Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-03-17 / 11. szám

Az Isten Báránya Jn 1, 29—30 A VALLÁSOK TÖRTÉNETE AZT MUTATJA, hogy azokban mindig lényeges, központi helyet foglaltak el az áldozatok. A választott nép papjai és főpapjai is sok es sokféle áldoza­tot mutattak be a bűnökért, a népért, sőt önmagukért. Az emberek ezekben az áldozatokban közeledni igyekeztek isteneik, vagy az egy Isten felé. A félelmetes, rettenetes, harag­úd, hatalmas Isten előtt vezekeltek, megnyerni akarták a ma­guk számára, kiengesztelni igyekeztek. Áldozataikat alkalomról-alkalamra, ünriepről-iinnepre, idő­ről-időre ismételték. Azoknak bemutatása azonban nem változ­tatta meg szívüket, lelkiismeretüket. Vallásos életük távol ma­radt a mindennapi élettől. ISTEN AJÁNDÉKA ÜJ HELYZETET TEREMTETT. Az idők teljességében, mindenki számára látható helyen, a történelem egy bizonyos szakaszában letette Isten az oltárra azt, aki neki a legdrágább volt: a szerelmetes Fiút, a Bárányt. Azt, amit nem tudott elérni a sok áldozat, megadta maga isten. Isten ajándéka a Fiú. a Bárány, a tökéletes áldozat. Nem kell ismételni: örök érvényű. Nem kell a haragvó Istentől fél­ni: Jézus Krisztusban Isten a mi mindenható Atyánk. Nem az embernek kell Őt kiengesztelni: Isten engesztelte ki önmagát a Bárány áldozatában. Ez a tökéletes áldozat elképzeléseinket fe­lülmúlóan elvégzi a szívnek, a gondolatoknak és a lelkiisme­retnek megújítását. Tökéletes örömmel, teljes békességgel ajándékoz meg. Aki a Krisztusban van, új teremtés az. Hála legyen Istennek e kimondhatatlan ajándékért. EGÉSZEN ŰJ VOLT A BÁRÁNY ÁLDOZATA. Az Isten kö­zeledéséről, jöveteléről beszélt. Isten maga közeledik az em­berhez. Bűnbocsánatot ad, kegyelmet hirdet, békességet kínál. Ez az örök evangélium. Ez a ma is új örömüzenet. Űj volt a Bárány áldozata abban is, hogy a vallásokban az egyes ember vagy egy-egy vallási csoport kapcsolatát kereste Istennel. Korlátozott volt. Jézus áldozata ezzel szemben az egész világé, minden emberé, a teremtett világ javára van. Tö­kéletes áldozat. Nincsen olyan mélység, nincsen olyan gyötrő kétség, melybe ne érne le Isten irgalma. Nincsen olyan nép, faj, nyelv, melyet nem akarna átkarolni Isten szeretete. Nin­csen olyan embdH probléma, melyben ne az ember javát akar­ná. A BÁRÁNYT KÖVETNÜNK KELL. Egy oltárképen bárány halad zászlóval. Nem harci mén, nem páncélos vitéz. Bárány. Az igaz egyház örök jelképeként. Hiszen mindig önmagát ta­gadta meg az egyház, mikor hatalomra tört, uralkodni akart. És mindig megújult az egyház, amikor visszatért a szolgálat útjára. Egyházunk ma ezen az egyetlen helyes úton halad. Tudato­san. A Bárányra nézünk. És a Bárány arra tanítja ma népét, hogy az ő útja e világban a szolgálat, a másokért való áldo­zat. Szolgálatunk célja nem magunk vagyunk. Az egyház nem ön­magáért van. A világért. Nincsenek közömbös kérdések, nincsen lezárt lelki világ. Semmi sem és senki sem idegen test. A Bárány nyomában mi sem lehetünk életidegenek. Nincs idő a szentek sírjainak éke- sitgetésére. a szolgálat ideje van itt. Az áldozatos szolgálaté. Ügy, hogy Reményik Sándor (Az én lelkipásztorom) szavaival élve: életté remegjenek a szók: kegyelem és békesség nektek. Fábry István Ausztráliai útinapló Dél-Ausztrália evangélikusai között Huszonkétezer kilométeres repülőút után, a második éj­szakát felváltó hajnali deren­gésben végre feltűntek óriás gépmadarunk alatt a mélyben Észak- és Közép-Ausztrália napsütötte, sivatagos tájai, ki­száradt tavakkal és folyómed­rekkel, kopár vörösesbarna dombvonulatokkal. Sehol egyetlen zöld folt, sehol egyet­len jele az életnek. Órákig repültünk e fölött a halott, kietlen világ fölött. De aztán lassan megváltozott az ötö­dik kontinens arculata. Igazi folyók, zöldellő mezők, erdők­kel borított hegyek, megmű­velt földek, falvak és városok fölött repültünk el, — megér­keztünk a gazdag, termékeny Dél-Ausztráliába. Rövid mel- bourne-i tartózkodás után már. csak egy „ugrásnyira” — hat­száz kilométerre — volt Ade­laide, a szövetségi állam fő­városa. (Az ausztráliai állam- szövetség öt állama: az Észa­ki Terület. Nyugat-Ausztrália, Victoria, Dél-Ausztrália, Üj- Dél-Wales és Queensland). A repülőtéren Hebart pro­A Magyar Nemzet 1974. feb­ruár 15-iki számának gyászro­vatában e sorok olvashatók: „Karvaly Viktor főigazgató, szakfelügyelő a Székesfővárosi Énekkar volt karnagya febru­ár 13-án, életének 87. évében elhunyt. Temetése február 21- én fél 12-kor lesz a Farkasréti temetőben.” E sorokat hadd egészítsem ki néhány adattal. Karvaly Viktor még együtt működött Kacsóh Pongráccal a Főváros zenei ügyosztályán. Évtizede­ken keresztül vezette a legna­gyobb amatőr énekkart, a Fő­városi Énekkart. Ez a kiváló zenepedagógus buzgó evangélikus volt. Ami­kor a Deák-téri templomban Mikolik Kálmán polgári isko­lai igazgató nyugdíjba vonu­lásával kántor-problémája volt a gyülekezetnek. Karvaly Viktor szívesen állt rendelke­zésre és két éven át díjtala­nul szolgált, mint orgonista. fesszor, az Evangélikus Teo­lógiai Főiskola dékánja, me­leg baráti öleléssel fogadott. Megérkeztem az Ausztráliai Evangélikus Egyház székhe­lyére, hosszú utam első úti­céljához. ADELAIDE MA 800 EZER LAKOSÜ, MODERN NAGY­VAROS, a Csendes-óceán partján. Aki ma látja modern üzletnegyedeit, mérnöki vo­nalzóval megrajzolt utcaháló­zatát, sugárútjait és hatalmas, az októberi tavaszban virá­gokkal borított parkjait, alig akarja elhinni, hogy a múlt század elején még lakatlan, feltöretlen terület volt ez a vi­dék. Pedig csak százötven éve települtek be ide az első euró­paiak, — jórészt német evan­gélikusok. akik a „porosz unió” elől vándoroltak ki a világ másik végére. Előzőleg egy élelmes angol üzletember vásárolt itt fel országnyi te­rületet és adta el sokszoros áron az idecsábított európai telepeseknek, a kivándorló' családoknak. Ezek hihetetlen Lelkes és buzgó munkájáért hálás volt a pesti evangélikus egyház. Mellette és utána szol­gált kántori minőségben e so­rok írója, aki szintén két évig állt a gyülekezet rendelkezé­sére, majd őt váltotta fel Za- lánfy Aladár „főorgonás”, aki­nek kiváló munkássága révén a pesti egyházközségben az or­gonista válság végleg megol­dódott. Karvaly Viktor még 80 éves korán túl is gyakran volt lát­ható a Deák téri istentisztele­teken. Szerényen és alázattal húzódott meg mindig a leg­utolsó padsorok valamelyikén. A Lutherén ia hangversenyein is megjelent néha. Csak bará­tainak mondta el elismerését és olyan észrevétlenül távo­zott mindig, mint. amiképpen jött. De régi barátai, tisztelői előtt sohasem maradt ..észre­vétlen” s a gyülekezet jegyző­könyveiben is feljegyeztetett emléke. r, • nélkülözések közt, építőanyag és ivóvíz nélkül építették meg az első falvakat, európai stí­lusú templomaikat, és for­málták át ezt a vidéket Auszt­rália egyik leggazdagabb tar­tományává. Az Ausztráliai Evangélikus Egyház elnöké­vel végigjártuk a Barossa- völgyet, ahol ma mintegy negyven evangélikus gyüleke­zet él, félkörben Adelaide kö­rül. Megálltunk az első evan­gélikus lelkész sírjánál, és meglátogattuk az egyik első evangélikus lelkész ..oaró- kiáját”, egy óriás eukaliptusz­fa törzsének hatalmas üregét. A SZÄZHATVANEZEK AUSZTRÁLIAI EVANGÉ­LIKUS ma az Ausztráliai Evangélikus Egyházban él. Azelőtt a német eredetű és az amerikai—angol eredetű evan­gélikusok két különálló egy­házat alkottak. A két evan­gélikus egyház 1967-ben egye­sült. Ma öt egyházkerületben élnek; a kerületek élén az egyházkerületi tanács és en­nek lelkész-elnöke kormá­nyoz; az öt kerületet pedig az „egyetemes tanács” és ennek lelkész-elnöke vezetik. Ma Dr. Leslie Grope az ausztráliai egyház elnöke; ,nemrég lépett Dr. Löhe volt egyházelnök örökébe, aki jól ismeri egy­házunk életét és szeretettel emlékezett vissza az első evangélikus világgyűléseken, a második világháború előtt, magyar egyházi vezetőkkel való találkozásaira. Egyik dél­után az országos egyházi köz­pontban együtt voltunk az Ausztráliai Evangélikus Egy­ház vezetőivel, és a több órás megbeszélés után nagyon me­leg, testvéri üdvözleteiket küldték a magyar testvér­egyháznak a Duna partjain. Ugyanezen az estén Hermann Sasse professzort látogattam meg, aki ma már — jóval fe­lül a hetvenöt éven — nyug­díjban él, de a régi harci tűz még- meg-megcsendült sza­vaiban. Adelaide egyik modern kert­város-negyedében található az evangélikus lelkészképzés köz­pontja, az Evangélikus Teoló­giai Szeminárium. Nyolc pro­fesszorával, több mint száz hallgatójával ma Ausztrália legnagyobb protestáns főisko­lája. Nemrég épült fel a hall­gatók új, modern otthona és étkezője. Megérkezésem első délutánján már találkoztunk a teológus ifjúsággal: előadá­som után — a Lutheránus Világszövetség munkájáról és hazai egyházunk életéről, teo­lógiai munkájáról beszéltem — véget nem érően záporoz­tak a kérdések. Az első alka­lom ’ volt, hogy valakit kér­dezhettek, aki a szocialista társadalomban élő egyház je­lenéről és a mai kelet-euró­pai lelkészképzésről szólt hoz­zájuk, — és ők éltek is az al­kalommal. Az előadás után az egyik fiatal teológus magya­rul szólított meg, — szülei a Muraközből kerültek a hábo­rú után Ausztráliába, és ő majd az ott élő magyar evan­gélikusok között kívánja meg­kezdeni lelkészi szolgálatát. Néha küzdött a magyar sza­vakkal, dg boldogan beszélt terveiről, jövőjéről. A tanári karral két alkalommal is több órás megbeszélést tartottunk. Elsősorban őket is a mai ke­let-európai evangélikusság éle­te, lelkészképzésünk és teo­lógiánk iránya érdekelte. Mindenekelőtt teológiai mun­kánk és a gyülekezetek kö­zötti szoros kapcsolat, az egy­háznak az egész társadalom iránt érzett felelőssége kel­tette fel érdeklődésüket. Az ő legnagyobb problémájuk el­szigeteltségük és távolságuk a világ többi evangélikus egy­házától. Az utóbbi időben az indonéziai batak egyházzal és az új-guineai pápua evangéli­kusokkal is próbálnak felven­ni szorosabb kapcsolatokat. De a nyelvi akadályok, a más kulturális és társadalmi kör­nyezet miatt ez sem könnyű dolog. utam első Állomásá­tól BÜCSÜZVA, igazi jó barátoktól kellett búcsút ven­nem. Adelaide kék éggel, ta­vaszi napsütéssel fogadott, — az adelaide-i evangélikusok szeretete, barátsága azonban ennél az októberi tavasznál is emlékezetesebb marad. Dr. Nagy Gyula Karvaly Viktorra emlékezünk Itt vagyok honn, itt as én világom SOMOGYORSZÁG Ártatlan szenvedésével és halálával Amikor Széchenyi Ferencet, a ..legnagyobb magyar” édes­apját a Somogy megyei főis- páni hivatalba beiktatták, két neves költő Csokonai Vitéz Mihály és Pálóczi Horváth Ádám alkalmi vensezetet írt. E versekben fordul elő elő­ször, hogy megyénket „So- mogyorszag”-nak, a Balatont pedig Pálóczi „magyar ten­gernek” nevezi. A , .magyar tenger” híre mely északi ha­tára megyénknek, túlnőtt már az ország határain. Délről az Alpok ízét hozó Dráva folyó öleli át. ■ Még a múlt században is valami titkot rejtettek a mély erdők. Pásztorok örömét, a betyárvilág valóságát vagy romantikáját. Az urakra és a kereskedőkre az erdők sűrű­jéből rátámadó vadra-leső be­tyárok világáról sokat mesél­nek a krónikások, de a nyár­fákkal szegélyezett jellegzetes somogyi utak is. Az erdők sűrűjét pedig a vadleső urak vadászó csapata népesítette be. Aztán idővel egyre szű­kültek az erdők. Megritkul­tak és helyet adtak a ringó bú­zatábláknak. A szép zselicség és a Kapós-völgye ölében a rétek és szántóföldek között gyümölcsösök virágoznak, né­hol a bükk. tölgy és cserfák rengetegét felváltják a szelíd gesztenyések, beékelődve a szőlősorok jó nedűt kínáló napsütötte hegyei. Nem vé­letlen, hogy megyénk nagy festője, Rippl-Rónay egy zse­lici présházból lett műtermé­ben vert tanyát és a Koppány völgyében Rudnay a magyar tájak és élet történelmk, han­gulatú és távlatú mestere te­lepedett le. Aki pedig nem járhatja be szép kis országunk tájait, vegye kézbe Fekete István sok könyvét, melyben még mélyebbre beletekinthet a somogyi táj varázslatos ter­mészeti szépségeibe. A VALTÓZATOS VIDÉK­NEK VÁLTOZATOS A TÖR­TÉNELME IS. Itt volt a Koppány féle lázadás. A je­lenleg is folyó somogyvári ásatások bizonyítékai annak, hogy László király idejében mily fontos hely volt Somogy. Eljutott ide még a francia műveltség is. Századokon át a feudális római egyház birtok- politikája a szegény nép kárá­ra formálta a történelmet Kanizsa Orsolya erről a vi­dékről indult eltemettetni a mohácsi vész halottjait. Be­pillanthatunk a török hódolt­ság korába a „Koppányi aga testamentumát” olvasva. A Zrínyi család történelme egy- egy darabja a somogyi törté­nelemnek. Ott találjuk a so­mogyiakat a szabadságharcos Bem és Kossuth zászlai alatt, sőt a Drávg parti szabadság- harcok története is fontos da­rabja a 48-as eseményeknek. Az első világháború somogyi „rosseb” bakái közül sokan az 1919-es Tanácsköztársaság idején már Latinca oldalán harcolnak. Régvárt, örömteli tanúi az első földosztásnak, amit hamar felvált újra a nagybirtokrendszer uralma. Aztán új történelem kezdődik és íródik a második világégés után. RENDKÍVÜL GAZDAG MEGYÉNK IRODALMI, KULTURÁLIS ÉS NÉPRAJZI múltja is. Kaposvár. Nagyba­jom. Csurgó Csokonai emlé­kével van tele. Nikla pedig Berzsenyi Dánielt, a klasz- szikus Róma költőjét fogadta be. Somogyi volt Nagyváthy János, híres mezőgazdász. So­mogy megye Tessedikje. A magyar népköltészet első tu­datos gyűjtője Pálóczi Hor­váth Ádám. Itt született és Csokonyavisontán pihen Xan- tus János világjáró tudós, a Néprajzi Múzeum és az Ál­latkert megalapítója. Vikár Béla hetesi pap-gyerek volt, aki a finnugor népek nép­rajzi kutatásában szerzett ér­demeket Somogynak. Kaleva­la fordítása pedig alapvető jelentőségű a két nemzet mű­velődéstörténetében. Sokat járt itt a tragikus véget ért költőnk, József Attila, aki 1937. dec. 3-án a szárszói sí­nek között dobta el életét Somogybán született Rippl- Rónai Bernáth Aurél, Gyer- gyai Albert, Takáts Gyula, Kapoli Antal, a híres faragó­művész. Itt él még a kevesek közt is kiváló faragópásztor Kálmán István. A buzsáki hímzés szép színfoltja népmű­vészetünknek, a somogyi mú­zeumok pedig az egész So­mogy irodalmi, néprajzi és kulturális múltják őrzik és adják át az utókornak. Korán elterjedt itt is a re­formáció különösen azokon a birtokokon, ahol a földes urak jobbágyaiknak megengedték az „új hit” gyakorlását. Ná­dasát/ Tamás és enyingi Tö­rök Bálint somogyi birtokain. Török Bálint felesége Pem- flinger Katalin udvarhölgye volt Mária magyar királyné­nak, aki pártolta a reformá­ciót. A Dráva-parti községek­ben hódított az énekes refor­mátor: Sztáray Mihály. Méli- usz Juhász Péter és Szegedi Kiss István működése mély nyomokat hagyott. A török hódoltság területén szabadon gyakorolhatták hitüket a leg­nagyobbrészt magyar, kis mér­tékben német és vend szár­mazású hívek. A csepregi kollokviumon számos somogy megyei prédikátor aláírása található. 1681-ben fegyverrel szerezte vissza I. Lipót Somo- gyot és tűzzel-vassal irtotta az eretnekséget. Különösen a Zrínyi-Frangepán-Nádasdy fé­le összeesküvés után kezdő­dött az üldözés. 1721-ben „val­lásügyi vizsgálat” volt So­mogybán, melynek 11 pontja a vallás és lelkiismereti sza­badságot, a reformáció népé­nek szabad vallásgyakorlását támogatja. Alig telt el 3 év, már Erdődy Gábor püspök „az eretnekek pörölye és os­tora” lett. Megkevesbednek az eklézsiák, szenvednek a hívek a prédikátorok, a taní­tók. Elveszik itt is a templo­mokat. II. József Türelmi Rendelete némi gyógyír a se­bekre. Sok vergődés, vallási elnyomás az út a szabadság- harcig. A XX. század elei „ke­resztyén Magyarország”-ban nehezen próbálja bontogatni zászlait a józan, biblikus hit. A MAI SOMOGYBÁN NÉ­PÜNK ÉS BENNE EGYHA­ZUNK új utat jár. Megváltozott körülmények között él .dolgo­zik, tanul. Szorgos keze a még 30 éve 60%-ban nagybirtokos Somogyot népének kedves, saját országává varázsolta. A gépesített mezőgazdaság lehe­tővé tette, hogy ma már a megye összlakosságának 10%-a a fejlődő iparban dol­gozhat. Gyárak, üzemek nőt­tek nemcsak a megye szék­helyén, hanem az űj városok­ban is. Tovább szépül az egész somogyi Balatonpart, a „ma­gyar tenger” fővárosával Sió­fokkal. Kaposvár pedig való­sággal iskolavárossá is lett. Talán így teljesült be Csoko­nai jövendölése a somogyi iskoláról. Ebben a fejlődő, múltjához képest talán legnagyobbat előrelépett Somogybán végzi evangélikus egyházunk szol­gálatát, hogy a gyülekezetek vezetői és tagjai beilleszked­jenek a szépülő és fejlődő Somogyországukba, és kiki a maga helyén szolgálatával, munkájával segítse elő annak előbbrejutását. Hegyháti János Az ember igazságérzete azt diktálja, hogy minden elköve­tett bűnért bűnhődni kell. Kisebb szabálysértést el lehet intézni pénzbüntetéssel, de vannak bűnök, amelyekért börtön jár, sőt olyan bűn is előfordul, amelyért halálra íté­lik az embert. Az igazságérzet mellett azonban az is benne van min­den ember gondolkodásában, hogy szeretne bűne következ­ményétől, a büntetéstől meg­szabadulni. Ezért tagadja, tit­kolja az ember bűneit. Isten előtt azonban nem lehet a bűnt se letagadni, sem eltitkolni. Hiszen Isten mindent tud, jól ismeri még a gondolatainkat is. Hogy a bűn miatt mégse kelljen az embernek meghalnia, kárhozatba jutnia, Isten úgy rendelkezett, hogy az emberek egy ártatlan állatot, bárányt, vagy bakot áldozhatnak fel bű­neikért. Izrael népe évente egyszer végezte el ezt az en­gesztelő áldozatot, amikbr az egész nép bűnéért egy ártatlan bárányt öltek meg és áldoztak fel Istennek abban a hitben, hogy Isten elfogadja ezt az ál­dozatot és megbocsátja a nép bűnét. Hogy ne kelljen Izrael né­pének ezt az áldozatot éven­ként újra meg újra elvégezni, Isten elküldte egyszülött Fiát, Jézust a világra és őt áldozta fel az emberek bűnéért. Jé­zust. mint ártatlan Bárányt az emberek a keresztre juttatták. Annak ellenére, hogy soha senkinek nem ártott, semmi rosszat nem cselekedett, elfog­ták őt és azzal vádolták, hogy káromolja Istent, mert Isten Fiának mondja magát. Megkí­nozták, megostorozták, majd halálra ítélték. Jézus zokszó nélkül vállalta a megkínozta- tást, a szenvedést, mert tudta, hogy ez Isten akarata és hogy szenvedésével és halálával a bűnös embereket szabadítja meg az örök halál büntetésé­től. Jézusnak nagyon kínos ha­lállal kellett meghalnia. Mint gonosztevőt odaszegezték a ke­resztfára. Abban az időben a kereszt volt a bitófa. a gonosz­tevők ki végző eszköze. Jézus hat órán át szenvedett, vérzett a kereszten, míg végül irtóza­tos kínos halállal halt meg. Olyan nagy szeretet volt a szí­vében, hogy még szenvedése közben is azokért imádkozott, akik keresztre juttatták: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselek­szenek. De szeretetével átölel­te az egész világot, hiszen ár­tatlan szenvedésével és halálá­val minden embernek bűnbo­csánatot szerzett. Azóta a kereszt Isten bűn­bocsátó szeretetének és az em­berek bűnből való szabadulá­sának a jele. Azért helyezzük templomok oltárára, templom- tornyok csúcsára a keresztet, hogy állandóan figyelmeztes­sen: Jézus meghalt értünk és helyettünk a kereszten, szá­munkra is bűnbocsánatot szer­zett Istennél. Bűneink bünte­tését magára vállalta és így nem kell többé félnünk bű­neink büntetésétől. Jézus szenvedéséről és halá­láról minden esztendőben meg­emlékezünk. A húsvét előtti vasárnapokon az istentisztele­teken Jézus szenvedéséről hal­lunk és énekelünk. Mindez jó alkalom arra, hogy tudatosít­suk: Jézus Krisztus halálával számunkra is lehetővé tette a félelem nélküli boldog életet és az örök élet reménységét. Jézus szenvedésedről Mostan elmélkednem. Erőt, áldást mennyekből Lelked adjon nekem. Jelenj meg most szívemnek Ama nagy kínodban, 1 Mellyel voltál lelkemnek Orvosa holtodban. I i

Next

/
Thumbnails
Contents