Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-05-06 / 18. szám
Egymás szolgálatának megismerése Diakóniai küldöttségünk látogatása az NDK-ban Lapunk hírt adott arról, hogy egyházunk diakóniai szolgálatának küldöttsége március 30-tól április 8-ig hivatalos látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban. Emiatt kerestük fel a delegáció vezetőjét, Virágh Gyula pesti esperest, aki egyben egyházunk diakóniai szolgálatának ügyvivője, hogy tájékoztasson bennünket az utat illetőleg. Esperes Űr, hogyan jött létre ez a kiküldetés? A múlt év végén hivatalos vendégünk volt Zinnow diakónus, az NDK diakóniai szolgálatának munkatársa. D. Káldy Zoltán püspök-elnök kifejezte előtte, szívesen látná a hivatalos kapcsolatfelvételt a két egyház diakóniai szolgálata között. Ezt követően hívott meg D. Gerhart Bosinski úr, az NDK diakóniai szolgálatának vezetője egy hattagú delegációt a jelzett időpontban való látogatásra. Egyházunk külügyi bizottsága az utazást jóváhagyta és előkészítette. Így egy nagyon alapos program alakult ki. Kik voltak a küldöttség tagjai? Mint a diakóniai osztály ügyvivője kaptam azt a megbízást, hogy a delegáció tagjaira egyházunk elnökségének tegyek javaslatot. A küldöttsé- gi tagok valamennyien gyakorló diakóniai vezetők, szolgálatban áUó szakemberek voltak. Csizmazia Sándor nyíregyházi lelkész, a nyíregyház fogyatékos gyermekek otthonának igazgatója, Buda Mária főnővér, a piliscsabai fogyatékos gyermekotthonból. Feren- ezy Zoltánná az Üllői úti Evangélikus Egyházi Nyugdíjasok Otthonának, továbbá Roszik Mihályné az albertirsai Öregotthonnak, és ifi. Weltler Ress óné, a győri öregotthonnak vezetője. Egyházunk elnökségének megbízásából a delegációt én vezettem. Hogy zajlott le a küldöttség programja? D. Bosinski úr fogadott a berlini repülőtéren, Frau Hüschke társaságában, aki áz egész utazás során vezetőnk volt. Az Albrechtstrassen működő és a diakóniai szolgálat kezelésében levő szállóban helyeztek el. Itt este D. Bosinski és felesége fogadást adott a küldöttség tiszteletére. A fogadáson pohárköszöntőt mondtak: D. Bosinski úr, D. Pabst, a Pfarrerbund titkára és D. Mückl zsinati tanácsos, valamint a magyar küldöttség vezetője. E beszédekben kifejeződött az őszinte hajlandóság egymás szolgálatának megismerésére, amit szocializmust építő népeink életkeretei közt folytatunk. A további napok programja már nem ünnepélyes, de mégis nagyon szívélyes, sőt baráti munkaismerkedés volt. Reggeltől estig percre beosztott idővel, és pontosan megszervezett menettel folytattunk tapasztalat- cserét és ismerkedtünk különböző helyeken és intézményekben folyó diakóniai munkával. A megismert legtöbb intézmény valóságos diakóniai kombinát, ahol gyermekotthon, munkaterápiás részleg, mezőgazdasági és ipari termelés, öregotthon, s ezen felül még olyan -részleg is működik, amit mi utókezelő, vagy elfekvő részlegnek nevezünk. A munkát részben szakképzett polgári alkalmazottak, részben diakónusok és diakónisz- szák végzik. Ugyanis számos helyen diakonissza anyaház működik. Ugyancsak saját diakónusképzés és gyülekezeti munkásképzés is folyik. Nagy meglepetés volt betekintést nyerni, milyen komoly gyógyító szolgálatot végez az egyház számos kórháza és gyógyító intézményén keresztül. Gondolatébresztő volt, hogy az ott is meglevő óvodahelyhiány enyhítésére napközi otthonokat állított fel a diakóniai szolgálat. Volt alkalmunk az üdültetési szolgálatról is tapasztalatot szerezni. Érdeklődésünkre azt is elmondották, hogy van szervezett gyülekezeti diakőniájuk is. Sajnos, nem fért bele mostani programunkba, hogy ezzel ismerkedjünk. A Német Demokratikus Köztársaság mely vidékeit járták? Vendéglátóink nagyon figyelmesek voltak és tekintettel voltak arra, hogy a déli részeken, így Thüringiában mi magyarok már többször jártunk. Most az ország ószaki és középső részeibe irányítottak. Berlinben a Stephanus Stifftungot látogattuk meg. Onnan autónk fel a tengerpart felé vitt. Csak az útvonal ismertetésére van most lehetőség (pedig mögötte mennyi élmény, sok kedves arc, számos barát, gyönyörű táj, nagyszerű építmény tolul emlékezetünkbe!), Züssow, Rostock, Kühlungsborn, Bad Doberan, Schwerin, Magdeburg, Quedlinburg, Neinstedt, Wernigerode, Ludwigslust, Deschau, Wittenberg, Potsdam és ismét Berlin. E felsorolás után igaz-e a sejtésem, hogy ez nem egy vakációs kirándulás volt? Bizony, nem. Maga a napról napra való utazás, a feszített program, mellette a folytan megújuló élmények, emberekkel való ismerkedés, intézmények munkájának felmérése, a hasznosítható tapasztalatok begyűjtése, az idegen nyelv és az éjszakába nyúló megbeszélés után a mindig más ágy és a nagy szeretettel nyújtott német ételek — mindezek után nem csoda —, hogy fáradtan, de élményekkel, tapasztalatokkal megrakodva tértünk valamennyien haza. Lesz-e az útnak hatása hazai diakóniánkra? Bizonyára lemásolunk több munkát könnyítő ügyes segédeszközt, továbbá a benyomást keltő rendszeresség, pedantéria, bevált módszerek, szervezési formák kínálkoznak átültetésre. Az anyagi lehetőség esetén pl. konyhagépek beszerzésével, személyzetet és költséget lehet megtakarítani. Mindezt messze meghaladja a kapcsolatnak az értéke a két diakóniai szolgálat között. Ez most megerősödött e látogatás és személyes kapcsolatfelvétel révén. Indíttatásokat kaptunk a nemzetközi diakóniai kapcsolatok felvételére is. Búcsúvacsoránkig megtalált bennünket dr. Theodor Schober úr, a diakóniai világszövetség ai elnök ének köszöntése, a vacsorán köszöntött és kapcsolatfelvétel készségét hangsúlyozta a len ffvefarszági diakó- nia képviselője és hasonlóan a svájci diakónia egy ott megjelent szolgálattevője is. Kíván-e még Esperes Űr valamit ezenkívül hozzáfűzni? Hálánkat és köszönet finket szeretném nyilvánítani egyházunk országos elnökségének az alkalomért, NDK-ben élő barátainknak, elsősorban D. Bosinski úrnak, de valamennyi érintett intézmény vezetőj ének és beosztottjainak a tanúsított készségért és szeretetért, végezetül pedig a diakónia nagy és szent ügyét minden hittestvérem szeretetébe ajánlom. Virágh Gyula esperes előadást tart A keresztyének kozzáfámlása az európai béke és biztonság megvalósításához A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA MUNKABIZOTTSÁGA 1973. március 20—23-ig Moszkvában tartott ülésén Európára nézve megelégedéssel állapította meg a politikai éghajlat határozott javulását: számos konkrét béke- feladat megvalósult. Érvénybe léptek a moszkvai és varsói szerződések az NSZK és a Szovjetunió, illetve a Lengyel Népköztársaság között, valamint a négyoldalú megegyezés tNyugat-Berlinre nézve. Aláírták az ENSZ és az NDK közötti kapcsolatok alapjaira vonatkozó szerződést. Helsinkiben sikeresen halad előre az európai biztonsági és együttműködési konferencia többoldalú előkészítése. Bécsben megkezdődtek a tárgyalások az európai csapatok és fegyverkezés csökkentéséről. Teljes ütemben halad előre az NDK- nak az egyenjogú nemzetközi jogi kapcsolatok alapján való elismerése. Közel van mindkét német állam felvétele az ENSZ-be. EURÓPA NÉPEI SZÁMÁRA mindezek olyan biztató jelek, amelyek az összes békeerők együttműködésének gyümölcsei. A békére irányuló fáradozás, amely az egyházak és keresztyéneknek is egyik legfőbb feladata, meghozza gyümölcseit és nem hiábavaló. Az európai biztonság és együttműködés azonban nem lehet öncél, hanem része kell legyen annak az átfogó biztonsági rendszernek, amelyet az egész világon meg kell teremteni. Európában továbbra ts nagy és a világbéke szempontjából döntő feladatok várnak a békeerőkre. A MOSZKVAI, VARSÓI ÉS BERLINI szerződéseket élettel kell megtölteni. Minél előbb ratifikálni kell a két német állam közötti kapcsolatok alapjaira vonatkozó megállapodást. Még mindig nagy szo- ciál-politikai problémák vannak Európában, pl. fasiszta rendszerek, amelyek közül Portugália különösen káros szerepet játszik gyarmati igényeinek erőszakos fenntartásával. Biztosítani kell az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítésének, valamint a csapatok és a fegyverkezés csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásoknak a sikerét. Jó kilátások vannak arra, hogy továbbra is eredményesen érvényesülhet a különböző társadalmi rendszerű államok között a békés együttélés elve. NAGY ÖRÖMMEL ÁLLAPÍTOTTÁK MEG, hogy az utóbbi években az együttélés és együttműködés számos eszköze jött létre. A feladatként előttünk álló fáradozások keretében az egyházaknak, a keresztyén közösségeknek, a hívőknek, minden nemzetközi keresztyén szervezetnek meg van a sajátos feladata, amely nem csupán az államoknak a béke és biztonság útján való elölépáse megsegítését jelenti, hanem egyúttal az egymás közötti testvéri kapcsolatok fenntartását is a kölcsönös tisztelet és együttműrcödés jegyében, hogy a gyakorlati feladatok betöltése terén megtalált egységben járulhassanak hozzá az enyhüléshez, a békéhez és a biztonsághoz. Pákolitz István: Krétarajz anyámról A Tejút szélén alkonytájban szikrázó csillagport ver a lába Mezétláb jön — jön — ahogy szokta ■— szaporán lépked sűrű csillagporba Mezétláb jön — jön —- hány tízezredszer — karján cókmókkal megtömött cekker Fején a kosár csapatig rakva darázscsipkedte sárgabarackkal Az ájulásig tikkadt melegben még fejkendője szárnya se rebben A kapu előtt — szál klottgatyában — csak az a dolgom hogy megvárjam Csak az a dolgom ne sírjak mégse ha nem ér haza besötétedésre i A Tejút szélén alkonytájban szikrázó csillagport ver a lába Mezétláb jön — jön — ahogy szokta — szaporán lépve sűrű csillagporba Szaporán lépked nem ér haza mégse se lámpagyújtásra se éjfélre Cak az a dolgom éjféltájban félálomban is hiába várjam Küszöbön fekve ér a hajnal madárlátta kenyér a fejemalja (A Józset Attila-díjas költő „Zöldarany” című, 1973-ban megjelent kötetéből.) AZ EURÓPAI EGYHÁZAK KONFERENCIÁJÁNAK ELNÖKSÉGE HAZÁNKBAN A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa tagegyházai meghívására az Európai Egyházak Konferenciája nevű ökumenikus szervezet elnöksége május 7—10. között hazánkban tartja ülését. Az elnökség tagjaként vesz részt az ülésen D. Dr. Ottlyk Ernő püspök és a szervezet következő nagygyűlését előkészítő bizottság vezetőjeként Dr. Nagy Gyula professzor, aki jelenleg a Lutheránus Világszövetség genfi központjában a Tanulmányi Osztály titkáraként dolgozik egyhazunk képviseletében. — GALGAGYÖRK. A gyülekezet böjti igehirdetési alkalmán március 30-án Tóth Károly pilisi lelkész szolgált igehirdetéssel. — KISKUNHALAS. A gyülekezet kifestette gyülekezeti term t, amelyet április 8-án vett ismét használatba. A siófoki találkozó elé Az Európai Egyházak Konferenciájának elnöksége ez évi első ülését Magyarországon,-a Balaton partján, Sióiokon tartja május 'I—10. Között. Őrölünk annak, hogy az elnökség tagjait vendégül láthatjuk és az ülésnek helyet adhatunk. Egyházaink megbecsülését látjuk abban, hogy az ülést Magyarországon renuezik. Kívánjuk, hogy az elnökség tagjai gyümölcsöző eszmecserét folytassanak, melyből áldás származik az európai egyházak és ezen túlmenöleg az európai népek számára. Az Európai Egyházak Konferenciája eddigi szolgálatának felmérésénél érdemes visszatekinteni a kiindulásra. Mintegy másfél évtizeddel ezelőtt egyre világosabbá vált, hogy sem az Egyházak Világtanácsa, sem a Lutheránus Világszövetség nem tudja központosítani szolgálatát az Európában élő egyházak életére, mert mindkét egyházi világszervezetnek az öt világrész egyházait kell tekintetoe vennie. Ugyanakkor szükségesnek látszott, hogy 'az európai egyházak képviselői külön is találkozzanak .egymással és megbeszéljék közös kérdéseiket és feladataikat. Ennek a gondolatnak a jegyében jött össze számos európai egyház vezetője 1957-ben a dániai Liselundban. Majd 1959. januárjában ugyancsak a dániai Nyborgban ült össze az európai egyházak kiküldötteinek konferenciája Európai Egyházak Konferenciája néven. Ez a konferencia meghatározó jellegű volt a további munkára'nézve. Az itt hozott határozatok közül érdemes néhányat emlékezetünkbe idézni: „Európában az egyházak csak azon a réven felelnek meg keresztyén felelősségüknek, ha egyházak lesznek és maradnak. A keresztyének nem Európában hisznek, hanem a világ Urában és Megváltójában. Ezért Európa iránt felelősségüket komolyan ve- szik. De egyházak a szó szoros értelmében csak akkor lehetnek, ha ezt az Urukat hitben és életükkel követik.” A határozatnak azt a pontját is jó figyelembe venni, mely ezt mondja: „Európa keresztyénsége a múltban gyakran hitelvesztetté tette üzenetét a saját kontinense és más népek irányában is.” Nem feledkezünk el arról sem, hogy ezen a konferencián D. Káldy Zoltán püspök javaslatára — igen élénk vita után — ez a határozat születet: „Az egyház feladata imádkozni és dolgozni azért, hogy valamennyi atomhatalom lemondjon sz atomfegyverek használatáról hatékony nemzetközi ellenőrzés alatt és hogy Európa és az egész világ népei az atomháború fenyegetésétől megszabaduljanak. Európának valamennyi nép békés együttműködése bázisává kell lennie és nem az élet megsemmisítésének bázisául kell szolgálnia.” E határozatok óta egy év híján másfél évtized telt el. Egymást követték az ún. „nyborgi konferenciák” — egyet közülük a Bornholm hajó fedélzetén tartottak — és most készül az Európai Egyházak Konferenciájának „NYBORG VII.” Konferenciája. Ennek előkészítése folyik Siófokon. Ezeken a konferenciákon sok szó esett az elmúlt években az európai egyházak egymás iránti felelelősségéről, az evangélium továbbadásának szükségességéről, az egyházi szolgálat közben nyert tapasztalatok kicseréléséről, az egyházak mai feladatainak kijelöléséről. Sok jó történt ezeken a konferenciákon, amelyek gyümölcsöznek az egyház életében. Viszont fel kell tennünk a kérdést, hogy Európai Egyházak Konferenciája megfelelően segítette-e a maga eszközeivel azt az 1959-ben hozott határozatot, hogy „Európának valamennyi nép békés együttműködése bázisává kell lennie.” Nekünk az a véleményünk, hogy az Európai Egyházak Konferenciája ezen a ponton messzemenően nem használta ki lehetőségeit és nem hajtotta végre az 1959-ben Nyborgban hozott határozatot. Sajnos, az elmúlt másfél évtizedben Nyugat-Európa országainak egyes keresztyén körei és csoportjai nem abban voltak serények, hogy elősegítsék az európai népek megbékélését, az európai feszültségek enyhítését, hanem maguk is eszközévé lettek a hidegháborúnak, az antikommunista propaganda szításának, a Nyugat—Kelet ’közötti feszültségek fokozásának. Pedig éppen az 1959-es nyborgi határozatnak megfelelően arra kellett volna törekedniük, hogy „Urukat hitben és életükkel kövessék”, tehát a békesség és megértés munkáló! legyenek, nemcsak az európai egyházak, hanem az európai népek között is. Micsoda óriási lehetőségei lettek volna az elmúlt másfél évtizedben az Európai Egyházak Konferenciájának abban, hogy Krisztust követve határozott döntésekkel hívja fel a tagegyházak figyelmét a hidegháború megszüntetésére, a feszültségek enyhítésére és az európai népek barátságának munkálá- sára. Néhány hangulatos, jószándékot mutató mondattal ezeket a nagy problémákat nem lehetett elintézni. Most olyan időben ül össze Siófokon az Európai Egyházak Konferenciájának elnöksége, amikor az európai népek előtt egy nagyszerű feladat van: az európai népek biztonságának és együttműködésének biztosítása. Az európai népek kormányai részéről — éppen a Varsói Szerződés tagállamainak ún. Bu- pesti Felhívása alapján — nagy erőfeszítések történnek az európai biztonsági és együttműködési konferencia létrehozásáért Ha az európai egyházak nemcsak a mások által érlelt gyümölcseit akarják éivezni a létrejövő európai biztonsági konferenciának, hanem ők maguk is munkálói akarnak lenni a konferencia létrehozásának, itt a legvégső ideje annak, hogy a siófoki elnökségi ülés egyértelműen szólítsa fel tagegyházait arra, hogy a szeretetben munkálkodó hit erejével tegyenek meg mindent azért, hogy a maguk köreiben az európai enyhülést fékező erőket a helyes útra tanítsák és erejüket az európai biztonság és együttműködés megvalósítására a maguk területén bevessék. Nem volna szép, ha az Európai Egyházak Konfe- I renciája a maga feladatát abban látná, hogy amikor majd a létrejövő biztonsági konferencia a maga határozatait meghozza, azt üdvözölje. Az igazán szép az volna, hogy közreműködne minden erejével a jó eredmények létrehozásában. Ilyen gondolatokkal köszönti ük az Európai Egyházak Konferenciája elnökségi ülését Siófokon. Jelentkezés kántori tanfolyamokra Az Országos Evangélikus Kántorképesítő Bizottság a nyár folyamán Foton a következő időben rendez kántori tanfolyamokat: I. tanfolyam június 25-től július 6-ig II. tanfolyam augusztus 13-tól 24-ig A tanfolyamok részben előkészítő jellegűek teljesen kezdőknek (korhatár nélkül), részben továbbképzés a már végzettek számára, illetőleg azoknak, akik szolgálatban állnak, de nincs bizonyítványuk, vagy oklevelük. Karvezetés. Énekkari munka. RÉSZVÉTELI RtJ: 400,— Ft tandfi ás teljes ellátás. Ez ösz- szegből 50,— Ft jelentkezési díj, amely jelentkezéskor piros postautalványon küldendő 2151. Főt, Mária u. 3. címre. a 350,— Ft pedig megérkezéskor a helyszínen fizetendő. JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: mind a két tanfolyamra május 17. JELENTKEZÉSI CÍM: Országos Kántorképesítő Eizottság,. 1088. Budapest. VIII., Puskin utca 12. JELENTKEZÉSKOR MELLÉKELNI KELL: 1. lelkész! ajánló levelet, 2. rövid életrajzot. 3. hatósági orvosi bizonyítványt. A felvételről részletes felvételi értesítést küldünk. ORSZÁGOS KANTORKÉPESÍTŐ BIZOTTSÁG — GYŐR. Április 8-án a Madách-jubileum jegyében tartottak műsoros vallásos estet az öregtemplomban. Az előadást „Madách időszerűsége” címmel Szabó József ny. püspök, balassagyarmati lelkész tartotta. Az orgonánál Ament János ült. Törcsváry Ottó Bach-korálokat énekelt, Krigár Gizella Turmezei-köl- temőnyt adott elő. Az előadást nagyszámú gyülekezet hallgatta végjg.
