Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-02-17 / 7. szám

Hivatás és küldetés Február elsején csendesnap volt a Teológiai Akadémián. Akadémiánk professzorai és hallgatói egy teljes napra elcsen­desedtek Isten színe előtt, hogy számba vegyék az előttük álló fel­adatokat és a kiapadhatatlan erőforrásból erőt merítsenek azok elvégzéséhez. Az élet mindennapi rohanásának zajában min­den hívőnek szüksége van arra, hogy életében naponként le­gyen ilyen néhány perces csend. De az is elengedhetetlen, hogy ez az elcsendesedés időnként egy kicsit nagyobb lélegzetű le­gyen. Ezt a célt szolgálják a gyülekezetek életében az igehir­detés-sorozatok és a gyülekezeti napok. TEOLÓGUSAINK ÉLETÉBEN a naponkénti csendes percek­nek és csendesnapoknak van egy külön jellegzetessége. Ilyen­kor hallgatóink nem úgy nyitják ki a Szentírást, mint tan­könyvet, hanem úgy merítenek belőle, mint az élet vizéből. Teológusaink tanulmányaik során szüntelen a Szentírást ta­nulmányozzák, hiszen az Akadémián minden tantárgy valami­képpen összefügg a Bibliával. Éppen ezért megvan az a ve­szély, hogy számukra a Biblia tankönyvvé, Isten igéje pedig tantárggyá válik. Hogy az akadémiai csendesnapokat minden évben közvetlenül a félévi vizsgák után szoktuk tartani, azzal mindenekelőtt az a meggyőződésünk jut kifejezésre, hogy a teológiai tanulmányoknak az a legfőbb célja, hogy a Szentírás­ba foglalt igét valóban az élet kenyerévé tegyék. Elsősorban a teológusok és lelkészek számára, de rajtuk keresztül a gyüleke­zetek számára is. A CSENDESNAP ÖSSZEFOGLALÓ TÉMÁJA EZ VOLT: Hivatás és küldetés. Elcsendesedésünk legfőbb célja tehát az volt, hogy megerősödjünk hivatástudatunkban. Hivatástudat nélkül lehetetlen teológusnak, vagy lelkésznek lenni. Lapunk egyik decemberi számában olvashattuk egy teológus vallomá­sát arról, hogy miért lett teológus. Akadémiánk irattárában a felvételi kérelmekhez csatolt önéletrajzokban hasonló vallo­másokat olvashatunk. Ezekben az önéletrajzokban leírják a fiatalok, miért szeretnének teológusok, illetve lelkészek lenni. A sok vallomásban van egy közös vonás: valamilyen formában Isten megszólította őket és ők meghallották Isten hívó szavát. E nélkül a személyes hit és meggyőződés nélkül nemcsak teoló­gus és lelkész, de keresztyén sem lehet az ember. Idők folya­mán azonban ez a hit sokszor megfakul, és ennek teológusok­nál, lelkészeknél az az eredménye, hogy a hivatástudatuk krí­zisbe kerül. Ezért van szükség arra, hogy teológusaink ne csak ismeretben gazdagodjanak, hanem napról napra erősödjenek a hitben. A HITBEN VALÓ MEGMARADÁSNAK LEGFŐBB BIZTO­SÍTÉKA Isten hűsége. Ezért hangzott a csendesnap megnyitó áhítatán az ige biztató szava: „Hű az Isten, aki elhívott tite­ket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösség­re”. (1 Kor 1. 9.). Ez a biztatás adta meg az alaphangját az egész csendesnap hangulatának. Isten ma is hív el embereket Jézus Krisztussal való közösségbe. Ö hív el ma is fiatalokat az igehirdetés különleges szolgálatára. Az ő hűségében bízva bát­ran reménykedhetünk abban, hogy megtartja a gyülekezeteket a Krisztussal való közösségben és megőrzi a hitben s megerő­síti a hivatástudatban azokat, akiket az ő különleges szolgála­tara hívott el. ISTEN AZONBAN NEMCSAK HÍV, HANEM KÜLD IS. A hivatás szorosan összefügg a küldetéssel. Jézus azért választott ki tanítványokat, azért hívta el őket a vele való közösségbe, hogy azután kiküldje őket a világba, hogy az ő nevében szol­gáljanak. Ennek a szolgálatnak a módja nagyon sokféle. Lehet úgy szolgálni, hogy az evangélium örömüzenetével vigasztalást nyújtunk a szomorkodónak, lehet úgy, hogy anyagilag segít­jük és támogatjuk a rászorulót, lehet úgy, hogy felkaroljuk az elesettek ügyét, lehet úgy, hogy vállaljuk a harcot a világ bé­kéjéért, lehet úgy, hogy becsülettel helytállunk a munkánkban, mert tudjuk, hogy ezzel a közösség javát munkáljuk. A szol­gálat módja lehet különböző, de tartalma csak egy: segíteni mindenütt, ahol arra szükség van! KÜLDETÉSÜNK TERÜLETE AZ EGÉSZ VILÁG. Félreérti küldetését az a lelkész, aki azt hiszi, hogy csak a gyülekezeté­be küldetett. Elsősorban oda, de gyülekezetén keresztül szol­gálnia kell a nagyobb közösséget: a falu, a város, a nép és az egész emberiség javát. S ha ez így van, akkor meg kell ismerni szolgálatunk területét. Ezért tartozik szorosan a teológiai ta­nulmányokhoz a világ, a társadalom problémáinak ismerete is. A világról, a társadalomról, az emberről szerzett ismereteink elengedhetetlen eszközök ahhoz, hogy küldetésünket minél hű­ségesebben végezzük. Ha ez érvényes a teológusokra, lelkészekre és az egyes ke­resztyénekre, sokkal inkább érvényes a gyülekezetre és az egész keresztyénségre. Félreérti küldetését az a gyülekezet, amelyik legfőbb célját abban látja, hogy önmagát fenntartsa. A gyülekezet nem önmagáért, hanem a világért van. A keresz- tyénségnek sem az a feladata csupán, hogy gondoskodjék tag­jairól, a gyülekezetekről és az egyes keresztyénekről, hanem hogy magára vállalja az egész világ égető kérdéseit és a sze­retet szavával és cselekedeteivel segítse azok megoldását. A CSENDESNAP ŰRVACSORÁVAL ZÁRULT. Az úrvacso­rái közösségben találkoztunk küldetésünk Forrásával, azzal a Jézussal, aki elhívott a vele való közösségre, aki kiküld a szol­gálatra, s aki szolgálatunk küzdelmében szüntelenül velünk van igéjével és bűnbocsátó kegyelmével és erőt ad küldeté­sünk hűséges betöltéséhez. Nemcsak teológusoknak és lelkészek­nek, hanem minden keresztyénnek, a gyülekezeteknek és az egész keresztyénségnek. |)r. Selmeczi János ARGENTINA Helyzetkép a tengerentúli magyar evangélikusokról lassan kihalnak, a második világháború után Amerikába kerültek már kevésbé kapcso­lódtak bele a gyülekezetek életébe, az 1956-ban kikerültek pedig még kevésbé. Így alig volt a gyülekezeteknek után­pótlása, nem Is szólva arról, hogy a második és harmadik generáció éppen nyelvi prob­lémák miatt sokszor inkább az angol nyelvű gyülekezetekbe kapcsolódik bele. 4. A lelkészutánpótlás ne­hézsége. Az idősebb lelkészek nyugdíjba vonulása, vagy el­hunyta után megüresedett lél- készi állásokat már nem tud­ják betölteni. Nincs utánpót­lás. Arról tanácskozott a Ma­gyar Konferencia, hogy körze­ti lelkészséget állítanak fel. így szól erről Brachna Gábor: „A lelkészhiány miatt elárvult, illetve az alacsony lélekszám miatt saját lelkész eltartására képtelen gyülekezetek számá­ra szükséges volna egy utazó lelkész beállítása.” Egyelőre 3—4 gyülekezet lelkészi ellá­tásáról igyekeznek ilyen for­mában gondoskodni. 5. A gyülekezetek épületei­nek hovafordítása. A Magyar Konferencián fölvetődött az a kérdés, hogy „kié legyen a megszűnő gyülekezetek vagyo­esetre ezek segítik a jobb megértést. Annak is örülünk, hogy evangélikus egyházunk 450 éves jubileumáról, a Pe- tőfi-emlékünnepélyről mele­gen emlékeztek meg hazai cikkek felhasználásával. Latin-Amerika Latin-Amerikában is van­nak magyar nyelvű evangéli­kus gyülekezetek. Tudjuk, hogy Buenos Airesben Hefty László lelkész munkálkodik. Olyan híreink vannak, hogy különösen is szép ifjúsági munkát végez. Van magyar nyelvű óvoda és gyermekbib­liakör is. Caracasban — ahon­nan Genfbe távozott Pósfay György lelkész — Leskó Béla dolgozott az elmúlt évben. Leskó Béla ezt a szolgálatot átmenetileg vállalta, mert munkaköre Buenos Aireshez köti, ahol teológiai tanár. Saj­nos a Sao Paulában műkö­dő magyar nyelvű evangélikus gyülekezetről — melynek ve­zetője Kadicsfalvy József — alig' tudunk valamit, pedig ez a legnagyobb magyar nyelvű evangélikus gyülekezet Dél- Amerikában. Az argentínai protestáns egyházak segélybizottsága a tavaly szeptemberi chilei kato­nai puccs óta kereken ezer chilei menekültnek nyújtott segitséget. (lwi) Az elmúlt években többször foglalkoztunk a tengerentúli — észak-amerikai, latin-ame­rikai és ausztráliai — magyar evangélikusokkal. Töreked­tünk mindig arra, hogy kife­jezésre juttassuk velük való összetartozásunkat még akkor is, ha ők erre nem mindig tet­tek hangsúlyt és ha nekünk is voltak kritikai megjegyzéseink magatartásukra és hozzánk való viszonyukra. Végered­ményben ezek a magyar evan­gélikusok erről a magyar föld­ről kerültek a tengeren túlra, itt születtek — illetőleg, ha a másod, vagy harmadgeneráció­hoz tartoznak, akkor apáik és nagyapáik születtek itt — és eltávozásuk után is valamikép­pen kapcsolatuk van az óhazá­val. A -tengerentúlra került lelkészek a mi Teológiánkon tanultak, noha a fiatalabbak már külföldön végezték el teo­lógiai tanulmányaikat. Az a nézetünk, hogy ezeket a köte­lékeket ők sem tudják és min­den valószínűség szerint nem is akarják elvágni, de mi sem akarjuk őket idegeneknek te­kinteni, hanem testvéreiknek a sokszor fennálló nézetbeli kü­lönbözőségek ellenére is. Helyzetképet szeretnénk ad­ni róluk. Magától értetődően ez a helyzetkép csak vázlatos, sőt több esetben hiányos lehet, mert hiszen nem közöttük élünk és a róluk kapott hír­adások is nem kielégítőek. Ügy készítettük el ezt a hely­zetképet, hogy kezünkbe vet­tük az Észak-Ameri.kában élő magyar evangélikusok havonta megjelenő lapját, az ERŐS VÁR-t és abban tallózva pró­báltuk a helyzetképet megraj­zolni. Észak-Amerika Észak-Amerikában megköze­lítőleg 3—3500 olyan magyar evangélikust tartanak számon, akik valamilyen kapcsolatot tartanak a magyar nyelvű evangélikus gyülekezetekkel, akár úgy, hogy rendes tagjai a gyülekezeteknek, akár úgy, hogy időleges kapcsolatokat tartanak azokkal. Mindeneset­re ez feltűnően kis szám. Ha a kivándoroltakra nézve is irányadónak vennénk a hazai 4—5 százalékot, akkor Észak- Amerikában is megközelítőleg 40—50 000 magyar evangéli­kusnak kellene lennie. Nyilván vannak is, csak nem szerveződ­tek magyar nyelvű gyülekeze­tekké, hanem beleolvadtak akár más felekezetű magyar nyelvű gyülekezetekbe, akár nem magyar nyelvű gyülekeze­tekbe. A híradások szerint 11 ma­gyar evangélikus gyülekezeti közösség van, melyek közül öt­nél minden vasárnap, hatnál havonta legalább egyszer van magyar nyelvű istentisztelet. Ezt úgy kell értenünk, hogy van néhány magyar nyelvű szervezett gyülekezetünk, ön­álló lelkésszel, presbitérium­mal, templommal, gyülekezeti házzal, ugyanakkor néhány he­lyen ezek a magyar •evangéli­kusok nem tudnak önálló gyü­lekezetét fenntartani, hanem társulnak a helybeli angol nyelvű gyülekezethez, melynek keretében magyar nyelvű is­tentiszteleteket is tudnak időn­ként tartani. A legerősebb két szervezett magyar nyelvű gyü­lekezet a Cleveland-Első és Cleveland-Nyugat-i gyülekeze­tek. Ez a két gyülekezet lé­nyegében magába öleli az észak-amerikai magyar evan- gélikusság kétharmadát. Még a magyar nyelvű gyüle­kezetekben is tartanak a lelké­szek angol nyelvű istentisztele­teket is, hiszen a második és harmadik generáció már vagy nem beszéli a magyar nyelvet, vagy pedig hiányosan. Több gyülekezetben van gyermek­bibliakör, konfirmáció, férfi­kor, nőegylet. Örömmel kell elmondanunk, hogy a lelkészek hűséggel pásztorolják a rájuk bízott nyájat. Nem könnyű helyzet­ben igyekeznek a gyülekeze­teket összetartani, az ifjúság­gal foglalkozni, az anyanyel- 'vet ápolni. A, szervezet Szervezetileg az észak-ame­rikai magyar evangélikus gyü­lekezetek és azok lelkészei az AMERIKAI MAGYAR EVAN­GÉLIKUS KONFERENCIA kötelékébe tartoznak, melynek vezetője Brachna Gábor cle­velandi főesperes. Ez a Kon­ferencia kétévenként tartja közgyűléseit, ahol a főesperes jelentést tesz a gyülekezetek életéről és a lelkészek szolgá­latáról. Legutoljára 1972 no­vemberében volt ülése a Kon­ferenciának, melyen 9 lelkész és 13 gyülekezeti kiküldött vett részt. Az Amerikai Ma­gyar Evangélikus Konferencia beletagolódik egy nagyobb szervezetbe, nevezetesen az LCA-ba (Lutheránus Egyház Amerikában), melynek vezető­püspöke R. Marshall. Brachna Gábor főesperes ér­tékeléseit is szem előtt tartva az alábbi problémákkal kell megküzdeniük az észak-ame­rikai magyar evangélikus gyü­lekezeteknek és lelkészeknek: 1. Szekularizáció (elvilágia- sodás). Ez világfolyamat, amellyel az egyházaknak min­denütt számolniuk kell. Ame­rika sem kivétel, A gyülekezeti tagok egy része kisodródik a gyülekezetből különböző hatá­sok következtében. Brachna Gábor ezt így jelentette a Kon­ferencián: „Híveink jelentős része nem ad Istennek közpon­ti helyet az életében és az anyagiak hajszolása közben közömbössé válik az egyház iránt. Hit, magyarság, felelős­ségvállalás helyett a vagyon­gyűjtésre összpontosítanak minden erőfeszítést.” A teljes képhez emellett hozzátartozik az is, hogy több gyülekezetben eleven élet van. Juhász Imre lelkész a Cleveland-Nyugati gyülekezetről azt közli, hogy egy-egy vasárnapi istentiszte­leten átlagban 50 ember vesz részt, sőt a nagy ünnepeken 80—90 is. Ez nem kis szám! 2. Elöregedés. Brachría Gá­bor erről így jelent: „Magyar emigrációnk elérkezett az el­öregedés korszakához.” Talán ez a legfőbb problémája a ma­gyar nyelvű evangélikus gyüle­kezeteknek. A régi ún. „öreg amerikások” — akik az első világháború, majd az azt kö­vető időkben mentek ki — na? Az amerikai egyházke­rületé? Erre valaki a lelkészek közül így felelt: „Ebben az esetben elvész a magyar evan- gélikusság számára.” Megálla­podtak a lelkészek abban, hogy „csak magyar egyházi célra” használhatók fel az épületek. Azt azonban nem tudták kon­kretizálni, hogy ezt mi módon kell tenniük. 6. A társadalmi változások is több problémát vetnek fel a magyar nyelvű gyülekezetek­ben. Tudnunk kell, hogy a magyar gyülekezetek a legtöbb amerikai városban nem a köz­pontokban helyezkednek el, hanem attól távolabb. Sokszor közvetlen szomszédjuk a néger gettó. A négerek több htelyen elhagyva a gettókat lassan hú­zódnak mind beljebb a város­ba első ütemben a „magyar negyed” felé és így lényegében egyre többen lesznek a „ma­gyar negyedekben” is, ame­lyeknek összetétele ennek kö­vetkeztében egyre jobban meg­változik. Tehát a magyar ne­gyedek — amelyek több eset­ben „evangélikus negyedek” is — tovább „szórványosod­nak”. Ezzel párhuzamosan fo­lyik a magyarok beljebb köl­tözése is a városcentrum felé. így lassan a magyar evangé­likus templom is magára ma­rad. E problémákkal küzdő ma­gyar evangélikus testvéreink­re szeretettel gondolunk és kívánjuk nekik, hogy jó meg­oldásokat tudjanak találni. Itthonról nem tudjuk megítél­ni, hogy miben tudnánk segít­ségükre lenni. Ezt nekik kelle­ne megmondaniuk. Azt sajnáljuk, hogy az észak-amerikai magyar evan­gélikus lelkészek egyike, vagy másika nem törekszik a hazai evangélikus egyházzal való jobb kapcsolat építésére. Az ERŐS VÁR című lapban nem­egyszer írnak egyes lelkészek hazai egyházunk szolgálatáról úgy, hogy azt éppen nem lehet testvériesnek mondani, hiszen több esetben a tények tenden­ciózus elferdítéséről van szó. Nem tudjuk, hogy végered­ményben milyen célt akarnak ezzel szolgálni. Ugyanakkor, örülünk annak, hogy az ERŐS VÁR című lapban az elmúlt évben számos olyan cikket je­lentettek meg, melyeket az EVANGÉLIKUS ÉLET-ből, vagy az EVANGÉLIKUS NAP- TÁR-ból vettek át. Minden­Ausztrália Ausztráliában is vannak ma­gyar nyelvű gyülekezetek és istentiszteletek. Mióta Bern­hardt Béla lelkész Észak- Amerikába távozott és ott egy angol nyelvű gyülekezet pász­torolását vállalta, Ausztrália egész területén Kemény Péter főiskolai tanár végzi, mint missziós lelkész a magyar evangélikusok gondozását. Is­tentiszteleteket tart Sydney­ben, Melbourne-ben, Adelai- deben és Perth-ben. Evente mintegy 60 ezer km-t repül és gépkocsizik azért, hogy a négy helyen időnként istentisztele­teket tudjon tartani. Kérés a tengerentúli magyar evangélikus lelkészekhez Abból a meggyőződésből ki­indulva, hogy a tengerentúli magyar evangélikus gyüleke­zetek története valamiképpen összefügg a Magyarországi Evangélikus Egyház történeté­vel, azzal a kéréssel fordulok a tengerentúli magyar evan­gélikus lelkészekhez, hogy ír­ják meg saját magyar nyelvű evangélikus gyülekezeteik tör­ténetét. Egész egyházunk tör­ténetének ezek a „résztörténe­tek” teljesebb képét adhatnák. Sürgős ez a munka, mivel több magyar nyelvű gyüleke­zet lelkészének elhalálozása után nem lesz, aki a gyüleke­zetek történetét meg tudja ír­ni és így helyrehozhatatlan mulasztás és hiány következik be. örülnénk, ha a gyülekeze­tek történetéi az Országos Evangélikus Könyvtár (1085 Budapest, Üllői út 24.) meg­kaphatná. Ha mégsem külde- nék meg, .legalább írják le és a maguk számára gyűjtsék össze. Annak is örülnénk, hogyha egy-egy gyülekezeti ju­bileumra (negyedszázados, vagy fél évszázados évfordu­lók) nyomtatásban megjelen­tetett kiadványukat ugyancsak elküldenek Országos Könyvtá­runkba. Ezzel is mélyíthetnénk kapcsolatainkat és gazdagít­hatnánk a magyar evangélikus egyháztörténetet. D. Káldy Zoltán A Béke-világtanács február 16—21. között tartja ülését Szófiá­ban, amely alkalommal foglalkozik a Békeszerető Erők Világ- kongresszusának határozataival és meghatározza a Béke-világ- tanács soron következő feladatait. A Magyar Béketanács delegációjában — amelyet Kállai Gyula a Hazafias Népfront elnöke vezet — részt vesz D. Káldy Zoltán püspök-elnök is. V 4 D. Káldy Zoltán püspök-elnök Szo'fiában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents