Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-04-21 / 16. szám

Ör5k élete van! Jn 5, 24—25 „Jézus én bizodalmám, örök életre vezérem” — énekeltük egy hete a húsvéti énekben. S gondolatunk — talán inkább a fan­táziánk — egy távoli világ felé kalandozott. Örök élet — a jövő reménysége, túlvilág, másvilág, majd a síron túl lesz valóság! Jézus szava azonban félreérthetetlenül arról beszél: örök élete van! Itt és most! Hogyan lehet ez? ' J. AZ EVANGÉLIUMOK JÉZUSRÓL ÜGY TESZNEK BI­ZONYSÁGOT, hogy vele az Isten országa érkezett el ebbe a világba. Erről tanúskodik Jézus igehirdetése, az evangélium: az Isten szeretetének örömüzenete. De ennek bizonysága Jézus cselekedetei, amelyekkel embereket vezetett vissza embervol­tuk teljes megéléséhez. Az Isten országának ebbe a világba elérkezettségét a feltá­madott Jézus Ígérete jelen Idejűvé teszi. Ezt ígérte: Íme, én ti- veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ahol Jézus jelen van, ott az Isten országa van jelen. Ahol pedig az Isten országa van jelen, ott örök élet van! 2. AZ ÉLŰ JÉZUSSAL ÉS ÍGÉRETÉVEL az az ember kerül kapcsolatba, aki hallja Jézus beszédét és hisz! Nem elég az ige puszta hallgatása. (De az ige hallgatására elengedhetetlenül szükségünk van! Nem lehet pótolni semmi mással. Igaza van Pál apostolnak: „a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus igéje által”.) Hitre van szükségünk! Erre pedig maga a feltámadott Jézus segít el. Megelevenít. Üjjá formál. Ügy szólít meg bennünket az igehirdetésben, mint élő Űrünk. Ügy fordul felénk beszédében, hogy abból megérez- ziik szeretetének jelenlétét. Ugyanis Jézus szeretetének ez a vonzása hozza létre azt a közösseget, kapcsolatot a Felt.ámadot- tal, ami nélkül nincs hit. így az újjáformálódás jelévé válik a hit: „bízom Benne és követem öt!” 3. A MEG ELEVENEDÉSÜNK ABBAN MUTATKOZIK MEG IGAZAN, hogy amilyen szoros kapcsolatunk alakult ki Jézus- zal, olyan szoros kapcsolatba kerülünlc az embertársainkkal! Cselekvőén tudunk közöttük lenni. Értük tudunk élni, gondol­kodni. fáradozni. Az örök élet jelenvalóságát, az élő Jézus kö­zöttünk létét tudjuk így bevinni a házasság, a családi, a rokoni kapcsolatba éppúgy, mint a munkahelyhez, a társadalomhoz való kapcsolaton át az emberiség nagy családjába. Ez az új élet a feltámadott Jézussal kapcsolatba került em­ber életformája. A cselekedete, a felelőssége, az embersége az elő Jézus Krisztusban való hitéből fakad és táplálkozik. Erre biztat Pál apostol is, amikor azt mondja: „öltözzétek fel a Krisztust”! Nem Krisztust kell utánoznunk, hanem az élő Jézus jár előttünk, nekünk pedig nyomába kell lépkednünk. 4.. AZ EMBERTÁRS, A MUNKATÁRS, a „világ” igaz, hogy „csak” bennünket lát! Szavainkat hallja, viselkedésünket látja. Felelősségünket érzi. Szeretetünket fogja fel. Szolgálatunk gyü­mölcseit ízlelgeti. Mégis sejthet valamit abból, hogy itt egy másik világ is jelen van! Akinek a szolgálata így az elő Jézusra mutat, annak tényleg: örök élete van! Itt és most! Hívek, ama szép hazát Már e földön keressétek, S az üdv hajnalcsillagát Már e testben kövessétek! (213. ének) Detrc János Ausztráliai utinapló Kérdezték tolunk Több gyülekezetünktől kaptunk jelzést a „Jehova tanúi” nevű szekta tevékenységéről. Az érintett gyülekezetek tagjai kérés­sel fordultak lapunkhoz, hogy adjunk ismertetést erről a szek­táról. Megkértük Szontagh Istvánt, a Budapest-Óbudai gyü­lekezet tagját — aki hosszú idő óta foglalkozik ennek a szek­tának a tevékenységével —, hogy két cikkben számoljon be a szekta működéséről és tanításáról. E számunkban közöljük Szontagh István első cikkét, a következőben pedig a másodi­kat. (Köztudomású, hogy a „Jehova tanúi” szekta nem tarto­zik a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa keretébe.) ..Mert sok hitető jött e vi­lágra, akik nem vallják a Jé­zust testben megjelent Krisz­tusnak. Ez a hitető és az anti- krisztus.” (2 Jn 7. r.). Igen, sok „hitető” járkál ma közöttünk. Ügy hívják magu­kat, hogy a ..Jehova tanúi”. Az utóbbi években fokozott erővel keresik fel a hitbelileg gyenge alapon álló családokat, hogy a maguk szektájába csá­bítsák őket. Ateistákhoz vagy komoly hitben élő emberek­hez nem mennek. Csak a könnyen megtéveszthető em­bereket keresik fél, mert eze­ket lehet a leghamarabb elá- mftani. Ahol szóba állnak velük, ott azonnal kézbe veszik a Bibliát, és pergőtűzszerűen ontják a félrecsavart és meg­rontott igét. Betűszerintiségé- ben is. de értelmében min­denképpen félrecsavart igével bizonyítják, hogy „az egész világ istentelen”, mert nem is­meri az igazságot: Az igazsá­got csak ők ismerik, a „Jeho­va tanúi”. Elmondják, hogy Jehova megelégelte az isten- telenséget, ezért elküldi az Ö ítéletvégrehajtóját: Jézus Krisztust, akit jutalomképpen a föld királyává tett, hogy az elpusztítsa mindazokat, „akik nem ismerik az igazságot”. „Propagálják, hogy Jézus Krisztus látható alakban fog eliönni a földre, és 1975. ok­tóber havában, az armageddo­ni csatában fogja az igazságot nem ismerőket elpusztítani: és csak ők maradnak meg: a „Jehova tanúi”, és azok. akik hozzájuk csatlakoznak. Lukács 9,55 és Jób 10.11—12, és a sok-sok számtalan igével szemben, az általuk megron- toít igékkel próbálják elhitet­ni, hogy az embernek nincs lelke, hanem csak teste van. Bizonygatják, hogy azok. akik túlélik az armageddoni csatát, vagyis ők és a hozzájuk csat­lakozók már nem fognak meghalni, mert testükből el­vétetik a halandóság és örökké itt fognak élni ezen a földön, a Jézus Krisztusnak, a Jele­nések könyvében példázat­ként említett ezeréves király­ságában. ígérik, hogy mind azok, akik életben maradnak, szép családi házat fognak kapni, nagy gyümölcsös kerttel, ben­ne szőlőlugasokkal, amiről a legnemesebb bort lehet majd szüretelni. A falusi nép pedig annyi l'ötdct fog majd kapni, amennyit a csíüádjával meg tud művelni. Jézus Krisztus, a király fogja majd szétosztani a földeket. Mindenki a leg­jobbat fogja majd kapni, mert ők, a „Jehova tanúi” fogják véghezvinni: — paradicsom­má alakítják ál a földét. így nem lesznek rossz, terméket­len földek, mert a legprímább termőtalajjá teszik majd a föld egész kerekségét. Nem lesz nagybirtok, csak egyéni gazdálkodás. Bár mind ezeknek, — és a helyszűke miatt itt fel nem so­rolható egyéb ígéreteknek semmiféle bibliai alapjuk nincs, — ők ezeket mégis a kezükben levő Bibliával bi­zonygatják, meghamisítva a Bibliát Sok gyenge hitű em­bert elhitetnek vele, mert az igét nem jól ismerő embert csak azt látja, hogy a Bibliá­ból mondják és úgy véli, hogy talán igazuk lehet. így esnek némelyek tévelygésbe. Ha akad valaki, aki megemlíti, hogy a lelkész ezekről soha­sem beszélt; már készen van­nak a felelettel: azért nem beszél erről a lelkész, mert „hazudik és csak pénzért pré­dikál”. Elmondják, hogy a vallást a Sátán hozta létre azért, hogy a vallásos embe­rek ne Jehovát, az Istent, ha­nem a Sátánt imádják. Bi­zonygatják, hogy a templom a Sálán műhelye, és az a ren­deltetése, hogy ott a népet kí­nozzák; a papok, pedig a Sá­tán gyermekei, és az a hivatá­suk, hogy kínozzák a népet Ha az ilyen ígéretekkel nem tudják az őket meghal 1 gátét elámítani, akkor a megfélem­lítés eszközeit veszik elő. Ezt is a meghamisított Bibliából. — Hogyan? — Így: A Szentírásban, Zakariás 14, 12 versében ezt olvassuk: — .„És ez lesz a csapás, amely- lyel megcsapkod az Űr min­den népet, a melyek Jeruzsá­lem ellen gyülekeznek. Meg- senyved a húsuk és pedig, amíg lábaikon állnak, szeme­ik is megsenyvednek gödreik­ben, nyelvük is megsenyved szájukban”. — Ók ezt így hamisítják meg: — „Krisztus angyalai rette­netes pusztulással verik meg Isten királyságának és a ki­rályság tanúinak (a „Jehova tanúinak”) ellenségeit. Sokan olyan csapásnak esnek áldo­zatul, amely által, testük él­rothad. Jehova mondja: „Meg­rothad a húsuk, mialatt még lábaikon állnak, szemük is megrothad gödrében, és nyel­vük is megrothad szájukban”. Aki megtéved és bemerít- kezik náluk, eszelős megszál­lottá válik. Amely családból sikerül valakit. elámítani es bemeri tkezésre vinni, annak a családnak tönkreteszik a bé­kességét és a boldogságát. A fentiekhez hasonló ígéretek­kel és fenyegetésekkel arra kényszerítik a bemerítkezet- tet, hogy hozzátartozóit is hoz­za el hozzájuk bemeritkezni. És az az eszelős ember ke­gyetlenségével üldözi e célból a családja tagjait. Nem egy édesapát és édesanyát kerget­tek el a l’iak, és nem egy há­zastársat kergetett el a házas­társa így a kétségbeesésig: az öngyilkosság határáig, és igen sokat az ideggyógyintézetekig. _____ (Folytatjuk) Je lentkezés kántori tanfolyamra Az Országos Evangélikus Kántorképesítő Bizottság a nyár folyamán Foton a következő időben rendez kántori tanfolya­mokat : I. tanfolyam június 24-től július 6-ig, II. tanfolyam augusztus Ifí-től 31-ig. A tanfolyamok részben előkészítő jellegűek teljesen kezdők­nek (korhatár nélkül), részben továbbképzés a már végzettek számára, illetőleg azoknak, akik szolgálatban állnak, de nincs bizonyítványuk, vagy kántori oklevelük. Karvezetés. Énekkari munka. Részvételi díj: 500,— Ft tandíj és ellátás címén. Ez összegből 100,— Ft a jelentkezéskor előre beküldendő piros postautalvá­nyon (nem az intézet csekkjén), Mandák Intézet 2151 Fót, Má­ria u. 3. címre. (Jelentkezési díjat nem térítünk vissza.) 400,— Ft a megérkezéskor a helyszínen fizetendő. Jelentkezési határidő mind a két tanfolyamra május 18. Jelentkezési cím: Országos Kántorképesítő Bizottság. 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Jelentkezéskor mellékelni kell: 1. lelkészi ajánlólevelet, 2. rövid életrajzot, 3. hatósági orvosi bizonyítványt. A felvételről részletes felvételi értesítést küldünk. A gyülekezetek kántorait és kántorjelöltjeit szeretettel hívja és várja az ORSZÁGOS KANTORKÉPESÍTÖ BIZOTTSÁG Ausztrália fővárosában SYDNEY — A HÁROMMIL­LIÓS NAGYVÁROS a föld­rész délkeleti sarkában — mindenben vezet. Ausztrália legnagyobb, rohamosain fejlő­dő metropolisa. Lakossága eb­ben a tempóban növekedve egy-két évtized múlva meg­haladja a hét milliót. Nincs kétszáz éve, hogy a váiro6 ala­pítója, Philips kapitány, hajó­jával kikötött ezen a partré­szen. De ide települt le az eu­rópai országokból bevándorol­tak jó része is, akik közül so­kan ma is olasz, spanyol, tö­rök, görög jellegű városne­gyedekben élnek a végtelenbe vesző, egyhangú elővárosok­ban. Befogadásuk, az „új- ausztráliaiak” problémája, ma is komoly kérdés Ausztrália egyes részeiben. Sydney a két­ségtelen szellemi-gazdasági központja is az ötödik konti­nensnek. Itt ver a kulturális élet szíve. Ez a legnagyobb ipari és kereskedelmi gócpont, és a földrész legnagyobb kikö­tője. Mindez együttvéve azon­ban nem változtat azon. hogy Ausztrália hivatalos fővárosa mégis a nagyón fiatal, alig másfél százezernyi lakosú Canberra, a tengerparttól va­lamivel beljebb, a hegyek kö­zött. Milyen egy igazi ausztrál nagyváros? Zajos, színes, ame- rikianizált belváros, hatalmas felhőkarcolókkal (a legna­gyobb, kör alakú óriás 200 mé­ter magas), üzletházakkal, tar­ka fényreklámokkal. Ugyan­akkor egyforma, szürke, jel­legtelen elővárosok sokasága. És végtelen, gyönyörű tenger­part, fehér homokstrandok, — Sydneynek 100 kilométer, Ausztráliának 15 ezer kilo­méter jutott belőle. Egy kon­tinens. ahol a lakosság három­negyed része a tengerparton él! És még egy: ragyogó, kék ég és napfény — átlagban 345 napfényes nappal egy eszten­dőben. — KÉT NAGY ESEMÉNY TARTOTTA LÁZBAN Syd­ney lakosságát, amikor éppen ott jártaim. A kisebbiknél kez­dem. Akkor zajlott le az éven­kénti nagy „fesztivál”, a Wa- ratah-ünnépségek, sorozata (a waratah, ez a bíborpiros vi­rág, Üj-Déli-Wales szövetségi állam és Sydney szimbóluma). Százezrekkel együtt végignéz­tem a kétórás ünnepi felvonu­lást. Volt ott minden, ami „szenzáció”: virágkocsik, ze­nekarok, bohócok, saéps égki­rálynők, farkaskutya- és vizs- latenyésztők kutyáikkal, arab lovak gazdáikkal, óceániai bennszülöttek, ausztrál ősla­kók, színes ruhás hadsereg- alakulatok, sportgyesületek és énekkarok, mesefigurák, ősko­ri autók, vég nélkül. Ugyan­akkor az egyik ausztráliai lap lelkesen írt arról, hogy kétezer ember jött össze egy Bach- hangversenyre Sydneyben. Nemrég az egyik legnagyobb 6vájci lap írta, hogy az euró­paiaknak sokszor olyan ez a világ, mintha ötven-hatvan évvel visszaforgatták volna az idő kerekét. Jótékonysági teák és bálok vég nélkül, állandó rovat a legnagyobb sydneyi lap első oldalán az alfcirály és kormányzó estélyeiről, foga­dásairól, a pár száz embert érintő „nagy társasági élet” eseményeiről. Ugyanakkor a küzdelmes hétköznapok és munka százezrek számára, nö­vekvő infláció és megélhetési gondok, a nyelv és beilleszke­dés problémáival küzdő sok bevándoroltnak. Nem akarjuk ezzel kisebbíteni azt a gyors fejlődést, amit ez a fiatal kon­tinens pár évtized szorgalmas munkájával elért. De lehetet­len volt észre nem venni, ami a felszínes, lelkendező útleírá­sok, a színes prospektusok ra­gyogó képe mögött van, — a sydneyi hétköznapokat. Ezekből a hétköznapokból még inkább kiemelkedett a másik szenzáció, az új Ope­raház felavatása. Valóban óri­ási, lenyűgöző építmény, nyolc égbenyúló, fehér kagvlókupo- lájával (60 méter magasak) — mint az ausztrál napilapok lelkendezve írták, „a világ ki­lencedik csodája”, „Ausztrá­lia jelképe” és a „XXI. szá­zad épületstílusa”. Az új Ope­raház — amely világraszóló ünnepségek keretében nyílt meg — most teljes üzemben van: az operacsarnokban és a nagy koncertteremben öt­ezer ember talál helyet. Az egyik folklór-hangversenyen igazi nemzetközi programot láttunk: lengyelországi fiata­lok énekkarát, egy svájci jódli- zenekart, tonga-szígeti benn­szülöttek ének- és zenekarát és egy indiai népi együttest. A fantasztikus-furcsa épület­kolosszus tizenöt évig épült, és a tervezett összeg sokszoro­sát, a mi pénzünkre átszámít­va több mint 3 milliárd forin­tot emésztett fel. A „fehér vitorlák” kupolái kőiül még lengtek a megnyitás lobogói, és csak a tűzijátékok több mint másfél millió dollárba kerültek. Az ország lakosságát erősen meg is osztotta éveken át az új Opera ügye: igen nagy ellenzéke volt és van ma is ennek a „modern monst­rumnak” — ahogyan egyesek nevezik. Hallatlan tékozlásnak tartják a kiadott milliárdok»t. amelyek csak pár ezer ember­nek és a turizmusnak adnak valamit, és elvonják a figyel­met a világváros sok más. égető kérdéséről. SYDNEY AUSZTRÁLIA EGYHÁZI ÉLETÉNEK A KÖZPONTJA IS. Itt székel az Ausztráliai ökumenikus Ta­nács; itt van számos egyház központja és teológiai főisko­lája. A. W. Grant lelkész, ked­ves vendéglátó házigazdám, egyúttal az ökumenikus Ta­nács egyik vezetője is, az egyik, kertváros presbiteriánus gyülekezetének lelkipásztora. A templomlátogatás és a lel­készi utánpótlás komoly kér­dése az ausztráliai egyházak­nak is — mondotta. Érdekes volt hallani tőle arról, milyen megosztott az ausztráliai egy­házi élet. A lelkészképzés például 59 teológiai szeminá­riumban folyik, és ezeknek legnagyobb része kislétszámú. 30 vagy még kevesebb teoló­giai hallgatóval. Az Ausztrá­liai ökumenikus Tanács ren­dezésében egy előadáson és ezt követő vitában számoltam be egyházunk teológiai irá­nyáról, lelkészképzésünkről és az evangélikus teológiai kép­zés mai világhelyzetéről. AUSZTRÁLIAI UTAM TA­LÁN LEGEMLÉKEZETE­SEBB ÉLMÉNYE mégis a re­formációi magyar evangélikus istentisztelet volt Sydneyben. A világnak ebben a tőlünk annyira távoleső részében, az ausztráliai földrészen, öt ma­gyar evangélikus gyülekezet él: Sydney, Blacktown, Mel­bourne, Adelaide és Perth vá­rosokban. Sydneyben mintegy 200 a magyar evangélikus gyülekezet lélekszáma. Az öt gyülekezet alkotja az „Auszt­ráliai Magyar Evangélikus Konferenciát”, az Ausztráliai Evangélikus Egyház köteléké­ben. Kéthetenként megjelenő egyházi lapjuk is van, a „Hit­ből élünk”. Missziói lelkészük Kemény Péter, aki évi 80 ezer kilométert repülve gon­dozza az öt gyülekezetei. Syd­neybe héthavonként jut el. Ottlétemkor éppen Kemény Péter tartotta az istentiszte­letet, amelyen ötven-hatvan magyar hittestvérrel együtt vettünk úrvacsorát. Az isten- tisztelet végén a lelkész né­hány szóval bemutatott a gyü­lekezetnek. Válaszomban a hazai anyaegyház szeretetét, üdvözleteit tolmácsoltam, és meleg, testvéri beszélgetésben voltunk együtt rövid időre, az Istentisztelet után. Szabó pres­biterék kocsiján kerültem visz- sza. házigazdámhoz. Grant léi- készékhez. A kedves presbiter- család közben beszámolt a kis gyülekezet örömeiről, gond­jairól, és leányuk nemrég Budapesten tett látogatásáról is. Október végén nyári napsü­tés és kék ég búcsúztatott Ausztráliától. A magasból még egyszer búcsút intettek Sydney óriás kikötői hídja és az Opera „fehér vitorlái”, — elindultam északra az egyen­lítő és a pápuák földje felé. Or. Nagy Gyula! Kicsoda a Szentlélek? Krisztus U runik halálával és feltámadásával miniden ember szamára megszerezte az üdvösséget. Isten azonban senkire se akarja rákényszerí­teni a kiegyensúlyozott, bol­dog új életet. Azt akarja, hogy az emberek önként fo­gadják el ajándékát. Ezért lé­pésről lépésre akarja meg­győzni az embereket az új élet értékéről. Ehhez a munkájá­hoz a Szentlelket használja fel. A Szentiéleik, mivel lélek, nem látható. Azt azonban tud­juk. róla, hogy nem dolog, vagy tárgy, hanem élő sze­mély: Istennek a Lelke. Azt is tudjuk róla, hogy az Atya és a Fiú küldi el az emberekhez, hogy az embereknek segítsé­gére legyen a hitre jutásban, az üdvösség megtalálásában. A Szentlelket azért nevez­zük szentnek, metrt Istennek a Lelke, és mert mindenkit Is­tenhez térít és megtisztít a bűntől, vagyis megszentel. Már az ószövetségi időben is megvilágosította Isten embe­reit, a prófétákat. Egész tel­jessége Jézus Krisztusban la­kozott. Azért tudott Jézus olyan nagy hatással lenni az emberekre. Azért kiáltottak fel csodálkozva az emberek, amikor Jézus prédikált: Ki­csoda ez, hogy ilyen hatalom­mal beszél, nem úgy mint a farizeusok és az írástudók? Azért tudott Jézus gyógyítani is és csodáltat tenni. Mert a Szentiéleknek mindenre van ereje és hatalma. Amikor Jézus búcsúzott ta­nítványaitól, megígérte nekik, hogy bár ő elmegy, de nem hagyja őket árván. Elküldi hozzájuk is a Szentlélek tel­jességét. Ez az első püskösd- kor. Jézus mennybemenetele után tíz nappal következett be. A tanítványok félelmük­ben bezárkóztak egy házba. S akkor hirtelen szélroluunra emlékeztető zúgás támadt, amely betöltötte az egész há­zat. Ügy látták, lángnyelvek jelentek meg és leszálltak mindegyikre. Ekkor megtel­tek Szentlélekkel, elmúlt a félelmük, kimentele az utcára és elkezdtek prédikálni Jézus Krisztusról. A szél zúgására való emlékez- tetés a Szentlélek kiáradásának és munkájának a titokzatossá­gát jelenti. Abban az időben még nem tudták, honnan erednek a szelek és viharok. Csak annyit tudtak: váratla­nul jelennek meg és kitörésü­ket nem lehet megakadályoz­ni. A Szentlélek megjelenése is mindig ilyen váratlan. De ha egyszer megjelenik, műkö­dését nem lehet megakadá­lyozni. A tűz szintén a Szentlélek titokzatos erejére utal. De jel­képezi azt is, hogy a Szentlé­lek nem tűr meg semmi bűnt. A gonoszságot és bűnt, mint a polyváit elemészti. Akit a Szentlélek betölt, az nem ma­radhat többé bűnben, annak tisztaságban kell élnie. De je­lenti a tűz a hit erejét és lel­kesedését is. Ezért szoktak be­szélni a Szentlélek tüzéréi. Mint a tűz terjedését nehéz meggátolni, úgy a hit számá­ra sincsen lehetetlen. Kicsoda a Szentlélek? Isten Lelke, aki titokzatosan érinti meg az embereket, élő hitre juttatja és megtisztítja őket a bűntől. A Szentlélek tulajdon­képpen maga Isten. Ezért úgy is szoktuk nevezni, hogy Szentlélek Úristen. Szentlélek, Lelke Atyának s Fiúnak, Jöjj sebes zendülő szél-szárnyakon! Gyűljön ki lángod bennünk, mint kigyultak Kettős tüzes nyelveid egykoron! Egy akarattal együtt vagyunk híven. Egy, csak egy óhajtás míndenik szívben: Jer, töltsd be népedet, Szentlélek Isten: A Jehovatanuv'-ról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents