Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-12-15 / 50. szám
Nemcsak magunknak élünk - s/(k aielikai sorodat 3Mey§elent&eEi a bulldózer eh ígéret és beteljesedés 2 Kor 1, 28 Valahol egyszer azt olvastam, hogy az ádvent a karácsony előszobája. Való igaz, az ádvent a várakozás, az ígéret kelye és ideje. A várakozásnak ebben a korszakában éltek az ószövetségi ősatyák és a próféták is, akik birtokosai voltak Isten ígéretének. Annak az ígéretnek, hogy Isten elküldi egyszülött Fiát, a Messiást a világ megváltására, üdvözítésére. Ennek az ígéretnek az idejét éljük most mi is ebben az ádventi időben, de mi az ígéret mellett részesei vagyunk már a beteljesedésnek is. Jézus Krisztus eljött erre a világra az első karácsonyon, s mi ezekben az ádventi napokban ennek a boldog bizonyosságnak a tudatában várhatjuk az idei karácsonyt. Jó, ha az ádventi várakozás idejét arra használjuk fel, hogy kitárt szívvel figyelünk az ige szavára, mert Isten most is megszólít minket. ISTEN IGÉJÉNEK LEGFŐBB TARTALMA AZ ÖRÖMHÍR, az evangélium. Isten sok mindent elmond nekünk igéjében. Megmutatja a bűn szakadékét, de megmutatja az élet útját is. Megmutatja feddő tekintetét, a bűnt büntető kezenyomát, de megmutatja a megtérő bűnöst magához fogadó szerető szívét is. Megmutat mindent, ami az életünk számára szükséges, de megmutatja a másik embert is, akinek szolgálatára maga Isten tanít meg minket. A legdöntőbb, a legnagyobb ajándéka Isten igéjének mégis az az evangélium, hogy Jézus Krisztus eljött erre a világra. Eljött értünk, emberekért, s megszabadított minket bűneinktől, bűneink büntetésétől, megszabadított minket a megkötöttségektől, s szabaddá tett arra, hogy szolgáljunk a másik embernek, egyházunknak, népünknek és az egész világnak. ISTEN IGERETE JÉZUS KRISZTUSBAN TELJESEDETT BE. Amit Isten választott népének megígért, az évezredeken keresztül csak ígéret maradt. De a rendelt időben Jézus Krisztus eljött erre a világra. Az ígéret beteljesedett. Isten azelőtt is beszélt szeretetéről — ez a szeretet Jézus Krisztusban testet öltött, szinte kézzel foghatóvá lett. Isten ígérete szólt arról, hogy Ö kész szolgálni az embernek — Jézus Krisztusban maga a szolgáló Isten lépett a földön élő ember elé. Jézus Krisztus úgy bocsátotta meg a töredelmes szívű bűnös vétkét, hogy kereszt- halála által annak bűne valóban eltöröltetett. Az évezredeken keresztül a sötétben utat kereső választott nép számára felragyogott az igaz Világosság, kitárult az Istenhez vezető út. Amit Isten megígért, az Jézus Krisztusban valósággá lett a mi számunkra is. Jézus Krisztusban ma is megtalálhatjuk az utat, az örömöt, a békességet, a bűnbocsánatot, az üdvösséget. Isten Ígérete igenné és ámenné lett megváltó Urunkban. ISTEN ÍGÉRETÉNEK MI IS ESZKÖZEI VAGYUNK. Az, amit Isten megígért, az. amit Isten valóra váltott, nem rajtunk kívülálló dolog, ö minket is felhasznál, hogy szolgái legyünk, hogy engedelmes eszközeiként továbbadjuk mindazt, amit mi is ajándékba kaptunk. Eszközei vagyunk abban, hogy a kapott világosságot továbbadjuk az emberek között. Van. aki éppen a mi világosságunkat várja. Megtaláltuk a bűnbocsánatot, s ez arra kötelez, hogy mi is bocsánattal közeledjünk a másik emberhez. Isten szereteté- nek részesei vagyunk, s úgy leszünk a szolgálatban is engedelmes eszközei Istennek, ha azt a szeretetet, amit kaptunk, továbbadjuk a másik embernek. És ahogy Jézus Krisztus nem nézte bűnös voltunkat, hanem szíve minden melegét feltétel nélkül nekünk adta. ugyanígy mi sem válogathatunk az emberek között, hanem feltétel és személyválogatás nélkül kell szolgálnunk a másik embernek. Az ádvent ígéret és beteljesedés. Isten ajándékba adta nekünk mind a kettőt. Legyünk engedelmes eszközei ígéretének, részesei a beteljesedésnek, s elkötelezettek a szolgáló életre! Harkányi László A LUTHERÄNIA ZENÉS ÁHÍTAT ÉNEK- ÉS ZENEKARA lesz december 15-én. a déldecember 22-én délután 6 után 6 órai istentisztelet keórakor istentisztelet keretérétében a kelenföldi tempben a Deák téri templomlomban (Bpest XI., Bocskai ban előadja út 10.) J. S. BACH Közreműködik: KARÁCSONYI TRAJTLER GÁBOR ORATÓRIUMÁT orgonaművész (I—III. kantáta) és a gyülekezet zenekara Közreműködnek: Vezényel: Mohácsi Judit, Budai Lívia, SULYOK IMRE Fülöp Attila, Berczelly karnagy István és Trajtler Gábor Műsoron: Vezényel: Händel 5. orgonaversenv, WELTLER JENŐ J. S. Bach. C. Franck, J. G. Igét hirdet Werner .és Sulyok Imre DR. HAFENSCHER művei KÁROLY Offertorium igazgató-lelkész az orgona újjáépítésére Az első világháború után, amikor az elcsatolt területek értelmi fölöslege és elbocsátott rétege vándorbotot ragadott, a megélhetés reményében túlnyomó többsége Budapestre özönlött. Vagonokban és szükség-lakótelepeken tengette évekig, évtizedekig sorsút, mert a Horthy-Magyaror- szág szinte propaganda célból is konzerválta ezt a szerencsétlen állapotot. Lassan azután kicserélődtek e szükséglakótelepek lakói, s a „város peremén”, — a periferikus kerületek — jellegzetes nyomortanyái leitek, úgy amint azt József Attila megénekelte. Ilyen volt a fni kerületünk „gyepűjén” felhúzott Mária V aléria-telep. A „villa neg- rák” ócska bádog és faházai — kár, hogy egy-kettő nem maradt emlékül belőlük —, amelyek társadalmi és etikai vonatkozásban egyaránt rendkívül izgalmas képet nyújtottak. ENNEK HELYÉN ÉPÜLT két évtizeddel korábban az első nagyméretű lakótelep, a József Attila. Modern lakásaival, komfortjával, a telep méreteivel kiemelkedett kerületünkből, de az egész akkori fővárosból. Eltűnt a Mária Valéria-telep, s helyette 30— 35 ezer embernek nyújtott hajlékot az új városnegyed. S az ember érezte, ha belép ennek a telepnek az utcáiba, új „városba” jutott. Ez történt 1955 —1956-ban, s ma megszokott képe a IX. kerületnek. S hogy ezáltal ilyen roppant számmal növekedett kerületünk lakossága, s hogy az új lakótelep szociális, kommunális, társadalmi, etikai stb. problémái jelentkezni fognak, a honfoglalás lázában észre sem vettük. AZÖTA GOMBA MÓDJÁRA szaporodtak az új lakótelepek, sőt egész városrészek vannak halálra ítélve elavultságuk miatt, mert helyükre szükség van. A kérdések egyszerre robbantak és a legkülönbözőbb szervek foglalkozási tárgyává váltak. Mert neon egyszerű probléma Óbuda szanálása, felszámolása pl., ahol földszintes, oleanderos • udvaros házakban, festői egyszerűségben, víz, gáz és egyéb szolgáltatások nélkül és gyakran a nyomor benyomását keltőén laktak emberek. Nos, a város- rendezés terveinek megfelelően megjelentek a bulldózerek, a lakókat áttelepítették a már megépült új lakótelepekre s legyalulták a régi viskókat, majd egy-két év alatt, a házgyárak bő termésének megfelelően felépült egy új Öbuda. amely még véletlenül sem hasonlít a régire. Viszont betelepült olyan lakókkal, akik más, szanálásra ítélt városrészből kerültek ide. Öbuda pl. már majdnem készen van és pillanatnyilag — többek között — a külső Józsefváros van bontás, illetve építés alatt. De éppen a napokban olvastam, hogy rövidesen sor kerül a külső Ferencvárosra, amelynek panorámája hasonló a fentebb vázolt, elavult városnegyedekéhez. Az ŰJ LÉTESÍTÉSÉNEK ÖRÖME MELLETT azonban jelentkezik egy sereg nehéz kérdés. Itt van pl. a „lokálpatriotizmus" kérdése. Pl. a mi külső kerületünk a ferencvárosi, régi malmok, kertészetek (az utcák nevei őrzik már csupán!), kisebb-nagyobb üzemek közé épített egyszerű, hangulatos földszintes házak sorából áll. Csak itt-ott töri meg egy-egy emeletes bérház a kocsibejáratos udvaros házak falusi jellegét. De ezek a berházak is jellegzetesen József Attila-iak, proletár lakások, amelyek túlnyomó többsége szoba-konyhából áll. Mégis ferencvárosinak lenni valami sajátos lelkületet, öntudatot jelentett. Kerületünkből nehezen, úgy mondják az öregek: „csak hatökrös szekérrel” vihetik el őket. A lokálnak ez a szeretete sokoldalú, és feltűnő. Ezzel számol tanácsunk is. Feltűnő ennek a „halálraítélt” városnegyednek az életkora is. Elöregedett. Az egyszerű lakásokkal pl. már csak az igénytelen öregek elégszenek meg. Konzervatívok és ragaszkodók. (Persze sok esetben az anyagi lehetőségeik a szabályozók.) Nem kell „emele- tezni”, lépcsőket járni. Míg viszont a fiatalok szárnyra keltek már, ők az új lakótelepek lakói. Vasárnaponként színes autóikon eljönnek meglátogatni a nagyszülőket, hozván a kisunokákat magukkal. ITT KIALAKULTAK A RÉGI KAPCSOLATOK, amelyek sok esetben évtizedekre nyúlnak vissza. Itt élték le életüket, s ma is, ha az időjárás engedi, kiülnek az udvarokra, mint faluhelyen tercierére, vagy könyökölnek az ablakpárkányra „fenszterli- zésre”, hogy nézegessék meg- bot'ránkozva az utcán csóko- lózó párokat. A megszokott környezet, az együtt leélt évek — évtizedek eltéphetetlen szálakká sodródtak, s a kényszerű mozgás, elköltözés nagy megrázkódtatást idéz elő lelkűkben. Egymásról mindent tudnak. mintha üvegfalak mögött bonyolódna életük. De az isme- rősség gyűrűjébe háztömbök és utcák népe tartozik. Itt meg kell szokni, hogy nincs titok. A VILÁG VALLÁSAINAK STATISZTIKÁJA Első helyen 605 millió hi- protestánsok (280 millió), vővel a római katolikus egy- buddhisták (176 millió), orto- ház áll, utána pedig a követ- doxok (150 millió), sintoisták kezűk: mohamedánok (480 (73 millió), taoisták (56 miimillió). hinduk (430 millió), lió), zsidók (15 millió), (epd— konfuciánusok (375 millió), eh) Ilyen egyszerű azután a közösségi életük is. Egy példa erre: evangélikus templomunk itt a kerületben tűzfalait közé ékelődött. Kicsiny és meghitt, mint általában otthonuk. Udvaron áll, mint többségének a lakása és megszokott, mint a környezet, amelyből templomba jönnek. Szőlőindák futnak fel egyik oldalon a kerítésre, virágágyás és az elmaradhatatlan oleander díszíti az udvart, mint otthon. Nos, ebben jelentkezik a mi sajátos problémánk. Mert ha sor kerül a szanálásra, együtt fognak bontani bennünket. És akkor hogyan lesz vasárnap délelőtt? Mert a mi „Mariska nénijeink” még hónuk alá veszik a „csatos imakönyvet”, s azzal bandukolnak a templomba. Útközben csatlakoznak egymáshoz ismerősök, kedves barátok és idejövet, hazamenet az élet ügyes-bajos dolgait át lehet rágni. így olyan idilli, ofyan festői a maga kopottságában, levedlett vakolatától a már renoválásra nem tervezhető városrész. DE AZ IS VILÁGOS, hogy hangulat és nosztalgia nem lehet akadálya az újnak. Viszont az is igaz, hogy az új létesítménnyel együtt feltörnek a demográfia, szociológia, vallásos élet stb. problémái. A mi esetünkben ez szinte úgy hat, mintha egy vagy több falu népét költöztetnék át elszórtan egy modern városba. Uj emberek jönnek majd ide a „régi” Ferencvárosba is. Az emberekben megvan a vágyódás az új iránt, de a lelki gyökerek pillanatnyilag erősebbek a vágynál. Különösen áll ez az öregekre. S tapasztalatból tudjuk, hogy sok víznek kell a Dunán lefolynia, míg az öreg, vaskos gyökerek ismét beágyazódnak életképesen az új talajba. AZTÁN ÚJABB KÉRDÉS következik. Vajon új. településeinkben mikor uralkodik el a kerület szeretete olyan mértékben, mint volt ez a régiekben? Mikor lesz szőkébb hazájuk Öbuda, József- és Ferencváros? Mikor mondják olyan meghitten, mint most még: „haza megyek, mert vár a „sparherd” egyszerű melegével s átjön a szomszéd, akivel a hosszú téli esték unalmát és egyhangúságát elütjük”. Ilyen, s hasonló kérdések tucatjai várnak megoldásra az új lakótelepeken. E cikkben csupán néhányat érintettünk, a folytatásban részletesebben tárjuk fel egyiket, másikat. dr. Rédey Pál Útkészítés A régi időben, ha egy faluba, vagy városba előkelő vendéget, uralkodót, vagy királyt vártak, mindenek előtt új utat készítettek számára. Az útkészítés régen is úgy történt, mint ma. Hogy az út egyenes és sima legyen,' a völgyeket, a mélyebben fekvő helyeket feltöltötték, a halmokat, dombost pedig elegyengették. Mielőtt Isten elküldte egyszülött Fiát, Jézust az emberekhez, hogy tanítsa, gyógyítsa és megszabadítsa őket a bűntől, előre küldött egy prófétát, hogy elkészítse számára az utat az emberek szívében. Ez a próféta Keresztelő János volt. János így prédikált az embereknek: készítsétek az Úrnak útját, egyengessétek ösvényeit. Minden völgyet töltsétek be. minden hegyet és halmot hordjatok be, a görbe utat egyenesítsétek ki, az egyenetlent pedig tegyétek simává. Keresztelő János prédikációjában azt is elmondta, hogy ez a képies beszéd tulajdonképpen mit jelent: térjetek meg és kérész telked jelek meg! Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak akinek nincs. A vámszedőknek ezt mondta: a megszabottnál több vámot senkitől ne követeljetek. A katonákhoz pedig így szólt: senkit se zsaroljatok, hanem elégedjetek meg a zsoldotokkal. Akik megbánták bűneiket és megfogadták, hogy ezután szere- tetben és békességben fognak élni, azokat János megkeresztelte a Jordán folyó vízében. Beállította őket a folyóba, alámerítette őket, hogy ezzel is jelképezze, hogy ezután új emberként tisztán éljenek. A karácsony előtti idő minden esztendőben Jézus várá- sának és az ő útja elkészítésének az ideje. Ennek az időszaknak van egy külön neve is: ádvent, ami azt jelenti magyarul, hogy eljövetel. Jézus eljövetelére ma is úgy készülhetünk fel igazán, Jézus útját ma is úgy készíthetjük el, hogy megbánjuk bűneinket és igyekezünk Isten akarata szerint szeretetben élni. Ez konkrétan azt jelenti, hogy szót fogadunk szüléinknek, nevelőinknek, hogy csúfolódás és irigység helyett szeretettel segítünk társainknak, bibliai kifejezéssel, hogy megtérünk és új életet kezdünk. Aki így várja Jézust, ahhoz ő biztosan megérkezik és megtölti szívét boldogsággal és örömmel. örvendve köszöntsétek E kedves vendéget! Űtját egyengessétek, Elhagyva bűnt, vétket. Lábát ne sértse kő. Ó, hajts előtte térdet, S bízzál, hisz ő teérted, Üdvösségedre jő. Nagy gyülekezetekben \ szarvasi gyülekezel élele Az ótemplommal szemben, a Mezőgazdasági Főiskola előterében áll Tessedik szobra. Példaadást és helytállást sugall. Templomból menet a hívek egy része hol reánéz. hol a főiskolákra, a Kutató lntéTessedik Sámuel szobra Szarvason setre. Ez a mai igehirdetésünk és gyülekezeti életünk háttere. Tessedik kezdeményezéseit, a parasztság felemelését, ma a tudományos központok irányításával egesz népünk végzi. Ennek a népnek vagyunk munkás résztvevői mi is: evangélikus gyülekezet, hitünkből fakadó életünkkel. A NAGY LÉLEKSZÁMÚ GYÜLEKEZET ÁTFORMÁLÓDÁSA lassúbb és nehézkesebb. Itt minden alkalommal a gyülekezetnek csak kicsiny töredékét érjük el. Annál fontosabb'a jó, eligazító igehirdetés és a fáradhatatlan lelkipásztori munka, hogy a Szentlélek hitet ébresztő munkájából több jócselekedet fakadjon, személyes döntés és felelősség szülessék. Ma már a nagy gyülekezet sem egészében „hegyen épített város”, hanem apró őrtüzek kicsiny fénye. Kell, hogy ezek tiszta és erős fénnyel égjenek. Az adottságoknak megfelelően új alkalmakat is keresünk, hogy erre a feladatra felkészítsük a híveket. Téli időben az újtemplomiak a tanyákon házi bibliaórákat tartanak, ahová a felügyelő, gondnok is kimegy és tájékoztatják az embereket az időszerű kérdésekről. Az ótemplomnál több héten át előadássorozatban tárgyaljuk meg a kérdéseket, gyakran felkért világi előadókkal is. A LELKIPÁSZTORI MUNKA a személyes kapcsolatok ápolására elengedhetetlen. Egyesek így is csak évek múlva ismerik meg új lelkészüket s válik számukra személyessé az egyház ügye s az egyház mai, minden emberre kiterjedő szolgálata. Nemzetiségi város és egyház lévén, az istentiszteletek egy része szlovák nyelvű, így szolgálunk a betegeknek, öregeknek, ahol kell. Minden lelkész jól bírja a szlovák nyelvet. Közösséggé kell formálódnia a ma gyülekezetének. Át kell éreznie, hogy nemcsak egymás mellett élünk, hanem együtt, mint a Krisztus teste. Az egész egyház által kiépített és elfogadott helyes és jó teológiai alapokon Jézus Krisztus segítségével és kegyelmével szolgálunk. A világi vezetők, különféle szolgálattevők is egyértelműen vállalják ezt az utat és tehetségük szerint szolgálnak. Van presbiter, aki rendszeresen végzi a személyes diakóniát, fát vág, kerítést javít a rászorulóknál, van, aki buzdít és ösztönöz, van, aki anyagiakkal segít. A tanyai körzetek emberei, ha kell, házukat bocsátják rendelkezésre, ha kell a tanyai iskolákban készítik elő az alkalmakat. Jó jelei ezek az egyház közösségi voltának, szeretetben való együttmun- kálkodásának. Tanulják és tanítanak, hogy a keresztyén, ember önmagát és javait a felebarát szolgálatába állítja. Még sokaknak kell ezt megta- nulniok. GYÜLEKEZETEINK (Ö- ÉS ÜJTEMPLOM) BELENŐTTEK o közegyházi gondolkodásba, nyitottak és készségesek más gyülekezetek és az országos egyház felé. Ugyanakkor nem kevés erőfeszítést jelent a saját lelkészi állásaik (2—2 és 1 lelkészi munkatárs) és az egyházszervezet fenntartása mellett a nagy terjedelmű egyházi épületek fenntartása, karbantartása. Sokan csak néha veszik igénybe az egyház szolgálatát, de nem segítenek a folyamatos terhek hordozásában. A gyülekezet egészének közösséggé formálódása még Isten kezében van. Az újtemplom tönkrement te-, tö-faszerkezetének kicserélése jelenleg a legnagyobb megoldásra váró probléma. Öröm, hogy néhányan jószívvel erejükön felül is adakoznak és hordozzák a felelősséget, de gond, hogy miképpen lehetne többeket is felsorakoztatni. KÖZÖSSÉGET VÁLLALUNK egész népünk, elsősorban városunk fiataljaival. A hatóságok is készséggel segítenek. ha kell, ők viszont elsősorban a Hazafias Népfront keretei között, a társadalmi munkák és tevékenységek során várják az egyház segítségét. Megbecsülik az egyházi embereket a közéleti posztokon, a termelőmunka soraiban, ahol és akik munkaerejükön túl a szívükét is beleadják. Mezőgazdasági és kisipari termelőszövetkezetek alapítótagjai, kitüntetettjei s a rátermettek vezető beosztásban is helytállanak. Presbitereink a legkülönfélébb helyeken dolgoznak és állnak helyt. Örömmel veszünk részt városunk építésében, melynek fejlődése most bontakozik ki és reményteljes jövőt tervez. Sajátos lehetőségünk, hogy az ótemplom orgonájával is szolgálhatunk társadalmunknak is. Évenként a Művelődési Központ és a Főiskola is rendez orgonahangversenyeket templomunkban. AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYEINKET bevezető Ünnepélyes Nyilatkozat szavaival, gyülekezetünk is a Magyarországi Evangélikus Egyházzal „az Úr Jézus Krisztus követésében és az Ű példája nyomán a szolgálat útját járja népünk és az emberiség közösségében.” Kovács Pál / I
