Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-07-28 / 30. szám

Beszélgetünk gyülekezeti tisztségviselőkkel Az adománjszedő A tavaszi ragyogásban a ga- lamibősz házaspár mégiUető- dötten áll a pestíőrihci kék templom oltára előtt. Arany­menyegzőjüket ünnepük. Most gondolataik messze szállnak, a Berzsenyi megénekelte Ke­rnem és a Somló hegységek ölébe zárt kis falu Somlóvecse templomába. Innen indultak a közös útra. Az idő rokkáját is most ötven évvel pergetik vissza. S amint az élet nagy eseményeikor történni szokott a perc tört része alatt gyorsan forgó filmként lepereg előttük az ötvenéves közös élet min­den fontosabb állomása. Az állomásokon váltakozva ez a felirat áll: Öröm, Bánat. Ami­kor időben visszaérnek a má­ba, feltekintenek a pestlőrinci templom bárányokat hordozó Krisztus oltárképére és meg­születik bennük a hálaadó bi­zonyságtétéi: Ötven éven át kegyelmesen hordozott ben­nünket az Űr! Velük együtt ad hálát a család és a nagy család, a gyülekezet is. A templom ugyanis zsúfolt. Ilyen népes gyülekezet csak karácsonykor vagy húsvétkor tölti meg a templomot. .A más gyülekezetből ezen a vasárna­pon idetévedt hivő a résztve­vők nagy számából, meg abból a meleg hangulatból, ahogyan az istentisztelet végeztével a gyülekezet apraja és nagyja körülveszi az ünneplőket, arra a következtetésre jut: ezeket az embereket nagyon szeretik a gyülekezetben. Fél év múlva drámaian vál­tozik a Jtép. Az aranyme- nyegzős házaspár férfitagja a halállal birkózva az életért fekszik a kórházi ágyon. A lelkipásztor sietősen érkezik oda. Megindító kép fogadja. Öly nagy számban állják kö­rül a négyágyas szoba beteg­ágyát, -hogy többen kintreked­nek a kórteremből. A gyüle­kezet pedig aggódva és imád­kozva figyeli betege sorsát. S ha ezekben a napokban gyülekezeti tagok összetalál­koznak, a második mondat egészen bizonyosan Sándor bácsi sorsa köré fonódik. Amikor pedig mint lábadozó hazakerül, a felesége nappal már nem zárja otthonuk ka­puját, mert minden orvosi ta­nács ellenére is „melég kiiifics- váltás” van náluk, egymást váltogatják a család, a gyüle­kezet tagjai és ismerősök a betegágy ftiéllett. DE HAT KI EZ AZ EM­BER, aki a szeretetitek Ilyen magas feszültségű légkörében él. Neve: Szőke Sándor. Szol­gálatára nézVe pedig ő á pest­lőrinci gyülekezet gondnoka és adományszedőjé. Esetében pedig egy bibliai titoknak a tanúi, a szeretet visszasügár- zásának és osztódásának a ta­núi vagyunk. Mivel ő Krisztus szeme, fülé, szíve, keze és lá­ba igyekezett lenni a gyüleke­zetben, most a szeretetszolgá­latának ez a fénye visszasu­gárzik rá. Először hadd szóljak a bu­dapesti adományszedők nem könnyű szolgálatáról. A belső városrészben az nehezíti hely­zetüket, hogy szolgálatukat vertikálisan kell végezniük. Sok lift nélküli házban négy­öt emeletet kell kapaszkodniuk, míg elérik az egyházi énn- tartói járulékot adó gyüleke­zeti tagot. A havi tíz forirltős járulékért nemegyszer há­romízben kell az emeletét megjárniuk, mert először ta­lán nem találja btthon a gyü­lekezeti tagúnkat, másodszor mert talán alkalmatlan idő­pontban menték, mert éppen nincs pénz a háznál és csak harmadjára sikerül célt érniük. Gondoljunk árrá, mennyi fáradozást jelent ez égy több­ezres gyülekezetben és becsül­jük meg őket. Á KÜLVÁROST ADO- MÁNYSZEDÖK pedig hori­zontálisan végzik szolgálatu­kat. mert nagykiterjedésű, széles sugarú terület, szétszórt kertes házak közegeiben mo­zognak — de az ő szolgálatuk sem könnyebb. Szőke Sándor adományszedő Kőbánya, Kis­pest, Pestimre a Ferihegyi re­pülőtér és á veCsési halár ál­tál bezárt hátáimas terűiét hás.,, romnegyed részén gyalogolva, Jobban kell értenünk „Minden értelmet meghaladó békesség” villamokozva, vagy buszozva Végzi szolgálatát. Szolgálata elején bizony voltak, akik bizalmatlanul fo­gadták. Erről így beszél: Miu­tán egyszer végigjártam a gyülekezetét, feljegyeztem, hol vannak öregek, betegek, sor- Sükfa hagyottak, s oda ha ér­ré Vitt utam — újra visszatér­tem egy kis beszélgetésre, em­beri szóra, erősítésre, vigasz­talásra. Így történt egy idős házaspárral is, akire szomszé­dai, de még a gyerekei is rit­kán nyitották rá az ajtót. Csöngettem. A függöny mö­gött tétova arcokat láttam. Tétova arcuk arról beszélt, hogy azon tanakodnak: been­gedjenek-te, hiszen nemrég égy fél évre előre kifizették az egyházfenntartói járulé­kot és most újra itt va­gyok? Pénzük sincs most! Az­után mégis beengedtek. Más­fél órai beszélgetés után — megismerve jövetelem célját — már ők kértek, hogy más­kor Se kerüljem el házuk tá­ját, olyan jólesett nekik ez a kis beszélgetés. Persze erre nem is kellett nagyon biztatniuk, mért ahol erre szükség volt. ezt a szolgálatot másdknak is min­dig gyakoroltam.” SZÓKÉ SÁNDOR NEM­CSAK PÉNZT GYŰJTŐ ADOMÁNYSZEDÖ, hanem meleg szívű keresztyén is, aki a maga helyén, a maga mód­ján, a maga eszközeivel segít, szeret és szolgál. Bizony nem­egyszer megtörtént, hogy te­hetetlen öreg embereknek ado­mányszedés közben felaprítot­ta a fájukat vagy a pincéből felhozta azt. Ha a szükség úgy kívánta, a magára maradt be­tegnek elhozta gyógyszerét a patikából. Az Evángélikus Élet kiolva­sott példányait összegyűjtötte ä bibliaórásoktöl és a maga példányával együtt rendszere­sen azok postaládájában he­lyezte el, ahol erre igény és szükség volt. A gyülekezet lelkipásztorá­nak a munkáját is segítette ázzál, hbgy beszámolt a hívek- ntek a gyülekezet életéről, örö­meiről és gondjairól, hívoga­tott gyülekezeti alkalmakra, beszámolt a híveknek az egy­ház diaköndai szolgálatáról és helyéről a mai világban. Se­gített lelkipásztorának abban is, hogy leendő presbiterekre hívta fel a figyelmet, akik hi- vők és akik jól tudnak eüga- zodni a mában. EMBERSZERETETÉT ÉS A GYÜLEKEZETTEL VALÓ TÖRŐDÉSÉT mi se jellemzi jobban, mint azok a rovatolt cédulácskák, amelyeket szín te periodikus pontossággal kéthetenként lelkipásztorának családlátogatás céljából át­adott, amiket a lelkész azóta is őriz. Ezen a cédulán fel volt tüntetve a meglátogatandó gyülekezeti tag neve, címe, milyen járművel közelíthető meg és az indoklás, hogy mi­lyen célból szükséges a láto­gatás. Egy-két ilyen érdeke­sebb indoklás: Egy huzamo­sabb ideje fekvő betegnél el »kell oszlatni azt a tévhitet, hogy a betegúrvacsora csak haldoklóiknak való. Másik: A lelkész beiktatásakor azt ígér­te, hogy minden családot meg­látogat. Három év múlt el és X. Y.-riék hiányolják a láto­gatást, annál is inkább, mert a szomszédoknál már járt, (A lelkész sietve tett eleget mu­lasztásának.) Az indokolások­ban szerepelnek az egyéni és a családi élet problémái, kon­fliktusai is. Az adományszedés azonban Szőke Sándor szolgálatának csak egy része. Ezenkívül, mint gondnokon, rajta nyug­szik a gyülekezeti élet sok-sok gondja. HAT ÍGY OSZTOTTA SZÉT KINCSÉT: SZERÉTÉ TÉT adományszedői szolgálata közben. Innen érthető a visz- szasugárzó szeretet, amely a gyülekezetben körülveszi Adományszedői szolgálatáról már múlt időben kell beszél­nem, mert felépülése után orvosi tanácsra az adomány­szedői szolgálatból vissza kel­lett vonulnia. Hite, embersége és emberszeretéte azonban nem vonult nyugalomba. A Szőke házaspárra Isten áldá­sát kérjük, hogy egészségben minél tovább tartson a közös út. Szolgálatát megosztva Nagy Károlyhé és Kovács Jó­zsef testvérek vették át." Nékik és a többi adományszedő test­véreknek Budapesten és vidé­ken azt kívánják, hogy Krisz­tust kiábrázolva és megélve az emberek előtt végezzék szol­gálatukat. Matúz László Fii 4, Közel egymáshoz veti papír­ra Pál e két rokonságot sejte­tő kifejezést: „az Istennek bé­kessége” és „a békességnek Istene”. (7 és 9 v.) Van-e köz­tük különbség? Inkább csak magyarázzák egymást. Isten békessége az, amit Ő teremt, ö ád meg. Hogy pedig ez a békesség sosem függetlenülhet ötőle, nem élhet bennünk ön­álló életet, azt hangsúlyozza a békesség Istene kifejezés. Nemcsak a békessége lesz ve­lünk ígéret szerint, hanem 0- maga. Ömaga pedig a Békes­ség. Pál bizonyos az ígéret be­váltása felől. Áldáskívánság­nál jóval több, amit levelében ír. Hirdeti, meggyőződéssel hirdeti a gyülekezetnek, hogy a békesség Istene velük lesz, az Istennek békessége meg fogja őrizni őket, ha ... Vajon milyen feltételhez vagy előzményhez köti az Ígé­ret valóra váltását? Két meg­lehetősen különböző gondolat­sorra találunk e levélszakasz­ban (4—7 v és 8—9 v). Ha valaki mindenkor örül a Krisztusban; várja dicsőséges megjelenését és szelíden jár az emberek között, lemondva arról, hogy az övé legyen az utolsó szó; nem aggodalmas­kodik, illetve imádságban tár­ja'föl ezer gondját Isten előtt, meg nem feledkezve a hála­adásról sem; ha valaki ennyi­re a Krisztusban van, akkor következik be az, hogy Isten őt békességének az őrizetébe veszi. Mint egy őrszem a palo­ta vagy a vár kapujában vi­gyáz arra, hogy idegen vagy ellenség be ne lopódzzon, úgy őrködik az Isten békessége a mi szívünk s agyunk kapujá­ban, hogy veszélytől meg- óvattassunk, oltalom alatt le­gyünk. A szívünk s a gondolataink ugyanis a leginkább kiszolgál­tatottak. Hirtelenében feldúl valami. Bajunk eshet, cikázik á>t agyunkon, s máris megré­mültünk. Hánykódnak ben­nünk a gondolatok, elhatáro­7. zásaink csírái, s nyugtalanít a kérdés: képesek leszünk-e helyesen dönteni? Á napi gon­dok megtépáznak, a váratlan fordulatok kétségbeesésbe kergetnek. — Nagy jótétemé­nye Istennek, hogy biztonság­ba helyezi szívünket, gondo­latvilágunkat; atyái tenyeré­vel mint láthatatlan védőfal­lal körülvesz. Hogy miért értelmét meghá- ladó ez az ő békességet Mert nem ismeretszerzéssel, észbeli meggondolással hVérjük él, hanem a gazdag Isten ajándé­kaképp. isten gazdágfeágáhöz tartozik, hogy nagyobb Ő ä szívünknél és a gondölatáirik- nál. Sőt a kéréseinknél is ha- gyobb. Hogyan cselekszik ve­lünk? „Feljebb, hogyriem mint kérjük vagy elgondoljuk'* (Ef 3, 20). Az eddigi gondolatmenettől; mely jellegzetesen keresztyéni, eltér a folytatás. Fölöttébb há­lásak lehetühk érte. E második gondolatsor sze­rint a békesség Istene velük lesz a filippibeli hívekkel, ha az általános tisztességre gon­dot fordítanak. Arra, amit az őket körülvevő görög világ „erénynek” nevez. (Pál ezen az egyetlen helyen használja az erény szót, sehol másutt leveleiben!) Amit igaznak, jó­nak, dicséretesnek tart álta- iában az ember, amire — mondhatnánk — mint ideálra tekint, azt nem veti még a Krisztus hívé sem, nem ma­radhat alatta ennek a színvo­nalnak. Az apostol saját pél­dájára hivatkozik. Emlékezze­nek vissza viselkedésére, Ő is megfelelt az általános emberi tisztességnek. EZ is beletarto­zik szolgálatába. ' Szűkkeblű kicsinyességet nem tapasztal­hattak nála. Tartozzék hát be­le a hívek Krisztus követésé­be ez is. És a békességnek Istene Ve­lük lesz. Éppúgy mint imád­kozás közben. S éppúgy min­den értelmet felülmúlva. Scholz László Bódás János: HARANGOZÓ Rángatja a harangok kötelét: feji a tornyot. Bím-bam... szerte árad: édes hangok ömlenék szerteszét megitatva a falut és a tájat. Oly kedves ez az üde reggeli csengés-bongás. Ügy felüdül a lélek. Pásztor a nyáját vígan tereli, frissebb a munka, szárnyalóbb az ének. Lehet, bagózik, azért meg ne vesd: messze tájat betölt a tiszta hanggal, .6 eligazodhat a lélek, a test, így lesz teljes az est, a dél, a hajnak Ö így használ; szépíti a világot, fnint a madarak, költők s a virágok. A költő „ISTENES ÉNEKEK” című kötetéből. Megjelent 1973- b*n. D; Káldy Zoltán püspök lelkésszé avatja Balogh Andrást (a püs­pök mellett dr. Vámos József) D. Káldy Zoltán püspök nyilatkozata a Magyar Nemzetben Teljes szívvel és meggyőződéssel támogatom a Béke-világ- tanács felhívását, amely azt célozza, hogy az üldözött és fogva­tartóit chilei hazafiaknak adják vissza szabadságukat, szüntes­sék meg üldözésüket és kínzásukat. Elsősorban Luis Cor- valanra gondolok, de mellette sok más neves, vagy névtelen, népét szerető bátor hazafira és családjaikra. 1973. májusában — néhány hónappal a tragikus chilei események előtt Santia- goban jártam és volt alkalmam személyesen találkozni egyházi személyeken kívül a chilei Kommunista Párt több tagjával. Meggyőződtem róla, hogy ezek a hazafiak valóban a legszebb emberi célokat, a szabadságot, a demokráciát, az igazi huma­nizmust, népük anyagi és szellemi boldogulását akarták meg­valósítani. Mindezt építő türelemmel, más nézeten levő horjfi- társaikkal nyílt dialógust folytatva akarták elérni. Most ezeket, a nagyszerű emberi és nemzeti célokért áldozatosan dolgozó barátainkat üldözi, börtönbeveti, és kínozza az az egyértelmű­en fasiszta rendszer, amely 1973 szeptemberében az emberi jogok, a demokrácia megtiprásával távolította el az útból Al- letidé elnököt és a Népi Egység Kormányát és ragadta magá­hoz a hatalmat. Ez a „hatalom” azonban nem a nép hatalma, ezért annak bitorlása nem lehet hosszú távú. Minden embernek és minden kormánynak, amely a népek valódi boldogulását tűzte ki célul szerte a világon, feladata az, hogy tegye meg a legnagyobb erőfeszítéseket Luis Corvalan és társainak meg­mentésére, továbbá arra, hogy Chilében újra a nép kezébe kerüljön a hatalom és folytatódhasson az a nagyszerű építés, amit AUende elnök és a Népi Egység Kormánya jelentős ered­ményekkel kezdett el. A Keresztyén Békekonferencia nyílt levele Raoul Silva Henriques bíboroshoz, Santiago de Chile római katolikus érsekéhez Prága. 1974. június 19. A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA, az az ökumenikus szervezet, amelyik az emberek és népek közötti bélié és meg­békélés megteremtésén fáradozik, szeretné önnek és Önön ke­resztül a chilei római katolikus egyháznak támogatását kife­jezésre juttatni a most szenvedő chilei hazafiakért végzett te­vékenységében és segítséget ajánl föl önöknek szüntelen fá­radozásaikban azon emberi jogok alapelveinek teljes betartá­sában, amelyek nélkül egy társadalom sem élhet rendben és békességben. NAGYON JÓL MEG TUDJUK ÉRTENI azt a terhet és ál­dozatot, amelyeket egy ilyen akció magába foglal. Mint ke­resztyének azonban arról vagyunk meggyőződve, hogy az Önök számára, mint az Űr Jézus Krisztusnak minden igaz tanítvá­nya számára is a szolidaritás azokkal, akik igazságtalanságot szenvednek, és a közbenjárás értük azoknál, akik az igazság­talanságot okozzák, kötelesség. KÉRJÜK AZ URAT, aki azért jött, hogy nekünk életünk le­gyen és bővölködjünk (János 10,10), hogy adjon Önngk, a püs­pököknek és minden chilei hívőnek lelki erőt és bátorságot, hogy továbbra is a „szónélküli” emberek hangja tudjanak len­ni, hogy azt a szereteted amivel minket Krisztus szedetett, ab­ban a feszült helyzetben, amelyen az Önök országa most ke­resztül megy, valósággá és megfoghatóvá tegyék. A BÉKESSÉG ISTENE LEGYEN ÖNNEL és az ön gondos­kodása alatt levőkkel és Chile szeretett népével. Dr. Tóth Károly Nikodim, főtitkár Leningrad és Novgorod metropolitája, elnök A halott költő hangja MOST LETT VOLNA 70 EVES, még nincs egy éve hogy halott. Amíg élt, a forradalomért élt s mióta halott, népének: a chilei nép és minden elnyomottak szabadságáért zeng min­dén sótá. Pablo Neruda ő, a Lenin-békedíjas és a Nobel-díjas költő, Író, aki 190-1. július 11-én született és tavaly szeptem­berben, a katonai junta ellenforradalmi tombolása közepette halt meg. Sorsa hát olyan, mint sok rnás költőé, forradalmáré, azoké akik életük egészét tették fel népük szabadságáért és akik item érhették meg azt, hogy legszebb álmuk valósággá váljék. Hirtelen a mi Petőfinkre kell gondolnunk, reá, aki százhuszonöt éve halt meg a segesvári csatatéren akkor, ami­kor már minden elveszett... TRAGIKUS SORS PABLO NERUDÁÉ — ez lehet az első gondolatunk, ha reá emlékezünk —, de valóban az lenne-é? A nyugtalanító gondolatot ugyan nem hessegethetjük el ma­gunktól, meri ezt a tények nem engedik meg, de tudjuk — mert magunk is megtapasztalhattuk —, hogy egy népet hosz- szabb-rövidebb ideig le lehet igázni, meg lehet fosztani sza­badságától, de a népet, a népeket legyőzni sohasem lehet. Az elesettek, a halottak helyébe újak, mások és többen jönnek egészen addig, amíg egész világunk szabaddá nem lesz, olyan szabaddá, mint a mi népeink, amelyek mindegyike számon tart történetében egy-egy Petőfit, s számtalanul sok sírig hű for­radalmárt ... AZ MÁR KORUNK SAJÁTOSSÁGA, hogy vannak eszkö­zeink, melyek megőrzik az emberi hangot a késő utókor szá­mára is. Ennek — és a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnak — köszönhetjük azt, hogy születésnapján, a chilei szolidaritási hét egyik ünnepi alkalmaként a halott költő újból megszólalt — hanglemezen. Megszólalt úgy, hogy legyőzte a megszokottat: a tényt, hogy ez szinte természetesnek mondható és megszó­lalt úgy, hogy szavai most is azt bizonyították: a nép, amely­nek szabadságáért élt, írt, harcolt, legyőzhetetlen... MÜZEUMI HlR Hézer Béla és felesége, Fischhof Ágota, volt szegedi, orosházi, majd budapesti la­kosok, házasságuk 50. évfor­dulója alkalmából a jövőre megnyíló Evangélikus Orszá­gos Múzeum részére 9 db mű­tárgyat — művészi képeket és domborműveket — ajánlottak fel. Hézer Béla neve több egy­házi tisztség viselőjeként, fele­sége pedig Szegeden Tömör­kény, majd Móra munkatársa­ként vált széles körökben is­mertté. Adományukért ezúton is köszönetét mondva, életükre Isten gazdag áldását kérjük. DÉL-AFRIKA Négy evangélikus egyház képviselői határozták el, hogy 1975. december 1-től egyházuk egyesülni fog. A 400 ezer szí­nesbőrű evangélikust összefo­gó új egyház a Tswana-Vidék, a Transvaal, a Natal és Kelet­Transvaal és a Kap-Oranje- Vidék Evangélikus Egyháza egyesüléséből jön létre. A föl­sorolt egyházak a német Ber­lini Misszió munkája nyomán keletkeztek a múlt század vé­gén és a század elején, (lwi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents