Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-12-22 / 51. szám

Az uralom az ő vállán van

Csodálatos Tanácsos

A prófétai fény évszázadok távolságából hull rá a betlehemi bölcsőre. Sugárzásában elmosódik a jászol, szétfoszlik az újszülött képe, trónra lépő királyi alak kerül helyébe, az Isten által küldött uralkodó, akinek vállán a jogar, a legfőbb hatalmat jelképező pálca. A próféta reménysége szerint az egész földet átfogó és soha

véget nem érő üdvöt, békét hoz a dávidi sarj és utódai uralkodása.

Nagyor rászorulunk karácsony ünnepén erre az ősi próféciára. Mert fenyegeti a ke- resztyénség karácsonyát a gyermekdedség. A „Jézuska” vonja magára a tekintetet, öt látjuk tükröződni karácsonyest legforróbb átélőiben, az önfeledt, repeső gyermekek titokfényes szemében. Az ünnepi istentiszteleten részt vevő egyháztagok lelkivilágában pedig a Megváltó születése nehezen tud kiemelkedni az emlékünnep keretéből mai valóságos hitélménnyé, hiszen a hivő számára már nem a gyermek-jézusnak van jelentősége.

KRISZTUS URALKODÁSA MÁSKÉNT, hatalmasabban és rejtettebben valósult meg. mint Ézsaiás próféta várta. A Messiás nem Izrael tizenkét törzsének lett fejedelmévé és terjesztette ki hatalmát világbirodalommá, hanem elvetve népétől meghalt a keresztfán, feltámadt és él Isten láthatatlan valóságának körében. így, rejtve földi szem, tapasztalat, tudás elől, övé hitünk szerint a világhatalom. A láthatatlanságba távozó feltámadt Krisztus szavát hagyta ránk örökségül Máté evangéliuma: „Megadatott nekem minden hatalom mennyen és földön”. Az Efezusi Levélben pedig ezt olvassuk erről: Isten „mindent az ő lábai alá vetett”.

Krisztus keze nem közvetlenül kormányoz a világmindenségben és as emberiség történelmében.

A csillagok, tejutak, naprendszerek száguldása, keletkezése és sorsuk alakulása a bennük dolgozó törvényszerűségek szerint megy végbe. Az emberi tudományi kutatja a természet titkainak szédítő mélyét. Minden megfejtett talány után új kérdőjelek következnek. Ä teremtettség szerkezetének rejtélyei kimeri thetetlennek látszanak. Jézus Krisztus a mindenség belső erőibe rejtezve, az anyagban észlelhető mozgás leple alatt kormányozza, viszi előre az egész univerzumot.

A TÖRTÉNELEMBEN

SZINTÚGY immanens, földi tényezők, gazdasági, társadalmi, személyi erők, a korszellem is, dolgoznak. A történelem Ura ezeken át — az egész történés megfejthetetlenül bonyolult ok-okozat láncszemein keresztül — bontakoztatja ki kormányzását. Nem tudjuk tetten érni, h'szen a történelemben, korunkban is, a jó és a rossz, az emberség és az embertelenség. előrevivő és visz- szahúzó törekvések keverednek, sokszor az emberfeletti gonoszság érvényesül. Visszahőkölnénk attól, hogy minden történésre ráüssük az uralkodó Krisztus pecsétjét. És mégis, a dolgok, események egész összefüggése az ő terveit szolgálja, az ő uralmát eszközli, leplezve, csak a hit számára megragadhatóan, de a hit számára sem érthetően.

Hallatlanul erősítő a hívőnek az a tudat, hogy a világ- történelem kavargását bizoda- lommal nézheti Ura kezében. Biztató indításokat ad ez a hit a jelen történéseiben a jónak, az emberinek az előmozdítására, mert Ura ezt akarja. Sőt az egyházi szűk- keblűségből is kiemel, és nyitottá tesz mások felé, hiszen Urának történelmi eszközei javarészt nem hivő emberek. Krisztus egyháza mindig kisebbségben volt és marad. A történelemformáló Krisztusnak azonban nemcsak az ő tanítványai állnak rendelkezésére, hanem mindenki a földön.

A középkori szobrászat szívesen ábrázolta Jézus Krisztust a földgolyóval a kezében. Az élő Krisztus világhatalmának jelképe tekint ránk gótikus templombejáratok faragványai közül. Fenség és nyuNÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG

galom árad a szoborról. Mai hitünk már nehezebben tudná megmintázni az uralkodó Krisztust, olyan naggyá nőtt tekintetünk előtt a végtelenbe tűnő világmindenség, annyira a szédületes sebességű mozgás, és a meg nem szűnő változás jellemző reá. parányinál parányibb földünkön pedig az emberi élet egyre nagyobb értékké nő, amint Jézusnak is drága volt az egyes. Valójában mégis ugyanarról van szó: láthatatlan Kéz tart. irányít mindent. A próféta látása így él tovább valóságként mai keresztyének hitében.

Veöreös Imre

A prófétai megjelölés a Messiás személyének körülírásában az akkori emberi viszonyokból jól ismert kifejezést alkalmazza, de megtoldja azt egy túlmutató jelzővel: a Messiás csodálatos tanácsos lesz.

JÉZUS SZEMÉLYÉBEN a prófétai jövendölésben ígért Csodálatos Tanácsos született meg. Az emberi természetes gyakorlat szerint tapasztalat, gyakorlat és tanulás teheti tanácsadásra képessé az embert. Többet kell áttekinteni az emberi tanácsadónak, mint egy- egy esetet, elemeznie kell a történteket, csoportosítani a

Juhász Gyula:

KARÁCSONY FELÉ

Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek,

Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben.

... Bizalmas szívvel járom a világot S amit az élet vágott,

Behegesztem a sebet a szivemben És hiszek újra égi szeretetben,

Ilyenkor decemberben.

... És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorúan nézek.

A kis Jézuska itt van a közelben,

Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen S ne csak így decemberben.

Karácsonyi imádság és meditáció

(Thomas Suavet: A reménység imádságaiból 1961.)

Nézz ránk Atyánk és lásd örömünket. Telve vagyunk csodálkozással e kisgyermek láttán. Alig, hogy e világra jött, máris mosolyog. Úgy látszik, Ö kívül van az időn s távol gondjainktól, még nem terhelik számunkra fontos terheink. Benne az ébredő élet parazsát látjuk, az olyan lét tisztaságát és frisseségét, amit még nem rontott meg emberi bűnünk. Örömmel gondolunk most mind arra a napra, amikor Betlehemben Fiaddal ajándékoztál meg.

Mária és József tudta először magáénak a gyermeket, mi már tudjuk, hogy mindnyájunké. Azért jött. hogy nyilvánvalóvá tegye az életet s megmutassa mivé válhat az emberi lét, ha nincs bűntől bemocskolva.

A bölcső mindenkor elrejti a gyermeket, a titkos rejtettség- ben szülők sok ígéretet sejtenek. E bölcsőben az fekszik, aki előbb volt, mint e világ, s akiben titokzatos ígéretek rejtőznek, Később igazán valóra vált ígéretek.

Másoknak talán ragyogó iövőiük van. Tudást örökölnek, hatalom és tisztelet vár ráiuk, előttük minden dicsőség. Néked Jézus mindez már megvolt, mielőtt e világra jöttél. Most mégis magadra veszed emberi kötöttségeinket, hoev velünk élj és úgy élj. mint mi. Amit mi itt kívánunk. Te azután már nem vágyakozol, hiszen minden a Tied. végtelenül többet birtokolsz. m>nt bármelyikünk. Nem magadért, nem is valamiért jöttél tehát, hanem értünk és érdekünkben.

Életedet látva tudjuk, mit is jelent bűn nélkül élni. mit is jelent Isten gyermekeként élni. Benned virágzik az isteni bölcsesség, amely nem ebből a világból való. Nem csupán példa és modell vagy számunkra, hanem az isteni élet erőforrása is. Ami után szomjasan vágyakozunk — Benned megtaláljuk Ámen.

Ford.: Dr. Hafenscher Károly

tényeket és ebből leszűrni a tennivalót. Arra is sor kerülhet, hogy kijelentik a legjobb tanácsadók is: itt már nincs segítség, nem tudunk tanácsot adni.

Azok az emberek, akik Jézus mellett megállva megkérdezték őt, sokszor tapasztalhatták, hogy a Názáreti beléjük lát, ismeri gondolataikat és hátsó szándékaikat. Többször volt ez leleplező felismerés. mint amikor a farizeusok és írástudók ravaszul kiagyalt kérdésekkel ostromolták, de ő rájuk pirított. Arról is olvasunk az evangéliumokban viszont, hogy a hozzája közeledőben a Mester fölismerte a hitet és a bizalmat, noha az illető nem hivalkodott ezzel, mint a példázatbeli farizeus, aki azért adott hálát Istennek, hogy nem volt más emberekhez hasonlóan bűnös. A Csodálatos Tanácsos a tanácsait isteni teljhatalommal osztogatta. Meg is jegyezték egyszer hallgatói, hogy „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van és nem úgy, mint az írástudók” (Máté 7, 29).

A CSODÁLATOS TANÁCSOS TITKA, hogy ő Istentől jött, ismerte és végrehajtotta a mennyei Atya akaratát. ,,Én és az Atya egy vagyunk” — jelentette ki, ezért aki látta őt, az látta az Atyát is. Isten sze- retete és megbocsátása, életre vezető kegyelme benne testesült meg és lett emberré. Nemcsak íráson keresztül, prófétai vagy apostoli szavakban és intésekben, nemcsak küldöncökön keresztül, hanem személyesen is tanácsolni, vezetni, előbbre vinni akart bennünket az Isten.

Ö az a tanácsos, aki akkor is

tud segíteni, amikor már minden emberi tanács csődöt mond, az élet végén. Még a halál ellen is van orvossága! „Én vagyok az út, az igazság és az élet!” — állt oda a tanítványok elé (János 14. 6) és kínált örök életet. Nemcsak a sírig kísér el szava, hanem megfogja a kezünket a halálban is és velünk marad, hogy ne féljünk. Élete, halála, feltámadása a példa szamunkra. Hiszen Ö az a tanácsos, aki maga jár elöl. Nemcsak „elméleti "tanácsai vannak, hanem ismeri a „gyakorlat” útvesztőit, a mindennapok útainak porát, lázas tolongását és kísértéseit.

BÁRCSAK MEGTANULNÁNK TŐLE, hogy az élet szétszakítása „elméleti-ideális” és „gyakorlati-reális” körre végzetes lehet az ember számára. Ezt a kettőt együtt kell tartanunk. Nem szabad mást hirdetnünk, mint élnünk, egyeznie kell a szavunknak és a tetteinknek. Amint az is fontos, hogy együtt tartsuk követésében azt a kettős vonalat, amellyel Urunk körülrajzolta tennivalónkat: szeressük Istent és szeressük embertársainkat. Mindkettőnek egymás mellett és egymásból következően, összefüggően kell megvalósulnia életünkben.

Karácsony ünnepe sok keresztyén életében túlságosan is oda van kötve a jászolban fekvő kicsiny Jézus képéhez. A prófétai ige szerint azonban olyan Messiás született meg, aki nem maradt „Kisjézuska", hanem Csodálatos Tanácsosunk lett, hogy útmutatásával előbbre, Istenhez és embertársainkhoz közelebb vigyen minket.

Ifj. Harmati Béla

ETIÓPIA

Az országban bekövetkezett változások alapjában érintik az Ortodox Egyház és az állam viszonyát is. Az eddigi államegyházról egyszer a volt császár, Haile Szelasszie úgy beszélt, hogy az olyan kardhoz hasonló, amely a kormány kezében van. A pátriárkát ugyan a püspöki zsinat választotta, de a császár erősítette meg a választást. A kormány által kinevezett egyházügyi biztos feladata volt az egyházi törvényeket jóváhagyni és az egyház költségvetését összeállítani. Az egyház az ország földterülete jelentős részének birtokosa volt. Több egyházi vezetőt az új katonai kormány parancsára letartóztattak.

A politikai változások kapcsán erősödött az Etióp Ortodox Egyházban is az a csoport. amelyik az egyház és állam szétválasztását követeli. (epd)

A LUTHERÁNIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA

december 22-én délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templorn- ban előadja J. S. BACH KARÁCSONYI ORATÓRIUMÁT (I—III. kantáta) Közreműködnek: Mohácsi Judit, Budai Lívia, Fülöp Attila, Berczelly István és Trajtler Gábor Vezényel: WELTLER JENŐ Igét hirdet DR. HAFENSCHER KÁROLY igazgató-lelkész

A „csodálatos pullover

Ez a történet a boldogságról szól. Ez a történet igaz. Az élet írta. Én csak lejegyeztem.

A kisfiú ott játszott az utcán, egymagában. Barna haja rövidre nyírva, fehér zokniban, tiszta ingecskében. Látszott rajta a szülői gondosság. De valami furcsa, nagy, erősen kopott, nem ráülő pulóverben volt. Amikor a közelébe értem, megálltam mellette és megkérdeztem:

— Milyen pulóver van rajtad?

A fiú kissé megütközve nézett rám, mint aki nem tudja mennyi kétszer kettő.

— Hát a „csodálatos” pulóverben!

Szokatlannak találtam pulóver mellé a

„csodálatos” jelzőt. De a gyermek nagyon komolyan mondta, nem faggattam hát tovább.

Másnap, amikor éppen az ablakaimat nyitottam ki, megláttam a kisfiút. Egy középkorú házaspár előtt ment. A szülök egymásba karolva, meghitten beszélgettek. Az együttesről valahogy lerítt. hogy boldogok. Egyik sem volt különösebben jólöltözött. A férfi kezében aktatáska, csomag, az asszonyéban szatyor, tömve zöldséggel, salátával, krumplival. És mégis, sokan megfordultak utánuk.

Én is a szokottnál hosszabb ideig rajtuk felejtettem a szemem. Jó volt látni ezt a hármas harmóniái. Ahogy elnéztem az asszonyt, egyszerre emlékkép gyűlt ki az agyamban. Egyre világosabb lett, aztán a későbbiek folyamán, amikor mindhárom szereplőt személyesen is megismertem, már gyerekjáték volt a mozaikokat összeraknom.

... Szürke novemberi nap volt. Amolyan lehangoló, nyirkos, esős. Elegánsan öltözött szürke ruhás, őszes hajú magas férfi nyitott be hivatali szobánkba. Roppant ideges volt, feldúltságát alig tudta leplezni. Emelt hangon beszélt. Néhány másodperc múlva 35 év körüli asszony jött be. Nyugodt, egyenes tekintetű, megnyerő külsejű. Jövetelük turgya egy nem régen született kisfiú volt. akit a férfi mindenáron magáénak akart. Erösködött. fe- nyegetődzött, még összeköttetést is igénybe akart venni, de az apasági kereset minden kétséget kizáróan kimutatta, hogy az apa a második férj. Az elegáns szürke ruhás úr. dühösen rohant le a lépcsőkön, bevágta maga után a szürke Mercedes ajtaját és a megengedettnél gyorsabb sebességre kapcsolt.

...Még búcsúzott a nyár. Ökörnyál szállt a levegőben, de a falc már rozsdavörösbe öltöztek, a barna színeibe az erdők. Az asszony egyedül sétálgatott fenn a Hármashatárhe- gyen. A minden kényelemmel berendezett svábhegyi villa, ahol lakott, valahogy üres volt. Pedig volt benne minden, amire az ember vágyik és mégis, úgy érezte, hogy hiányzik belőle valami. Az asszony maga sem tudta, mi. A férje udvarias volt, elhalmozta ajándékokkal. de soha nem volt egy igazán meghitt percük, nem tudtak egymás mellett ülni kéz a kézben beszédes hallgatásba hullva, amikor csak a szívdobogásuk beszél boldogság harmóniában. Egyikük sem ismerte ezt a csodálatos érzést. Mindegyik a maga hullámhosszán bolyongott, de nem volt egy vezérlő- mű, amely ezt a két lelket összefogta volna.

Egy ilyen a semmibe élő napon sétált egymagában az asszony. Céltalanul járta a vidéket, kicsit messze is került az emberlakta területtől, amikor hirtelen szél kerekedett, percek alatt elsötétült az ég, s mintha dézsából öntenék, szakadt az eső. Az asszony ázot- tan ért az esővédő kis megállóba, ahová nem sokkal utána egy férfi, két kislány és egy kutya futott be. A rövidszőrű vizsla hidegtől remegve. nedves testtel húzódott a gyermekek mellé. A kisebbik leányka levette kabátját és a kutyára tette. Az asszony szíve felmosolygott. Gyorsan levette fehér pulóverét és a kislányra adta. A férfit meghatotta a gyengédség, levette saját zakóját és az asszony vállára borította.

A ..csodálatos'1 pulóver itt lépett be a történetbe.

Az esőtől űzőitek semleges szavakat váltottak az időről, a kirándulásról, az állatok sze- retetéröl és mivel elállt az eső, megállapodtak búcsúzásnál, hogy az asszony pulóvere csak maradjon a gyermeké, a férfi kabátját meg ráér visszaküldeni.

— Majd a sofőr visszaviszi — mondta az asszony és amikor elköszöntek még utánuk kiáltott:

— Jaj, a címükéi, azt elfelejtették!

A férfi visszajött, az asszony kis börnoteszt vett elő „kedvenc címeim” felirattal és a hoz-, záillö ezüst ceruzával beírta: József körút ... szám.

Az asszony utánuk nézett, amint távolodtak. Középen a férfi cgyszál ingben, jobbról a nagyobbik, balról a kisebbik leányka az asszony pulóverében, közöttük szorongva a kutya. Az út végéről visszanéztek, integettek.

Az asszony még akkor is őket nézte, amikor már eltűntek. Ez a békés, harmonikus kép megnyugtatta. Talán életében először gondolt arra, hogy ez is boldogság, ez az cgyritmusra- menés künn a szabad természetben. Indult ő is. Könnyűnek, boldognak érezte magát. Valami olyat tett, ami csak úgy jött magától. Odaadta kedvenc szép pulóverét, amit drága pénzen vett. Vidáman tért haza. És a luxusvillát kongóan üresnek érezte.

Rövidültek a nappalok, korábban sötétedett. Az asszony becsomagolta a férfikabátot, melléje tett két nagy tábla csokoládét és nem hívta a sofőrt. Maga indult a József körútra. A házszámot hamar megtalálta, A kapualjból sötét udvarra került. Odanyílt a megadott lakásszám. Az ajtón vékony függöny volt, kiszűrődött a fény. A szíve hevesebben dobogott, amikor a kilicsre tette a kezét. De nem merte lenyomni. Közelebb hajolt az üveghez és a vékony függönyön át benézett a helyi- ‘)t>j2SD ))3ju3) uadpzgyi j;oa vyiluoyi 'aqüas Hárman ültek mellette. Az asztalfőn a férfi, jobbról és balról a két leányka. Az asztal végén várakozó tekintettel a kutya.

A férfi imádkozott. A gyerekek vele együtt. Azután énekeltek. „Ki dolgát csak Istenre hagyja.” Az asszony nem tudta levenni róluk a tekintetét. Valaha ö is tanulta ezt az éneket. Eszébe jutott édesanyja, ahogy keresztet rajzolt a kenyérre, mielőtt megszegte, édesapjára, ahogy kalapját levette és kabátját felvette, amikor asztalhoz ült. Eszébe jutottak az ünnepek, amikor együtt volt otthon a család. Milyen régen nem gondolt rájuk. Milyen régen nein volt templomban. Emlékképek suhanlak át lelke vásznán.

Odabenn nagy tálban leves párolgott. A férfi mert a gyerekeknek. Krumpli leves volt. Jóízűen falatoztak. Valami vidám dolgot mondott az egyik gyerek. Jót mulatlak rajta. A kutya fegyelmezetten csak ült, tudta, a végén ö is sorra kerül. Rend volt ebben a kis konyhában, rend volt a lakóiban. A második fogás mákostészta volt. A férfi megtörölte a kisebbik geyrck száját, ne látszanak a máknyomok, azután mindnyájan felálltak, megcsókolták egymást.

Az asszony még várt. A férfi mosogatni kezdett, a gyerekek törölgettek. azután felszolgálták a kutyavacsorát. Közben Toldit szavallak, ez lehetett a másnapi magyar lecke.

Az asszony levette kezét a kilincsről. Nem mert bemenni, ö, aki társaságban olyan otthonosan mozgott, itt, a kis József körúti udvari lakásajtaja előtt bizonytalanná vált. Megfordult és a csomagot leadta a házfelügyelőnek. De előtte ráírta a feladót és a lakáscímét. Egy romantikus hangzású utca nevét a Svábhegyen.

— .Majd átadom a tanár úrnak — mondta a házfelügyelő és tetötöl-lalpig végignézte az elegáns asszonyt.

A küldeményt illendően megköszönté!;. Mind a hárman írtak a levélben. A kislány a kutyát is lerajzolta és saját magát a „csodálatos pulóverben” — ahogy írta.

Itt kapta a pulóver a „csodálatos” jelzőt.

...Már hosszabbodtak a napok. Langyos szelek fújdogáltak. Azután egyszerre virágba bomlottak a fák. beköszöntött a tavasz. Egyik este, amikor bódílúan illatoztak a fehér akácok, amikor minden a tavasz diadalmas bevonulását várta, az asszony felvette könnyű tavaszi kabátját, kezébe vette kicsi kézibörönd- jét és elindult a József körúti kis udvari szo- ba-konyhás lakásba. Bátran lenyomta a kilincset, festökötényt kötött maga elé és elkezdte hámozni a krumplit, hogy mire a többiek hazaérnek, meleg étel várja őket. Boldog volt. A kutya meg csak ült, figyelmesen nézte amint tett-vett, mintha csak mindig itt lett volna közöttük.

... Ezt az igaz történetet a boldogságról az élet irta. £n csak lejegyeztem.

Gyarmathy Irén

vallásos-teológiai mű. A megjelent 515 folyóirat közül 31 teológiai-egyházi folyóiratot tartanak számon, (epd)

Az 1973-as statisztikai adatok szerint a Német Demokratikus Köztársaságban megjelent 5330 könyv közül 263 volt