Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-01-13 / 2. szám

Jubileum után

Még egyszer a „Sámson "-ról

A Magyar Állami Operaház hetek óta igen nagy sikerrel játssza Szokólay Sándor „SAMSON” című operáját. A közönség a két felvonás szünetében élénken tárgyalja a nagyszerű opera magával sodró zenéjét és az opera szövegének egy- egy sokat kifejező mondatát Állandóan vannak külföldiek is, akik legtöbbször nagy elragadtatással nyilatkoznak a zenéről, a kitűnő rendezésről és a sokat nyújtó díszletekről. Bár Szokolay Sándor operái már átlépték a magyar határt

— és a SÁMSON is ezt teszi majd —, ő elsősorban mégis a miénk, magyaroké. Büszkék vagyunk rá. Hazai földön nemcsak a legtermékenyebb operaszerzőnk — hiszen nem is egészen egy évtized alatt négyszer is kitűnő művekkel jelentkezett az Operaház színpadán —, hanem az operaszerzők között minőségben is az első.

Lapunk hasábjain már írtunk a SÁMSON-ról. Ügy gondoljuk azonban, hogy újra vissza kell térnünk hozzá. A mű ismételt meghallgatása nyomán támadt gondolatok kényszerítenek rá.

Szokolay SÁMSON-jának szövege riem egyszerűen a bibliai szöveg, tehát nem Bírák könyve 13—16 fejezete, hanem Németh László „SÁMSON” című drámájának Szokolay által több esetben ösz- szevont szövege. Szokolay kitűzött céljának megfelelően formálta a nagyszerű szöveget, érintetlenül hagyva annak legszebb és legsajátosabb részeit. Viszont a bibliai szövegben elmondottak ismerete és tendenciája nélkül nem lehet jól érteni az egész „Sámson problémá”-t. Ezt érezzük nem is egyszer a napilapokban megjelent „SÁMSON” értékelések legtöbbjében is, még akkor is, ha ezek a kritikák igen magasra értékelik a művet.

A Bírák könyve úgy állítja elénk Sámsont, mint Istentől elhívott embert, akit Isten népe megsegítésére küld. Tehát küldetést nyert ember. Születésének idejében — a Kr. e. XI. század elején, a honfoglalás és a királyság közötti időben

— különösen is nagy szüksége volt Izrael népének ilyen Küldöttre. aki segít, mert a ká- naáni őslakókkal kellett megküzdeniük, elsősorban a filisz- teusokkal. Amikor Izrael vétkezett Isten a „filiszteusok kezébe” adta őket, akik sokszor évtizedekig hatalmaskodtak felettük. Sámson „küldött” voltára utal az is, hogy angyal jelenti születését. Ennek értékét jelzi, hogy a Bibliában rajta lú'vül csak Izsák, Sámuel, Keresztelő János és Jézus születését jelentik az angyalok. Az angyal ezt jeleni ti: „Istennek szentelt lesz a gyermek anyjának méhétől fogva és ő kezdi majd megszabadítani Izraelt a filiszteusok kezéből.” Mindezt Isten Lelkének erejével teheti. Egyébként éppen olyan mint „valamennyi ember” (Bírák 16, 7) és csak addig „rendkívüli” míg engedelmeskedik Istennek, mert akkor Isten „Lelke van vele”. Amikor letér küldetése útjáról és Delila hatalmába kerül — aki kicsalja tőle erejének titkát és lenyírja haját — elveszti „rend- kívüli”-ségét és vele együtt erejét. A filiszteusok megvakítják. Egy malombörtönben kell gabonát őrölnie. Közben Isten újra Küldötte mellé áll, aki könyörög Urához: „Kérlek Uram, emlékezz meg rólam és erősíts1 meg engem csak még egyszer”. Sámson Istentől visszakapott erővel, a Dágon ünnepén, a rajta szórakozó filiszteus királyra, környezetére és több ezer emberre rádönti a palotát. Maga is a romok alatt hal meg. tgy nemcsak erejével, eszével, hanem halálával is megsegítette a bajba jutott Izraelt. Noha útjáról többször letért, végül mégis — még önmaga feláldozásával is — elvégezte küldetését.

Németh László „SÁMSON”- ja, a filiszteusok kezében levő, megvakított, a malombörtönben gabonát őrlő Sámsont állítja elénk. Műve alapjául Bírák könyve 16. 21—30 szakasza szolgált. Ez azonban valóban csak „alapul” szolgált, mert az író ezt az „anyagot” ragyogó művészettel szabadon kezeli és egy irodalmi értékében nagyon jelentős drámát épített fel belőle. Noha Németh László egy pillanatra

Azzal a nehézséggel is meg kellett küzdenie Szokolaynak, hogy a dráma tele van párbeszédekkel és az így „elvileg” nem nagyon alkalmas egy

Sámson — Szügyi Lajos linóleummetszete

sére — eközben azonban arra teszi a hangsúlyt, hogy a vak, malombörtönben sínylődő Sámson — akiről a malom molnárja azt mondja, hogy „jámborabb a legjámborabb szamárnál” — egy titkot őriz. A titka pedig az, hogy haja újra kinövésével együtt visz- szanyerte korábbi erejét. A visszanyert erő birtokában várja a pillanatot, amikor azt újra felhasználhatja és meg- bosszúlhatja szemelnék kiszúrását. Közben alkalma nyíl •*, hogy a malombörtönbe hozzá leszökő Delilával végezzen, később újabb alkalom kínálkozik arra, hogy a filiszteus királyt és környezetét megsemmisítse, de még további alkalomra vár. Senki sem tudja Sámson nagy titkát. Csak Delila sejt meg valamit belőle. Arról álmodik, hogy Sámson- a királynak, a környezetének és neki is vesztét okozta. Jön Dágon ünnepe. Drámaian írja le az író Sámson megcsú- foltatását, a nép aljas szórakozását a vakon. Dobálják, nevetik, gúnyolják. Sámson a vele együtt gondolkodó és őt segítő katona, Jefte segítségével az oszlopokhoz megy és miközben elkiáltja: „Temessetek kövek, ti legjobb emberek!” — a csúfolódókra, a királyra és önmagára dönti a palotát.

Nekünk az a benyomásunk, hogy Szokolay Sándor ragaszkodott ugyan Németh László kitűnő drámájához mégis úgy végezte el az opera szövegének formálását, hogy abból az eredeti bibliai értelmezés csendül ki. Vagyis úgy adja elénk a Szokolay opera Sámsont, mint aki küldetést nyert. Mint Küldött őrizte „titkát” és várt arra, hogy küldetését teljesítse. Erre utal az is, hogy az opera szövegébe Szokolay „visszaemelte” a Bibliából Sámson imáját: „Kérlek Uram, emlékezz meg rólam és-erősíts meg engem csak még egyszer". Az a Sámson áll előttünk az opera végjelehetében, aki Istenhez fordul —, aki elhívta, erejével felruházta —, hogy küldetését befejezhesse.

Szokolay Sándor igen nagy feladatot vállalt, amikor Németh László drámáját vette alapul operájához. Németh László drámája tele van gondolati elemekkel. Ha prózában adják elő, még akkor is feladatot jelent a hallgatóságnak, annak jó megértése. Ezeket a súlyos gondolatokat kellett a zenének nemcsak „kísérnie”, hanem megragadnia és kifejeznie. De Szokolay Sándor még ennél is többre vállalkozott: nem kísérő zenét irt, mintegy zenei parafrázist, hanem ennél sokkal többet. A „SÁMSON” zenéje tartalmában nemcsak vetekedik a nagy író drámájával, hanem annak föléje nő, úgyhogy azt magába öleli, de tovább is viszi. Bármelyen értékes is a szöveg, a zene több annál.

opera szövegéül'. Ezt a nehézséget is legyőzte Szokolay, egyfelől úgy, hogy a „dialó- gus„-okat zeneileg is pattanásig feszültté formálta, másfelől úgy, hogy csodálatosan szép kórusokat iktatott be (pl. a gabonát őrlető asszonyok éneke.) Magával sodró volt a zárójelenet megformálása!

Nem titkoljuk, hogy sokszor örültünk a „dallamosság”-nak

is. Szokolay a XX. század legmodernebb zenei nyelvét beszéli és ez sok hallgató számára nem könnyű „nyelv”. Ö azonban úgy beszéli ezt a „zenei nyelvet”, hogy nemcsak az értelmünkig ér el vele, hanem a szívünkig is. Mi csak bíztathatjuk arra, hogy miközben olyan biztos kézzel használja a tizenkétfokú téma modelleket, továbbra is tartson ki a dallamosság igénye mellett.

Ki kell emelnünk a SÁMSON zenéjének szenvedélyességét is. A zenén is látszik, hogy nemcsak Sámson volt Küldött, de Szokolay Sándor is Küldöttnek tudja magát. Csak azért beszélhet ilyen szenvedélyességgel. prófétai tűzzel.

Az előadást Mikó András rendezte. Ragyogó ez a rendezés. A malombörtön, a Dágon ünnep és mindenek felett az összeomló palota jelzi a rendezés művészetét. Szívből gratulálunk Melis Györgynek és Berczelly Istvánnak kitűnő Sámson-alakításaikért, Házy Erzsébetnek és Sass Sylviának nagyszerű Deliláj ükért. De emlékezetes marad Faragó András, Szőnyi Ferenc, Pal- csó Sándor, Csányi János, Nagy János alakítása is. örülünk Fülöp Attila szép sikeréD. Kiildv Zoltán

Számadás az Országos Egyház munkaterületeiről

(Folytatás az 1. oldalról)

múzeumi munkánk iránt. Ez kitűnik abból is, hogy anyagilag is egyre több . támogatást kapunk illetékes állami szervektől, nagy könyvtári értékek, múzeumi kincsek feltárására, restaurálására és szakszerű megőrzésére. Azt valljuk, hogy az egyház könyvtári, levéltári és múzeumi értékei népünk kultúrájának egy részét képezik, ebből a kultúrából kivehetetlenek és éppen ezért az egyháznak lehetőséget kell adnia arra. hogy nem egyházi kutatók is hozzáférjenek, azokat felhasználják és értékeljék.

Nagyon örülök annak, hogy könyvtári, levéltári és múzeumi vonalon a munka nem kötődik az Üllői úton elhelyezett értékeinkhez, hanem mindhárom munkaág vezetője egyre szélesebb öleléssel fordul a vidéki gyülekezetekben található értékek felé. Kitűnt ugyanis, hogy számos könyvtári, levéltári és múzeumi értékünk van a vidéki 'gyülekezetekben. A gyülekezetekben folyó kutató- és megőrző munkát segítik az egyházkerületi és egyházmegyei gyűjteményi előadók. Ugyanezt a munkát segíti az állam részéről az egyházi könyvtárosok számára rendezett egyéves továbbképző tanfolyam, melyen egyházunk részéről négyen vettek részt.

Végül azt kell megemljte- nem, hogy az egy esztendővel ezelőtt létrehozott Evangélikus Gyűjteményi Tanács Papp Ivánné ügyvivő munkája révén egyre jobbam tölti be koordináló munkáját.

Kántorképzés

A Pest megyei Egyházmegye tulajdonát képező fóti Mandák Mária Otthonban ez év őszén indult el a 30. négyhónapos kántori tanfolyam. A munka országos jellegű, hiszen az ország egész területéről érkeznek a tanfolyamra. A most induló tanfolyamra több, mint 30-an iratkoztak be. Minden nyáron két-kéthetes tanfolyam is van az intézetben, amely a továbbképzést szolgálja. A nyári tanfolyamok is nagyon népesek.

örülhetünk annak a jó munkának, ami Kiss János gondnok irányításával folyik. De annak is. hogy mintegy 30 személy — köztük teológusok és női teológiai hallgatók — segítenek a tanfolyam munkájában önkéntesen minden ellenszolgáltatás nélkül. Egyházunk, amelyet éneklő egyháznak is szoktak, különösen korábban nevezni, nem nélkülözhetik a jó orgonistákat és kántorokat. Annak is örülnünk kell, hogy a fóti intézet az utóbbi években modernizálódott és ma már minden szempontból megfelel az egészségügyi követelményeknek is. Segítenünk kell ezt a jó munkát.

Egyházi Építkezéseket Jóváhagyó Bizottság

Köztudomású, hogy egyházunkban' minden építkezéshez, renováláshoz, templomaink és épületeink belső átalakításához szükség van az Egyházi Építkezéseket Jóváhagyó Bizottság engedélyére. Csak így tudjuk biztosítani, hogy a gyülekezetek minden szempontból megfelelő építkezéseket és renoválásokat végezzenek. Ezt a munkát nagy szakértelemmel, dr. Kotsis Iván mérnök irá nyitja. Sajnos, egyes gyülekezetek nagyon későn kérnek engedélyt, mások az építkezés megkezdése után igénylik ennek az engedélynek a kiadását. A jövőben még az eddiginél is szigorúbban fogjuk ezt a szolgálatot végezni.

Természetesen, nem teljes az a kép, amelyet felvázoltam, de majd a jelentések kiegészítik. Annyi azonban világos e jelentés nyomán is, hogy Magyaron szági Evangélikus Egyházunk ban tervszerűen folyik a mun ka és számos jel mutatja, hogy nem hiábavaló ez a munka, mert meg vannak a jó gyű mölcsei. Hiányainkat komolyan kell vennünk és fáradoznunk kell azért, hogy minden területen jó eredményeket érjünk el.

Minden elvégzett munkáért Istennek adunk dicsőséget, az elmulasztottakért pedig Tőle kérünk bocsánatot.

SVÉDORSZÁG

Több egyházi szervezet köz- ban „Az igazság nem tűr ha- remfiködésével októberben bé- lasztást” címen, (epd)

'kehetet rendeztek SvédországAz Egyezmény és az egyházkerületek

politikai egység létrehozásának az útja. Szervezetileg ugyan változatlanul is két egyházkerület fog fennállni, hiszen ezt zsinati törvényünk így határozta meg, de kétségtelen, hogy az együttgondolkodás, a belső egység, az elvi összetartozás megelőzi a szervezeti különbség érdekét. Ez a fogalom: „egyházunk vezetősége” azonos szándékot, felfogásmódot és magatartást jelent. Ez a fogalom: „Egyház zunk vezetői” olyan embereket jelent, akik az alapvető kérdésekben egyetértenek, az egyház útját a szocializmusban azonosan látják és képviselik. s akik szívvel-lélekkel adják képességeiket az állam és egyház kéznyújtása programjához. i

AZ EGYHÁZKERÜLETEKBEN EGYSÉGES A TEOLÓGIAI BÁZIS. Korábban teológiai megosztottság volt a jellemző elvi-eszmei vonatkozásban. Egymással vetélkedett a pietista, az ortodox, a liberális, a kultúrprotestáns "teológia. Nem véletlen, 'hogy korszakunkban egységes teológiai, tehát elvi eszmei alapállás uralkodik egyházunkban. A diakónia teológiájának a bázisán találtuk meg és építettük ki helyünket, amikor a szocialista perspektívára dolgoztuk ki utunk teológiáját, egyház- politikai és politikai magatartásunk normáit. Ez a teológia Jézust követi az ember iránti szeretetszolgálatban. Ennek a szolgálatnak megvannak az individuális vonatkozásai is az egyes ember felé, de következetesen segíti az egész társadalmat, az egész fejlődést. Ez a szolgálat megnyilvánul a haza irányában, amikor konkrét cselekedetekről van szó, de megnyilvánul az emberiség nagy családja érdekében is, mint a béke ügyéért érzett felelősség.

AZ ÁLLAM ÉS EGYHÁZ EGYÜTTMŰKÖDÉSÉBEN rejlő logika, a kézfogás gesztusa így segítette, alakította, formálta egyházunk útját a két kerület teológiai, egyház- politikai, politikai magatartásának egységében.

(D. dr. Ottlyk Ernőnek, az Északi Egyházkerület püspöké .ck felszólalása az Országos Pres- bitériumi ünnepi ülésén)

Reményik Sándor:

Idegen vendég a kánai menyegzőn

Itt is, ott is menyegző, Kána.

Öröm villan e bús világra.

Ritka, drága kicsike ünnep:

Az arcok egymásra derülnek.

És hivatalos vagyok én is Az öröm asztalánál mégis.

Ülök. A szívem halott-fáradt.

Korcs szóra nyitom csukott számat.

Nevetek, és a nevetésem:

Mint göröngyhullás temetésen.

Mint száraz haraszt-zörgés ősszel...

Így örülök az örvendőkkel.

Asztalfőn, dicsfényben derengve Ül a fájdalom fejedelme.

Mély, szemrehányó szeme rajtam:

Mért csak ilyen az én vigalmam?

Mikor Ö itt percre megállóit,

Megáldotta a vigasságot.

Mikor vedernyi borral, vérrel Lángol az első csodatétel.

Ö most nem gondol szegre, fára...

Ki mer hát búsabb lenni nála?

Uram, fájdalom fejedelme,

Ki ülsz az asztalfőn derengve,

És akarod: tavasszal, ősszel örüljek az crvendezőkkel:

Tedd, hogy igazán örülhessek,

Magamtól megmenekülhessek.

Örömben, bánatban egvképen ) Hadd legyen nekem békességem.

Korcs szót ajkam ne virágozzon, i

Torz nevetésem ne buggyanjon.

Kedvem másnak kedvét ne szegje.

Derülten nézzek mindenekre.

Az élet ritka, drága ünnepén , Ne legyek ünneprontó jövevény.

Uram. ha szemed némán vádol,

Jusson eszedbe: én nem ittam " Első csodád bíbor borából.

„KENYÉR HELYETT” című kötetből 1932

Az Egyezmény lényege: együttműködésre történő kéznyújtás az állam és egyház részéről. Ennek messzemenő következményei voltak az egyházi élet minden területén. Az egyházkerületekre nézve ezeket a következőkben foglalom össze:

AZ EGYEZMÉNY A SZOCIALISTA PERSPEKTÍVÁRA való berendezkedést jelentette. A szocializmus bázisán megszűnt a táptalaja annak a nacionalizmusnak, amely azért nem végezte el egyházunk szervezetének arányos beosztását, mert ebben megakadályozta az irredentizmus. Miután szocialista fejlődésünk

D. dr. Ottlyk Ernő püspök

egyik eredménye, hogy felszabadultunk a nacionalizmus alól és senkiben sem voltak irredenta vágyálmok, lehetett rendezni az egyház területi beosztását és létrejött 1952- ben a két egyházkerület, arányos gyülekezeti és lelkészi lé- lekszám szerinti megosztásban.

LEHETŐVÉ VÁLT EGYHÁZUNK EGYSÉGÉNEK a kiépítése. Korábban az egyházkerületek a partikulariz- musnak, a különállás és különbség kihangsúlyozásának a melegágyai voltak. Most viszont létre jöhetett a partiku- larizmussal, provincializmussal szemben az összefogásnak, a teológiai, egyházpolitikai,

sem téveszti szem elől, hogy Sámson „Küldött” — hiszen még arról is szól, hogy esetleg Sámson megszabadul és visz- szatér hazájába, népe segíté-