Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-10-06 / 40. szám

Mindnyájan egyek legyenek... Jn 17, 20—26 Korunkat gyakran jellemezzük így: az egységre törekvés százada. Rá is szolgál erre a megjelölésre a XX. század. Nem­csak az egyházak keresik egymást, hanem a világ különböző pontjain elő népek is. Amikor századunkban — eddig soha nem tapasztalt erővel — keresik egymást az egyházak, s fáradoznak a népek és ve­zetőik az egymásra találásért és a boldogabb jövőért, kü­lönösen érdekes, egyúttal elgondolkodtató csengése van Jézus imádságának: „mindnyájan egyek legyenek”! MIBEN, HOGYAN ÉS MIÉRT LEGYÜNK MINDNYÁJAN EGYEK — mi keresztyének, fogalmazzuk meg önkéntelenül is a kérdést. A válaszunk azonban nem lehet egyéni szempontok és várakozások megfogalmazása. Nézzünk most is Jézusra, amikor válaszolni szeretnénk a feltett kérdésre! Az alapokig kérdezünk vissza, amikor azt kér­dezzük: miben legyünk egyek? Arra kell ugyanis néznünk, hogy Jézus hogyan értette és hogyan élte az egységet?! Jézus egész élete és szolgálata azt példázza, hogy keresztyén egység csak ott és akkor valósulhat meg, ahol Isten akarata iránti engedelmességből fáradozunk embertársaink boldogabb életéért. Jézus ugyanis tökéletesen engedelmes volt Isten akaratának (Zsid 5, 7—8). S úgy lett ez életformájává, hogy a legnagyobb szeretettel szerette az embert (Jn 15, 13). ÉS MI HOGYAN LEHETÜNK EGYEK? ez a mi izgal­mas kérdésünk. Csak ugyanazon a módon. Az egységre veze­tő út a szolgáló szeretet. Nincs más üt és lehetőség! Minden más próbálkozás kydarcra ítélt vállalkozás. Egyedül a szolgáló szeretet az út. Ha a Jézustól tanult sze­retettel munkálkodunk embertársunk, népünk és az emberi­ség boldogabb életéért. S ez a boldogabb életért való fáradozás köt össze bennün­ket elválaszthatatlanul! A szolgáló szeretet tehát nem áll meg ott, hogy elismeri és ünnepélyesen kinyilvánítja a másik em­ber jogát a boldogabb élethez, hanem oda áll mellé, segíti, együtt tevékenykedik vele a boldogabb élet megvalósításáért. JÉZUS AZT IS ELVÁRJA AZ ÖVÉITŐL, a benne hívők­től, hogy a szolgáló szeretet gyakorlásában, a boldogabb éle­tért végzett fáradozásban elöl járjanak! Jézus ugyanis mindig elöl megy a szeretetben! Ebben az imádságban is ezt kéri Is­tentől — nekünk tanulságul adva: „akiket nekem adtál, aka­rom, hogy ahol én vagyok, azok is velem legyenek” (24. vers). A helyünk ott van tehát Jézus mellett — a szolgáló szeretet útján — elöl! " A Jézust követő ember életformája akkor éri el igazán a célját, ha. az életfolytatása, törekvése, segítése rámutat sze­retet forrására: Jézusra. Nemcsak a magunk és embertársunk, egyházunk és népünk, a keresztyénség és az emberiség bol­dogabb életéért fáradozunk, hanem megláttatjuk Jézus dicső­ségét! Azaz eljuttat bennüket arra a felismerésre, hogy a bol­dogság, a békesség, a munka, a család, s mindaz, ami beletar­tozik a boldog élet fogalomkörébe, az fontos része Isten aka­ratának, tervének, ajándékának! S az, aki a másik boldog életének elindítója és előmozdítója, éppen ezen keresztül ke­rül egységbe azzal, akinek a boldog életéért fárad — és vi­szont! Ez a kapcsolat valósul meg, amiért Jézus így imádko­zott: „tökéletesen eggyé legyenek”. Egyedül ez az egység tö­kéletes, mert a szeretet kapcsolja egybe. .......aki boldogít mást. Bo ldog csak az lehet” (446. ének) Dctrc János ÖKUMENIKUS KÖZPONT — GENF Az ökumenikus egyházi vi­lágszervezetek vezetősége föl­hívta a genfi központ dolgo­zóit az irodai és az otthoni papírhulladék gyűjtésére. A takarékoskodási szempontok mellett lényeges segítség lehet ez az akció a környezet vé­delme érdekében is. Egy 120 cm magas újságpapíros-ha- lom cellulózé tartalma megfe­lel kb. egy fa cellulózé tar­talmának és 1 tonna papiros előállításához 17 fa szüksé­ges. Ha régi papirost adagol­nak 20%-ban a papírgyártás­hoz, akkor lényegesen keve­sebb környezetszennyező ve­gyi anyagot kell fölhasznál­ni. Genfben a régi papiros megsemmisítése eddig ton­nánként 140 frankba került. Svájcban a papirosnak csupán 31%-át használják föl újra, míg Japánban pl. 52%-át. Genfben a napi papírfölhasz­nálás 180 tonna átlagosan, van mivel takarékoskodni. Gwi) Szeptember 1-én, Somló- szőlősön egyházmegyei diakó- niaí napot tartott a veszpré­mi egyházmegye. A DÉLELŐTTI ISTEN­TISZTELETEN Virágh Gyula esperes, a Diakóniai Osztály ügyvivő-lelkésze hirdette Is­ten igéjét Márk 7,31—37 alap­ján. Jézusban valóságos részvét van az ember iránt — mon­dotta. Ö maga is érzi azokat a terheket, amelyeket sok szerencsétlen ember hurcol az életen át. Jézus könyőrülete valóságos könyörület és nem­csak részvétteljes együttsó- hajtozás. Valóságos és érez­hető segítség, nem pedig üres vigasztalás. Ütőn útfélen az öregek megtört nézésében, az elhagyott szomorú tekinteté­ben ez a figyelmeztetés hang­áik: Segíts! Ehhez a segítség­hez érző szív kell. Ahol ez megvan ott meglesz a többi is: a vigasztalás, a résztvevő tekintet, a jó tanács, a mások terhének készséges megosz­tása, az áldozatra kész segít­ség. Hogyan áll a gyülekeze­tünkben az igazi Szeretetnek ez a szolgálata? Van-e és mi­ben áll a mi úgynevezett sze­re tetmunkánk? Ügy sugároz­zák belőlük a szeretetnek is­teni fénye, ahogyan Jézus Krisztus tanított erre minket. Istentisztelet után Németh Ferenc egyházmegyei diakó­niai előadó adott tájékoztatást Szolgáló szeretet .arról, hogy az egyes gyüleke­zetek mekkora áldozatot hoz­tak szeretetintézményeinkért és a személyes diakóniáért. DÉLUTÁN VIRÁGH GYU­LA ESPERES, ügyvivő lel­kész tartott előadást az egy­házban folyó diakóniai mun­káról. Személyes diakónia folyik az egyes gyülekezetekben, ahol a lelkész mellett a gyü­lekezeti tagok is gyakorolják a beteglátogatást, öreggondo­zást, hogy ne váljék senki magányossá. De változatlanul folyik a szolgálat tizen­nyolc szeretetintézményünk- ben is. Szinte az ország min­den tájára esik belőlük. Ezek­ben az otthonokban a csalá­dokra mérhetetlen terhet ro­vó sérült gyermekek és elag­gottak vannak. A gyülekezet anyagi támogatása nélkül nem tudnák ezeket az évente mintegy 10 millió forintot fel­használó intézményeket üze­meltetni. Szólt ezután az ügyvivő­lelkész egyházunk diakóniá- járól a társadalomban, az egyházközi és nemzetközi vi­szonylatokban. Muncz Frigyes igazgató ve­tített képes előadásában meg- rázóan mutatta be a sérült gyermekek otthonát, azok éle­tét és azt az áldozatos mun­kát, amellyel ezeket a gyer­mekeket gondozzák. Ezt a szolgálatot csak azok tudják végezni, akik e szánalomra méltó gyermekek felé is el tudják mondani: Ez az én fe­lebarátom. Síkos Lajos a veszprémi egyházmegye esperese zársza­vában megköszönte Boros La­jos lelkésznek és a somlószö- lősi gyülekezetnek, hogy any- nyi gondoskodással, és meleg szeretettel rendezték meg a diakóniai napot, ' amely az egyes gyülekezetből résztve­vőknek további indítást adott a szeretetmunkához. Németh Ferenc így imádkozzatok! MINDEN ISTENTISZTELE­TEN az ének és az igehirdetés mellett imádság is hangzik. Imádkozunk a gyermek-isten­tiszteleteken, a hittanórákon is. Sokan imádsággal kezdik a napot és nem alszanak el es­te, míg nem imádkoztak. Fel­nőttek együtt imádkoznak a gyerekekkel a templomban, szülők, nagyszülők a gyere­keikkel otthon, a családban. Millió és millió ember van, aki naponta imádkozik, mert szeret Istennel beszélgetni. Nemcsak itt Magyarországon, hanem szerte a világban. Kü­lönböző nyelven beszélnek, különböző a bőrük színe, kü­lönböző körülmények között élnek, szegények vagy gazda­gok. a forró Afrikában élnek, vagy Északon, ahol máris le­hullott a hó. Gondoljuk el, hogy mennyiféle kérésük van, mi mindenért mondanak kö­szönetét! hanem mindarra gondoljunk, amit kérünk benne. MOST OLVASSUK EL LASSAN ÉS FIGYELMESEN: Mi Atyánk, ki vagy a meny- nyekben, szenteltessék meg a Te ne­ved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a Föl­dön is, a mi mindennapi kenyerün­ket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a mi vét­keinket, miképpen mi is meg­bocsátunk az ellenünk vétke­zőknek. és ne vígy minket. kísértés­be, de szabadíts meg minket a gonosztól, mert Tied az ország és a hatalom és a dicsőség mind­örökké. Ámen. Erős vár Luther Márton zsoltára Szábédi László fordítása Erős vár a mi Istenünk és oltalom és fegyver; a bajban Ö segít nekünk, mely ránk szakadt sereggel. A régi Gonosz újra ostoroz; fegyvere .merő csalárdság s nyerserő; a földön nincs, ki bírja. Erőnk erőtlen ellene, ha hadával eláraszt, de megküzd értünk Az vele, kit Isten maga választ. Ha kérded: ki az? Jézus Krisztus az, hadak Hadnagya, igaz Isten maga, ö győzni fog a harcban. S ha ördögök rontnak nekünk, s ha elnyelni akarnik, mi semmitől sem rettegünk, tudjuk a diadalmat. I Ha földi király ijesztve kiáll, nevetünk dühén: ítélet van fején: egy ige őt elejti. Az Ige rontatlan megáll a rontok közepette, mert oldalunkon Isten áll s szent Lelkének kegyelme. Elveszhet a rest vagyon, hírnév, test, fiúnk, asszonyunk, — diadalmaskodunk: miénk marad az Ország. VAN AZONBAN EGY IMÁDSÁG, amit minden imádkozó ember ismer és a legtöbbén minden nap elmon­danak. Ez az imádság a Mi­atyánk, vagy más néven az Űrtói tanult imádság. Az Űr Jézus tanította rá tanítvá­nyait (ezért nevezzük az Űr­től tanult imádságnak) és az első két szava: Mi atyánk (ezért emlegetjük így: a Mi­atyánk). A Bibliában két he­lyen is megtaláljuk: a Máté evangéliumának 6. fejezeté­ben a 9—13 versekben és Lu­kács evangéliumában, a 11. fejezetben. Ahány nyelvre csak lefordították a Bibliát, vele együtt lefordították a Miatyánkot is. Ezért ismerik az egész világon, hol a Bib­liát olvassák. Jézus erről az imádságról mondta: „Így imádkozzatok!” Ezért imádko­zunk ml is minden istentisz­teleten és ezért imádkozza olyan sok keresztyén ember minden nap. A KŐVETKEZŐ HETEK­BEN EBBEN A ROVATBAN erről az imádságról olvashat­tunk. Sokszor előfordul, hogy­ha valamit gyakran elmon­dunk és már jól megtanultuk, nem nagyon figyelünk a tar­talmára. Azt szeretnénk, hogy mi. ha otthon vagy a tem­plomban a Miatyánkot imád- kozzuk, ne csak eldaráljuk. TI ÍGY IMÁDKOZZATOK! — mondta tanítványainak Jé­zus. Így imádkozzatok! — mondja Jézus minden ember­nek, nekünk is. Amikor ezt az imádságot mondjuk, látha­tatlanul kapcsolatba kerülünk mindazokkal, akik ma vagy sok száz évvel ezelőtt Jézus tanítását követve az 6 szávai­val imádkoztak. J. S. BACH ÉS KORTÄRSAI címmel orgönahangverseny lesz október 4-én, péntekén és október 7-én, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. BACH: Három korálelőjáték f-moll prelúdium és fúga WALTHER: Concerto F-dúr fuga Korálelőjáték C-dúr toccata és fúga BACH: d-moll toccata és fúga Orgonái: PESKÖ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára 12,— Ft. „Az Ige rontatlan megáll” EZ VOLT A JELIGÉJE AZ EGYIK PÁ­LYAMŰNEK, amely 1934-ben — az idén 40 éve — az Erős vár fordításának pályázatára érkezett. Beküldője a 4. versszak 1. sorát vá­lasztotta a maga fordításából. Nem maradt fenn a levélboríték, amelyben a pályamű az evangélikus országos egyházi irodához beér­kezett; tehát a pályázat megőrzött irataiból nem volt tudható, hol adták postára. De ma már tudjuk, hogy e pályamű Kolozsvárt ké­szült. Szabédi László volt a fordító. Ezt a le­véltári munka tisztázta — azután, hogy erő­sebb figyelem fordult Szabédi László Erős vár fordítása felé. Ez ugyanis már 1940 elején megjelent, és azóta többször is közzétették, kötetben is. Amúgy tehát ismerhettük ezt a fordítást. Viszont csak néhány évvel ezelőtt vetődött fel a kérdés, vajon nem vett-e részt Szabédi László is egyházunk fordításpályáza­tán, épp úgy, mint ahogyan József Attila is beküldte arra a fordítását. Az utóbbi tény Koren Emil kutatása révén már korábban közismertté vált. Miután pedig kétségtelenné lett, hogy az egyházunk országos levéltárában őrzött pályaművek közt az idézett jeligéjű for­dítás azonos a Szabédi Lászlóéval, most már szabad volt felnyitni a kis borítékot, amely a szerző nevét rejtette. Abban ott a névjegy, rajta a költő családi neve: Székely László és kolozsvári címe. 1934-BEN EGYIK PÁLYAMŰ SZERZŐJÉT SEM LEHETETT MEGTUDNI, mert a bíráló- bizottság egyetlenegyet sem ítélt olyannak, hogy minden kívánalomnak megfelel. Az íté­letet eldöntő igény az volt, hogy legyen a for­dítás alkalmas gyülekezeti éneklésre. Ezt az igényt Szabédi László fordítása sem elégítette ki. Gyülekezeti használhatóságát az akadá­lyozza, hogy összetartozó szavak szoros szer­kezete két helyen is áthajlik egyik sorból a másikba. Mind a két helyen a dallamsor utol­só hosszú hangja megállásra szorítja az ének­lő gyülekezetei. Az 1. versszak 7—8. és a 4- nek az 5—6. soráról van szó. Egyébként Szabédi László figyelemre mél­tó fordulatokkal gazdagította az Erős vár ma­gyar fordításainak a történetét. Remek sorok az 1. versszakban: A régi Gonosz / újra osto­roz; a 3. versszak második fele: Ha földi ki­rály / ijesztve kiáll, / nevetünk dühén: / ítélet van fején: / egy' ige őt elejti. Ha tehát a fordí­tás nem elégítette is ki a gyülekezeti énekel- hetőség igényét, más részről igényes kísérlet volt. Beletartozik a nyilvántartandó fordítások sorába. DE NEMCSAK AZ TÖRTÉNT, hogy Szabé­di László belekapcsolódott a nemes törekvés­be: Legyen mentői hívebb, mentői zengőbb, mentői bátorítóbb Luther Erős vára. Több bi­zonysága van annak, hogy e fordítás viszont beleépült, a költő életművébe. 1934 októberében jelent meg a kolozsvári Ellenzék című napilapban „Sete-suta sátán” című remek novellája. Az elbeszélés valós magva bizonyára egy élmény korábbi évei­ből: abban a szobában, amelyben tartózko­dott, leszakadt a mennyezetről a petróleum- lámpa. Nos, ezt az író összekapcsolja az ör­dög „jelenésé”-vel. Társalkodásukban ízesen incselkednek egymással. Eközben az ördög ezt mondja: „Elkészültem arra, hogy szabályosan hozzám vágja a tintásüveget.” Ez nyilvánva­lóan célzás a Luther Márton életrajzának egyik legendás mozzanatára, amelyet a XVI1. század folyamán csúsztattak be abba. Az ör­döghöz odavágott tintatartó másutt csak egy közhely lenne. De ebben az elbeszélésben an­nak a jele, hogy Szabédit tovább foglalkoztat­ta az Erős vár ördögképzete. Ehhez képest má­sodrendű kérdés, hogy vajon Szabédi tudta-e, mennyire kései és mennyire bántó a wart- burgi tintafolt meséje. Az a fontos, hogy az Erős várt másképpen le nem fordíthatta, ha­nem csakis úgy, hogy átköltés közben érvénye­sülni hagyta Luther világnézetét az ördögre, ördögökre vonatkozásban is. Szinte mintha ennek a világnézeti türelmességnek: megalku­vásnak lenne az ellensúlya a novellában az író szava az ördöghöz; „... szerintem ebben a pil­lanatban egy autoszuggesztiós jelenséggel állok szemben. Nincs miért haragudnia, ha meggon­dolja, hogy unitárius vagyok. Én nem hiszek a maga létezésében.” Bizonyítható is, hogy Sza­bédi erősen küszködött az ördögöket említő sorral. Fennmaradt fogalmazványainak a ta­núsága szerint négy próbálkozás előzte meg a 3. verszak 1. sorának a fordítását. Az erős vár képzetei, a verseiben is tovább hatottak. 1940-ben az „ősi ellen” kifejezést használta. A Nil humani a me alienum puto című versében ezzel a nagy témával viasko­dott: a jó és a rossz különbsége, a rossz ere­dete, az ember és a rossz viszonya. „Ki ül­döz így, ily konokul kitartón? / Az ember az! Az ősi ellen az!” Az utóbbi sor megint elhárítása valamilyen földöntúli, emberen kí­vüli gonosz képzetének. De az ember és „az ősi ellen” azonosítása bizonyára több, mint egy tartalmavesztett szólam alkalmazása. Egyenesen a „régi gonosz”, az Erős vár for­dításban használt kifejezés tér vissza 1944-ben írt megrendítő versében: Egy asszonyhoz, akit a fia meg fog ölni. „...De rajt a jegy! Isten sem törli el, / hogy a világra bűnös anya hozta, / Jcií nem kevésbé bűnös anya szült, / gonoszt halmozva a régi gonoszra, / melyet a balog kezdet keze küld.” A költő ekkor már nem is elégszik meg az egyes személy és a vi­lág szembeállításával, hanem infernójárta ke­serűséggel és az akkori vérgözös hatalom el­lenében vakmerőén láttatja a régi gonosz, a balog kezdet nemzedékek közti, örökletes kapcsolatát. Az 1944-es év történelmi élménye és az egész életén át szívét-eszét rágó ember­élmény ötvöződik e versben. A RÉGI GONOSZ KIFEJEZÉSNEK ez az új jelentkezése, az 1934-es fordítás után tíz év elteltével, annál kevésbé tekinthető véletlen­nek, minthogy két nagy kortárs költőnél ugyanaz a nagy téma más szavakban szólalt meg. 1928-ban Radnóti Miklós az „ősi bűn” kife­jezést alkalmazta, kétszer is ugyanabban a versben: „És szólt és beszélt vala Káin Ábel­lel.” Így: „Ábel, testvérem, tegnap fölkeltett az ősi bűn”; és: „Káin vagyok és tegnap föl­keltett az ősi bűn". ' József Attila az „Én nem tudtam” című versében tusakodott a témával. A bűnről szó­ló tanítás — mily ostoba beszéd! „Én nem tudtam, hogy annyi szörnyűség / barlangja szívem... / Most már tudom. E rebbentő igazság / nagy fényében az eredendő gazság / szívemben, mint ravatal, feketül.” Különösen a József Attilánál kiütköző, hagyományos eredendő szó jelzi, milyen mély gyökeret vert Szabédiban egy másféle kifejezés: a régi go­nosz képzete. HIBA LENNE ÉSZRE NEM VENNI, hogy más az élmény Luthernél és megint más az idézett költőknél. Az Erős várban az ősi go­nosz ellenség a Krisztusnak az ellenfele; az ősi emberrontó és az örök Embermentő feszül egymásnak — az utóbbinak a fölényes ural­mát zengve. Szabédinál és költőtársainál a go­noszság és az-emberség harcának az élménye markol a szívbe. Mégis éppen az lenne a vak­ság, ha nem látnánk meg, hogy a kétféle él­mény egyképpen az emberi szív mélységeit kavarja fel. Sólyom Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents