Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-04 / 9. szám
Jézus útján Márk 10, 32—45 Keresztyénnek lenni azt jelenti: Krisztus követőjének lenni. Nevünkben hordozzuk az ő követését. Ez pedig azt jelenti: utána menni. Az ő útján járni. Arra tartani, amerre ő ment. Nem a Jeruzsálembe vezető útra gondolok, bár ez is beletartozik, hanem az ő egész életének irányára, céljára, és folytatására, amelyet így foglal össze maga: azért jött, hogy szolgáljon. Szolgált életével, minden cselekedetével és szolgált halálával. Ebbe a szolgálatba tartozik bele az is, hogy útban van Jeruzsálem felé, ahol gyalázatot, kínt és halált szenved és tűr. A szolgálat útja az egyetlen út az övéi számára is. Ez pedig két dolgot jelent. MINDENEKELŐTT FELADÁSÁT ANNAK, HOGY A MAGUNK DICSŐSÉGÉT KERESSÜK. Még a felületes olvasásra, vagy arra is, aki igazán nem igenli Jézusnak ezt az útját, nagyon disszonánsán, hatott a Jeruzsálembe vezető úton a Zebe- deus-fiak kérése. Mikor ő azt akarja tudatosítani a tanítványokban, hogy a szenvedés és halál útján megy, akkor azok saját dicsőségük keresésével, annak bebiztosításával foglalkoznak. De lássuk meg, nem csupán tapintatlanság az, ami itt történik és nem a két tanítvány viselkedésének az alkalomhoz nem illő, disszonáns voltáról van szó, hanem arról, hogy ők Jézus követését hamisan értelmezték. Az ő útján való járás lényegét nem értették. Saját dicsőségüket próbálták keresni és megalapozni az ő követésével is. Hiába voltak a legszűkebb tanítványi körhöz tartozók, hiába jártak mindig, mindenütt Jézussal, még akkor is, ott is, ahol többi társaik közül csak Péter, Jézus útját mégsem értették meg igazán. Uralkodásra vágytak a hatalmas Krisztus mellett és nem látták, hogy az ő hatalma a szeretet, uralkodása a szolgálat és trónusa a kereszt, ahol életét adta váltságul az emberért. A keresztyének előtt mindig ez a két lehetőség nyílott: vagy saját dicsőségük keresése, az uralkodás, vagy Krisztus igazi követése, a szeretetből való szolgálat útján. Olyan alternatíva ez, ahol választani kell; vagy uralkodni, vagy szolgálni. így adta fel a kérdést a történelem folyamán Isten egyháza számára is, és csak szégyenkezve gondolhatunk arra, hogy hányszor választotta az egyház az uralkodást, hányszor hajszolta saját dicsőségét, ahelyett, hogy szolgált volna. Vagy ez talán csak a középkori pápák bűne volt? Szó sincs róla! A tanítvány Jakabtól és Jánostól kezdve kísérti ez az egyházat mostanáig. Micsoda széles skálája is van az uralom és dicsőségvágynak kezdve attól, hogy a legfőbb világi hatalomként próbált tündökölni egészen addig, mit így nevezhetünk tekintéllyel való uralkodás a lelkeken. Pedig a szolgálathoz szolgáló életforma illik. A SZOLGÁLAT ÚTJÁN JÁRNI AZONBAN A MASOKÉRT VALÓ ÉLETET IS JELENTI. Krisztus követése nemcsak uralom és dicsőségvágyunk feladása, hanem egyidejűleg a másokéit való élet is. Igen sajnálatra méltó és üres életfelfogás és magatartás az, ami csak negatívumokban merül ki, nincs szánalmasabb jelenség, mint a magába zárt, csak lemondásokban élő keresztyén, Isten a világba a világért való szolgálatra helyezett bennünket ez pedig a másokért való életet jelenti. És kell-e ennél pozitívabb dolog? Felszabadultságot jelent ez a szolgálatra, a cselekvésre. Urunk sem negatívumokban élt. Ö cselekedett, szolgált. Akkor is mikor elindult, hogy a halálával szolgáljon, hogy váltságul adja életét. Nem az a kérdés hát hói, vagy hogyan. Mindenütt és mindenképpen. Egészen a magunk feláldozásáig. Nem azért, mintha ezzel megszerezhetnénk a jogot az ő dicsőségében való részesedésre, hanem azért, mert ez az az út, amelyben ő járt, s amelyre hív maga után minket is: Kövess engem! Bánfi Béla IMÁDKOZZUNK Hálát adunk Neked, Urunk Jézus, hogy szüntelenül követésedre hívsz a szolgálat útján. Köszönjük Neked, hogy felszabadultan szolgálhatunk a világban. Kérünk, bocsásd meg, ba a szolgálatot sokszor felcseréltük az uralkodással s az alázatosság helyett a magunk dicsőségét kerestük. Tekints egyházad egészére is és engedd, hogy magára nem tekintve tudjon fáradozni és munkálkodni azon, ami a világ békéjére és üdvére tartozik. Engedd, hogy napi munkánkban és minden cselekvésünkben felismerjük a szolgálat alkalmát és lehetőségét, és így követhessünk Téged a szolgálat útján. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1973. március 4-én Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. Felügyelők Iktatása: dr. Kékén András. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, de. 6. Lehoczky Endre teol. Dózsa György út de. fél 9. (úrv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv.) D. Káldy Zoltán (presbiteriktatás). Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Utász u. de. 9. (úrv.) Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) . Győri János Sámuel teol. Rákosfalva de. 8. Győri János Sámuel teol. Gyarmat u. de. fél 10. Győri János Sámuel teol. Fóti út de. 11. Kertész Géza. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyula. Soroksár-Cjtelep de. fél 9. Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest- Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. — Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota- Kistemplom de. 10, du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. fél 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Koren Emil, du. 0. D. Korén Emil. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) D. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv.) Görög Tibor, xn., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pest- hidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Modori u. í. de. 10. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. fél 10. Reuss András, de; 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — Ötvened vasárnap az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltár! igéje: 1 Kor 13, 1—13; az igehirdetés alapigéje: Mk 10, 32—15. — KELENFÖLD. Március 3- án, szombaton délután fél 6 órakor szeretetvendégségen emlékezik a gyülekezet Petőfi Sándorra. Előadást tart dr. Ko- rompay Bertalan. — OROSZLÁNY. A január 28-án tartott szeretetvendégségen dr. Hafenscher Károly Deák téri lekész tartott előadást az imádságról. A gyülekezet énekkara több számmal szolgált. — DEÁK TÉR. Március 4- én, vasárnap este 6 órakor istentisztelet keretében iktatja be tisztségébe dr. Kékén András igazgató-lelkész a gyülekezet újonnan választott felügyelőit: a gyülekezeti felügyelői tisztségbe Szent-Ivány Ödön egyházkerületi felügyelőt, a másodfelügyelői tisztségbe Szirmai Tibort. — DUNAEGYHÁZA. Február I8-án gyülekezeti szeretetvendégségen Sárkány Tibor hartai lelkész, egyházmegyei sajtó-előadó ismertette hetilapunkat és a Sajtóosztály kiadványait. A gyülekezet tagjai 745 Ft értékben meg is vásárolták a bemutatott könyveket — ADOMÁNY. özv. Adám Antalné, a kiskőrösi gyülekezet tagja az egyházi sajtó céljaira 1000,— Ft-ot adományozott Az adományért ezúton is hálásan köszönetét mondunk. — ZUGLÓ. A február 10-i presbiteri ülésen Szent-lvány Ödön, a Déli Egyházkerület felügyelője tartott előadást „A diakóniailag strukturált gyülekezet” címmel. — OROSHÁZA. A gyülekezet február 11-i szeretetten- dégségén Bodrog Miklós gyulai lelkész tartott előadást. Előadásában először Svájc legszebb tájairól és templomairól szólt, majd mint sajtó-előadó Sajtóosztályunk kiadványait és egyházi lapjainkat ismertette. — HALÁLOZÁS. Dr. Fákla István gépészmérnök, a mérnöki tudományok doktora, életének 81. évében rövid betegség után Budapesten csendesen elhunyt. „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam ...” EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088. Budapest VIIL, Puskin u. 12. Telefon: 142—074 ' Csekkszámlaszám: Sí«—20.412—VH1 Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 73.0407 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „íme, felmegyünk Jeruzsálembe és beteljesedik minden, amit a próféták megírtak az Ember Fiáról” (Lk 18, 31). VASÁRNAP. — „Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, ó felséges! Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet és éjjelente a te hűséges voltodat” (Zsolt 92, 2— 3 — Lk 19, 37 — Lk 18, 31—43 — Zsolt 31) Isten gondoskodása és szeretete tartja fenn az életet. Örömmé azonban ott válik az élet, ahol nemcsak Isten gondoskodását, hanem szeretetét is fontosnak tudják. Azzal a jó érzéssel kezdhetjük a napot: Isten szeret. Este azzal pihenhetünk le: Isten hűséges. Dicséret és hála mindezért Istennek! HÉTFŐ. — „Az Úr az ő népének oltalma és az Izrael fiainak erőssége” (Joel 3, 16 — Zsid 6, 18 — 1 Móz 13, 7—18 — Ék 13, 22—30) Isten közelsége nemcsak menedékhely. Isten oltalma és erőssége, mint bizonyosság — legyen elkötelező. Szeressünk még forróbban, munkáljuk a békességet még odaadóbban, fáradozzunk a másik ember javáért még hűségesebben! így Isten oltalmán az ő szeretetét ismerjük fel, az ő erősségén pedig azt, hogy Jézust követve a szolgálatunk nem lesz hiábavaló fáradozás. KEDD. — „Jézus mondja Péternek: De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited” (Lk 22, 32 — Zak 10, 12 — Lk 9, 18—23 — Lk 13, 31—35) A hit próbája az élet. S az élet sokszor állíthat ellenérvet, akadályt, lehetetlen helyzetet a hivő elé, ami apránként fel is morzsolhatja a hitét. De Jézus nemcsak megérti nehézségeinket — hiszen ő is átélte azokat — hanem imádkozik értünk. Az imádság ilyen szolgálata őrzi meg a hitet. SZERDA. — „Jézus mondja: 'De én tiközöttetek olyan vagyok, mint aki szolgál” (Lk 22, 27 — Péld 16, 19 — Mt 6, 16— 21 — Lk 14. 1—14) Jézus, az Isten Fia szolgál! Milyen fordított rend ez! De ez: a szeretet rendje! Jézus példája arra hív bennünket: egyre jobban közelítsük meg Jézust a szolgálatunkban. Azzal az érzülettel álljunk az embertársunk mellé, mintha Jézus állna mellé. Így Isten bennünk is gyönyörködik. CSÜTÖRTÖK. — „Mikor eszel és jól lakói és szép házat építesz és lakozol azokban; fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved és el ne feledkezzél az Orról, a te Istenedről” (5 Móz 8, 12—14 — Lk 12, 19—20 — I Móz 15, 1—6 — Lk 14, 15—24) A Jézust követő úton nagy akadály: a büszkeség, az öndicsőség. Kihűti a szívet, semmivé teszi a szeretetet és ellenszenvessé alakítja a szolgálatot. A kenyered jóízű, a szép házad otthon, a jóléted áldott akkor lesz, ha Jézus szereteté- vel — munkád és hivatásod végezve — tevékenykedsz azokért is, akiknek mindez még csak álom! PÉNTEK. — „Az Orra néztem szüntelenül, mert jobbkezem felől van, meg nem rendülök” (Zsolt 16, 8 — 1 Pt 5, 8—9 — Ézs 58, 5—12 — Lk 14, 25—36) Aki a jobbkéz felől áll, azé a hatalom! Isten Jézus Krisztusban így áll ma mellettünk. S Jézus hatalma: a szeretet, dicsősége: a szolgálat. Sze- lid szeme jól látja életünket, jól látja hibáinkat, de biztatás van az arcán: Ő a szeretet útján velünk jár! S amikor mi nézünk Jézus életére és szolgálatára, ez irányt ad mai életünknek. Ezért nemcsak lehet, de szükséges is Jézusra nézni, magatartásunkat Jézus szolgálatával összevetni, nehogy megrendüljünk a szolgálatban és elbizonytalanodjunk a szeretet cselekedeteiben. SZOMBAT. — „Péter mondja: most tudom igazán, hogy az Űr elbocsátotta az ő angyalát és megszabadított engem Heró- des kezéből" (Csel 12, 11 —• Zak 9, 8 — Mk 9, 14—29 — Lk 15, 1—10) Péter életveszedelemből menekülve élte át Isten megmentő szeretetét és gondoskodását. Aki segített a szabadulásban, nem mutatkozott be, nem magyarázkodott, hanem célszerűen látta el feladatát. Péter mégis felismerte benne Isten küldöttét. Életünket, szolgálatunkat Isten ilyen tevékenységnek rendelte az emberek között: a Küldőre ismerjenek: Detre János — ROZSAK legszebb fajtáiról küld díjtalan árjegyzéket PALKÓ kertész. 1155 Budapest, XV., Csillagfürt u. 8. » — HARANGÖNTÉST, harangkoronók és állványok készítését vállalja Gombos Lajos harangöntő mester örbottyánban (volt Or- szentmiklós). Dózsa György út 79. — REGI vallásos és egyéb könyvek eladók. Juhász István, 2364 Ócsa, Némedi út 38. — OLTÁRKÉPÉT vennénk templomunkba. Ajánlatokat leírással és ármegjelöléssel Evangélikus Lelkész! Hivatal 8514 Mezőlak címre kérünk. — HARANGOK, orgonák villamosítását jótállással, korszerű megoldással vállalom. Kraszkó Jenő villanyszerelő mester. 5600 Békéscsaba Gyulai út 72. Türingiai képeslapok Útban a nagyobb közösség felé Az elmúlt év őszén az NDK területén élő lutheri evangélikus egyházak Weimárban tartott zsinatának fő témája volt a fenti cím. A téma jelzi a készséget, hogy az egyház a maga szolgálatát a nagyobb közösségek összefüggésébe helyezze el. Aki valamennyire is ismeri a fenti egyházaknak, de az NDK-ban lévő többi 5 evangélikus (nem teljes pontossággal; protestáns) egyháznak a történeti hátterét, a hitvallásokhoz, területi adottságokhoz való kötöttségét, a hagyományok örökségét — tudja, hogy „a nagyobb közösségre” való törekvés nem kis feladatok elé állította szóvivőit. A lutheri egyházak egymásra találását jelzi, hogy a fenti „Generalsynode” (zsinat) immár negyedszer ült össze a közös feladatok megbeszélésére. De közelebb kerültek egymáshoz mind a reformáció talaján felnőtt egyházak abban az egyházi szövetségben, amely legyőzve a hosz- szú időn át nyugatról inspirált egyetemes német egyház koncepcióját, a valóság ferületén látott hozzá, hogy meghatározza és kibontakoztassa az NDK-ban élő egyházak szolgálatát az új, szocializmust építő társadalmi rendben. A tagegyházak érdekeinek átfogása, éppen úgy mint a társadalom iránti felelősség kérdéseiben való közös állásfoglalás helyet kapnak az evangélikus egyházak szövetsége mai feladatai között. A történeti háttér tette elevenné a leuen- bergi evangélikus—református párbeszéd által felvetett kérdésekkel való foglalkozást is. A hitvallásilag sokszor szinte meghatározhatatlan uniós egyházaktól a már ortodox merevségbe hajló hitvallásos egyházakig széles skálán kellett felmérni a választ. Míg egyik helyen a két reformációs ág teljes fúzióját sem tekintik elérhetetlennek, más helyen még egész merev elzárkózás is jelentkezik. A közelmúltban megjelent közös állásfoglalás azt mutatja, hogy ottlétem óta is tovább forrott ez a kérdés és az akkoriakat újabb lépések követték egymás megértése irányába. A vázolt helyzet ad alapot arra, hogy Leuenberget egyesek tipikus német egyházi ügynek tekintsék. Mindenesetre mások az adottságok, mint hazai földön és az ember örömmel gondol arra a testvéri és uniformizálásra mégsem törekvő együttmunkálkodásra, ami hazai protestáns egyházaink között különösen is a felszabadulás óta kialakult. Több jel arra mutat, hogy az J4DK területén is tért hódít a római katolikusokkal való egység gondolata, bár közel sem olyan nagy igyekezettel hajszoltan, mint erről az NSZK területéről vannak híreink. Az összetevők különbözőek. Az egyik ezek közül az a tény, hogy római katolikus teológusok és lelkészek meglepő módon közelítik meg sokszor teológiai állásfoglalásukkal, vagy igehirdetéseikkel a reformátor! egyházak alapállását. Néha oly mértékig, hogy az emberben feltámad a kérdés, miért vannak még Róma kötelékében. Korántsem szabad azonban elfelejteni, hogy ez nem a római katolikus egyház egységes és hivatalos megnyilatkozása, méginkább pedig egy teljesen fordított helyzet van, mint például hazánkban, mivel ott a római egyház van kisebbségben — így felmerül a sokszor tapasztalt taktikai fogás iránti gyanú. Mindenesetre erre enged következtetni az, hogy az összefogásra való buzdítás elsősorban a világiak, diákok, értelmiségiek körében hangzik el, néha szinte kampányszerűen. Más a jellege és a távlata annak az együtt- munkálkodásnak, amely evangélikus és katolikus lelkészek között a társadalom egészéért érzett felelősség alapján jött létre. Magam is hallottam olyan római katolikus megnyilatkozást, amely komoly útbaigazítással szolgált a hitnek a mindennapi élet területéin való megélése irányában. Felelősség a társadalomért A terhes politikai örökség az NDK területén is nehezebben engedte kibontakozni az egyházban azokat a törekvéseket, amelyek szívesen támogatják az új német állam, a munkáshatalmon felépülő Demokratikus Németország békére, társadalmi haladásra, a többi szocialista állammal való együttműködésre, az európai rendezésre irányuló törekvéseit. A lelkészeknek egy kisebb csoportja a Pfarrerbund- ban (lelkészi szövetség) igyekezett irányt mutatni ebben a szolgálatban, felhasználva a Glaube und Gewissen és a Pfarrerblatt lapok által adott lehetőségeket. Törekvéseik hosszú időn át lassan érték el az egyházi közvéleményt az akkor még a korábbi egyházkormányzati struktúrához kötött vezetőszervek elzárkózása miatt. Ma a negyedszázad tapasztalatain meggazdagodva a két lap egyesüléséből éppen ez év elején megjelent Standpunkt-ban szólnak hozzá az egyházpolitikai, társadalmi és politikai kérdésekhez. Kiemelkedően jelentős volt ezen a területen az a szolgálat, amit az azóta nyugalomba vonult, de ma is nagyon megbecsült D. Mitzen- heim türingiai tartományi püspök végzett a politikai diakónia koncepciójának jegyében. Utóda, korábban legközvetlenebb munkatársa, D. Braecklein püspök még szélesebb távlatban fejleszti tovább elődje szolgálatát. Ezt igyekszik visszatükrözni a türingiai evangélikus egyház hetilapja, a dr. Herbert von Hin- zenstem egyháztanácsos által szerkesztett, Weimárban megjelenő Glaube und Heimat című hetilap, amelynek szerkesztőségében folytathattam tanulmányutam második szakaszát. — A szerkesztőség fogja össze a tartományi egyház egész sajtószolgálatát. A dr. Gottfried Müller irányítása alatt megjelenő áhítatos irodalom mellett a szerkesztőség arra is igyekszik, hogy az egyház talaján felnőtt egyetemes kultúrális és művészeti értékek megismertetésével gazdagítsa az NDK mai kultúrtörekvé- seit Erre a német kultúrörökségben gazdag Weimár (Goethe, Schiller, Herder. Wieland, Liszt, Cranach működési területe) mint háttér és Hinzenstern szerkesztőnek országos viszonylatban elismert műértése adja meg az alapot. Itt Weimárban vehettem részt a Hazafias Népfront erfurti körzetéhez tartozó, az NDK társadalmi és politikai törekvéseit segíteni kész lelkészek és egyházi alkalmazottak tanácskozásán. A Hinzenstern szerkesztő elnöklete mellett folyó ülésen az erfurti körzet állami egyházügyi tanácsosa adott széles tájékoztatást az aktuális eseményekről. Az ülés felmérte az elért eredményeket, amelyeket a jubileumát ünneplő Szovjetunió élenjárásával a szocialista országok az európai biztonság és együttműködés területén elértek, foglalkozott azokkal a kérdésekkel, amelyek a két német állam által aláírt Grundvertrag (alapszerződés) által létrejött új helyzetből következnek. Számba- vette az egyházak és hivő emberek számára jelentkező új feladatokat és komolyan szembenézett azokkal a hamis illúziókkal'és kísértésekkel is, amelyek ezzel kapcsolatban a társadalomban, de magának az egyháznak a területén is jelentkezhetnek. A tárgyalás levegőjét áthatotta az a felelősség, amit lelkészek az NDK eddig elért gazdasági, kulturális, politikai, társadalmi eredményeinek megtartásáért, továbbfejlesztésért, az NDK helyéért az európai összefüggésekben, nemzetközi jogainak elismertetéséért, dolgozó népük további felemelkedéséért éreznek. Az az öntudat és az elkötelezettség tettrekészsége nyilvánult meg a jelenlévők felszólalásaiban, amit egy fiatal lelkészkolléga még Eisenachban így fejezett ki: a régi, sok bajt okozó német öntudatot mindinkább felváltja egy új NDK-öntudat, amely megbecsülve a szocialista társadalom eredményeit érez felelősséget az egész társadalomért. zem be szorosra fogott beszámolómat türingiai tanulmányutam tapasztalatairól, örülök annak, hogy többször is kifejezésre jutott NDK- beli barátaink részéről a két szocialista állam közötti kapcsolat hasznossága, s benne a magyar egyházi vezetőink, lelkészeink, jó néhány ösztöndíjasunk testvéri segítőkészségének el- ismerése. Reméljük, hogy ezek a kapcsolatok a jövőben még határozottabban, céltudatosabban fogják segíteni egyházainknak és népeinknek a még nagyobb közösségekért végzett jó “°leálatit CM,