Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-05-20 / 20. szám
CXXVIIL ÉVFOLYAM, 20. SZÁM 1973. május 20. Ara: 2,— Forint Kitüntetés Az Országos Béketanács Elnöksége D. dr. OTTLYK ERNŐ püspöknek a béke-mozgalomban végzett eredményes munkájának elismeréseként a Magyar Békemozgalom kitüntető jelvényét adományozta. A kitüntetés ünnepélyes átadására május 9-én, a béke és barátsági hónap megnyitása alkalmából, a Parlament kupolacsarnokában került sor. Reformáció és muzsika „A ZENE ISTEN GYÖNYÖRŰ ÉS DICSŐ ADOMÁNYA, egyenesen a teológia rokona. Semennyiért sem adnám oda az én csekély zenei tudásomat. Rá kell kapatni s állandóan szoktatni az ifjúságot erre a művészetre, mert ez hasznavehető embereket nevel.” Luther nyilatkozott így, aki egyaránt becsülte a komoly zenei alkotásokat és az egyszerű ember énekét. Azt akarta, hogy a gyülekezet örvendező éneklése töltse be a templomokat. Mivel ilyen énekek nem álltak bőséggel rendelkezésre, maga is alkotott: remek énekszövegek és dallamok kerültek ki keze alól. Míg a reformáció előtt csak igen csekély volt a lehetősége az egyszerű templomos hívőnek az éneklésre, addig Luther énekeskönyvei nyomán a gyülekezet aktív részesévé vált a templomi éneklésnek. S mit tett Luther a komoly zenéért? Az iskolaügyek rendezésével kapcsolatban felállíttatja az iskolai énekkarokat. Ezek a korátokat ékes, művészi feldolgozásban éneklik, és ezáltal nagy hatással vannak a gyülekezetekre. Az ének most már főként anyanyelven hangzik. Mindenki érti már ezt a zenét: mert hct a szövegét érti, a muzsika is közelebb kerül szívéhez. AMIT LUTHER MEGALAPOZOTT, azt folytatták az evangélikus egyházzenészek. Már a 16—17. században sok kiválóan képzett zeneszerző, köztük Johann Walter, Othmayr, Resina- rius, Eccard, Hassler, Vulpius, Praetorius, Schein, Scheidt ontották a különféle műveket, a korálfeldolgozásokat és a bibliai szövegekre írt motettákat. Énekkaraink mindmáig ; többnyire ebből a korai protestáns egyházzenei termésből énekelnek az istentiszteleteken. Schütz (1585—1672) az evangélikus istentiszteleti zenét még közelebb hozta a hívekhez. A korabeli olasz opera divatja szerint a szöveg került előtérbe. Schütz egyben zenetörténeti cselekedetet is végrehajtott ezzel: az európai zenekultúra két ágiit, az olaszt és a németet egyesítette művészetében. Külön érdekessége az északnémet egyházzenének a 17. század közepétől bevezetett „esti zene” (Abendmusiken). A városi polgárság kívánta, hogy a templomi orgonista muzsikáljon neki istentiszteleten kívül is. Ezzel az alkalommal veszi kezdetét tulajdonképpen az európai koncertélet. Ily módon a koncertélet megindítása Weckmann, Tudner és Buxtehude protestáns orgonaművészek nevéhez fűződik. Isten különös ajándékának kell tartanunk, hogy az európai zeneirodalom eddig legnagyobb géniusza, J. S. Bach, egyben a lipcsei evangélikus Tamás-templom kántora volt. Az általa komponált ezernyolcvan nyilvántartott mű közül hétszázöt- venhárom kimondottan egyházzenei alkotás, köztük a remek orgonaművek, a nagyszerű passiók és misék. S a mesterművek áradatában létrejött a zenekultúra legnagyszerűbb alkotása, a H-moll mise, amelyhez hasonlítható azóta sem látott napvilágot. MIT TETTEK UGYANAKKOR ÉS A KÉSŐBBI KOROKBAN a kismesterek, a falvak egyszerű evangélikus kántorai? A maguk orgonajátékával, énekkari munkájukkal elhintették a művészi zenekultúra magvát. Amikor nem volt még rádió, sem televízió, voltak szorgalmas kántorok, akik maguk is komponáltak. És sok kilométert poslakocsiztak azért, hogy kiváló énekkarok anyagából megszerezzenek egy-két remekbeszabott motettát vagy korálfeldolgozást. Hercegek és tartományi fejedelmek, Magyarországon például az Esterházyak megengedhették maguknak a zenekarok fenntartását. De a kisvárosok polgárai és a parasztok hol is találkozhattak volna a művészi zenekultúrával, ha nem a templomok falain belül? NÉPÜNK SOHA NEM LEHETETT BIRTOKOSA ÜGY A ZENEKULTÚRÁNAK, mint a mi korunkban. Művelődéspolitikánk szerves része az általános zenei írás-olvasás tanításának programja. Ez a zenetanulók olyan tömegét kapcsolja be az aktív muzsikálásba, amely azelőtt elképzelhetetlen volt. A képzett kántornak ezért lehet a feladata, hogy orgonajátékával vagy kórusmunkájával ébren tartsa a klasszikus zene iránti érdeklődést. És mi a szolgalatunk? Van-e értelme, hogy például a Luthe- ránia évről évre előadja a János-passiót? Ugyanis nemcsak ezt, de Bach többi nagy művét is megszólaltatják a Zeneakadémián, s más hangversenytermekben is. Bach ezeket a műveket evangélikus templomba, istentiszteleti alkalmakra komponálta, éppen ezért ebben a környezetben érik el eredeti céljukat. EGYHÁZZENEI MUNKÁSSÁGUNK NEM MERÜL KI A RÉGI NAGY MŰVEK ELŐADÁSÁVAL. Egyházunk vezetősége időnként felkéri közismert, jeles zeneszerzőinket, hogy komponáljanak jubileumi műveket, ünnepi zenét. így jöttek létre Sulyok Imrének a reformáció négyszázötven éves jubileumára és a Deák téri orgona avatására irt művei. így született meg Szokolay Karácsonyi pasztorálja és Pünkösdi éneke. BACH EGYIK KORÁLELÖJÁTÉK-GYŰJTEMÉNYÉNEK, az Orgelbüchleinnek címlapjára ezt az ajánlást írta: „A magassá- gos Istennek dicséretül, a felebarátnak pedig, hogy gyarapodjék általa.” Az ajánlás világos és helyes evangélikus állásfoglalás. Mert az egyházzenének valóban két iránya van. Egyik az Űristen felé mutat, öt dicséri, Őt magasztalja. Másik irányban pedig az ember felé tekint, szépségével és harmóniájával őt gazdagítja, s gyarapítja az egyetemes zenekultúrát, saját kincsének legjavát adva minden embernek gyönyörűségére. Trajtler Gábor Készek vagyunk az e gyüttmunkálkodásra Teológiai Akadémiánk új tiszteletbeli doktorai Országos Egyházunk ünnepi jubileumi közgyűlését követő napon újabb kiemelkedő esemény tanúi lehettünk. Teológiai Akadémiánk doktorai közé fogadta lie. theol. Janis Matulis lett érseket (Szovjetunió) és dr. Hanfried Krüger egyházfőtanácsost (Német Szövetségi Köztársaság). A doktorráavatás mindig is kiemelkedő ünnep volt Teológiai Akadémiánkon és a doktori cím elnyerése egyházunk részéről megbecsülést és rangot jelent, mint arra D. Káldy Zoltán püspök, az Országos Egyház elnöksége részéről elmondott köszöntésében rámutatott. A mostani doktoravatásnak külön jelentőséget adott, hogy egyházunk 450 évrevisz- szatekintő jubileumi emlékezéséhez kapcsolódott. Jelzi, hogy egyházunk kész az együttmun- kálkodásra más egyházakkal. Miközben hűséggel járunk a diakónia teológia útján népünkkel és szocialista társadalmunkkal közösségben, készek vagyunk a kölcsönös tanulásra. A mostani doktoravatás szimbolikus esemény is, mert az avatottak személye arra utal, hogy amikor Európa népei békére és együttmun- kálkodásra vágynak, az egyházaknak megvan a lehetőségük arra, hogy ennek érdekében cselekedjenek, sőt sokkal többet kell tenniök érte, mint eddig. A továbbiakban D. Kól- dy Zoltán püspök meleg hangon értékelte a két új tiszteletbeli doktor és egyházunk kapcsolatait. Akadémiánk ünnepi ülésén köszönthettük a hazánkban tartózkodó külföldi vendégeket is: D. dr. Jan Michalkot, a Szlovák Evangélikus Egyház egyetemes püspökét, Albert Kleint, a romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház püspökét, dr. Juro Struharikot, a jugoszláviai Szlovák Evangélikus Egyház püspökét, Janis Lie- pins lett teológiai dékánt, Hans Fischer egyházfőtanácsost, az Osztrák Evangélikus Egyháztól és Szedressy Pált, a romániai Ágostai Hitvallású Zsinat- Presbiteri Evangélikus Egyház püspökhelyettesét. Államunk képviseletében az ülésen megjelent Ballá István, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese és Madai András főosztályvezető. Részt vettek az ünnepi ülésen egyházkormányzatunk tagjai, D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke, dr. Fekete Zoltán és Szent- Ivány Ödön egyházkerületi felügyelők, valamint Karner Ágoston főtitkár vezetésével Képviseltették magukat a testvéregyházak és teológiai akadémiáik, és az ökumenikus Tanács. Szép számmal voltak jelen a budapesti lelkészek, gyülekezeti tagok. Az ülés, amelyen dr. Vámos József dékán elnökölt, dr. Prőhle Károly prodékán igeolvasásával és imádságával kezdődött. Az Akadémia tanári karának határozatát és az Országos Elnökség jóváhagyását dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója, kari jegyző ismertette. A két doktorjelölt munkásságát dr. Pröhle Károly és dr. Fabiny Tibor professzorok méltattáK-., Az együttlét ünnepélyességét emelte a Lutheránia Énekkar szolgálata Weltler Jenő karnagy vezényletével, Trajtler Gábor orgonakíséretével. A doktorráavatás ünnepi szertartása után került sor a két székfoglalóra. Az alábbiakban szeretnénk bemutatni olvasóinknak Teológiai Akadémiánk új doktorait és rövid ízelítőt adni székfoglalójukból. JANIS MATULIS 1911-ben Kaluga ban (a mai Szovjetunió területén) született. Rigában végezte iskolai tanulmányait, ahol a pedagógiai középiskola után először a matematikai szakot végezte el, majd 1943- ban kitűnő eredménnyel zárta tanulmányait a rigai teológiai fakultáson. Ezzel egy időben megszerezte a licenciátusi (doktorátusi) fokozatot is\z ótestá- mentomi teológiai szakból. A fiatal lelkész Rigában kezdte meg szolgálatait is, majd Talsi városában folytatta 1969-ig, amikor is a városi főlelkészt a 350 ezer lelkes lett evangélikus egyház az érseki székbe hívta el. Azóta Rigából irányítja egész egyháza életét. D. dr. Janis Matulis érsek Matulis érsek neve nemcsak egyházában és hazájában ismert, ahol sokat tett egyháza hitéletének elmélyítéséért, a lelkészképzés színvonalának emeléséért, szűkébb és tágabb hazája társadalmához, világi vezetőségéhez való segítő, jó viszonyért, de ismerik őt az egyházi 1 világszervezetekben, így különösen is a Lutheránus Világszövetségben és a Keresztyén Békekonferencia munkájában is, ahol az, evangéliumi álláspontot a szocialista társadalom iránti hűséggel tudta képviselni. A békéért végzett szolgálatai ismertették meg nevét éppúgy a Lett Köztársaság Béketanácsában, a Szovjetunió békemunkájában, mint a Keresztyén Békekonferenciában és a Lutheránus Világszövetségben. Az egyházak közötti testvéri kapcsolatok kiépítéséért is sokat tett Matulis érsek. Különösen is szeretettel ápolta a szocialista országok egyházainak testvéri közösségét és együttmunkálkodását. Magyar- országi Evangélikus Egyházunk és népünk iránti szeretete előttünk régóta ismert. Amikor Teológiai Akadémiánk tanári kara és Országos Egyháziunk , Elnöksége úgy döntött, hogy sok külföldi kedves hittestvérünk és jó barátunk népes táborából a jubileumi ünnepségekhez kapcsolódva Janis Matulis érseket tiszteli meg a doktori címmel, akkor a mai ke- resztyénségnek egy jeles reprezentánsát, népünk és egyházunk melegszívű barátját, szocialista hazája hű fiát, és a béke bátor harcosát avatta tiszteletbeli doktorává. MATULIS ÉRSEK DOKTORI SZÉKFOGLALÓJÁBAN „Az ó- lett vallás rövid vázlatát” adta elő. Előadását egy érdekes adalékkal kezdte: A 11—12. századi nagy népvándorlás idején a mai Lettország területének egyhatod részén a finn-ugor nyelvcsaládhoz tartozó livek éltek. Tulajdonképpen ők voltak Rigának és más helységeknek a megalapítói is. Idők folyamán a livek beolvadtak a lett népbe, s ezáltal — mondotta az előadó — mi, lettek is egy kicsit vérrokonok vagyunk a magyarokkal. Ez a ma még nem teljesen igazolt tény a tudomány további kutatását igényli. De a ljveknek egy kis csoportja még ma is megtalálható és nyelvében is fellelhetők azok a szavak, amelyek a magyar nyelvvel való rokonságot mutatják. Az ó-lett vallással foglalkozó eddigi tudományos munkásságot és a vele kapcsolatos mai feladatokat ismertette ezután az érsek. Rámutatott többek között, hogy milyen gazdag anyagot szolgáltat a kutatáshoz a lett folklór, a nép ajkáról összegyűjtött mondák, mesék és népdalok. Ugyancsak jó anyagot szolgáltatnak a kutatáshoz a keresztyén misszionáriusok feljegyzései, a krónikák, az akkori időből származó hivatalos egyházi rendelkezések a pogányság leküzdésére és később az ellenreformáció idejéből származó jezsuita tudósítások. A továbbiakban az érsek összefoglalta azokat az ismereteket, amelyekre a tudomány a régi lett mitológia elemeinek feltárásában a mai napig eljutott és ismertette a további kutatás lehetőségeit. HANFRIED KRÜGER 1914- ben Schwerinben született. Jogi, teológiai, vallástörténeti és filozófiai tanulmányokat végzett különböző német egyetemeken. A marburgi egyetem filozófiai fakultásán 1937- ben doktorátusi címet szerzett. Teológiai tanulmányai befejezése után Hannoverben kezdte lelkészi szolgálatát, majd a háború befejezése után Lauensteinben volt lelkész. Előbb a hannoveri tartományi egyház Teológiai és ökumenikus Kapcsolatok Bizottságának lett az előadója, mint egyháztanácsos, majd egyházfőtanácsosi ranggal a frankfurti Egyház Külügyi Hivatalába került, mint az ökumenikus ügyek intézője. 1956 óta vezetője a frankfurti ökumenikus központnak és ebben a minőségében kiadója az Ökumenische Rundschau című folyóiratnak is. Emellett 1962-től, mint ügyvezető főtitkár, a Német Szövetségi Köztársaságban a Protestáns Egyházak Munkaközösségét is vezeti. Krüger egyházfőtanácsos neve szűkebb hazájában 1934 óta lett ismertté, amikor kapcsolódott a nácizmussal szembehelyezkedő Hitvalló Egyházban tömörülő német egyházi személyiségek táborához és közeli munkatársa volt ebben a küzdelemben Niemöller Mártonnak. Egyházi külügyi szolgálatának kiemelkedő állomása volt, amikor 1955-ben egy egyházi küldöttség tagjaként elkísérte Csehszlovákiába Gustav Heinemann mostani államelnököt. Egyre szélesedő ökumenikus érdeklődése testvéri jó szándékkal fordult a szocialista országokban élő egyházak felé is. E jó szándéka megmutatkozott az 1956-os ellenforradalom után magyar- országi evangélikus egyházunk iránt is, amikor sok nyugati egyházi vezető elveszítette helyes tájékozódását. A Szovjetunió egyházaival való kapcsolatok építése elismeréseként 1961-ben Alexij pátriárka a. Szent Vladimir érdemrenddel tüntette ki. 1958 óta fokozott figyelemmel fordult a Keresztyén Békekonferencia munkája felé is. Amikor Teológiai Akadémiánk Országos Egyházunk elnökségének a jóváhagyásával doktorává) választotta dr. Hanfried Krügert, akkor egy olyan haladó szellemű neves egyházi személyt és tudóst méltatott erre, aki világunk, s különösen Európánk nagyon fontos időszakában jelentős szolgálatokat végez és végezhet a két különböző világ- rendszerben élő egyházak és népek jobb megértése és békés együttmunkálkodása érdekében. KRÜGER EGYHÁZFÖTA- NÁCSOS DOKTORI SZÉKFOGLALÓJÁNAK témája: „A reformatori küldetés az ökumenikus mozgalom jelenlegi válságában” volt. Az előadó szólt az ökumenikus mozgalom válságáról, D. dr. Hanfried Krüger egyházfőtanácsos amely reménység szerint „életre vivő betegség” és a tisztázás átmeneti állapota lesz. Elemezte ezzel kapcsolatban az ökumenikus mozgá- lom célkitűzésével és az egységgel ' kapcsolatos kérdéseket, majd megállapította: a reformáció egyházainak megadatott, hogy az egyházról vallott felismerésük- szerűit az öku- menében a közvetítés döntő szolgálatát’ gyakorolják. Utalt az Ágostai Hitvallás egyház- fogalmára, majd ehhez kapcsolódóan értékelte a világ- szervezetek néhány megállapítását és határozatát és leszögezte: a reformáció egyházaira az a felelősség hárul, hogy egyrészt óvjanak az önmagát az aktiv izmusba elvesztő, szakszerű és komoly, teológiai alapvetés nélküli ökumenétől, másrészt óvjanak a gyakorlatiatlan teológiától, amely távol került az egyhár zak napi életétől és a mai világban gyakorolt szolgálatától és bizonyságtételétől. Az egyházfőtanácsos rámutatott, hogy a reformációból származó magyar egyházak éppen ezen a ponton. tudtak kezdettől fogva aktívan és példamutató módon részt venni az ökumenikus beszélgetésben. — Ezt a továbbiakban példákkal is megerősítette, többek között idézve az Egyházak Világtanácsa 1954-ben Evanstonban tartott világgyűlésére készített előkészítő anyagunkat: „Az egyház egysége és a világ egysége között bizonyos összefüggés van — az egyház széttagoltsága és a világ szakadása között is. Minél inkább keressük együvé tartozásunk megvalósítását, közös üzenetünk és szolgálatunk egyházi el hivatását, annál inkább tudunk ahhoz is hozzájárulni, hogy a népek együttélését elősegítsük.” Ezekben a szavakban — zárta székfoglalóját D, dr, Hanfrield Krüger — a reformátort egyházaknak az öku- menében való útja és az öku- meneért való küldetése rajzolódik elénk.
