Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-02-10 / 6. szám
Mint Anna, a Fánuel leánya nek az tűnik fel, hogy nincs istentisztelet, bibliádra, egyházi rendezvény, amelyen ne lenne meg a törzshelye. Nem kényes hiúságból, de belső szükségszerűségből jáf hihetetlen rendszerességgel Isten házába. Néhány éve ugyan bottal, összébbzsugorodottan. de szívósan. Fekete foltnak vélné az ember, de amikor énekelni kezd. kibontakozik hivő egyénisége, életté oldódik e folt. Hangja kicseng az éneklők közül, s önkéntelenül kapjuk fel fejünket ha egy-egy ismeretlenebb dallamból hiányzik. A legritkább esetben beteg, de neki nem is szabad ágynak dőlnie, mert egyedül van, s az ágybérlők, „dolgozó gyermekei”, nem érnének rá ápolni őt. Hajléka itt van tehát a Gát utcában, néhány házzal odébb, ahol József Attila született. Időnként betér a nagy költő szülőházába, s mosolyogva nézi, mint kísérik fontoskodó magyarázatokkal a cserregő gyerekhadat Okos, a helyzethez illő merevséggel a pedagógusok. Ő nem hatódik meg a szegénységen, mert Világéletében a szegénység kenyerén élt. Az ő hajléka sem különb amannál. Szűk konyha, mögötte kis szoba. S ebben az otthonban mindig tökéletes a rend. Mint a lelkében. Mert egészséges dunántúli evangélikus pietizmüsa impregnálta a nagyváros kísértéseivel szemben. Megőrizte „vasi dialektusát”, ízes kiejtésében még mindig a falu, Alsóság lüktet. Koczor Márton, néhai tanítója jól nevelte, s a falu ősi hú- musza jó talaj volt számára. Nincs nyugdíja, mint öreg társainak. Mert ahol dolgozott, ott sajnálták a 3 pengőt OT1- ra fizetni. Mosott és takarított, mint a Mama, József Attila mamája. S ma a Tanács juttat mindenki- rendszeres támogatást, mellyel Éppen, mint Anna, a Fánuel leánya... Még korban is majdnem egyezik a dolog. Mert a mi Mariska nénink nyolcvanesztendős és nem tudjuk, melyik az igazibb otthona. Vajon a templom-e a Thaly Kálmán utcában, vagy lakása a Gát utcában. Itt is, ott is huszonnyolc esztendeje otthon van. S ez az „itt is, ott is” meghatóan példamutató. Egyik helyen sem terhesen, mindenütt a legegyszerűbb természetességgel. Sehol sem hivalkodó, nem tüntető. De vajon lehet-e hivalkodó az, aki munkában, törődésben és nagy tisztességben öregedett meg? Élete nem meredek ívű szerpentinen haladt felfelé. Az a „szürke”, névtelen asszony volt, akiből milliószámra él az országban, de akiknek hűsége és becsületessége nyomán épült, szépült az ország. Ök névtelenül épültek bele a kövekbe, tiszta otthonokba, búzatáblákba, mint Kőműves Kelemenné magas Déva várába. Már régen elhatároztam, hogy írok néhány sort Mariska néniről. Kőszegi Gábornénak hívják és özvegy több, mint húsz éve. A Dunántúlon született, a Vas megyei Alsóságon még a múlt században. A millennium idején kétéves volt és az első világháború kitörése évében jött Pestre. Dolgozni. Háborúk, forradalmak vannak e lenyűtt élet mögött, s ritkán látni tiszta szegénységben ennyi megelégedettséget, mint nála. Nyolcvanéves, de mosolya, kedélye, ereje töretlen és zavarban vagyok, mivel éppen „nagytakarítás” közben háborgatom. Mennyi dinamizmus, erő, mennyi szolgálatra készség szőrűit e kedves öregasszonyba! Tulajdonképpen Betegágyon Árnyak és fények együtt alkotják életünket. Világos utunkat sokszor keresztezik árnyak: nehéz vagy gyógyíthatatlan betegségek, halálesetek — szeretteink elvesztése vagy elhagyatottság. Az ember az árnyak alól sokszor jut ismét a világosságra, csak úgy a maga erejéből. Néha azonban kevés minden erőfeszítés, az árnyak nem akarnak távozni, maradnak és nőnek. Az embernek meg kell tanulnia az árnyak alatt, az árnyakkal együtt élni. Nehéz feladat. Kevés alkalommal sikerül az embernek egymagában megbirkóznia véíe. Szüksége van a másik ember segítségére. Mindketten pedig Istenre szorulnak. Csak az O hatalma képes sötétségből világosságot teremteni. Szeretnénk e sorokkal betegeknek, haldoklóknak és hozzátartozóiknak Isten igéjével világosságot gyújtani. kiegészíti az albérlők csekély járulékát. „Gyerekeit” — ahogyan Őket nevezi, tisztában tartja, mos, takarít rájuk, meg önmagára. Azután váltja ruháját és jön a templomba. Három évtizede, minden vasárnap és csütörtökön. Néha kétszer is. Pontosan emlékszik, hogyan alakult ki az egykori istállóból a „templom”. Emlékszik toronyépítésre, bővítésre, renoválásra. A dologidőben egész nap ott téb- lábolt a templom körül. Téglát hordott, ablakot emelt ki, mosta a meszes ajtókat és súrolta a templom kövezetét. Azok Voltak a szép idők — emlékezik vissza, talán mert néhány évtizeddel fiatalabb volt, de inkább azért, mert dologhoz szokott kérges keze azt nyújthatta, ami lényéből fakadt: munkát. A gyülekezet e hosszú idő alatt többször kicserélődött. Lelkészek is váltották egymást, ö mindenkire emlékszik, hiszen testvérek voltak. Azok előre mentek, ő még maradt. Mint rongyosra olvasott Bibliája. Nagy könyv ez, horgolt borítóban, vastag szalaggal átkötve. 1857-es kiadás, a He- ckenast-nyomda terméke, mint a Nemzeti dal, vagy a márciusi pontok. Gyűrött és a kötést elhagyott lapok arról beszélnek, hogy gazdája nemcsak forgatja, de használja is. Gyakran kellett „vasalni” a felkunkorodó lapokat, de azok engedetlenek, külön-külön is élni kívánnak, mint a rájuk rótt sorok. Az első oldalon a családi krónika tintával bejegyzett sorai. Születések, halálesetek, családi események. Az utolsó sort már más fogja beírni. Nagy halomban fekszenek az egyszerű kredencen újságunk példányai. Mert Mariska néninél buzgóbb olvasója alig akad az Evangélikus Életnek. Megható szeretettel beszél a lapról. Cikkeket idéz, személyekről, egyházi eseményekről szól. Iránytű számára ez egyházról, világról, szolgálatról. A betű komoly missziót végez lelkében és ő becsületes misszionáriusa a betűnek. Nem megértő, hanem értő ember, aki tudja, hogy a körülötte rohanó élet is Isten szeretetének jele. Beszélünk arról, hogyan változott meg a világ néhány évtizede. Elmondja, hogyan élnek falusi hozzátartozói, ismerősei. És itt a fővárosban mint nőnek a házak, és hogy soknak jobb sorsa van, mint volt, mert valaha csak kevésnek ment így. Ilyen egyszerűen fejezi ki a lényeget, amely mögött az ő munkás múltja is ott van. Két kedvenc énekét említi: „Örök napom” és „A nap le- ment”-et. Alkonyati énekek ezek, az élet alkonyán formálódnak a szív ritmusához. Nem történelmi személy és nem ő írja a történelmet. Mégis ő formálta millió társával együtt. Nincs titka ennek az egyszerű szívnek, nem fordulatokban gazdag élet. Szeretet, melegség, békesség tölti el, mint Annát, a Fánuel leányát. Szűkebb hazájából egykor elkényszerült ide a kőrengetegbe. A ringó búzamezőket felcserélte az égbetörő házakkal. Itt azután ízig-vérig „ferencvárosivá” vált. Földszinti kis lakása kedves pihenőhelyem. Dr. Rédey Pál Reményik Sándor: A szőnyeg visszája Kétségbe esem sokszor én is A világon és magamon, Gondolva, aki ilyet alkotott: Örülteh alkotott s vakon. De aztán balzsamként megenyhít Egy drága Testvér halk szava, Ki, míg itt járt, föld angyala volt, S most már a mennynek angyala: „A világ Isten-szőtte szőnyeg, Mi csak visszáját látjuk itt, És néha — legszebb perceinkben" — A színéből is — valamit.” A „ROMON VIRÁG” című kötetből, 1933. Uram, Te voltál nekünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten. Te vissza téríted a halandót a porba és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt és mintegy őrjárási idő éjjel. Elragadod őket; olyanokká lesznek mint az álom; mint a fű, amely reggel sarjad: reggel virágzik és sarjad és estére elhervad és megszárad. Bizony megemésztetünk a Te haragod által, búsulásod miatt megromlunk. Elédbe vetetted a mi álnokságainkat, titkos bűneinket a Te orcádnak világa elé. Megemésztjük a mi esztendeinket mint a beszédet. Esztendeinknek napjai hetven vagy ha feljebb nyolcvan esztendő nagyobb részük nyomorúság és fáradság amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnének. Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Olvastuk Kántor nyomoz, Kántor a nagyvárosban és Csak egy kutya... Betegágyon szinte végtelenül sok van abból, amit addig fu- karan mértek: az idő. Van időnk. Nincs sürgős dolgunk, nincsenek határidőink. Gondolataink új utakon járhatnak. Előre nézünk és hátra tekint- getünk. Mit tettem, milyen volt az életem eddig? Hogyan számolhatok el cselekedeteimmel? A lelkem mélyén megrezdülhet a gondolat: nem folytathatom azt, ami a betegséggel megszakadt. Alkalmas az idő, hogy felfigyeljünk a zsoltár szavára: Taníts minket úgy számlálni A Görög Ortodox Egyház új vezetőjévé a december 15- én lemondott Hieronymos érsek helyébe Seraphim IoanitiA 90. zsoltárból napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Isten igéje gyakran, ismételten arra tanít: Ne félj! Nem kell hát félnünk, bár tudjuk, hogy közeledik a halál sötét órája. Tudjuk, hogy elszakad egyszer az élet fonala. A halál nemcsak pusztulás, hanem az új élet kezdete is. Bölcs a szív. ha tudja, hogy az élet és halál küszöbén a feltámadott Jézus Krisztus áll, felénk nyújtja kezét. Jézus senkit nem hagy e nehéz lépésnél egyedül. na-i püspököt választották, akit január 16-án iktattak be az athéni katedrálisban. (öpd) Az előbbi két nagyon kedves regény: folytatásosnak is kell tekintenünk. Kántor rendőr- nyomozó kutya, amelyet (néha valósággal „akit”) a jóra nevelnek és ösztönével, tanulékonyságával azt jól és célszerűen hasznosítja szolgálata során. Mert szolgálat és feladat — sajnos — bőven jut neki a bűnüldözési esetek során. Munkatársává, sőt barátjává válik gazdájának, együtt tanulnak és fejlődnek tovább. Az őrmester igyekszik Kántorba belelátni, gondolatait, logikáját megismerni, az pedig minden idegszálával gazdáját figyeli, akinek mozdulata, füttye, szemvillanása elég, hogy őt a megfelelő ténykedésre megindítsa. Mindketten a jóért küzdenek, a nép. a békés nyugalom érdekében „egy- gyé” érnek, elválaszthatatla- nokká lesznek. Kedves, nemes, szép olvasmány a rossz, az etnberi bűn és aljasság elleni közös harcuk, amely végül azzal ér véget, hogy Kántor életét adja gazdájáért, eléje ugrik. amikor a gyilkos golyója afelé repül. Talán nem is tudja, mit csinál és mit kockáztat. talán nem is megfontoltan, de teszi, mert érzi, hogy gazdáját veszély fenyegeti. A legszebb része a regénynek a második kötet végén, amikor a sebesült kutyával az őrmester, azt ölében tartva, orvoshoz rohan, de már nincs segítség, a hű társ és barát kimúlik. A fentihez megdöbbentő ellenpont Thurzó Gábor: Csak egy kutya ... című novellája. Tömény húsz perc csak, de kisüt belőle a lelketlenség, a kegyetlenség. a gonoszság. A fiatal lány meggondolatlanul felmegy az ismeretlen fiatalember lakására (ilyen már volt a történelemben! — nem értünk ezzel sem egyet). El is telik az első negyed óra egymás ismer - getésével és ekkor lép a színre a kutya, amelyet a festő teljesen tulajdonának tekint, de oly annyira, hogy esztelenül kihasználja és gyötri. Mind nagyobb és nagyobb teljesítményekre kényszeríti az újdonsült vendég előtt, ugratja az egyik fotelről a másikra, és közben a foteleket mind távolabb húzza egymástól. Már látszik, hogy a kutya képtelen átugrani, szenved, nyüszít, de a festő nem hagyja abba, hanem tovább kényszeríti. Végül is — a vak hűség győz — a kutya a lehetetlent is átugorja és utána élettelenül omlik össZe. Ez téríti észre a lányt, undorral fordul el, a férfi erőszakkal ott akarja tartani, kitépi magát és elrohan. Ahol ennyi gonoszság, kínzókészség van, ott neki még átmenetileg sem lehet helye. Függetlenül attól, hogy egyes szituációkkal nem értünk egyet, mégis az egész novellából a nemest érzékeljük. Ilyen kegyetlenségnek ma már nem volna szabad lenni: mindenkinek a békességre, az erőszak eltörlésére, de legalább is (a saját módján) annak lehetséges csökkentésére kell tőreit ednie. Erősen ellentétes, de mégis — úgy érzem — a kutyán keresztül összetartozó, eszmél- tető érzéseket kelt a két regény, illetve a novella. Szamos Rudolftól további szép, nemes érzéseket sugárzó állatregényt kérünk: ezt várja fiatal és öreg egyaránt; Thur- zótól is még sok eszméltető, elgondolkoztató írást. r. — n. Mennyei Atyánk, ha elértük életünk célját tedd késszé szívünket hívásod követésére. Köszönjük, hogy szent Fiad mellettünk áll és félelem nélkül juthatunk Tehozzád. Tégy bennünket szeretteinkkel együtt csendessé. Ámen. Muncz Frigyes GÖRÖGORSZÁG Nem szabad megszokni Az Országos Béketanács Budapesten a MÁV Északi Járműjavító Törekvés Művelődési Házában „Veled vagyunk Chile” címmel fotókiállítást rendezett. A kiállítást ünnepélyes keretek között január 23-án nyitották meg. A megnyitó ünnepségen jelen volt Kiss Károly, az Országos Béketanács és a SZOT alelnöke, valamint . Rostás István, az Országos Béketanács tagja, a Magyar Szolidaritási Bizottság chilei akcióbizottságának elnöke. A megnyitó beszédet D. Kál- dy Zoltán püspök, az Országos Béketanács elnökségének tagja tartotta. Megnyitó beszédében többek között hangsúlyozta: „Nem lehet megszokni azt, ami Chilében 1973. szeptember 11-e óta történt. Nem lehet és nem is szabad megszoknunk az öldöklést, a börtönöket, kényszertáborokat, ahol a chilei hazafiak szenvednek. Ez a kiállítás azt a célt szolgálja, hogy — Ady szavaival élve — felhorgassza a szívünket, mert nem lehet napirendre térni ezek felett az események felett.” „De többről is van szó — folytatta Káldy püspök. Ezzel a kiállítással is kifejezésre akarjuk juttatni a magyar nép szolidaritását a chilei néppel. Ezzel is meg akarjuk mutatni, hogy mindent megteszünk azért, hogy megvalósuljon mindaz, amit AUende elnök és a chilei nép elkezdett.” Ezután Káldy püspök beszámolt személyes chilei tapasztalatairól, milyen lelkesedéssel indult el Allemde elnök vezetésével a chilei nép a demokrácia útján, s milyen megdöbbentőek voltak számára a hírek a fasiszta lázadásról. Felszólalt az ünnepségen Augusto Sepulveda az akcióbizottság chilei tagja is, aki a chilei nép nevében köszönetét mondott a magyar népnek a szolidaritásért és a támogató segítségért. Felszólalását azzal a reménységgel fejezte be, hogy „Chilében győzni fognak a fasiszták ellen és újra kezdik a demokrácia építését.” A fotódokumentumok a chilei népnek a szabadságért folytatott áldozatos harcát mutatják be. Képet adnak arról a sok szép kezdeményezésről, ami Allende elnöksége alatt Chilében történt: a földreformról, a bányák államosításáról, a gyermekeknek juttatott ingyen tejről és egyéb szociális intézkedésekről. A dokumentumok bemutatják a jobboldali fasiszta terror kegyetlenkedését, valamint azt a nagyméretű nemzetközi szolidaritást, amellyel a dolgozók a világ minden részén a chilei hazafiak mellett állnak és küzdelmüket támogatják. A tárlat látogatói magneto- fonszalagról hallhatják a meggyilkolt Allende elnök utolsó beszédét, amellyel már sebesülten, a fasiszta puccsisták bombazáporában utoljára fordult szeretett népéhez. A kiállítás megtekintése drámai élményt nyújt egy nép bátor harcáról és a népek szolidaritásának nagyszerű példájáról. Dr. Selmeczi János A békés egymás mellett élés politikájának eredményei, az egyházak és a keresztyének feladatai Sajtóközlemény a Keresztyén Békekonferencia Nemzetközi Bizottsága üléséről 1. Keresztyén Békekonferencia Nemzetközi Bizottsága a IV. Keresztyén Békevilággyűlés óta második ülését a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának meghívására Budapesten tartotta január 17—20-ig. Az ülésen 22 országból több mint 50 bizottsági tag vett részt, valamint szakértők és vendégekként a Keresztyén Békekonferencia és a magyarországi egyházak vezető testületéinek személyiségei. A résztvevőket szívélyesen köszöntötte dr. Bartha Tibor püspök, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának elnöke. 2. A Tanulmányi Bizottság fő témája: „A békés egymás mellett élés politikájának eredményei, az egyházak és keresztyének feladatai” volt. Bevezetésül dr. Tóth Károly, a Keresztyén Békekonferencia főtitkára körvonalazta a Nemzetközi Bizottság jelenlegi ülésének feladatait. A bizottság elnöke, H. Drewes lelkész (NSZK) elemezte a Tanulmányi Bizottság és albizottságai által eddig végzett munkát. Így a múlt évben Japánban ülésezett az „Indokína” albizottság, az NDK-ban az „Európai biztonság”, az NSZK-ban a „Leszerelés” és New-Yorkban az „ENSZ” albizottság. Csak a „Közel-Kelet” albizottság ülése, amelyet a múlt év őszére az Egyiptomi Arab Köztársaságba terveztek, nem valósulhatott meg, érthető okok miatt. Dr. H. Waris professzor (Finnország) tartotta a referátumot a főtémáról, amelyben az országa történelmében nyert tapasztalatok alapján foglalkozott a békés egymás mellett élés előfeltételeivel. Dr. Prőhle Károly professzor korreferátumában az európai egyházak és keresztyének feladatairól szólt a nemzetközi enyhülés folyamatában. Hangsúlyozta, hogy a keresztyéneknek mindenütt meg kell tanulniuk együttmunkálkodni azokkal, akik bár nem keresztyének, az emberiség javát kívánják előmozdítani. A hidegháború kiküszöbölését, a nemzetközi kapcsolatok kialakuló új formáját, a különböző társadalmi rendszerű államok közötti együttműködés lehetőségét és nem utolsó sorban az európai biztonság és együttműködési konferenciát a békés egymás mellett élés politikája eredményeinek jellemezték. 3. A vita főként a keresztyéneknek és egyházaknak azokról a feladata írói folyt, amelyek a békés egymás mellett élés és a nemzeti felszabadítási harc dialektikájából adódnak. A résztvevők hangsúlyozták, hogy a keresztyéneknek békés eszközökkel kell hozzájárulniuk ehhez az igazságért vívott harchoz, különösen amennyiben megértést keltenek a felszabadítási harcok lelki háttere iránt. Nagy sajnálattal mutattak rá arra, hogy jelei vannak a hidegháború felújulásának, s hogy vannak olyan keresztyén előjelű körök is, amelyek részt vesznek abban a kísérletben, amely meg akarja szüntetni az enyhülés eredményeit. A résztvevők kifejezték azt a szándékukat, hogy a békeharcot a helyes szóért vívott harcként teológiailag is folytatják a lélektani hadviselés ellen. 4. A bizottság csoportos munkájának előkészítésére az alábbi előadások foglalkoztak a főtéma különleges aspektusaival: Ch. Schmauch lelkész (USA) a leszerelés problémájának vonatkozásait világította meg a békés egymás mellett élés megvalósítása szempontjából. Dr. M. Lopez professzor (Argentina) a jelenlegi latin-amerikai helyzet mélyreható elemzését nyújtotta. Dr. P. A. Steiniger professzor (NSZK) főként a békés egymás mellett élés nemzetközi-jogi vonatkozásaival foglalkozott. Az emberi jogok és az ENSZ munkájának nyújtandó támogatás kérdéseit is megvitatták a csoportokban. 5. A Tanulmányi Bizottság a konferencia eredményeként egy alapos jelentésben mérte fel a jelenlegi nemzetközi helyzet legfontosabb problémáit és összefüggéseit. Ez a jelentés alapul kell hogy szolgáljon a Keresztyén Békekonferencia munkájához. 6. A KBK Nemzetközi Bizottságának küldöttségét fogadta Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. 7. A vendéglátó egyházak fogadása helyett az ülés most egy református gyülekezetben tett látogatással zárult, ahol a bizottság elnöke kifejezte a résztvevők köszönetét a rendkívüli szívélyes vendégszeretetért, a testvéri légkörért és az ülés kitűnő megszervezéséért.
