Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-04 / 9. szám
öregeink Öregek a családban Több nemzedék egy fedél alatt Emlékszem egy furcsa családra. Három személyben három generáció élt együtt: az idős anyós és nagymama, a megözvegyült meny és egy fiatal lány, áz unoka. Az embernek a bibliai Naómi és Ruth példája jutott eszébe, amikor látta őket, s valóban: szerete- tük, ragaszkodásuk ritka szép példa volt, pedig a fiú, a férj, az összekötő kapocs régen meghalt. Később a meny újra férjhez ment, elköltözött. Lassan az unoka is férjhez ment s ők éltek a nagymamával. A több mint 80 éves nagymama egy percig nem érezte magát feleslegesnek. Emlékszem az utolsó családi együttlétre, az úrvacsoraosztásra a nagymama betegágyánál. Ki nem mondottan mindnyájan tudták miről van szó: a nagymama útra készül, hitét erősíti. Ezt a családi együttlétet Jézus szentelte meg és ajándékozta meg békességével. Egy másik helyen, ahol ugyancsak több generáció élt együtt, a dédapa már özvegy volt, egyedül maradt, de nagyon! Soha nem panaszkodott amikor a kiskonyhában meglátogattam — mert persze csak ott volt helye! —, de látható volt az elhanyagoltság rajta, ágyán, szobáján. Megesett, hogy a szomszédok szíve indult meg rajta, ők vittek ennivalót neki. Érezhető volt a feszültség mindaddig, amíg egyszer az idős bácsi szép csendben elaludt Fiatalok indulnak együtt az életnek tervekkel, szép reménységekkel. De nemcsak ők vannak együtt, vefük vannak egyikük szülei is. De a szülők nagyon éreztetik a „bekerült fiatallal”, hogy még minden az övék, mindennek akaratuk szerint kell történnie. Beleszólnak a két fiatal életébe is, követelik és kezelik a pénzt, elidegenítik egymástól a fiatalokat. Hány házasság ment tönkre ezért! Bőven van erre is példa. * Uj tartalom és lehetőség napjainkban ez a tény: öregek a családban. E cikksorozat elején már szó esett arról, hogy az átlagos életkorhatár fel- emelkedett. S a legtöbben nemcsak azt érzik, hogy szocialista társadalmunk továbbra is megbecsüli őket, de különösképpen megnőtt szerepük a családban. Szinte sablonos már a háztartást vezető nagymamákról és unokákat sétáltató nagyapákról beszélni. Minden nagyszülőnek van olyan képessége, amit átadhat, találhat olyan foglalatosságot, amivel segíthet. Gyakorlatilag a nagyszülők és unokák vannak együtt leginkább. A szülők legtöbbje 8—10—12 órát távol, a munkában tölt. Ez a tény tartást, a szükségesség érzését adhatja az öregeknek, ugyanakkor hálára és megbecsülésre ösztönözheti a fiatalokat Mégis feszültség és probléma is a nemzedékek együttélése. Mondhatja valaki: ez mindig így volt. De ha valamikor, akEéyházi könyvtárosok szaktanfolyama Sokféle könyvtáros-tanfolya- mot szervezett már az ilyen feladatot hivatalból ellátó Könyvtártudományi és Módszertani Központ, — azonban moist első ízben továbbképző szaktanfolyamot egyházi könyvtárosok számára. E magas színvonalú egész éves előadássorozatra sikerült megnyerni hazánk legjobb középkori — és humanizn' iskori szakértőit az egyházi gyűjteményeket jól ismerő szakembereket s az egyházak gyűjteményi központjainak képviselőit Az állami szerveknek sikerült biztosítaniok a szervezés és lebonyolítás jelentős költségeit, az egyházak pedig megtalálták a lehetőséget arra, hogy kiküldjék munkatársaikat, létszámuknak, köny- táraik számának s értékeiknek megfelelő arányban. Az együttes jó munka már az előkészítésnél is megmutatkozott, — méginkább nyilvánvalóvá lett szaktanfolyam megnyitásán. Az intézet egyébként szerény előadótermét a résztvevők várakozása s az állami és egyházi vezetők megjelenése valóban ünnepivé tette, — 1973. január 10-én nyitotta meg a tanfolyamot Papp István, a Könyvtártudományi Központ vezetője és Vadász Ferencné osztályvezető. Üdvözölték dr. Sebestyén Gézát, az Országos Széchenyi Könyvtár h. főigazgatóját, dr. Lippényi Ferenc osztályvezetőt, az Állami Egyházügyi Hivatal képviselőjét, D. Káldy Zoltán püspököt, az Evangélikus Gyűjteményi Tanács vezetőjét, dr. Ujszászy Kálmán professzort, az Országos Református Gyűjteményi Tanács elnökét s dr. Kovách 'Zoltán esztergomi főszékesegyházi könyvtárvezetőt a Katolikus Gyűjteményi Központtól. Az üdvözlésre D. Káldy Zoltán püspök válaszolt — minden részt vevő őszinte egyetértésével — de különösen is a református testvérszervezet elnökének megbízásából is s a Magyarországi Evangélikus Egyház vezetősége és tagsága nevében. Méltatta a tanfolyam szervezésében megnyilvánuló nagy jelentőségű gesztust, ígéretet tett az egyházi gyűjteményekben őrzött könyvtári értékek továbbra is gondos kezelésére, kifejezte a készséget a magyar művészet egészében méltó helyet elfoglaló, egyházi tulajdonban levő közös szellemi kincsek szakszerű feltárára. Népünk szolgálatára e munkaterületen igen nagy segítséget nyújt ez a — programja szerint is — sokat Ígérő igényes szaktanfolyam, ezért megrendezését őszinte szívvel, hálásan köszönjük — mondta az evangélikus gyűjteményügy vezetője. A megnyitót pár perces, baráti hangulatú fogadás követte, majd kezdetét vette a munka. A tanfolyam — havonta két egész napot igénybe véve — az egyházi gyűjtemények különösen értékes anyagával, a középkori kéziratokkal, az ős- nyomtatványokkal és más ritkaságokkal foglalkozik, ezek feldolgozásához nyújt ismereteket, bemutatókkal illusztrálva. A hallgatók száma több, mint 40, köztük 3 az evangélikus egyház küldötte. Olyan munkatársaink, akik színvonalas, fegyelmezett munkájukkal már tanúj elét adták annak: az efajta szolgálatra is készek és képesek. Mindhárman, Csep- regi Zsuzsanna lelkészi muka- társ Orosházáról, Gosztola László lelkész, a soproni gyülekezet mb. könyvtárosa és Németh Tibor lelkész, a pápai gyülekezeti könyvtár gondozója, az Északi Ev. Egyházkerület gyűjteményügyi előadója, akárcsak a többi egyház munkásai, vállalták a tanfolyam látogatásával járó fáradalmakat, a nem kevés, nem is könnyű munkát. Kifejezésre juttatták, itt, e tanfolyamon is tapasztalják társadalmunk közvetlen segítségét, a tudásukat átadó szakemberek jó együttműködésre kész lelkületét, — s nem utolsósorban hálásan tapasztalják azt az anyagi áldozatot is, amellyel minden illetékes e szaktanfolyamot létrehozta s gondozza. Adja Isten, hogy valameny- nyi közreműködő jó munkája, komoly erőfeszítése szép eredményeket hozzon mindnyájunk számára. P. I. „FORRÓ DRÓT” A SZÓSZÉKRE kor ma különös ellentétek feszülnek, két világ ütközik ösz- sze egy-egy családon belül szemléletben és életmódban. Az öregek bizony sokszor a régit képviselik minden kérdésben a gyermekneveléstől a pénz kezeléséig. A fiatalok viszont a „nagyszobában” laknak, élni szeretnének. Talán nincs is család, ahol ne volnának ilyen ellentétek. Eljuthat odáig, hogy: „a mienkből éltek még” — és: „eleget éltetek már!” így együtt lakni kibírhatatlan! Mi a megoldás? Nem lehet „receptet” adni. A megoldást minden családnak együtt kell keresnie. Mégis van néhány útmutató, szeretetből fakadó szavunk: Együtt és mégis külön! Legjobb, ha ez az elv a lakáselosztásban is megoldható, hogy mindegyik nemzedék megélhesse a maga külön életét is. Sajnos ez nem minden lakásban oldható meg. De akkor is, fokozottan is vigyázni kell: vannak dolgok, amiket együtt kell megbeszélni, de vannak olyan kérdések, amikbe beleszólni nem szabad! Meg kell hagyni a másik nemzedék önállóságát, tiszteletben tartani a másik véleményét is kölcsönösen. Együtt és mégis külön: így kezdődhet a nemzedékek békés egymás mellett élése. Idősebb testvéreink, hagyjátok élni a fiatalokat! Ne feledjétek: annak idején ti is küzdöttetek az önállóságért, de akkor a ti „öregjeitek” jobban érvényesítették parancsuralmi igényeiket. Ne akarjátok ezt „visszaadni” a fiataloknak. Ha tanácsot kémek, adjatok szívesen. Ha alkalom nyílik, beszél'* gessetek velük. De ne akarjatok uralkodni még akkor sem, ha elgondolástok szerint nem jó úton járnak. Az élet, méginkább Isten, megtanítja őket. Legyetek imádkozó, bölcs, segíteni kész szülők, de ne mindenáron irányítani akarók. így a ti napjaitok is derűsebbek, szebbek lesznek. Fiatal testvéreink, szüléitekről van szó! Vannak dolgok, amikben nem tudjátok megváltoztatni őket, ne is akarjátok. Bizonyos vonatkozásban legyetek bátran önállóak, más szempontból maradjatok mindig hálás gyermekek. Aki öreg szüleire tekint, tükörbe néz: későbbi önmagát látja. Egyszer ti is gyermekeitek segítségére szorultok, akik — higgyétek el — figyelik a fölöttük élő nemzedékek harcát vagy szép együttélését Végső fokon erre tanít Isten parancsolata: Tiszteld atyádat és anyádat! Aki átérzi szülei áldozatát és sze- retetét: egész életére adós. Ebben a kérdésben is vegyük komolyan társadalmunk erőfeszítését, amikor öregjeink szép életéért harcol és megbecsülésükre tanít. Ha az ember belép otthonokba, sokszor úgy érzi, hogy a más tekintetben haladó és modem család ezen a ponton elmarad attól, amire társadalmunk el akar juttatni: a szép életre együtt egymás megbecsülésében. 'Mi keresztyének vegyük komolyan Isten igéjének a tanítását is, amikor ebben a vonatkozásban tanít, formálni akar. Ebben a vonatkozásban is mesz- sze el vagyunk maradva, pedig a nemzedékek együttélésére is vonatkozik: „a legnagyobb a szeretet.” Keveházi László Pilinszky János: Egy titok margójára Takard le jól, mit elkövettél, és élj utána szabadon, akár' egy sikeres merénylő. Tetted kendő alatt, nélküled is megél, majd túlnő rajtad, meghalad, alig először, később azután , gyereksírásként, mint a végítélet, mikor a bárány elkiáltja magát. A „Szálkák” című kötetből. Megjelent 1972-ben. Testvéri köszöntés Vége az istentiszteletnek. Ahogy kilépünk az ajtón, már koszorúban állnak a népviseletbe öltözött lányok a főtérnek számító utcakereszteződésben. Míg a kendők lebegnek a fejek felett és a soha meg nem tanulható palóc hangokból ősidők emlékein épült pentafcon újjong vagy borong, a kör mögött két fiatalember, figyeli a színes kavargást és arról vált szót egymással, hogy a múlt és jelen hogyan tudnák az örök értékek szintjén egymással találkozni. Forradalmi idő ez. Az útkeresés időszaka. Vajon, kivonhatnák-e magukat a felelősség alól, akik holnap odaállnak a szószékre, a katedrákra, a közegyház felelős szolgálati helyeire. Hamarabb érte el őket ez a felelősség, mint talán korábban élt nemzedék fiataljait. Így emlékszem arra a negyedszázaddal (!) korábbi együttlétünkre, amit Selmeczi Jánossal az ipolyszögi leánygyülekezetben együtt töltöttünk, a szülékre, akiknek szerény, de kedves otthona szíves szeretettel fogadta be ezen a napon a diákokat Azután újra láttam a főkö- tős fejeket az Üllői úti székházban, amikor elhangzottak a komoly szavak: doktorrá fogadom __ Kö zben szélesre tárult a világ a szolgálat útját vállalt egyház előtt és dr. Selmeczi János, a nógrádi kis falu szülöttje, miközben megjárta Európa jó néhány országát egyházunk szolgálatának részeseként, már az utánunk következő nemzedékek nevelésének, szolgálatában áll. Meleg szeretettel köszöntjük lapunk hűséges munkatársát, az igehirdetési rovat vezetőjét a közelmúltban betöltött 50. születésnapja alkalmából. Akik a lapot olvassák velünk együtt örülnek annak, hogy dr. Selmeczi János népünk és egyházunk iránti szeretettel jó egészségben és lendülettel szolgál értünk és velünk. Kérjük Istent, hogy szolgálata sokáig gazdagítsa tovább a diakónia útján járó egyházunk mai életét úgy a teológusok felkészítésében, mint lapunk hasábjain. DR. LEOPOLDO NIILUS LÁTOGATÁSA Az Egyházak Világtanácsa Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottságának igazgatója Dr. Leopoldo Niilus február 19—20. napjain rövid látogatást tett Magyarországon. Találkozott a protestáns egyházak vezetőivel D. dr. Bartha Tibor református és D. Káldy Zoltán evangélikus püspökkel s velük a magyar egyházak és e nemzetközi szervezet együttműködésének szorosabbá tételéről tárgyalt. Felkereste hivatalában Miklós Imre államtitkárt, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét is. Szokatlan módot választott Roger Grummer lelkész a Hou- ma-i (Louisiana) amerikai gyülekezetben a gyermekistentisztelet párbeszédes formában való tartására. Telefont vezettetett a szószékre és a gyermek- istentisztelet alatt egy bizonyos „Pierre Poceaux” nevű gyermek kérdéseket tesz föl telefonon és a lelkész ezt ott nyilvánosan megválaszolja. Az isten- tisztelet gyermek résztvevői feszülten várják minden alkalommal a telefon csöngését és a kérdéseket (epd) Tanácsi választásokra készülünk Részletek a Hazafias Népfront leveléből Tanácsaink több mint két évtizede fáradoznak a köz javán. Híven szolgálták a lakosság érdekeit, történelmi érdemeket szereztek sikereink kivívásában, a közösség javainak gyarapításában, az emberek ügyeinek intézésében. Köszönet ezért tanácstagjainknak ! Hazánk további felemelkedéséért munkálkodunk. A szocta-. lista építés felelős posztjain kell helytállniuk azoknak is, akiket most tanácstagnak megválasztunk. Olyan közéleti embereket jelöljünk és válasszunk, akik tudnak és készek is fáradozni a lakosságért, a Hazafias Népfront programjának megvalósításáért. A szocializmus építésének eredményei köteleznek, feladatai pedig helytállást, szorgalmas munkát követelnek mindenkitől. Ország, város, falu akkor alkothat nagyot és maradandót, ha polgárai a haza javán munkálkodnak. Az országos feladatok ismeretében tanácskozzunk a IV. ötéves terv helyi célkitűzéseinek teljesítéséről, a lehetőségek feltárásáról, gazdasági építőmunkánk időszerű teendőiről, hatékonyabbá tételéről! Szakítsunk mindazzal, ami maradi, elavult, ósdi! A bürokratizmus, az emberek ügye iránti közömbösség, önzés és a pazarlás — nem a mi világunk! Mindettől megszabadulni — közérdek!“ Az alkotó szocialista hazafiság egyik fontos mércéje politikai, gazdasági, kulturális feladataink vállalása és megvalósítása. A szocialista haza olyan alapokon nyugszik, mint a család, az iskola, a munkahely. A jó családi légkör, a tanulás és az önművelés, a fegyelmezett munka napról napra közelebb visz bennünket céljaink megvalósulásához. Az eredményes munka fontos feltétele és serkentője a szocialista közszellem, valamint a munkásság, a parasztság, az értelmiség, a különböző világnézetű emberek között kialakult bizalom. Ennek erősítése nemzeti ügy! Fejlődésünk elválaszthatatlan hazánknak a világban elfoglalt helyétől, külpolitikánktól. Európa és az emberiség egyetemes békéjéért, biztonságáért, népünk szép és boldog jövőjéért a Magyar Népköztársaság testvéri szövetségben küzd a Szovjetunióval, a többi szocialista országgal, a világ haladó erőivel. A szocialista országok és az egész haladó emberiség nagy győzelme, hogy az indokínai béke elérhető közelségbe került. A lehetőség valóra váltása nemcsak Indokína'népeinek érdeke, hanem — a miénk is! Történelmünk tanulságai, nemzeti törekvéseink és nemzetközi elkötelezettségünk arra indít bennünket, hogy támogassuk a, világ minden haladó népét, függetlenségi harcában. Ezért teszünk erőfeszítéseket az európai biztonsági és együttműködési konferencia mielőbbi megtartásáért, a közel-keleti agresszió következményeinek felszámolásáért, minden nemzet függetlenségének, békéjének és az egész világ társadalmi haladásának biztosításáért. Felhívjuk honfitársainkat, a választópolgárokat, hogy/ a jeló- lőgyűléseken való részvételükkel, majd szavazataikkal támogassák nemzeti céljaink megvalósulását; a szocialista Magyar- ország fejlődését, népünk további boldogulását! A HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÁGOS TANÁCSA Fritz Cremer az NDK ma élő legnagyobb szobrászművésze. Kiállítása a Műcsarnok nagy termeiben kimagasló művészi esemény. Az alacsony termetű, hatvanhét éves művész méretekben is hatalmas alkotásaival valósággal elkápráztatja a nézőt. De nemcsak szobrai vonják magukra a figyelmet, hanem szobraival égyívású grafikái is. Izig-vérig szociális gondolkodású és érzésű művész, Brecht, világhírű író legbensőbb baráti köréhez tartozott. Témái: erős karakterek magatartásának lélektani elemzése arckifejezéssel, testtartással, mozdulatokkal, a sorscsapásokkal szemben is hősies ellenállás magasztalása. Kiemelkedő alkotása: a számos vázlat után remekbe készült Galilei-szobor és egyik legizgalmasabb látomásának a föl- emelkedésnek, szobrászati megoldása. Előtanulmányként sorozata készült az akasztóitokról, sőt van — feszület nélkül, pusztán — a levegőben lebegő megfeszítettföl is kísérlete. Bizonyára elmélyedhetet Michelangelo meggyötört testű rabszolgáinak szemléletében, amikor a fölemelkedés élményerejü, izzó élni akarását az ihlet hevében megszállottan alakba rögzítette. A tárlat méretben legterjedelmesebb, egyben lenyűgöző szoboróriása a „Spanyol harcos”, nemkülönben a „Németország sápadt anyám” című, tragikus jelentésű, magasba- nyúlt női figura, mint a szó- rongatottságnak, tépettségnek megrázó kifejezése. — Komoly, sorstémái mellett, vannak a művésznek idilli, derűs kedéllyel formált szobrocskái és tüneményes technikával készült grafikái is. Halts Géza. CSALÁDI HÍREK — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Tolner Dániel és félesége. Molnár Eszter a somlószöllősi gyülekezet buzgó tagjai február 4-én tartották házasság- kötésük 50 éves évfordulóját hozzátartozóik és a gyülekezet szeretetétől körülvéve. Az ünneplő házaspárt Boros Lajos lelkész áldotta meg és köszöntötte őket a gyülekezet nevében. „Hadd énekeljek az Urnák, mert jól bánt velem.” — HALÁLOZÁS. Id. Csep- regi Pál a békéssámsoni szórvány szorgalmas és hűséges gondnoka 77 éves korában elhunyt. Ravatalánál Koppány János tótkomlósi lelkész hirdette Isten igéjét. „Nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük”. —• Herczegh Árpádné, sz. Németh Gizella, aki 1925 óta teljesített hűséges szolgálatot az Üllői úti székházunkban, s az utóbbi években már nyugdíjban volt, hosszú, türelemmel viselt betegség utáft, életének 78. évében február 16-án elhunyt. Hamvait a kajárpéci temetőbi n szülei mellé helyezik nyugalomra, Hamvasztás előtti búcsúztatása február 23- án volt az Űjtemetőben. „Boldogok a halottak, akik az Urban halnak meg.” — Szende Miklós, volt luc- falvai ny. lelkész 78 éves korában február 8-án Gyenes- diáson, a Kapernaumban elhunyt. Hamvasztás előtti búcsúztatása február 11-én volt Gyenesdiáson, melynek szolgálatát Hemád Tibor otthonigazgató végezte. Hamvait a lucfalvai temetőben helyezik el. „Aki elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt”. — Konecsny Sándor ny. evangélikus esperes, a kikindai (Jugoszlávia) gyülekezet utolsó magyar lelkésze, 74 éves korában elhunyt Híveinek és az egész jugoszláviai evangélikus- ságnak szeretete kísérte utolsó földi útjára a kikindai evangélikus templomból január 21-én. Temetésén Struhárik Jurej püspök szerb nyelven, Kovács Tamás lelkész szlovákul, Cha- lupka Károly lelkész pedig magyarul hirdették á vigasztalás igéit s a feltámadás reménységét. ..Az Ür megváltotta! megtérnek, ... örömöt találnak és eltűnik fájdalom és sóhaj.” MEXIKÓ idegen nyelvű evangélikus gyülekez sítek semmi készséget sem mutatnak a mexikói spanyol nyelvű gyülekezetekkel való együttműködésre, űwü Ruben Castareda lelkész, a mexikói Evangélikus Szövetség (Federacion Evangelica Le Mexico) elnöke szomorúan állapította meg, hogy a mexikói
