Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-07-22 / 29. szám

XXXVIII. ÉVFOLYAM 29. SZÁM 1973. július 22. Ara: 2,— Forint Hétköznapi hit — vasárnapi élet Amikor egy fiatalasszonytól, aki keresztelést jelentett be a lelkészt hivatalban, arról érdeklődtem, hogy voltaképpen miért nem láthattuk eddig istentiszteleteinken, meglepetésemre azt válaszolta: „A nagyapám miatt!” Talán csak nem ö tiltja el a templomtól? — fogalmazódott meg bennem a kérdés. „Nem tilt ő, csak taszít!” felelte a fiatalasszony. A talányos válasz mögött az a szomorú tény húzódott meg — amint aztán kide­rült — hogy az unoka nem kívánta azt a „keresztyénséget”, amit a nagyapjánál látott. Mert az tulajdonképpen keserű ka­rikatúrája volt csupán a keresztyénségnek. Vasárnap ünneplőbe öltözött vallásoskodás — hétköznap pedig durva zsörtölődés a családdal, meg részegeskedés. Mintha a vasárnap és a munka­nap két különböző világ lenne. Nos, ez a kettősség „taszította” a fiatalasszonyt! Erős talán a példa, de sajnos nagyon sokszor vagyunk tanúi hasonló jelenségnek. A vasárnap és a hétköznap nem követke­zik egymásból, sőt éles ellentétben vannak. Vallásos meggyő­ződés és elítélendő magatartás. Természetesen mindenki jogo­san kérdezi ezek láttán: hit-e az a hit, melyből csak vasárnap tűnik fel valami — de a mindennapok életében semmi sem ta­pasztalható? Ha például a templomozó ember a hét többi napján „fúrja” munkatársait, vagy pletykálkodik rájuk. S aki Jézus tanítását lelkendezve dicséri — közben kárörvendő má­sok baján, nem hajlandó kiállni az igazságért, sőt képes er­kölcstelen cselekedetekben is részt venni. Az istentisztelet per­cei és a munkanap órái között lehet-e ilyen mély szakadék, ilyen éles ellentmondás? PERSZE A KERESZTYEN EMBER SEM TÖKÉLETES, hi­bátlan szent, vagy tévedésektől és bukásoktól mentes angyal! Nagyon is emberek, gyenge, esendő, bűnös emberek vagyunk mindnyájan. De a keresztyén ember nem érzi jól magát a bűn­ben. Szabadulni, változni akar. Az élő hit pedig elevenít. Az igazi hit mindig megvalósulásra tör. A hivő élet alakot sze­retne ölteni. Naponkénti döntéseinkben, magatartásunk széles skáláján akar meglátszani. VOLT IDŐ. AMIKOR NAGYON TÉVESEN MÉG HIVŐ EM­BEREK IS úgy gondolkodtak, hogy a templom — mint egykor, régen háborúk idején bástya és menedék volt, melynek vastag, s biztos falai mögé lehetett rejtőzni támadások ellen —, lelki­leg is mentsvár, ahová „az élet véres harcaiból” el lehet mene­külni. ahol minden más, mint „a világban-’. Itt kegyes áhítat — ott gonoszság, durvaság. Itt meghitt hangulat, béke — ott kemény küzdelem és csalódások. Itt tisztaság és szentség — ott erkölcstelenség, fertő és szenny. Itt a szó is finom és fennkölt — ott viszont hazug, aljas, vagy káromló. Nem csoda, ha „egy­ház” és „világ" ellentétes, sőt ellenséges fogalmak lettek, s ki­alakult a „kánaáni nyelv” és az olyan liturgikus magatartás, amely teljesen elszakadt az élettől. Nem csoda, ha az egyházon kívül élők közül legtöbben nemcsak idegenül, hanem ellensé­gesen néztek erre. Pedig az élet egy. oszthatatlan egész, amint a világ is egy és összetartozó. Így vasárnap és hétköznap között ugyanúgy szoros összefüggés van, mint test és lélek, imádság és tett között. A vasárnap és az istentisztelet nem lehet elszi­getelődés az élet többi időszakától. Mert nem elzárt terület az. hanem egy része az életnek, s a világnak, MI, AKIK JÉZUST FIGYELVE SZOKTUNK TÁJÉKOZÓD­NI, nála semmi ehhez hasonló kettősséget nem láthattunk. Az 6 élete nagyon is hétköznapi élet. Az imádkozás alkalmam vo­nul csak néha félre, de mindenütt jár. ahol emberek vannak. Köztük érzi otthon és jól magát. Nem az oltár körüli forgolódas jellemzi magatartását, hanem a másik ember iránti szeretete: em­bertársainak gondja — öröme, bűne — szenvedése határozza meg mozdulatait. Beszéde sem fennkölt ünnepélyesség, hanem Pa­lesztina akkori köznapi nyelve: az arám. Nincs külön templomi és külön utcai viselkedése. Ugyanúgy tesz, mint amint tanít és szól. Nem ünnepeinkbe jött el, hanem mindennapi emberi va­lóságunkba! S a hétköznapokban nemcsak egy kis zugot sze­retne biztosítani a szentségnek, hanem az egész életet meg akarja szentelni jelenlétével. Így érthető, hogy egyik legna­gyobb apostola — Pál — arról írt a római keresztyéneknek, hogy Jézusban megszűnt az élet és a világ két részre való választása. Az egész élet istentisztelet, vagyis énünk egészének teljes odaszánása Isten szolgálatára (Rm 12). AZ IGAZI KRISZTUS-HIT nem szakítja el a vasárnapot a hétköznaptól, sőt vasárnappá változtatja a hétköznapokat! Ál­tala a munka nemcsak a pénzszerzés forrása, hanem másoknak és másokért való szolgálat nagy lehetősége. Az emberekkel való kapcsolatot nemcsak valami kötelező udvariasság, ha­nem a hitből fakadó, személyválogatás nélküli szeretet teszi bensőségessé. S az időbeosztásunkat nem önző szempontok ala­kítják, hanem az, hogy másoknak is hogyan lehetünk javára. Így a hit hétköznapivá — az élet pedig vasárnapivá válik! AZ ELKÖVETKEZENDŐ SZENTHÁROMSAGl VASÁRNA­POK igehirdetési alapigéi ilyen értelemben szólnak arról, hogy „Isten sötétségből világosságra hív”. Az igehirdetök pedig is­tentiszteleteinken igyekeznek útmutatást adni, hogy a keresz­tyén ember ne képmutató, ájtatoskodó különc legyen, hanem nagyon is pozitív tagja a társadalomnak, aki nem „taszít” má­sokat, hanem Urát követve a búnbocsánat reménységében él és szolgál. Bcncze Imre TANZANIA A Lutheránus Világszövet­ség azonnali intézkedéssel sie­tett azoknak a menekülteknek a megsegítésére, akik a szom­szédos Burundiból ezerszámra menekültek át az újra elkez­dődött törzsi harcok eredmé­nyeképpen. Májusban és júni­usban Ulyankulu központban Eszak-Tanzániában öt hét alatt a menekültek száma 12 ezer­ről 26 ezerre nőtt és június végéig újabb 14 ezer mene­kültre számítanak, akik között sok a sebesült. Az egy évvel ezelőtti harcok során Burun­diban a hutu törzshöz tartozó mintegy három milliónyi és az uralkodó vatusszi törzshöz tar­tozó mintegy 600 ezernyi laT kos között kitört harcok során mintegy 80 ezer embert öltek meg. A Világszövetség a bu­rundi-menekültek költségeinek 40%-át fedezi 1225 millió dol­lár értékben. A költségek töb­bi részét az Egyesült Nemze­tek Segélyszervezete és Tanzá­nia viseli, (lwi) Az Országos Egyház Presbitériuma úr. Feke te Zoltánt jelölte az országos egyházi felügyelői tisztségre Az országos egyházi felügyelői tisztség dr. Mihályfi Ernő ha­lálával az elmúlt év novemberében megüresedett. Az Országos Egyház Presbitériuma június 22-cn tartott rendkívüli ülésén az Egyházi Törvények rendelkezéseinek megfelelően foglalko­zott az országos egyházi felügyelői szék betöltésével. Az Egy­házi Törvények szerint „Az Országos Egyházi Presbitérium előkészíti az országos egyházi felügyelő választását és szava­zatbontó bizottságot küld ki.” (ET. II. 105. §. d.) Az Országos Egyházi Presbitérium titkos szavazással, teljes egyhangúsággal úgy döntött, hogy javasolja a gyülekezetek presbitériumainak, hogy szavazatukat adják dr. Fekete Zol­tánra, a Budapesti Kertészeti Egyetem professzorára, aki más­fél évtized óta tölti be az Északi Egyházkerület felügyelői tisztségét. Dr. Fekete Zoltán országos egyházi felügyelővé választá­sához a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1957. évi 22. sz. tvr. 1. §. (2.) bekezdésében előírt előzetes hozzájárulást megadta. A gyülekezeti presbitériumoknak 1973. augusztus 1-ig kell megküldeniük szavazatukat a szavazatbontó bizottság elnöké­hez, Szent-Ivány Ödön egyházkerületi felügyelőhöz. „Nekünk adta a békéltetés szolgálatát” Lelkészavatás Nagy tárcsán Mindig jelentős esemény egyházunkban, amikor teoló­giai tanulmányaik befejezése után új, fiatal lelkészek azzal a kéréssel állnak püspökeink elé, hogy avassák fel őket, ők lelkészek akarnak lenni. Eb­ben az esztendőben két fiatal fejezte'be tanulmányait a Te­ológiai Akadémián és mind a kettő kérte felavatását. A szolgálat továbbvitele Az egyik fiatal Győri János Sámuel. Lelkészosaládból szü­letett. Édesapja nagytaresai lelkész. Anyai ágon viszont már a hetedik generáció, mely papi szolgálatot végez. Idősebb leány testvérei fiatal lelkészek feleségei. Olyan családból jött Győri János Samuéi, ahol va­lóban igen jelentős helyet fog­lal el Isten és ezen keresztül az egyház szolgálata. Győri János Sámuel Nagy- tarcsán született 1950-ben. Te­ológiai tanulmányainak befe­jezéséig a családi otthon le­vegőjét szívta és innét kapott indítást arra, hogy lelkészi pá­lyára lépjen. Nem természetes dolog ez, hiszen egy paposa- ládban nemcsak a lelkészi szolgálat örömei, hanem a lel­készi szolgálat nehézségei és kudarcai is nyilvánvalók lesz­nek. Ennek ellenére és ezzel együtt jutott arra az elhatá­rozásra. hogy vállalja ő is azt a szolgálatot, melyet ősei és édesapja is vállalt. A lelkéssavatás A lelkészavatás szolgálata kizárólagosan püspöki szolgá­lat. Június 16-án végezte ezt a szolgálatot D. Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspö­ke. A szolgálat végzésében se­gédkezett dr. Fabiny Tibor professzor és Győri János nagytaresai lelkész, a felava­tandó édesapja. Az avatóbeszédet D. Káldy Zoltán püspök a Győri János Sámuel által az iktatásra szoló meghívóra választott ige alap­ján: „Nekünk adta a békél­tetés szolgálatát” tartotta. Ige­hirdetésének első részében hármas örömről szólt a püs­pök, mely egyrészt a Magyar- országi Evangélikus Egyházat tölti el. mert új szolgatársat köszönthet, másrészt a nagy­taresai gyülekezetét, mert kö­zülük indul szolgálatra egy fiatal, és az előbbiek sorában a Győri családot, mert gyer­mekük áll Isten szolgálatába. A továbbiakban arról be­szélt a püspök, hogy mi az alapja és a tartalma a békél­tetés szolgálatának. A bűn szétrombolta az Isten és em­ber közti közösséget, melyet az ember, nem tud helyreállí­tani. Isten cselekedett Jézus Krisztuson keresztül, amikor ő halálával vállalta Isten és ember közt a békéltetés szol­gálatát. Ennek a továbbadása apostoli tiszt, melyre minden lelkész vállalkozik. Ez a szol­gálatunk alapja. Itt azonban nem lehet megállni, mert akik Istennel megbékélnek azok készek arra is. hogy elrendez­zék viszonyukat az emberek­kel is. A lelkész szolgálata ki kell. hogy terjedjen az em­ber és ember közti megbékél- tetés szolgálatára is. Ezt a szolgálatot azonban még to­vább kell szélesíteni a népek és az egész világ felé is. Ezután következett az ava­tás, melyben először a lelké­szi szolgálattal kapcsolatos igék hangzottak el. maid a jelölt tett vallást hitéről. A kérdések és eskü után D. Kál­dy Zoltán püspök felavatta Győri János Sámuelt: „Krisz­tus Urunk parancsa alapján, amellyel elküldte tanítványa­it az evangélium hirdetésére, reád bízom az egyház hiva­talos igeszolgálatát, felhatal­mazlak és kötelezlek az ige hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására, és küldetek, hogv hirdesd az evangéliumot minden teremtménynek.” Maid a jelenlévő lelkészek ál­dották meg eay-egy igével most induló szolgatársukat és az ősi Confirma eléiieklésé- vel kérték Isten áldását és Szentleikének erejét a szolgá­latba induló fiatal lelkészre. A szolgálat átvétele Befejezésül a segédkező lel­készek eltávoztak az oltárról és átadták helyüket a püspök mellett Győri János Sámuel­nek. aki hálaadó és könyörgő imádsággal kezdte meg hiva­talos lelkészi szolgálatát. Az istentisztelet után a gyü­lekezet szeretetvendégségen látta vendégül a meghívotta­kat és vendégeket. Itt nyílt mód arra is, hogy a püspök tájékoztassa fiatal szolgatársát a konkrét feladatokról és szol­gálatának megkezdéséről. Győri János Sámuel a híres kiskőrösi gyülekezetben kezdi meg szolgálatát segédlelkész­ként. Jsten áldása kísérje szol­gálatában, hogy úgy tudja be­tölteni azt, hogy abból áldás fakadják a gyülekezetek, az egész egyház & egész népünk számára. Fontos határozatokat hozott az Országos Egyház Presbitériuma Az Országos Egyház Presbitériuma június 22-i ülésén fontos határozatokat hozott „az Egyházi Törvények egyes rendelke­zéseinek értelmezéséről”. Köztudomású, hogy az 1966-ban alko­tott Egyházi Törvények végrehajtási utasítása munkatorlódá­sok miatt még nem készülhetett el. Viszont az Egyházi Törvé­nyek egyes szakaszait a végrehajtási utasítás hiányában több­ször félreértették. Szükség volt arra, hogy addig is, míg a vég­rehajtási utasítás megjelenik néhány fontos szakasz értelme­zéséről az Országos Presbitérium nyilatkozzék, illetőleg azok­kal kapcsolatban határozatokat hozzon. Többek között nem volt teljesen világos^ hogy mit kell érteni az Egyházi Törvények ilyen kifejezésén: „országos elnökség”. Ugyancsak nem volt világos, hogy az országos egyházi felügyelői tisztség és az or­szágos közgyűlés „lelkész-elnöki” tisztsége hogyan viszonyul egymáshoz. Más esetben az országos közgyűlés lelkész-elnökét különböző címekkel illették: rangidős püspök, hivatalára néz­ve idősebb püspök, vezető-püspök, elnök-püspök, lelkészi el­nök, stb. Szükség volt az egységes szóhasználat rögzítésére. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozott az Országos Presbitérium és dr. Szegedi József, az Országos Egyház jogügyi tanácsosának előterjesztésére teljes egyhangúsággal az alábbi határozatokat hozta: 1. Az Országos Egyház Pres­bitériuma az E. T. II. 107. §. (1) bekezdését akképpen értel­mezi, hogy annak első mon­datában a kettős elnökség el­ve érvényesül ebben a rendel­kezésben: ,,Az országos egyhá­zi elnökség az országos egyhá-- zi felügyelő és a hivatalára nézve idősebb püspök” az 1966. évi zsinat a korábbi jogszabá­lyokat továbbfejlesztve és a gyülekezeti, egyházmegyei és az egyházkerületi elnökség kettősségével összhangban ket­tősé tette az elnökséget az or­szágos egyházban is. Ennek megfelelően az E. T. 108 §. szin­tén akképpen értelmezendő, hogy az a ketszemélyes elnök­ség hatásköréről rendelkezik. Ez az értelmezés kirekeszti azt az esetleges félreértést, mint­ha az 1966. évi zsinat az orszá­gos egyházi elnökségről alko­tott jogszabályban, közelebb­ről a 107. §. (1) bekezdés máso­dik mondatával megsértette volna a paritás, a felügyelői (nem-lelkészi) és a lelkészi tisztségviselők közti egyenlőség értékes vívmányát. Az országos Egyház Presbi­tériuma megállapítja, hogy az országos egyházi elnökség ed­dig is a jogszabály ilyen értel­mezésével végezte szolgálatát. 2. Az Országos Egyház Pres­bitériuma az egységes szóhasz­nálat érdekében megállapítja, hogy a hivatalára nézve idő­sebb püspökre, e tisztségét te­kintve, tehát amikor és ameny- nyiben az Országos Egyházi Elnökség hatáskörében végzi szolgálatát, a helyes megneve­zések ezek: az Országos Egy­ház püspök-elnöke, megszólí­tásban: püspök elnök. Az Or­szágos Egyházi Elnökség két elnöktagjának, az országos egyházi felügyelőnek és püs­pökelnöknek a tisztsége idegen nyelvre fordításban ilyen vál­tozatban is megnevezhető: A Magyarországi Evangélikus Egyház országos (laikus) fel­ügyelője, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnöklő (presiding) vagy vezető (leiten­der) püspöke. 3. Az Országos Egyház Pres­bitériuma az E. T. II. 109 §. (1) bekezdése első mondatát, amely szerint „az országos egyházi iroda az országos egy­házi felügyelő rendelkezésére áll”, akképpen értelmezi, hogy az országos egyházi iroda a püspök-elnököt is magába fog­laló országos egyházi elnökség rendelkezésére áll. Megállapít­ja, hogy ez eddig is magától értetődő volt, .mert a hivatko­zott 108. §-ban meghatározott országos elnökségi hatáskör együtt illeti meg az országos felügyelőt és a püspök-elnököt. 4. Az országos Egyház Pres­bitériuma megállapítja, hogy az országos egyházi felügyelő — húszéves szolgálata alatt — úgy élt az utalványozás jogá­val, hogy azt többnyire meg­osztotta a hivatalára nézve idősebb püspökkel. Ezt a gya­korlatot az Országos Egyház Presbitériuma helyesnek és a szokásjog erejénél fogva is folytatandónak tartja. TEOLÓGIAI HALLGATÓK DIAKÖNIAI GYAKORLATA AZ NDK-BAN Mintegy 51 teológiai hallga­tót, köztük 10 magyar refor­mátus és evangélikus teológust várnak diakóniai tanulmányok folytatására a Berlin-Branden- burgi (NDK) egyház szeretet- intézményei ezen a nyáron. Mint a Német Demokratikus AZ EGYHAZAK VILAGTANACSA JÖVÖ ÉVI TERVEIBŐL GIENKE PÜSPÖK AZ NDK UNIALT EGYHAZAI ÜJ ELNÖKE A Német Demokratikus Köz­társaság területén élő uniált egyházak tanácsa a következő egy évre Horst Gienke greifs- waldi püspököt választotta el­nökéül, aki ebben a tisztség­ben D. Hans-Joachim Frankel görlitzi püspököt váltja fel. El­nökhelyettesül a szász tarto­mányi egyház magdeburgi kon- zisztóriumának az elnökét, dr. Gerd Krausét választották. (LWI) K. Gy. Köztársaság evangélikus egy­házainak hírszolgálata jelzi a nagy körültekintéssel előké­szített gyakorlati képzést' tu­dományos szakismeretek át­adásával is gazdagítani kíván­ják. Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága ülését 1974. augusztus 8—18. között Nyugat-Berlinben tervezik megtartani. Az idevonatkozó tárgyalások D. Kurt Scharf- fal, a Berlin-Brandenburgi Evangélikus Egyház püspöké­vel eredményesnek ígérkeznek. Ezt megelőzőleg február 17— 21. között a Végrehajtó Bizott­ság az NDK-ban tartja ülését. (OPD)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents