Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-01-06 / 1. szám

Kelj fel' világosodjál! Ezs 60, 1—6 A próféta az álmos, hideg éjszakába kiáltja be az Űr üzenetét, s az igénkben lévő nagyszerű víziót. A vízió színei és belső dinamikája talán Csontváry Tivadar festőnk képeihez hasonlít. A völgyben még éjszaka van. de a hegyek mögött már kel a nap. A völgyben egyre inkább látszik az újjáépült Jeruzsálem képe. A négy világtáj felől karavánok sietnek a városba, tevék, aranyat és tömjént cipelnek. Kirá­lyok is jönnek, kincsekkel megrakodott szolgahaddal. S jön a gyülekezet is haza, fiák, akik távolba szakadtak, s leányok ölbe hozzák a járóképtelen öregeket. Mindenki arcán az ŰR fényessége ragyog, „remeg és kiterjed szíved ...” A kép min­den színe és szereplője hatalmas kórusként harsogja: „Az ŰR dicsősége feltámadt rajtad ...” A PRÓFÉTA TŰ LSZÍNEZETT ÁLMA EZ? Tudjuk a törté­nelemből, hogy a nép hazatért ugyan az atyák földjére, Jeru­zsálem is megépült újra, de a kincseskaravánokból nem lett semmi, a remegő és kiterjedt szívű örömből sem... S az a gyülekezet az Űr dicsősége helyett a saját dicsfényét akarta a négy égtáj felé ragyogni, s mikor ez sehogy sem ment, újra sötétség lett, hideg és rezignáltság. Isten azonban nem hagyta, hogy a nagyszerű kép a sötétségbe zuhanjon. Még nagyobb erővel ragyogott fel, s most már nem vízióként, hanem a valóságban, hiszen a valóság mindig színe­sebb és fényesebb az álomnál. A betlehemi éjszaka képe ez. A csillag fényének reflektorköre, amint a jászolt világítja meg, benne a Küldött. Nem erős és hatalmas, „csak" egy csecsemő, nem ragyogva, hanem a „kétes származás" sötét, gyanúsítga- tásokkal teljes köreivel övezetten. Nem özönlenek tömegek az istállóba, néhány birkaszagú pásztor kurjantása a „mennyei szimfónia". Mégis erről a képről így énekel a vakságból újra látásra ébredő próféta, Zakariás: „Meglátogatott a naptáma- dat!” A „szép hajnalcsillag egy rendkívüli hajnalt jelzett, amikor a Megfeszített sírjából fény tört elő, az üres sziklasír fénye. Ezzel a fénnyel teljes számunkra vízkereszt világossá­ga. i ÉZSAIÁS PRÓFÉTA NAGY VÍZIÓJA ezzel a nagyszerű módosítással lett számunkra drága valóság. Mégsem tehetjük lomtárba, vagy akaszthatjuk „egyházi múzeum” falára Ézsaiás képét. A Szentírás utolsó prófétai könyve újraálmod­ja azt. Jelenések könyve prófétái új égről, új földről és az új Jeruzsálemről. A vízkereszti világosság Isten eljövendő orszá­gának fénykévéje ma. Ezért „kelj fel és világosodjál”, ezért „emeld fel körös-körül szemeidet”. Jézus nemcsak azt mondta, hogy ö a világ világossága, ha­nem azt is. hogy „TI VAGYTOK A VILÁG VILÁGOSSÁGA”. Ez a gyülekezet diakóniai életformájának a túlágossága. Ahhoz, hogy a gyülekezet visszatükrözze szolgáló Urának fényét dia­kónust életével, fel kell kelnie. Nem lehet rezignált álomban, sötét sarokban, a politikai, társadalmi élet sötét sarkaiban, meghúzódva aludni. Felébredt egyházban élünk, „világoso­dott” egyházban élünk. „Emeld fel a fejed körös-körül...” Nézz körül, jelenti a mondat, s egyházunk ezt is megteszi. Körülnéz a társadalomban, a világban, látja társadalmi teen­dőit, s látja a világ ellentmondásait, és a helyét is a mai elet feladataiban. Kedves olvasó!' Ha hiányzol ebből a „fel­ébredt és körülnéző” seregből, jöjj és nyisd ki a szemed! így leszünk együtt Isten eljövendő világának fénykévéje, ma új világot építő népünk és a békére vágyó emberiség között. Ruttkay Levente IMÁDKOZZUNK Urunk! Add. hogy a világosság hordozói legyünk. Add, hogy körülnézzünk otthon, a társadalomban és a világban. Minden teendőt és minden embert meglássunk. Add, hogy úgy fényljék a mi világosságunk minden ember előtt, hogy akik látják a mi jócselekedeteinket, dicsőítsenek Téged, akié minden dicsőség, most és mindenkor és mind örökkön örökké. Amen. EGYETEMES IMAHÉT 1974. január 14—20. Összefoglaló téma: „minden nyelv vallja: JÉZUS KRISZTUS ÜR!” Évszázadunk az egyház egysége keresésének, az ökumenikus gondolatnak kora. 1948-ban létrejött az Egyházak Világtanácsa, amely előbb a reformáció többszínű ágát ölelte át, majd a ke- resztyénség másik nagy táborát, a görögkeleti ortodox egyházat fogadhatta tagjai sorába. E hatalmas világmozgalom arra fek­teti a hangsúlyt, ami összeköti és közelebb viszi az egyházakat egymáshoz. Az 1974. évi imahét az egyházak figyelmét e cél megvalósítá­sa érdekében Pál apostol látomására irányítja, amelynek kö­zéppontjában Jézus Krisztus, az egység szimbóluma és inspi­rálója áll. Az ige (Fii 2, 1—13) Jézust, az Örökkévalót állítja először a hívek elé, aki hasonmása a láthatatlan Istennek (6—8. vers). Krisztus azonban nem ragaszkodott isteni kiváltságához, testet öltött és lett ember az emberek között, betöltve az ótestamento- mi jövendöléseket (Es 42, 1—7, 52, 13—53, 12). Engedelmessége szeretetének felülmúlhatatlan bizonysága lett, egészen a ke­resztfának haláláig. Váltsága sokakért arra kötelez, hogy kö­nyörgéseinkkel és cselekedeteinkkel a hívek egységét munkál­juk. Akikért életét adta, azoknak együtt kell szolgálniok a föld szegényeit, munkálniuk a hadbanállók megbékélését és építeni Isten országát e földön. Az igeüzenet csúcsa és szive Krisztus felmagasztalása: Jézus Krisztus Ur az Atyaisten dicsőségére! (9—11. vers). Országlása alatt a Szentlélek egy test tagjaivá forraszthatja össze imád- kozök millióit, a keresztyén egyházak igazi egységévé, amely a többi közösségnek: a társadalomnak, az emberiség örömét, ba­ját. előrehaladását magáévá téve teheti teljessé Urának dicsőí­tését! Istentiszteleti rend BUDAPESTEN, 1974. JANUAR Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor. de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. Trajtler Gábor. Fa­sor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gabányi Géza. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Ka­rácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út 22. de. 11. Kertész Géza. Váci út 129. de. 8. Kertész Géza. Fran- gepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10. Soroksár újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Máv-telep de. 8. Rákospalota kis- templom de. 10, du. 3. Rákosszent­— Vízkereszt ünnepén az -oltárterítő színe: fehér. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Mt 2,1—12; az igehirdetés alapigéje; Ézs 60,1—6. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELEt A RÁDIÓBAN. Január 6-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Pető- fi Rádió. Igét hirdet DR. SEL- MECZI JÁNOS. a Teológus Otthon igazgatója. — KELENFÖLD. Január 5- én, szombaton délután fél 6 órakor szeretetvendégséget 6-AN, VlZKERESZT ÜNNEPÉN mihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistaresa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.), de. fél 11. (német), de. 11. (urv.) D. Koren Emik du. 6. Szita Istvánná. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) D. Koren Emil. Óbuda de. 9. de. 10. (úrv.) XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pesthideg- kút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. fél 10. Reuss András, de. 11. (úrv.) Kovács Gé­za, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Né­metvölgyi út 138. de. 9. Kovács Géza. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Ke- lenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. tartanak a gyülekezetben, amelyen Kovács Géza győri igazgató-lelkész tart előadást „Egyházunk szeretetszolgála­ta” címmel. — ÉRTESÍTJÜK kedves Ol­vasóinkat, hogy mostani szá­munkból a sorozatokat azért hagytuk ki, hogy az Országos Presbitériumnak az Egyez­mény megkötése 25 éves jubi­leumával kapcsolatosan tar­tott ünnepi ülését minél na­gyobb terjedelemben ismer­tethessük. A sorozatokat a kö­vetkező számokban folytatjuk. Első nap: január 14, hétfő KRISZTUS INDULATÁVAL JÁRJÁTOK! FU 2,1—5 Az apostol számára az egység biztosítéka egyedül az azonos meggyőződés, ami nem elmélet, inkább nagyon is gyakorlat: a krisztusi indulat (2. és 5. vers); az a magatartás, amely Isten Fiát mennyei dicsőségéből ■« keresztfára vitte. Ahol a Tőle vett érzület uralja a szíveket, a tagoké testvéreknek tekintik egymást, ott van helye a Krisztusban vaíó intésnek, a szeretet vigasztalásának, a Lélekben való közösségének. Ott senki sem cselekszik versengésből vagy hiábavaló dicsőségvágyból, ha­nem magát kicsinek tartja, hogy a másikat nagynak láthassa; ott minden tag testvére javát keresi és nézi. Szemléletes példát is mond az apostol az egy test és a tagok összetartozandóságáról, mivel a Lélek által mindnyájan — bármely népből — egy kö­zösséggé kereszteltettünk (1 Kor 12, 12—2Ó). ADJUNK HALÁT, hogy meghallgathatjuk a széttöredezett keresztyénséget egység­re hívó szót; hogy az ige megmutatja a közeledés útját, amely­re nem a tanok egyeztetése, hanem a krisztusi indulat vezet; hogy Megváltónk a példaképünk és a Szentlélek a vezetőnk ebben a törekvésben; hogy ellentétek tisztázása is lehetséges, sőt szükséges Jézus Krisztus által. VALIJUK MEG BÜNBÄNATTAL, hogy minden egyház vétett az egység ellen múltban és vétkezik a jelenben; hogy sokszor vezette a keresztyén egyházakat a versengés és hiú dicsőségvágy: hogy a meg nem értés és az el­lenségesség ma is úr a szívekben; hogy valamennyi egyház magát, tart ja igaznak és nem látja meg a másikban Isten gon­dolatait; hogy kevés bennünk az az indulat, amely volt a Jézus Krisztusban. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy az egyházak szerte az egész világon vegyék szívüre a köze­ledésre és egységre Intő szót egymás és az emberiség jobb Szolgálatáén; hogy a Szentlélek hatékonyan munkálhassa közöttünk az azonos szere­teti; hogy az egyház tagjainak lelkét töltse be Megváltónktól tanult alázattal és engedelmességgel; hogy képesek legyünk a másik egyházat is Krisztus testének elismerni és értékelni. Második nap: január 15, kedd KRISZTUS AZ ÜJ ADAM Fii 2, 6 A Szentírás két Ádámról beszél. Az első Ádám megkísérelte megragadni az Örökkévalóhoz való hasonlóságot. E cselekede­tével magát és utódait a kárhozatba taszította (1 Móz 3). Krisztus a második, az Újszövetség Ádámja (Rm 5, 12—21). A nagy különbség a két személy között az, hogy míg az első ember elbukása következtében a kárhozat valamennyi utódára kihatott, Krisztus engedelmessége és kereszthalála által az egész világra kiterjed a megváltás és az üdvösség. Krisztus­nak, az új Ádámnak az otthona az örökkévalóság: Isten for­májában létezett már a teremtés előtt. Erről gyakran tesz említést a Szentírás. Krisztus ezt az isteni alakot nem tekin­tette „zsákmánynak”, nem tekintette privilegizált és kizáróla­gos állapotnak, a dicsőséghez nem ragaszkodott és a világ fe­letti uralkodást nem igényelte. Ezért csodáljuk és imádjuk Öt! ADJUNK HALAT. Jézus Krisztusért, az új Ádámért, akinek léte az örökkévalóság­ba nyúlik; azért, hogy Előtte kedvesebb volt a bűnös ember, mint isteni létformája; hogy az első karácsony éjszakáján meg­ajándékozott minket önmagával; hogy nyomorúságunk ellenére övéiként élhetünk és szolgálhatunk. VALLJUK MEG BÜNBAN ATT.VI.. hogy mi is sokkal inkább az első Ádám ivadékai: elesett és bűnre hajlamos teremtmények vagyunk; hogy ritkán gondo­lunk Krisztus hatalmára, amit értünk könnyű szívvel felcse­rélt az engedelmességre; hogy sokszor nem Jézus példaképünk az. alázatosságra; hogy bennünket saját érdekeink és elkép­zeléseink vezérelnek. KÖNYÖRÖGJÜNK VASÁRNAP, — „Mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendeztek. És bementek a házba és ott ta­lálták a gyermeket anyjával Máriával; és leborulva tisztes­séget tettek neki.” (Mt 2,10— 11 — Péld 3,7 — Ézs 60,1—6 — Zsolt 117) A néphit szerint királyok voltak, a tudósok szerint csillagászok. A fontos nem is az, hogy kik voltak, hanem az, amit tettek. S egye­dül ez a fontos ma is, hogy azok akiket szíven ütött a ka­rácsonyi evangélium, hódolja­nak előtte, mint a messziről jött három idegen. HÉTFŐ. — „Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és az Isten há- zanépe.” (Ef 2,19—2 Móz 33.13 —1 Ts 5,11 — Jn 3,1—13) Hogy a múltban mit jelentett jövevénynek és zsellérnek len­ni, arról falusi gyülekezete­inkben az idősebbek sokat tudhának beszélni. S most ve­lük együtt örülünk azon, hogy egy olyan társadalomban él­hetünk és szolgálhatunk, amely történelmünkben először rea­lizálta az emberi egyenlőség régi álmát; amelynek mind­nyájan egyenjogú polgárai vagyunk, s amelyben hívők és nem-hivők együtt küzdenek a közös célokért. maradtok a Fiúban és az Atyában. (1 Jn 2,24 — Zsolt 119,43 — Csel 11,1—18 — Jn 3,14—21) Kipirult arcú, lelkes konfirmandusok — de vajon hány marad meg a gyüleke­zetnek? Tehetséges, vidám teológusok — de hány marad meg a lelkészi szolgálatnak? Kétségbeesett percekben még az életnek sem könnyű meg­maradni — hát még az örök életnek! Mégis konfirmálunk, mégis új teológiát építünk, mert hisszük, hogy velünk van az egyedül Maradandó; a Fiú, aki tegnap és ma és mind­örökké ugyanaz, és az Atya, akinél nincs változás, sem vál­tozásának árnyéka. SZERDA. — „És kivitt en­gem tágabb helyre, kiragadt engem, mert kedvét leli ben­nem.” (Zsolt 18,20 — Gál 4,4 —5 — 1 Jn 2,7—U — Jn 3,22 —30) Legutóbb egy tragikusan elhunyt testvérünk fényképé­hez támasztva láttam ezt az igét. Valóban, ebben az össze­függésben is megáll. Szűk és sötét alagút a halál, de Isten kivisz belőle tágas helyre. Az idő és feledés mocsarában va­ló elmerülés a halál, de Isten kiragad belőle. Megteheti, mert hatalma van rá. S meg is teszi, „mert kedvét leli ben­nem”. „... új parancsolatot Írok nektek, ami igaz őbenne és ti- bennetek: mert a sötétség szűnni kezd és az igaz vilá­gosság már fénylik.” (1 Jn 2,8) KEDD. — „Amit kezdettől iogva hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha megmarad bennetek az, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is meg­CSÜTÖRTÖK. — „Jézust, noha nem láttátok, szerettek; akiben noha most nem látjá­tok, hisztek és örvendeztek, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel.” (1 Pt 1,8—1 Sám 2.1— 1 Jn 1,5—10 — Jn 3,31— 36) Egy idős asszony mondta nekem: mielőtt meghalok, sze­retném egyszer látni Jézust, milyen is volt tulajdonkép­pen? Érthető kívánság; de gondoljunk a farizeusokra és írástudókra. Kajafásokra és Pilátusokra, akik noha látták, nem szerették, nem hittek és nem örültek neki. Az igazi, a végső valóság — láthatatlan. Boldogok, akik nem látnak és hisznek! PÉNTEK. — „Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: ott is a Te kezed vezérelne engem és a Te jobb kezed fogna en­gem.” (Zsolt 139,9—10 — Jn 10,27—28 — Mt 5,13,16 — Jn 4.1— 14) Az érzelmek emberét ennek az igének a költői szépsége fogja meg. A töpren- gőt hol zavarba, hol ámulatba ejti Isten mindenütt jelenva­lóságának gondolata. A hivő ember elsősorban és minde­nekelőtt megnyugvást és erőt talál benne életének minden helyzetében. A vízkereszti gondolatkörbe vág a folytatás is: „Ha azt mondom: a sötét­ség bizonyosan elborít engem, és a világosság körülöttem éj­szaka lesz, a sötétség nem bo­rít el előled, és fénylik az éj­szaka mint a nappal; a sötét­ség olyan, mint a világosság.” SZOMBAT. — „Vagy azt gondolod, óh ember, aki meg­ítéled azokat, akik ilyeneket cselekszenek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Isten ítéletét?” (Rm 2,3—2 Móz 23,1—1 Jn 2,12—17 — Jn 4,15—26) A kisgyerek eleinte játszópajtásnak tekinti a tü­körképét; nem ismer benne saját magára. Azután eljön az a pillanat, amikor az arca hir­telen elkomolyodik és rádöb­ben: ez én vagyok! Ezt az igét is abban a pillanatban értjük meg, amikor elkomo­lyodunk és rádöbbenünk: ez én vagyok! Amikor azt érez­zük, amit a gyanútlan Dávid Náthán próféta szavára: te vagy az az ember! S hogy ön­magunkról alkotott képünk még teljesebb és élesebb le­gyen, olvassuk el Jézus Urunk ide vágó szavait: „Ne ítélje­tek, hogy ne ítéltessetek . . és az adós szolga példázatát. (Mt 18,21 kk). Ifj. Weltler Rezső EVANGÉLIKUS ELET A Magva rorszáai Evangélikus Egyház Sakóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelőa kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest, Vin., Puskin u. 12 Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—VIU Előfizetés) ár: egy évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25211 73.4230 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató azért, hogy megszabadulhassunk ó-emberiinktól, örökölt bűnös termé­szetünktől, hogy Krisztust olyan Nagynak és Hatalmasnak lássuk lel­künk javára, mint tanítványai a Megdicsőülés hegyén; hogy örvendezés legyen szivünkben az értünk, mellénk a földre leszállt Fiúistenért. Harmadik nap: január 16, szerda SZOLGÁVÁ LETT Fii 2, 7 Jézus „indulata” nem maradt lelkes teória, hanem cselek­vések sorában lett valósággá. A Fiú, aki előtt angyalok kara hódolt, kilép az örökkévaló hajlékból. így, távol égi dicsőségétől töltötte meg önmaga üres edényét engedelmességgel az Atya akarata iránt, készen az emberiség megváltására. Az emberekhez hasonlóvá lenni maga is szenvedés a Bűn- telennek; isteni alázatossága az, hogy magát „ember íiá”-nak nevezte, vállalva sorsunkat. Nem jelentette ez lénye átvál­tozását; mint ember is gyakorolta isteni hatalmát, amit a Meg­dicsőülés hegyén lejátszódott jelenet (Mt 17, 1—8) és csodái­nak sokasága mutat. Testet kellett ölteni, hogy mint ember, meghallhasson a bűnösért. A szolga alakját magára vett Krisztus boldog remény a ke­veseknek, a szegényeknek, az elnyomottaknak, e világ ki­zsákmányolt jaínak: közöttük és mellettük van. Az istenség teljességéből jőve részt kért a rabszolgák, a hajléktalanok sor­sából, még kenyerét sem mondhatta magáénak (Jn 4, 34). A szolgával nemcsak azonos sorsot vállalt: mélyen alászánt s a szolgák szolgájává tette magát, nekünk példát adván minden szín és faj felemeléséért kész örvendező áldozatra. ADJUNK HALAT, hogy Jézus vállalta a megaláztatást az emberiség váltságáért; hogy önmagát megüresítve letette mennyei dicsőségét és min­denekben hasonlatos lett hozzánk, kivéve a bűnt; hogy mint a szolgák szolgája példát adott a másokért való, személyvá­logatást nem ismerő áldozathozatalra. VALLJUK MEG BÜNBANATTAL, hogy ritkán vagyunk készek megüresíteni önmagunkat, mint Krisztus tette; hogy a bennünk élő önzés vakokká tesz mások bajának-gondjának átérzésére és magunkra vételére; hogy nem uralkodik a lelkűnkben közeli és távoli környezetünk szolgála­tának teljes készsége. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy életünkben a hit ne maradjon szép elmélet, legyen inkább cselekedetek hitvaló sora; hogy Isten nyílt szivet adjon e világ sebeinek, gondjainak, fenyegető veszedelmeinek meglátására; hogy Krisztus lel- kületével készek legyünk segíteni hitünk cselédeinek — és mindeneknek: á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents