Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-05-06 / 18. szám

Egymás szolgálatának megismerése Diakóniai küldöttségünk látogatása az NDK-ban Lapunk hírt adott arról, hogy egyházunk diakóniai szolgálatának küldöttsége már­cius 30-tól április 8-ig hivata­los látogatást tett a Német De­mokratikus Köztársaságban. Emiatt kerestük fel a delegá­ció vezetőjét, Virágh Gyula pesti esperest, aki egyben egy­házunk diakóniai szolgálatá­nak ügyvivője, hogy tájékoz­tasson bennünket az utat ille­tőleg. Esperes Űr, hogyan jött létre ez a kiküldetés? A múlt év végén hivatalos vendégünk volt Zinnow diakó­nus, az NDK diakóniai szolgá­latának munkatársa. D. Káldy Zoltán püspök-elnök kifejezte előtte, szívesen látná a hiva­talos kapcsolatfelvételt a két egyház diakóniai szolgálata kö­zött. Ezt követően hívott meg D. Gerhart Bosinski úr, az NDK diakóniai szolgálatának vezetője egy hattagú delegá­ciót a jelzett időpontban való látogatásra. Egyházunk kül­ügyi bizottsága az utazást jó­váhagyta és előkészítette. Így egy nagyon alapos program alakult ki. Kik voltak a küldöttség tagjai? Mint a diakóniai osztály ügyvivője kaptam azt a meg­bízást, hogy a delegáció tag­jaira egyházunk elnökségének tegyek javaslatot. A küldöttsé- gi tagok valamennyien gya­korló diakóniai vezetők, szol­gálatban áUó szakemberek voltak. Csizmazia Sándor nyír­egyházi lelkész, a nyíregyház fogyatékos gyermekek ottho­nának igazgatója, Buda Mária főnővér, a piliscsabai fogyaté­kos gyermekotthonból. Feren- ezy Zoltánná az Üllői úti Evan­gélikus Egyházi Nyugdíjasok Otthonának, továbbá Roszik Mihályné az albertirsai Öreg­otthonnak, és ifi. Weltler Re­ss óné, a győri öregotthonnak vezetője. Egyházunk elnöksé­gének megbízásából a delegá­ciót én vezettem. Hogy zajlott le a küldött­ség programja? D. Bosinski úr fogadott a berlini repülőtéren, Frau Hüschke társaságában, aki áz egész utazás során vezetőnk volt. Az Albrechtstrassen mű­ködő és a diakóniai szolgálat kezelésében levő szállóban he­lyeztek el. Itt este D. Bosinski és felesége fogadást adott a küldöttség tiszteletére. A fo­gadáson pohárköszöntőt mond­tak: D. Bosinski úr, D. Pabst, a Pfarrerbund titkára és D. Mückl zsinati tanácsos, vala­mint a magyar küldöttség ve­zetője. E beszédekben kifeje­ződött az őszinte hajlandóság egymás szolgálatának megis­merésére, amit szocializmust építő népeink életkeretei közt folytatunk. A további napok programja már nem ünnepé­lyes, de mégis nagyon szívé­lyes, sőt baráti munkaismer­kedés volt. Reggeltől estig percre beosztott idővel, és pontosan megszervezett me­nettel folytattunk tapasztalat- cserét és ismerkedtünk külön­böző helyeken és intézmények­ben folyó diakóniai munká­val. A megismert legtöbb in­tézmény valóságos diakóniai kombinát, ahol gyermekott­hon, munkaterápiás részleg, mezőgazdasági és ipari terme­lés, öregotthon, s ezen felül még olyan -részleg is működik, amit mi utókezelő, vagy elfek­vő részlegnek nevezünk. A munkát részben szakképzett polgári alkalmazottak, rész­ben diakónusok és diakónisz- szák végzik. Ugyanis számos helyen diakonissza anyaház működik. Ugyancsak saját diakónusképzés és gyülekezeti munkásképzés is folyik. Nagy meglepetés volt betekintést nyerni, milyen komoly gyó­gyító szolgálatot végez az egy­ház számos kórháza és gyó­gyító intézményén keresztül. Gondolatébresztő volt, hogy az ott is meglevő óvodahelyhiány enyhítésére napközi otthono­kat állított fel a diakóniai szolgálat. Volt alkalmunk az üdültetési szolgálatról is ta­pasztalatot szerezni. Érdeklő­désünkre azt is elmondották, hogy van szervezett gyüleke­zeti diakőniájuk is. Sajnos, nem fért bele mostani prog­ramunkba, hogy ezzel ismer­kedjünk. A Német Demokratikus Köztársaság mely vidékeit járták? Vendéglátóink nagyon figyel­mesek voltak és tekintettel voltak arra, hogy a déli ré­szeken, így Thüringiában mi magyarok már többször jár­tunk. Most az ország ószaki és középső részeibe irányítot­tak. Berlinben a Stephanus Stifftungot látogattuk meg. Onnan autónk fel a tengerpart felé vitt. Csak az útvonal is­mertetésére van most lehető­ség (pedig mögötte mennyi él­mény, sok kedves arc, számos barát, gyönyörű táj, nagyszerű építmény tolul emlékezetünk­be!), Züssow, Rostock, Küh­lungsborn, Bad Doberan, Schwerin, Magdeburg, Qued­linburg, Neinstedt, Wernige­rode, Ludwigslust, Deschau, Wittenberg, Potsdam és ismét Berlin. E felsorolás után igaz-e a sejtésem, hogy ez nem egy vakációs kirándulás volt? Bizony, nem. Maga a napról napra való utazás, a feszített program, mellette a folytan megújuló élmények, emberek­kel való ismerkedés, intézmé­nyek munkájának felmérése, a hasznosítható tapasztalatok begyűjtése, az idegen nyelv és az éjszakába nyúló megbeszé­lés után a mindig más ágy és a nagy szeretettel nyújtott német ételek — mindezek után nem csoda —, hogy fáradtan, de élményekkel, tapasztalatok­kal megrakodva tértünk va­lamennyien haza. Lesz-e az útnak hatása hazai diakóniánkra? Bizonyára lemásolunk több munkát könnyítő ügyes segéd­eszközt, továbbá a benyomást keltő rendszeresség, pedanté­ria, bevált módszerek, szerve­zési formák kínálkoznak átül­tetésre. Az anyagi lehetőség esetén pl. konyhagépek be­szerzésével, személyzetet és költséget lehet megtakarítani. Mindezt messze meghaladja a kapcsolatnak az értéke a két diakóniai szolgálat között. Ez most megerősödött e látogatás és személyes kapcsolatfelvétel révén. Indíttatásokat kaptunk a nemzetközi diakóniai kap­csolatok felvételére is. Búcsú­vacsoránkig megtalált ben­nünket dr. Theodor Schober úr, a diakóniai világszövetség ai elnök ének köszöntése, a va­csorán köszöntött és kapcso­latfelvétel készségét hangsú­lyozta a len ffvefarszági diakó- nia képviselője és hasonlóan a svájci diakónia egy ott meg­jelent szolgálattevője is. Kíván-e még Esperes Űr valamit ezenkívül hozzáfűz­ni? Hálánkat és köszönet finket szeretném nyilvánítani egyhá­zunk országos elnökségének az alkalomért, NDK-ben élő ba­rátainknak, elsősorban D. Bo­sinski úrnak, de valamennyi érintett intézmény vezetőj ének és beosztottjainak a tanúsított készségért és szeretetért, vé­gezetül pedig a diakónia nagy és szent ügyét minden hittest­vérem szeretetébe ajánlom. Virágh Gyula esperes előadást tart A keresztyének kozzáfámlása az európai béke és biztonság megvalósításához A KERESZTYÉN BÉKE­KONFERENCIA MUNKABI­ZOTTSÁGA 1973. március 20—23-ig Moszkvában tartott ülésén Európára nézve megelé­gedéssel állapította meg a po­litikai éghajlat határozott ja­vulását: számos konkrét béke- feladat megvalósult. Érvénybe léptek a moszkvai és varsói szerződések az NSZK és a Szovjetunió, illetve a Lengyel Népköztársaság között, vala­mint a négyoldalú megegyezés tNyugat-Berlinre nézve. Aláír­ták az ENSZ és az NDK kö­zötti kapcsolatok alapjaira vo­natkozó szerződést. Helsinki­ben sikeresen halad előre az európai biztonsági és együtt­működési konferencia többol­dalú előkészítése. Bécsben megkezdődtek a tárgyalások az európai csapatok és fegyver­kezés csökkentéséről. Teljes ütemben halad előre az NDK- nak az egyenjogú nemzetközi jogi kapcsolatok alapján való elismerése. Közel van mind­két német állam felvétele az ENSZ-be. EURÓPA NÉPEI SZÁMÁRA mindezek olyan biztató jelek, amelyek az összes békeerők együttműködésének gyümöl­csei. A békére irányuló fára­dozás, amely az egyházak és keresztyéneknek is egyik leg­főbb feladata, meghozza gyü­mölcseit és nem hiábavaló. Az európai biztonság és együtt­működés azonban nem lehet öncél, hanem része kell legyen annak az átfogó biztonsági rendszernek, amelyet az egész világon meg kell teremteni. Európában továbbra ts nagy és a világbéke szempontjából döntő feladatok várnak a bé­keerőkre. A MOSZKVAI, VARSÓI ÉS BERLINI szerződéseket élettel kell megtölteni. Minél előbb ratifikálni kell a két német állam közötti kapcsolatok alapjaira vonatkozó megálla­podást. Még mindig nagy szo- ciál-politikai problémák van­nak Európában, pl. fasiszta rendszerek, amelyek közül Portugália különösen káros szerepet játszik gyarmati igé­nyeinek erőszakos fenntartá­sával. Biztosítani kell az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítésének, valamint a csapatok és a fegy­verkezés csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásoknak a sikerét. Jó kilátások vannak arra, hogy továbbra is eredménye­sen érvényesülhet a különböző társadalmi rendszerű államok között a békés együttélés elve. NAGY ÖRÖMMEL ÁLLA­PÍTOTTÁK MEG, hogy az utóbbi években az együttélés és együttműködés számos esz­köze jött létre. A feladatként előttünk álló fáradozások kere­tében az egyházaknak, a ke­resztyén közösségeknek, a hí­vőknek, minden nemzetközi keresztyén szervezetnek meg van a sajátos feladata, amely nem csupán az államoknak a béke és biztonság útján való elölépáse megsegítését jelenti, hanem egyúttal az egymás kö­zötti testvéri kapcsolatok fenn­tartását is a kölcsönös tisztelet és együttműrcödés jegyében, hogy a gyakorlati feladatok betöltése terén megtalált egy­ségben járulhassanak hozzá az enyhüléshez, a békéhez és a biztonsághoz. Pákolitz István: Krétarajz anyámról A Tejút szélén alkonytájban szikrázó csillagport ver a lába Mezétláb jön — jön — ahogy szokta ■— szaporán lépked sűrű csillagporba Mezétláb jön — jön —- hány tízezredszer — karján cókmókkal megtömött cekker Fején a kosár csapatig rakva darázscsipkedte sárgabarackkal Az ájulásig tikkadt melegben még fejkendője szárnya se rebben A kapu előtt — szál klottgatyában — csak az a dolgom hogy megvárjam Csak az a dolgom ne sírjak mégse ha nem ér haza besötétedésre i A Tejút szélén alkonytájban szikrázó csillagport ver a lába Mezétláb jön — jön — ahogy szokta — szaporán lépve sűrű csillagporba Szaporán lépked nem ér haza mégse se lámpagyújtásra se éjfélre Cak az a dolgom éjféltájban félálomban is hiába várjam Küszöbön fekve ér a hajnal madárlátta kenyér a fejemalja (A Józset Attila-díjas költő „Zöldarany” című, 1973-ban meg­jelent kötetéből.) AZ EURÓPAI EGYHÁZAK KONFERENCIÁJÁNAK ELNÖKSÉGE HAZÁNKBAN A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa tagegy­házai meghívására az Európai Egyházak Konferenciája nevű ökumenikus szervezet elnök­sége május 7—10. között ha­zánkban tartja ülését. Az el­nökség tagjaként vesz részt az ülésen D. Dr. Ottlyk Ernő püs­pök és a szervezet következő nagygyűlését előkészítő bizott­ság vezetőjeként Dr. Nagy Gyula professzor, aki jelenleg a Lutheránus Világszövetség genfi központjában a Tanul­mányi Osztály titkáraként dol­gozik egyhazunk képviseleté­ben. — GALGAGYÖRK. A gyü­lekezet böjti igehirdetési al­kalmán március 30-án Tóth Károly pilisi lelkész szolgált igehirdetéssel. — KISKUNHALAS. A gyü­lekezet kifestette gyülekezeti term t, amelyet április 8-án vett ismét használatba. A siófoki találkozó elé Az Európai Egyházak Konferenciájának elnöksége ez évi el­ső ülését Magyarországon,-a Balaton partján, Sióiokon tartja május 'I—10. Között. Őrölünk annak, hogy az elnökség tagjait vendégül láthatjuk és az ülésnek helyet adhatunk. Egyházaink megbecsülését látjuk abban, hogy az ülést Magyarországon renuezik. Kívánjuk, hogy az elnökség tagjai gyümölcsöző esz­mecserét folytassanak, melyből áldás származik az európai egyházak és ezen túlmenöleg az európai népek számára. Az Európai Egyházak Konferenciája eddigi szolgálatának fel­mérésénél érdemes visszatekinteni a kiindulásra. Mintegy más­fél évtizeddel ezelőtt egyre világosabbá vált, hogy sem az Egy­házak Világtanácsa, sem a Lutheránus Világszövetség nem tud­ja központosítani szolgálatát az Európában élő egyházak életé­re, mert mindkét egyházi világszervezetnek az öt világrész egy­házait kell tekintetoe vennie. Ugyanakkor szükségesnek lát­szott, hogy 'az európai egyházak képviselői külön is találkoz­zanak .egymással és megbeszéljék közös kérdéseiket és felada­taikat. Ennek a gondolatnak a jegyében jött össze számos euró­pai egyház vezetője 1957-ben a dániai Liselundban. Majd 1959. januárjában ugyancsak a dániai Nyborgban ült össze az európai egyházak kiküldötteinek konferenciája Európai Egy­házak Konferenciája néven. Ez a konferencia meghatározó jel­legű volt a további munkára'nézve. Az itt hozott határozatok közül érdemes néhányat emlékezetünkbe idézni: „Európában az egyházak csak azon a réven felelnek meg keresztyén felelősségüknek, ha egyházak lesznek és maradnak. A keresz­tyének nem Európában hisznek, hanem a világ Urában és Megváltójában. Ezért Európa iránt felelősségüket komolyan ve- szik. De egyházak a szó szoros értelmében csak akkor lehetnek, ha ezt az Urukat hitben és életükkel követik.” A határozatnak azt a pontját is jó figyelembe venni, mely ezt mondja: „Európa keresztyénsége a múltban gyakran hitelvesztetté tette üzenetét a saját kontinense és más népek irányában is.” Nem feledkezünk el arról sem, hogy ezen a konferencián D. Káldy Zoltán püspök javaslatára — igen élénk vita után — ez a határozat születet: „Az egyház feladata imádkozni és dol­gozni azért, hogy valamennyi atomhatalom lemondjon sz atomfegyverek használatáról hatékony nemzetközi ellenőrzés alatt és hogy Európa és az egész világ népei az atomháború fe­nyegetésétől megszabaduljanak. Európának valamennyi nép békés együttműködése bázisává kell lennie és nem az élet meg­semmisítésének bázisául kell szolgálnia.” E határozatok óta egy év híján másfél évtized telt el. Egy­mást követték az ún. „nyborgi konferenciák” — egyet közülük a Bornholm hajó fedélzetén tartottak — és most készül az Euró­pai Egyházak Konferenciájának „NYBORG VII.” Konferenciá­ja. Ennek előkészítése folyik Siófokon. Ezeken a konferenciá­kon sok szó esett az elmúlt években az európai egyházak egy­más iránti felelelősségéről, az evangélium továbbadásának szükségességéről, az egyházi szolgálat közben nyert tapaszta­latok kicseréléséről, az egyházak mai feladatainak kijelöléséről. Sok jó történt ezeken a konferenciákon, amelyek gyümölcsöz­nek az egyház életében. Viszont fel kell tennünk a kérdést, hogy Európai Egyházak Konferenciája megfelelően segítette-e a maga eszközeivel azt az 1959-ben hozott határozatot, hogy „Európának valamennyi nép békés együttműködése bázisává kell lennie.” Nekünk az a véleményünk, hogy az Európai Egyházak Konferenciája ezen a ponton messzemenően nem használta ki lehetőségeit és nem hajtotta végre az 1959-ben Nyborgban hozott határozatot. Sajnos, az elmúlt másfél évtizedben Nyugat-Európa országai­nak egyes keresztyén körei és csoportjai nem abban voltak se­rények, hogy elősegítsék az európai népek megbékélését, az európai feszültségek enyhítését, hanem maguk is eszközévé let­tek a hidegháborúnak, az antikommunista propaganda szítá­sának, a Nyugat—Kelet ’közötti feszültségek fokozásának. Pe­dig éppen az 1959-es nyborgi határozatnak megfelelően arra kellett volna törekedniük, hogy „Urukat hitben és életükkel kövessék”, tehát a békesség és megértés munkáló! legyenek, nemcsak az európai egyházak, hanem az európai népek kö­zött is. Micsoda óriási lehetőségei lettek volna az elmúlt más­fél évtizedben az Európai Egyházak Konferenciájának abban, hogy Krisztust követve határozott döntésekkel hívja fel a tag­egyházak figyelmét a hidegháború megszüntetésére, a feszült­ségek enyhítésére és az európai népek barátságának munkálá- sára. Néhány hangulatos, jószándékot mutató mondattal eze­ket a nagy problémákat nem lehetett elintézni. Most olyan időben ül össze Siófokon az Európai Egyházak Konferenciájának elnöksége, amikor az európai népek előtt egy nagyszerű feladat van: az európai népek biztonságának és együttműködésének biztosítása. Az európai népek kormányai részéről — éppen a Varsói Szerződés tagállamainak ún. Bu- pesti Felhívása alapján — nagy erőfeszítések történnek az európai biztonsági és együttműködési konferencia létrehozá­sáért Ha az európai egyházak nemcsak a mások által érlelt gyümölcseit akarják éivezni a létrejövő európai biztonsági konferenciának, hanem ők maguk is munkálói akarnak lenni a konferencia létrehozásának, itt a legvégső ideje annak, hogy a siófoki elnökségi ülés egyértelműen szólítsa fel tagegyházait arra, hogy a szeretetben munkálkodó hit erejével tegyenek meg mindent azért, hogy a maguk köreiben az európai enyhülést fé­kező erőket a helyes útra tanítsák és erejüket az európai biz­tonság és együttműködés megvalósítására a maguk területén bevessék. Nem volna szép, ha az Európai Egyházak Konfe- I renciája a maga feladatát abban látná, hogy amikor majd a létrejövő biztonsági konferencia a maga határozatait meghozza, azt üdvözölje. Az igazán szép az volna, hogy közreműködne minden erejével a jó eredmények létrehozásában. Ilyen gondolatokkal köszönti ük az Európai Egyházak Konfe­renciája elnökségi ülését Siófokon. Jelentkezés kántori tanfolyamokra Az Országos Evangélikus Kántorképesítő Bizottság a nyár folyamán Foton a következő időben rendez kántori tanfolya­mokat: I. tanfolyam június 25-től július 6-ig II. tanfolyam augusztus 13-tól 24-ig A tanfolyamok részben előkészítő jellegűek teljesen kezdők­nek (korhatár nélkül), részben továbbképzés a már végzettek számára, illetőleg azoknak, akik szolgálatban állnak, de nincs bizonyítványuk, vagy oklevelük. Karvezetés. Énekkari munka. RÉSZVÉTELI RtJ: 400,— Ft tandfi ás teljes ellátás. Ez ösz- szegből 50,— Ft jelentkezési díj, amely jelentkezéskor piros postautalványon küldendő 2151. Főt, Mária u. 3. címre. a 350,— Ft pedig megérkezéskor a helyszínen fizetendő. JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: mind a két tanfolyamra má­jus 17. JELENTKEZÉSI CÍM: Országos Kántorképesítő Eizottság,. 1088. Budapest. VIII., Puskin utca 12. JELENTKEZÉSKOR MELLÉKELNI KELL: 1. lelkész! aján­ló levelet, 2. rövid életrajzot. 3. hatósági orvosi bizonyítványt. A felvételről részletes felvételi értesítést küldünk. ORSZÁGOS KANTORKÉPESÍTŐ BIZOTTSÁG — GYŐR. Április 8-án a Madách-jubileum jegyében tartottak műsoros vallásos es­tet az öregtemplomban. Az előadást „Madách időszerűsé­ge” címmel Szabó József ny. püspök, balassagyarmati lel­kész tartotta. Az orgonánál Ament János ült. Törcsváry Ottó Bach-korálokat énekelt, Krigár Gizella Turmezei-köl- temőnyt adott elő. Az előadást nagyszámú gyülekezet hallgat­ta végjg.

Next

/
Thumbnails
Contents