a német sötétség ellen, s mindaz ellen, ami magyar részről hozzátapadt. Fábry Zoltán ösztönösén érezte, mi fenyegeti a német formával Közép-Európát, de általánosságban átérzett s általánossággal kifejezett tiltakozása nem vert szélesebb visszhangot. A.mikor Fábry tiltakozó, leleplező, könyörtelenül igazmondó igéi és hasonlatai sorba álltak a szlovákiai magyarságért, egyszerre életszerűvé, valószerűvé, mélyen megrendítövé vált. Minden írásműve ettől kezdve egyénivé, élővé, célszerűvé alakult és hatni kezdett. Ekkor változott Fábry jelképpé, magatartása műfajjá, ahogy maga nevezte el: antifasizmussá. írásművei szigorú és szabályos harccá villantak, a szocialista gondolkodó és érző ember harcává. Mindenki érezte, hogy Fábry a szocializmus tisztességéért emel szót. Nem akarta elveszíteni saját hitét abban a szocializmusban. melyet elsősorban erkölcsi magatartásnak érzett és tudott, s modelljét a szlovákiai magyarságban látta. írásainak ereje átcikázik velőnkön, idegeinken, az igazmondás szépsége rázza meg egész valónkat. Elhalhat-e ilyen író, aki emberszeretetét, reformációs lángolását> fényszomjas szívét kézzelfogható kérdések feleleteibe burkolta, s egyszerűen csak az emberi igazságért harcolt? Ez a terjedelmes kötet. Fábry fölemelése a kortársak feje fölé, azt bizonyítja, hogy nem halhat el. Fábry nem volt Don Quijote Stószon, hanem fölismerésre és kimondásra késztető magyar humanista. Ady magyarságát folytatta, mint megannyian, kivételes időben, kivételes tekintéllyel, támadhatatlan erkölcsi vértezettel. Fábry Zoltán jellegzetes felvidéki evangélikus család sarja volt, apja, nagyapja presbiterek voltak, Fábry a rozsnyói evangélikus főgimnáziumban serdült fel, egyetemi hallgató korában a pesti Luther Otthon növendéke volt, olvasta a Bibliát, egyik írásában erős várunknak minősítette. GYŐRY DEZSŐ válogatott és új verseinek gyűjteménye, a Férfiének, a költő halála után jelent meg. Januárban még láttam a kórházban, ahogy korrigálta a levonatokat, február elsején itt kellett hagynia az életet, melyet nagyon szeretett, kivételes lendülettel élte, s amely élettől egyébként nem sok jót kapott. Evek során át fokozatosan megalázta az alattomos betegség, mely szervezetébe bújt, s lassan bomlasztotta. „Magasnövésű, büszke kenderszárként gyönyörködtettem embert, madarat” — írta egykoron Kenderáztató című versében, a kender sorsának hasonlatába zárva saját sorsát, ama rendeltetés hitével, hogy ha elmúlik az ember, Isten folytatja majd, „fonni kezdi szálam életét". Két szálból szövődött össze Győry Dezső költői mondanivalója: a hajszolt, békétlen, ingerült, hitehagyott, folyton csalódó férfi élménye volt az egyik, nemzete és a fiatal magyar nemzedék sorsjavító erejében hivő s ezt a erőt tápláló és gondozó szál volt a másik. A hánytvetett ember tapasztalatai valóságlátásra késztették a költőt és publicistát, aki 1950-ig Győry Dezső volt. Életének és költészetének színtere, értelme és mondanivalója egy magyar nemzetrész volt, a szlovákiai, kisebbségi sorsba került magyarság. Ez alakította szertelenségből fegyelmezett s nagy hatású költővé, könyörtelen igazmondóvá. Mécs Lászlóval egy pontról indult Győry lírája, de hamar elkanyarodott tőle naturalista kérlelhetetlenségével. szókimondó őszinteségével. Mécs úgy nézte szülőföldjét, mint a néző a színházi előadást; látta minden évszakban, Győry benne élt. mint egy folyóban, megismerte örvényeinek keletkezését, titkát, útját, látta összefüggéseit, a színek játéka nem tévesztette meg társadalmi látását. így tudott, egyéni dekadenciáját lenézve, társadalomformáló költővé válni. Móricz Zsig- mond helyesen állapította meg, hogy Ady politikai lírájának Győry a folytatója. Az első világháború utáni magyar avantgardizmus és Illyés Gyula jelentkezése között, vagyis a nemzeti gond új költői vállalásáig, Győry költészete jelentette a népi-nemzeti elkötelezettséget, igen hatásos, realista hitelű szózenével. „Gazdasorból cselédsorba, paplan alól hűlt bokorba, úriságból szolgaságba, hintóhátról me- zítlábra, hatalomból semmiségbe, jó módunkból szegénységbe ...” — írta megrendítően A nagy változás című versében. Ez volt a lázadó és lázító, s aztán hamar sorakoztató s nemzeti újjászületésre ingerlő költő fő mondanivalója. „Nem szent a kenyér, ha csak. új nyomort szülni ad erőt” — hirdette egy másik versében a fiatalokra kiáltva. Legnagyobb alkotása, az 1939-ben még Pozsonyban írt Emberi hang, a népével és nemzedékével azonosuló költő bátor hitvallása az emberség mellett, minden emlék és minden szándék egybevésése. Nincs a magyar költészetben e korszakból ehhez hasonló rendületlen szabadságigénylő és igazmondó vers. Utána települt át Magyarországra, s avval elveszítette légkörét. A budapesti Győry Dezső regényíró lett, regényes történelmi művek szerzője, amelyeket csak lobogó lángú honszerelme fűzött össze költészetével. De így együtt is megmarad e kettévált írói életmű, egy nemzedéki élmény, melyet nem szabad elveszíteni, mivel nagy tanulság és világos szó. Győry Dezső Rimaszombatban született, 1900-ban. A rimaszombati egyesült protestáns főgimnáziumba járt, ahol apja tanár vglt. Budapesten az Eötvös Kollégiumban folytatta tanulmányait, később újságíró lett. i Szalatnai Rezső
