Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-01-06 / 1. szám
Az Országos Egyházi Presbitérium NYILATKOZATA az Egyezmény megkötésének „Állam és egyház optimizmusa indokolt Miklós Imre államtitkár; as Állami Egyházügyi Hivatal elnöke beszéde az Országos Presbitérium ünnepi ülésén 25. évfordulóján A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ORSZÁGOS PRESBITÉRIUMA ÜNNEPI ÜLÉSÉN Isten iránti hálával emlékezik meg arról a nagy jelentőségű eseményről, hogy evangélikus egyházunk 25 esztendővel ezelőtt, 1948. december 14-én Egyezményt kötött a Magyar Köztársasággal, az állam és egyház viszonyának rendezésére. Az Országos Presbitérium az ünnepi ülésen hálás szívvel gondol azokra az állami és egyházi emberekre is, akik felelősséggel munkálkodtak az Egyezmény megkötéséért, államunk és egyházunk jó kapcsolatának építéséért. A JUBILEUMI EMLÉKEZÉS ÜNNEPI ÖRAJAbAN — a mögöttünk 4evő negyedszázad tapasztalataira támaszkodva — teljes bizonyossággal mondjuk el, hogy az Egyezmény megkötése egyértelműen helyes volt, annak jelentősége az évek folyamán nőtt, alapelvei nemcsak időtállöak, hanem a jövőbe mutatóak is. ) A negyedszázados jubileumon örömmel állapítjuk meg, hogy egyházunk megtalálta nemcsak a helyét, hanem szolgálatát is szocializmust építő társadalmunkban. E szolgálat végzése közben a teljes Szentíráshoz kötötten csonkítatlanul hirdetjük Jézus Krisztus evangéliumát, az ö rendelése szerint szolgáltatjuk ki a szentségeket és őt követve végezzük a diakóniai szolgálatot. EGYHAZUNKNAK A SZOCIALIZMUSSAL VALÓ TALÄL- KOZASA arra indított bennünket, hogy a Szentírás alapos tanulmányozása közben megvizsgáljuk, mit jelent valójában Krisztus követése a szocialista társadalomban. Felismertük, hogy Jézus egész élete és halála másokért, az emberért, az ember szolgálatáért történt. Ennek a felismerésnek alapján munkáltuk ki egyházunk diakóniai teológiáját, mely segít bennünket abban, hogy mind az egyházban, mind a társadalomban elvégezzük azokat a szolgálatokat, melyeket Isten itt és most bízott ránk. így saját hitbeli alapjainkon állva és azokhoz hűségesen ragaszkodva végezzük szolgálatunkat népünk között. . őrömmel Állapítjuk meg azt is, hogy az egyezmény UTAT NYITOTT egyházunk és egyházunk tagjai számára a társadalom nagy családjába való bekapcsolódásra, a szocialista építés munkájába való részvételre, a népi nemzeti egységbe való részesedésre. Egyházunk örömmel fogadta a közös haza közös építésére szóló hívást, mert felismerte, hogy a szocializmust építő társadalom és egyházunk célkitűzései találkoznak az ember szolgálatában, az ember javáért, boldogulásáért és békéjéért való fáradozásban. Felismertük azt is, hogy a szocialista humanizmus, nemcsak kinyilvánítja az ember szabadságát és méltóságát, hanem küzd is azért, hogy megszabadítsa az embert minden elnyomástól, anyagi ínségtől és emberi méltóságát megcsonkító körülményektől. Ez indílotta egyházunkat arra. hogy ne csak szemlélője legyen a szocializmus építésének, hanem odaáll jón a szocializmus mellé, igent mondjon arra, támogassa azt, és részt vegyen annak építésében. Meg vagyunk arról győződve, hogy ezzel a döntésünkkel összhangban vagyunk egyházunk hitelveivel és ebből eredően fáradozunk az ember, egész népünk és az emberiség boldogulásáért. örömmel Állapítjuk meg azt is, hogy a közös HAZA KÖZÖS ÉPÍTÉSE során alkalmunk van együttmunkálkodni a marxista—leninista ideológia alapján álló honfitársainkkal és ez az együttműködés valódi párbeszéddé vált. E közben nyilvánvalóvá lett. hogy a keresztyének és a marxisták párbeszédében nem az elméleti kérdésekre kell a hangsúlyt tenni, hanem a gyakorlati együttműködésre olyan célokért, melyek mind a mi társadalmunkban, mind az emberiség nagy családjában a haladást, a társadalmi igazságosságot és a békét szolgálják. Meggyőződtünk arról is, hogy az együttmunkálkodás során megvalósult párbeszédben egymás elvi meggyőződését tiszteletben kell tartanunk. örömmel Állapítjuk meg azt is, hogy társadalmunkkal VALÓ EGYÜTTMUNKALKODASUNK különösen is megvalósul a Hazafias Népfront és az Országos Béketanács munkájában való aktív részvételünkkel. Mivel ezek a tömegmozgalmak segítik az országépítő program megvalósítását, az ország politikai, gazdasági és kulturális életének előrehaladását, a béke biztosítását és a béke világának felépítését, egyházunk nemcsak támogatja munkájukat, hanem részt kér abból. Ilyen módon is erősítjük, a népi nemzeti egységet és éljük a szocialista hazafiságot. A JUBILEUM ALKALMÁVAL HÁLÁSÁN MEGKÖSZÖNJÜK A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG KORMÁNYÁNAK, hogy az elmúlt 25 évben egyházunknak nagyon jelentős anyagi támogatást adott olyan módon is, hogy nem hajtotta végre az Egyezménynek azt a szakaszát, mely az államsegély fokozatos megszüntetésére irányult. Ebben egyfelől egyházunk iránti jóleső bizalmat, másfelől egyházunk anyagi problémáinak megértését tapasztaltuk meg. A NEGYEDSZÁZADOS ÉVFORDULÓ ÜNNEPI ÓRAJA- BAN ISTEN IRÁNTI BIZALOMMAL ÉS NÉPÜNK IRÁNTI SZERETETTEL nézünk a jövő felé. Tudjuk, hogy lényegében egy dolgunk van: Krisztus hűséges követése, mert az ö követésében oda tudjuk szánni magunkat a jövőben is embertársaink és szeretett népünk szolgálatára. Tisztelt Országos Presbitérium ! Tisztelt Ünnepi Ülés! HUSZONÖT ESZTENDŐVEL EZELŐTT, 1948 utolsó negyedében először került sor a demokratikus Magyar Köztársaság és a magyar egyházak között az egyezmények megkötésére. A negyedszázados évfordulóról az egyházak ünnepélyes keretek között emlékeztek meg. E nagy jelentőségű — az állam és az egyházak történetében egyaránt kiemelkedő — esemény jeles Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke beszédet mond jubileumáról a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma kibővített, ünnepi ülésén ma, három nappal december 14.-e előtt emlékezik meg, amely dátum pontosan 25. évfordulója lesz annak. hogy az evangélikus egyház és az állam képviselői aláírták az Egyezményt. Ebből az alkalomból őszinte tisztelettel és nagyrabecsüléssel köszöntőm az Országos Presbitériumot, annak Elnökségét, elsősorban D. Káldy Zoltán urat. az Evangélikus Egyház Düspök-elnökét és dr. Fekete Zoltán urat. az Evangélikus Egyház országos egyházi felügyelőjét. a jelenlévő egyházi és világi vezetőket és Önökön keresztül az Evangélikus Egyház lelkészeit és híveit. Tisztelt Ünnepi Ülés! Ma már megállapíthatjuk, hogy az egyezmény létrejötte mérföldkövet jelent az állam és az evangélikus egyház közötti kapcsolat alakulásában egy olyan úton, melyet együtt jártunk be és amelyre visszanézve, figyelemmel kísérhetjük a fejlődést, az eredményeket, de láthatjuk azokat az akadályokat, nehézségeket, problémákat is, melyeket ezen az úton le kellett küzdeni. MINDNYÁJUNK ELŐTT ISMERETES, hogy a szocialista állam és az evangélikus egyház közötti viszony rendezése korábban sokak számára nem volt egyértelmű és természetes. Az evangélikus egyház akkori vezetői — más egyházak hasonló vezetőivel összefogva — nyílt kihívást és ellenállást hirdettek a népi demokratikus renddel szemben. A korabeli egyházi vezetésben és a papság egy részében sokáig élt a múltat kísértő helytelen szemlélet, melynek az volt a lényege, hogy a szocialista állam és az egyház között jó viszony és politikai együttműködés nem lehetséges. E nézet képviselői egy régi meghaladott képlet szerint csak kapitalista viszonyok között látták biztosítva az egyház helyzetét. Ebből az alapállásból nem segítették, hanem inkább akadályozták, hátráltatták az állam és az egyházak — köztük az evangélikus egyház — viszonyának rendezését. Az evangélikus egyházon belül levő progresszív erők azonban éppen a múlt tapasztalataiból kiindulva tisztában voltak ennek az álláspontnak a tarthatatlanságával és reakciós jellegével. Megértették, hogy hazánkban - a vallásos hívők érdeke is a szocializmus építése, és e2ért következetes ' elvi politikai harcot folytattak a reakciós, maradi nézetek és az azokat képviselő egyházi _ személyek ellen. Ennek a kö~' vet kezetes harcnak az első állomása volt az állam és az evangélikus egyház közötti egyezmény, amelyre a további fejlődés érdekében támaszkodni lehetett. ISMÉT BEBIZONYOSODOTT, hogy a tömegek alkotják a történelmet, és e tömegek már akkor nem a kapitalizmus, hanem a szocializmus útját választották. A dolgozó tömegek, elsősorban a munkásosztály döntése tette szükségszerűvé és egyben lehetővé huszonöt évvel ezelőtt az egyezmények megkötését, amely nem a történelmi pillanat szülte kényszerű taktikai fogás volt, hanem elvi alapon nyugvó magatartás. Ezen az elvi alapon létrejött egyezményben az állam és az egyházak jó lelkiismerettel vállalhattak kölcsönösen kötelezettséget. AZ ÁLLAM ÁLTAL BIZTOSÍTOTT teljes értékű vallás- és lelkiismereti szabadság, az egyházaknak nyújtott anyagi támogatás és az állam részéről a jó viszony érdekében tett kezdeményező lépések az mélyekre — sokan sajnos már nincsenek közöttünk — akik az egyezményért és az egyház pozitív irányú fejlődéséért áldozatkészen harcoltak. Közülük nóvszerint szeretnék megemlékezni dr. Mihályfi Ernő egyetemes felügyelőről, az evangélikus egyház történetének kiemelkedő személyiségéről, aki az elmúlt évtizedekben haláláig hűséggel és elvi-politikai szilárdsággal talán a legtöbbet tette az állam és az evangélikus egyház tartós jó viszonyának fejlesztése érdekében. haladó hagyományai ápolásával elvileg helyes, a társadalmi haladást támogató teológiai álláspontot alakított ki, amely nemcsak hazánkban váltott ki elismerést, hanem nemzetközi hatásában is számottevő. Tisztelt Ünnepi Ülés! az Állam és az evangélikus EGYHÁZ JELENLEGI VISZONYA kedvező, egyaránt megfelel az egyház és az állam érdekeinek, a dolgozó népet szolgálja. E jó viszony alapját és bázisát jelenAz Országos Presbitérium elnöksége — dr. Fekete Zoltán országos egyházi felügyelő az ülést megnyitja Tisztelt Országos Presbitérium! Az állam és az evangélikus egyház közötti egyezmény szükségességét, helyességét ma már mind hazánkban, mind hazánkon kívül elismerik. Az egyezmény elvi alapokon hosz- szú időre rendezte az állam és az evangélikus egyház viszonyát, lehetőséget teremtett az evangélikus egyház számára, hogy teljesen új viszonyok között megtalálja a helyét és szerepét. Ügy is fogalmazhatjuk, hogy jó iránytű volt a Vendegek az Országos Presbitérium ülésén előrehaladást szolgálták és a progresszív egyházi erők számára az alapot jelentették. Ezen az alapon őszintéin vállalhatták azt a politikai felelősséget is, amely az egyezményből az egyházra hárult: azt a felelősséget és követelményt, hogy az egyházi vezetés és a papság a szocializmust építő társadalmi rendet, kormányunk bel- és külpolitikai célkitűzéseit támogassa, magáénak vallja és segítse. MA MÄR AZ ELMÜLT 25 ÉV TAPASZTALATAI alapján megállapíthatjuk, hogy az evangélikus egyházon belüli haladó erőket és törekvéseik helyességét maga az élet igazolta. A legnagyobb elismeréssel emlékezünk azokra a szehelyes út megtalálásához mindannyiunk számára. NAGY FIGYELEMMEL ÉS ŐSZINTE ELISMERÉSSEL kísértem azt az eredményes kutató, tanulmányi munkát, mely az evangélikus egyházbán az elmúlt években folyt és a napjainkban is jellemző tevékenységet — amit D. Káldy Zoltán püspök úr ünnepi beszéde is jól példáz — az egyezmény előtti és utáni helyzet objektív bemutatása érdekében. Ebből a szempontból is nagy jelentőségű a Ma- gyarórszági Evangélikus Egyház fennállásának 450. évfordulóján kibocsátott állásfoglalás. E dokumentum is jól bizonyítja: az evangélikus egyház tanításainak megfelelően, ti, hogy az evangélikus hivők jó állampolgárokhoz méltóan szilárdan kiállnak a szocializmus építése mellett, mert a szocializmus magasabb szinten való építését alapvető érdekeikkel megegyezőnek tartják. Az állam és az evangélikus egyház viszonyának fejlődését a visszahúzó erők nem tudták megakadályozni. Kudarcot vallottak azok a mesterkedések, melyek a vallásos tömegeket és a papságot szembe akarták állítani a szocializmust építő társadalmi rendünkkel. Egyes, magatartásukon változtatni nem hajlandó, vagy nem tudó egyházi személyek egyéni, emberi tragédiája, hogy végleg elszakadtak mind egyházuktól, mind híveiktől. Lényegében saját magukat szigetelték el a végleg letűnt, túlhaladott reakciós álláspontjaikhoz való makacs ragaszkodásukkal. A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ 1966. ÉVI ZSINATÁN elfogadott ünnepélyes nyilatkozat, melyben a szocializmust építő Magyar Népköztársaság és az emberiség közös javainak és békéjének munkálását az egyház központi törekvései közé sorolja, világos értékelést ad és utat mutat. Nagyra értékeljük az evangélikus egyházi vezetésnek az ünnepi nyilatkozat szellemében folytatott tevékenységét, mely mind nagyobb megbecsülést szerez hazánkban és nemzetközi méretekben is az egyház számára. AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZI VEZETÉS és a papság jelentős részének a Hazafias Népfront munkájában, az Országos Béketanács által összefogott hazai és nemzetközi békeharcban végzett szolgálatát sok tekintetben példamutatónak tartjuk. Az evangélikus egyházi vezetés által képviselt progresszív álláspontokat és a papság társadalmi aktivitását nemcsak hazánkban, de hatá- (Folytatás a 2. oldalon)
