Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-04-14 / 15. szám

Húsvét 2. napjának igéje Jobban kell értenünk Gátlásos keresztyének húsvétja Lk 24, 13—35. A HŰ SVÉTI FELT AM ADÁS-HIT HIÁNYA súlyos gátlásokat idéz elő a keresztyénekben. Az emmausi tanítványok, akikről húsvét másodnapjának evangéliuma ad leírást, a gátlásos ke­resztyének példái. A nagypénteki esemény, Jézus halála, idézte elő bennük a lelki sérülést. Csalódtak Jézusban. Mást vártak tőle. Történelmi tárgyilagossággal próbálják elemezni, hogy mi történt. Nem veszik észre, hogy a kereszten az egész embervilág és benne ők maguk is, Isten problémájává váltak, ezért látják proble­matikusnak Istent. A problémák fölébük nőnek. Talán éppen ezek gátolják őket a hozzájuk csatlakozó, velük vándorló Jézus felismerésében. Elbizonytalanodásukat nemcsak szomorú ábrázatuk tükrözi, hanem az is, hogy a gyülekezettől, az apostolok közösségétől, el­idegenedtek. Nem érzik otthon magukat körükben. Ezért men­nek Emmausba. Észokok — az üres sírra hivatkozás — nem segítenek rajtuk. De a misztikum, angyali jelenések leírása sem. Mégis megszabadulnak gátlásaiktól. Este már ott látjuk őket az apostolok közösségében. Saját tapasztalataik alapján erősítik meg az egyre erősebben hangzó bizonyságtételt: Való­ban feltámadott az Űr! Mi történt? Maga Jézus szabadította meg őket gátlásaiktól. Melléjük szegődött, velük vándorolt, útitársuk lett és asztaluk­hoz telepedett. Ez utóbbi jelentőségét külön kell hangsúlyozni. MAI KERESZTYÉN GÁTLÁSAINKTÓL aligha szabadulha­tunk asztalközösség nélkül. Nem kell mindjárt az úrvacsorái asztalközösségre gondolnunk az emmausi történet nyomán. A két tanítvány Jézust hívta, mint ahogy mi is hívjuk ezzel az imádsággal: Jövel Jézus légy vendégünk. Jézus tanítása úgy jut céljához, hogy utat nyit olyan természetes emberi közösséghez, amelyet az ő jelenléte feloldott és feloldó légkörrel ajándékoz meg. Nem véletlenül vált Luther családi asztala sokak számára ilyen hellyé. A közös étkezés, a szeretetvendégség, az első ke­resztyén gyülekezetekben nem véletlenül játszott jelentős sze­repet. Egy laikus mondotta: ha lelkész lennék, egy gulyáságyút vásárolnék és istentisztelet után közös ebédre gyűjteném össze az istentisztelet résztvevőit. DE MIÉRT NE GONDOLNÁNK AZ EMMAUSI TÖRTÉNET ALAPJÁN az oltárra, Jézus asztalára, ahol az ő vendégei va­gyunk, ahol ő táplál minket, önmagát adja. Az emmausi tanít­ványok szíve ugyan lángra lobbant amikor Jézus útközben né­kik az írásokat magyarázta, de gátlásuk csak az asztal mellett tűnt el, amikor megnyílt szemük, amikor Jézus megtörte a ke­nyeret. Ekkor nem ők vették birtokba Jézust, hiszen eltűnt előlük, akit eddig nem ismertek fel. — ök váltak Jézus tulaj­donává. Tüstént felálltak és visszatértek Jeruzsálembe. De mi­lyen boldogan! Helyesen mondta valaki nem régen: Az úrva­csoránál nem az a nagyszerű, hogy letérdelhetünk. Az embert sok minden kényszeríti térdre. Az úrvacsoránál az a nagyszerű, hogy a térdre kényszerült ember felállhat és járhat. AZ IGEHIRDETÉS ÁLTAL LÁNGRALOBBANTOTT SZÍ­VET gátlásaitól akarja megszabadítani Jézus. Ezért jön kéré­sünkre asztalunkhoz és lát vendégül asztalánál. Ma sokat be­szélünk szolgáló keresztyén életről, diakóniai életformáról. Az empiaysi tanítványok mai utódaiból is kialakulhat Jézus asz­talközösségében a szolgáló gyülekezet. Benczúr László IMÁDKOZZUNK Élő Urunk és testvérünk, Jézus Krisztus! Megszántad balga és keményszívű tanítványaidat. Melléjük szegődtél az em­mausi úton. Velük vándoroltál, útitársuk lettél. Kérünk, ne hagyj minket se magunkra. Az életünket gyötrő, szolgálatun­kat gátló hiábavaló problémákból vezess világos, boldog bi­zonyságtételre. Asztalodnál gyógyítsd betegségünket, szüntesd vakságunkat, irányítsd az élet útjára lépteinket. Asztalunk­nál, ó Élet Kenyere, taníts az arcunk verejtékével szerzett mindennapi kenyeret örömmel, háladatos szívvel és testvéri egyetértésben fogyasztani. Ámen. Emlékképek a peronon Egy bét volt csupán, s új­ra a vonaton. A távolban egy­re kisebbednek Soltvadkert tornyai, s mindinkább a fel­szálló páráiba vesznek a szét­terülő tanyasi porták, s azott élők, ott maradók, a futóho- mokot termőre szelídítők... Igen, egy hete volt... Az előreszökött tavasz bíbor al­konyában, telitüdőre szívva a föld illatát, álltam a fékcsi­korogva megálló szerelvény nyitott ajtajában. — Aztán döccenés, majd vonatfütty, s tekintetem már hiába kutat­ta az alföldi rónán eliramló, a leszálló est homályába vesző Diesel-mozdonyt, az eltűnő horizonton. Csak dohogása hallatszott egyre mélyebben, távolodón... SOLTVADKERT. Néztem az állomáson a feliratot, s pró­báltam e rejtvényt megfejteni. Mit takarhat ez a név? Milye­nek az emberek itt, milyen a gyülekezet, amelynek megis­merésére ide küldettem mint utolsó éves teológus tanul­mányútra? Milyen élmények lesznek azok, melyekkel egy hét múlva újra itt állok, mint most érkezőn, akkor majd el­menőben ... ? Baráti kézfogás, pár szó, úgy lépés közben. Kocsiajtó- csapódás, s máris robogtunk Káposzta Lajos lelkésszel be a községbe, kedves házigazdám­hoz, a gyülekezet felügyelőjé­hez ... Rágyújtok. Sercen a gyufa, a kifújt füst karikáját nézem ... Nem különböznek az itte­ni emberek sem más tájak né­pétől. Vagy mégis? Láttam őket a hajnaltól estig tartó ne­héz munkájukban, láttam vi­dáman és gondtól terhesen. Láttam őket fáradtan, megvi­selten, — de oly fáradtan so­sem, hogy templomukba ne jöttek volna el, a harangszó hívását ne hallották volna meg ... Láttam, s megismer­tem lelkészük sokrétű, fárad­ságos, sokszor estékbe nyúló munkáját is. Együtt örültem velük a sok hittanra járó okos kisgyermeknek, az összetartó gyülekezetnek, és együtt szo- morkodtam a gyászolókkal a soha meg nem szokható ko­porsó mellett. Beszélgettem a lelkésszel együtt a község ve­zetőjével, az iskola igazgatójá­val, de más, különböző körül­mények között élőkkel is... SOK MINDENRE NEM VOLT ELÉG ez az egy hét, de arra igen, hogy megszeressem e község népét, az itteni em­bereket, a gyülekezetei. Mert erre egy nap is elég. Az az öt teológus velem együtt ezt ta­núsítja, akik teológusnapra ér­keztek ottlétem utolsó napjára az Akadémia dékánja, és az otthonigazgató vezetésével... Nem volt könnyű a búcsúzás a lelkészképzést szivén viselő gyülekezettől és tagjaitól... A kerekek kattognak, a sí­nek sziszegnek talpam alatt. A cigarettavéget elnyomom, és befordulok a kupéba... Talán ők is éppen most térnek haza munkájukból, a futóho­mokot termővé szelídített föl­deikről ... Ifj. Foltin Brúnó „A hite számít igazságnak” Rm Kicsoda igaz Isten szemé­ben? Aki olyan, amilyennek a Teremtő az embert elgondolta. Az eredeti bibliai szóban fel­lelhető a norma fogalma. Az isteni normának megfelelő az igaz. Jaj, de mivé vált a te­remtés koronája, bűne miatt! Ahnormissá. Többé nem olyan, amilyennek Isten „megálmod­ta”. Szüksége van a „megiga- zításra”, az Istennel való he­lyes viszony helyreállítására. Ezt vitte végbe szíve szere- tetétől űzve az Isten — Jézus Krisztusban. Halálra adta őt, hogy bűneinkre jogos ítélő Igazságával válaszoljon, de fel is támasztotta „a mi megiga- zulásunkért” (Rm 4, 25) vagyis hogy megmentő igazságával forduljon felénk. Az evangé­lium (a Krisztusban történt váltság hirdetése) Isten fel­mentő igazságát tartalmazza. Rm 1, 17 fontos kijelentését akkor értjük meg jól, ha fel­fogtuk: „Isten igazsága” any- nyi, mint kegyelem. Meghökkentő ez a kegyelem, hiszen az „istentelent igazítja meg”. Morális dolog-e, kér­dezhetnénk, egy bűnöst, kire kétség nélkül rábizonyult go­nosz vétke,- igaznak nyilvání­tani? Nem a legképtelenebb jogsérelem ez? Isten szíve sze­retető tői űzve mégis ezt tette. Szinte „félrenyomta” a tör­vényt, mely a bűnt amúgy is csak felfedi, ámde nem gyó­gyítja, mert anra nem képes, — és „törvény nélkül" aján­dékozott nekünk Jézus Krisz­tusban megmentő igazságot (Rm 3, 21). Ezt a kegyelmet alázatosan, bizakodva elfogadná — a hit. Passzív valami tehát. A hit nem cselekedet, nem munkál­kodás, nem egetvívó erőszak vagy teljesítmény árán szer­zett érdem. Nyitott tenyér, melybe belehullhat Isten aján­déka. Antenna, mely képes felfogná Isten szerető szívének kisugárzását. A hiten kívül erre semmi, de semmi nem képes. Amikor Pál az ótestamen- tomi Szentírásból Ábrahám példáját hozza elő, találóan bizonyítja, hogy az ősatya ép­pen nem a törvény embere volt, miként azt a zsidó írás­4, 5 tudomány állította, hanem a hit atyja. „A hite számíttatott be néki igazságul.” Mintegy százesztendős volt Ábrahám, felesége, Sára is idős, gyer­mektelenek. Mégis hitt Isten ígéretében, hogy annyi utódja lesz mint az égen a csillag (s köztük a Mag, a Messiás!); hitt, holott az ígéret emberi tapasztalat szerint merő lehe­tetlenség volt, kész nevetség. De ő tisztelte Istent mint Is­tent, aki a semmiből teremt, elhalt méhből is életet tá­maszthat. Az apostol magá­tól értetődően már a keresz­tyén húsvéti hitből néz visz- sza Ábrahám esetére. Sőt bi­zonyos abban, hogy Ábrahám példája is „mi érettünk íra­tott meg” (Rm 4, 24), kiket a Krisztust feltámasztó Isten­ben vetett hitünk igazít meg. Kíséreljük meg még egy­szer összenyaláibolni a hitről hallottakat „A hit az igazi is­tentisztelet” — vallotta Lu­ther, kinél jobban senki sem értette meg Pált az egyháztör­ténet folyamán. Egyedül — ezt az egyedül szót is Luther mer­te a legbátrabban hirdetni —, egyedül a hit tiszteli ugyanis Istent Istenként, ki a semmi­ből teremt és győzedelmeske­dik a halálon. A hit Isten ígé­reteibe kapaszkodik merészen, rajtuk csügg akkor is, amidőn szemben áll velük az emberi tapasztalat. Értsük jól, nem va­lami hősi vakmerőség, mely emberi erőre, jellemre épül, hanem kizárólag Isten igéjé­ben — mondhatjuk így is: Igéjében, a Krisztusban —va­ló eloithatatlan bizakodás, hozzá való ragaszkodás. Csak ezért tudja, ha kell, legyőzni az ész kifogásait, a szív ag­gódásait. A Semmi előtt állva sem táetorodik meg, mert tudja, hogy éppen a próbaté­telek és kísértések küzdel­meiből kerül ki megerősödve. Egyben mindig alázatos. Mert, hogy igazságnak „számít”, ép­pen azt jelenti, hogy sem­mink sincs önmagunkban, ami Isten mérlegén értéknek szá­míthatna. Szakadatlanul egyet tesz: elfogadja az ajándékot. A hit az igazi istentisztelet. Bizony az, Istent magasztaló hálaének. Scholz László — Nagycsütörtökön az ol­tárterítő színe: fehér. Az is­tentisztelet oltári igéje: Jn 13, 1—15; az igehirdetés alapigé­je: 1 Kor 11, 23—29. — Nagypénteken az oltárte­rítő színe: fekete. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 19, 16—30; az igehirdetés alap­igéje: Ézs 53, 1—12. — Nagyszombaton az oltár- teritő színe: fekete. Az isten- tisztelet oltári igéje: Mt 27, evangélikus Elet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—VIII Előfizetési ár: egy évre 9»,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 74,0702 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató 57—66; az igehirdetés alapigé­je: 1 Pt 3, 18—22. — Húsvét ünnepén az oltár­terítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1 Kor 5, 6—8; az igehirdetés alapigéje: Mk 16, 1—8. — Húsvét 2. napján az ol­tárterítő színe: fehér. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Csel 10, 34—43; az igehir­detés alapigéje: Lk 24, 13—35. A LUTHERÁNIA április 13-án, nagyszombaton délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban előadja J. S. BACH JÁNOS PASSIÓJÁT Közreműködnek: László Margit, Barlai Zsuzsa, Fülöp Attila, Melis György, Mezőfi Tibor és Trajtler Gábor. Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: DR. KÉKÉN ANDRÁS Istentiszteleti rend Budapesten, 1974. április 12-én, Nagypénteken Deák Tér de. 9. (urv) dr. Ha­fenscher Károly, de. 11. (urv) D. Káldy Zoltán, du. 5. Passió: Trajt­ler Gábor, du. 6. (urv) dr. Kékén András. Fasor de. 8. (urv) Gabá- nyi Géza, de. 11. (urv) Szirmai Zoltán, du. 5. Passió: Gabányi Gé­za, du. 6. (urv) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11, du. 6. Kará­csony Sándor u. 31—33. de. 9, du. 7. Rákóczi út 57. de. 10. (szlovák) Solymár János. de. 12, du. 5. Tha- ly Kálmán u. 28. de. 11. (urv) dr. Rédey Pál, du. 6. (urv) dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (urv), du. 7. Vajda Péter u. de. fél 12. (urv). Zugló de. 11. (urv.) Boros Károly, du. 6. (urv) Boros Károly. Fóti út 22. de. 11. Benczúr László, du. fél 7. Passió. Váci út 129 de. 8. Ker­tész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Újpest de. 10. (urv) Blazy Lajos, du. fél 7. (urv) Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pestlő­rinc de. 11. (urv) Matuz László, du. 6. (urv) Matuz László. Kispest de. 10. (urv). Pestújhely de. 10. (urv) Schreiner Vilmos. Rákospalota Máv Telep de. 8. Bodrog Miklós. Rákospalota nagytemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákospalota kő­templom du. 3. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston, du. 6. Karner Ágos­ton. Sashalom de. 9. Karner Ágos­ton. Mátyásföld de. fél 11. cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy du. 6. (urv). Rákosliget du. fél 7. (urv) Rákoskeresztúr de. 8. (urv), du. fél 7. Passió. Bécsikapu tér de. 9. (urv) D. Ko­ren Emil, de. 11. (urv) D. Koren Emil, du. 6. (urv) D. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. (urv) Mado- csai Miklós. Óbuda de. 10. (urv) Görög Tibor, du. 6. (urv) Turchá- njd Sándor, XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pesthi- degkút de. fél 11. du. fél 6. Modori u. 6. de. 10. (urv) Turcsányi Ká­roly. Kelenföld de. 8. (urv) Reuss András, de. 11. (urv) Reuss And­rás. du. 6. (urv) Bencze Imre. Né­metvölgyi út 138. du. fél 6. (urv) dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert, du. 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. (urv), du. 6. (urv) „Halott voltam, és íme élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halálnak és a po­kolnak kulcsai.” (Jel 1, 18) VASÁRNAP. — „Szólt ne­ki Jézus: Én vagyok a feltá­madás és az élet: aki hisz én- bennem, ha meghal is él; és mindenki, aki él és hisz ben­nem. soha meg nem hal. Hi­szed-e ezt?” (Jn 11, 25—26 — Zsolt 90, 12 — Jn 20, 1—10 — Zsolt 118, 14—24) A világ legragyogóbb, leghihetetle­nebb és legmegbotránkozta- tóbb tanítása ez. Életünk nem­csak születés és meghalás, evés és ivás, egészség és be­tegség. Lényegesen több en­nél. Állandó kapcsolat a hús- vétkor feltámadt élő Úr Jé­zus Krisztussal, aki halál utá­ni élettel, színről-színre lá­tással ajándékozza meg övéit. A kérdés: hiszed-e — most neked szegeződik! Válaszold: hiszem Uram, Köszönöm Jé­zus! HÉTFŐ. — „Isten viálgosit- sa meg a ti lelki szemeteket, hogy megtudjátok milyen re­ménységre hivattatok el és milyen gazdag az ő örökségé­nek dicsősége a szentek kö­zött.” (Ef 1, 18 — 2 Kir 6, 1? — Jn 20, 11—18 — Lk 24, 13—35) Jézus feltámadásának következménye, hogy örököl­jük Isten Országának gazdag örökségét. Sorsunk nem a semmibe hullás, a határtalan egyedüllét, mert Isten elkészí­tette számunkra a vele való nagyszerű találkozást. ■ Ke­resztyén hitünk koronájának meglátására Isten munkájára van szükség, hogy ne csak nézzünk, lássunk is. Könyö­rögjünk ezért a hitért. KEDD. — „Mindenkor tes­tünkben hordozzuk Jézus ha­lálát, hogy Jézus élete is lát­ható legyen a mi testünk­ben”. (2 Kor 4, 10 — Zsolt 66, 10 — 1 Kor 15, 1—11 — Jn 20, 19—23) Pál szerint a ke­resztyén ember élete Isten szeretetében gazdag élet. Ugyanakkor a hivő ember élete tele lehet megpróbálta­tással és szenvedéssel. Sőt, Megváltójával nemcsak szen­vedés, de halálközösségben is lehet így valósul meg éle­tén keresztül Krisztus élete. Ez a szenvedéses élet azonban egy nagyszerű diadallal feje­ződik be. Része lesz Jézus feltámadásának dicsőségében. SZERDA. — „Fogadjátok be egymást, amint Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségébe.” (Rm 15, 7 — Zsolt 146, 9 — 1 Kor 15, 12— 19 — Jn 20, 24—31) Keresz­tyén életünk fonáksága, hogy amíg mi élvezzük Isten jósá­gát, szeretetét. értünk hozott áldozatát, addig a mi éle­Budapesten, 1974. április Deák Tér de. 9. (urv) dr. Haíen- scher Károly, de. 11. (urv) D. Kál­dy Zoltán, du. 6. dr. Kékén And­rás. Fasor de. fél 10. (urv) Szir­mai Zoltán, de. 11. (urv) Szirmai Zoltán, du. 6. Gabányi Géza. Dó­zsa György út 7. de. fél 9. (urv) Gabányi Géza. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (urv) dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (urv). Vajda Péter u. de. fél 12. (urv) Zugló de. 11. (urv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. (urv) Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (urv) Boros Károly. Fóti üt 22. de. 11. Benczúr László. Váei út 129. de. 8. Benczúr László. Frange­pán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. (urv) Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. (urv) Soroksár Üjteiep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. (urv) Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pest­újhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Máv Telep de. 8. Bod­rog Miklós. Rákospalota nagy­templom de. 10. Bodrog Miklós. Rákospalota kistemplom du. 3. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. (urv) Karner Ágoston. tünkben, embereknek egy­máshoz való viszonyában ezekből az ajándékokból jó­formán alig látni valamit. Egymást befogadni azt jelen­ti: törődni a másik ember örömével, bajával, munkájá­val, problémájával. Szolgálni egymásnak szeretettel. A technika világában nagyon nagy szüksége van az egyik embernek a másik emberre. CSÜTÖRTÖK. - „Keljünk fel és menjünk el Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt an­nak az Istennek, aki meghall- gatott engem az én nyomorú­ságom napján, és velem volt az úton, amelyen jártam.” (1 Móz 35, 2 — Ef 1, 11—12 — 1 Kor 15. 20—28 — Jn 21, 15—19) A huszadik századi hiánycikk listán szerepel az Isten iránti hálaadás is. Igé­nyeink miközben állandóan emelkednek — ez is egy ok lenne a hálaadásra — megfe­ledkezünk arról, amit kivív­tunk. megszereztünk, megkap­tunk, s hogy mindebben mi­lyen nagy szerepe van a min­ket nagyon szerető Istennek. Nem kell messzire menni, még oltárt sem kell építeni, csak Istent kell még jobban szeretni! PÉNTEK. — „Eljött Jézus és megállóit középen és így szólt nekik: Békesség nek­tek” (Jn 20, 19 — Zak 8, 19 — 1 Kor 15, 35—49 — Jn 21, 15—19) Békesség egyenlő élet. A sorsukat kilátástalannak ítélő tanítványoknak Jézus szava az új kezdetet és az új folytatást jelentette. Ma is ezt jelenti a sokféle gonddal, problémával küzdő ember­nek. Érdemes élni, szeretni, dolgozni, küzdeni, mert a ha­lálon is Úr Jézus Krisztus ve­lünk van. Erőt, útmutatást, tartalmat ad életünknek. SZOMBAT. — „A minden kegyelem Istene, aki az ő örök dicsőségére hívott el ti­teket a Krisztus Jézusban, ő maga tesz maid titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, tö­kéletesekké, erősekké, szilár­dakká és állhatatosakká.” (1 Pt 5, 10 — Jer Sir 3, 25 — 1 Kor 15. 50—58 — Jn 21, 20—25) Olvastam, hogy a maratoni futás római és to­kiói olimpia bajnoka Abebe Bikila miután súlyos autó balesetet szenvedett, amely­nek következtében nemhogy nem sportolhatott, hanem helyváltoztatása is csak toló­kocsiban lehetséges, operáció­ja után a kórházban beteg társait így vigasztalta; kö­szönjétek meg Istennek, hogy éltek. Valóban: Isten ad ne­künk erőt életünk és halá­lunk elviseléséhez. Kosa László 14-én, Húsvét ünnepén Sashalom de. 9. (urv) Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél ti, du. fél 3. Kis­tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. (urv) Rákosliget de. 10. (urv) Rákoske­resztúr de. fél 11. (urv). Bécsikapu Tér de. 9. (urv) D. Koren Emil, de. fél 11. (német- urv), de. 11. (urv) D. Dr. Ottlyk Ernő, du. 6. Madocsai Miklós, To­rockó Tér de. fél 9. (urv) D. Dr. Ottlyk Ernő. Óbuda de. 10. (urv) Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Ta­kács József. Budakeszi de. 8. Rutt- kay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de. 10. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. (urv) Bencze Imre, de. 11. (urv) Bencze Imre, du. 6. dr. Re­zessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9. (urv) dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbá­lint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. (urv). Budapesten, 1974. április 15-én, Húsvét 2. napján Deák Tér de. 9. (német-urv) dr. Groó Gyula, de. 11. (urv) dr. Ké­kén András, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. 11. (urv) Gabányi Géza, du. 6. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (urvi. Vajda Péter u. de. fél 12. (urv). Zugló de. U, (urv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út 22. de. 11. Kertész Géza. Váci út 129. de. 8. Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Üjpest de. 10. (urv) Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Üjteiep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Selmeczi János Kispest de 10. Kispest Wekerlete­lep de. 8. Pestújhely de. 10. Sch­reiner Vilmos. Rákospalota Máv Telep de. 8. Bodrog Miklós. Rá­kospalota nagytemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákospalota kis­tcmplom du. 3. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis­tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu Tér de. 9. (urv) Ma­docsai Miklós, de. 11. (urv) D. Ko­ren Emil, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. D. Korén Emil. Óbuda de. 10. (urv) Turchá- nyi Sándor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László. Modori u. 6. de. 10. Filippinyi János. Kelenföld de. 8. (urv) dr. Rezessy Zoltán de. 11. (urv) dr. Rezessy Zoltán, du. ö. Reuss András. Németvölgyi út 138. de. 9. Reuss András. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. i 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents