Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-12-22 / 51. szám
Békesség — Mondd meg, szerinted mi a „béke”? — kérdezem egy kis barátomat. Nem tudja. Tetszenek érteni! Nem tudja, mit jelent ez a szó: béke. Vagy legalábbis még sohasem gondolkodott rajta, mint ahogy azon sem töprengett soha, miért van az, hogy van levegő és hogy miből kerül banán az asztalra. Azért csak próbálom tovább feszegetni. Béke, — mondom —, biztos láttál már a TV-ben háborús filmeket, ahol katonák voltak, meg lőttek, — kísérlem meg az ellentéttel rávezetni, de őt nem is érdekli a téma. Ehelyett arról beszél, hogy képzeljem el, új színes filctollkészletet is fog kapni karácsonyra, meg hogy milyen jót korcsolyázott teknap a barátaival. Hazánk lakosságának legalább egyharmada olyan, aki nem élt még, amikor itt háború volt s amikor remegő, nyomorult embereknek más vágyuk sem volt, csak még egyszer békében élhetni. S mivel ez az „egyszer” még mindig tart, így lassan már a kétharmad is elfelejti, milyen volt az, amikor nincs béke. Már nem is tudunk rácsodálkozni a békére. Mert mindig csak a háború, fegyverropogás, bombarobbanás, gyilkolás, sírás, fázás, nélkülözés ellentétjeként szoktunk a békére gondolni, pedig a béke több, sokkal több, mint a háború ellentéte! „Hívják nevét békesség fejedelmének.” Vajon igazában csak azok értik és értékelik ezt, akik tudják, hogy hívták a megszállottság vezérét, hogy mi volt a neve a háború fejedelmének? Azoknak lehe- ne csak hirdetni a béke örömét, akik sírtak; azoknak az életet, akik életeket vesztettek; azoknak a karácsony melegét, akik már fáztak? „BÉKESSÉG.” Utánanézek az Értelmező Szótárban. „Békés állapot, emberek zavartalan együttélése, nyugalom, egyetértés.” Jézus tehát a békés állapot fejedelme. Zavartalan együttélésünk fejedelme. Nyugalmunk fejedelme. Egyetértésünk fejedelme. Az embereket „békesség nektek”-kel köszöntő Jézus születésekor nem csupán Isten „békéit meg” az emberiséggel, de kibékülésre bírt embereket egymás között. Jézus a mindennapjaink útmutatója, gyermekeink mai nevetésének visszhangja, örömünk teremtője, boldogságunk fejedelme. Ezért megköszönjük jelen békénket és mindent, ami ezt kitölti. Hála legyen neki a békés hétközTörvénnyel és igazsággal így kormányozza népét a jó uralkodó vagy államfő: törvénnyel és igazsággal. Akkor is helyesen értjük ezt a kifejezést, ha így mondjuk; törvényesen és igazságosan. Amikor Ézsaiás prófétáit az éljö- •vendő Messiásról, akkor azt várta tőle, hogy olyan király legyen, aki Isten akkoriban jól ismert törvényének megfelelően uralkodik majd, és országában igazságos társadalmi rend lesz, olyan, amilyent Isten régi szövetségének rendje előírt. A RÉGI IZRAEL KEGYESEI azt szerették volna, hogy a Szövetségi-rend érvényesüljön. Jó rend Volt ez. Védte az emberek életét, megkövetelte, hogy még a rabszolgákat is emberszámba vegyék, segítsék és támogassák az özvegyeket, árvákat. Arról is gondoskodott a törvény, hogy még a nem szándékosan okozott kárt is jó- vátegyék. Ez a törvény bizonyos tekintetben humánusabb volt, mint az ókori Kelet nagy birodalmainak törvényei. Ezért tudták később ebben a rövid mondatban összefoglalni a szövetségi rendnek a közösség életére vonatkozó törvényét: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” A TAPASZTALAT AZONBAN mást mutatott. Az a nép, amely azzal büszkélkedhetett, hogy Isten népe, és amelynek ilyen világos és jó törvénye volt, nem tartotta meg a törvényt. Közösségi élete, társadalmi rendje semmiben nem különbözött a korabeli népekétől. Legfeljebb a kegyes emberekben, a régi hagyományok őrzőiben élt a vágy, hogy bárcsak újra érvényesülhetne a Törvény jó rendje. Vártak Valakit, egy jó királyt, aki majd ezt megvalósítja. Ezt a várakozást erősítette a próféták igehirdetése. Leleplezték és elítélték azoknak a bűnét, akik letértek arról a jó útról, amelyet a Szövetség rendje nyújtott nekik és így alakult ki Izrael földjén az a törvénytelen és igazságtalan társadalmi rend, amely tele volt hazugsággal, embertelenséggel, szegények elnyomásával, igazságtalan ítélettel, zsarolással, megvesztegetéssel. Ezen a sötét háttéren ragyogót fel az örömhír: Isten küld valakit, aki segíteni fog. Erről szól Ézsaiásnak ez a próféciája is. Ű úgy látja, hogy a Messiás helyrehozza azt, amit Dávid utódai elrontottak, „törvénnyel és igazsággal” újra dicsőségessé, erőssé teszi a megingott trónust. BÁRMILYEN RAGYOGÓ SZÍNEKKEL festette is Ézsaiás az eljövendő Messiás képét, csak megközelíteni tudta Isten ígéretének beteljesedését. Akik mereven ragaszkodnak a szavakhoz és képekhez, azoknak mindig csalódniuk kellett Jézusban. Jézus nem a régi szövetséget folytatta, nem az javítgatta, hanem új szövetséget adott. Más értelemben király, mint Dávid vagy utódai voltak. Ö Isten engedelmes Fia, aki Isten akaratát hajtja végre. Nem rivalizál királyokkal és hatalmasságokkal, hanem szolgál „törvénnyel és igazsággal”. Jézus szavaiból tudjuk, hogy az Újszövetség nem a törvény szövetsége. Nem kell szertartásokkal, áldozatokkal megszerezni az Isten jóindulatát, mert ezt Jézus elvégezte. Mégsem engedi Jézus, hogy a törvényt mindenestől elvessük, ű maga így mondta ezt: „Nem azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt, hanem azért, hogy betöltsem”. Hogy mire, milyen törvényre gondolt, azt akkor tudjuk meg, ha Jézus életére figyelünk. Arra, hogy hogyan védte, mentette az emberek életét, hogyan gyógyította a betegeket. Árra, hogy emberszámba vette a farizeusokat és vámszedőket, hogy segítette, erősítette, vigasztalta az elhagyottakat. szenvedőket és szo- morkodókat. Arra, hogy elítélte a farizeusok embertelenségét, önzését, elbizakodottságát. Arra, hogy elítélt minden bűnt, ami egyes embereknek, közösségnek az életét tönkreteszi. Arra. hogy két nagy parancsolatban tudta összefoglalni az egész törvényt. Szeresd Istent és szeresd felebarátodat. AZ ŰJ SZÖVETSÉG NEM TETTE ÉRVÉNYTELENNÉ Istennek azt az akaratát, amellyel az ember egyéni és közösségi életét az „igazságosság” mértéke alá helyezi. Jézus tanítványainak, az Újszövetség népének ebben is követnie kell Jézust, szolgáljon minden embernek szeretettel és igazsággal, mert a törvény betöltése a szeretet. Jézus Ézsaiás próféciáját úgy töltötte be. hogy nyilvánvalóvá tette Isten igazságát. Azt, hogy ha Isten az emberekkel úgy bánna, ahogyan megérdemelnék, akkor mindig büntetnie kellene, mert Isten ítéletében senki nem tudja igazolni magát. Az az igazság, amellyel Jézus jön, nem a bírónak a rideg igazsága, hanem a mennyei Atyának megbocsátó szeretete. Aki Istennek ezt a bűnbocsátó szeretetét megismeri, az követi Jézust a szeretet és igazság útján, az tud harcolni az élet minden igazságtalansága ellen és végezni a szeretetnek azt a szolgálatát, amelyet Isten ránk bízott. Dr. Muntag Andor fejedelme napok, vagy ünnepek tartalmáért. Ó munkálkodik eszközein keresztül is, ha kíváncsian kézbe veszünk egy könyvet, ha leülünk az ünnepi asztal mellé, ha örülünk és örülnek körülöttünk az ajándék-csomagokat bontogatva. Legyen hála a Békesség Fejedelmének a mostani karácsonyért is, családért, gyülekezetért. otthonokért és pihenésért, népünk minden közösen elért eredményéért, s mindenért, ami egyre gazdagabb tartalommal tölti ki békés életünket. Még a színes filctollakért és korcsotyákért is. Bízik László Veress Miklós: KARÁCSONY Fehér, fehér a reggel a csillag kihunyt összeroskadt a jászol kísérik Máriát füttyögő szelek a háromkirályok hazatérnek tárgyalnak minisztereikkel És hull a hó mint karácsonyi ének magányos álmos nagy mezők felett Már alszik aki megszületett Almában disznó visong koccannak borospoharak köd leng zászlónvi rongy pihennek a szirénák harangok míg a háromkirályok hazatérnek Hull a hó mint orgonákból az ének és mosolyognak álmukban a tankok Ágyú-pásztorok némán hevernek karácsonyfapapír mintájú subán játszanak helyettük füstfurulyán csillagot váró városok Már alszik a jászoli gyermek anyja mellére mosolyog * de szívverése szigorú A háromkirályok is dalolnak aztán lefekszenek Korán kell kelni holnap folytatódik a háború A Szép versek 1912. évi kötetéből Minél többen örülnek, annál igazabb az öröm Ebben a mondatban foghatnánk talán össze az alábbi Gárdonyi által költött történet mondanivalóját. A mi számunkra sok tekintetben már csak a múlt fájó emlékeit idézi. De sokan vannak még szerte a világon, akik „a gyermeki szív” őszinteségéből és segítőkészségéből ösztönzött tettek nyomán válhatnának megelégedett, boldog, örvendező emberekké. Egy názáreti koldusasszony ádventje A gyermek Jézus, mikor már sötétedni kezdett sietett hazafelé a hideg téli szürkületben. Nem fázott, mert jól összehúzta magán subácská- ját, ami annak a báránykának a bőréből váló volt amit a pásztorok ajándékozónak neki születése éjjelén. Amint haladna az úton az isteni Gyermek, láta egy koldus asszonyt a názáreti hídon. öreg volt pedig az asszony és reszketett a fázásban. Meg- kékült vén kezét ölébe kulcsolva nézte szomorúan. Jézus látá öt és megálla előtte. És szála: Asszonynéném, miért- hogy itt ülsz a havas kövön? Amaz pedig feleié: Nincs hol megpihennem. Mert úgy kerültem én e városba, mint a széltől fútt töviskóró. Idegen vagyok itten. És Jézus mondá: Jövel mi- hozzánk. A mi hajlékunk meleg ... Amaz pedig feleié: Oh édesajkú gyermek! Igen, ha minden ember gyermek volna, bármely házba is beléphetnék. És marada ültön. Jézus pedig elszomorodék. És benyitván a házba, találd anyját, Máriát az ablaknál ülve, ingecskét foltozván. És Jézus köszönte őt mondván: Dicsőség a mennyben Istennek! S anyjához járulván, megcsókold kezét. Mária pedig megölelé a gyermeket és mondá: Szerelmes egy fiam, tudod-e, hogy ma van... születésed napiá? Immár betöltéd hatodik évedet. És vetkeztetvén őt a s”hács- kából tovább heszéle édesen: Mivel szerezzek, néked Gyermekem örömöt e navon? Annácskám — feleié Jézus — csak obi örömöt szerezz nékem. am ebi reked is öröm. ez ioaz: öröm. És ahol hárman örvendeznek, az a boldog öröm! S Mária feleié: Miképpen örvendezhetnénk hárman? Avaotf nem tudod-e, hogy atnád Kavernaumbnn dolgozik” Jézus pedig mondá: A híd kövén az úton egy asszonytestvér ül. Szólítsd be őt, mert az én hívásomra nem jő. Mária pedig elcsodálkozék. És mondá: Testvérünk járna erre? S Jézus feleié: Nem tudom a nevét. S Mária kérdé: Vajon mon- dotta-é, hogy testvérünk? Nem mondotta, — feleié Jézus. Hát akkor hogyan tudod, hogy testvérünk? Jézus behunyd szemét és csendesen teleié: Érzem, Mária akkor kendőt boríta fejére és kiméne az útra. És megtaláld az asszonyt. És szó- lítá nyájasan: Ki vagy te? S amaz feleié: Koldus vagyok. Kapernaumból tévelyed- tem ide. Mert homályos immár a szememnek látása. S Mária szála: Jer velem. Az asszony fölkele és követé Máriát. És mikor elérkezének a házhoz. Jézus megnyitá előttük az ajtót. Mária pedig bevezetvén az asszonyt, széket tön a tűzhely mellé. És mondá: A füzem elaludt, de a fal még meleg. Ülj le. Az asszony szemérmesen letelepedett, és boldog fohászkodással áldta magában az Urat. Jézus pedig monda: Anyácskám. a mi testvérünk talán éhezik is ... S Mária feleié: Már adok ennie. És pk"“nvé a kenueret és szelvén, belőle, nyújtván az asszonynak mondván: Nincs envebem asszonvnénikém. A férjem odavan ácsolni. Ilyenkor nem főzünk. S a. koldus rebeqé: Oh áldott óra! Oh áldott hajlék! S törne a kenvévhfij, p» a kenuér az ölébe fordula. mert nem bír fit vala tartani ujjainak gémbercdettséoe mintt. Mária azonban fogd a ke- nuerpt és szeletekre métáié az asztalon. S amint Mária ebben foglala- toskodék. a gyermek Jézus odahúződék az asszonyhoz. És áhítatosan v"rvAn reá. két kis tenrier^be fogd a. koldus aszS'vnmt OR TO oag rgnfn fitt lahalamé. rrs mind a hárman örvendenek. Karácsony ünnepének igéje Közelebb! Lk 2, 1—14 Külsőségeiben szebbé tettük a Karácsonyt, mint amilyen volt az első, olt, Betlehemben. A várandós asszonynak nehezére esett az utazás és helykeresés, a szülés utolsó, oly nehéz óráinak mostoha körülmények között való átélése. — A kis városban is nyugtalanságot okozott a zsúfoltság és az összeírást követelményeknek való eleget tevés. —- A nyájukat őrző pásztorok is remegő félelemmel figyelték a szokatlan jelenséget, sötét éjszakába bevilágító égi fényeket. — Mi ehhez képest igyekszünk összkomfortossá, békés-nyugodttá és meleg szobákban kellemessé tenni, a réginél sokka.l szebbé tenni ünnepünket. Belsőleg azonban fordított a helyzet. Azokat a gondolatokat és érzéseket, melyeket Mária s az odaérkező pásztorok, majd később a napkeletről érkező bölcsek és az agg Simeon forgattak szívükben, a várva-várt ígéretek beteljesülését. Isten egészen rendkívüli cselekvésének, népe meglátogatásának jelét — mi, mai emberek megszokottabb és szegényesebb módon éljük át: Az ő boldog rácsodálkozásuk és örömük bennünk fakóbbá válik, mindent tudunk már. Lukács evangélista örökszép karácsonyi tudósítását kívülről is el tudjuk mondán’ . . Pedig Karó.csonyi ünnepelni csak az tud, aki c Ä ilkozni is tud és a karácsonyi örömhírnek igazán örülni csak az tud, aki az ünnepi külsőségeken túl belülről igyekszik megközelíteni és megérteni újra meg újra az egykori és mai eseményeket, Isten cselekvését. KÖZEL JÖTT ISTEN AZ EMBERHEZ. Nemcsak a teremtett világ csodáiban kereshetjük Öt. Nem az emberi bűnök és tévedések nyomát is hordozó prófétai szó az egyedüli érintkezési lehetőség Isten és ember között. Nem is csak az imádság, melyben oly gyakran túlteng az énünk és saját gondolataink. Testté, emberré lett Isten, végtelenül egyszerű s ezért emberi körülmények között, a betlehemi jászolban. Ha Pilátus ezt kiáltotta nagypénteken Jézusra mutatva: „Íme, az Ember!”, akkor karácsonykor az esendő, bepólyázott kis Gyermekre mutatva mi ezt kiálthatjuk: „Íme, az Isten!” Ha Isten nem vette volna komolyan az" emberi életet, akkor Fiát csak megmutatta volna a világnak, hogy lássák és csodálják hatalmát, bölcsességét, isteni természetét — és azután elragadta volna, ismét oda, ahol nincsen bűn és szenvedés, könny és halál. Isten azonban teljes életet akart adni Fiának, mely szenvedésen és halálon á,t vezet az Életbe. Az a kis Jézus, akit karácsonykor ünnepelünk, már magában hordozza a kereszt Krisztusát, az emberi nyomorúság és bűn minden mélységét és kimeríthetetlenségét magára vevő s azokért a halálon át a pokolra is alászálló Megváltó életét. A bűn feneketlen mélységét és a kárhozatot a szeVd Jézus arcán érthetjük meg. aki azért született, hogy Megtartó legyen és bűnön, halálon, kárhozaton Ür Krisztus, értünk. így jött Isten közel az emberhez. KÖZEL KERÜLT AZ EMBER IS ISTENHEZ. Teljesen „illetéktelen”, „szakképzetlen” embereket választ ki, pásztorokat, a kor megvetettjeit, akik talán a prófétai jövendöléseket sem ismerték pontosan, akik az angyali ének csodálatos szavaira is csak annyit tudnak dadogni: menjünk el, nézzük meg, mi is történt. . . Ök lesznek az első karácsonyi tanúk s őket követnek további egyszerű emberek, halászok és vámszedők, akik Jézusban Urukat és Mesterüket ismerik meg, akit egy életen át követhetnek. Talán megértjük ez egyszerű pásztorok karácsonyi történetbe való „bekerüléséből”, hogy Jézus születésekor megnyílt az út minden ember előtt Istenhez. Az előfeltétel; csupán az, hogy Isten szavát, életünk minden részletre kiterjedő ji akaratát meghalljuk és elinduljunk, hogy aszerint cselekedjünk. Közel került az ember Istenhez, mert csak ennyit kell tennünk és máris országának munkásai lehetünk. Ez azonban roppant felelősséggel jár együtt. KÖZEL KELL KERÜLNÜNK EGYMÁSHOZ S ÍGY A KARÁCSONYI ÜNNEPHEZ. Nem lehet igazi karácsonya annak, aki a Megszületettben csak Istent látja és a másik embert nem. Hiszen mondottuk: Isten emberré lett! Az angyalok igy énekelnek: ez „az egész népnek öröme lesz”. Isten már mindent megtett azért, hogy ez az öröm igazi és tartós öröm legyen, mi azonban sokszor Isten cselekvésének útjába állunk. Tóth Árpád keserűen írja: „Óh. csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy Mint egymástól itt a földi szívek. A Sziriusz van tőlem távolabb / Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?”' — Karácsony családias ünnep, de tágítsuk ki a család körét az emberekre, akik talán nem vér szerinti hozzátartozóink, de sorsuk emberi sors és azt mi is formáljuk akarva-akarallanul. szavainkkal. tetteinkkel, elvállalt vagy közönyösen elhárított felelősségvállalással. Ne legyenek távol egymástól a földi szívek, altkor sem, ha más világnézetet vallanak, akkor sem, ha más országban, más földrészen élnek, más színű a bőrük, másféle gondokkal leüzdenek. Jusson karácsonykor és mindig szeretet az azt nélkülöző embereknek, nem alamizsna a jándékok- ban, nem szép szavú jókívánságokban, hanem mindig azokban a kézzelfogható valóságokban, amelyekkel testi és lelki idényüket, békességüket, örömüket, emberibb életüket elősegíthettük. De sok hálát adni valónk, de sok tennivalónk «<in karácsonykor! Szirmai Zoltán IMÁDKOZZUNK Szerető Istenünk, bünbanattal valljuk meg, hogy meg a szeretet nagy ünnepén is fogyatékos a mi szeretetünk, elsősorban önmagunkat szeretjük, kis ajándékainkkal megpróbálunk mú- lasztásokat elfedezni, szobánkba visszahúzódva pedig elfeledkezünk a Te egész világot átfogó szcretetedről. Szabadíts meg önzésünktől és beleié fordulásunktól, tégy bennünket szeretteink és a többi ember életében áldássá, növeld felelősségünket a világ nagy kérdéseiért és adj erőt, bölcsességet, hogy a magunk helyén és módján tehessünk is valamit az életért és igazságért. a Te jótetszésedért. Köszönjük a karácsonyi Gyermeket, a mi Urunkat, akit egészen nekünk adtál és akiben átölelsz mindeneket ma is és majd akkor is, amikor itt lejár az időnk és színed elé állhatunk. Ámen. BURUNDI A közép-afrikai köztársaságban az 1972-ben kitört véres polgárháború, a bahutu és a batuszi törzs közötti harc következményei még ma is súlyos nehézségeket jelentenek. Az Egyesült Nemzetek Szervezete és az egyházi vi..Una Voce” (Egy nyelv) annak a konzervatív, római katolikus egyházon belüli csoportnak az elnevezése, amelyik a 2. vatikáni zsinat által bevezetett reformok ellenében a latin nyelv újbóli Uturgikus-isíentiszt deli has nálatát követeli a megfelelő lágszervezetsk által a menekültek megsegítésére indított segély-akciók további kiterjesztésére van szükség. A menekültek számát, akik elsősorban a szomszédos Tanzania földjén kerestek oltalmat, mintegy 100 ezerre becsülik, (epd) népnyelvek helyett. A pápa különböző megnyilatkozásai, a gregorián .énekek bevezetett felújítása és más egyházi konzervatív csoportok biztatása nyomán a legutóbbi közgyűlésen a csoport nyomatékosan megújította az idő kerekét visszafordítani igyekezök követelését, (epd—eh) ä i KONZERVATÍV RÓMAI KATOLIKUS HANGOK