Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-04-28 / 17. szám

Konfirmáció nagyvárosi gyülekezetben AKIKET ISTEN A KE- KESZTSÉGBEN gyermekeivé fogadott, azoknak elmondjuk, hogy egész életüket Isten sze- retete kíséri. Amikor elhozták őket egy-egy evangélikus templomba, hogy Isten gyüle­kezete együtt mondjon köszö­netét a családdal az újszülöt­tért s együtt imádkozzanak jövendő sorsukért szülőkkel és keresztszülőkkel, már akkor az anyaszentegyház tagjai let­tek. Mégis a konfirmációi is­tentiszteleten az egyház „re­ménysége”, az új ifjú nemze­dék térdel az Ür oltára előtt. Ügy tekintünk a kis csapatra, mint akik átveszik majd az evangélium-hirdetés, a presbi­teri szolgálat, a gondnoki munka vagy a felügyelői tiszt „stafétabotját”. AMÍG AZONBAN AZ ÜN­NEPI ISTENTISZTELETIG elérkezünk, sok családlátoga­tás, imádság és beszélgetés vár a lelkipásztorra. A konfirman­dusok egybegyűjtése külön él­ménysorozat. Feketefátyolos édesanya ko­pogtat a lelkészi hivatal ajta­ján. Fiatal férje szive várat­lanul utolsót dobbant. Teme­tési szolgálatot kér. A nagy város forgatagában eddig nem tudtunk a családról. Egyetlen fiuk éppen konfirmandus kor­ba érkezett. Egyik leghűsége­sebb tagia az idei csoportnak AZ EGYRE SZÉPÜLŐ NAGY VÁROS régi házait új egészséges otthonokra cseré­lik. Sok a lakcímváltozás. Evangélikus családjaink köl­tözését csak részben tudjuk nyomon követni. Egy-egy gyer­mek ,.kalandos” felfedezése a telkipásztor igazi élménye. Természetesen a gyermekbib­liakör konfirmandus korba ér­kezett tagjai a kis csoport „jól tájékozottjai”. A konfirmációi órák leg­kedveltebb percei a beszélge­tések, amikor kérdezni lehet mindent, mindenkiről. Néhány konfirmációi órára egy-egy felnőtt gyülekezeti ta­got is meghívunk, akik szemé­lyesen mondják el a keresz­tyén hit útján való járás örö­mét. Az elmúlt évben a nyíregy­házi szeretetotthonokat láto­gattuk meg. Egyházunk dia- kóniai intézményein keresztül a szolgáló szeretet gyakorlati megvalósításának egyik fontos területét ismerhették meg. TERMÉSZETES FIATAL­JAINK RÉSZÉRE az a kör­nyezet. amelyben élnek. Sze­retik magyar hazánkat, ahol nekik is új társadalmunk nö­vekvő jóléte biztosítja a gond­talan gyermek- és ifjúkort, sokféle ismeret megszerzésé­nek lehetőségét. Szeretik egy­házunkat, mert benne az Isten szeretetéről szóló jó hír őket is megszólítja s a szeretet to­vábbadására indítja. Szeretik egyházunkat, mert a történe­lemben a társadalmi és tudo­mányos haladás | fáklyavivője volt, a nép oldalán küzdött a haza függetlenségéért és a vallásszabadságért. Szeretik egyházunkat, mert megbecsült helye van a ma társadalmában is. A KONFIRMÁCIÓI ELŐ­KÉSZÍTŐ NÉHÁNY HŐNAP­JA után tovább folyik a pár­beszéd. Együttléteink jó alkal­mat nyújtanak arra, hogy má­sodik otthonuknak érezzék a gyülekezetét. Isten külön áldá­sa. hogy akik először ismeret­lenekként találkoznak egy­mással, mégis ismerősökké válnak, testvéri közösséggé formálódnak. Évenként rendezett konfir­mandus találkozókon kezet nyújtanak egymásnak több évfolyam fiataljai. Ezeken az alkalmakon igyekszünk segí­teni ifjainknak a szerelem és párválasztás, a hit és tudo­mány, hivatás és munka és a helyes bibliaértelmezés kérdé­seiben. Március 23-ári zajlott le a harmincadik téli kántortanfo- lyam ünnepélyes záróvizsgája. A.Z előkészítő vagy továbbsegí­tő jellegű rövid nyári tanfo­lyamok mellett a négyhóna­pos téli tanfolyam az, ahol az alapos, céltudatos kántorkép­zés folyik s ahonnét az okleve­A keresztség a keresztyén élet bölcsője, a konfirmáció — a hitben való megerősítés» az utolsó szívdobbanásig, a ko­porsóig tart. Szükségünk is van rá. Urunk kész áldását adni minden lépésünkre. AKI PEDIG ELKEZDTE A JŐ MUNKÁLÁSÁT fiatal konfirmandusaink életében, bizonyos, hogy teljességre is viszi. kiai és két jugoszláviai részt­vevő is színesítette a képet A tanfolyam előadói most is Trajtler Gábor orgonaművész és Kiss János gondnok, vala­mint Bohus Imre lelkész vol­tak, s a záróvizsga alkalmá­val mindenki meggyőződhetett odaadó munkájuk szép ered­Vizsgázó kántorok társuk orgonajátékát hallgatják Szebik Imre Kántorok vizsgája Foton jobban kell értenünk „Fiúság lelkét kaptátok" Rm 8, IS Ért a lelket kapni kell. Ter­mészettől nincs meg bennünk. Nem azonos az énünkkel. Az sem dicsekedik véle, aki derűs kedélyű, aggálytalan, opti­mista vagy egyenest ..bizodal- mas istentudatát*' szokta em­legetni. Isten Leikéről hallunk e mondásban, vagyis a Szentie­tekről. Az egész fejezet Róla teng dicsőítő éneket. Emberi elképzelést felülmúló tette Is­tennek, hogy tulajdon Lelkét „kibocsátja a mi szíveinkbe”, (v. ö. Gál 4, 6) Ámde így igaz. Magával Istennel van dol­gunk, ha Lelkét kapjuk. Mert mi a Szentlélek? Maga Isten, de nem felettünk, kívülünk, vagy csupán mellettünk, har nem — bennünk! Az apostoli keresztyénség éppoly boldogan vallotta, hogy bírja a Szentleiket, mint ami­lyen erősen hitte, hogy Krisz­tussal együtt és Őbenne él. A Szentlélek Krisztus Lelke is. ,.Akiben nincs a Krisztus Lel­ke, az nem az övé” (9 v), tehát az még nem keresztyén. Mi­ként a madárnak a levegő ég, a halnak a víz, éppúgy élet­eleme a keresztyén embernek Krisztus és a Lélek. A Lélek — írjuk csak nagy kezdőbetűvel, hogy megkülön­böztessük természetes énünk­től — belülről újít meg. E megállapításnál ismét talál­koznunk kell azzal a szembe állítással, mely az evangélium és a törvény ellentétes mivol­tából folyik. A törvény mindig kívülről akar ránk kényszerí­teni valami jobbat, ez az „erő­szak” azonban rabszolgává tesz, félelmet ébreszt s legfel­jebb muszájból engedelmeske­dünk parancsának, ami pedig “lveszi etikai értékét. Vele szemben Krisztus Lelke belül­ről újít meg, tesz készségessé a fiúi engedelmességre. így már önként és szívesen egye­zem az. Atya akaratával, többé nem nyögve, hanem örömest cselekszem, amit Ő kíván, hisz megújult lelkemben én is ugyanazt kívánom. „A fiúság lelke” — mondja tömören Pál. Mély összefüg­géseket zár be a fogalomba. Bontogassuk ki. amennyire ké­pesek vagyunk reá. Isten nem adja akárkinek az ő Lelkét, csak a fiainak, azoknak, kiket az egyszülött Fiú által fiaivá fogadott. Adonció ez. kegyel­mes gyermekül fogadása azok­nak. akik addig természet sze­rint a „harag fiai” voltak (Ef 2, 3). Ha jól értjük: az örökbe­fogadást követi a Lélek ado­mánya. Ez az egymásután Gál 4, 6 verse szerint is. Cso­dálatos módon azonban meg is fordíthatjuk: a Szentlélek vezetése, bensőnkben való munkálkodása tesz minket fiákká. Vagyis a Lélektől szemmel láthatóan megújított életünkön vehető észre az, hogy mi Isten gyermekeivé lettünk. Ez az „inspiráltság” bizonyítja, hogy valóban az istenfiúság állapotába kerül­tünk. ami pedig a legnagyobb emberméltóság. Az egyház történelme folya­mán sok visszásság történt a „Lélekre” hivatkozva. Ez azonban aligha igazolhatja azt a „lélektelenséget”, azt a si­vár tanná merevedést, azt a szekularizált keresztyénséget, melyet a vén Európában élünk. Jó hallani más konti­nensek „fiatal egyházainak” széles hullámokat verő lelki megmozdulásairól. Ott ma szó szerint „kiált” a fiúság lelke az egyszerű hívőkből; örömtől reszkető imádságukra betegek gyógyulnak, bűnösök megtér­nek, bálványimádók jutnak igaz hitre. Próbának kell alá­vetni a lelkeket, kritika nél­kül nem szükség, bármit befo­gadnunk, helyes. Csak azért vigyáznunk kell arra is. hogy a Lelket, „meg ne oltsuk!” (1 Ts 5, 19) Személyes kegyességünkben ott van döntő szerepe a Szent- léleknek, amikor kétségek marcangolnak botlásaink miatt vagy annak láttán, hogy nem növekedünk a szent élet­ben s már-már lemondóan ki­mondjuk: nem vágyok Isten gyermeke. Ilyenkor a Szentlé­lek odalép a mi lelkűnkhöz és „bizonyságot tesz” neki: ne csüggedj, ne vesd el bizodal­mádat, Isten gyermeke vagy, gondolj Krisztus érted hozott áldozatára, emlékezzél ke- resztségedre! Ha pedig gyermekek, örö­kösök is — fűzi hozzá logiku­san az apostol. Mi ez az örök­ség? Feltámadás és örök üd­vösség. Semmivel sem kisebb vagyon. íme a fiúság lelke a reménységé is — messze elve­zérel! Egy finn ének sorai ezt a lelket lehelik ránk: „Mint királyi gyermek Élek föld po­rán, Szép örökség vár rám: Égi koronám”. les kántorok kerülnek ki. A mostani tanfolyamot is szá­mítva eddig Foton 179 segéd­kántori oklevelet adtak ki. A mostani vizsga alkalmával né­gyen nyerték el a kántori ok­levelet. A tanfolyam 19 hall­gatójának többsége nem volt bennlakó, hanem hetenként egyszer vagy többször járt ki Fótra. RENDKÍVÜL VÁLTOZA­TOS KÉPET mutatott a mos­tani tanfolyam összetétele. A 19 hallgató a legkülönbözőbb életkorú férfiakból és nőkből adódott; 16 évestől 68 évesig. Foglalkozásra nézve is igen nagy volt a változatosság. Szellemi és fizikai dolgozó, középiskolai tanuló, háztartás­beli. nyugdíjas, egyházfi, pap- né egyaránt megtalálható^volt a résztvevők között. Komárom, Mezőtúr, Várpalota, Szentend­re a lakóhelye a négy okleve­les kántornak, de az ország sok más részéből is jöttek hall­gatók, ezenkívül egy szlová­ményéről. Ne f eledkezzünk meg özv. Áchim Andrásáé ele- ki testvérünkről sem, aki mint a tanfolyam egyik hallgatója, a konyhai szolgálatot vállalta és kiváló hozzáértéssel végez­te. A TANFOLYAM ZÁRÓ­VIZSGÁJÁT dr. Vámos József teológiai akadémiái dékán nyi­totta meg. Dr. Vámos József dékán a 118. Zsoltár néhány verse alapján hirdette az igét. Majd köszönetét mondott a hallgatóknak és az előadók­nak. Ezután Trajtler Gábor or­gonaművész köszöntötte a négy új okleveles kántort: Ittzés Nórát, Kormos Dánielt, Szabó Etelkát és Szentpétery And­rást. A tanfolyam hallgatói pedig ezzel elbúcsúztak Fóttól: vi­szontlátásra nyáron, hogy ma­gunk is tovább tanuljunk és másokat is előresegítsünk a kántori szép szolgálatban. Marschalkó Gyula 1 István Marian: FORRADALOM Magunkban hordjuk a forradalmat, egész világ vagyunk, sugározhatunk, emberekre sugározhatunk. Élhetnénk egymás sugárzásában, megváltoztathatnánk világközérzetünket, nem holnap, nem a jövőben, most, ebben a pillanatban! Minden pillanatban! állandó változásban élhetnénk, teremtő törődésben. Micsoda forradalom volna! a jóság energiája fölszabadulna, a jóság láncreakciója volna, a Föld is másképpen forogna, a Föld sem vérében forogna milliárd sugárzó lélek, ha egymáshoz hajolna. Megjelent a szerző „VESZÉLLYEL VEMHES VILÁG” című kötetében 1974. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete az 1974. évet arra kí­vánja felhasználni, hogy az eddiginél hatékonyabb módon tudják megtervezni az embe­riség számának növekedését. Az 1974. évet „világnépesedé­si év”-ként jelölték meg és a sokoldalú felvilágosítási és tu­dományos kutató munka ösz- szegezését augusztusban egy Bukarestben. Romániában tar­tandó világnépesedési konfe­rencián kívánják elvégezni. Az előkészítő munkába bekap­csolódtak a nemzetközi egy­háza' világszervezetek is. A munka ünnepen Azok közül, akik ma részt vesznek a május elsejei felvo­nulások és ünnepségek színes, vidám forgatagában, sokan már csak könyvekből, a történelem lapjairól ismerik ennek az ün­nepnek nyolcvannégy éves történetét. De azért szép számmal ott vannak még azok is, akik évtizedeken keresztül harcoltak azért, hogy ebben az országban elismerjék a munkások poli­tikai jogait, emberhez méltóvá tegyék a munkaviszonyokat. Harci ünnep volt május elseje két nemzedéken keresztül. Még bizonyosan sokunkban él az emlék gyermekkorunk éven­ként visszatérő egy-egy tavaszi napjáról, amikor vhrtuk a család férfitagjait, hogyan jönnek haza, mit fognak mesélni. Ezeken a napokon különösen is sokszor hallottuk ezt a két szót: „munka” és „kenyér”. Az akkori gyermekek — a mai középkorúak javarésze nem is tudta, mit kockáztattak és mi­lyen áldozatot hoztak a munkások a május elseje megünnep­lésével. Milyen különös ma felidézni, hogy volt idő, amikor küzdeni kellett a nyolcórás munkanapért, és a negyvennyolc­órás (!) munkahétért, az elvégzett munka megbecsüléséért, azért, hogy ne nézzék le a munkásembert, hogy ő is teljes jo­gú állampolgár legyen'. Jó megkérdezni azokat a legidősebbe-, két, akik még részt vettek ebben a küzdelemben. Jó újra meg újra hallanunk, hogy amink most van, az nem ingyen lett a mienk: azért apáink, és nagyapáink is harcoltak és hoztak ál­dozatot érte. Május elseje ma már nálunk piros betűs ünnep, munkaszü­neti nap, iskolai szünnap, az egész dolgozó nép ünnepe. Mi­lyen jó, hogy ez a nap a békének, a felszabadult örömnek ta­vaszi ünnepe lehet! A munka ünnepe, de úgy, hogy örömmel adhatunk számot mindarról, amit elértünk. Arról, hogy or­szágunk épül, szépül és gazdagszik. Arról, hogy mennyit ja­vultak a dolgozók életkörülményei, hogy bőséggel van élel­münk, szebb ruhákban járunk, jobb lakásokban lakunk, töb­ben és többet tanulunk, műveltebbek vagyunk, hogy segíteni tudjuk a sokgyermekes családokat, a kisgyermekeket nevelő édesanyákat. Arról, hogy gyárainkban, üzemeinkben, földjein­ken többet és jobbat termelünk, s ezzel megbecsülést szerzünk hazánknak mindenütt a világon. Ezt hirdetik az ünnepi felvo­nulás képei, feliratai és énekei. Az eredményes, megbecsült munka ünnepét ünnepük a dolgozó emberek tömegei. Dolgozó népünknek ezen az ünnepén mi, magyar evangéli­kusok — felszabadult örömmel veszünk részt. Meggyőződé­sünk, hogy az ember azért van ezen a világon, hogy békében éljen, becsülettel dolgozzék, hogy mindazt, amit értelmével megismerhet, két keze munkájával megteremthet, használja embertársai, népe és az egész emberiség javára. Hitünk sze­rint hozzátartozik az egyház szolgálatához, hogy ebben a tö­rekvésben készségesen együttmunkálkodjék mindazokkal^ akik a dolgozó emberek megbecsüléséért, az egész világ életé­nek szebbé, jobbá tételéért küzdenek. Hálásak vagyunk azért, hogy társadalmunk egyházunknak ezt a szolgálatát igényli ét elfogadja. Még valamit emlékezetünkbe kell idéznünk a május elsejék történetéből. Amikor nyolcvanöt évvel ezelőtt a munkáspár­tok kongresszusa úgy döntött, hogy május elsejét ünnepnappá teszi, nemzetközi üneppé tette azt. Kezdettől fogva azért akar­tak küzdeni, hogy a dolgozó embereket és munkájukat min­denütt a világon megbecsüljék, a munkakörülményeket min­denütt megjavítsák, a munkások jogait mindenütt elismerjék. Ezért miközben mi május elsejét ünnepeljük, azokkal is szoli­dárisak vagyunk, akik még nem ünnepelhetik szabadon, akik kapitalista, vagy fejlődő országokban sokkal nehezebb körül­mények között élnek, mint mi. Azokkal, akiket kihasználnak, kizsákmányolnak, és akiket megfosztanak jogaiktól. Bizonyos, hogy ezeket az embereket erősíti harcukban az, ha tudják, hogy létezik olyan társadalmi''rend, amelyben becsülete van a munkának, amelyben a hatalom azok kezében van, akik dol­goznak. Május elseje nem egyházi ünnep, de azoknak az ünnepe, akik vallják, hogy a munkás méltó a maga jutalmára, akik azt akarják, hogy minden ember hozzájusson az őt megillető jogához, és azt akarják, hogy az ember emberhez méltó életet éljen ezen a világon. Ezt akarjuk mi is és így ünnepelünk együtt népünkkel. Muntag Andor Vetés és aratás Kemenesalján Egyházmegyei diakóniai nap C'elldömölköB A diakóniai munkánk terü­letén is meg-megújuló folya­mat mindkettő. Az előbbi a munka. Ez mindenkor a mi feladatunk. Az utóbbi aá ál­dás. Ez a növekedést adó Isten ajándéka. Az igei magvetés szolgálaté-, ban buzgólkodott márc. 24-én, böjt 4. vasárnapján Kemenes­alja központjában, a nagy cell- dömölki gyülekezetben egyhá­zunk hét munkása. A délelőtti istentiszteleten Kovács Géza győri igazgató lelkész igehir­detésében Isten gyermekeinek szolgálatra is késztető örömé­ről tett bizonyságot. Ezen az istentiszteleten, majd az azt követő tájékoztató megbeszélé­sen részt vettek az egyházme­J. S. BACH ÉS KORTÄRSAI címmel orgonahangverseny lesz május 3-án, pénteken és május 6-án, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu té­ri templomban. Bach: Három korálelőjáték C-dúr toccata, adagio és fúga Vivaldi: d-moll szonáta „Évszakok” részlet Bach—Vivaldi: a-moll concerto Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Közreműködik: Gyarmati Vera (hegedű) Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jég""’- -"r: 12,— Ft gye más gyülekezeteiből érke­ző diakóniai munkások is. Délután egy időben folyta­tódott a „magvetés” Celldö- mölk mind az öt leánygyüleke­zetében Szabó hajós esperes­nek. valamint Kovács Géza. Fehér Károly, Filippinyi János és Garam Zoltán lelkészek szolgálatával. Este újra az ariyagyülekezet tagjainak szíve tárult az elé a szolgálatunk elé, amellyel a szeretetotthonok életét, vala­mint a sérült-beteg gyerme­kekkel való foglalkozás nehéz­ségeit és örömét kívántuk ér­zékeltetni. Ez utóbbiban, vetí- tettképes és hangfelvételes „aláfestéssel” Filippinyi János- né budai otthon főnővére és Jilling Matild gyógypedagógiai tanárnő közvetlen tapasztala­taival gazdagítottan szolgáltak. Az egész diakóniai nap Ga­ram Zoltán egyházmegyei dia­kóniai lelkésznek a szolgálat odaadás voltát kiemelő záró­áhítatával ért véget. Egyházunk egész mezején, de Celldömölkön és környékén különösen is, már jó Ideje fo­lyik ilyen „magvetés”. Ennek bizonysága volt az adomá­nyoknak az a gazdag aratása, amely diakóniai napunkon szemünk elé tárult, s amely­ből bőven részesedett is négy Szeretetotthonunk. Ennek nagyságát az alábbi adatok jelzik: 3691,— Ft offertorium és pénzadomány; 5640 db to­jás és más különféle termé­szetbeli adomány. Abban a jó reménységben gondolunk vissza a celldömöl- ki diakóniai napra, hogy annak megvetéséből is további gaz­dag aratást érlel a növekedést adó Isten. Scholz László Garam Zoltán A népesség rohamos növe­kedése különösen Afrika, Ázsia és Latin-Amerika fejlő­dő országaiban okoz gondot, ahol a gazdasági tényezők fejlődése elmarad a népesség növekedésétől. A statisztika szerint az elmúlt évben az emberiség számbeli növekedé­se 74 m:llió volt. Jelenleg minden másodpercben két em­berrel, naponta 200 ezerrel, havonta 6 millió emberrel nö­vekszik az emberiség száma n wii NÉPESEDÉSI VILÁGKONFERENCIA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents