Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-03-31 / 13. szám

XXXIX. ÉVFOLYAM, 13. SZÁM 1974. március 31.

„En Istenein, én Istenem! Miért hagytál el engemet?!”

Jézusnak a keresztfán elhangzott mondásai között ez a legkülönösebb és legizgalmasabb. Nem lehet tartalmát tárgyilagosan fejtegetni és magyarázni. Krisztusban hivő embereken — kimondva vagy kimondatlanul — szokatlan érzések és gondolatok lesznek úrrá Jézusnak ezekre a szavaira figyelve.

AZ ELSŐ ÉRZÉSÜNK AZ ŐSZINTE MEGDÖBBENÉS. Ugyanaz az ajak mondhatta ezt is, mint amely ezt mondta: „Én és az Atya egy vagyunk?’’ Panaszkodhatott, sőt zúgolódhatott az a száj, amely békességet hirdetett és megfeszítőiért imádkozott? Azt mondjuk: lehetetlen. Nem lehet igaz, hogy Jézus komolyan mondta, hogy valóban elhagyta őt az Isten. Valami tévedés történhetett. Vagy talán a végtelen szenvedés, ügye kudarcának a látása tört rá olyan nagy erővel, hogy egy pillanatra megingott, és azt gondolta, úgy érezte, hogy megszakadt a kapcsolata Istennel? Esetleg szimbolikus jelentésük van Jézus szagainak: nem úgy kell értenünk, ahogy elhangzottak? Vagy csak az Íráshoz való hűségből idézte a 22. Zsoltárt? Miért mondta ezeket a szavakat? Megfejthetetlen titok lappang mögöttük?

Megdöbbenésünkben ilyen és hasonló kérdések és gondolatok özöne törhet elő belőlünk, de a panaszos mondat nem lesz más. A végtelen elhagyatottságot nem lehet átvitt értelemben felfogni. Nincsen megnyugtató folytatás, amely megmagyarázná, hogy Jézus nem úgy értette, ahogy mondta. Megrendítő, de ez a valóság: Jézust nemcsak emberek, nemcsak a tanítványai, hanem az Isten is elhagyta. Ha nagy volt a testi szenvedése, akkor ez a „lelki” még nagyobb. 5 Mózes 21, 23 értelmében ,átkozott Isten előtt, aki fán függ”. íme az átok: az Istentől való elhagyatottság. Luther azt mondta: „Krisztus hasonló volt az elátkozott bűnöshöz és istenkáromlóhoz, még ha bűn és vétek nem is volt benne. Ha Jézus azt mondja ,elhagytál engem', akkor ez nem játék, nem tréfa ... valóban elhagyott volt.”

De mi értelme volt mindennek? Miért kellett így történnie, Jézusnak ide jutnia? Csak azért, hogy nekünk gyötrő kérdéseink legyenek? Nyilvánvaló, hogy van Jézus szavainak mélyebb értelme és célja. Ezt kell meglátnunk! -----A MEGDÖBBENÉS UTÁN A MEG SZÉGYENÜLÉS ÉRZÉSE lesz úrrá a Krisztusra figyelő, keresztyén emberen. Erre akkor kerül sor, amikor megvilágosodik előtte, hogy mindez miatta és érette történt. Jézus kétszer is mondta: „Én Istenem, én Istenem!” A végtelen szenvedésben is az Atyához fordult. Tehát nem az (ember ellen fordult, aki ide juttatta. Még csak nem is okolta az embert, amikor emberi módon szenvedett. Szenvedhetett volna „isteni” erővel, de szenvedésének igazi mélységét és értékét csak így mutathatta meg világosan. Csak így lehetett nyilvánvaló, hogy a bűntelen szenved a bűnösért. Nem a saját bűnéért kellett bűnbánatot mondania. Nem is az ő bűnéért hagyta el az Isten, hanem az ember bűnéért. Vállalta még azt is, hogy akik hallották, félreérthették szavait: azt gondolhatták, hogy megingott eddigi töretlensége. Szeretetből még erre is képes volt. Egyszóval mindazt vállalta, amit az embernek kellett volna elviselnie. Istennek el kellett fordulnia az embertől, mert méltatlanná vált a vele kötött szövetségre, s az Isten az ember helyett Fiát hagyta el. Az emberre a kárhozat gyötrő szenvedése — istennélkülisége — vári, s a Fiú ezt is tökéletesen átélte. Ami Betlehemben megkezdődött, most jutott el legmélyebb pontjáig: Jézus a végletekig ember maradt.

A szeretet ilyen mélységei láttán valóban megszégyenülhet az ember. De végzetes tévedés lenne ezeket a szavakat egysze- rűemlgy értelmeznünk, hogy a végtelen szenvedésnek és elha- gyatottságnak Jézus azért adott hangot, hogy az embereket csupán bűnbánatra késztesse. Jézus szavainak nemcsak ilyen negatív eredménye van. Igaz, hogy azok ember által el sem képzelhető gyötrelemből fakadtak, mégis Krisztus győzelmét hirdetik.

CSAK CSODALATTAL ÉS HÁLAADÁSSAL figyelhetünk Jézusnak ezekre a szavaira is, ha azoknak az indító oka, célja és tartalma teljes mélységében világosodik meg előttünk. Ami Jézus szavai, illetve egész magatartása mögött van, az végtelen engedelmesség az Istennek. Ezért idézte a 22. Zsoltárt. íme, amit ez hirdetett, most beteljesedett. Tehát nem véletlenül került erre a sorsra, és most nem reménytelen panasszal kérdezgeti az Istent. Nem is csalódott az Istenben, mint akinek elveszett az ügye, hiszen minden a diadalt mutatja: sötétség, kárpit kettéhasadása, stb. Jézus hangosan kiáltott, nem úgy, mint akinek megszólalni sincsen ereje és nincsen több mondanivalója. Nem a főpapok, tehát az ellenségei győztek, hanem ő ment el a legvégsőkig az engedelmességben. Mert az elhagyatottság, a szenvedés, az átok, minden benne van Isten tervében. Azért, hogy ha lesznek valaha is elhagyatottan szenvedő, szomorú emberek, fölemelhessék a fejüket, nézhessenek az engedelmes Krisztusra, és nekik sohase kelljen megtapasztalniuk az istennélküliség elhagyatottságát. S ha látnak csüggedő, kétségbeesett, szeretet nélkülöző embereket, tudjanak Krisztus engedelmességéből erőt meríteni a szolgáló szeretetre. Mint akik tudják, hogy Isten annyira szerette az embert, hogy Fiát is elhagyta érte, a Fiú pedig engedelmeskedett. Mert ez a mondat, az elhagyatottság vállalása is, beletartozott abba a legvégső célba, hogy elhangozhassák a kérészién a legutolsó szó is-. „Elvégeztetett”.

Jézus mindent az ember megmentéséért tett. Keresztfán elhangzott mondásai — ez a mostani is — szerves része megváltó szolgálatának, övéi újra meg újra meglepődnek ma is megújuló, sokszor érthetetlen szeretete láttán. Meg is szégyenülnek,. ha Jézus szeretetét saját, érdemtelen voltukhoz mérik. Mégis, a hálaadásuk a legnagyobb: azt a Krisztust, aki átokká lett, hogy mi ne legyünk soha átkozottak, csak hála, dicséret és imádás illetheti! v

Bárány Gyula

Kérdezték tölünk

Mikor lesz már új magyar bibliafordítás?

A szerkesztőségünkbe érkező, illetve a gyülekezetekben szolgáló munkatársainknak feltett kérdésekre, mint azt korábban jeleztük, a kérdéseket témák szerint csoportosítva igyekszünk választ adni. Az a reménységünk, hogy ezek a válaszok nemcsak egy-egy részkérdésre adnak feleletet, hanem a kérdésekben felvetett ügyeket Kedves Olvasóink azok összefüggésében még jobban meg tudják érteni. Érdeklődésüket változatlanul szívesen veszi szerkesztőbizottságunk.

A fenti kérdésre válaszadás végett Muntag Andort kerestük meg, aki evangélikus egyházunk részéről egyik munkatársa a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa Bibliafordító Bizottságának.

Érthető, hogy sokan türelmetlenül várják már az új magyar Biblia megjelenését. Némelyik gyülekezetben már eddig is használták a próba- fordításokat, legalább bibliaórákon. Évek óta sok előadás hangzott el gyülekezeti alkalmakon a bibliafordítás munkájáról. Most végre ott tartunk, hogy hamarosan megkezdik az újfordítású Biblia nyomását. Az Űjszövetség teljes egészében nyomdakész, az Ószövetség fordítása is befejeződött. a kézirat nyomdára való előkészítése folyik.

A KIADÓI BIZOTTSÁG döntése alapján a napokban készül el egy próbáív a nyomdában, a megadott irányelvek alapján. Ez a nyolc oldal — Máté evangéliumának eleje — alkalmas lesz arra, hogy megállapítsák, hogy megfelelő-e a tervbevett betűtípus, a sorközök, szakaszbeosztás, fejezet- és versszámozás, a lapalji utaló jegyzetek. Ezen a próbanyomáson látszik meg majd, hogyan is fog kinézni az új Biblia. A próbaivet szakértők, valamint az érdekelt egyházak megbízottai felülvizsgálják és észrevételeik megtétele után döntenek a végleges formáról. Ezzel megkezdik a nyomdai munkát, a szöveg szedését.

A szedés után, lehetőleg folyamatosan. következik a korrigálás, a szedésről készített levonat átnézése, az esetleges hibák kijavítása. Ez meglehetősen aprólékos, nagy figyelmet igénylő munka, és ha meggondoljuk, hogy legalább ezer oldal átnézéséről Van szó, megértjük, hogy még ez is elég sok időt vesz igénybe. Csak a korrigálás után következik a szöveg végleges kinyomtatása. Ezt a sok munkát számításba véve azt kell mondanunk, hogy még legalább másfél évet kell vámunk az új magyar biblia-fordításra.

i

Palotay Sándor elnök látogatása D. Káldy Zoltán püspöknél

Palotay Sándor a Szabadegyházak Tanácsának elnöke március 11-én látogatást tett D. Káldy Zoltánnál, egyházunk püspök-elnökénél. A meleghangú megbeszélésen számbavették azokat a területeket, melyen a Szabadegyházak Tanácsa és annak tagegyházai együttmunkálkodhatnak az evangélikus egyházzal az ökumenizmus jegyében és a társadalomban való közös feladatok légzésében. Megállapodtak abban, hogy a sajtóban az eddiginél Rendszeresebben közölnek híreket egyházaik életéről.

Mindketten 'úgy ítélték meg a szívélyes hangú beszélgetést, hogy az hasznos és a jövőt illetően minden bizonnyal gyümölcsöző lesz egyházaink életében.

OLVASÓINKAT BIZONYARA AZ IS ÉRDEKLI, milyen lesz az új Biblia. A terv szerint az első kiadás ún. közép formátum lesz (14,5X 20,5 cm), mert ennek alapján lehet majd legjobban különböző nagyságú Bibliákat fototechnikai úton előállítani. Nemcsak fekete, hanem sötétkék, sötétzöld és sötétbordó kötésű Bibliák kiadását is tervezik. Az új Bibliát más formában nyomják, mint a mostanit: a prózai' szövegeket egyhasábosan (tehát egy oldalon nem két „oszlopban” lesz a szöveg), a költői szövegeket, a zsoltárokat és a próféták mondásait vers-formában. A párhuzamos bibliai helyekre utaló jegyzeteket, amelyek most az egyes versek után találhatók, a lapok alján fogjuk találni. A szövegben a- verseket dőlt számok jelzik majd. A Biblia végén színes térképek is lesznek, ezeken megtalálhatók a Bibliában szereplő fontosabb földrajzi helyek.

Egy ideig még a régi Biblia is használatban marad és kapható lesz, így azoknak, akik nagyon hozzászoktak, nem kell megválniuk tőle. De

annak örülhetünk, hogy most már elérhető közeibe került az új magyar biblia-fordítás, és azok, akik olyan türelmetlenül várják, belátható időn belül kezükbe vehetik és olvashatják.

HOSSZÚ ÉS FÁRADSÁGOS VOLT AZ ÚT idáig, de a fordítás elkészült, a nyomdai munka megkezdődött. Hálával kell gondolnunk azokra, akik a fordítást elkészítették, akik sokezer oldalnyi kéziratot gépeltek, akik a kiadás sok gondját vállalták, akik a nyomdai kapacitást biztosították, és azokra, akik a szedés, korrigálás, nyomtatás, kötés fáradságos munkáját végzik. ■

Reméljük, hogy azok. akik majd az új bibliafordítást kezükbe veszik és olvasni kezdik, sok örömet fognak benne találni. Sok régi ige új megvilágításba kerül, sok homályos hely érthetőbbé válik és olyanok is kezükbe veszik, akik a szöveg régiessége miatt eddig idegenkedtek tőle, és > lesznek, akik a prófétával együtt szívből mondják: „a te szavaid örömömre váltak ne- *íem • Muntag Andor

Az ilyeneket megbecsüljétek...!

Gergely napján született, 1894-ben. ŰgV beszél róla, mintha emlékezne rá... Édesanyjától sokszor hallotta születése történetét, s — ő nagyon szerette az édesanyját... Jobban talán csak a feleségét szerette. Végig kerékpározta érte a szomszéd falvakat, hogy a legszebb gyümölcsöt kutassa föl, s vigye haza a betegnek. Az úrvacsorára is fölkészítette, többször is, hosszú betegsége alatt, s ilyenkor együtt részesültek a szentségben. Ma már csak emlék az együtt töltött négy és fél évtized, s jó gyermekek, hálás unokák és dédunokák, valamint a meg-megújuló és hálára késztető évfordulók sorozata emlékeztet a szeretett hitvesre.

Harmadik szerelme: gyülekezete és egyháza ma is él. S Papp Imrét ez a harmadik szerelem élteti nyolcvan éves korában is. Fiatalon is ez éltette. akkor is, amikor még nem volt a kisbaboti gyülekezet felügyelője. De igazán akkortól fogva,, amikor — több, mint negyedszázada — erre a „tisztségére megválasztották amelyet ő sohasem tekintett tisztségnek, hanem mindig szolgálatnak. Amikor — nehéz időkben — a bodonhe- lyi kis templomunkat építettük, kocsijával, lovaival gyűjtő körútra indult. Akkor még a gyeplőt tartotta kezében a fiatal lelkész mellett... Mire a kisbaboti parókia-építésre került a sor, már nem a gyeplőt, hanem a „lelket” kellett tartania, mert erre volt szüksége a gyülekezetnek. Lelkészek eltávoztak mellőle; ki utolsó útjára, ki csak a szomszédba. Ilyenkor a gyülekezet őreá figyelt- kit tart méltónak arra, hogy a gyülekezet új pásztora legyen. S ő komolyan vette ezt a ráfigyelést. Ott van ma is minden istentiszteleten és hallgatja a pásztort úgy is, mint akiért ő is felelős. És ott van minden temetésen, ott énekel a lelkész mellett. Azt szokta mondani, hogy Kisba- boton mindig „két papos” temetés van.

Személye és szolgálata túlnőtt gyülekezete keretein. A szomszédos gyülekezetek ünnepi alkalmain régi szolgatársak szeme azonnal őt keresi. S ha egy templomszentelésről, vagy parókia avatásról — valami miatt — távol kell maradnia, püspök és esperes, barátok és ismerősök aggódva kérdezik: talán csak nem beteg? Mert beszélgetnie kell vele annak, aki régtől fogva ismeri, és annak, aki éppen csak most ismerkedett meg vele. Mért élmény a vele való találkozás és beszélgetés. Rég hallott ízes mondatai és szavai bennünk maradnak egy életen át. Nem véletlen, hogy a Győr-Soproni Egyházmegye zsinati képviselőjévé választotta. Hat elemivel, csizmásán ott ült a zsinaton, a „doktorok” között — ahogy ő szokta emlegetni, és sorolja máig egyházunk vezetőit, akikkel együtt alkothatta meg egyházi törvényeinket. S nemcsak „megalkotta”, hanem éli és életével tanítja is azokat.

Falujában és szélesebb körben is ennek a törvénykönyvnek a szellemében nyilatkozik, cselekszik és így is gondolkodik. Egyházunk mai útja tőle nem idegen, sőt csak ezt az utat vallja a magáénak is. A hibákat nem kívülről ostorozza, hanem segít kijavítani azokat. A sikereket boldog örömmel, de józan tárgyilagossággal könyveli el. A jövőt akarja ma is építeni. A múltba nem nosztalgiával néz. hanem azért, hogy még bátrabban tudjon mutatni előre, s még nagyobb legyen a meggyőződése, hogy az az Isten, aki nyolcvan esztendeig vele volt, ad még számára ezután is feladatot gyülekezetében és egyházában.

Ezt kívánjuk neki mi is — sokan — akik őt ismerjük, szeretjük, s vele dolgozhattunk. többek között az egyházkerület püspöke, D. dr. Ottlyk Ernő, aki őt levélben köszöntötte. Akik pedig őt személyesen nem ismerik, ne úgy fogadják ezeket a sorokat, mintha embert akartunk volna tömjénezni. Nem ... Inkább annak az igének akartunk engedelmeskedni, amely feladatunkká tette, hogy „az ilyeneket megbecsüljétek!” (Fii 2,29)

B. Gy.

S

1

\

V