Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-11-18 / 46. szám
Isten szeretetéből éltek Harmincöt éve épült az angyalföldi templom Sokszor adtunk hosszabb vagy rövidebb hírt az angyalföldi gyülekezetről. Elmondhatjuk. hogy egyházi közvéleményünk előtt ismerős a gyülekezet szolgálata és lelkésze. Hogy megint írunk a gyülekezetről, arra az ad okot, hogy most ünnepelte a gyülekezet temploma felszentelésének 35. évfordulóját. Nem nagy múlt a 35 év. De elgondolkoztató és a gyülekezet egyházszeretetéről beszél. Nehéz időben épült a templom. Köztudott, hogy 35 évvel ezelőtt milyen sorban élt általában a munkásság és ezen belül Angyalföld munkássága. Kenyérgonddal küzdött, és a gyülekezet mégis mert arra gondolni, hogy templomot építsen. 1938. október 30-án szentelte fel a templomot dr. Raffay Sándor, akkori bányakerületi püspök. A templom azóta végzi szolgálatát és azóta építi és renoválja szinte egyfolytában a gyülekezet. Mindez nyíltan As Egyesmeny jubileuma elé Negyedszázada címezték ezt a levelet Vitairatnak készült, de kevesen vitatkoztak felette, a valóságos történelmi helyzet felismerése volt, de kevesen értékelték, őszinteségében magával sodró volt, de alig akadtak, akik hagyták volna magukat sodortatni általa, hitből és egyházszeretetböl fakadt vallomás volt, de kételkedtek benne, bátorításnak szánta és megijedtek tőle. „Felelősséget érzek azért az egyházért, amelyhez hitünk és sorsunk szerint hozzá vagyunk kötve, s úgy érzem, ennek hangot is kell adnom", — vallja a szerző, majd így szól: „Szavammal utat szeretnék nyitni azoknak, akik már régen felismerték a valóságot, amiben élnek, de akiket ez a belső egyházi illem, s egy teológiai mezbe öltöztetett szellemi kényszer tart fogva egy katasztrofális politika önkéntelen szolgálatára." Ilyen bevezető gondolatokkal hagyta el 1948 reformáció havában Dezséry László Nyílt levele a nyomdát. Huszonöt év távlatában ma már nyugodtan a történelem mérlegére tehetjük. A szerző közöttünk él, s bennünket már nem az áltqla említett .,illem”, vagy szokát- lanság tart vissza a vélemény- nyilvánítástól, hanem sokkalta inkább egyfajta kellemetlen érzés, hogy elkésve boncolgatjuk igazságait. Korszak- fordulón született a Nyílt levél, s a korszakforduló nemzedéke csak megilletődéssel veheti ismételten kézbe. Olyan iratnak számít, amelyet a történelem igazolt, de mennyivel nyugodtabb lenne a lelkiismeretűnk, ha ebbe az ..igazolásba” magunk is belejátszottunk volna. Hogy az egyház útja nehéz, ezt tudtuk mindenkor. De hogy a nehézség közepette miképpen, differenciáljunk, azt már kevésbé. A Nyílt levél pontosan ott ragadta meg az egyház történetét, amikor oktalan szűklátókörűséggel vezették egyházunkat a veszedelembe. Valójában a szakadék szélén tántorgó egyház lelki- ismeretét markolta meg, a végképp zsákutcába vezetett egyház lelkiismeretére apellált. Dezséry Lászlót akkor ragadta meg a felelősség, amikor az egyházban „sikk” volt a felelőtlenség. Nincs időnk a válságba sodort egyház történetét elemezni, de a Nyílt levél történeti jelentősége abban volt, hogy „utána nem az özönvíz jött”, hanem kezdetét vette egyházunkban egy új szakasz. Dezséry Lászlónak az volt a példa nélküli felismerése, hogy az egyházat nem elszigetelt „jelenségnek”, társadalomból kivonult „szentek közösségének” látta, hanem a társadalom szerves részének, ahol hangzik az ige és a bűnbocsánat szentségében részesülnek a hívek és ezáltal megszentelődhetnek. Az egyház a bűnös emberek közössége, akiket Jézus Krisztus bűn- bocsánatban részesít. De „az egyház nem élhet üvegházban, s nem szigetelödhetik el a társadalomtól, különösen nem, ha magát népegyháznak tartja ... A magyar társadalom politikai tekintetben hosz- szú nemzedéksorok által nem látott méretű átalakuláson megy át. Az egyház nem lehet egy olyan politikai meggyőződésben, ami a társadalom egésze számára tarthatatlan . . Az egyház tagjai és a magyar társadalam egyedei, a magyar állampolgárok, azonosak.” Ma már nem kételkedünk ennek helyességében, de milyen hosszú utat tettünk meg idáig! Viszont önkéntelenül bírálatot mondunk azon korszak felett, amely megrögzött elfogultsággal, konok vaksággal próbálta visszatartani az élettől és a szolgálattól az egyházat, s a hamis mártírom- ság egyetlen útját kínálta fel. A Nyílt levél vitába száll velük: „Mivel pedig egyházunk vezető rétege abból a bizonyos vesztes feudális-kapitalista- bürokrata rétegből devődött össze, s mivel az egyház legszélesebb szociológiai bázisa a szintén felelősségre vont középrétegekre támaszkodott, egyházunk mint földi szervezet, mint társadalmi valóság azonnal önkéntes elszigetelődés tárgya lett.” Ennek lett egyenes következménye, hogy „ügyet se vetett a társadalmi átalakulásra s a személyi status quo védelmével kimutatta az egész magyarországi forradalom alkotmányellenességét és igazságtalanságát”. Ha ezek a sorok vádolnak, akkor ez a vád azért jogos és igazságos mert valóban olyan méretű változáson ment keresztül hazánk, mint amilyenen együttvéve évszázadok alatt nem ment keresztül. Az pedig vitathatatlan volt, hogy az a forradalom, amely 1945- tel kezdődött a népért s az elnyomott milliókért ment végbe. Dezséry László jól tudta, hogy amit új világnak, új Magyarországnak nevez, az a szocializmus világa és a nép Magyarországa. Nyílt levele enne^t következtében választotta szét a „néphez hű” és a „nép ellenes” elemeket. Bármily különösen hangzik ez a kifejezés közöttünk,, az igazság mégiscsak ez> a választóvonal valahol ott fog húzódni, ahol akarják vagy nem akarják a tömegek igazát, javát. Furcsa az, ha ilyen sorok születtek: „nyílfan kezdték fejtegetni, hogy'az egyház újságát nem olvassák a hívek, ha az nem az ellenállás hangját ütné meg a demokráciával szemben”? De még keserűbb valóságról rántotta le a leplet, amikor ezt írta: „Mindenesetre a legellenszenvesebb szolgálatnak tűnik manapság azt mondani lelkészeknek, hogy kezdjék meg komolyan és Istennek engedelmeskedve népünk irányítását és forduljanak szembe azzal a képtelen hangulattal, amely a Bibliát mint demokráciaellenes szimbólumot akarja értelmezni”. Nos, ,e sorokból is ízelítőt kaptunk arról a mélységes válságról, amely egyházunkon 1948-ban eluralkodott. Végig idézhetnénk a korszak buktatóit, amelyekbe belerántották egyházunkat. A külföldi propagandától a mindszentyz-, musig, az ellenállás körmönfont példáiig, melyek mind arra voltak jók. hogy egyházunkat visszatartsák az állammal való megegyezéstől és attól a szolgálattól, amelyre az egyház rendeltetett. Végül is a Nyílt levél jelölte meg az utat a kibontakozás felé. Ezt röviden így fogalmazhatnánk meg: bűnbánatot tartani vétkeinkért, és felkínálni egyházi szolgálatunkat őszinte becsületességgel a magyar népnek. A gyakorlatban ez először az állam és egyház megegyezésében realizálódott. Tulajdonképpen a megegyezés előfutárának is mondhatnánk a Nyílt levelet. De mivel nemcsak a megegyezés kérdése szerepel benne, történelmi felismeréseire a későbbi években építeni tudtuk szolgálatunkat. A Nyílt levél „kevesek levele” volt a maga idejében, szellemét azonban ma annál többen valljuk. Dr. Rédey Pál beszél arról, hogy Angyalföld evangélikussága szereti templomát, szereti az evangéliumot. Erre az évfordulóra a gyülekezet belülről renováltatta templomát, mintegy százötvenezer forintért. Az évforduló megünneplésére és a renoválás befejezéseképpen a gyülekezet meghívta D. Káldy Zoltán püspököt, hogy igehirdetésével, szolgálatával tegye emlékezetessé és irányt mutatóvá a gyülekezet ünnepét, november 4- én. Az érkező püspököt a presbitérium élén Benczúr László, a gyülekezet lelkésze köszöntötte, megemlékezve két igen jelentős eseményről: egyrészt arról, hogy szinte egyenesen Moszkvából, a Békeerők Világkongresszusáról érkezett ide a püspök, ezzel is jelképezve azt. hogy milyen S2oros összefüggés van a béke és a gyülekezet szolgálata közt; másrészt arról, hogy ezen a napon éppen 15 éve történt D. Káldy Zoltán püspök beiktatása a püspöki tisztbe, igen nehéz időkben. Isten szerető Atya Aa istentisztelet igehirdetési szolgálatát végezte a püspök Máté 6, 9 alapján: „Mi Atyánk, ki a mennyekben, vagy. Szenteltessék meg a te neved!” Igehirdetésének elején néhány mondat a templom és a gyülekezet történetéről és arról a munkáról szólt, mely- lyel a gyülekezet eddig is építette, gondozta templomát. Ezért adunk ma hálát Istennek! Ezután felvetette a kérdést a püspök, hogy érdemes volt-e mindezt tenni, templomot építeni és gondozni? Igen, „mert csak itt a templomban tudhatjuk meg, hogy Isten nemcsak Isten, nemcsak Űr, nemcsajt hatalmas, nemcsak gondviselő, hanem Atya, akinek gondja van minden egyes emberre.- Mi Atyánk, ez azt jelenti, hogy Isten szeretete átfogja az egész világot. . . Ha Ö Atya, akkor ez azt is jelenti, hogy én gyermeke vagyok. Isten biztosít arról, hogy én mindig gyermeke maradhatok!” Igehirdetésének befejező részében arról szólt a püspök, hogy hogyan szentelhetjük meg mi az Isten nevét: Isten gyermekeinek Istenhez hasonló életet kell élnie. Szeretetben szere- tetet élni: a családban, a munkatársak között és a társadalomban! Ezt a templomot azért építették, hogy mindezt elmondhassuk. Ezért érdemes volt építeni! Isién a reménység Istene A múlt és jelen összefüggésében igen jelentős hangsúlyt kapott ezen a napon Angyalföldön a jövendő is. Az isten- tisztelet keretében iktatta be a gyülekezet lelkésze az új felügyelőt és az új tisztségviselőket, presbitetreket, akik hívva vannak arra, hogy úgy szolgáljanak a ma gyülekezetében, hogy' jövendője, holnapja is legyen az angyalföldi gyülekezetnék. Az istentisztelethez itt is közgyűlés kapcsolódott, ahol az elnöki megnyitó után a gyülekezet jegyzője, Berkesi Sándor olvasta fel beszámoló jelentését a templom történetéről és az utóbbi években elvégzett. renoválásokról, átalakításokról. A gyülekezet lelkésze ehhez kapcsolódóan egy határozati javaslatot terjesztett elő, melyben hálát ad a gyülekezet Istennek a múltban kapott soksok ajándékért, Isten megtartó kegyelméért; és kéri Isten megsegítő kegyelmét, hogy a jövőben is tudja végezni a szolgálatát a gyülekezet és az egész társadalom javáért. A gyülekezet nyilatkozata megemlékezik arról, hogy 15 éve végzi D. Káldy Zoltán püspök a püspöki szolgálatot és kéri Istent, hogy továbbra is tartsa meg őt egyházunk és népünk javára. Végül hálával emlékezik meg a gyülekezet az állam és egyház között kötött egyezmény 25 éves évfordulójáról, mely olyan alapot adott az egyház és állam kapcsolatához, mely kiállta a próbát. Benczúr László meleg szavakkal köszöntötte ezután a gyülekezet legidősebb presbiterét. Horváth Józsefet, aki presbiteri szolgálata mellett 20 éve önzetlenül végzi a Fran- gepán utcai istentiszteletek kántori szolgálatát is. Az ifjúság nevében Tóth Ottilia virággal kedveskedett „mindenki Józsi bácsijának”. A köszöntések során D. Káldy Zoltán püspök az egész Magyarországi Evangélikus Egyház nevében köszöntötte a gyülekezetét, megköszönve a gyülekezet áldozatos szerete- tét, á gyülekezet vezetőségének egyházszeretetét és hűségét, majd Virágh Gyula esperes mondta el köszöntő szavait. Istentisztelet után kötetlen beszélgetés folyt a presbiterek és a vendégek közt, ahol mód nyílt nemcsak a gyülekezet életének megismerésére, hanem az emberek egyéni és családi örömeiről is beszélni. Isten atyai szeretetéről beszél az angyalföldi gyülekezet 35 éves temploma is. E2f a szeretetet úgy tudja meghálálni egy gyülekezet, ha ő is szereti templomát és szívesen hallgatja ott Jézus Krisztus evangéliumát, melyből élet és erő fakad a hétköznapokban is. Ifj. Kendeh György Adományok az új Teológiai Akadémia építésére Miskolc 5000,—;. Veszprém 3000,—; Gyoma 1500,—; Gyón 6130.—; Györköny 6000,—; Sátoraljaújhely 1500,—; Somogy- szil 1200,—; Mezőlak 5000,—; Ferencváros 5000,—; Pátró 1000,—; Dombóvár 2000,—; Csővár 5000,—; Penc 3500.—; Barcs 200.— ; Ózd 2000,— ; Ajka 1000,—; Malomsok 2000,—; Vanyola 3100,—; Szentes 200,—; Pécs 4000,—; Budavár 2850,— ; Csőt 650,— ; Győrúj- barát 3500,—; Szakony 3450.—; Nagydorog 420,—; Kisapostag 2100,—; Pusztaszentlászló 800,—; Dabrony 690,—; Erdő- tarcsa 250,—; Borjád 1500,—; Sárszentlőrinc 2500.—; Kispest 6000,— ; Gödöllő 5000,— ; Bu- dahegyvidék 5000,—; Miskolc 5000,— ; Érd 500.— ; Ménfőcsa- nalt 3500,—; Alberti 6500,—; Szárazd 600,—; Rábcakapi 3100,—; Kecskemét 2000,—; Magyarbóly 1400.—; Isaszeg 252.—; Csanádapáca 1000.—; Budavár 1200,—•; Kardoskút 1000.—; Dabrony 1035,—; Orosháza 2000,—; Szarvas- Ótemplom 5000,—; Pusztaott- laka 400,—; Kéty 3034,—; Maglód 8000,—; Kővágóörs 1700,— ; Gyékényes 900,—; Nemeskölfa 2410.—; Hévíz- györk 16 600.— ; Baja 1000.— ; Orosháza 2000.—; Kemenes- mihályía 3000,—; Zugló 3376,—; Rákospalota 5000,—; Kispest 2500,—; Budahegyvi- dék 2000,— ; Putnok 920,— ; Mezőtúr 1200,—; Kondoros 12 000,— ; Rajka 1200,— ; Ka- járpéc 3000,—; Szeged 3000,— ; Csurgó 3000,—; Óbuda 3500,—; Budavár 1500,—; Békéscsaba 60 000,— ; Eger 2400,— ; Tárnokréti 3300,—'; Gyömrő 1200,—; Kiskőrös 5000,—; Dunakeszi 1500,—; Kecskemét 1150,— ; Péteri 1000,— ; Kő- Szeg 3000.—, valamint Unitárius Egyháztól 1000,—: Martin Luther Bundtól 42 200,—, egxéni adományok 19 990,— Ft. Eddig befolyt összesen 975 721.— Ft 1973. november 1-ig bezárólag. Több olvasónk kérésére közöljük, hogy egyéni adományaikat a következő címre küldhetik: Evangélikus Országos Egyházi Pénztár 1085 Budapest, Üllői út 24. ADATOK AZ ANGLIKÁN EGYHÁZIÍÖL A legújabb adatok szerint az Anglikán Egyháznak 1972 végén összesen 65.4 millió híve volt és a történelem folyamán először történt meg, hogy az egyházhoz tartozó híveknek több, mint fele élt Anglián kívül. A világon jelenleg 27 nemzeti-területi anglikán egyházat tartanak számon, 360 püspökséggel, 41.300 lelkésszel és 560 püspökkel, (lwi) „Valóságos egyház... az egész világ szolgálatában" Albert Greiner párizsi püspök eikkc a Fraiernité Evangcliqve-ben Az elmúlt júniusban a Magyarországi Evangélikus Egyház vendége volt Albert GREINER párizsi evangélikus püspök és felesége. A püspök hazatérése után hosszú cikkben számolt be a FRATERNITÉ EVANGELIQVE című lap szeptember-októberi számában magyarországi élményeiről. A püspök éles szemmel és ugyanakkor szeretettel vette észre egyházunk pozitív vonásait, illetőleg problémáit. A cikkből az alábbiakban részleteket közlünk. • . A püspök azzal kezdi beszámolóját, hogy az 50-es évek elején tett magyarországi látogatásához képest igen nagy fejlődést tapasztalt az országban. „A kirakatok, a vasárnapi kirándulásról hazatérők hatalmas áradata, az utcák élénksége, az éttermekben való pazar terítés mutatja, hogy Budapest él és hogy a Magyar Népköztársaság Kormányának szívügye az életszínvonal emelése”. Majd így folytatta; Június 24-én, vasárnap látogatásunk befejezéseként láttunk valamit, amit másutt sehol sem láttunk az öreg „Keresztyén” Európában. Hévíz- györkön, egy Budapesttől 45 km-re fekvő községben találkoztunk egy szociológiailag érintetlen parasztsággal. Több, mint 400-an férfiak, asszonyok, fiatalok és gyermekek zsúfolásig töltötték meg a templomot, illetve a templomajtó körül kitartóan álltak a kívül- rekedtek. Igen meghitt isten- tisztelet volt ez, amelyet sohasem felejtünk el. Bizonyára azért is volt olyan látogatott az istentisztelet mert a hábo- rú után kevés külföldi egyházi ember járt itt Hévízgyörkön. De mégis, ez az istentisztelet is egyike volt annak a 60 ezer istentiszteletnek, melyet a magyar evangélikus egyház évenként tart (magyarul természetesen, de nemzetiségi területen — helyenként szlovák . és német nyelven is) a 430 000 evangélikus gyülekezeti tagok részére 821 helyen 384 lelkész szolgálatával. Valódi öröm sugárzott az arcokon a közvetlen kapcsolat és testvéri összetartozás megtapasztalásában. Ezt teljessé tette az is, hogy a hétköznapjaik is érdekeltek bennünket. Meglátogattuk a termelőszövetkezetet a Nőtanács elnökének vezetésével, aki egyben a gyülekezet vezetőségi tagja is. Ezt a meghittséget koronázta meg az az alkalom, amikor a magyaros vendégszeretettel megterített fehér asztal mellett együtt voltunk a gyülekezet lelkészével, a református kollégával és a presbitériummal. * Nagy tévedés lenne, ha mi a lentiekből azt a következtetést vonnánk le, hogy Magyar- ország egy mesebeli, egy keresztyén ország lenne. A Magyar Evangélikus Egyház, a lélekszám tekintetében a 3. keresztyén egyház, egy szocialista államban él, egy tudatos szocialista államban, amely szilárd alapokon áll. Egyetlen istentiszteleti hely sincsen bezárva. A harangok olyan órákban is szólnak, melyekben a párizsiak azokat már elhallgattatták volna. A rádió minden vasárnap istentiszteletet sugároz, a kormány államsegélyt ad a lutheránus egyháznak (jelenlegi Egyezmény értelmében 1974-ig). A dolgok mégis tisztázottak elvileg. Káldy püspök-elnök munkatársaival és Miklós Imre államtitkár világosan leszögezte, hogy az egyedül hivatalos ideológia — a marxiz- mus-leninizmus — és a keresztyén hit között ellentét van. Ez szerepet kap az ifjúság nevelésében. Ami az ifjúság kérdését illeti, az is igaz, hogy megvan annak lehetősége, hogy a fiatalok hitoktatásban részesüljenek, illetve az egyház hitoktatást végezzen, de ezt a szülőknek maguknak kell kérniök. Ez különböző eredményekre vezet. Budapesten nincs hitoktatás, a vidéki városokban 20% a beiratkozottak száma, de a falvakban még 80% is. Beható bibliai hitvallási esz- mélödésre volt szükség — ami egyébként nem teljesen lezárt —, hogy az egyház megtaláljon egy olyan teológiai koncepciót, amely modellként szolgál élete és cselekvése számára. Ezt a koncepciót a dia- kónia vagy szolgálat teológiájában találták meg. Testvéreink elutasítanak minden asszimilációt egyik értelemben úgy. mint a másik értelemben. Nem akarnak sem az evangéliumi marxizmusról, sem a szociális evangéliumról tudni. Valóságos egyház akarnak lenni, valóságos, tiszta evangéliummal, — az emberek; a nemzet, az egész világ szolgálatában. Ezt a szolgálatot végzi a magyar evangélikus egyház a sajátos diakóniai munkában, az intézményeiben. Az itt szolgáló lelkészek között örömmel láttuk újra viszont Lehel László barátunkat. A munka az öregek otthonában és a fogyatékos gyermekek között, folyik, ez utóbbi munkát az állam bőkezűen támogatja anyagilag tartásdíj térítéssel. Az öregek, a nyugdíjasok otthona azonban nem részesül ilyen támogatásban, s a gondozottak térítése a tényleges költségeknek csupán a felét fedezi. Az egyes otthonok mögött háttérként ott állnak a támogató gyülekezetek jelentős természetbeni és pénzbeni térítéssel, de ennek ellenére az egyház költségvetésének 14 részét fordítja a diakóniai intézmények fenntartására. A diakóniai intézmények élete — melyekben a teológiai hallgatók önkéntes munkásokként rövid ideig diakóniai gyakorlatot is szereznek, s a támogató gyülekezetek konfirmandusai is segítkeznek — egyik szép jele testvéregyházunk vitalitásának. A szolgálat címszó alá tar- tozije a magyar evangélikus egyház teológiai^ munkája is. Az Akadémia professzorai és a lelkészek gondosan tanulmányozzák a nemzetközi felekezeti és ökumenikus nyilatkozásokat. Érdemes figyelnünk az ezzel kapcsolatos eszmélke- déseik végkövetkeztetéseire! Meglepett bennünket egy — a budapesti lelkészek számára a párizsi egyházkerület életéről tartott — előadásom visszhangja. . Csak úgy záporoztak a kérdések. De nemcsak a kérdések sokasága, hanem sokfélesége. mélysége és szakszerűsége is meglepett bennünket. Egy új Teológiai Akadémia építése Budapest területén ugyancsak a mi testvéregyházunk vitalitásának jele. Fordította: Lehel Ferenc Weöres Sándor: RonsvszőnveK Én is világot hódítani jöttem s magamat meg nem hódíthatom, csak ostromolhatom nehéz kövekkel, vagy ámíthatom és becsaphatom. Valaha én is úr akartam lenni; ó bár jó szolga lehetnék! De jaj, szolga csak egy ván: az Isten, s uraktól nyüzsög a végtelenség. (A József Attila-dijas költő MEDÚZA cíntü 1944-ben megjelent kötetéből.)
