Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-09 / 49. szám
„Diakóniai lelkülettel a jövendő felé Százéves az lijpesti gyülekezet „Az Újpesti Evangélikus Gyülekezet hálával emlékezik ezen a napon arra, hogy Isten az evangélium hívó szavával száz esztendővel ezelőtt összefogta, s azóta szakadatlanul hívja, gyűjti, megvilágosít j a, megszenteli és Jézus Krisztusnál az egy igaz hitben megtartja Újpest városának evangélikus népét. Az ősök hite és reménysége, amellyel annak idején keresték azt a küldetést, amit Urunk ezen a helyen reájuk bízott, serkent és a jövőre nézve is elkötelezi a mai gyülekezetét” — hangzik a gyülekezet Ünnepi Nyilatkozata. Száz év történetéből Száz év történelme sök örömöt és szomorúságot takar egész népünk életében. Áll ez az újpesti gyülekezet életére is. Nem sorolhatunk fel most itt mindent, csak néhány jellemző képet. Maga Újpest község is csak 1836-ban alakult, ekkor épült itt az első gyár, majd folyamatosan a többi. 1868-ban Újpesten az evangélikusok száma eléri az 500-at, ekkor alakul meg az első evangélikus iskola. 1873. november 9-én tartották a gyülekezetben az első ünnepélyes istentiszteletet. Ettől számítják a gyülekezet megalakulását. A következő évben templom és papiak építésébe kezd a gyülekezet, amit igen rövid idő alatt el is végeznek. Meghívja a gyülekezet az első lelkészét Gretzmacher Soma Jánost. aki igyekezett az építkezés anyagi fedezetét — utólag — előteremteni, de a hitelezőket nem tudta kielégíteni és bekövetkezettt az az egyedülálló este, hogy a megépült, kész templomot elárverezték 1876-ban. 1887-ben tudta az újjászerveződő gyülekezet visszavásárolni templomát, második lelkészük szolgálata alatt. 1889-ben kerül a gyülekezetbe Geduly Lajos, aki 42 évig szolgált nagy hűséggel a gyülekezetben. Az ő szolgálati ideje alatt újította fel a gyülekezet templomát. A következő lelkész, Mezei József szolgálata maradandó emléket jelent a gyülekezet életében. 1951-ben lesz a gyülekezet lelkésze id. Blázy Lajos, akinek 11 évi áldozatos szolgálatának egyik eredménye — ami ina is jellemző a gyülekezetre — a családias jelleg kialakulása. Id. Blázy Lajos halála óta a jelenlegi lelkész, ifj. Blázy Lajos végzi hűséggel a gyülekezet gondozását. A jelen szolgálata A 100 éves jubileumra a gyülekezet kifestette belülről a templomát, új belső ablakokat szereltek fel és megoldották a templom világítását új kovácsoltvas csillárokkal és falikarokkal. A festés munkáit a gyülekezet presbiterei végezték nagy hozzáértéssel és hűséggel, a világítás tervezése Blázy Árpád gyógyszerész, kivitelezése pedig Kardos József balatonszárszói lelkész művészi munkáját dicséri. Oj, szintén kovácsoltvas gyertyatartók és feszület került az oltárra is. A munkák befejezése után a jubileum megünneplésére meghívta a gyülekezet november 18-ra D. Káldy Zoltán püspököt, akit elkísért felesége és Szent-lvány Ödön egyházkerületi felügyelő is. Az ünnepi istentisztelet igehirdetési szolgálatát D. Káldy Zoltán püspök végezte 1 Kor L4— 9 alapján. Igehirdetése elején párhuzamot vont Budapest 100 éves centenáriuma és az újpesti gyülekezet jubileuma közt, mely különösen nagy hálára készteti Újpest evangéli- • kusságát is. A továbbiakban arról szólt a püspök az ige kapcsán, hogy a gyülekezet részesedik Jézus életéből, hordozza Jézus életét. Annak a Jézusnak az életét, aki szeretett! Ma az az izgalmas kérMeszlen—Acsád—Nemescsó November 18-án a természet már téli pihenőre -kész. A barnának sokféle árnyalatába öltözött a táj és mi gépkocsinkkal Kőszeg és Szombathely között szorgalmasan követjük egy mellékút cikk-cak- kos vonalát, hogy úticélunkat, Meszlent elérjük. A háttérben az Irottkő kéklő csúcsa fürdik hivalkodóan a novemberi verőfényben. Az alant repülő őszi nap különös megvilágításba helyez tárgyakat .épületeket és embereket. Ilyen szokatlan ragyogásban tárul elénk ezen a reggelen, frissen és üde színekben a meszleni evangélikus templom és a körülötte lassan gyülekező, ünneplőbe öltözött tagjai egy kis Vas megyei gyülekezetnek. A KÖZEL 200 ESZTENDŐS TEMPLOM, a nyugat-dunántúli templomainkra jellemző pajtabarokk stílusban épült, de az egykori későbarokk szószéket és oltárt az idők folyamán átalakították, s így a stílusjegyekből ma már csak a műértő szem fedez föl itt-ott valamit. Ez a templom mégis becses érték a megfogyatkozott lélekszámú meszleni evangélikusoknak. Istentiszteletre hívogató harangszó mellett vonul be a megújított templomba D. ár. Ottlyk Ernő püspök a jelenlevő lelkészekkel és a gyülekezet presbitériumával, hogy isten- tisztelet keretében megáldja az elvégzett munkát. Az igehirdetését Pál korinthusbeli- ekhez írott második leveléből vett ige alapján a tervezgetés- re, a munkálatokra és az eredményre: a megújított templomra utalva kezdte, mely messzire hirdeti a reggeli napfényben, hogy itt gondja van a gyülekezetnek erre az épületre. Majd a megújított templom és a természet őszi elmúlásának párhuzamából életünk múlandóságára utal. Ennek arra kell indítania minket, hogy Jézust keressük, aki értelmet és célt ad az életünknek Istenhez és embertársainkhoz való viszonyulásában. A kőszegi gyülekezet énekkara is eljött erre az alkalomra és énekszámokkal szolgált az istentiszteleten. AZ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉSEN Weitler Sándor, a gyülekezet fiatal lelkésze elmondta, hogy százezer forintba került az építkezés és ennek szinte a kétharmadát a gyülekezet teremtette elő készpénzben és önkéntes munkával. Hálát adott Istennek azért, hogy amit elkezdtek, a közbejött nehézségek ellenére is be tudták fejezni. Köszönetét mondott az iparos embereknek, precízen végzett munkájukért, Kovács Viktor szombathelyi építésznek, aki szaktudásával állandóan irányította és ellenőrizte a munkálatokat és köszönetét mondott a gyülekezetnek is. D. dr. Ottlyk Ernő püspök köszöntő szavaiban kiemelte, hogy a gyülekezet belső élete, a pásztor és nyáj összetartozása nagyon fontos, de ez csak úgy valósulhat meg, ha mindketten Jézusra figyelnek. Szabó Lajos esperes, Baráth Pál nemescsól lelkész és Görbicz Gyula szombathelyi gondnok köszöntötték még az ünneplő gyülekezetei. A közgyűlés új tisztviselők beiktatásával fejeződött be. A lelkészlakban előkerült a gyülekezet féltve őrzött kincse, a XV. század második feléből való, ezüstből domborított, aranyozott huszita kehely, melynek egyszerűsége és finom díszítése megragadja az érdeklődőt. Eredetére , nézve csak következtetésekbe bocsátkozhatunk. DÉLUTÁN, MAR A SZOMSZÉDOS NEMESCSÖ, a vidék egykori artikuláris központjának templomába hív a harangok szava. A nagymúltú gyülekezet ódon papiakkal és műemlék templomával ez év végén elbúcsúztatja lelkészét. Baráth Pál negyven évet szolgált a gyülekezetben olyan ritka hűséggel, amelyre példa kevés akad. De nem lesz már utódja sem, mert a gyülekezet az évszázadok során elerőtle- nedett és az öreg papiak sem lakható már ilyen állapotban. Az istentisztelet után a püspök a gyülekezet presbitériumával, Szabó Lajos esperessel és a helyi lelkésszel a gyülekezet jövőjét tárgyalja meg. A lelkigondozás folyamatosságát a közeleső kőszegi gyülekezettel való társulás oldja meg a jövőben. Szó esett a gyülekezet muzeális értékű tárgyainak és iratainak az elhelyezéséről és a papiak további sorsáról. Beliczay Erzsébet építészmérnöknő önzetlen ügyszeretettel terveket készített a lelkészlakás átalakítására és konzerválására. Egy nagymúltú gyülekezetnek szembe kell néznie a valósággal, de vigasztaló az, hogy Istennek gondja van ennek a gyülekezetnek a további sorsára is, mint ahogy a történelem viharos korszakaiban is megtartotta és gondja volt rá. Kőszeghy Tamás A' LUTHERÁNIA december 16-án, vasárnap délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban előadja J. S. BACH KARÁCSONYI oratóriumát. Közreműködnek: Mohácsi Judit, Kerényi Mária, Fü- löp Attila, Berzelly István (ének) és Trajtler Gábor (orgona). Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: DR. HAFENSCHER KAROLY A templom fűtve van! dés, hogy rajtunk keresztül valóban megjelenik Krisztus a világban? „Aki veled beszél, érez valamit Krisztusból? Otthon, a családban sugárzik-e belőled Krisztus? Érvényesül a társadalomban végzett szolgálatodban, hogy Krisztust jeleníti meg az ember?” Csak ha ez valóság lesz az életünkben, akkor vagyunk Krisztus követői és csak akkor ünnepelünk helyesen és méltóképpen. „Azt kívánom a gyülekezetnek, hogy aki ezzel a gyülekezettel találkozik, el tudja mondani: Ezek mintha valamit adnának Krisztusból!” Jelenből a jövendő felé Az istentisztelethez kapcsolódó közgyűlést, rtielynek levezetésére a gyülekezet Virágh Gyula esperest kérte fel, a jövendőben való bizakodás hatotta át. Az elnöklő esiperes először köszöntötte a megjelent állami és egyházi képviselőket, méltatta a gyülekezet felügyelőjének, dr. Thury Jenő főorvosnak a szolgálatát, majd felkérte Údor István presbitert. hogy Ismertesse a gyülekezet történetét: „Újpest evangélikus népe! Újjáformált templomodból kilépve vidd magaddal a kétköz- napokba és ott mutasd ki élő, evangélikus hitedet — szolgálatoddal, hűségeddel, fáradhatatlan, a jóért végzett munkáddal: családodban, munkahelyeden, Újpest város szépülő életét segítve, szocialista társadalmunkban, szeretett népünk — és így mind- annyiunk javára!” — hangzik a jelentés befejező részében a hálaadás és elkötelezés, melyet méginkább hangsúlyozott az az ünnepi Nyilatkozat, melyet elfogadott a közgyűlés. „100 esztendős történelmünk arra tanít mindnyájunkat, hogy csak akkor tölthetjük be igazán szolgálatunkat, ha a Magyarországi Evangélikus Egyház egészének az útján járunk. Azokat a teológiai, egyházpolitikai és politikai felismeréseket és ...döntéseket, mélyekre egyházunk különösen az elmúlt 15 év alatt jutott és kimunkált, mindenestül magunkénak valljuk és hűségesen akarjuk gyümölcsöztetni. Amikor most Istennek adunk hálát az elmúlt 100 esztendőért, a benne megtett útért, hibáinkat őszintén bánva — diakóniai lelkülettel, élet, ember és békességszeretettel indulunk a holnap, a jövendő felé’’. Ezt követően köszöntések hangzottak el. Szent Ivány Ödön egyházkerületi felügyelő a Déli Evangélikus Egyházkerület nevében mondott köszöntőt. A IV. kerület, Újpest tanácsa nevében Váczi Miklós tanácselnökhelyettes tett bizonyságot arról, hogy az elmúlt években is hűségesen töltötte be szolgálatát a gyülekezet társadalmunkban, népünk között. Ezt a jó munkát kérte a továbbiakban is. A testvéregyházak nevében dr. Gyökössy Endre és Zsengellér József a két református gyülekezet. Kalkó József a baptista, Ruhár Vilmos a római katolikus gyülekezetek áldáskívánását tolmácsolta. A Pesti lelkészek jókívánságait Benczúr László angyalföldi lelkész tolmácsolta. Blázy Árpád a távoli zalaegerszegi gyülekezet megbizásából kérte Isten áldását. Dr. Szentkereszty Sándor, a gyülekezet kántora emlékezett a múltra és kérte Isten megsegítő kegyelmét a jövendőre. Végül D. Káldy Zoltán püspök az egész Magyar- országi Evangélikus Egyház nevében köszöntötte a gyülekezetei, kiemelve, hogy jó látni és tapasztalni azt a családias légkört, mely ebben a gyü- lekézetben van és ami a társadalomban végzett szolgálatban is gyümölcsöző. A gyülekezet családias voltát támasztotta alá az a szere- tetvendégség is, melyet a gyülekezet asszonyai rendeztek istentisztelet után mindenki számára, ahol meghívottak, vendégek és gyülekezeti tagok meghitt közösségben beszélgethettek a múltról és jövőről. Családias szeretetközös- ség jellemzi az Újpesti gyülekezetét, hitből fakad ez. Biztosítéka a jövendőnek, a következő 100 éveknek is. If j. Kendeh György Reményik Sándor: Szeresd az Istent s tégy, amit akarsz Fölény — de nem bánt. Nem héjázik fent. Derű — de égi. Józanság — de szent. Bent a világban, Mégis kívül rajt: Hódítni lelket Jézusnak óhajt. De tapintattal Tágasságot ád — Lélek ne hordjon Semmilyen igát. Mikor búcsúzik: Nincs szemébe könny — Egyszer mindenki Úgyis visszajön. Advent idején Temetőbe jár — Sírok közt röpköd Mint a fénybogár. Az új halottól Vidám-kedvesen Kérdi: hogy aludt Első éjjelen? S szól az Élethez: Engem nem zavarsz — Szeresd az Istent, S tégy, amit akarsz! „Magasfeszültség” (1940) című kötetből. Népek testvérisége Egyházi életünknek egyik legnagyobb és legsajátosabb kisértése a szólamszerű beszéd. Mondjuk a megszokott szöveget és mit sem törődünk vele, hogy senki sem gondol semmire, mert senki sem érti. Egyházi szavaink és kifejezéseink sok esetben elvesztették tartalmukat, üresen csengnek. Ezért nem tudjuk az evangélium üzenetét velük tolmácsolni. Szavainkat és kifejezéseinket újra meg kell tölteni élettel és tartalommal. Csak így lehetnek alkalmas eszközök arra, hogy az evangélium üzenetét közel vigyék az emberek szívéhez. ITT VAN PÉLDÁUL ez a szó: testvér. Mondjuk unos- untalan, megszokottan és nem gondolunk arra, hogy mit is jelent valójában. Pedig magyar szavunk különösen is segít, hogy a szó értelmének a mélyére hatoljunk. Testvér az, akivel egy testből és egy vérből származunk. így testvérem az, akivel egy édesanyától és egy édesapától származom, tehát a vér szerinti testvérem. De Jézus Krisztusban testvérem az is, akivel összeköt,hogy egy közös vér, a Jézus Krisztus vére váltott meg a bűntől és ajándékozott meg az új élet örömével. Ez a hittestvérem. A gyülekezeti életben legtöbbször ilyen értelemben használjuk ezt a kifejezést. A vérszerinti testvér és a hittestvér mellett azonban legtöbbször megfeledkezünk arról, hogy minden ember testvérünk. Nemcsak azért, mert Isten „az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzék a föld színén” (Csel 17,26), hanem azért is, mert Jézus Krisztus nemcsak a hívőkért vagy az egyház tagjaiért ontotta vérét a kereszten, hanem minden emberért. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta ...” MINDEZ ISTEN IGÉJÉNEK Világos és félreérthetetlen tanítása. Éppen ezért szinte érthetetlen, hogy a keresztyén népek területén is kifejlődött a faji megkülönböztetés. Gondoljunk csak arra, hogy az ■•Egyesült Államokban és a Délafrikai Unióban vannak egyházak, ahol az egy vérből teremtett és az egy véren megváltott keresztyének nem vehetnek részt közös istentiszteleten és nem járulhatnak közösen úrvacsorához, csak azért, mert a bőrük színe különbözik. Sokkal súlyosabb, ami ezzel a szemléletmóddal szintén összefügg, hogy ezekben az országokban alacsonyabb rendű állampolgároknak tartják a feketéket és többi színes bőrűeket, kevesebb munkabért fizetnek nekik, sőt még a szabadságukat is korlátozzák. Nem feltűnő és különös az, hogy míg, a gazdaságilag fejlett országok többségét a fehér keresztyének adják, addig a színes bőrűek a gazdaságilag fejletlen, alacsony életszínvonalú országokban élnek? NEMCSAK A HELYESEN GONDOLKODÓ egyházak es egyházi szervezetek látták meg ennek fonákságát, hanem a jó- akaratú emberek is. Ezért tűzte ki célul a faji megkülönböztetés elleni harcot nemcsak a Keresztyén Békekonferencia, s hosszabb-rövidebb huzavona után az Egyházak Vi- látanácsa és a Lutheránus Világszövetség is. Az Egyesült Nemzetek Szervezete most ünnepli 25 éves évfordulóját annak, hogy közgyűlésen először 1948. december 10-én fogadott el határozatot az emberi jogok, elsősorban a faji egyenlőség megvalósítása érdekében. Ez alatt a 25 év alatt sok minden történt annak érdekében, hogy megszűnjék a fajok közötti különbségtétel. Gondoljunk csak arra, hogy az afrikai országok nagy része ez alatt a 25 év alatt szabadult fel a gyarmati elnyomásból és vált függetlenné. De az előbb említett példák is arról beszélnek, hogy van még tennivaló. Ezért hirdette meg az Egyesült Nemzetek Szervezete, hogy a december 10-én kezdődő új évtized legyen elsősorban a faji megkülönböztetés elleni küzdelemnek az évtizede. A Keresztyén Békekonferencia elnöksége is csatlakozott ehhez az állásfoglaláshoz és felhívta a keresztyén egyházakat arra, hogy december 9-én emlékezzenek meg a népek testvériségéről és csatlakozzanak a faji megkülönböztetés elleni küzdelemhez. MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZUNK az elmúlt 25 évben nem kis szerepet vállalt annak érdekében, hogy az egyházi világszervezetek egyértelműen foglaljanak állást a faji megkülönböztetés, gyarmatosítás és a kizsákmányolás kérdésében. Éppen ezért örömmel és őszinte meggyőződéssel folytatja tovább ezt a küzdelmet, hogy a világon minél elöMj szűnjön meg minden tekintetben a faji megkülönhöztetés és megvalósuljon a népek igazi testvérisége. Dr. Selmeczi János Teológus életünkből Lassan hagyománnyá válik, hogy félévenként — talán önmagunknak is számot adva — beszámolunk az Evangélikus Élet hasábjain Akadémiánkon folyó munkánkról, felkészülésünkről a lelkészt szolgálatra. Ahogy visszapergetem az eddigi eseményeket, így fogalmazhatom meg közös tartalmukat, az a célunk, hogy igazi közösséggé, egyházunk jövendő szolgáinak gyülekezetévé formálódjunk. Ezt a folyamatot segítik közös szolgálataink, a teológusnapok, az ünnepi megemlékezések műsorainak önálló megrendezése, s ötödéveseink búcsú-igehirdetései, melyeket mindig nagy érdeklődéssel beszélünk meg. EBBEN A FÉLÉVBEN eddig Miskolc, Cegléd, Szeged és Va- dosfa gyülekezeteiben jártunk teológusnap keretében. Jólesett látni a hívek érdeklődését, szeretetét és bizalmát, amellyel a jövő lelkészeit fogadták. De nemcsak az együttes szolgálat kapcsol minket össze, hanem már az előkészület is. Igehirdetéseink textusait a szupplikációs előkészítőkön beszéljük meg. s a közben elhangzó teológiai vitákban az evangélium, Isten igéje üzenetét keressük. FELKÉSZÜLÉSÜNKHÖZ HOZZÁTARTOZIK önmagunk kulturális képzése is. Az irodalom, zene, színház területén megvannak ehhez a fórumaink, amelyek szintén saját kezdeményezésünkből indultak meg. Továbbra is megtárgyaljuk azokat az irodalmi alkotásokat, amelyek kapcsolatban vannak életünkkel, szolgálatunkkal. Így legutóbb Moldova Negyven Prédikátor-ót beszeltük meg. Közben előkerültek a minket személyesen érintő kérdések is. Új — és nagy örömmel, érdeklődéssel fogadott — kezdeményezés a Komoly zenét Kedvelők Klubja. Mögöttünk van a „bagolyvizsga” is, melynek során elsőseink közösségünk „teljes jogú” tagjaivá váltak. Idén is megfáradhattak a vizsgáztató „díszbagoly-atyák”. De örömmel vállalták, hiszen ez azt jelentette, hogy most sinos hiány utánpótlásban, nő a hallgatók létszáma. A vizsga után együtt derültünk a teológus humoron. SOK ÚJ ISMERETET sajátíthattunk el tanulmányaink területén is. Ebben elsősorban professzoraink segítenek. De nemcsak ők, hanem vendégeink is. Nemrég dr. Kaüko Piri- nen, finn teológiai dékán tartott vendégelőadásokat egy hétig. S hogy könnyebb legyen •a felkészülés a december 3-án kezdődő vizsgaidőszakra, egy otthonórán D. dr. Vető Lajos nyugalmazott püspök tartott előadást a tanulás pszichológiájáról. Most még jut idő közös színházlátogatásokra, sporteseményekre, de már közel van a számadás ideje, s mi nem szeretnénk szégyent vallani. Hiszen egész egyházunk bizalma serkent a jobb munkára. Ezzel tudjuk legjobban megköszönni gyülekezeteink támogatását, amelyek magukra vállalták, hogy segítenek új Teológiai Akadémiát és Teológus Otthont építeni, hogy ezzel is megköny- nyítsék a felkészülést számunkra. Balicza Iván
