Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-01-27 / 4. szám

Az erdélyi szászok reformátora Négyszázhuszonöt éve halt meg Honterus János SZINTE TERMÉSZETES, HOGY A REFORMÁCIÓ MA- GYARORSZAGON elsősorban a német ajkú lakosság körében talált visszhangra és vert gyö­keret. S az is természetes, hogy elsőnek a nyugati végeken, Sopron vidékén találkozunk a reformáció híveivel. De lendü­letét mutatja, hogy a reformá­ció megindulása után néhány évvel az új eszme futótűzként járta be az egész országot, s lángra lobbantotta nemcsak a német, hanem a magyar és szlováklakta vidékeket is. ERDÉLY DÉLKELETI CSÜCSKÉBE, a Déli Kárpátok vidékére még U. Géza király a 12. században szászokat tele­pített a székely lakosság mellé, elsősorban határőr feladatok ellátására. A szászok szívós szorgalmukkal virágzó tarto­mányt teremtettek a Barcasa- gon. A szász városok ipara és kereskedelme nemcsak Erdély- szerte, hanem egész Magyaror­szágon híres és elismert volt. A szászok sajátos kultúrájukat és nyelvüket mind a mai napig megőrizték. A Barcaság két vezető központja kezdettől fogva Brassó és Nagyszeben volt. Az erdélyi szászok refor­mációja Honterus János nevé­hez fűződik. Egy kiállítás margójára Teológiai hallgatók az ötszáz éves magyar könyv előtt A BAROKK KORSZAK BEKÖSZÖNTÉSE, az ellenre­Teológiai Akadémiánk egy­háztörténeti szemináriumának hallgatói és érdeklődő felső­évesek az első félév utolsó napján megtekintették a Nem­zeti Múzeumnak a magyar könyvnyomtatás ötszázéves évfordulója alkalmából meg­rendezett kiállítását. A Borsa Gedeon által rendezett gazdag anyagon Nagy László könyvtá­ros vezetett végig nagy szak­mai hozzáértéssel. Az áttekin­tést megkönnyítette a kiadvá­nyok pontos időrendi sorrend­ben történt elhelyezése. SZERÉNY VOLT A KEZ­DET, amely a hazai könyv- nyomtatás indulását jelzi. A hatodik állam voltunk Euró­pában, amely e forradalmi újí­tást bevezette. „Nagy hasznára és díszére válnak az emberi nemnek azok a férfiak, akik kitüntetve nagy tehetségükkel, istenes szorgalmukat könyvek nyomtatására fordítják” — ol­vashattuk a Hess András bu­dai nyomdájában elsőként ki­adott híres latin nyelvű Ma­gyarok Krónikája (Chronica Hungarorum) előszavában. Másik ősnyomdánk, a „Con- fessionale” számunkra legér­dekesebb kiállított terméke egy 1480 május 11-én névre szólóan kiállított pozsonyi bú­csúcédula volt. A két ősnyomda megszűné­sétől a mohácsi vészig a bu­dai könyvárusokra hárult az ország könyvekkel való ellá­tásának a feladata. Az ekkor közkézen forgott könyvek Krakkó, Bologna, Velence vagy Bécs nyomdáiból kerül­tek ki, így Krakkóban adták ki az első külföldön nyomta­tott magyar nyelvű nyomtatott könyvet, Szent Pál leveleit magyar nyelven. AZ ELSŐ MAGYAR NYOMDÁT az evangélikus Nádasdy Tamás á llíttatta fel sárvár-újszigeti birtokán, ahol Sylvester János, csendes, el­mélyült munkájának eredmé­nyeként jelenhetett meg Bu­da elfoglalásának évében, 1541-ben az első hazai ma­gyar nyelvű könyv: a gazda­gon díszített Új Testamentum. Ezit követően harminc helyen működött könyvsajtó az or­szágban. A reformáció eszméit is ezek terjesztették. Huszár Gál evangélikus prédikáto­runk a magyaróvári nyomdá­ban adta ki társénak, Sztárai Mihálynak híres „Igaz papság tükörét”. Tipográfiai remek­mű Huszár Gál kottás, díszes kivitelű Énekeskönyve is. A KÖNYVNYOMTATÁS­NAK, DE A MAGYAR EGY- HÁZTÜRTÉNELEMNEK IS fontos dátuma 1590. Ekkor született meg Károli Gáspár keze alatt az első magyar nyelvű teljes Biblia, amely­ben — Reményik Sándor sza­vaival — „türelmén és aláza­tán által az örök Isten beszél — magyarul..A teológu­sok kis csapata tisztelettel állt meg a Mantskovit Bálint ál­tal gondozott Vizsolyt Biblia előtt... így hat ránk egyházunk nagy püspökének. Bornemisza Péternek szép posztiUás-kötete és Ördögi Kísérteiéi, amelyek­ben az igazi politikumot szó­laltatja meg, amikor ostoroz­za a magyar főnemesség fény­űzését és a jobbágyok mérhe­tetlen nyomoráról beszél. Ugyanebben a korban, katoli­kus nyomdából került ki Wer- bőczi Hármaskönyve, amely viszont éppen a nemesi jogok és kiváltságok magyarázatát adja. formáció századai a kiállítás tanúsága szerint is még éle­sebbé tették a határvonalat a protestáns és a katolikus nyomdák kiadványai között. A gazdag díszítés — egészen a cikomyásságig menően — a nagyszombati jezsuita nyomda jellemzői, míg a protestáns kiadványok hosszadalmas cí­müknek megfelelő tipográfiai elrendezésükkel keltettek fi­gyelmet. A barokk kor vége felé a magyar könyvnyomta­tás betört az európai élvonal­ba is. Tótfalusi Kis Miklós Aranyos Bibliája méltán arat­hatott tetszést pazar külsejé­vel és szép betűforaaáival. Az­után Széchenyi Ferenc támo­gatásával jelent meg nagyon sok értékes könyvünk. Öröm­mel fedeztük fel Tessedik Sá­muelnek a magyar parasztság­ról írt művét, amelyet nyu­godtan lehetne a ma annyira közkedvelt szociológiai köny­vek előfutárának tekinteni. Láthattuk az első magyar nyelvű írói lexikont 1766-ból Nagyszebenből, valamint Cso­konai és Berzsenyi munkáit. MÚLT SZÁZADUNKBAN A „NÉPEK TAVASZA” hozta meg a könyvnyomtatás refor­mációját is. ,-A mi győzel­münk több, mint emberi” — foglalta versbe a cenzúra el­törlése után az evangélükusság érzelmeit „az ország papja”, Székács József püspök. A 48- as forradalom — bukása elle­nére is — hatalmas lökést adott a könyvnyomtatásnak: megmozdult a szellemi élet, mindenütt nyomdák létesül­tek, közei száz új hírlap jelent meg. Az események hosszú év­tizedekre nyersanyagaivá let­tek íróink lázas szellemi tevé­kenységének. A kiegyezésig aztán ismét szegény, szűkös lett a szellemi élet. A KAPITALIZMUS AZON­BAN. FELISMERVE a könyv- nyomtatásban rejlő üzleti le­hetőségeket, előhozta a nagy- vállalkozások korát. A gépesí­tés megkönnyítette a tömeg- termelést. Ez azonban nem kedvezett az esztétikai szín­vonalnak. Az új műízlést a Tanácsköztársaság alakította ki a rendelkezésre álló rövid idő alatt, de gyökeres válto­zásokat az ellenforradalmi időszak után csak a felszaba­dulás hozott. AZ ELMÚLT 25 ÉV ALATT hatalmas fejlődés történt ezen a vonalon is. A könyvterjesz­tés megszervezése, könyvtá­raink fejlesztése, a közízlés tudatos kialakítása, a nyomda­ipar fokozatos modernizálása mind reményteljes jövőt ígér. A félezer éves magyar könyv- nyomtatás még nem merítette ki lehetőségeit. Ez a kitűnően megszerve­zett, magas színvonalú kiállí­tás. amelynek anyagát zöm­mel az Országos Széchenyi Könyvtár szolgáltatta, de amelyhez egyházaink is segít­séget nyújtottak — mi pl. egy Rákóczi-korabeli újság uni­kum példányával és Lackner Kristóf anyagával — minden magyar ember büszkeségét ki­válthatta. Bennünket pedig megerősített abban a szándé­kunkban, hogy fokozottan ol­vassuk és megbecsüljük a jó könyveket, és továbbadjuk a belőlük nyert értékeket. Böröcz Enikő IV. évf. teol. hallgató HONTERUS JÁNOS 1498- BAN SZÜLETETT Brassóban, tekintélyes iparos családban. Mivel egyetlen gyermek volt a családban, édesapja a kor szo­kása szerint mindent megtett neveltetése érdekében. A bras­sói latin iskola nívóját mutat­ja, hogy Honterus már 17 éves korában (1515) az európa- hírű bécsi egyetem hallgatója. Itt elsősorban nyelveket, föld­rajzot és természettudományt tanul, s tanulmányai során egyénisége átitatódik a huma­nizmus szellemével. Hazatérve szülővárosába a brassói iskolát néhány év alatt (1525—30) szinte főiskolai rangra emelte. Az 6 nevéhez fűződik a híres brassói gimná­zium megalapítása. Mivel Bécsben tanult, a mohácsi vész utáni országszakadás idején a Ferdinand és Zápolya János közötti vitában Ferdinánd ol­dalára állt. Ezért Brassóból menekülnie kellett. Száműze­tését tanulmányai folytatásá­ra használta fel. Krakkóban, Nürnbergben és Bőseiben ta­nult tovább. Krakkóban első­sorban a humanista hatások­ban erősödött. Itt ismerkedett meg a híres humanistával Aveniinnal, s itt adta ki hí­res latin nyelvtanát és koz­mográfiáját. Mivel a krakkói egyetem nevelőiskolája volt az egyházi viszonyokkal elége­detlen papoknak és tudósok­nak (itt tanult többek között Komjáthy Benedek, Szilvesz­ter János és Benczédy Székely István), bizonyára indításokat nyert a reformáció irányába is. Az igazi reformációval azon­ban Nürnbergben és Baselben találkozott. S mivel ebben az időben volt a híres ágostai bi­rodalmi gyűlés (1530), az ágos­tai hitvallásról is tudomást kellett szereznie. 1533-BAN SZÜLŐVÁROSA HAZAHÍVTA, hogy folytassa nevelői munkáját. Mivel nyu­gati tanulmányútja során meg­ismerkedett a könyvnyomtatás mesterségével, a tanulóknak könyvekkel való ellátására nyomdát alapított Brassóban, s ezzel szinte forradalmasítot­ta a nevelést. Első reformátori irata 1539- ben jelent meg, amikor kiadta Augustinus két iratát, melye­ket előszóval látott el. Mindkét előszó bizonyítja, hogy ismerte Luther iratait, s hogy egyértel­műen a reformáció híve. Ettől kezdve könyveiben mind hatá­rozottabban állt ki a reformá­ció ügye mellett. Elsősorban az ő munkásságának köszönhető hogy Brassóban 1542 októberé­ben bevezették az evangélikus istentiszteleti reformot. Nagy segítsége volt ebben Honte- rusnak Valentin Wagner, aki Wittenbergben tanult és igazi lutheri teológus volt. Honterus az egész egyház megreformá­lására tervezetet készített. Mi­után ezt a tervezetet a brassói, majd gyulafehérvári káptalani gyűlés elfogadta, Honterus Heltai Gáspárral kiküldte Wittenbergbe, hogy Luther és Melanchton Is jóváhagyja. Va­lószínű, hogy Heltai Gáspár éppen Honterus ösztönzésére hajolt a reformáció irányzata felé és lett reformátorrá. 1544-BEN HONTERUS LETT BRASSÓ VÁROS LEL­KÉSZE, s most már teljes ere­jét a reformáció szolgálatának szentelte. 1547-ben jelentette meg híres Egyházi Rendtartá­sát, mely _ az egész Barcaság reformációjának alapja lett. Még ugyanebben az évben je­lentetett meg egy Agendát is. A következő évben megjelent Luther Kis Kátéja. Ezek az iratok és Honterus munkája biztosították azt, hogy az önál­ló egyházszervezetben tömö­rült szász gyülekezetek hűsé­gesek maradtak a reformáció­hoz, s az Erdélyben elterjedt kálvini reformáció, majd ké­sőbb az unitárius irányzattal szembeni viták során is meg­maradtak mindvégig a luthe­ri reformáció mellett. HONTERUS FÉRFI KORÁ­NAK TELJÉBEN 1549. január 23-án halt meg. A hálás utó-, kor Brassóban a Fekete temp­lom előtt szobrot állított emlé­kére. Azonban nemcsak ez az emlékmű, hanem az erdélyi szász és magyar evangélikus gyülekezetek is hirdetik a nagy reformátor emlékét. Dr. Selmeczi János Reményik Sándor: A BETHESDA PARTJÁN „Vala pedig ott egy ember, ki harmincnyolc esztendőtől fogva betegségben fekszik vala” János ev. 5, 5 Harmincnyolc esztendeig volt beteg ... Harmincnyolc év ... ó idő-rengeteg, ó csigalassan kúszó nappalok, Ó végevárhatatlan éjjelek! O zaj, mely őrjít, ó csend, mely gyötör, Ó tehetetlen kín, maró csömör, Ó nagy alkalmak örökre múlása, Kis, édes percek tovasuhanása Hasztalanul, megfoghatatlanul, —■ Hiába termett datolyát a pálma S hajtott ki az olajfa vigaszul. Harmincnyolc esztendeig volt beteg, Mindenki terhe, magának teher, — Harmincnyolc ólomlábú év alatt A fátum mindent elcserél-kever A lélekben, a mély műhely-homályban. Ez a szív kővé keményedhetett, Túlcsordulhatott alázatosságban, Harmincnyolc esztendeig volt beteg: Ha ártatlan volt, bűnössé lett tőle, Ha bűnös volt, kitisztult hófehérre, Ha volt önérzet benne: ronggyá válott, Ha volt szikla-dac: finom porrá mállóit. Feküdt a tóparton, s a tóba nézett... A Tó, ez volt az egyetlen igézet. A Tó, a Bethesda, a gyógyulás: Leszállani szent, megszállott vizébe, Mikor rájön a nagy „háborodás”, Mikor rászáll az Isten angyala, Súlyos szárnyával sújtja a habot, S gyöngybuborékként a titkos mélyből Fakadnak a megmentő balzsamok. A Tó... közel volt, s mégis messze volt, Elérhetetlen, mint a csillagok. A többiek mégis csak lejutottak, Lejutottak a bénák, a vakok, Valaki vitte, támogatta őket, Hadd lépjenek a vízbe legelsőnek, S ki soká tűrt, sokáig vérezett. Egyszer mégis elsőnek érkezett. Csak ő, csak ő nem érkezett oda... Nem volt, ki támogassa, levigye, Talán oly súlyos volt, oly tehetetlen, Oly bűnös élő-halott teteme, Hogy ember-erő el nem bírta többé. Elmúlt megint a szent háborodás, A nagy alkalom, a boldog varázs, Elszállt megint az Isten angyala. A halott, öröm utolsó leánya: A halványzöld fürtű tündér-remény, Az is a világ végére szökött. Éj lett, ragyogtak irgalmatlanul A csillagok a Bethesda fölött. De másnap reggel Jézus arra jött. A „SZEMBEN AZ ÖRÖKMECCSEL” ctraú kötetből 1939. Nagybetűs események Hetek, sőt hónapok óta az érdeklődés középpontjában a kö­zel-keleti kérdés áll. Amióta az októberi háborúval megismer­kedtünk, vagy-'» annak eseményei tudatosultak bennünk, el­uralkodott rajtunk egyfajta aggadalom: békénk nagyon is tö­rékeny valóság, s a nemzetközi enyhülés folyamata kritikus válságok buktatóin keresztül érhető el. Mint most is, ilyen­kor tűnik ki, hogy roppant áldozatok, hatalmas tevékenysé­gek, ideges fáradozások, érzékeny útkeresések után tehetjük a felszabadult kijelentést: ..az enyhülés szakaszában vagyunk De az „enyhülésért” gigantikus küzdelmet kell folytatni nap, mint nap. AZT SEJTETTÜK. HOGY A KÖZEL-KELET kígyófészek. Halálos, marás érheti azokat, akik belelépnek. Évtizedek poli­tikai machinációinak gyűlölete és mérge halmozódott fel egy, a Földütik egészéhez képest jelentéktelennek tűnő területen. De a nagy ellentéteket ide gócosították és ha volt nemzet­közi feszültség, az itt csapott össze. Ezért minden innen érkező hírre összerándultak idegeink s a szenvedélyes összecsapások­nál az egész „ügy”, a világ békéjének ügyét féltettük. Okkal. De hogy még inkább érzékeljük, hogy itt valójában a „világ békéjének ügye” forog kockán, figyeljük meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok diplomáciai és mindenfajta tevékeny­ségét. Amikor e sorokat írom. az Egyesült Államok külügymi­nisztere Tel Aviv és Kairó között utazgat (s ez már a második közel-keleti útja), s párhuzamosan folynak a tárgyalások Moszkvában. W ashingtonban, Genf ben s az érintett felek fővá­rosaiban. Egyszóval nem kis dologról van szó, ezt világosan látnunk kell. A holnapunk, esetleg Európa és a világ holnapja múlik ezeknek a napoknak lázas tevékenységén. NEM LEHET BAGATELIZÄLNI ezt a kérdést. Itt ugyanis nem egyszerűen néhány vallásában, nacionalizmusában egy­másnak feszülő államról van szó. elvek és világhatalmak mér­kőzése ez, és a már köztudatba szivárgott „enyhülési politika” legsúlyosabb próbatételét éli át a Közel-Keleten. Arról van ugyanis szó, ha komoly az enyhülés, akkor megoldható ez a válság. Akkor van értelme a további tervezésnek, lépések­nek. De ha itt csődöt mond a jóakarat, akkor másutt is kétes­sé válnak a szavak. NEM VAGYUNK REMÉNYTELENEK. Nem varjak hangját károgjuk, de világosan látjuk, mekkora tét forog kockán. A vi­lág jövendője belátható időre e napokban dől el. És szólaltas­suk meg az optimizmus hangját is: úgy látszik, a nehezén már túl is vagyunk. Mi nem adhatunk tanácsokat a felelős politikusoknak, ők jobban tudják mit kell tenniök. De aggódó felelősségérzetünk motiválhatják tetteiket s a. tárgyalótermek atmoszférájában benne remeghet a mi sóhajunk is: jól és tartósan oldják meg a világ e kritikus kérdését. És tegyük hozzá, mi keresztyének. Istentől kapott felelősségtől vezetve kérjük azokat, akiken e sorsdöntő órákban sok múlik, jól végezzék munkájukat. A MÁSIK „NAGYBETŰS ESEMÉNY”, amely hetek óta fog­lalkoztatja a közvéleményt és amely több szempontból össze­függni látszik a Közel-Kelettel, az energiaválság, illetve az olajháború. Szintén nem kis ügy. Nem azért, mert a gazdasági­lag fejlett országokban vasárnaponként üresek az országutak, leáll a gépkocsiforgalom, kevésbé világítottak a kirakatok, hi­degebbek a lakások. De azért, mert Angliában lecsökkentették a munkanapok számát kényszerből, az NSZK-ban. Franciaor­szágban százezrével nem jöhettek vissza az új évben a ven­dégmunkások, a munkanélküliség réme fenyeget, a gazdasági válság tünetei egyre határozottabb körvonalai bontakoznak ki. VAJON CSAK EGYSZERŰEN OLAJ-, illetve energiavál­ság van. vagy mélyebben kell keresnünk az okokat? Az-e az igazság, hogy néhány olajexportáló állam embargót vezetett be átmenetileg s ez az átmeneti export csökkentés ilyen világ­méretű krízist váltott ki, vagy lehetnek más, esetleg politikai okok is a kulisszák mögött? Azután: megállítható-e egy ilyen l-avina, elszigstelhető-e az ilyen válság, vagy tehetetlenül zu­han a világ, mint 1929-ben. a gazdasági válság mélységeibe? Miféle manipuláció lehet a dolgok mögött? AZ BIZONYOS, HOGY A ZSINÓRT WASHINGTONBAN gyújtották meg a válsággal kapcsolatban. Vagyis abban az ál­lamban, amelynek olajimportja alig haladja meg az 5%-ot. A bomba azonban azokban az államokban robbant, amelyek szövetségesei az Egyesült Államoknak és amelyekben szinte kizárólag amerikai monopóliumok kezében volt az olaj. Feltű­nő az is, hogy az embargót azok az arab államok vezették be, amelyek amerikai monopóliumokkal voltak kapcsoltban. Meglepő közben az is, hogy a dollár, amely évek óta nem tudott a lejtőn megállni, most a „válság” mélypontján ismét megcsillogtatta tehetsége mélyén rejlő lehetőségeket. Eközben Washington az olaj importáló, majd az exportáló államokkal fog tárgyalásokat folytatni. Milyen látványos színjáték! De mi lehet e vázlatosan ismertetett tünetek mögött? Elképzelhető, hogy az önállóság útjára merészkedett nyugat-európai államo­kat akarja most Washington megleckéztetni? A jelen bonyo­lult világban még szorosabban magához láncolni? Ezért a krí­zis, a pánik? Elképzelhető nagyon is. Mert nemcsak a monopóliumok pro­fitja játszik itt szerepet. Ez most nem döntő kérdés. Az impe­rializmusnak különböző módszerei varrnak. És ezt jegyezzük meg, lehet imperializmus területhódításban, de végbemehet gazdasági módon is, és hogy teljes legyen a kör, lehet vallási, ideológiai, sőt politikai is. Már most napnál világosabban ki­derült, hogy Amerika a nagy olajfogyasztó nyugati államo­kat aligha engedi saját útjaikra, önálló politikai tevékenység folytatására. A francia „gloire” rozsdás foltjai, Anglia, NSZK és a többi nyugati állam konjunkturális jóléte, magas életszín­vonala egyszerre hullafoltokkal lett tele. Most derült ki, ha Amerikában megszúrják a hólyagot, akkor az Nyugat-Európá- ban lohad le. A PÁNIK HIRTELEN ROBBANT KI. A gazdasági élet érzé­keny. Az események drámai fordulatot vehettek. Feltesszük a kérdést: szabad-e a tűzzel játszani. Egy ilyen mesterséges krí­zis beláthatatlan következményekkel járhat. De mit tehetünk ilyen nyomasztó körülmények között? Azt hiszem, nem sokat. De minden esetre ez az egyetlen jelenség is bő figyelmeztetés számunkra, hogy milyen bonyo­lult, csapdákkal, buktatókkal teli élet vesz körül bennünket. S a hála annál mélyebb szívünkben, hogy hazánkat a szocialista táboron belüli gazdaságpolitikánk egyik eredménye követ­keztében nem érintette érzékenyen ez a megpróbáltatás, a válság zavaros hullámcsapásai megtörtek Hegyeshalomnál. Dr. Rédey Pál TANZÁNIA Az afrikai ország északi részén élő nomád állatte­nyésztő törzs, a masszaiak tör­zse eddig nem sok érdeklődést mutatott a keresztyénség iránt. A törzs azon tagjait, akik megkeresztelkedtek, ki­közösítették maguk közül. Az 1973 év elején azonban keresz­tyénné lett a törzs egyik főva­rázslója, Oloiboni Shuaka, akinek megkeresztelkedése többet jelentett a misszió eredménye szempontjából a 400 ezer lelket számláló pász­tor-nép között, mint a negy­ven éve végzett missziói mun­ka. Most már nem számít szé­gyennek a masszaiak között, ha valaki keresztyén lesz. Oloi­boni Shuaka megkeresztelke- désekor vele együtt 70 férfi lett keresztyén, közöttük — az Evangélikus Egyház arushai kerületének vezetősége külön engedélyével — az egyik tele­pülés vezetője két feleségével együtt. (Das Wort in der Welt)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents