Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-11-10 / 45. szám
Elkötelezetten egyházunkhoz és népünkhöz Karner Ágoston országos főtitkár a teológia doktora Kevés doktori értekezés van, amelynek a híre annyira megelőzte volna benyújtását és megvédését, mint Karner Ágostoné. Országos egyházunk főtitkára és a Gyülekezeti Segély országos előadója — aki egyben a rákosszentmihályi gyülekezet hűséges lelkipásztora is — hatalmas felmérő és értékelő munkába kezdett felszabadulásunk 25, évében, 1970-ben. Az egyházi vezetőség által kibocsátott statisztikai kérdőívekre valamennyi gyülekezetünk által beadott feleletek alapján egyre jobban elmélyedt múltunk és jelenünk kutatásában. Időt és fáradságot nem kímélve, sokirányú tudományos kutatásai, összegezései és következtetései végül is egy hatalmas, 383 oldalas műben csapódtak le, amelyre méltán figyelt fel Akadémiánk tanári kara. AZ ELŐREMUTATÓ MŰ CÍME: „A Magyarországi Evangélikus Egyház népesség- változásának vizsgálata 1523— 1973.” Az egyház- és társadalomtudományi tanszékhez való benyújtását 1974. június 27-én konzultáció, majd október 2- án szóbeli szigorlat követte. Ezeken egyfelől a jelölt alapos általános tájékozottsága bizo- nyosult be választott szaktárgya kérdéseiben és irodalmáMihályháza hajdan és ma A SZÓRVÁNYSORS KLASZ- SZIKUS PÉLDÁJA a mihály- hází gyülekezet története. Egy 1857-ben készített jegyzőkönyv lapjai tanúskodnak az akkor mintegy száz lelket számláló gyülekezet addigi történetéről és régi vágyáról: egy kicsi, de saját templomról. Amíg ez a vágy teljesülhetett be kellett érniük azzal, hogy a marcalger- gelyi lelkész évente két alkalommal tartott számukra istentiszteletet egy e célra kitakarított pajtában. 1836-ban gyűjtést indítottak templom építésére, amely három év múlva el is készült, bár csak torony nélkül, de ennek a megépítése sem késett sokat. Tizenhat esztendő múlik el, s a torony is áll az első haranggal. A század végére megkétszereződik á gyülekezet lélekszá- ma és elhatározzák, hogy minden vasárnap tartanak istentiszteletet úgy, hogy a, tanító vezetésével énekelnek, aki igét olvas és imádkozik. Ezután is szinte minden öt esztendőben gazdagodik valami jelentős dologgal a gyülekezet. Hol új harangot vesz- szek, hol a templomkülsőt renoválják. Máskor pedig a megrongálódott orgonát újítják meg. ÜJ KEZDŐDIK A GYÜLEKEZET Életében 1949-ben, amikor társulnak Mezőlakkal, afnely mindössze négy kilométerre fekszik Mihályházá- tól és ez azt jelenti, hogy az új lelkész Tóth Sándor attól kezdve minden vasárnap tart itt is istentiszteletet. Ez az új kezdés újabb építkezéssel indul. Egy év leforgása alatt kívül belül tatarozzák a templomot. A lelkészi szolgálatért hálás és az istentiszteleti élet gyarapításában fáradhatatlan kis gyülekezet hamarosan újabb jelentős lépésre szánja el magát. Egy kis gyülekezeti házat létesít a templom szomszédságában. Két év múlva viharkárt kell elhárítaniuk, .majd nemes vakolattal látják el a templom külső falait és szinte folyamatosan végzik ezután a templom belső terének a megújítását is: a falak festését, padok mázolását és új oltárkép fölállítását. Ennek a megfestésére Basilldes Sándor nyugalmazott rajztanárt, a Budapest—Ferencvárosi gyülekezet felügyelőjét kéri meg a gyülekezet, aki szívesen vállalta a megbízatást. A kép a golgotái jelenetet ábrázolja újszerű egyéni fölfogásban: a Jézusra eső fény szétoszlik a keresztet körüláilók arcára is, akik hittel tekintenek föl rá. ARATÁSI HÁLAADÓ VASÁRNAPRA hívta meg a gyülekezet D. dr, Ottlyk Ernő püspököt, aki igehirdetésében utalt mindarra, amiért méltán hálával tartozik a gyülekezet Istennek: a megújított templomért, benne az új oltárképért, Tóth Sándor lelkészért, aki 25 éve szolgál már fáradhatatlanul a gyülekezetben, a mindennapi kenyérért és a békéért, amely feltétele az életnek. Még az ilyen lelkes kis közösségnek, — mint a mihályháziak — sem árt hallani a küzdelmes múlt eseményeit. Az Istentiszteletet követő közgyűlésen a gyülekezet lelkésze ismertette a templomépítés óta eltelt 133 esztendő eseményeit. A SZÍVBŐL JÖVÓ KÖSZÖNTÉSEK sem maradtak el. A gyülekezet felügyelője köszönetét mondott Tőth Sándor lelkésznek a huszonöt évi szolgálataiért, miközben nemcsak Bibliával a kezében, hanem kapával és lapáttal is dolgozott a gyülekezet építésén. Síkos Lajos esperes köszöntésében az új oltárképre mutatott, mely az igazi szere- tetet fejezi ki, amelyért soha sem tudunk eléggé hálát adni. A gyülekezet lelkésze pedig ennek a hálának a tüzet élesztgette. Péntek Lajos lelkész a mihályházi reformátusok nevében köszöntötte az ünneplő gyülekezetét. A püspök is Isten nagy szeretettre utalt, amelyre a gyülekezet is szeretettel válaszolt áldozat- készségével és az egyház iránti hűséggel. HOMOKBÖDŰGÉN a délutáni istentiszteletre olyan nagy számú gyülekezet sereg- lett össze, amilyenre korábban évek óta nem volt példa. Ennek pedig az a magyarázata, hogy a gyülekezet egymásra talált új lelkészével Görög Zoltánnal. Már is nagy terveik vannak a templom és a papiak renoválására nézve, s hisszük, hogy Isten megáldja őket e tervek valóraváltásá- ban. KŐszeghy Tamás ban, másfelől ugyanez a teológia egész terüléten, egyházunk mai kérdéseiben és korunk szellemi életében. Ilyen előzmények után került sor az egyház Üllői úti imatermében Karner Ágoston főtitkár doktori értekezésének a megvédésére. A nagyszámú érdeklődő közönség soraiban ott láthattuk egyházunk vezetőségét: D. Káldy Zoltán püspök-elnököt, dr. Fekete Zoltán országos felügyelőt, Szent- Ivány Ödönt, a Déli Egyházkerület felügyelőjét és dr. Mihály Dezsőt, az országos egyházi főjegyzőt is. A szakbírálók: dr. Vámos József dékán az egyház- és társadalomtudományi, dr. Prőhle Károly pro- dékán az újszövetségi, és dr. Fabiny Tibor professzor az egyháztörténeti tanszék vezeAZ ÜNNEPÉLYES DOKTORRÁ AVATÁS felemelő aktusán <Jr. Selmeozi János kari jegyző ismertette az 1929-es, kiskunhalasi születésű új teológiai doktorunk életrajzát. Mi, akik most e sorokon keresztül is köszöntjük őt, nagyra értékelve eddigi közéleti működését, amelynek során államunk tavaly az Országos Béketanács kitüntető jelvényével, ez. év tavaszán pedig a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének III. fokozatával tüntette ki: most nagyra értékeljük nagyszabású szociológiai és demográfiai tanulmányát, amelyben feltárta az egyházi életnek a társadalmi, politikai és gazdasági kérdésekkel való összefüggéseit és elemezte a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit. Karner Ágoston országos főtitkár átveszi az oklevelet dr. Vámos József dékántól tői az ez alkalommal elnöklő dr. Groó Gyula professzor kérésére sorra előterjesztették bírálataikat és kérdéseiket. A doktorjelölt főtitkár alapos, szakszerű válaszai után a tanári kar zárt ülésre vonult vissza, amelynek során az értekezés, a szóbeli szigorlat és a disputáeió összesített eredményét a legmagasabb „summa cum laude” fokozatban állapította meg. Szívből kívánjuk, hogy országos főtitkárunk, aki szóbeli szigorlatával alig egy héttel a Teológiai Akadémia általa is annyira szorgalmazott új épületének felavatása utáq elsőnek vállalta, hogy az új falak közt vizsgát tegyen, egész további munkásságáért az egyház Urától is „legfőbb dicséretben” részesüljön. Dr. Fabinyi Tibor Illyés Gyula: LÉGIRIADÓ Kereng a halál fent, a vércse. Kinek lehet még menekvése? Bégetnek, rínak, port kavarnak körötted a megriadt falvak. Megiramodva belefutna Orosháza egy ürgelyukba, bemenekülve félve, fázva Szabadbattyán egy hangyaházba. összebúnának, szétfutnának, nincs, ahol megnyugodhatnának.^ Juhász vagy, most tereld a nyájad, jó akol alá a hazádat! REPÜLŐ Kereszt árnyéka futva a földön és az égen: Jézus jelképe száll sötéten! A ragyogó reggel kék csendjét harsogás tépi hirtelen szét: a mennyég golgota útjára egy árva katona viszi kiáltva szörnyű keresztjét. (1944) Megjelent a költő NEM VOLT ELÉG című kötetében, 1962-ben. ÍJlésezett a Tanulmányi Tanács második ssámú munkacsoportja FRENZ CHILEI EVANGÉLIKUS PÜSPÖK KITÜNTETÉSE Egyházunk Tanulmányi Tanácsának az egyházak egymás közötti kapcsolatával foglalkozó munkacsoportja október 24- én munkaülést tartott. Dr. Sel- meczi János, a munkacsoport vezetője összefoglalta és részletesen elemezte a csoport eddigi munkáját, majd vázolta a csoport előtt álló legsürgősebb feladatokat. Az ülésen részt vett dr. Peder Hőjen dán professzor, a Lutheránus Világszövetség tanulmányi osztályának titkára, aki a júniusi konzultáción betegsége miatt nem Vehetett részt. A genfi titkár beszámolt arról, hogyan áll az evangélikus egyházak és más felekezetek közötti dialógus világszerte, s rámutatott azokra a problémákra, amelyekre a munkacsoportnak munkája közben különösen is figyelnie kell. A beszámolót eleven vita követte. A vitában kitűnt, hogy nálunk a római katolikus egyház magatartása miatt a római katolikusokkal a kapcsolatok merevebbek, mint egyes nyugati országokban, az eszmecsere sok ponton mégis igen hasznosnak bizonyult. A Chilei Evangélikus Egyház püspöke, a katonai puccs idején és azóta a chilei politikai menekültek megsegítésének ügyében teljesített szolgálataiért az Egyesült Nemzetek Szövetsége Menekültügyi főbiztosának, Sadruddin Aga kánnak szeptember közepén tett bejelentése szerint a Nan- sen-érem kitüntetést kapta meg. A Nansen érmet a híres norvég felfedező, tudós és emberbarát Fridtjof Nansen emlékére alapította az Egyesült Nemzetek Szövetsége, aki a Népszövetség menekültügyi első főbiztosa volt. Frenz püspök ellen Chile jobboldali erői az egyházon belül és a sajtóban hadjáratot kezdtek a politikai menekültek ügyét segítő bizottságban viselt elnöki tiszte miatt. Az ökumenikus alapon szervezkedő menekültügyi bizottság a chilei katonai kormányzat engedélyével kereken 5 ezer politikai fogolynak segített eddig. A Chilei Evangélikus Egyház kereken 25 ezer tagot számlál és Frenz püspök 1970 óta áll a többségében német bevándorlókból álló egyház élén. (lwi) Az összefogás ereje Élt szülőföldemen gyermekkoromban egy nagyon kedves szép szokás. Ha egy család olyan helyzetbe került, hogy szüksége volt segítő támogatásra, akkor a rokonság, vagy az egész falu közössége nem nézte tétlenül, hanem összefogott, hogy közös erővel segítse át a kérdéses családot a nehézségeken. Betakarítás, gaborícséplés, vagy szüret idején nem maga a család bajlódott csupán a munkával, hanem összefogott a rokonság, vagy sokszor a még tágabb közösség és a munkát közösen, vagy amint ők mondták „kalákában” végezték el. Ha házépítésről volt szó, akkor szinte az egész falu apraja-nagy- ja segített a malterkeverésben, a tégla, vagy vályog adogatásában; a cserép felrakásában. Így szinte napok alatt készült el egy családi ház. Ezt a segítő szolgálatot mindenki szíves Örömmel végezte, fnert tudta, hogy hasonló helyzetben ő is számíthat mások segítségére. É kedves, szép szokásból ma már csak az maradt meg, hogyha gyermekágyban, vagy betegágyon fekszik a ház asszonya, a rokonság, vagy a szomszédság látja el meleg levessel és étellel nemcsak a beteget, hanem az egész családot. AZ ÖSSZEFOGÁSNAK EZT A SZÉP PÉLDÁJÁT tapasztalhatjuk meg nagyobb méretekben ezen az őszön egész társadalmunkban. Az összefogást az tette szükségessé, hogy az időjárás ezen a nyáron, de különösen az ősz folyamán nagyon sok meglepetéssel szolgált. Ezen az őszön annyi eső hullott a szántóföldekre, hogy a lehullott csapadékmennyiség több esztendőre is elegendő lenne. Ez persze még nem lenne olyan nagy baj, A probléma ott kezdődött, hogy a falu népe az eső miatt nem tudta időben elvégezni a béták .rítás munkáját. Mert ha olykor-olykor kisütött is a nap, a betakarító gépek, a kukoricatörő, vagy szüretelő kombájnok nem tudtak ráhajtani a felázott talajra, s az a veszély fenyegetett, hogy a szőlő tönkremegy, a paprika vagy a kukorica kinn a földeken, a burgonya és a répa pedig a földben marad. S ez nemcsak a falu népének jelentett volna kárt, hanem egész társadalmunk megérezte volna. HOGY MINDEZ BE NE KÖVETKEZZEK, kormányunk az egész társadalomhoz fordult segítségért. A felhívás egész társadalmunkban meghallgatásra talált. Az üzemek dolgozói szabad szombatjaikat és vasárnapjaikat áldozzák oda, hogy segítsenek a termés megmentésében. A diákok — általános, közép- és főiskolások egyaránt — néhány hétre leteszik a könyvet, kimennek a földekre és komoly munkával segítenek a szüretelésben, rópaszedésben, vagy kukoricatörésben. Tudják, hogy a tanulásból kieső időt később majd be kell pótolniuk, de mindezt örömmel vállalják, mert tudják, hogy mindezt az egész társadalomért teszik. Az már szinte megszokott dolog, hogy ilyen esetekben a honvédség tagjainak, a „kis” és „öreg" katonáknak szorgos kezeire is számíthat társadalmunk. A társadalmi munkát koordináló operatív bizottság jól vizsgázik. A segítséget oda küldi, ahol legnagyobb a szükség. A társadalmi munkások fogadásáról, megfelelő ellátásáról pedig a falu népe, a téeszek és állami gazdaságok gondoskodnak. Minden reményünk megvan arra, hogy ez az egész társadalmunkat átható összefogás megmenti az évi termést, és néhány héten belül biztos helyre> kerül mindaz, amire népünk élelmezési ellátásához szükség van. AMIKOR, E SOROKAT ÍROM — cikkeim rendszerint a kora reggeli órákban születnek — egyetemista fiam éppen Döm- Södre indul, hogy társaival együtt segítsen a cukorrépa betakarításában. Mintha csak az egyetemre indulna, vidáman, fü- tyorészve lép ki-Pf-fakásból. Esténként tele izgalommal tér }\a- za, s alig győzi mesélni az új munka élményeit. Az ő példáján látom, hogy ennek az összefogásnak nemcsak az a haszna, hogy az élethez szükséges drága értékeket ment meg, hanem talán még nagyobb haszon az, hogy ifjúságunk tudatában erősödik a munka megbecsülése és egész társadalmunkért érzett felelősség. S mivel keresztyén hitünk szerint az igazi emberséghez feltétlen hozzátartozik a munka szeretete és az egymás iránti felelősség, társadalmunknak ebben a nagyszerű összefogásában tevékenyen részt veszünk és minden sikerének és eredményének őszinte szívvel örülünk. Dr. Selmeczi János Gazdagító ejjyüttlét a vasi és veszprémi lelkészek közös értekezletén Néhány szomszédos egyházmegye, a havonként szokásos Lelkészi Munkaközösségi ülését alkalmanként együtt tartja meg. A Vasi és Veszprémi Egyházmegye lelkészei számára már nem az első eset volt, hogy közös értekezletet tartottak. amikor október 8-án Pápán összejöttek. A pápai együttlétre egy, az idén ősszel szokásos hideg, esős napon került sor. A templom, parókia és gyülekezeti terem közös udvarán a kép és a hang mégis meghitt és vidám volt. A templom tövében szinte összebújva pihentek a mai apostolok lovai, a szolgálati Trabantok. A gyülekezeti terem ajtaja előtt meleg köszöntések, vidám beszélgetések hangja jelezte a gyakran, vagy ritkán találkozók örömét. A barátságos gyülekezeti teremben kezdődött a program. A helyi esperes, Sikos Lajos mint házigazda üdvözölte a résztvevőket. Az értekezletet Szabó Lajos esperes vezette. Joób Olivér tartott igehirdetési előkészítőt a következő vasárnap prédikációjához. 1 Kor 1, 4—9 alapígével kapcsolatban a hála tartalmáról, forrásáról, helyéről és céljáról, amely után együtt vettek részt a hálaadás vacsoráján, a jelenlevő lelkészek. A két egyházmegye együttes ülésén résztvevő D. dr. Ottlyk Ernő püspök 1 Péter 2, 1—5 alapján hirdette az igét és gyónótükröt tartott a két megye papjai elé. Az új életnek biztos alapja Jézus Krisztus, akire mint élő kövek épülhetünk lelki házzá. Mindnyájunknak van helye és feladata ebben az „épületben” — szólt az igehirdetés. Az istentisztelet után folytatódó értekezleten „Az emberi jogok realizálódása alkotmányunkban és társadalmunkban" címen tartott előadást a kerület püspöke. Felvázolta, hogy a különböző történelmi korszakokban, a különböző társadalmi rendekben mit tartalmazott a jog és kikre terjedt ki. Majd elemezte azt a különbséget, amely az egyén érdekeit védő polgári jog és a közösség javát előtérbe helyező szocialista jogrend között fennáll. A hozzászólások során Szabó Lajos esperes a jog, a rend és a szabadság összefüggésére mutatott rá. Lehel Ferenc pedig a vallásszabadság kérdését helyezte el az előadás összefüggésében. „Hogyan teljesítsük igehirdetésünk politikai feladatát?” Témáról hangzott el egy-egy referátum. Barcza Béla dolgozata összegező és rendszerező volt. Sorra vette azokat a veszélyeket, feladatokat,»követelményeket, amelyeket igehirdetésünk politikai meghatározottsága szempontjából ismernünk kell. Weltler Sándor a kérdést újszövetségi és lutheri alapon vizsgálta és mondanivalóját egy ige köré csoportosította: „a jó fa jó gyümölcsöt terem”. A gazdagodást jelentő együttlét során alkalom nyílt a helyi református egyház értékes múzeumának megtekintésére is. Joób Olivér 1
