Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-11-17 / 46. szám

Orgonaszentelés Miskolcon Hozzászólás a „Jólét és kísértések” című cikkhez „Dicsérjétek az Urat... di­csérjétek Öt kürt zengésé­vel ... hárfán és citerán, di­csérjétek Öt dobbal.. hege­dűkkel és fuvolán... hangos cimbalommal, dicsérjétek Öt harsogó cimbalommal”. (150. Zsoltár) Ezek az igék hívhatták egy­kor életre az orgonát, a csodá­latos zeneszerszámot, mely egymaga képes minden hang­szer nyelvén dicsérni az Urat. A MISKOLCI BELVÁROSI GYÜLEKEZET ORGONÁJA 1845-ben épült. Felújításának szükségessége már 1942-ben Szerepel a jegyzőkönyvekben. Az akkori háborús nemzedék nem merte vállalni a terheket, a javítás gondjai szerencsésebb időkre vártak. Ennek a vára­kozásnak tett eleget a mai gyülekezet. A hangszerek királya azon­ban igényes jószág. AZ egysze­rű reparálás költsége is száz­ezres — nem köznapi — ma­gasságokról indul. Mégis, mi­kor 1913 augusztusában meg­kezdődtek a tárgyalások trajler Gábor orgonaművész, -tervező, Szebik Imre lelkész és a gyülekezet elöljárói kö­zött, a szíveket mintha az ősi „orgonateremtő” zsoltár paran­csa igazgatta volna, a tervek szinte maguktól fordultak a nagyobb feladat, a bővítés, a fejlesztés irányába ..., hogy még több hang, még több szín dicsérje az Urat. A SZENTELÉS NAPJÁNAK ÜNNEPI RENDJÉN, a tiszta templomon s az örömöt sugár­zó arcokon már semmi nem tükröződik abból a küzdelem­ből, mu-mka adta felfordulás­ból, a megtorpanások és erő­feszítések harcából, ami a köz­ben eltelt 13 hónapot jellemez­te. Azt a több mint egy eszten­dőt, míg 706 öreg síp mellé 706 új fiatal síptorok sorakozott fel, a 13 regiszteres ódon hang­szer 22 regiszteres modernné tágult, s a régi játékasztal he­lyét három manuálos sokolda­lú új foglalta el. A múlt gondjait már csak az öröm szűrőjén átjutó foszlá­nyok idézik. Trajtler Gábor mondja: „Nehézségeink voltak a tervezésnél. Ügy kellett meg­oldani az orgona bővítését, hogy a ihűent.lék zeneszekrény­hez nem nyúlhattunk. Az or­gona ugyanis a klasszicista Stílusú templom formáit köve­ti. Harmonikus egységet alkot a belső templomtérrel és a szemközti oltárral... A ma már egyszerűnek tűnő megol­dás — az új sípsorok nagyré- sze a régi játékasztalba épült bele-, rengeteg fejtörést, tech­nikai problémát jelentett”. Két név kerül újra meg újra elő. Szeidl Jánosnak, a Fővá­rosi Orgonaüzem vezetőjének a És akkor megmutatta, kitár­ta magát a megújított és meg- gazdagított orgona teljes szép­ségében. Bach g-moll fantázia hangjain át dicsérte Istent. A miskolci orgona új játszóasztala neve, aki az olykor lehetetlen­nek látszó terveket is meg tud­ta valósítani, Mészáros Károly technikus neve, aki „sohasem elégedett meg félsikerrel, min­den sípra kétszeres idegmun­kát, maximális erőfeszítést ál­dozott”. AZ ÖRÖMRE, IMÁDSÁG­RA, AZ IGEHIRDETÉS MEG­BECSÜLÉSÉRE intő prédiká­ció után a többszáz lelkes gyü­lekezet visszafojtott lélegzet­tel hallgatta a liturgia veretes szavait: „Az Úrnak szentelt legyen ez az orgona ... Áldott legyen mindenki, aki megszó­laltatja az Ür szolgálatában, és áldott legyen a gyülekezet, amely megérti hangját, hogy Isten kegyelmének gazdagsá­gát magasztalja nemzedékről nemzedékre.” Ügy ahogy meg van írva — dicsérte kürt zengésével, hár­fán és citerán, hegedűkkel és fuvolán... új hangokkal, cso­dálatosan szép új zengések­kel ..., amint méltó dicsérni az egyedüli Urat. ISTENTISZTELET UTÁN A GYÜLEKEZET KÁNTORÁT keresem, mondja elemit érez. Imolái Zoltán a Zeneoktatók Munkaközösségének igazgató­ja két szóval felel: „boldog­ság ... felelősség”. Körülálljuk az új orgonát, a kerület püspöke és felesége, Pásztor Pál esperes, presbite­rek és vendégek s figyeljük a gyülekezet kántorának és lel­készének párbeszédét, „Az or­gonista úgy készül az énekek­re, mint a lelkész a prédikáci­óra: átéléssel, lelkesedéssel, alázattal”. DÉLUTÁN ÖT ÓRÁRA is­mét megtelnek a padok. Né­zem az egyre érkezőket, szeret­nék valakit megszólítani Sze­retném tudni mit gondolnak most míg hallgatják a nagy­szerű D moll toccatát, a száz­színű Partitát, hallgatják or­gonájukat, amelyért örömmel vállalták az anyagi áldozatot? A zeneszót hirtelen beszéd hangjai váltják fel és megka­pom a választ. Belicza András presbiter köszönti versében az ünneplő gyülekezetei. Az orgona fenn, ma élő ma­gyar szerzők modern korálelő- játékait játsza. És most már minden azt zúgja körülöttem, amire a gyülekezet presbitere verses köszöntésében mutatott: megújulni, újat zengeni. Az egész nap minden mozzanata ebbe a két szóba sűrűsödik és tisztul. Mint valami hatalmas finá léban egyszerre hallom az ú tiszta regiszterek zengését amelyet a ma egyházának kel lett megszólaltatnia — s amel: olyan meggyőzően hangzót fel Szebik Imre esti igehirde tésében, mikor a krisztusi lel kületről, az igaz emberségrő beszélt. Pintérné Nagy Erzsébe Dr. Vető Lajos köszöntése Mint azt már lapunkban közöltük, D, dr. Vető Bajos ny. püs­pök október 17-én töltötte be 70. évét. Ebből az alkalomból a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Elnöksége október 22-én a Margitszigeti Nagyszálló különtermében ünnepi vacso­rát adott Vető Lajos tiszteletére. A vacsorán az Országos Egy­ház nevében D. Káldy Zoltán püspök-elnök köszöntötte az ün­nepeltet és méltatta azt a szolgálatot, amelyet egyházunkban elvégzett. Az ünnepi alkalmon résztvett Balló István, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese és Madai András főosztály­vezető-helyettes. Balló István elnökhelyettes üdvözölte dr. Vető Lajost és értékelte azt a jó szolgálatot, amit a püspök az állam és egyház jó viszonyának kialakításában és a társadalomban elvégzett. Szimonidesz Lajos emlékére KILENCVEN ÉVE született Szimonidesz Lajos, nyugalmazott tábori püspök, vezérőrnagy, a történettudományok kandidátusa. Születésének november 4-i évfordulója alkalmából kegyeletes megemlékezés volt a Farkasréti temetőben, ahol a katonazene­kar által játszott gyászlnduló mellett a Honvédelmi Miniszté­rium nevében két tábornok koszorúzta meg sírját, egyházunk koszorúját pedig D. Káldy Zoltán püspök-elnök helyezte el D. dr. Ottlyk Ernő püspök és dr. Karner Ágoston főtitkár kíséreté­ben. Ki VOLT Szimonidesz Lajos? 1884-ben született. Ősei között gályarab is volt, ezért sokat foglalkozott történelmileg is az ellenreformációval s azon belül a gályarabok történetével. Kocsi Csergő Bálint gályarabokról írt művét „Magyar vértanúk nyomában” címmel fordította le és jelentette meg. A NAGYBÖRZSÖNYI hívek körében mindig él egykori lel­készük emléke, hiszen 1909-től 13 éven át volt a gyülekezet lel­kipásztora. A tanácsköztársaság idején, 1919-ben, nagybörzsö­nyi direktóriumi elnök lett és részt vett a földosztásban. Faluja számára szövetkezetei is alakított. Az ellenforradalom felülke- rekedése idején haladó magatartásáért eljárást indítottak elle­ne, majd 1922-ben megfosztották nagybörzsönyi lelkészí állásá­tól. HALADÓ GONDOLKODÁSÁRÓL a Horthy-rendszerben is tanúságot tett, s ezért elnyomást és üldözést kellett szenvednie. Előttem van a hírhedt Töreky tanácselnök aláírásával a fotó­kópiája annak az idézésnek, amely Szimonidesz Lajos vádlottat bűnügyben állítja bíróság elé. Egy másik fotókópia arról szól, hogy a „budapesti királyi ítélőtábla Szimonidesz Lajos és Jó­zsef Attila vádlottakat kettőszáz pengő pénzbüntetésre ítéli, mert a Sallai—Fürst perrel kapcsolatban röpiratot adtak ki, ha­lálbüntetésük eileni tiltakozásul. „JÉZUS KRISZTUS A HARMADIK BIRODALOMBAN” címmel 1937-ben antifasiszta könyve jelent meg, amelyben tá­madta Hitler ideológusának, Rosenbergnek, a német faji vallás­ról írt elméletét. A fasiszták zsidótlanítás címén akarták bom­lasztani a keresztyénséget. Szimonidesz határozottan utasította el a keresztyénség fasiszta meghamisításának jelszavát: „Egy vezér, egy birodalom, egy nép, egy egyház”. TÁBORI PÜSPÖK lett a felszabadulást követő években. Dr. Vető Lajos püspök végezte el Szimonidesz püspökké avatását. A tábori püspök, vezérőrnagyi, tábornoki rangban szolgált. Pré­dikációit az akkori protestáns helyőrségi templomban tartotta, a Vas utcában. Közben a hadtörténeti múzeumban és levéltárban végzett értékes kutatásokat. A nyugalom éveiben is szorgal­masan folytatta tudományos munkáját, 1965-ben bekövetkezett haláláig. Sajátos harcos egyéniség volt, aki haladó magatartásáért bát­ran vállalta a szenvedést is. Következetes kiállásával és gaz­dag tudományos munkásságával kiérdemelte mind államunk, mind egyházunk megbécsülését. D. dr. Ottlyk Ernő Túrmezei Erzsébet: KÓRHÁZI NAPLÓ Indulás, IX. 16. Imádságok kísérnek, angyalszárnyak. Megyek át szeptemberi fényeken ütemére egy ősi. szent zsoltárnak: „Erősségem az Űr és énekem.” Kórház, IX. 17. Külön világ: hajszában csendre intő. Benne betegek százai, s a láthatatlan, hatalmas Segítő fehérköpenyes munkatársai. 147-es, IX. 18. Egyhamar egycsaláddá változunk. Közös reménység, közös fájdalom. Könnyebb teher, mit együtt hordozunk. Jószóra-tettre ezer alkalom. Látogatók, IX. 19. Igen, a látogatók, levelek. Meleg tekintetek és biztatások, drága igék ... Kincset kincsre leiék. Aranyat fejtek, mind mélyebbre ások. Bizalom, IX. 19. Gond, aggódás árnyéka mért kísérne? Rádhagyom nagy kincsét szemem fényéhek Istenem és orvosom kezére. \ Bízom. Nem félek. Műtét, IX. 20. Aludtam, és csoda történt velem. Míg aludtam — mély hálát érezek — elvégezték vakuló szememen, munkájukat áldott, könnyű kezek. Alagút, IX. 21. Mély alagútbán, de csak két napig. Tudom, a fény felé vezet. Sötétjét szent sugarak átszövik, s körülölel benne a szeretet. Szombat reggel, IX. 22. Leoldják a kötést. Nagy pillanat! Orvosomat látom derengő fényben. Így nézhetett a Jerikói vak Jézus arcába valamikor régen. ** Hálavasárnap, IX. 23. Sugaras, boldog, ragyogó vasárnap! Megint testvérszemekbe néz szemem. Szívemből hála énekei szállnak: Halleluja! Örüljetek velem! Az Evangélikus Élet múlt heti számában új sorozatot in­dítottunk el: Nemcsak ma­gunknak élünk — összefoglaló címmel a szociáleíika tárgy­köréből. Valóban úgy vagyunk az élet jelenségeivel, mint ahogyan mondani szoktuk: a téma az utcán hever, csak fel kell venni. És az Evangélikus Élet mindig igyekezett , minél többet, minél gyorsabban „fel­venni” a világ jelenségeiből, legyenek azok akár előbbre- vivők, akár visszahúzók. örömmel olvastam dr. Ha­fenscher Károly „Jólét és kí­sértések” című cikkét, ame­lyet egyben a sorozat induló cikkének mondhatunk. Dr. Hafenscher Károly a többi cikkéhez hasonlóan az egyes jelenségekben meghúzódó er­kölcsi alapállást kutatja, s eközben mutat rá a keresz­tyén erkölcs „alapjára”, Jézus Krisztusra. Ezért e kérdés ala­pos vizsgálatával néhány gon­dolatot szeretnék e rövid cik­ken keresztül továbbvinni. Az első tétel, amire itt hi­vatkozni szeretnék, dr. Ha­fenscher Károly megfogalma­zásában így szól í „... nálunk adva vannak a »jó társadalmi alapok”. Valóban, a mi társadalmunk olyan alapot épített és foga­dott el, amely ■ gyökereiben meghatározója az élet jelen­ségeinek, az anyagi és szelle­mi életnek, a kultúrának és a művészetnek, s ezen belül az új erkölcsi normáknak is. Ez az alap pedig nem más, mint a társadalmi viszonyok. S ez, mint a termelési viszonyok összessége, anyagi természetű. Ez azt jelenti, hogy az anyagi valóság meghatározza egész társadalmi életünket. Leegy­szerűsítve ezt a kérdést, arról van itt szó, hogy a mi társa­dalmunk már alapjaiban célul tűzte ki a jólétet. Az egész társadalom jólétét, személy­válogatás nélkül. A közösség gazdasági, anyagi fejlődésével együtt jár az egyes ember „gazdagodása”, természetesen a közösség jólétével összhang­ban. Amikor a cikkben azt olvassuk, hogy „mi is (ti. evangélikus keresztyének) megbecsüljük” az új lakáso­kat. modern közlekedési esz­közöket, stb., akkor vigyáz-/ nunk kell arra. hogy a körü­löttünk levő „iólét” munkálá- sát ne kívülről nézzük, csak „megbecsüljük”, hanem gon­dolnunk kell mindig arra is, hogy nekünk is alakítanunk kell azt, hogy ne csak élve­zői. hanem termelői is le­gyünk a közös jólétnek. Én, mint evangélikus ke­resztyén, Jézus Krisztus ural­ma alatt, de éppen az Ö szol­gáló küldetésével, példát mu­tató szeretetével, élek benne a társadalomban, dolgozom abban, s ezzel „munkálom” az egész társadalom jólétét, s ebből a jólétből én is része­sülök. Még mindig megkísért bennünket az „Én” bűne, s nem tanultuk meg eléggé Urunktól, hogy közösségben, társadalomban élünk. Olyaíi társadalomban, amely minden ember jólétén fáradozik. S az „enyém” csak annyi lehet, amennyit akár testi, akár szellemi vagy lelki vonatko­zásban „adtam” a közösség­nek. Többet kívánni, többet elvenni a köz „asztaláról", nincs erkölcsi alapunk! A másik tétel, amelyet df. Hafenscher Károly így fo­galmaz meg — véleményem szerint nagyon helyesen J— így hangzik: „az egyének bol­dogulása csak a társadalom­mal együtt, annak mindenkori mértéke szerint és javára és nem önző, egyéni célra való­sulhat meg.” Amikor ezt a té­telt kimondjuk, akkor egy lé­legzetvételre azt is ki kell mondanunk, hogy mi evangé­likus keresztyének is magunk­ban hordozzuk azokat az önző magatartási formákat, ame­lyek az egyéni érdeket helye­zik a közösségi érdekek elé. Az ilyen magatartás pedig nem azonos a keresztyén erkölcs szabta kívánalmakkal! Mert az önző ember a közösségi jólétet a saját malmára akar­ja hajtani. Ez pedig nem krisztusi útmutatásból fa­kadó magatartás. Nem azért élnek közöttünk önző embe­rek, mert jólét van, hanem mert az ember tudatában még nagyon ragaszkodik, az évszá­zadok alatt vérébe ivódott, s így vérévé is vált magántu­lajdon „szentségéhez”. Az önző embert ismerjük. Erkölcsi normáit maga ala­kítja, saját „képére”. Az önző ember lehet vallásos, de nem lehet a szolgáló Krisztus kö­vetője. Ott ülhet a templom­ban, de ez még nem jelent semmit. Az ilyen „keresztyén” nem Jézus Krisztus evangé­liumából meríti magatartásá­nak erkölcsi alapjait és törvé­nyeit Mert Jézus Krisztus erkölcsi normája a szeretet, amely a közösség javára és javáért — ami ebben az ösz- szefüggésben a jólétet jelenti —, fáradozik. Hazánkban a jólét napról napra emelkedik, s mindnyá­jan részesedünk belőle. Jó lenfte elmondanunk, hogy az ezzel járó kísértésektől már megszabadított bennünket Urunk. De ezt ma még nem tudjuk elmondani. Így tehát tovább kell munkálkodnunk a közösség anyagi felemelke­désén, s nekünk keresztyének­nek nagyon oda kell figyel­nünk Megváltónk szavára, aki az evangélium és törvénye erejével megtanít bennünket a közösségben élni, keresztyén módra, az ő erkölcsi normái­val. *í* Kemény Gábor 1898-1974 Október 25-én délelőtt Baján gyülekezett össze a Bács-Kis- kun Egyházmegye valamennyi lelkésze, hogy búcsút vegyen szénporától Kemény Gábortól, aki 52 évig szolgált haláláig aktívan és ebből az időből 47 évet a bajai gyülekezetben. A ravatalnál Hemády Nándor apostagi lelkész hirdette a vi­gasztalás evangéliumát Jn 12,26 alapján. Szólt a Diako- noszról, akinek követői van­nak, s akik közé Kemény Gá­bor is tartozott. Pontos, lelkiis­meretes, igényes volt a szolgá­latában. Családját, gyülekeze­tét és városát egyaránt szerette és sokan vannak már nagyszü­lők sorában, akiket még gyer­mekkorban tanított. A soltvad- kerti lelkészi házból indult el. Aszódon járt gimnáziumba, az első világháború után Bu­dapesten az egyesített Teoló­giai Akadémián végezte teoló­giai tanulmányait és 1922-ben szentelték lelkésszé. Rövid ide­ig édesapja mellett volt segéd­lelkész, majd Rákospalotán hitoktató. Négy éven át Gyú- lán lelkészkedett és szervezte a missziói gyülekezetei. 1927- ben iktatták be Bajára és azóta megszakítás nélkül ezért a gyülekezetért élt. A város „rangjának” változásával vál­tozott a gyülekezet is. Hol sza­porodott, hol meg fogyott, de ő mindvégig megmaradt közöt­tük a Diakonosz követének. Rövid ideig a régi Pest me­gyei Alsó Egyházmegye espe­rese is volt 1947—43-han. Sze­rénysége, alázata arra vezette, hogy itt maradjon a Duna melletti kis gyülekezetben, nem vágyódott más után. Tisz­telték és szerették a városban, sírjánál felekezeti különbség nélkül nagyon sokan jelentek meg. A síri szertartást Sárkány Tibor hartai lelkész végezte, a gyülekezet nevében dr. Rajnái Károly szólt, az egyházmegye részéről Tóth-Szöllős Mihály esperes köszönte meg Istennek és a távozó szolgájának a pásztort és szolgálatát. —s —y AZ OROSZLÁNYI GYÜLEKEZET ÉNEK ÉS ZENEKARA november 17-én, vasáimap délután 3 órakor az oroszlá­nyi templomban előadja Händel: MESSIAS című oratóriumát a Halleu- jától a mű végéig. Közreműködnek: Mohácsi Judit (szoprán), dr. Nagy Ervinné (alt), Méhész László (tenor), Mezőfi Tibor (basszus) és Beharka Pál (orgona) Vezényel: Nagy Dániel Igét hirdet: DR. NAGY ISTVÁN esperes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents