Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-05-12 / 19. szám

Harminc év kántori szolgálatban Rakosfalva: reggel 8 óra, Gyarmat utca 1/2 1U óra, Zug­ló—Bosnyák tér: 11 óra — ezek a Budapest—Zuglói Egyházközség területén a va­sárnapi istentiszteletek kezdé­si időpontjai. Akár a parókus prédikál, altár a segédlelkész vagy vendég igehirdető, a kántor 30 éve ugyanaz. Izák István, a gyülekezet szeretett Pista bácsija. RITKA JUBILEUMOT ÜN­NEPELHET. 1944 áprilisában, 30 éve kezdte kántori szolgá­latát Zuglóban, először a Gyarmat utcában, majd Rá­kosfalván, később két helyen, majd mindhárom istentiszte­leten. 78 éves korát megha­zudtoló fürgeséggel siet reg­gelente vasárnaponként, hogy kísérje az éneket. „Nálunk a zene családi beteg­ség” — vallja magáról. Nagy­apja, nagybátyja, apja kán­tor, zenetanár volt, édesanyja énekesnő és zongoratanár, lá­nya és fia és unokái is bele­nőttek a muzsika szeretetébe es művelésébe. Mosolyogva említi, hogy 10 éves korában bottal kényszerítették még a zongora mellé, később már el­kergetni sem lehetett onnan. Gimnazista korában már hangversenyezik, a Fodor-fé­le zeneiskola után a Zenemű­vészeti Főiskolán Siklós Al­bert és Kodály Zoltán. tanít­ványa. Számos szerzeménye jelent meg nyomtatásban, közülük kettő, a .,Zenélő óra” (1926) és a 16 darabból álló „Családi képek” (1948) igen sikeresek voltak. Szép korál­jainkhoz 12 előjátékot szer­zett, ezek kéziratban vannak meg. Mivel a század első évtize­deiben csupán á muzsikából megélni nem volt könnyű, pénzügyi tisztviselőként dol­gozott 32 éven át. Munkája mellett azonban kereste az alkalmat, hol tud hangverse­nyezni. ELSŐ KANTORI ÉLMÉ­NYE még gyerekkorára megy vissza. 15 éves korában Lo­soncról Lapujtőre kerékpáro­zott és a hadgyakorlatra behí­vott kántortanító helyettese­ként ült az orgonához. A zuglói gyülekezetben egy emberöltő óta szolgál. Azok, akiknek 30 éve a keresztelőjé­nél játszott és kísérte az éne­ket, azóta már családapák és édesanyák, akiknek altkor az esküvőn szólaltatta meg a hangszert, azóta már nagy­szülők. Pista bácsi személye, fürge ujjai alól kikerekedő korálelőjátékai, az Isten előt­ti bűnvallás, a hálaadás és di­cséret hangjai beleépültek e gyorsan fejlődő, hatalmas ke­rület evangélikus életébe. A kérdésre, melyek kedves zeneszerzői, Grieget és Bachot nevezte meg. Elmondta, hogy minden éneket szívesen kísér, de talán akkor örül a legjob­ban, ha ujjai alól fölcsendül­nek az „Ó terjeszd ki, Jézu­som, oltalmazó szárnyad .. kezdetű esti ének vagy a „Me­gyek már ó Uram —” kezde­tű ének hangjai. Nincs megelégedve az éne­keskönyvünkkel. Szenvedélye­Jobban kell értenünk „Vessétek le az óembert ^ Eí. ■Egy mágneses erőtérben olyasmik történnek, amik a mágnesesség híján lehetetle­nek. Amikor Krisztusba helyez­tettünk, akkor isteni erőtérbe kerültünk bele. Itt maga a Szentlétek teremt bennünk új életet. Az első keresztyének erősen hitték, hogy ez az új le­hetőség a keresztség által nyílt meg előttük. Újnak mondhat­ták kétség s tanakodás nélkül keresztyéni életüket, hisz any- nyira különbözött a régi po­gány életmódtól. Ámde ők is sűrűn megtapasztalták, hogy a keresztségben nem mágikusan, varázsszerűen újul meg az em­ber élete feleslegessé téve min­den további erkölcsi erőfeszí­tést, az akarat döntéseit. A pa­li levelek bőséggel bizonyítják, mennyi bűnnel kellett harcolni a gyülekezeten belül a hívek­nek. Intette is őket az apostol folyvást: Járjatok Lélek sze­rint és akkor, „nem viszitek végbe a test kívánságait”. (Gál 5, 16) Hogy az új élet áldott lehe­tőségének naponkénti megva­lósítása mily komoly bajvívás, tanúsíthatja a „régi élet sze­rint való óember” levetkezésé- nek követelménye. Ez az óem­ber halálig kísér. Kívánságait keményen meg kell tagadnunk. Ne tévesszen meg bennünket a ruha levetésének képe. Va­lószínű, hogy a keresztelési cselekmény mozzanatai szol­gálnak a hasonlat alapjául: a megkeresztelendő felnőtt elő­ször levetette ruháját, majd belépett a vízbe, hol megújult hullámsírba temetve múltját, azután felöltötte a fehér ke­resztelési ruhát. A levetkezés hasonlatát félremagyaráznánk, ha azt vélnénk, hogy a bűn csak ránk tapadt, testünkhöz simult öltözék, amit könnyűszerrel le­dobhatunk magunkról. Ö nem, az óember mélyen bennünk van minden „csalárd kívánsá­gával” együtt. Mi magunk va­gyunk az Éppen ezért az óem­ber „levetkezése” mindig újra radikális mozdulat: letépést. eltávolítást, határozott megta­gadást kíván! Vessétek le az őembert! Ez a parancs nem enged meg szen­timentális erkölcsi foltozgatá- si kísérleteket. Nem bízza ránk a rossz elhagyásának ütemét és mértékét. Alku nélküli, gyors, gyökeres tettet kíván tő­lünk napról napra. 4,22 Döntéseinkben segítségül le­het annak belátása, hogy az óember kívánságai csalárdak vagyis megcsalnak. Csábítóak, elkápráztatok gyakorta, de ígé­retük hamis. Az embert óem­bere végül is tönkre teszi, las­san felmorzsolja kívánatos életmódjától hajtva, űzetve. Ennél sokkalta inkább segít­ségül lehet döntéseinkben az, ha Jézus Krisztus életére em­lékezünk (20—21 v.). Krisztus­ban lenni ugyan mérhetetlenül több. mint példát látni benne, de azért az sem mellékes, hogy „tanuljuk” őt, „megértsük” őt, olyannak lássuk, amilyen való­ban volt a földön jártában és kövessük őt. Jézus személyén szemlélhetjük csalhatatlanul azt. hogy milyen az új ember. Mit kell hát jó döntésekkel levetnünk? Nevén nevez né­hány tennivalót az apostol. Egyszerű, mindennapos dolgok ezek. Főleg a testvéri, illetve embertársi kapcsolatainkra vo­natkoznak. Le kell vetkeznünk az óember közösségromboló szokásait mind a gyülekezet­ben, mind az emberek társasá­gában. Az egyik neve: hazugság. Nem lehet bizalmas együttélés ott, ahol a szó csak igazságot eltakaró köpenyeg. A féligaz­ság sem különb kendőzés. A másik neve: harag, engesztel­hetetlen indulat. Elkerülhetet­len, hogy valamin föl ne há­borodjunk, nemegyszer joggal, de akkor se őrizzük ezt az in­dulatot másnapig, mert holnap nehezebb lesz békülni. minden nappal mélyebb a seb, amit egymáson ejtünk. A harmadik neve: orozás. Ide tartozik a mohó birtoklásvágy minden neme. kiváltképp a pénz sze­relme. Egyebet is fölemlít az apostol: a fecsegő, felelőtlen beszédet, lármát, káromkodást. Koránt sincs ezzel kimerítve a sor. Nincs is szükség teljes példatárra, hisz ráismerünk az óember valamennyi vonására, mihelyt teret adtunk a Szent­iéleknek. Természetesen fölismernünk őket nem elég, le kell vetkez­nünk őket Iszonyú bajvívás ez. De micsoda győzelmes öröm. ha azután feltűnnek a7 új ember hamvas arcának szelíd vonásai! Scholz László sen kívánna több új éneket, az első részben található énekek átrostálását várja. 30 év kán­tori szolgálatában szívéhez nőt­tek dallamok és szövegek, de tudja, hogy a zsoltáríró föl- szólítása, „énekeljetek az úr­nak új éneket”, a mi egyhá­zunknak és a mostani nemze­déknek is szól. Örömmel említi, hogy a zuglói gyülekezet gyarapodá­sát, a templom építését és szé­pítését végig kísérte. Halkan de csillogó szemmel súgja, hogy szeretné megérni, hogy a zugiói templomban megfelelő hangszer, pompás orgona szó­lalhatna meg a keze alatt. 30 ÉVES KANTORI MŰ­KÖDÉSÉT így foglalja ő ma­ga össze: „Tehetségemet az Is­tentől kaptam, s hála vallásos nevelésemnek és szentlélek! indíttatásomnak igyekeztem egyházi szolgálataimat mind­jobban ellátni”. Kedves Pista Bácsi szere­tette] gratulálunk az évfordu­lón és életére Isten áldását kérve jó egészséget, további kántori szolgálatához! Ifj. Harmati Béla István Marian: IDŐNKÉNT KIVÉGZÉS Időként kivégzés van, nemzetközi méretekben, egy szóval háborúnak nevezik ezt, mert mindenre találnak szót a hóhérok megbízók Monstre kivégzés, retteg tőle minden nemzedék, mert az anyák munkára, csókra, szerelemre nevelik a sudár fiatalokat, de minden családban őriznek rongyossá fogdosott fényképeket, őt ábrázolja, az elesettet, a hajdani derűs fiút. Az anyák gyakran előveszik a fényképeket, sírnak olyankor, bőrük emlékezik a nyakukba csimpaszkodó, élő karokra, és hallják halálukig fiuk szép nevetését, emlékeznek kedves szavaira, a kín újra meg újra bárddal vágja szívüket. Kezük simogatni vágyik egy kedves fejet; sajog az a kéz és fáj, az anyák hallani vélik az éjszakában fiúk utolsó hörgését. az utolsó szavait, melyeket nem hallottak soha. Egyre hangosabb fülükben a halálordítás, és az anyák meghalnak vele együtt újra meg újra Nekik nem megújulás az idő fordulása. ők a tavaszi virágokat mind fiuk sírjára képzelik. s húzzák maguk után a láthatatlan, nagy, világot beborító fekete fátylat. A szerző „VESZÉLLYEL VEMHES VILÄG” című kötetéből. Megjelent 1974. Felkészülés a nagy feladatra Az Országos Béketanács elnöksége üléséről „A nemzetközi helyzetben nagy fordulat megy végbe” — idézte Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának a prágai barátsági ülésen el­mondott beszédéből Pethő Ti­bor, az Országos Béketanács elnökhelyettese a negyedszá­zados békemozgalom hatalmas útját felmérő, a jelen felada­tait és a jövő elkötelezését felvázoló összefoglalójában, amely az OBT április 18-i el­nökségi ülését bevezette. A nagy fordulatot hosszú küzdelem előzte meg, s ebben letagadhatatlan módon a Szov­jetunió és a szocialista közös­ség országainak elvi, politikai alapokon folytatott, tudatos erőfeszítése a hidegháború felszámolásáért, a békés egy­más mellett élésért, a háborús gócok felszámolásáért jelen­tette a legnagyobb erőt a vi­lág békére vágyó tömegei szá­mára. A BÉKÉÉRT, A NEMZET­KÖZI ENYHÜLÉSÉRT foly­tatott harc eredményeinek ma már szép sorát tudjuk elsorol­ni. A sikerekben ott van a 25-ös évszámot aranykoszo­rú val körülölelő Béke világ- tanács és az évfordulóját a közeljövőben ünneplő Magyar Országos Béketanács tevé­kenységében részt vevők áldo­zatos munkája is. Egyházak és egyházi személyek hűséges szolgálata is beleépült ezekbe az eredményekbe s ezt magasan értékelte Sebestyén Nándorné az elvégzett munkáról szóló jelentésében. Felhasználta az alkalmat arra is. hogy az OBT jókívánságait tolmácsolja a közelmúltban állami kitünte­tésben részesült egyházi sze­mélyiségeknek, akik között ott volt, s most ezen az ülésen is részt vett és az elnökség munkáját felszólalásával se­gítette D. Káldy Zoltán püs­pök-elnökünk. az Országos Béketanács és a Béke-világ­tanácsnak tagja. A VILÁG BÉKESZERETÖ erői előtt most az a feladat áll, hogy visszafordíthatatlan­ná tegyék az enyhülés folya­matát az imperializmus mes­terkedéseit háttérbe szorítva. A feladatok reális felmérése, a békeerők cselekvőkészségé­nek kibontakoztatása fogja meghatározni az elkövetkező jubileumi rendezvények prog­ramját is. M. Gy. Kréta szigetén jártam AZ EURÓPAI EGYHÁZAK KONFERENCIÁJA elnökségi ülését március 24—30. között a Görögországhoz tartozó Kréta szigetén tartotta, ahol az elnökség tagjaként vettem részt. Az elnökségnek angol, holland, magyar, román, nyugatnémet. Szovjetunió-beli püspökök a tagjai, valamint egy olasz orvos jelenti az egyetlen világi tagot. Az ortodox egyház vendégei voltunk egy modernül épített és berendezett akadémián, amely az ottani egyház lelkésztovábbképzésének és konferen­ciák tartásának a szolgálatában áll. GÖRÖGORSZÁG JELLEGZETESSÉGEI már a repülőgépből elénk tárulnak. A pilóta bemondta, hogy balra az Athos he­gyen épített kolostor látható. Szinte kiugrik a tájból a hirte­len emelkedő „égbenyúló” Athos hegy, amelynek a csúcsán áll a történelmi nevezetességű kolostor. A mélykék színű Föld­közi tengerből kiemelkedő szigetek tele vannak természeti szépséggel Sok a zord hegy és kopár szikla, de a völgyekben citrom-, narancs-, füge- és olajfák díszlenek. Görögország területének húsz százaléka szigeten van. A gazdasági életben még nagyobb mértékben részesedik a mezőgazdaság, mint az ipar. A több mint másfél milliós Athén igazi világváros, de Kréta szigetén már látni tetőszerkezet nélküli, Afrikára emlé­keztető parasztházakat. Olyanok, mintha nagy fehér kockák álla­nának egymás mellett. Kréta szigetére megérkezik a keresztyénség. Pál apostol Rómába vezető útja során van szó Kréta szigetéről Csel 27, 7—13-ban, a tengeri vihar okozta veszedelmek leírásával együtt. Valóban ma is nehéz a hajózás, mert a parti vizek színe alatt sok vulkánikus eredetű szikla húzódik meg alatto­mosan. Pál apostol Tituszhoz írott levelében arról szól, hogy már gyülekezetek vannak Krétán, sőt azért hagyta ott Tituszt, hogy a krétai városokban gyülekezeti vezetőket szervezzen, tehát már az újszövetségi korban megindult a keresztyén­ség élete Kréta szigetén. De csak a nyolcadik század elejére vált általánossá a keresztyénséghez tartozás. A KELETI EGYHÁZBA természetszerűen illeszkedett be a krétai keresztyénség, hiszen ez az egész vidék az ortodox egyház klasszikus területe. A konstantinápolyi pátriárka kö­zelsége a mai napig is hat a krétai egyházra. Az ortodox egy­ház büszke arra, hogy változatlanul és elegyítetlenül őrzi a keresztyénség első évszázadaiban kialakult hagyományát, ebből a megszakítatlan folyamatosságból sok erő és áldás fakad. A latin nyelvű keresz?yénségge] Kréta akkor érint­kezett, amikor a középkor folyamán Velence hódította meg a szigetet, amelyet támaszpontként használt kis-ázsiai és észak­afrikai céljaihoz. Máig is vannak épületmaradványok ebből a korból. A TÖRÖK URALOM azonban győzhetetlen erővel tört utat magának. 1453-ban Konstantinápoly elesett, s utána még a tizenötödik század folyamán Kréta is a muzulmán törökök bi­rodalmába tartozott. Ez a helyzet egészen a tizenkilencedik század elejéig tartott. A nehéz idők szenvedései mély nyomot hagytak a népben, ma is sok török épületemlék látható, de nincs egyetlen mohamedán sem a szigeten. Az ortodox egy­házat újra kellett szervezni a török uralom után. A KRÉTAI EGYHÁZ a konstantinápolyi pátriárka főha­tósága alá tartozik. A szinódus (zsinat) választja a püspökö­ket, de a pátriárka hagyja jóvá a yálasztást. Krétán nyolc püspökség van, érsekkel az élen, 722 lelkész szolgál a gyüle­kezetekben. 226 szerzetes pedig 40 kolostorban él. Krétán is — mint egész Görögországban — az idegen megszállás, a velencei és a török uralom idején, az ortodox egyház volt a legfőbb összetartó erő, jelentős szerepet vitt a nép életében. A tizenkilencedik században önállóvá lett Görögországban, a trón és oltár szoros összetartozása jegyében, államegyházi rendszer alakult ki, ami a mai napig is fennáll., EURÓPA DÉLI VÉGÁLLOMÁSÁRÓL. Kréta szigetéről tekintettük át az Európai Egyházak Konferenciája feladatait. A VII. nagygyűlés előkészítésének ügye állt a középpontban. Ez a svájci Engelberg nevű üdülőhelyen lesz, ez év szeptem­ber közepén. A nagygyűlés főtémája Jakab 1, 22: „Az igének cselekvői legyetek.” Ennek a főtémának a kidolgozására hu­szonkét tagú bizottság alakult, dr. Nagy Gyula, jelenleg Géni­ben működő professzorunk vezetésével. Munkájuk gyümölcse az a füzet lesz. amely rövidesen megjelenik angol, német, francia nyelven. Mintegy száz európai protestáns és ortodox egyház tagja az Európai Egyházak Konferenciájának, ezek háromszáz delegátust küldenek ki, a tanácsadókkal, megfi­gyelőkkel, vendégekkel együtt kb. négyszázas létszámra szá­mítanak a nagygyűlésen. A konferencia istentiszteletei és úrvacsora vétellel kezdődik. Minden reggel bibliatauulmány- nyal foglalkoznak a jelenlévők, bibliakörökre osztva. A nyil­vános nagygyűlési összejövetelek mellett tizenegy albizott­ságra oszlik a résztvevők köre. ahol a témák feldolgozására és megvitatására nyílik alkalom. A BÉKE ÜGYE egyre nagyobb szerephez jut az Európai Egy­házak Konferenciájában, s itt meg keli mondani, hogy eb­ben a szocialista területről jövőknek van kezdeményező és bá­torító szerepük. Dr Hans Ruh, svájci professzor, megfigyelői minőségben képviselte az EEK-t 1973. októberében a Moszk­vában tartott Békeerők Kongresszusán. Tapasztalatairól írás­beli jelentést adott az elnökség számára. A Keresztyén Béke- konferencia és az Európai Egyházak Konferenciája közös ta­nácskozására májusban négytagú EEK delegáció utazik. A cél az, hogy a két szervezet közös feladatairól tárgyaljon. Az európai béke és biztonság témája mindkét szervezet állandó programjába tartozik A KBK elejétől fogva élen járt az európai egyházak nemzetközi lelkiismeretének élesztésében. Bizonyára kedvező hatással lesz a KBK az EEK fejlődésére is. AZZAL A REMÉNYSÉGGEL tértem haza Krétáról, hogv az EEK őszi nagygyűlése előbbre fog lépni a békefeladatok megértése terén. Ehhez mi magyarok is hozzá fogjuk adni a magunk teológiájának és nemzetközi álláspontunknak a meg­szólaltatását. D. Dr. Ottlyk Ernő — SZENTETORNYA. Ápri­lis 7-én a gyülekezet szeretet- vendégségén Koppány János tótkomlósi lelkész hirdette az igét, majd ezt követően az egyházi néprajzzal kapcsola­tos előadást tartott. AZ OROSZLÁNYI gyülekezet énekkara május 12-én déultán 3 órakor is­tentisztelet keretében az Alkotmány út 46. sz. alatti templomban előadja: J. S. BACH JÁNOS PASSIÓJÁT Közreműködnek: Mohácsi Judit, dr. Nagy Ervinné, Fülöp Attila, dr. Meláth Ottó, Mezőfi Tibor, Trajtler Gábor. Vezényel: NAGY DÁNIEL J. S. BACH ÉS KORTÁRSAI címmel orgonahangverseny lesz május 17-én, pénteken és május 20-án, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Bach: Három koráiéi őjáték Esz-dúr prelúdium és fúga Rameau: Gigue, Menuet Rigaudon Rondeau Bach: F-dúr toccata és fúga Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents