Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-11-17 / 46. szám
XXXIX. ÉVFOLYAM 46. SZÄM 1974. november 17. Ára: 2.— torint Találkozás a frikaiakkal A Keresztyén Békekonferencia Munkabizottságának ülése Madagaszkárban A személyes látogatás közelebb hozza ezt a távoli, furcsa országot, amelynek kultúrája, építészete, szokásvilága közelebb áll a maláj, távol-keleti kultúrához, mint az afrikaihoz. A ke- resztyénség alig két évszázaddal ezelőtt terjedt el a szigeten, de a lakosság 30%-a ma is az ősi pogány vallás tagja. A keresztyén egyházak közül a katolikus, református, evangélikus és anglikán egyház a legerősebb. A konferencia folyamán többször is alkalmunk volt személyesen meggyőződni a madagasz- kári keresztyének egyházszeretetéről és áldozatkészségéről. Minden gyülekezetben nagy örömmel fogadtak bennünket és hálával emlékeztek meg a KBK fáradozásairól, amelyeket a mozgalom már évek óta kifejt az afrikai népek sorsának megjavítása érdekében. EZÉRT IS ELŐZTE MEG NAGY VÁRAKOZÁS a Munkabizottságnak első afrikai ülését, amelyre 1974. szeptember 29.— október 3-ig került sor Madagaszkárban. A meghívott vendégekkel kibővített ülésen 25 ország 73 küldötte vett részt. Felejthetetlen élmény marad mindannyiunk számára az a hatalmas keresztyén tömeggyűlés, amelyet Tananarivében, az ország fővárosában rendeztek a konferencia megnyitása alkalmából. A tömeggyűlést egy szabadtéri színházban tartották, ahol közel 8000 ember énekelt és imádkozott együtt. A konferencia résztvevőit dr. R. Andriamanjato lelkész, a KBK alelnöke köszöntötte, aki egyben Madagaszkár fővárosának köztiszteletben álló polgármestere. A madagaszkári államfő köszöntését a kormány munkaügyi minisztere tolmácsolta, dr. H. Hellstem, a KBK svájci alelnöke pedig a mozgalom munkáját és célkitűzéseit ismertette. A KONFERENCIÁRA TANANARIVE egyik külső kerületének egyházi konferenciai telepén került sor. Az ülés fő témájáról „Fejlődés, béke, evangélium — a keresztyének feladatai” Rat- simandrova madagaszkári belügyminiszter tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást. Előadásában rámutatott a külfödi és a helyi kultúra drámai Összeütközésére, amely Madagaszkár elmúlt két évszázados történelmét végigkísérte. 1972-ben népi felkelés megdöntötte a francia neokolonialistákat kiszolgáló társadalmi rendszert. Az új kormány a gazdasági függetlenség és az el nem kötelezettség politikáját kívánja folytatni és jó kapcsolatok kiépítésére törekszik minden országgal. A KBK igen megnövekedett aktivitását tükrözi a konferencia napirendje. A Munkabizottság több mint 40 konferenciáról és gyűlésről hallgatott meg beszámolót, amelyeket a KBK az utóbbi hat hónap alatt rendezett, vagy amelyeken a KBK képviseltette magát. A MUNKABIZOTTSÁG KONKRÉT TERVEKET dolgozott ki a közeljövőben sorra kerülő mintegy 45 KBK-akció végrehajtására. Az, idei tervek közül kiemelkedik a KBK antirassziz- mus bizottságának novemberi tanzániai ülése, a Nemzetközi Titkárság és a KBK tanulmányi bizottságok vezetőinek decemberi prágai ülése. Nagy várakozás előzi meg a jövő januárban Indiában sorra kerülő Ázsiai Keresztyén Békekonferenciát, amelyre Ázsia valamennyi országának egyháza meghívást nyert. A jövő év másik nagy eseménye a KBK legfőbb vezető testületének, a Folytatólagos Bizottságnak az ülése lesz. A Munka- bizottság nagy örömmel fogadta a magyar egyházak meghívását és a Folytatólagos Bizottság ülésének időpontját 1975 szeptember közepére tűzte ki. Két új szervezettel gyarapodott a KBK tagjainak száma. A Munkabizottság egy japán és egy reunion-szigeti egyházi békeszervezetet veti fel a mozgalom tagjainak sorába. A MUNKABIZOTTSÁG ÜLÉSE SZÁMOS FONTOS HATÁROZATOT hozott a nemzetközi élettel kapcsolatban. A konferencia síkra szállt az indokínai és a közel-keleti heizet mielőbbi igazságos rendezéséért, az Indiai-óceán békeövezetté nyilvánításáért és tiltakozott a dél-koreai kormány népellenes intézkedései ellen. A Munkabizottság rámutatott arra, hogy a világban jelentkező olaj- és energiaválságot, valamint a nagyarányú inflációt az igazságtalan társadalmi struktúrák idézték elő. Végül a konferencia határozatot hozott az afrikai problémák rendezéséről, üdvözölve a portugál gyarmatokon megtett biztató lépéseket és sürgetve a neokolonializmus és a faji megkülönböztetés megszüntetését Rhodéziában, Namíbiában és Dél- Afrikában. A Munkabizottság ülésén több afrikai egyház küldötte is részt vett, így a tanzániai, kenyai, ethiópiai, Sierra Leone-i, reunion- szigeti egyházak küldöttei. A dél-afrikai küldöttnek a fajüldöző kormány nem adott kiutazási engedélyt. Az ülés nyomán a KBK már eddig is meglevő jó afrikai kapcsolatainak, kiszélesedése és megszilárdulása várható. SOK LEHETŐSÉGÜNK NYÍLT A MADAGASZKÁRI KERESZTYÉNEKKEL való személyes találkozásra. Szeptember 29-én, vasárnap a fővárostól 170 kilométerre fekvő Antsirabéba látogattam és üdvözlő szavakat mondtam a zsúfolásig megtelt evangélikus, református és anglikán templomban. Különösen megragadó volt az evangélikus templomban való szolgálat, shot éppen a konfirmációi ünnepélyt tartották. A hatalmas templomban 3000 gyülekezeti tag örült a 160 új konfirmandusnak. Az antsirabéi evangélikus püspök meleg szavakkal küldte üdvözletét a távoli magyar evangélikusoknak és reményét fejezte ki. hogy egyházaink között a nagy távolság ellenére is testvéri kapcsolat épülhet ki. ifj. Görög Tibor AZ EMBEREN VALÓ SEGÍTÉS SZOLGÁLATA olyan cél, amely közös nevezőt alkot egyházunk és más országok di- akóniai intézményeivel. Miután évek óta folyik diakóniai kapcsolat az NDK-beli evangélikus egyház szeretetszolgálatával, most első ízben látogatések mellett az evangélikus egyház szeretetszolgálatából élnek gondozottjaink, egységes színvonalon. DIAKÓNIAI KONFERENCIÁN vettünk részt Frankfurtban. Az összefoglaló cím: „Jézus szolidaritása és a mi szoliA fajüldöző politikájáról hírhedt ország statisztikai adatai szerint 1974 júniusában 17 millió 712 ezer színes és 2 millió 306 ezer keverék és 709 ezer indiai és más ázsiai lakossal szemben az ott élő fehérek száma csupán 4 millió 160 ezer volt. Ez azt jelenti, hogy kereken ötször annyi színesbőrű él az országban, (epd—eh) A stuttgarti Kristóf templomban prédikált D. dr. Ottlyk Ernő püspök tást tettünk Virágh Gyula esperessel, az országos diakóniai ügyvivővel, az NSZK evangélikus egyháza diakóniai központjában és intézményeiben. PROGRAMUNK zsúfolt volt, hogy a nap minden óráját kihasználjuk. Látogatást tettünk a stuttgarti diakóniai központban, valamint Hessen-Nassau, Baden, Württemberg és a bajor tartományi egyházak diakóniai központjaiban. Számos diakóniai intézményt tekintettünk meg Frankfurtban, Hei- delbergben, Karlsruheban, Stuttgartban, Steitenben, Rummelsbergben, Neuendett- elsauban, Nümbergben. EGYHÁZUNK DIAKÓNIAI TEOLÓGIÁJÁNAK SZELLEMÉBEN igen sok tájékoztató előadást tartottunk. Mindketten kétszer prédikáltunk stuttgarti gyülekezetekben. A stuttgarti diakóniai központban is igét hirdettem és előadást tartottam egyházunk útjáról és diakóniai szolgálatáról. Amikor utunk második részeként a lutheránus egyházak zsinatán részt vettem, alkalmam nyílt a felszólalásra AZ EGYHÁZI VEZETŐK KÖZÜL találkozás történt Wölber, Dietzfelbingcr, Lohse püspökökkel, Schober egyházi elnökkel, Klapper, Eberhard, Gottschick egyházfőtanácsosokkal. Hansen LVSZ titkárral, megismerkedtünk a Martin Luther Bund új főtitkárával, Schellenberg lelkésszel, beszélgetést folytattunk a tartományi egyházak diakóniai vezetőivel, intézmények rektoraival és igen sok lelkésszel. AZ EGYSÉG ÉS KÜLÖNBSÉG szempontja alatt értékeltük a látottakat. Egység áll fenn diakóniai szolgálatunk lelkülete tekintetében, hogy a rászorult emberen való segítés szándéka az alapvető motívum. A különbség abban van, hogy az NSZK diakóniai intézményeinek a struktúrája jellegzetesen kapitalista. 1960. óta újjászervezték a diakóniát úgy, hogy az állam és egyház szét nem választásának elvére épült, az állami szociális gondozás jelentős részét az egyház gyakorolja, nagy állami szubvenció mellett. A gondozottak a befizetés nagysága szerint részesülnek magasabb vagy alacsonyabb szintű ápolásban. A pénz adja meg a gondozás színvonalát. A mi diakóniánk viszont az egyház, a gyülekezetek, a hívek áldozatára épül, a kis összegű befizedaritásunk” kifejezi Jézus felénk irányuló szeretetét, hogy azt mi az egymás iránti szere- tetben valósítsuk meg. Az előadások és munkabizottságok témái minket is érdekeltek, mert áttekintették az öregek gondozásának, a beteg gyermekek ápolásának, a környezet tisztaság kérdéseinek, a béke és fejlődés témájának aktuális feladatait. A SZERETETSZOLGÁLAT nagyjainak emlékét idézték fel a meglátogatott diakóniai intézmények. Wiehern, Löhe, Fliedner, Bodelschwingh voltak azok, akiken keresztül a 19. század folyamán Isten ébreszt- gette a diakóniai felelősséget. Amit a keresztyén szeretet épületben és intézményben megalkotott, azt a fasizmus barbársága veszélyeztette, ami_ kor a beteg gyermekeket ápolás helyett gázkamrába szánták. Az esztelen fasiszta háborúban óriási kárt szenvedtek a dikóniai intézmények, de ma már annak semmi nyomát sem látni. Wichem 1848-as nagyhatású zsinati beszédének gondolatai ma már soha nem remélt gazdag gyümölcsöt teremnek. UTUNK MÁSODIK RÉSZEKÉNT részt vettünk az NSZK- ban lévő lutheránus tartományi egyházak zsinatán. így folytatódott az a kapcsolat, amit 1972-ben D. Káldy Zoltán püspök kezdett meg a zsinaton való részvétellel. A ZSINAT TÉMÁI KÖZÜL három kérdést emelek ki. A HARMADIK VILÁG témája azért foglalkoztatta a zsinatot, mert ez év augusztusában az Egyházak Világtanácsa központi bizottsági ülésén egyes nyugatnémet egyházi vezetők bírálták az EVT anti- rasszizmus programját, vagyis azt, hogy az EVT a befolyt adományokból a harmadik világ felszabadító mozgalmainak céljára is nyújtson segítséget. A zsinaton tárgysorozati pontként szerepeit Dél-Afrika témája. Jelen volt egy dél-afrikai püspök is és egy etióp lelkész. Mindketten éles hangon támadták a fehérek kizsákmányolását és faji megkülönböztetési politikáját. Az antirasz- szizmus programnak igazat kellett adni, ha ki akarták kerülni a nemzetközi elszigetelődés veszélyét. A LEUENBERGI KONKORDIA ÜGYÉBEN egyrészt jelentősnek tartják a protestantizmuson belüli ökumenikus előrelépést, az evangélikus— református együttműködést, másrészt Dietzfelbinger püspök hangoztatta, hogy ugyanakkor probléma jelentkezhet az európai lutheránizmuson belül, ezért közös tanácskozásra egybehívják Nyborgba november 25—30. között a lutheránus egyházak vezetőit, hogy az esetleges differenciákat megszüntessék. Erre a gyűlésre hazánkból D. Káldy Zoltán püspök-elnököt várják. A KATOLIKUS KÉRDÉSBEN Harms püspök tartott részletes referátumot arról, hogy a vezetése alatt működő, katolikus kérdéssel foglalkozó tanulmányi bizottság milyen eredményre jutott. A tanulmányi munka középpontjában az úrvacsora kérdése állt. Megállapították, hogy a német katolikus püspöki kar merevebb magatartást tanúsít ökumenikus kérdésekben, mint az evangélikus. EGYHÁZI KAPCSOLATAINK FOLYTATÁSA mindkét részről természetes igényt jelent, a népek békés egymás mellett élése és az ökumenikus kapcsolatok ápolása korszakában. Jól ismertek országaink és egyházaink közti különbségek, de ezek nem zárják ki a baráti közeledésnek és az egyházi kapcsolatok elmélyítésének perspektíváját. D. dr. Ottlyk Ernő Hetven éves a Lutheránia Még fülembe csengett a vasárnapi zenés áhítat zárószámának utolsó tétele, Bach 93. kantátájának („Ki dolgát csak Istenre hagyja”) nyugodt, boldog bizonyosságot kifejező zenéje, amikor köszönetét szerettem volna mondani Weltler Jenő karnagynak és Trajtler Gábor orgonaművésznek a csodálatos zenei élményért. Mint amolyan laikus forgattam, ízlelgettem magamban a szavakat, nem tudván eldönteni, hogy az Erős vár a mi Istenünk korálelőjáték ünnepélyessége, a 78. kantáta örömteli, világos intonációja, a Passacaglia kimeríthetetlen variációi, a kiváló szólisták avatott, magas szintű interpretációja, vagy a kórus sodró erejű éneke az, ami leginkább lenyűgözött. Végül talán egy „köszö- nöm”-nél nem is mondtam többet, ellenben elkaptam kettejük párbeszédéből egy részletet : — A kottatárban van még néhány jó Bach-kantáta, melyiket mutatja be legközelebb a Lutheránia? — kérdi az orgonaművész a karnagyot. — Mindegyiket — feleli Jenő bácsi, úgyis csak előadva válik él, melyik közülük a legjobb. Én hátrafelé tekintek vissza, de ők már előrefelé, a következőkre. Mi minden történt azalatt a hetven esztendő alatt, mely lehetővé teszi ezt a bizakodó előretekintést? HETVEN ÉVVEL EZELŐTT, 1904-ben „két lelkes evangélikus férfiú, Rőthy Károly és Fuszek István dalolgattak együtt s egy alkalommal elhatározták, hogy énekkart szerveznek” — hangzik egy régi tudósítás. Férfikart alakítottak s néha a templomba is eljöttek énekelni. Vezetőjük Bruckner Frigyes volt, a gyülekezet kántora, akit halála után Mendöl Ernő, majd dr. Kirchknopf Gusztáv vált fel, akinek vezetése alatt a közben vegyeskarrá bővült kórus repertoárja egyre kifejezettebben egyházi jellegűvé formálódik, amely folyamat Kapi-Králik Jenő zeneileg feddhetetlenségre való törekvésében jut el arra a szintre, mely igényt tart nemcsak a zenét szerető, de a zenét értők figyelrhére is. A karnagyok változásának átmeneti időszaka után a döntő fordulópontot az jelentette, amikor Weltler Jenő karnagy vette át a Lutheránia vezetését, ezelőtt harminckét (!) évvel. Az akkori főorgonással, Zalánfy Aladárral együtt , vallották, hogy „az evangélikus egyházzenének sajátos hangot, az evangélikus zenét kell megszólaltatnia, Bachot, Schützöt, Buxtehudet, Telemann t”. Az evangélikus egyházzenének örök feladata legyen — vallották — Bach motettáinak, kantátáinak, passióinak és a h-moll misének előadása. Felismerték a Lutheránia történelmi feladatát: Bach műveinek előadását Budapesten. Bemutatásra került a Karácsonyi Oratórium, a János-passió, a Magnificat, 1954-ben pedig a h-moll mise, aminél nagyobb Bach-mű nem lévén a Lutheránia mindent tudott ahhoz, hogy hivatását betöltse, mégpedig abban az időben, amikor Budapesten sehol másutt nem adták elő ezeket a Bach-műveket. Amikor 1959-től Trajtler Gábor orgonaművész került Zalánfy Aladár helyére, a gyarapodás, épülés, a kapott talentumokkal való gazdagodás tovább folyt. Ma már 21-re nőtt az előadott kantáták száma, a Karácsonyi Oratóriumot 15, a János-passiót 27, a h-moll misét 14 alkalommal adta elő az ének- és zenekar. Csak számok ezek, de hány élmény, hány teli templom és mennyi munka! Hány próba, hány előadás vasárnapról vasárnapra a Deák téri templomban, hány emlékezetes közegyházi szolgálat a negyventől százas létszámú ének- és zenekarral! Zenei életünk hány neves egyénisége kezdte itt pályafutását s menynyi a hálátadnivaló azokért, akik ma is szívesen szolgálnak, vagy egyenesen komponálnak az énekkarnak. Hány tag munkája, lelkesedése és tudása van benne abban, hogy ma a kórus a „legkiválóbb és leghitelesebb Bach-interpretátorok egyike, s vezetőjük talán legjobban ismeri J. S. Bach elévülhetetlen muzsikáját”, — ahogy egy elfogulatlan kritikus írja. S HA AZ ÁLDOTT 70 ÉV UTÁN most mi is előrefelé tekintünk, s a hála és köszönet után reménységünknek adunk kifejezést, álljon itt a már idézett 93. kantáta néhány sora: „Ki dolgát csak Istenre hagyja S benne remél mindenkor, Azt ő csudaképpen megtartja.” Megtartja Isten dicsérésére és. mindnyájunk örömére. Bízik László NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG Két kiemelkedő keresztyén személyiségről, akik részt vettek a hitleri fasizmus elleni harcban, utcát neveztek el Berlinben. Dietrich Bonhoef- fer neves evangélikus teológus és Bernhard Lichtenberg római katolikus dómprépost életére és mártír-halálára Berlin egyik új lakónegyedében emlékeztetnek az utcanevek. (ena) Diakóniai látogatásunk az NSZK-ban DÉL-AFRIKA
