Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-06-24 / 25. szám
Só és világosság Mt 5, 13—14 Isten egyik vagy másik igéjét különös élességgel eleveníti meg megmutatva ezzel, hogy az Ö szava élő szó, éppen ma megszólaló utat mutató szó a keresztyén ember számára. Ilyen irányt mutató ige a mai keresztyénség számára ez az ige is: legyetek só, és világosság. Jézus példázatát talán úgy fogalmazhatnám meg: bele a világba. HA JÉZUS PÉLDÁZATÁNAK szemléletes képét feloldani akarjuk, az első, amire a só képe figyelmeztet: amibe belekerül nem marad elszigetelten benne. Nem a különállásában van a ' fontossága hanem abban, hogy elvegyülve hatást fejt ki. Ez a szolgálata a sónak. Jézus az O egyházát nem szent elkülönülésre, hanem szolgáló feloldódásra küldi az emberek közé. Ez egyedeiben is, összességében is a keresztyén szolgálat a társadalomban. Ez a szolgálat — úgy tűnik — szinte nyomtalan, hiszen a levesben sem apró sókristályokat ropogtatunk, csak az íze van meg. Ez az íz azonban igen fontos. NEM LESZ URALKODÓ ÍZZÉ, mert ha elsóztak valamit akkor már éppen nem kellemes. Akadnak ilyen uralkodó, másokat kioktató fölényesen elítélő emberek gyülekezeteinkben. Bizony olyanok mint az elsózott étel, sokat kell nyelni utánuk. De ahol jó ízt ad a keresztyén szolgálat, az olyan valóban mint a .likőr az édes süteményben is kell egy csipet só a savanyúság íoz is egy csipet, mert ízesebb lesz. Ilyen ízes keresztyének azok, akiknek a szeretete olyan jólesik bajban, gyászban, örömben, összetörettetésben és felemeltetésben. Szinte észrevétlenül tudnak együtt örülni és együtt sírni. Áldott az ilyen ízesen, de szinte láthatatlanul szolgáló keresztyének szolgálata, akiket csak úgy észlel e világ: jaj, de jó volt, amíg mellettem volt, valamit kaptam általa ... IDE TARTOZIK A SÓNAK AZ A TULAJDONSÁGA IS, hogy nélkülözhetetlen. A legkitűnőbb étel is ízetlen, ha kimaradt a só belőle. Mindennapi kenyerünk sótlanul elviselhetetlen. De a mai életünkben hogyan nyer munkánk, fáradozásunk új értelmet, új távlatot, amikor a keresztyén élet szolgálata távlatában nézem. Munkám verítéke mögött ott van annak értelme, hiszen valaki másnak segítek vele. Verítékemből családomnak, de más ismeretlen embereknek arcán lesz öröm és segítség. Ez a szolgálatom távlata, összefüggések mutatkoznak meg, amelyek nyomán közös életünk épül, gyarapszik. Ennek tudatos végzése életem jó íze. Az a megelégedettség, belső öröm, amely mindezek nyomán megtölti életem, az a csendes tanúskodás, amellyel életem mutatja, hogy hitben élni, sóként a szolgálatban feloldódni, milyen jó. Az ilyen életek árasztják maguk körül a kiegyensúlyozottság, békesség, elégedettség jó levegőjét. Erre pedig milyen nagy szükség van ideges, hajszolt, nyugtalan életünkben. Az ilyen „só-élet” elkötelezés a tisztességre, becsületes, pontos, megbízható, szavatartó életre és ez olyan nélkülözhetetlen mint a só az ételünkben. A SÓ TISZTASÁGÁRA VIGYÁZNI IS KELL. Emlékezünk a régi falusi szatócsüzletek zsúfoltságára, ahol olykor petróleum szaga volt a sónak, mert a közelében tárolták. Az evangélium sójára vigyázni kell. Életünk tisztasága, odaszentelt volta elkötelezés, hogy nem alkudhatunk meg sem egyéni, sem családi, sem társadalmi életünkben az erkölcstelenség, tisztá- talanság semmiféle formájával. Jusson eszünkbe, hogy g meg- ízetlenült sót kidobják és eltapossák az emberek is. ezzel\kapcsolatos a sónak még az a tulajdonsága IS, hogy a romlástól őriz. Ha ízes füstölt sonkát látsz az asztalodon, az azért lehetséges, mert a só áthatotta és megőrizte. Társadalmunk is küzd romboló, ártó, felelőtlen, dekadens irányzatokkal. A „só-életű” keresztyén ember kell, hogy tudja, milyen nagy a felelősség rajta, hogy ahol hat a környezetében, ott megszűnjön a romlás. A léha, csak magának élő, önző életszemlélet, mert ez egyéni romlás is, de társadalmi romlás is. Ahol az evangélium szava hangzik, ahol emberszívek törnek össze bűneik súlya alatt, ahol azonban a bocsánat örömhíre is megszólal és a nyomában életújulások történnek, ott megáll a romlás és helyette új ízű élet következik. JÉZUS A VILÁGOSSÁGRÓL IS SZÓL. Szánjátok oda magatokat, hogy szolgálatotok másoknak új útmutatást, elesetteknek felemeltetés, új öröm és megbékélés legyen. Ez a világosság mint hegyen épült város adjon biztos irányt a vándoroknak. Sólyom Károly Krisztusban szeretett világ Cserháti Sándor szegedi lelkész Teológiai Akadémiánk doktora AZ ELMÚLT TIZENÖT ÉVBEN lendülettel folyó hazai teológiai munka egyik jele és eredménye, hogy a fiatalabb lelkésznemzedék tagjai közül is szép számmal jelentkeztek Teológiánkon a doktori cím elnyerésére. Pedig nem könnyű feladatra vállalkozik az, aki a Magyar- országi Evangélikus Teológiai Akadémia doktora kíván lenni. Jelentkezése idején a tanári kar előtt bizonyságát kell adnia, hogy tájékozott, mind a hazai, mind a külföldi teológiai irodalomban, különösen a választott szakban. Ezután meg kell írnia egy olyan dolgozatot, amelynek az anyaga új, friss szempontokkal segíti tovább a teológia tudományos művelőit. Majd doktori szigorlatot kell tennie és álláspontját nyilvános vitában megvédenie. Akik jelen voltak június 5 -én az Országos Egyház székházéban Cserháti Sándor doktori értekezésének disputáján, tapasztalhatták, hogy a jelöltnek valóban kemény próbát kell kiállnia. Dr. Prőhle Károly prodékán, a választott szakon az újszövetségi teológia profeszora és dr. Vámos József dékán, a doktori dolgozat témája által érintett másik szaktudomány, az egyház és társadalom szakág professzora kérdezték a jelöltet azokon a pontokon, amelyekre nézve a dolgozat véleményük szerint nem adott kielégítő választ, vagy vitatható. De Teológiai Akadémiánk szinte minden professzora élt azzal a jogával, hogy az értekezést védő jelölteknek kérdéseket adjon fel. A DOKTORALTATÁSNAK EZ A MÓDJA nem akadékoskodás és végképp nem rossz szándékú szőrszálhaso- gatás a Teológiai Akadémia tanárai részéről. Ezzel segíteni kívánják a jelöltet, hogy munkája mind teljesebb legyen, méltó szinten képviselje evangélikus egyházunk teológiai tudományát és további ösztönzéseket kapjon doktori munkásságához. Az szinte természetes, hogy új doktoraink általában olyan témát választanak, amellyel tovább gazdagítják egyházunk diakóniai teológiáját és ezzel feleletet is kívánnak adni a világ keresztyénségét, a teológiai tudományok kutatóit foglalkoztató időszerű kérdésekre. Munkájuk ezzel egyúttal segítség a gyülekezeteknek is hitük mai megélésében. DR. CSERHÁTI SÁNDOR így vallott erről a Kolosséi-levél kozmikus krisztológiájáról írott dolgozatában: „A kolosséi keresztyéneknek hitük alapján koruknak a világról vallott nézeteivel kellett számot vetniük. — A keresz- tyénségnek ma is tisztáznia kellett a világhoz való viszonyát, ha továbbra is részt akar venni a világ életében, és ugyanakkor hitével is összhangban akar maradnú” „A második világháború után társadalmunk a munkás- osztály vezetésével marxista, tehát nem keresztyén alapon látott hozzá a „keresztyén Magyarország” terhes örökségének felszámolásához és a szocialista életforma kialakításához. — Ezért egyházunknak nemcsak az „idők szavát” kellett meghallania és ennek alapján számot vetnie múltjával és jelenével, hanem ura szavára is figyelnie kellett, hogy Krisztussal összhangban találhassa meg a helyét az új magyar világban. — örülnék, ha munkám segítséget nyújtana egyházunknak ahhoz, hogy még világosabban láthassa azt az utat, amelyen az egyház Ura elindította.” A dolgozat szélesen fejti ki, mit jelent Isten szeretete a világ iránt Krisztusban. Foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amelyek ezzel kapcsolatban elsősorban a kolosséi gyülekezetben jelentkező tévtanítás- sal összefüggésben jelentkeztek, ismerteti a különböző teológiai irányzatok és egyházi állásfoglalások idevonatkozó részeit, sok helyen bírálva és kiegészítve is azokat; majd a lutheri teológia „két birodalomról” szóló tanításával foglalkozva igyekszik elhelyezni a Krisztus kozmikus uralmáról kifejtett álláspontját egyházunk mai teológiai tanításában. Idézzünk innen is egy részletet: „Krisztus kozmikus uralmának helyes látása arra ösztökéli az egyházat, hogy az egyházon kívül élőkkel együtt vesse a vállát minden olyan feladatnak, amelyre Krisztus akaratán tájékozódó lelkiismerete indítja. A Krisztus akaratához igazodó lelkiismeret ugyanakkor szembeállítja az egyházat minden embertelen renddel.” A DOKTORI ÉRTEKEZÉSHEZ KAPCSOLÓDÓ PÁRBESZÉD UTÁN a hétköznap délután a székház imatermét megtöltő hallgatóság: hozzátartozók, lelkészek, teológusok, barátok a jelölttel együtt megkönnyebbülten hallgatták meg a tanári kar döntését a doktori cím odaítéléséről. D. Káldy Zoltán országos egyházunk püspök-elnöke D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke, Szent- Ivány Ödön, a Déli Egyház- kerület felügyelője és egyházkormányzatunk más jelenlevő tagjai jelenlétében avatta Cserháti Sándor szegedi lelkészt dr. Vámos József dékán Teológiánk legfiatalabb doktorává. * VÉGÜL ÁLLJON ITT NÉHÁNY ISMERTETŐ ADAT az új doktorról dr. Selmeczi János kari jegyző előterjesztéséből. Cserháti Sándor 1930-ban született Mohácson. Középiskolai tanulmányait a Pécsi Cisztercita Gimnáziumban kitűnő érettségi eredménnyel végezte. 1953-ban tett végszigorlatot az Evangélikus Teológiai Akadémián, amelynek utána egy évig belföldi ösztöndíjasa lett. Több fővárosi és vidéki segédlelkészi beosztás után előbb a páhi, majd a szegedi gyülekezet hívta el lelkészéül. 1966—69 között beosztott munkatársként segítette az újszövetségi biblia- fordítás munkáját. Tanulmányai jelentek meg a Lelki- pásztor szaklapban és a The- ológiai Szemlében. Lapunk olvasói is gyakran találkozhattak nevével lapunk hasábjain. A fiatal doktor 1964-ben je- jelentkezett doktorálásra. A fentemlített követelményeknek eleget téve 1972. december 22-én benyújtotta, 1973. június 5-én pedig megvédte doktori értekezését. Ezek után nem volt akadálya doktorrá avatásának. Lapunk olvasói és munkatársai nevében kívánjuk dr. Cserháti Sándornak, hogy a disputa tapasztalatain meggazdagodva további jó munkával segítse egyházunk tudományos és gyakorlati szolgálatát. M. Gy. A Sajtóosztály értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JÚLIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-IG iratterjesztési szünetet tart. I A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetel. Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július 1-től augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavartalan. Gazdag örökség megfakult kincseit keressük közel félévezredes évfordulónkon, a reformáció magyarországi kiindulásának történelmi eseményei között. Hazánk sok vértől áztatott, sok szenvedéssel meglátogatott földjén, pusztító háborúk viharai után minden múltról beszélő rom, minden tárgy és eszköz, minden megsárgult és megfakult papírtöredék kinccsé válik. Azokról beszél, akik e hazában évszázadokon, sőt majdnem tizenegy évszázadon keresztül harcoltak az életért, a holnapért, a jövőért. Nemcsak a magukéért, hiszen közülük sokan, névtelenek és ismertek, a legnagyobb áldozattól sem riadtak vissza, amikor hazánkról, népünkről, igazságról, előrevivő ügyről volt szó. Kutatjuk és keressük az okokat, a körülményeket, hogy közelebb kerüljünk hozzájuk, jobban megértsük őket, hogy mindazt, amit nekünk is kiküzdöttek és amit reánk hagytak, megbecsüljük és megőrizzük, ismerve az árat, amibe került. Keressük azokat is, akiknek a szívében megérett valami, ami hitet, bátorítást, vigasztalást és erőt jelentett és jelent ma is. Kevés az adat, sokkal több, ami rejtve marad. Ezért nagy kincs a legkisebb emlék és írás is, amit találunk ... Ki tudná e kevésből kielégítően megmagyarázni, hogyan futott végig az evangélium jó híre a 16. sz. néhány évtizede alatt az egész országon, hogy a „legalkalmasabb időben” vigasztalás, erőforrás, új kezdet legyen az embertelenség és elnyomás, a pusztulás és szegénység, a A hasai refomáció nyomában A szél fú, ahová akar A reformáció kezdete Mórichidán tudatlanság és erkölcsi hanyatlás idején. Mórichida régi lakott hely, a kelták korától emlékek jelzik, a rómaiak Pannóniájában Mursella (kisváros?), az Árpád-korban révfalu a Rába partján, majd Móric gróf megyei ispán a rév helyett, hidat veret a folyón át, s lett Mórichida. Sokáig az Osl (később Ostffy) család birtoka. Lehetséges, hogy 1280 körül vára is volt, mely a csornai konventté lett. 1250 körül prépostságot alapít földesura. A barátok 1543-ban elmenekülnek a török elől. 1533-ban kelt királyi alapítólevéllel Enyingi Török Bálint tulajdonába megy át a határ nagy része, aki egyben somogyi földbirtokos és pápai várkapitány is. Tulajdonképpen ezzel dőlt el a falu reformációja is. Török Bálint, felesége Pemflinger Katalin révén igen korán a reformáció pártfogója és támogatója lett. Pemflinger Katalin II. Lajos királybírójának Pemflinger Márknak a leánya, Mária királyné udvarhölgye, akinek apja nem szégyellte a királyi udvarban a reformáció iránti rokonszenvét. Leánya buzgó lutheránus, aki férjét is a reformáció oldalára állítja. így lett segítője a nép közt akkor már futótűzként terjedő reformációnak Mórichidán is. Segítséget adott templom és lelkészlak építéséhez is. így. tudott már igen korán gyökeret verni a reformáció itt is. Amikor a mohácsi csata- vesztés után 1543-ban «elmenekülnek a barátok, az egy idő után betelepült apácák sem tudnak megmaradni, hanem elvonulnak Somlóvásár- helyre, állítólag a töröktől való félelem miatt. Más forrás szerint az ok másra vezethető vissza. A korra jellemző erkölcsi hanyatlásban elől járt a papság és a kolostorok, zárdák népe. Korabeli feljegyzések szerint a legsúlyosabb bűntettek elkövetői közt gyakran találni papokat. A velük szembeni enyhe elbánás miatt a népben megvetés és közgyűlölet ébredt irántuk. Mivel a tized és a nép adományai voltak megélhetésük forrásai, ettől ezek következtében elestek és elszegényedtek. Egyik helyről a másikra vándoroltak és el is néptelenedtek. A reformációhoz pártolt nép támogatása híján nemegyszer a kincstárt terhelte ezek fenntartása. A barátok és apácák hátramaradt javait Török Bálint szétosztotta jobbágyai közt. Erre utal egy a győri káptalanhoz érkezett panaszlevél 1562-ben Árpással majd 1563- ban Mórichidával kapcsolatban is. Az eset úgy látszik jelentős lehetett, hisz 1553-ban királyi rendelet megtiltotta többek között, hogy a móric- hidai Szent Jakab kolostort és javait bárki elfoglalhassa. Jellemző a korbéli állapotokra, hogy Oláh Miklós 1559-ben kerületében elindíttatta az egyházlátogatásokat és néhány év alatt jól áttekinthető képet kapott a papság erkölcsi és szellemi állapotáról. Kevés volt az olyan pap, aki szívvel-lélekkel ragaszkodott még a katolicizmushoz, aki pedig ilyen volt, az pedig sokszor erkölcsileg igen alacsony szinten állott. 1530-as évektől lassan már kialakultak és hatottak a reformáció terjesztésének központjai: Sárvár. Pápa. Győr, Sopron, Magyar-Övár. így veszi körül minden irányból a reformáció hatása Mórichi- dát is környékével együtt. Az 1552. évi országgyűlés rendjei az eretneküldöző Báthory Andrással szemben Nádasdy Ferencet választják meg a régóta üres nádori székbe. Ez egyelőre kedvezett a reformáció megerősödésének a dunántúli részeken. Asbőth László Nem mindig egyszerű Néha csak ránézel a számtani feladatra és egyből kitalálod a megoldást. De nem megy mindig ilyen egyszerűen. Olykor hosszabb-rövidebb ideig gondolkodnod kell és csak azután sikerül megoldanod a példát. De érdemes gondolkozni és nem szabad türelmedet elveszíteni, mert van megoldás és meg lehet találni. Naámán, miután hallatlanul egyszerű módon szabadította meg Isten nagy bajából, megtanulta, hogy a bonyolult, a komplikált kérdésekre is lehet megoldást találni. Gyógyulása után első dolgának tartotta, hogy visszatérjen Elizeus prófétához. Haragja rég elpárolgott. Öröm töltötte be szívét. Amikor összetalálkoztak, neheztelő szavak helyett boldog vallomás hangzott el ajkáról. Ezt mondta: íme, most tudom már, hogy nincsen az egész földön Isten, csak Izraelben! — Azután intett szolgáinak. Előhozták a drága ajándékokat, hogy átadja Elizeusnak. — Vedd el kérlek ezeket az ajándékokat a te szolgádtól — mondta. Most újabb meglepetés érte. Elizeusnak nem csillant fel a szeme a sok drága kincs láttán. Nem kapott mohó, remegő kézzel az arany, az ezüst és a drága külföldi ruhák után. Nyugodt maradt teljesen és így szólt: él az Űr, aki előtt állok, hogy el nem veszem ezeket az ajándékokat. Erre unszolni, kényszeríteni próbálta Naáman Elizeust, de ő nem volt hajlandó elfogadni még egy fillért sem. Elizeus viselkedése nagyon elgondolkoztathatta Naámant. mert ilyesmit eddig nemigen látott. Két dologra gondolhatott. Először nyilván azon ál- mélkodott, hogy akik igazán szeretik Istent, akik néki szolgálnak, mint Elizeus is. mennyire szabadok. Ellent tudnak állni a pénz, a gazdagság, a jólét kísértésének. Másodszor arra gondolhatott, hogy — lám. hitre jutni. Istent megszeretni, milyen egyszerű dolog, mert Isten azokat, akik megismerték őt. erős kézzel vezeti, nem tűr el semmi lazaságot tőlük. Másképpen kell élniük. Naámán meglepetése után Elizeus'prófétát érte meglepetés. Furcsa kéréssel fordult hozzá Naámán. Ez lepte meg. így szólt hozzá: ha semmiképpen se akarod elfogadni ján- dékaimat, engedd meg, hogy én kérjek tőled valamit. Adj nékem kérlek Izrael földjéből annyit, amennyit két öszvér elbír a hátán. Mindjárt megmondta, hogy miért kéri a földet. Most visszatérek Szíriába, az én hazámba, ahol nem ismerik Istent. Idegen istenek oltárain mutatnak be áldozatot. De én ezentúl nem akarok bálványoknak áldozni, hanem csak az Úrnak. A ti földetekből vett földet magammal viszem. Odahaza kicsike dombot készítek belőle s azon építek oltárt az Úrnak. Itt nem állt meg Naámán. Egy másik kérését is elmondta. így szólt: kérlek, légy megértő irántam. Odahaza továbbra is magas tisztséget töltök be. Ünnepi alkalmakon ott kell állnom majd a király oldalán, amikor bevonul fényes kíséretével az ő bálványistenének, Rimmonnak a templomába, hogy ott imádkozzék. Ilyenkor kezemre szokott támaszkodni és mikor meghajol a bálvány előtt, nekem is meg kell hajolnom vele. Kérlek, ne tekintsd ezt hűtlenségnek. Bocsássa meg nekem az Úr. Elhallgatott. Várta, mit vá- alszol neki Elizeus, Istennek ez a szigorú prófétája. Elizeus azonban nemcsak szigorú, hanem alázatos ember is volt. Világosan látta, hogy Isten egy hitet adott mindkettőjüknek, de nem egyforma sorsot. Bízott abban, ha Naámán megtartja hitét, a hit is megtartja őt. Ezért így válaszolt: eredj el békességgel! Lehet, hogy furcsának tartod Elizeus válaszát. Túl engedékenynek találod. Azt kellett volna mondania: vagy-vagy. Vagy az Úrnak szolgálsz, vagy Rimmonnak. Vigyázz! Ne ítélkezz könnyelműen. Naámán- nak, mint hadvezérnek tovább kellett szolgálnia népét.
