Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-12-01 / 48. szám

Heltai Gáspár irodalmi szolgálatáról Sikerült A XVI, századi irodalmunk felvirágzásának, a magyar nyelvű irodalom születés,nek kora. A reformáció az egjnáz és a társadalom megújíiasa mellett a nemzeti nyelvű Iro­dalomért is harcolt .......... Az an yák ajkáról, otthonukban, a gyerekektől az utcákon kell ellesni a szót, meg kell ügyel­ni az egyszerű emberek beszé­dét a piacon: így kell írni. Mert ebben az esetben a nép megérti az írásművet, rájön, hogy németül (tehát anya­nyelvén) beszélnek vele ...” (Luther) HELTAI GÁSPÁR ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA jelképes jelentőségű számunkra. Ab­ban a században, amikor a könyvnyomtatás elterjedt, és a társadalomban helyét ke­reső polgárság a reformációt elfogadta, Heltai Gáspár, szász plébános is a reformáció mel­le állt, és magyarul kezdett tanulni. Jellemző, hogy a né­metek által kezdeményezett reformáció német nyelven hirdetett tanait Heltai Gáspár úgy értelmezte, hogy derese- dó fejjel magyarul tanult! Ezért is jelképes jelentőségű számunkra Heltai Gáspár életműve; ezért is forradalmi jelentősségű a magyar iroda­lom történetében a reformá­ció! Legkiválóbb írástudóin­kat a latin nyelvű humaniz­mus magaszabta korlátain ez a mozgalom lendítette túl és hozta őket igazán közel a nép­hez; hiszen bármennyit és bármennyire a népről és a népért írt a latinul fogalma­zó humanista: a nép nem ér­tette meg! Megható Heltai, első fontos prózai művének előszava: „... Kérem ezokáért teke- gyelmedet, hogy tekegyelmed jónéven vegye; és ha szinte tiszta magyarsággal írva nin­csen, tekegyelmed megbocsás­sa; — mert jól tudja tekegyel­med, hogy nyelvem szerént szász vagyok és ezt a keveset tizenhat esztendeig tanul­tam ...” HELTAIGÁSPÁR ERDÉLY SZÁSZOK ÁLTAL LAKOTT TERÜLETÉN, Nagydisznódon (Heltau, — humanista szokás szerint innen a vezetékneve: Heltai) született, a XVI. szá­zad elején. Születésének pon­tos idejét nem ismerjük. A bécsi egyetemen tanult (:1505), majd Kisdisznód plé­bánosa lett. 1543-ban Witten- bergbe utazott. Hazatérése után a kolozsvári szász pro­testáns gyülekezet lelkipász­tora lett. Gyülekezete iránti hűsége Kolozsvárhoz kötötte élete végéig (1574 — most 400 esztendeje). Nagyon szerette Kolozsvárt. Krónikájában megjegyezte: „... ebben a vármegyében vagyon az jeles, híres és ne­ves város, Kolozsvár, mely énnekem, Heltai Gáspárnak másik hazám ...” így érthe­tő, hogy nem fogadta el a szintén tekintélyes brassói, kassai és besztercei gyüleke­zetek meghívását. AZ 1550-ES ÉVEKBEN ÁT­VETTE A VÁROSI NYOM­DA VEZETÉSÉT. Hofgreff Györggyel közösen nyomtatta A kolozsvári nyomdának a város címerét ábrázoló nyom­dászjegye ki műveit, könyveit. Kitűnő üzleti érzékkel fellendítette a nyomdát, amelyet halála után özvegye tovább vezetett. 45 müvet, ebből 22 magyar nyel­vű könyvet adott ki 20 év alatt. Heltai lutheránusból kálvi­nistává, majd unitáriussá lett. Mindez írásaiban is tükröző­dik. Élétének nincsenek kalan­dos mozzanatai, de annál gaz­dagabb belső — és a kor­szak haladó gondolkodású emberére jellemző — fordu­latokban. VALLÁSOS TÁRGYŰ KÖNYVEI: kátéi (1550, 1553), Vigasztaló Könyvecskét fordí­tott magyarra (1553), Legje­lentősebb, ide tartozp műve a majdnem teljes bibliafor­dítása (1551—1565), amelyet munkatársai közreműködésé­vel készített. A „Háló” című munkája (1570) vádirat a római kato­licizmus és az inkvizíció el­len. NEM EGYHÁZI TÁRGYÚ MÜVEIBEN a mértékletes, hasmos, tevékeny, a mások munkáját becsülő és azt se­gítő életfolytatást ábrázolja, és az ilyen életmód haszná­ról ad tanítást. „A részegség­nek és tobzódásnak veszedel­mes voltáról való dialógus” (:1552) című munkájában az esztelen pazarlás, költekezés ellen foglal állást, amely aka­dályozza a polgárság gazda­godását és a jobbágyparaszt­ság tönkretételét jelenti. Ezt a könyvét Kendi Antal Habs- burg-ellenes főúmak ajánlva, saját nyomdájában készítette el. Élete utolsó évéiben állítot­ta össze Magyar Krónikáját, amelyet özvegye jelentetett Egyháztörténeti naptár December Háromszáz éve, 1674. de­cemberében jelent meg Bécs- ben Oxenstierna Benedeknek. XI. Károly svéd király bécsi nagykövetének Emlékirata (Memorial) „a magyarországi és sziléziai szorongatott evan­gélikusok” ügyében. A Gyász­évtizedben Európa sok protes­táns országa igyekezett köz­benjárni a halálra, gályarab­ságra vagy várfogságra ítélt magyar protestáns prédikáto­rok és tanítók szabadulása ér­dekében. 6. Húsz évvel ezelőtt, 1954. december 6-án halt meg Nyír­egyházán Vietórisz József evangélikus gimnáziumi igaz­gató, költő és műfordító, a Tranoscius magyar fordítója. Tőle való többek között Ver­gilius Aeneis-ének és Georgi- con-jának első teljes magyar fordítása is (sz. 1868). 7. Ezerhatszáz évvel ezelőtt, 374. december 7-én szentelték ünnepélyesen Milánó püspö­kévé Ambrosius-t (333—397), az ókori egyház egyik legna­gyobb tanítóját és lelkipász­torát. 8. Háromszázhuszonöt éve, 1649. december 8-án halt meg Martin Rinckart német archi- tíiakónus és énekszerző (sz. 1586), a „Jer, dicsérjük Istent” kezdetű, egyik legismertebb énekünknek a szerzője. 10. Négyszázötven éve, 1524. december 10-én halt máglya- halált a németalföldi reformá­ció egyik vértanúja. Möller (Zutpheni) Henrik ágoston- rendi perjel, Antwerpen és Bréma környékének reformá­tora (sz. 1488). 10. Háromszázhuszonöt éve, 1649. december 10-én született Désen Pápai Páriz Ferenc or­vos, tudós és szótáríró (fNagy- enyeden 1716-ban). 13. Háromszázhetvenöt év­vel ezelőtt, 1599. december 13- án halt meg Réczés János csepregi esperes, hitvitázó, a helvét-ellenes irányzat egyik vezető evangélikus teológusa. 24. Harminc éve, 1944 kará­csony szentestéjén halt Sop­ronkőhidán vértanúhalált a magyar szabadságért Bajcsy- Zsilinszky Endre (sz. Szarva­son, 1886-ban). Börtönében r.em sokkal halála előtt Bár­dost Jenő evangélikus fogház­lelkész osztott neki úrvacsorát. 26. Ugyancsak 30 éve, 1944. karácsony másodnapján halt meg 47 éves korában a nagy kolozsvári evangélikus lelkész, esperes és nevelő, Járosi An­dor (sz. a Torontál megyei Ujsándorf alván, 1897-ben). 27. Hatvan évvel ezelőtt, 1914. december 27-én halt meg Budapesten a breznóbányai ev. szülőktől szármázó nagy ma­gyar tudós, néprajzkutató, po­lihisztor és politikus. Herman Ottó (sz. 1835). Hamvai 1965 óta a Miskolc-hámori temető­ben pihennek. r. T. meg (1575). Ebben a rendsze­rező munkájában számtalan, akkor ismert vagy feledésbe merült adatot, eseményt, epi­zódot örökített meg, közöttük több olyant, amely a nép aj­kán élt. Legértékesebb irodalmi műve a Száz fabula (:1566). Aiszóposz meséi képezik a gyűjtemény alapját, amelyet más szerzők és a saját gyűj­tésével kiegészített. A MAGYAR KRÖNIKA ja­varészt Bonfini latin nyelvű munkájának átdolgozása. Az átdolgozó itt regényírói fogá­sokkal kísérletezik. Gyakran nem a történelmi tények ér­deklik, hanem a motiváció: az hogy az emberi sorsok kö­vetkezetesen fejlődjenek illet­ve az író szándéka szerint ala­kuljanak (például István, László. Könyves Kálmán, Má­tyás, stb.) A Magyar Krónika tehát fontos kísérlet a ma­gvar szépprózai elbeszélés ki­alakítására. AZ ÁLLATMESE nasvon régi, több ezer éves műfaj. Állatokról szól, de embereket bírál és leleplez. Az állatme­séknek megvolt a maguk „kulcsg”. így például az oroszlán az uralkodót, a far­kas a feudális nagvurat. az uralkodóosztály kegyetlen Túrmesei Erssébet: Felhők felett, felhők alatt Eszkimószín a Tragédiában? Végtelen hómezők? Vakító jéghegyek? És már eszkimókunyhók sincsenek, csak ez a tündöklő fehérség? A lüktető, szép élet hova lett? Boldogan elmosolyodom: bárányfelhők ezek a hómezők, s ötezer-méter magasan repülünk a fehér felhők felett. De néha egy-egv hasadékon át látom lent az édes hazát. Odalenn lüktet az élet: aratnak, szüretelnek, takarnak, otthont, iskolát, utat építenek, újítanak, szépítenek, nevelnek és tanítanak, ápolnak és gyógyítanak, követ törnek és szenet fejtenek, tervek, számok fölé hajolnak. Odalenn épül a holnap, amíg mi széliünk a felhők felett. Fenn tiszta, szűzi hómezők, fehérek. Várj, szép hazám odalenn! Visszatérek, ahogy méh kaptárába: édes mézzel. Mert visszahívsz, értemüzensz, idézel. S tovább szolgálhatok, építhetek ... Most a magasból néz rád gyermeked. Idefenn jéghegyek vakítanak. sok új meg új, fénylő felhőalak De ebben a tiszta magasban is rád gondolok. Szeretlek. Megáldalak. D. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK-ELNÖK NYILATKOZATÁT Sikerült. Ezt az egyetlen szót nem elbizakodottan, öntelten ejtjük ki, inkább fáradtan. Mégis az elégedettség hangján. Mű­vész állhat így a befejezett vászna vagy szobra előtt, mert al­kotása kifejezi lelkének tartalmát. Sikerült a rosszra fordult őszi idő ellenére megmenteni egy év fáradságának, munkájának gyümölcsét és sikerült — ha késve is — földbe szórni a magot, jövő évi kenyerünk zálogát. Nos, itt a verejték szagú „siker” szónál meg kell azonban áll­nunk egy pillanatra. Ugyanis ez nem magától sikerült. Nem úgy térhettünk megérdemelt pihenésre, mint az a gép, amely teljesítőképességével legyártotta a megfelelő számú darabot, vagy megtette az előírt kilométereket, aztán szervizre térhe­tett. E siker mögött emberek erőfeszítése és egy egész ország összefogása kígyózott. E siker küzdelmet, harcot jelentett. Da­colást az ólomszürke fellegekkel borított ég, hideg eső és ten­gelyakasztó sár ellen. Harcot, melyet lilára dermedt diákke­zek. szokatlan hajlongások. nyújtózó derekak végeztek gyü­mölcsért, szőlőért, cukorrépáért. Harcot, melyet a küzdelem he­vében feladott, sárba ragadt gépek helyett izmok, karok, dere­kak és lábak végeztek. IGEN, MERT ORSZÁGOS ÜGY LETT: megmenteni termé­sünket. S az országos ügyben kiskatonák, gyári munkások, ta­nulók sorakoztak a parasztok oldalára. Soha nem látott és ta­pasztalt arányokban. Soha át nem élt lelkesedéssel. Mi itt a városokban térképre tűzdeltük — mint igazi háborúk idején — tele izgalommal a győztes csaták zászlócskáit. Bács-Kiskun, Szolnok, Nyírség, Zala. Baranya és a többiek jelezték a dia­dalt s képeken szemléltük ázott hajú, sáros gyermekeinket. S vártuk haza őket fürdővel, meleg teával, jó szóval: „hősök voltatok”, ES GONDOLATOK VIHARZOTTAK LELKŰNKBEN. Ez az „őszi csata” valahogy a „legigazibb csatára” utalt. Arra. amely­ben nem a bosszú, a gyilkos harag, a gyűlölet volt a tölténytá­rakban, hanem a másokért, a közösségért egy nemzet kenye­réért, a termésért lendültek harcba a százezrek. Itt nem élet­oltásról, hanem a jövő életek ellátottságáért folyt a küzdelem. Micsoda erkölcsi erő volt ebben a csatában! Milyen erkölcsi magasrendűségről tanúskodtak az elmúlt hetek! És milyen ma­gaslaton állt az a társadalom, amely nemzeti üggyé tudta ten­ni a mindennapi kenyér megmentésének kérdését! S milyen er­kölcsi erőket tudott felszabadítani, hogy egyetlen hívó szóra százezrek jelentkeztek munkára! Ezen érdemes elgondolkodni! Mert tudnunk kell, hogy a támadás ugyanakkor sokoldalú volt. Nemcsak az emberemlékezet óta nem tapasztalt kedvezőt­len időjárás, de folyók áradása, árvizek és belvizek egyszerre zúdultak ránk. Hol mentsünk először, hol van nagyobb erőbe- vetésre szükség? Hajlékok kerültek veszélybe, emberi életek, jószágok, vagyonok és a termés. És ebben a sokoldalú táma­dásban álltak helyt a százezrek. Azok a hetek, amelyek hála Istennek mögöttünk vannak, megcsillogtattak valamit a szocia­lista társadalom, a közösségi felelősség magasabbrendűségéből. Az „őszi csaták” és győzelmek különös fejezetét képezik nem­zeti történetünknek. A TERMÉST TEHÁT A SZORGOS KEZEK MUNKÁJA NYOMÁN MEGMENTETTÜK. A „hegy leve” hordókban forr, a cukorrépa gyárak udvarán púposodik, a gyümölcs tárolókban várja az elosztást. De vissza volt a másik kérdés. Hogyan to­vább? Mi lesz a jövő évvel? A talaj előkészítése, az őszi .vetés hogyan rendeződik? Ez legalább olyan nagy horderejű kér­désnek látszott, mint amaz. A kérdés bonyolódott azzal, hogy ezt már nem lehetett diák-, és katonakezekkel megoldani. Itt az időjárás, a közös gazdálkodások gépei és a szakemberek hármas összetevőjétől vártuk a sikert. Legalább ilyen izgatottan vártuk e téren is a híreket. S a természet figyelmes volt. A bágyadt, késő novemberi nap, s az őszi szellő szikkasztotta a vizes mezőket s ekét lehetett a zsíros földnek szegezni. A megyék ranglistára kerültek, itt is, ott is befejezték a vetést. Tehát ez is sikerült! A sok nehézség elle­nére! A pihenés csak ezután jöhetett, kenyerünk emberi számí­tás szerint biztosított a jövő évben. MINDEZT EGY VÁROSI EMBER ÍRJA. Miközben hónapo­kon át figyeltem városi embertársaimat s cserélgettük gondo­latainkat. Voltak, akik úgy szorítottak, mint egy jelentős mér­kőzésen. Voltak, akik vállukat rándították: mi közünk hozzá. Cinikus nemtörődömséggel jelentették ki, máskor is volt rossz idő, s nem csináltunk ekkora ügyet belőle. Ismét mások új­sághírek mögött keresték gyermeküket, s lelkesen lobogtatták a lapokat: sikerült gyermekeinknek. Nem is hittük volna. A két nézet, kétfajta ítélet mögött kétfajta lelkűiét húzódik meg. Szóljunk néhány szót ezekről a lelkületekről. Az egyik az ún. kispolgári lelkűiét. Közönyös, közömbös, cinikus, önző lelkűiét ez. Meghúzódik a gondolkodásmódja a sötétben. Áská­lódik, rombol, ö nem törődik a nagy, emberfeletti erőfeszítés­sel, a közös üggyel, a közös bajjal, gonddal. Neki egyetlen problémája van: fizetése, megélhetése, kenyere, holnapja biz­tosított legyen. De kisujját sem mozdítja érte. Szíve hideg, gon­dolatvilága üres, amikor pedig lángolni kellene. Az ország ügye, az ország kérdése, mint Makó Jeruzsálemtől, távol esik tőle. De ezt a véleményét nem rejti véka alá. Terjeszti: te se törődj vele. Ne érdekeljen a közös ügy. Törődj csak a magadé­val. Ha az őszi munkák nem sikerülnek, abból csak az állam­nak származik kára, stb. Nos, ugye találkoztunk ilyen, s ha­sonló véleménnyel. Vele szembén áll a közösségért felelős, a szocialista erköl­csöt képviselő lelkűiét. Az a felfogás, amely a közösség csapá­sait saját csapásnak érzi. Ha kiönt a Bodrog, vagy a Zagyva, úgy érzi, hogy hivatalában, gyárában, otthonában gázol térdig a szennyes áradatban. Olyan intenzíven érzi át a közösség dol­gait, hogy az szinte fáj. Mi azért küldtük gyermekeinket a sárba, a jeges esőbe, a mezökre, a gyümölcsösökbe, mert a kö­zös gond, a közös felelősség érzése vett erőt rajtunk. És ezért vártuk lélekzetvisszafojtva a híreket: sikerül-e a nagy közös vállalkozás. A KERESZTYÉN EMBER külön is ez utóbbi típusba kell, hogy tartozzék. És én tudom, hogy sok imádság hangzott el a termés betakarításának sikeréért. A mindennapi kenyérért és azokért, akik begyűjtőitek, akik szántottak, vetettek. Nem, nem tudtunk önző módon, nem törődve a kérdéssel elmenni az ország erőfeszítése mellett. Ezért többek között éppen ezért kétszer is foglalkoztunk pl. lapunkban ezzel a kérdéssel. És hisszük, hogy híveink is átérezték a kérdés súlyosságát és most közösen adunk hálát Istennek, hogy megsegítette ezt a mun­kát is. Erőnket, hűségünket próbára tette, de a „sikert” ő ál­dotta meg. Minden terített asztal, minden falat kenyér a közös fáradozást kísérő áldásának jele. Dr. Rcdey Pál Megltívó RESTAURÁLJÁK A BERLINI DÓMOT Az NDK fővárosában, a Marx — Engels téren áll az 1905-ben befejezett dóm, amely a berlini harcok idején, a második világháború végén a bombatámadások következ­tében súlyosan megsérült, és napjainkig csak részben hasz­nálható. Az NDK állami szer­vei és az evangélikus egyhá­zak szövetsége most közös ter­vet fogadott el a templom fel­újítására. A munkálatok kö­rülbelül 1980-ig tartanak. A Déli Evangélikus Egyházkerület 1974. december 6-án, pén­teken délelőtt fél 11 órai kezdettel Budapesten, az Országos Evangélikus Egyház Székhazának dísztermében (Budapest VIII., Üllői út 24.) tartja rendes közgyűlését. amelyre az E. T. II. te. 85. tj-ában megjelölt alkotó tagjait, vala­mint a közgyűlés iránt érdeklődőket meghívjuk. Budapest, 1974. november 21. Szent-Irány Ödön s. k. ■ D. Káldy Zoltán s. k. i egyházkerület! felügyelő püspök fáradozásokat. De világviszonylatban Is je­lentős az a szerep, amelyet az NDK sajátos adottságaival a szocialista államok közösségé­ben, de általában a világpoli­tika síkján az emberiség béké­je és előrehaladása érdekébe betölt — hangsúlyozza nyilat­kozatában püspök-elnökünk. Az NDK-ban élő evangéli­kus egyházak számára a szo­cialista Németország létrejötte és politikai törekvései komoly feladatokat jelentettek. De számarányukat tekintve Is je­lentősen segíthetik elő Európa népeinek a közeledését a béke és biztonság érdekében. Ebben a tekintetben hasznosnak bi­zonyultak az egyházaink kap- J csolatai és a közös tevékenység az egyházi világszervezetek­ben — köztük a Keresztyén Bé­kekonferencia munkájában. — válaszolta többek között D. Káldy püspök a Standpunkt- nak adott nyilatkozatában. Közli a Standpunkt című né­met egyházi folyóirat októberi száma. A lap az NDK fennállá­sának 25 éves jubileuma al­kalmával körkérdéssel fordult neves egyházi személyekhez, véleményüket kérve az NDK- ról és az NDK-ban élő evan­gélikus egyházakról. Káldy püspök személyes él­mények alapján szólt azokról a keserű tapasztalatokról, ame­lyet népünk Európa más né­peivel együtt szereztek a fa­sizmus ideje alatt a Harmadik Birodalomról. Ennek a hátte­rében fokozott mértékben tud­juk értékelni az első német békeállam létrejöttét és azo­kat a kapcsolatokat, amelyek a szocializmust építő két nép és állam között kialakultak. A püspök ezután európai összefüggésekben értékeli az az NDK béketörekvéseit, ame­lyek jelentős mértékben segí­tik az európai népek békéje és biztonsága érdekében kifejtett tagját jelképezi stb. Az író ezekben a mesékben mindig az elnyomottak pártján áll. Ez a jelképrendszer francia, német, angol, magyar mesék­ben ugyanaz. Mindez nem utólagos belemagyarázás: ol­vassuk csak el a minden ál­latmese után következő értel­mezést. MI AZ IDŐT ÁLLÓ Hel- tai Gáspár irodalmi működé­sében? ízes, népi hangvételre valló, élvezetes stílusa, csípős humora, amellyel a legismer­tebb anekdotákat is olyan frissen tudja előadni, hogy azok ma is elevenek; pompás emberábrázoló-készsége és modern regényírói fantáziája. Még a históriai adatokat is regénnyé alakítja, és ezzel ál­talános európai igényt elégít ki már a saját korában, Bor­nemisza Péter mellett első­ként a magyar irodalomban. Heltai Gáspár tehát nem­csak a reformációt; szolgálta, hanem stílusával, saját szol­gálatával tartalmilag-formai- lap egyaránt jelentős szolgá­latot tett az irodalomnak és a társadalomtudománynak is. Működésével egyházakat, embereket, népeket kapcsolt össze, és mutatta az utat — jelenünk felé! Barcza Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents