Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-01-20 / 3. szám

Az államunk és egyházunk között kötött Egyezmény alá­írásának 25 éves évfordulója alkalmából tartott ünnepi ülésről közölt beszámolónk­ban utaltunk arra. hogy egy­házi életünk minden szintjén és ágazatában alapos munká­val mértük fel az Egyezmény történeti, teológiai, egyházpo­litikai és politikai jelentőségét. Erre utaltak az Országos Pres­bitérium ünnepi ülésén el­hangzott felszólalások is. ame­lyek a különböző munkaágak értékelését kívánták összefog­lalni jelezve, hogy egyházunk egésze hálával és öröi\imel gondol államunk és egyhá­zunk közötti kapcsolat jó gyü­mölcseire Az Országos Egyház szerte­Jubileum után Szolgálatunk egész területén értékeltük az Egyezmény jelentőséget Karner Ágoston országos főtitkár ágazó szolgálata területéről Karner Ágoston főtitkár gyűj­tötte össze a tapasztalatokat. Az Országos Egyház dolgozói munkájukat az Egyezmény tzelleméberC végzik A Magyar Köztársaság és az Evangélikus Egyház között kö­tött Egyezmény aláírt példá­nyainak egyikét Levéltárunk őrzi. Féltő gondoskodással őrizzük egyházunk újabbkori történetének, < eseményeinek legfontosabb dokumentumát. De még erősetíjlst kötődéssel igyekszünk az Egyezményben leszögezett irányelvek szelle­mében végezni az Országos Egyház szerteágazó szolgála­tát. Széles horizontú szolgála­tunkból csak néhányat eme­lek ki. Egyik igen fontos munkate­_________»______________ rü lete az Országos Egyháznak egyházunk sajtószolgálata. Az Evangélikus Elet, a Lelkipász­tor, az Evangélikus Naptár, az Énekeskönyv s mind megany- nyi sajtóosztályi kiadványunk mögött ott találjuk Államunk megértő segítését, amikor ki­adványainkhoz nyomdai kapa­citást és papírt biztosít. Lap­jaink és kiadványaink egyér­telműen és világosan az Egyezmény szellemében íród­nak, tehát, azok egyházunk diakóniai-teológiai felismeré­seit, népünkkel sors- és élet- közösséget vállaló felelőssé­günket tükrözik. A 25 esztendővel ezelőtt aláírt Egyezmény biztosította egyházunknak a szeretetszol­gálat végzését. Az intézménye­sített diakóniát 18 szeretetin- tézményben végezzük. S ezek között vannak már olyanok is, amelyekben az állam és az egyház közös fáradozása fo­lyik a humanizmus jegyében. Szép példái ezek a közös fele­lősség és gond felvállalásának. örvendetes és termékenyítő együtttműködés van egyes ál­lami szervek és intézmények, valamint egyházunk Könyv­tára, Levéltára és a most ala­kuló Múzeuma között. Mind­három munkaágunk már ed­dig is jelentős anyagi, szelle­mi és erkölcsi támogatást ka­pott államunktól. Könyvtá­runkat Levéltárunkat és mu­zeális tárgyainkat — bár azok egyházunk féltve őrzött kin­csei — a nemzeti vagyon ré­szének tekintjük és örömmel állítjuk mindezeket az egyete­mes magyar kultúra szolgála­tába. Külön kell szólnunk egyhá­zunk külügyi szolgálatáról. Az utolsó másfél évtizedben meg­nőtt egyházunk nemzetközi tekintélye. Ma már mind a nemzeti egyházak, mind pe­dig a világszervezetek, a Lu­theránus Világszövetség, az Egyházak Világtanácsa és a többiek, sgámontartják egy­házunkat. Odafigyelnek arra, amit egyházunk mond teoló­giai vagy éppenséggel társa­dalmi kérdésekben. Ismerik munkánkat, teológiai-*felisme­réseinknek súlya ván. Egyér­telmű és világos teológiai és politikai döntéseink mind szé­lesebb körben gyűrűznek to­vább. Tudatosan valljuk, hogy egyházunk külügyi szolgála­tát a szocializmust építő ma­gyar állam külügyi szolgálata részének tartjuk. E szolgálati területen, a mi sajátos lehető­ségeinkkel és sajátos egyházi munkaterületeken is az em­beriség egyetemes érdekeit, a békét, az igazságos társadalmi rendet, a szocializmust építő hazánkat akarjuk szolgálni országhatárainkon túl is. Ezen a helyen is megkö­szönjük államunknak, köze­lebbről az Állami Egyházügyi Hivatalnak azt a sokirányú segítségét, amelyet külügyi szolgálatunk végzéséhez biz­tosít. Amikor az Egyezmény 25. évfordulóját ünnepli és kö­szönti egyházunk, akkor nem mehetünk el szó nélkül a mellett az anyagi segítség mellett, amelyet államunk biztosít egyházunk részére. Ál­lamunk megértve egyházunk anyagi gondjait, egyrészt elte­kintett az Egyezményben elő­írt szakaszos csökkentéstől, másrészt az Evangélikus Egy­ház Országos Közgyűlése El­nökségének 1968-ban beter­jesztett kérésének helyt adva, a Magyar Népköztársaság Kor­mánya 1974. december 31-ig — az 1968-ban élvezett ősz- szegnek megfelelően — bizto­sítja egyházunk részére mind a személyi, mind a dologi ál­lamsegélyt. Mi, az Országos Egyház dol­gozói, akkor tudjuk ezt mél­tóképpen megköszönni, ha eb­ben az ünnepélyes órában kije­lentjük, hogy az Országos Egy­ház minden munkaága. osztá­lya, azok vezetői és dolgozói munkájukat továbbra is az ál­lam és egyházunk között meg­kötött Egyezmény szellemében Az Egyezménynek egyhá­zunk tudományos munkájában jelentkező hatásait dr. Vámos József, a Teológiai Akadémia dékánja foglalta össze. Ab Egyezmény biztosította tudományos munkánk feltételeit Az emberi tudat formálása a legszebb, de egyúttal a leg­nehezebb feladatok egyike. A magyarországi evangéli­kus egyház tudatát, azaz: teo­lógiáját, sokféle rossz hatás befolyásolta a felszabadulá­sunk előtt. Mindezek a "jelen­ségek egyenként is, de még- inkább összességükben aka­dályozták egyházunknak az épülő szocialista rendbe való kívánatos beleilleszkedését és ezért a Teológiai Akadémiára is hárult az a megtisztelő fel­adat, hogy mint egyházunknak erre hivatott intézménye, okta­tó-nevelő munkájában képvi­selje, kifejtse, kibontakozásá­ban elősegítse és az új lelkész­generációval felelősen elfo­gadtassa egyházunk új teoló­giai felismerését: a diakóniai teológiát. Mindeme feladatnak az el­végzésére az Egyezmény — annak hatodik pontja —, illet­ve az Egyezmény intencióinak megfelelően, a Magyar Nép- köztársaság Kormánya és a Magyarországi Evangélikus Egyház között 1950. augusztus 30-án megkötött újabb egyez­mény adott lehetőséget, külső keretet és anyagi-erkölcsi ala­pot. Az az egyezmény, amely lehetővé tette az Evangélikus Teológiai Akadémia megszer­vezését és biztosította az aka­démia személyi és dologi ál­lamsegélyét. Dr. Vámos József dékán Munkánk megbecsülését lát­juk többek között abban, hogy egyrészt az akadémiánknak degressziv módon biztosított államsegély nemhogy csökkent és végül megszűnt volna, ha­nem annak egyszeri rendezé­sével egyenesen növekedett és másrészt pedig abban, hogy 1956 elején a „honoris causa", 1964-ben pedig a „rite!’ teoló­giai doktori cím adományozá­sára kaptunk államunktól en­gedélyt. Mindezért és a most rövi­den össze sem foglalhatókért, az Egyezményben foglalt alap­elvek, az Egyezmény egyre ki­teljesedő hatása arra kötelez­lek bennünket, hogy a tudat- formálás szép munkáját első renden a reánk bízottak: aka­démiánk hallgatói körében, majd tudományos munkánk­Egyháztörténeti naptár Január 2. ötven évvel ezelőtt, 1924. január 2—27. között került sor először magyar egyházi dele­gáció finnországi látogatására. A tudós Gummerus püspök meghívására D. Raffay Sándor bányakerületi püspök és dr. Podmaniczky Pál teológiai ta­nár volták egyházunk első hi­vatalos küldöttei Finnország­ban. 4. Kilencven éve, 1884. ja­nuár 4-én halt meg Sopronban Kolbenheyer Móric (sz. a szi­léziai Bielitzben 1810-ben). Előbb 1836-tól az eperjesi, majd 1846-tól a soproni gyüle­kezet lelkészeként és kiváló műfordítóként működött. Uno­katestvére volt Görgey Artúr­nak, s fiatalkori jó barátja Pe­tőfinek. Sopronban ma is már­vány tábla őrzi az „evangéli­kus lelkész, jeles költő, Petőfi Sándor és Arany János lelki rokona és tolmácsolója, a sza­badságharc hitvallója” emlé­két. 4. Harminc éve, 1944. január 4-én halt meg Kaj Műnk dán lelkész, drámaíró és hazafi. A dán ellenállási mozgalomban való részvételéért a német megszállók január 4-én este elhurcolták kicsiny jütlandi parókiájáról. Holttestét más­nap nem messze egy árokban találták meg. Halála jelentősen erősítette a dán antifasiszta mozgalmat. 10. Száztíz éve, 1864. január 10-én halt meg Melczer János rákoskeresztúri lelkész, a sza­badságharc bátor evangélikus papja. A császáriak halálra ítélték, amit csak kegyelemből változtattak 6 évi várfogságra és vagyonelkobzásra. A Kuf­steinből magával hozott súlyos betegség hamar felőrölte ere­jét. Hamvai a rákoskeresztúri temetőben pihennek. 23. Négyszázhuszonöt éve, 1549. január 23-án halt meg Brassóban Honterus János, Erdély reformátora. Egyház­szervező és irodalmi — egyben nyomdászán — tevékenysé­géért nemcsak mint a lutheri reformáció egyik magyaror­szági úttörőjét, hanem mint az európai kulturális élet egyik kimagasló alakját is számon tartja az egyháztörténelem. 24. ötven éve, 1924. január 24- én avatták fel Budapesten a Norvég Zsidómisszió kápolná­ját, amely ma a zuglói gyüle­kezet egyik istentiszteleti he­lyéül szolgál. 25. Húsz éve, 1954. január 25- én avatták a debreceni Re­formátus Teológiai Akadémia tiszteletbeli doktorává Nyiko- láj orosz ortodox metropolitát. 29. Négyszázhetvenöt éve, 1499. január 29-én született meisseni szász családból Bóra Katalin, Luther Márton felesé­ge (fTorgauban, 1552-ben). 31. Száz éve, 1874. január 31- én halt meg Budapesten Lang Mihály, a pesti egyházközség esperese. A mai Deák téri templomban 1832 óta szolgált. Az 1838-as nagy pesti árvíz al­kalmából ritka szép emléket kapott általa egyházunk az életmentő tevékenységének el­ismeréseként Lőwy Hermann- tól, „egy hálás izraelitától”: barokk-empir domborműves ezüst kelyhet, héber és német felirattal, a hullámokkal és mentőcsónakokkal körül vett, akkor még tornyos templom művészi ábrázolásával. í abiny Xiböí Reményik Sándor: Lefelé menet í. „Elváltozék ..Köntöse mint a hó. Olyan szép, hogy már-már félelmetes, — Mégis: a hegyen lakni Vele jó. Maradni: örök fészket rakni volna jó. De nem lehet. Már sáppad a csoda. Az út megint a völgybe lehalad. Jézus a völgyben is Jézus marad. De jaj nekünk! Akik a völgybe Vele lemegyünk. Megszabadított szemű hegylakók Csak egy-egy csoda-percig lehetünk. Elfelejtjük az elsápadt csodát. És lenn, a gomolygó 'völgyi borúban, Az emberben, a szürke-szomorúban Nem látjuk többé az Isten fiát. \ 2. Testvérem, társam, embernek fia. Igaz: a hegyen nem maradhatunk. Igaz: a völgyben más az alakunk, Nekünk lányegünk, hogy szürkék vagyunk. Botránkozásul vagyok neked én. És botránkozásul vagy te nekem, Mégis: legyen nekünk vigasztalás, Legyen nekünk elég a kegyelem: Hogy láttuk egymás fényes arculatját, Hogy láttuk egymást Vele — a Hegyen. A „KENYÉR HELYETT” című kötetből 1932. Máté 17 A VILÁG HUSZONÖT LEGSZEGÉNYEBB ORSZÁGA Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete statisztikája szerint 150 millió ember él a világ 25 leg­szegényebb országában. Az összeállítás szempontja hár­mas volt. Azok az országok tartoznak a legelmaradottab­bak közé, amelyekben az egy főre eső nemzeti jövedelem évente nem éri el a 100 dol­lárt, ahol az ipar termelési hányada nem éri el a nemze­ti termelési érték 10%-át és ahol a 15 éven felüli lakosság­nak csak kevesebb, mint 20%-a tud írni és olvasni. A fenti szempontok alapján a követ­kező 25 ország jelenleg a vi­lág legelmaradottabb országa: Afrikában Etiópia, Botswana, Burundi, Dahomey, Guinea, Lesotho, Mali, Malavi, Niger, Felsővolta, Ruanda, Szomália, Szudán, Tanzania, Csad és Uganda. Ázsiában és Óceá­niában Afganisztán, Bhutan, Laosz, Malediven, Nepal, Sik­kim, Nyuget-Szamoa és Je­men és Dél-Amerikában Hai­ti. (Iwi) ban, diakóniai teológiánk kép­viseletével egyházunk egészé­ben. tovább végezzük és te­gyük ezt magyar evangélikus ■-ívházunk és szocialista társa­dalmunk iránti elkötelezett, igaz hűséggel. Az Egyezmény egyházunk és népünk számára gyümöl- "söző jó hatásai nemcsak or­szágos szinten, de egyházi éle­ink mindennapi munkájában is jelentkeztek az egyházme­gyékben és a gyülekezetekben, ahogy erről Mekis Ádám or­szágos egyházi főjegyző, kelet­békési esperes és Garami La­jos balassagyarmati lelkész tettek személyes hangú vallo­mást. Jó kapcsolatok a megyék és egyházmegyék között Az előttem elhangzott ünne­pi előadásból és felszólalások­ból kitűnt, hogy az Egyezmény döntő mértékben kihatott Ma­gyarországi Evangélikus Egy­házunk egész életére. így an­nak külső és belső szervezeté­re, úi területi beosztására is. A régi helyett új egyházkerü­letek és egyházmegyék ala­kultak — szám szerint 16 — s ezzel összefüggésben új zsinati törvényeink szabályozták egy­házunknak új mederben folyó életét és szolgálatát. A területi változások — köztük az új egyházmegyék ha­tárai is — azon a józan reali­táson alapultak, amely tudo­másul vette azt a hatalmas változást is. amit a második világháború és hazánknak a fasiszta imperializmus alól való felszabadítása magával hozott. A régi területi hatá­rok mögött meghúzódott a so­vinizmus és irredentizmus szelleme. Amikor tehát új ha­tárok kialakításáról és megvo­násáról volt szó, ez nemcsak külső, területi változtatást je­lentett, hanem azt a belső, minőségi és tartalmi szemlélet- változást is, amely egyrészt bátran felszámolta a múlt tart­hatatlan maradványait, más­részt, Pedig a status quo-hoz való értelmetlen és reakciós ragaszkodás helyett magáévá tette szocializmust építő álla­munknak és társadalmunknak a realitásokon alapuló s azo­kat elismerő bel- és külpoliti­kai vonalvezetését is. Egyezményünk megyei szin­ten való eredményes teljesíté­séhez hozzátartoznak azok a kezdeményezések. amelyekét államunk a Hazafias Népfron­ton keresztül most már évek hosszú sora óta felkínál az egyházmegyék lelkészei szá­mára, amikor békegyűléseket és magas színvonalú, rendsze­res politikai tájékoztató érte­kezleteket rendez részünkre. Az évforduló kapcsán hálát kell adnunk Istennek, hogy egyházmegyéinkben a gyüle­kezetek élete és szolgálata bé­kében és jó rendben folyt le. Ennek emberi feltétele az Egyezménynek kölcsönös és becsületes megtartása volt. Hálásak vagyunk államunk arra hivatott szerveinek és vezetőinek S külön is az egy­házmegyei tanácsos uraknak, akik a maguk helyén ugyan­csak mindent megtettek annak érdekében, hogy az Egyez­mény megtartásával jó szolgá­latot végezhessünk megyéi szinten is evangélikus egyhá­zunknak és magyar népünk­nek. Zavartalanul végezhettük szolgálatunkat a gyülekezetekben Gyülekezeti lelkészi szolgá­latom egyidős az állam és Evangélikus Egyházunk között megkötött Egyezménnyel. 25 éven keresztül személyesen ta­pasztalhattam gyülekezeti szolgálatomban, hogy az Egyezmény rendelkezései gyü­Mekis Adám esperes, püspökhelyettes Az Egyezmény végrehajtásá­nak jegyében 1951-ben létre­hozott Állami Egyházügyi Hi­vatal új helyzetet teremtett államunk és egyházunk kap­csolatában nemcsak országos szinten, hanem megyei vi­szonylatban is. A megyék te­rületén létesített egyházügyi hivatalok s azok vezetői: az egyházügyi főelőadók, majd egyházügyi tanácsosok megte­remtették s a mai napig fenn­tartják és biztosítják a kap­csolat felvételét és lehetőségét az egyházmegyék. elnökségé­vel, presbitériumával, Lelké­szi Munkaközösségeivel s raj­tuk keresztül gyülekezeteink­kel is. Meg vagyok róla győződve, hogy megyei szinten az állam és egyház felelős vezetői kö­zött létrejött és fenntartott személyes jó kapcsolatok, egy­más kölcsönös megbecsülése, egymás munkájának megértő támogatása a jövőben is a leg­jobb biztosítéka az Egyezmény becsületes megtartásának. De ez a tétel fordítva is áll: az Egyezmény becsületes megtar­tása alapvető feltétele az álla­mi és egyházi vezetők jó kap­csolatának és eredményes együttműködésének. * Garami Lajos balassagyarmati lelkész lekezeteink életében jól funk­cionáltak. Államunk az Egyezményben biztosította gyülekezeteink szá­mára azt a lehetőséget, hogy zavartalanul végezhettük szol­gálatunkat. Hirdethettük Isten igéjét, kiszolgáltathattuk a szentségeket, istentisztelete­ket. bibliaórákat tarthattunk, foglalkozhattunk ifjúságunk­kal és végezhettük a pásztoro­lás szolgálatát. Akkor nyújtot­ta államunk a békejobbot, amikor még egyházunkban sok ellentétes, széthúzó erő működött és az akkori egyház magatartásával nem szolgált rá az előlegezett bizalomra. Gyülekezeti életünk és szol­gálatunk számára az Egyez­mény új kezdetet, a régihez vi­szonyítva egészen más maga­tartást és szolgálati lehetősé­get eredményezett a forradal­mi módon megváltozott új kö­rülmények között. Az Egyez­mény szocialista államunk és gyülekezeteink között békés, konstruktív, építő együttélés alapokmánya lett. Az Egyezmény által nyújtott lehetőségek alapján gyüleke­zeteinkben úgy szolgáltunk, hogy új teológiai felismeré­seinket, diakóniateológiánk lé­nyegét és tartalmát a tágöle- lésű szolgáló szeretet megélé­sét közkinccsé tettük és gyü­lekezeteink széles rétegeivel megismertettük. Az ige mon­danivalóját nem egy szűk kis körre vonatkoztattuk, hanem azon fáradoztunk, hogy diakó­niai teológiánk kitágult látó­körével vegyenek részt gyüle­kezeti tagjaink is népünk, tár­sadalmunk, hazánk felvirágoz­tatása jó ügyében, valamint az emberiség égető kérdéseinek humánus megoldásában. En­nek eredményeként gyüleke­zeteink tagjai megtalálták a helyüket a mindennapi élet­ben, szolidaritást vállalva tár­sadalmunkkal a közös nagy ügyért, szocialista hazánk épí­téséért. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az Egyezményben lerög­zített alapelvek gyülekezeteink szempontjából is jónak és eredményesnek bizonyultak. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents