Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-07-22 / 29. szám

Krisztus követésében Lk 9, 57—62 A nagy vállalkozásoknak a korszakában élünk. Emberek emelkednek a magasba, hogy elhagyva bolygónkat, kutassák az ismeretlen égitesteket, sőt a világűrt is. Emberek szállnak a mélybe, hogy az óceánok mélytengeri világát vizsgálják és napvilágra hozzák rejtelmeit. Erre a munkára akárki nem vál­lalkozhat. Nagyon próbára teszi az ember tudását, teljesítöké- pességét és egészségét. Ezért a vállalkozókat alapos vizsgálat­nak vetik alá. Aki itt megfelel, az úttörő munkát végezhet a vU.ágűrben, vagy a tengerek mélyén és az ismeretlen felderí­tésével szolgálatára lehet az emberiségnek. Jézus követése is igen nagy vállalkozás. Urunk éppen ezért megvizsgálja a követésére vállalkozó ember alkalmasságát. JÉZUS PRÓBÁRA TESZ. Azért tesz próbára, hogy megtud­ja, igazán szeretjük-e Ót, vagy csak addig, amíg jól megy so­runk. Jézus azt kérdezi ebben az igében: tudod-e, hogy mit vállalsz? Annak, aki az ő követésére vállalkozik, tudnia kell, hogy a Jézus követése olyan szolgálat, amely adott esetben éle­tünk legelemibb feltételeit biztositó javakról való lemondást is maga után vonhatja. JÉZUS VÁLASZÚT ELÉ ÁLLÍT. Aki Jézus nyomába sze­gődik, annak tudnia kell azt is, hogy mit kell elhagynia. Jézus szavai nagyon keményen hangzanak, amikor a legelemibb gyermeki kötelezettséget, az elhunyt édesapa eltemetését állít­ja szembe az új hivatás követelményével. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy a keresztyén ember kegyeletsértően megfeled­kezik meghalt szüleiről, hátat fordít családjának, társadalom­nak és az emberiségnek, hanem azt jelenti, hogy minden cse­lekedetének homlokterében az örök élet reménysége áll. Ezért, ha szülőt temet, vagy családjáért, felebarátjáért fáradozik, nem a halál hiábavalóságát látja maga előtt, hanem az Elet és a sZeretetből fakadó szolgálat örök érvényű értelmét. JÉZUS MINŐSÍT. Minősítésének az alapja a célra törő ke­resztyén élet. Ha valaki irányt vett az 'Isten országa felé, ak­kor nem tekintgethet hátra, nem fordulhat vissza, mert aki hátra tekint, „nem alkalmas az Isten országára”. Krisztus kö­vetésére. Csak az alkalmas a szolgálatra, aki vallja azt, amit Pál apostol is vallott: „azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, amelyek előttem vannak, nekik dőlvén, célegye­nest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felül­ről való elhivatása jutalmára” (Fii 3.14). Azt is tudnunk kell, hogy „a mi alkalmatos voltunk az Istentől van” (2 Kor 3,5). O tesz alkalmassá minket Krisztus követésére. Aki megállja a próbát Isten országának az útját választva és jó minősítést kap, az állhat be a Krisztust követők párat­lan szépségű szolgálatába, hirdetni az evangéliumot és a sze­retet melegével szolgálni. Erre a nagyon szép szolgálatra hív és készít fel Jézus. Hallgass rá és kövesd öt. Pintér János IMÁDKOZZUNK Áldunk Téged Űr Jézus, hogy nyomodban járhatunk a má­sokért való lemondásnak, a szolgáló szeretetnek útján. Kérünk, Te tégy alkalmassá arra, hogy töretlen hűséggel tudjunk kö­vetni Téged. Állítsd szemünk elé a nagy célt, hogy el ne vesz- szünk az élet apró részleteiben. Segíts minket, hogy hátra nem fordulva tudjunk előre haladni abban a szolgálatban, amely­ben embertársaink testi és lelki javait akarod munkálni raj­tunk keresztül is, nagy neved dicsösére. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1973. július 22-én S3 ' — HALÁLOZÁS. Körösi István, a kiskőrösi gyülekezet hosszú évtizedeken át volt hű­séges presbitere, majd felügye­lője, 83 éves korában elhunyt. Temetése július 2-án volt nagy részvét mellett. Koporsójánál Ponicsán Imre kiskőrösi igaz­gató-lelkész és Káposzta La­jos soltvadkerti lelkész szol­gált. — Csővári Andrásné, sz. Kurucz Zsuzsanna, 49 éves ko­rában Erdőtelken váratlanul elhunyt. Az egy éve épült er­dőtelki imaház építésénél kü­lönösen is sokat áldozott a család. Az erdőtelki gyüleke­zet őszinte szívvel osztozott a gyászoló család fájdalmában. A temetésen Ponicsán Imre kiskőrösi igazgató-lelkész szol­gált. — Hontí Antal a gyomai gyü­lekezet tagja, lapunk hűséges olvasója életének 94. évében hosszú, de nagy béketűréssel vi­selt szenvedés után június 14- én elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása a gyomai evangé­likus temetőben volt. „Az Ür szemei előtt drága az ő kegye­seinek halála.” Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. Tragtier Gá­bor. Fasor de. 11. Gabányi Géza, du. 6. Gabányi Géza. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gabányi Géza. Üllői út 24. de. fél 11. Ka­rácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 37b. de. 10. (szlovák), de 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kő­bánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. ^ugló de. 11 (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bizik László. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út 22. de. 11. Kertész Géza. Váci út 129. de. 8. Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újte­lep de. fél 9. Virágh Gyula. Pest­lőrinc de. 11. Matuz László. Kis­pest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota MÁV Te­lep de. 8. Matuz Pál. Rákospa­lota Nagytemplom de. 10. Matuz Pál. Rákospalota Kistemplom du. 3. Matuz Pál. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sas­— Szentháromság után az 5. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: 1 Pt 3, 8—15; az igehirdetés alapigéje: Lk 9, 57—62. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Július 22-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját köziretíti a Pető­fi Rádió és az URH adó. Igét hirdet SZEBIK IMRE miskolci lelkész. — CSENGÖD-PÄHI. A kas- kantyui társgyülekezet fel­ügyelőjévé választotta Martin- kó Jánost. Beiktatásán meg­jelentek a többi községben la­kó evangélikusok vezetői és szeretettel köszöntötték az új felügyelőt. — Meglátogatta a gyülekezetét Tóth-Szöllős Mi­hály, a Bács-Kiskun Egyház­megye esperese, s három he­lyen istentiszteleten szolgált. Kaskantyun és Csengődön a presbiterekkel találkozott. — Vető Béla veszprémi lelkész vendégszolgálatot végzett Döb- rögecen és Páhin vallásos es­ten finnországi tanulmányút- járól tartott színes beszámo­lót. — Gyülekezeti napon ta­lálkozott a kiskunhalasi és a csengőd-kaskantyui gyüleke­zet. Igyekeztek egymás gyüle­kezetét megismerni. többen szavalatokkal és zeneszámok- kal szolgáltak. — MESZLEN. Július 1-én hivatalos gyülekezeti látoga­tást végzett Szabó Lajos, a Vasi Egyházmegye esperese. Isentiszteleten igehirdetéssel szolgált, maid beszámolt a presbitereknek az espéresi lá­togatás tapasztalatairól, s be­szélgetést folytatott a gyüleke­zet jövő terveiről. — ÉVFOLYAMTAL.ALKO- ZÓ GYENESDIÄSON. Teoló- giai Akadémiánk 20- éve vég­zett növendékei családtagjaik kíséretében 2 napos találkozó­ra gyűltek össze június 20—21. napjain a Balaton partján. halom de. 9. Karner Ágoston. Má­tyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba Békés József. Rákos­hegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákos­keresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikaputér de. 9. (úrv.) D. Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv) D. Korén Emil, du. 6. ßzita Istvánné. Torockó tér de. fél 9. Szita Istvánné^ Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Ti­bor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Bogya Géza, de. 11. Bo- gya Géza, du. fél 7. Takács Jó­zsef. Budakeszi de. fél 9. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Modori u. 6. de. 10. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Nagytétény de. fél 9. Visontai Ró­bert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbá­lint du. fél 5. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. Az utóbbi évtizedek legné­pesebb évfolyamának tagjai a gvenesdiási Kapemaum falai között és árnyas fái alatt ige­hirdetések, előadások és kötet­len testvéri beszélgetés kereté­ben voltak együtt. Örömmel számoltak be arról, hogy „nem volt semmiben sem fogyatko­zásuk” az elmúlt két évtized ben, sőt bőségesen megtapasz­talták Isten gondviselő szere- tetét. Ugyanakkor arról is örömmel adtak számot, hogy az új társadalmi rendben jól megtalálták helyüket és gyüle­kezeteik népével együtt öröm­mel vesznek részt a szocialista társadalom építésében és ben­ne egyházunk jövőjének for­málásában. A találkozó gaz­dája, illetve szervezője dr. Fa- biny Tibor teológiai tanár és Szabó István dunaegyházi lel­kész volt, • — GÉRCE Túrmezei János. a gyülekezet lelkésze június 30-án nyugdíjba vonult, s mint nyugalmazott lelkészt bízta meg D. Dr. Ottlyk Ernő püs­pök. az Északi Egyházkerület püspöke a lelkészi szolgálat el­látásával. — A HAJDŰ—SZABOLCSI EGYHÁZMEGYE felügyelőjé­vé választotta Kordái Pál deb­receni másodfelügyelőt. Beik­tatása június 26-án volt. — HÁZASSÁGI ÉVFORDU­LÓ. Huley Alfréd Csengőd- Páhi-Kaskantyu-i lelkész és fe­lesége 25 éves házassági év­fordulóján Vető Béla veszpré­mi lelkész szolgált, az egyhá" megye köszöntését Tóth-Sző’- lős Mihály esperes tolmácsol­tál. A gyülekezet részéről Ne­mes László másodfelügyelő és Kutasi Márton presbiter szólt és adta át a szeretet ajándé­kait. „Es monda néki Jézus: Va­laki az eke szarvára veti kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lk 9, 62.) VASÁRNAP. — „És monda a farizeusoknak: Ti vagytok, akik az emberek előtt maga­tokat megigazítjátok; de az Is­ten ismeri a ti szíveteket, mert ami az emberek előtt magasz­tos, Isten előtt utálatos az.” (Lk 16, 15 — Jer 23, 6 — Lk 5, 1—11 — Zsolt 1) Isten el­várja tőlünk, hogy alázatosság töltse be szívünket, amikor színe elé járulunk. Az aláza­tosság ennyi: erezd, hogy min­denben tőle függsz, hogy előt­te por és hamu vagy. Minél magasabban látod magad fö­lött Istent, annál inkább hát­térbe lép. s egyre kisebb lesz önző, büszke éned. HÉTFŐ. — „Fölkelvén el­megyek az én atyámhoz és azt mondom neki: atyám vétkez­tem az ég ellen és te ellened.” (Lk 15. 18 — Péld 28. 13 — Mk 9, 38—41 — Csel 17. 1—15) „Vétkeztem”. Ezt a szót akkor tudjuk kimondani, ha a bűn már nagyon gyötör minket. A nélkülözés ésxretérítette a té­kozló fiút. Kinyitotta lelki sze­mét. Ö tényleg nem azért akart hazamenni az atyához, mert ott jobb dolga van, hanem azért, hogv bevallja bűneit: te ellened vétkeztem. Ez világos felismerése helyzetünknek, ha bevalljuk, hogy Isten ellen vét­keztünk. Boldog ember, aki felismeri ezt az igazságot s azt ki is mondja: Atyám, vétkez­tem. KEDD. — „Mindenkor örül­jetek. Szüntelenül imádkozza­tok. Mindenben hálát adjatok: mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzá­tok.” (1 Ts 5, 16—18 — Zsolt 5. 12 — Fii 3, 12—16 — Csel 17, 16—34). Tudsz-e hálát adni Isten áldásáért? Tudsz-e há­lát adni szeretteidért? Tudsz-e hálát adni saját életedért? Tudsz-e hálát adni embertár­saidért? Tudsz-e hálát adni gyülekezetedért ? SZERDA. — ...És. ha egy napon hétszer vétkezik ellened és egy napon hétszer tehozzád tér. mondván: megbántam: megbocsáss néki.” (Lk 17, 4 — Péld 10. 12 — Mt 19. 27—30 — Csel 18. 1—22.) Hányszor elimádkozzuk az Űrtől tanult imádságot: „bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vét­kezőknek”. És mi mégsem bo­csátunk meg egymásnak szív­ből, igazán. Tudjuk-e. hogy ez­zel a cselekedetünkkel méltat­lanná válunk arra. hogy Isten megbocsásson minékünk? CSÜTÖRTÖK. — „Mert min­den cselekedetet az Isten íté­letre előhoz, minden titkos do­loggal akár jó, akár gonosz le­gyen. (Préd 12, 16 — Zsid 9, 27 — 2 Tim 4. 1—5 — Csel 18. 23 — 19, 7.) Az eljövendő Űr napvilágra hoz mindent, ami sötétben bujkál. Minden tet­tedet és mulasztásodat helyezd azért egy gondolat alá: mit fog rólad mondani az, akit a lát­szat nem csal meg, akit nem lehet félrevezetni, aki szemed­be mondja: tudom a te dolgai­dat. PÉNTEK. — „Kicsoda megy fel az Ür hegyére? Kicsoda áll meg az ö szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábava­lóságra és nem esküszik meg csalárdságra.” (Zsolt 24, 3—4 — Zsid 10, 21—22 — 1 Ts 2, 13—20 — Csel 19, 8—22.) Ki­nek a szíve tiszta Isten előtt? Aki lelkiismerete bizonysága szerint is őszinteséggel és tisz­tasággal forgolódik az embe­rek között, akinek beszéde: „úgy-úgy, nem-nem” és szavai mögött nem rejt. hátsó gondo­latokat. Tiszta szívű vagy-e? SZOMBAT. — „Amilyen kö­nyörülő az atya a fiákhoz, olyan könyörülő az Úr az őt féltők iránt.” (Zsolt 103. 13 — 2 Kor 3. 4 — Mt 13, 47—52 — Csel 19.'23—40.) A könyörület a tehetetlen nyomorúság se­gítségére siető szeretet. Isten könvörülete nem tudja elnéz­ni, hogy az ember a maga te­hetetlenségében zsákmányul essék a kárhozatnak. Nem éri be azzal, hogy szánakozva né- zj az ember kilátástalan ver­gődését. Isten tesz és cselek­szik, mert azt akarja, hogy a bűnös megtérjen és éljen. Németh Ferenc — MÜZEUMÜGY. Teme­tőink népművészeti emlékei­nek és műtárgyainak védel­mére széleskörű értekezletet hivott össze a Hazafias Nép­front. A budapesti székházban július 5-én tartott szakkonfe­rencián részt vettek az egy­házak képviselői is, köztük dr. Fabiny Tibor professzor, az Evangélikus Országos Múzeum vezetője. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért (elei: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088. Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 149—074 Csekkszámlaszám: S16—20.412—vni Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 23 211 73.2142 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Luther élete és kora” A Gondolat Kiadó a fenti címmel jelentette meg a kö­zelmúltban Richard Frieden­thal Münchenben megjelent Luther-életrajzának magyar nyelvű fordítását. A több mint 600 oldalas élet- és korrajz precíz kutatói mun­kán alapul, sok-sok adattal, még több pontos történeti elemzéssel, mégsem érzi az ember egy pillanatra sem, hogy fárasztó, akadémikusán tudományos írással van dol­ga. A történeti hűség és tudo­mányos elfogulatlanság mel­lett a könyv nagy erén.ye a közérthető olvasmányosság, a figyelmet ébrentartó gördülé- kenvség. A szerző nagy tör­ténelmi tájékozottsága és teo­lógiai szakismerete nyilvánul meg abban, hogy a korabeli dokumentumokból csak igen rövid, olykor alig néhány sza­vas idézeteket közöl, ezek azonban mindig lényegre mu­tatnak, a kort és a témát tük­rözik, amellett nem törik meg az elbeszélés menetét. Luther aprólékos gonddal megrajzolt élettörténetét a XV. és XVI. századi Európa nagy történelmi összefüggései­be építi be a szerző. Szemléle­tes képet kapunk a három nagy hatalmasság, a német császár, a pápák és a francia király hatalmi versengéséről, a humanizmus reformokat sür­gető, ugyanakkor a néptől ide­gen szellemi áramlatáról és a kor általános antiklerikálizmu­sáról. Megértjük, miért talált a reformáció termékeny talajra a német fejedelemségekben, mennyire általános volt az egyház megreformálásának igénye a „világi rendek” ré­széről és arra is fény derül, miért lett volna kockázatos a pápaság részére egy olyan zsi­nat összehívása, ahol a világi rendek is képviselve vannak. Betekinthetünk az akkori po­litikai élet irányító motívu­maiba, az ingatag politikai erőviszonyokba és az egyen­súly fenntartását célzó, illetve hatalmi törekvések diktálta szerződéskötésekbe és szövet- ségszegésekbe. A vallási és egy­házi kérdések elkülöníthetetle- nül összeszövődtek a politikai kérdésekkel. Példa erre V. Ká­roly császár egész életműve. Élete végéig a római katoli­kus egyház hű fia és a re­formáció ellen védelmezője, öreg koráig bosszúsan tesz szemrehányást önmagának azért, hogy Wormsban nem .pusztította el Luthert, mindez azonban nem akadályozta meg atban, hoev amikor hatalmi érd kei úgy kívánják, ne dúl­ja fel és ne raboltassa ki zsol­dosaival Rómát. Meggyőző dokumentumok szemléltetik azt is, hogy a re­formáció fennmaradása és el­terjedése nem csupán — sok­szor idealizált — rettenthetet­len hithősöknek köszönhető, hanem legalább olyan mérték­ben adott politikai tényezők­nek is. Ezzel együtt kiemeli a könyv a reformátorok — Lu­ther és Melanchton — világ- történelmi szerepét és jelen­tőségét, Nem idealizálja Lu­thert, de következetesen elis­meri zsenialitását, az Igéhez kötött. megvesztegethetetlen hűségét, az evangélium ere­jére alapozott bátorságát és erkölcsi feddhetetlenségét. El­utasítja Cochlaeus és egyéb, neves és névtelen szerzők Lu­therra szórt rágalmait, mint megalapozatlan és történetileg nem bizonyított útszéli szóla­mokat. Történetileg elfogadha­tónak tekinthetjük a szerző ál­láspontját, mely szerint a kez­deti, számszerűen elenyésző kisebbségű Luther-párti ren­deket akár erőszakkal, akár egyéb nyomással könnyűszer­rel el lehetett volna fojtani, ha nem olyan a politikai kons­telláció, hogy a nem egysé­ges, rivalizáló katolikus hatal­mak önmaguk érdekében jobbnak látták békén hagyni őket. Abban is igazat kell ad­nunk, hogy a reformáció ol­dalán sem volt teljes az össz­hang és a megértés. Nagyon sokan álltak Luther oldalára olyanok, akik jóformán meg sem értették teológiai felis­meréseit. Számukra elég volt pápaellenes beállítottsága, így voltak például a huma­nisták, akik a szellem szabad­sága érdekében akartak lazí­tani a római katolikus egyház testet-lelket igénylő uralmán. Erasmussal folytatott írásbeli vitája mutatja, mennyire más volt mind a kiindulásuk, mind a céljuk. A „vissza a forrás- h z” jelszó a humanistáknak az ókori klasszikusokhoz való visszatérést jelentette. Eras­mus ' görög Újszövetség ki­adása is így értendő. Az Új­szövetség a klasszikusok mel­lett az ókor egy jelentős da­rabja, a „források”-nak csak egy része, amihez vissza kell térni. Luther számára a Bib­lia az egyedüli forrás! ö egye­dül csak ide akar visszatér­ni. Mások más okból, de szin­tén nem a hitbeli azonosság okából álltak mellé. Ezek vol­tak azok, akik a katolikus egyház világi uralmát, gaz­dagságát, befolyását akarták megszüntetni. Lutherban a maguk emberét látták, de nem nagyon törődtek Luther egy­házkritikáján túl az új hit­tartalommal. A reformáció hí­vei is sokszor két malomban őröltek, amiből gyakran lett szakadás, vagy nyílt összeüt­közés. Érdekes képet rajzol a mű Bölcs Frigyesről, Luther párt­fogó fejedelméről. A korábbi, talán túlzottan idealizáló kép helyett itt az emberi — ke­vésbé hízelgő — vonásai ke­rülnek elő. Pártfogása több­ször megingott és Luther is gyakran számolt azzal, hogy esetleg egyszer el kell men­nie a fejedelemségből „vala­merre az ég alatt”. A tétova, lassú fejedelemre Luther leg­inkább a határozottságával és bátorságával hatott. Az is nyo­mott a latban, hogy az egé­szen falusias kis Wittenberget — mindössze 5000 lakossal — ő tette világhírűvé. A hírnév, amire a fejedelem igen büszke volt, csak addig tartott volna, amíg ő az egyetemen van. Érdekes kérdéseket vet fel a szerző — persze válaszolni aligha lehetne rájuk — az egyes kiemelkedő események­kel kapcsolatban. Ilyen pél­dául: mi lett volna a törté­nelem és a reformáció további alakulása, ha például a pápa nem Cajetán bíborost küldi Luther kihallgatására, hanem egy olyan személyt, akivel Luther hajlandó szót érteni. Vagy: hogyan fejlődött volna a reformáció tovább és ho­gyan alakult volna Európa sorsa, ha a marburgi kollok­viumon megegyezésre jut Zwinglivel, aki mögött az ak­kori legütőképesebb haderővel rendelkező Svájc állt és aki maga is vérbeli politikus volt. Nem tudjuk. A szerző azt mondja, hogy amilyen teoló­giai zseni volt Luther, épp­olyan politikai antitalentum. A világi dolgokban, különösen a napi aktualitásokban nem ismerte ki magát. Nem jeles­kedett a matematikában és ál­talában rosszul számított, ami­kor „világi” ügyekre tévedt. Súlyos csapást mért például ő maga a reformáció ügyére azzal, hogy a parasztháború­val kapcsolatban kíméletlenül a parasztok ellen foglalt ál­lást. A „kardélre hányni való” paraszt tömegek elfordultak tőle. Ugyanakkor, rossz takti­kai érzékkel a nemességet is maga ellen hangolta, illetve a reformáció ellen. Az állásfog­lalás világosabb megértéséhez azonban hozzá kell azt is ten­ni, hogy Luther mint teológus a teológiai alapokat nézte, amelyekkel a parasztokat harcba vezették Müntzerék és más próféta-vezérek. Teoló­giájukat hamisnak találta, egváltalán, az evangéliummal való súlyos visszaélésnek te­kintette. hogy fegyveres harc ürügyéül használták. A mű méltó és megható ér­tékelést ad Lutherről, mint nyelvművelőről. A reformáció a hitbeli megújulás mellett óriási szellemi hatást gyako­rolt az anyanyelv megbecsü­lésével és fejlesztésével. A dialektikus történetszem­lélettel megírt történelmi mű hasznos olvasmánya lehet a lutheramzmus történeti múltja iránt érdeklődő híveknek is. Baranyai Tamás 1 i

Next

/
Thumbnails
Contents