Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-05-13 / 19. szám
(FcZyiatSsa % oldaíröFt csatavesztés hadvezére. Ezzel a beállítottsággal nem lehetett megérteni az evangélium ügyét, sem az egyház reformációjának követelését. Ez a nemesi és főpapi konzervativizmus tette évszázadokra elnyomottá a reformáció népét! Egyházunk útja a magyar történelem viharaiban Evangélikus egyházunk magyarországi történelme azzal kezdődik, hogy az anyanyelven megszólaló igehirdetés és istentisztelet győzelmes erővel hódított országszerte. Luther példája nyomán nálunk is a nép nyelvén szólal meg a Szentírás, tudós és szorgalmas bibliafordítók fáradságos munkája révén. Az igét hirdető és tollforgató magyar reformátorok az Isten igéjének tisztán és igazán való hirdetésével egyúttal kiemelkedő szolgálatot végeztek a magyar nyelv fejlesztésének és a nemzeti műveltség terjesztésének érdekében is. A három részre szakadt ország zilált viszonyai és anarchikus társadalmi állapotai között bontakozott ki a reformáció terjedése Magyarországon. A történelem kérdései egy pillanatra sem válhattak elméleti 'íróasztal problémákká, hanem nagyon is konkrét kérdésekben jelentkeztek. A magyar- országi reformáció igehirdetői nem is akartak kitérni ezek elöl a kérdések elől, de nem is tehették volna, mert Urunkhoz és a hivő néphez váltak volna hűtlenekké. Ünnepi előadása további részében a püspök elemezte egyházunk négy és fél évszázados történetét, majd napjainkhoz érve így folytatta: A fasiszta háború Magyarországgal együtt evangélikus egyházunkat is mérhetetlen pusztulásba és szenvedésbe sodorta. Templomaink, paplakjaink, gyülekezeti házaink úgyszólván mindegyike megsérült többé-kevésbé, nem egy pedig teljesen tönkrement. Egyhazunk a szocializmusban A történelmi változások küszöbén sokan erőszakos beavatkozástól féltették egyházunkat. Egyházüldözéstől, templomelvételtől, papok elhurcolásától féltek. Istennek legyen hála, másként történt. Az orosz parancsnokságok a szabad vallásgyakorlatot biztosították. Egyházunk végezhette munkáját, híveink élhették vallásos életüket. A Nemzeti Kormány fenntartotta az állam és egyház addigi helyzetét. Régi törvények alapjára helyezkedett. Meghagyta a vallásgyakorlat szabadságát Anyagi támogatásban részesítette az egyházakat. A kisszámú reakciós egyházi vezető bukása után minden akadály elhárult az állam és egyház megegyezésének útjá- bóL Amint egyházi életünk megtisztult a politikai reakció tehertételétől, úgy vált egyre világosabbá a magyar demokratikus köztársaság kormányával való megegyezés lehetősége, sőt szükségessége. Az Egyezményben egyházunk legújabb kori történelmének fontos dokumentuma jött létre, amely mind a mai napig az evangélikus egyház és a Magyar Népköztársaság érintkezésének alappillére. Ebben az évben fogjuk ünnepelni az Egyezmény 25 éves évfordulóját, de már ma is hadd essék fény a szocializmusban élő egyház szolgálatának alapokmányára. Az Egyezmény lényegében két alapgondolaton nyugszik. Az egyik a magyar államnak az egyházakat támogató szándéka. Az Egyezmény kinyilvánította az egyház részére a vallásszabadságot. Ismeretes az egyháznak nyújtott anyagi támogatás rendszere. Mindebből az tűnik ki, hogy az állam a szocializmusban együttműködésre nyújt kezet az egyháznak. Bár az állam nem vallja magát keresztyén államnak, de békét akar az egyházzal. Az Egyezményből is kitűnik, hogy az állam mindent megtesz az egyházzal való jó viszony fenntartása érdekében. Mindezt nem átmenetileg teszi, hanem a jövőre nézve is az a .célkitűzése. Ehhez kapcsolódik az Egyezmény másik alapgondolata. A Szentírásban gyökerező tanítás alapján az államot megilleti Négyszázötven éves utunk az iránta való hűség. A bibliai államszemlélet értelmében az egyház emberei és vezetői mint állampolgárok azonosítják magukat hazájukkal, egyházunk ügyei rendezésében éppúgy érvényesül hazaszeretetük, mint a haza építésében és állam- polgári kötelességeik teljesítésében. Ez magában foglalja a fenti államcélok egyházi támogatását, az egyház és állam közötti jó viszony fenntartási készségét. Egyházunk közjogi helyzetében további lépést jelentett 1949-ben Alkotmányunk. Ez természetesen hazánk életében is döntő fontosságú esemény volt. Állami és társadalmi életünk alapvető átalakulásának összefoglalásaként alkotta meg az országgyűlés Népköztársaságunk alaptörvényét, az Alkotmányt. Népünk méltán, büszke erre, mert ez nem más, mint birtoklevél arról, hogy ebben az országban a dolgozó nép a haza teljes jogú gazdája. A helyes keresztyén élethez mindig hozzátartozott a tisztes hazafiság. Erről az erkölcsi alapról tudott egyházunk együtt örülni népünkkel, tudott igent mondani a szocializmus alapjai lerakásának tervére. Egyházunk sohasem volt közömbös népünk sorsával szemben, hanem múltjának legértékesebb hagyományai szerint vállalta a néppel való közösséget. A felszabadulás utáni években alakult ki egyházunk magára találásának ez a hagyományos — de a kiegyezés óta megszakadt — útja, amelyen népünkkel való egységben végezte küldetését és szolgálatát. Ez nem is lehetett másként, hiszen egyházunk is hatása alá került ennek a hatalmas társadalmi átalakulásnak, ami Magyarországon végbement. A társadalmi igazságtevésnek, az egykori szegények és elnyomottak felemelésének óriási eredményei, a soha nem látott lendületű országépítő munka eredményei lényegében a szociális és társadalmi igazság szellemében valók, amik keresztyén szemmel is csak helyesel hetők. Ezzel kialakultak az evangélikus egyház és a szocialista állam viszonyának alapvonásai. Az ezután következett nyugodt és kiegyensúlyozott légkörben egyházunk zavartalanul végezhette Urától nyert szolgálatát. Alapvonásaiban egyházunk megtalálta helyét a szocializmusban. Ezt a viszonyt azonban megzavarta a Magyar Népköztársaság törvényes rendjét megdönteni akaró 1956-os ellenforradalmi kísérlet. Ennek egyházi vetületei is voltak'. A szocializmus megdöntésére irányuló kísérlettel együtt járt a szocializmusban kialakult egyházi helyzet megváltoztatásának kísérlete is. De veszélyben forogtak azok a teológiai eredmények is, amelyek éppen az egyház és világ, egyház és társadalom kérdései körül alakultak ki az előző időkben. Bizonytalanság és tanácstalanság keletkezett éppen azon a téren, amit Isten a mi nemzedékünk számára adott fel leckéül, s amit így lehetne legrövidebben megfogalmazni: az egyház útja a szocialista társadalomban. Ennek a történeti feladatnak a meg nem értése, illetve félreértése okozott átmeneti visszaesést egyházunk útjának megtalálásában. Ebből a zsákutcából vezette ki Isten egyházunkat, amikor új szakaszt készített a felszabadulás utáni egyháztörténetünkben azzal, hogy a kibontakozás útját megnyitotta. Ez mindenek előtt teológiai tisztázódást jelentett. A szolgáló szeretet teológiája Utunk teológiájának a továbbfejlesztése volt mindnyájunk legfőbb feladata. Nem valami részletkérdés vagy szektás egyoldalúság a jellemzője ennek az útmegtalálás- nak. A teljes Szentírás középponti tanítása állt előttünk, amely Jézus K risztusról szól, aki szolgáló szeretetben járó Űr a^diakonosz”, 6 a szolgálattevő, ő az, aki szolgál. Az Ige azért lett testté, vált szolidárissá az emberrel, Jézus azért tanított, gyógyított, segített. hogy az embert szolgálja. Váltsághalála is az emberért történt. Isten azt igazolta és pecsételte meg. feltámadásával, a Feltámadott pedig azzal indította el egyházát a földön, hogy müvének legyen követője és folytatója mindaddig, míg meg nem jelenünk ítélőszéke előtt, ahol éppen a másoknak szolgáló szeretet és jézusi magatartás lesz a mérték. A dia- kóniának,, a szolgáló szeretet teológiájának az alapjáról tájékozódunk a konkrét cselekedetek területén. A szolgáló Ür- ba vetett hit jelenti akarata követését a szolgálat útján, ami az egyes embernek, társadalmunknak, hazánknak, az egész emberiségnek a segítését jelenti. A diakóma teológiájának ezért határozott politikai arcéle is van, amely szolgálatot akar végezni a haladás irányában nemcsak az egyes ember, hanem a kollektívu- mok szolgálatára. Miközben félreérthetetlenül állunk a szocialista perspektíva segítése mellett, azt sem hallgathatjuk el, hogy ateista ideológiát nem támogatunk, nem keverjük teológiánlcat össze a marxizmussal. A szocializmus ennek lehetőségét biztosítja a lelkiismereti szabadságban. Teológiai álláspontunk: a Szentíráshoz és az egyházunk tanításához való hűségünk, pedig eleve kizárja az ideológiai keveredést. Ezt azonban nem is kívánja tőlünk senki. A hangsúlyt mégsem arra tesszük, ami elválaszt, hanem arra, ami egybefűz. A nemzeti egység, a szocialista hazafiság, az állampolgári hűség, közös jövendőnk szolgálata, természetes velejárója a keresztyén ember gyakorlati magatartásának, a felebaráti szeretetnek. Ebben a nagy összefogásban hívők és nem hívők egyek, mert az emberért, hazánk jövőjéért, mindnyájunk jobb és gazdagabb életéért történik. Ezen a területen vagyunk egyek szocializmust építő népünkkel, évszázadok alatt kiküzdött haladó hagyományaink nyomán. így különböző világnézetű emberek foghatnak össze, kommunisták és párton kívüliek — mindazok, akik vállalják a közös célt, a szocialista Magyarország felépítését. A nép ügyének szolgálatában Mi, evangélikusok, a szocialista hazafiság célkitűzését és gyakorlását nagyra értékeljük. A szocialista hazaiisag tartalma a nép szeretete és a nép ügyének szolgálata. A patriotizmus alapja a nép érdekének munkálása. A patrióta — miközben mindent megtesz saját hazája boldogulásáért — ugyanakkor nem veszti el az egész emberiség jövőjének távlatát sem. Az emberiség szeretete korunkban egészen konkrét formát öltött a világ békéjéért érzett felelősségben. Nélkülözhetetlen feltétele a haza felvirágzásának o baráti népek testvéri közösségébe való tartozás.- A XX. század második felében a technikai, kulturális, gazdasági, szellemi kapcsolatok rendkívül gyors kiterjedése korában egyetlen nép sem boldogulhat a baráti népekkel való legszorosabb együttműködés nélkül. A mi hazánk fel- emelkedése egybekapcsol a leghaladottabb társadalmi rendszerű országok barátságával. Miközben az egy vérből teremtett emberiség egészének a perspektíváját sem téveszthetjük szem előL A hazaszeretetnek és az emberiség iránti' szeretetnek az alapállása minden idők keresztyéni magatartásának az alapja és kiindulása. Ehhez nyújtanak ragyogó vagy intő példát az egyes egyháztörténelmi korok. Erről vizsgázik minden nemzedék az egyházban ist A mi nemzedékünk is Istennek és a történelemnek a színe előtt él és cselekszik. Minket is azon a mérlegen fognak egykor majd lemérni: hogyan és mit valósítottunk meg Jézus Krisztus Isten- és emberszere- tetre vonatkozó nagy parancsolatából. A négyszázötven éves ván- dorúton sok veszély, háború és nyomában járó nyomorúság között vezetett Isten idáig, a mai napig, amikor már a régi sebek begyógyultak, de a történelmi tanulságok az élet tanítómestereiként hatnak, biztatnak, figyelmeztetnek. Ha visszatekintünk, a megtett útra, és előretekintünk a jövő feladataira, a 103. zsoltár szavaiba foglalhatjuk hálánkat és reménységünket: ,Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életei a. Jcoporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.” (Zsolt 103, 1—4.) Az ünnepi közgyűlés elnöksége Sylvester János: Az magyar népnek (Bevezető a magyar nyelvű Bibliához) Próféták által szólt néked régen az Isten, Az, kit ígért, imé végre megadta Fiát. Buzgó lélekkel szól most is néked ezáltal, Kit hagya, hogy hallgass, kit hagya, hogy te kövess, Néked azért ez lön prófétád, doktorod ez lön, Mestered ez most is, melyeit az Isten ada. Ez próféta szavát hallgasd, mert téged az Isten Elveszd és nyomos itt nem lehet az te neved. Itt ez írásban szól mostan néked ezáltal Hütre hiú mind, hogy senki se mentse magát. Azki zsidóul és görögül és végre deákul Szól vala régen, szól néked az itt magyarul. Minden népnek az ő nyelvén, hogy minden az Isten Törvényén éljen, minden imádja nevét. Itt vagyon az rejtek kincs, itt vagyon az kifolyó víz, Itt vagyon az tudomány, mely örök életet ad. Lelki kenyér vagyon itt, melyben mikor eszel, örökké Élsz, mely az mennyből szállá, halálra mene. Azki teremt téged s megvált, örök életet is ad Ez szent által: nincs több bizodalmád azért. Ennek azért szolgálj mindenkor tiszta szíveddel, Ennek mindenkor tégy igaz áldozatot. Tegedet ez hozzá viszen és nem hágy, mikor ígymond: Boldogok, eljöjjetek, vesszetek ed, gonoszok. 0341) Az ünnepi közgyűlés résztvevőinek egy csoportja AZ EURÓPAI EGYHAZAK KONEERENCIÄJA NAGYGYŰLÉSÉT ELŐKÉSZÍTŐ BIZOTTSÁG .ÜLÉSE SVÁJCBAN Az európai Egyházak Konferenciája következő nagygyűlését előkészítő bizottság április 2—5. napjain tartotta első ülését Engelbergben. A bizottság munkáját, amelyben az európai egyházak mintegy húsz képviselője foglal helyet, dr. • Nagy Gyula evangélikus teológiai professzor vezette. Magyarországról dr. Aranyos Zoltán, az Ökumenikus Tanács titkára vett részt a tanácskozáson. Az Európai Egyházak Konferenciája következő nagygyűlését (Nyborg VII.), amelynek fő témája: „Az igének megtartói legyetek...” (Jk 1, 22), 1974. szeptember 16— 23. napjain tartják Svájcban, ugyancsak Engelbergben. Ülést tartott az Ökumenikus Tanács elnöksége A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSÁNAK ELNÖKSÉGE április 18-án dr. Bartha Tibor püspök vezetésével ülést tartott. A tanácskozás első részében beszámolók hangzottak el olyan ökumenikus alkalmakról, amelyeken a tagegyházak képviselői a közelmúltban vettek részt. Ezek sorában örömmel fogádta el az Elnökség az Ökumenikus Tanács küldöttségének lengyelországi útjáról szóló jelentést, valamint a kapcsolatok további ápolására vonatkozó javaslatokat. Áttekintette a vezető testület az európai evangélikus-református párbeszéd újabb fejleményeit is. Köszönettel vette tudomásul az evangélikus egyház küldöttségének a Német Demokratikus Köztársaságban tett látogatásáról szóló tájékoztatást, és köszöntötte ezt az alkalmat, amely magas szintű testvéri érintkezést jelentett a szocialista országokban élő egyházak között. BEHATÓAN FOGLALKOZOTT AZ ELNÖKSÉG a Keresztyén Békekonferencia különböző üléseivel, elsőrenden is a Munkabizottság március 20—23. között tartott tanácskozásával. Mint ismeretes, a Munkabizottság felhívást intézett az egyházakhoz, az ökumenikus szervezetekhez és keresztyénekhez, hogy kapcsolódjanak be az október 2—7. között Moszkvában tartantó Béke-világkongresszus előkészületeibe és munkájába. Az elnökség ezzel kapcsolatban kifejezésre jutatta: a Tanács és tagegyházai mindent megtesznek annak érdekében, hogy felhívják az egyházak és keresztyének figyelmét a béke- erők e nagy jelentőségű találkozójára. Ezt követően a küszöbön álló ökumenikus rendezvényekről folyt megbeszélés. Megtárgyalta az elnökség két Magyarországon sorra kerülő nemzetközi ökumenikus tanácskozás előkészületeit. Ennek kapcsán foglalkozott az Európai Egyházak Konferenciája Elnökségének május elején Siófokon tartandó ülésével és az Egyházak Világtanácsa Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottsága magyarországi tanácskozásával. A tagegyházak munka- közössége beható tanulmányi munkával készül a KBK Folytatólagos Bizottságának ülésére, amelyre május 23—28. napjain kerül sor a Szovjetunióban. A TOVÁBBIAKBAN AZ ELNÖKSÉG a tanulmányi munka időszerű kérdéseiről folytatott eszmecserét. Ennek keretében örömmel értesült arról, hogy a Református Egyház és a Szabadegyházak Tanácsa között létrejött megállapodás értelmében a közelmúltban sor került Debrecenben az első vizsgára és akadémiai lelkészt oklevelet nyert a Szabadegyházak Tanácsa tagegyházainák 9 lelkésze. Végül a vezető testület a Teológiai Szemle munkájáról és az Ökumenikus Iroda ügyeiről tárgyalt. A HAZAFIAS NÉPFRONT BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGA ebben az évben sok-sok Petőfi- emlékünnep rendezését, házigazdaságát vállalta. Ezen ünnepségek sorában nem feledkeztek meg a lelkészekről sem. Március 22-én Kecskeméten, a Piarista Gimnázium dísztermében emlékünnepséget rendezett a megye lelkészei részére. A megnyitó szavakat Farkas József, a Hazafias Népfront megyei titkára tartotta, üdvözölve valamennyi felekezet megyei vezetőjét és a termet teljesen megtöltő hallgatóságot, négy felekezet lelkészeit. Az emlékbeszédet Dr. Bodolay Géza kandidátus, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos főmunkatársa tartotta. Szabó István dunaegyházi evangélikus lelkész és Varga László református lelkész Petőfi-verseket adtak elő, Bán József református lelkész megzenésített Petőfi- verseket énekelt Osváth Viktor református lelkész-karnagy kíséretével. Az ökumenikus jellegű nagyszerű megemlékezést méltán keretezte a Piarista Gimnázium Énekkarának és Irodalmi Színpadának irodalmi oratóriuma. A megye lelkészei hálásan köszönték meg a Hazafias Népfront Megyei Bizottságának és a megyei Békebizottságnak, hogy az emlékezés hónapjaiban rájuk is gondoltak és igen magas színvonalú ünnepséggel segítették őket, hogy az egész ország ünneplésébe, társadalmunk megemlékezésébe ilyen módon is bekapcsolódhassanak. (T. SZ. M.) ÜJ MUNKATÁRSAK AZ EGYHAZAK VILAGTANÄCSA GENFI KÖZPONTJÁBAN Az Egyházak Világtanácsa misszói és evangélizációs bizottságának munkatársaként április 1-től a román ortodox egyház Ion Bria professzort küldte Genfbe az ortodox egyházak kapcsolatai kutató munkája előadójaként. — Az Egyházak Világtanácsa Kommunikációs osztálya igazgatói tisztségére Jürgen Hilke (NSZK) kapott megbízást. — Ugyancsak előadói megbízatásban foglalkoztatja az Egyházak Világtanácsa március l-től David Milwood angol újságírót. — Az Egyházak Világtanácsa kiadóhivatalának munkájában május l-től részt vesz a holland Jan. H. Kok. (öpd)
