Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-21 / 3. szám
»BX SCI jjjj 1 < í inl I W« isnUliiűlisi Isten szeleteiének eszközei vagyunk Z Kir 5, 1—15a Elizeus próféta által Isten csodát tett. Meggyógyította a Szíriái bélpo'.dos Naámánt. A később Krisztus csodáiban megnyilvánulói, mindenható szeretet már itt az Ótestamentumban is érvényesült. Elcsodálkozhatunk azon a végletekig menő megbocsátáson is, amelyben az engedelmeskedni nem akaró Naámán- nak része volt. Külön figyelemre méltó, hogy ez az ember nem izraeli, hanem szíriai volt, tehát Isten személyválogatás nélkül szerette. Minedezek a tanulságos mozzanatok benne vannak ebben az ótestatnentumi történetben. Érdemes elolvasnunk! Mégis, most egy kis epizódszereplőre figyeljünk leginkább. Egy Izraelből Szíriába fogolyként elhurcolt szolgáló leányt használt föl Isten arra, hogy Naámánt a gyógyuláshoz vezető útra irányítsa. Isten vele való cselekedete igen tanulságos a mi számunkra is. 1. ISTEN EMBEREKET VÁLASZT KI ESZKÖZÜL szeretete véghezvitelére. Sokszor egészen kicsinyeket és egyszerűeket. Itt is olvashatunk királyokról, fővezérről, prófétáról, mégis ez a jelentéktelen, névtelen szolgáló leány került a középpontba, amikor bejelentette, hogy van Izraelben egy próféta, aki meg tudja gyógyítani a legnagyobb betegséget is. Nem tett sokat, vagy különöset, egyszerűen elmondta azt, amit tudott, fölhívta a figysímet Elezius prófétára. Utána el is hallgatott, többé nincs is szó róla a történet folyamán Isten szeretetének mi is lehetünk eszközei. Akkor is, ha kicsinynek érezzük magunkat nagy, világproblémákat megoldani akaró próbálkozásokban. Nem lehet akadály egyszerűségünk, vagy kicsinységünk. Ez az izraeli leány sem tudott gyógyítani, szolgálatának mégis döntő szerepe volt a gyógyulásban. Az a fontos, hogy vegyük észre, hol, hogyan, mikor akar Isten felhasználni bennünket. Majd ő alkalmassá tesz nőinket, csak ne legyünk engedetlenek! 2. ISTEN ENGEDELMESSÉGET VÁR KIVÁLASZTOTT ESZKÖZEITŐL. Ha ez a leány engedetlen lett volna, akadályozta volna Isten gyógyító szeretetét. De nem volt engedetlen. Nem is gondolt ilyen vallási kifejezésekre. Egyszerűen látta, hogy baj van, segítenie kell, s ő tudott egy módot a segítésre és ezt el is mondta. A megszállás, sajnálat nem maradt tétlen sajnálkozás, hanem valóságos segítés lett. Nem mondta, hogy „nem tartozik rám”. Pedig rabtartó urán való segítésről volt szó, aki nem is az ő népe közül való volt, hanem ellensége, nem is az ő Istenében hitt. hanem más volt a vallása. De egy valami egészen nyilvánvaló volt: szüksége volt a segítő szeretetve. Ezt az egyet nézhetjük mi is, amikor szeretetszolgálatunkról van szó. Nem az a kérdés, hogy szomszédunkon kell-e segítenünk, vagy tőlünk sok ezer kilométerre szenvedőn, hanem az, hogy hajlandók vagyunk-e engedelmeskedni Istennek, aki egyformán szeret minden embert, s így várja a mi szolgálatunkat is. Az engedelmesség tehát a mi esetünkben is ilyen egyszerű. Nem vallási törvények és szokások megtartása, vagy hitünk büszke hangoztatása, hanem Istennek az egész világra kiterjedő. mentő szeretetében való tevékeny részvétel, a gyógyulás útjának és lehetőségének engedelmes hirdetése. 3. ENGEDELMESKEDNI AZ TUD, AKI HISZ ISTEN SZERETETTBEN. Ez az izraeli leány hitte a gyógyulást. Ha nem hitte volna, meg sem említette volna a lehetőségét. De mivel I hite meggyőződés volt, hangsúlyozottan mondta a prófétáról: I „Kétség nélkül meggyógyítaná őt”. Természetes volt neki, hogy ! Elizeus gyógyítása az egyetlen és biztos megoldás a beteg számára. Természetes-e nekünk, akik már Jézus Krisztusban ismertük meg Isten szeretetét, hogy Isten ma is egyformán akar segíteni minden emberen? Amikor lépten-nyomon tapasztaljuk Isten egész világot átölelő szeretetét, Jézus Krisztus evangéliumából pedig megismertük kárhozattól megmentő, üdvözítő kegyelmét, akkor nem tehetünk mást, mint őszinte hittel továbbadjuk ezt a szeretetet. Ez az őszinte hit szabadít fel bennünket boldog engedelmességre. Isten — szeretetének lehetővé tételére — felhasznált egy névtelen szolgáló leányt. Nyilván más módot és lehetőséget is találhatott volna erre, de neki így tetszett. Talán azért, hogy tanuljunk engedelmes szolgálatot, mert lehet, hogy legközelebb minket akar felhasználni szeretete eszközeiül. Bárány Gyula IMÁDKOZZUNK Urunk, Istenünk! Köszönjük, hogy minket is felhasználsz szereteted továbbítására. Köszönjük, hogy szolgálhatunk embertársaink javára és üdvösségére. Bocsásd meg, hogy sokszor engedetlenkedtünk, nem vettük észre, hogy hol és mikor kellett volna segítenünk. Bocsásd meg azt is, hogy nem tudtunk személyválogatás nélkül szeretni, és szolgálni. Te adj nekünk erőt ti. szeretetre és szolgálatra! Ámen. Istentiszteleti rend Budapest, 1S73. január 21-én Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 6 dr. Kékén András. Fasor de. 11 Szirmai Zoltán, du. 5 Szeretetvendégség: Bolla Árpád. Dózsa György út de. fél 9. Görög Tibor. Üllői út 21. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Solymár János, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10 Sülé Károly, du. 5 Szeretetvendégség. Utász u. de. 9 Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugié de. 11. (úrv.) Bízik László. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Bízik László. Fóti út de. 11 Kertész Géza. Váci út de. 8 Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10 Blá- zy Lajos. Pesterzsébet de. 10 VI- rágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest VVekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota Máv telep de. 8. Rákospalota Kistemplom de. 10, du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. — Vizkereszt után a 3. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 8, I—13; az igehirdetés alapigéje: 2 Kir 5, 1—15a. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Január 21-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió és az URH adó. Igét hirdet MEZŐSI GYÖRGY csepeli lelkész. — GALGUTA. Adventi esti istentiszteleteken szolgált igehirdetéssel: Schultz Jenő va- nyarci, Babka Tivadar legén- di, Maróti János acsaá, Med- vey Mátyás galgagyörki lelkész és Dóka Zoltánná lelkészt munkatárs. — SZEGED. A gyülekezet december 3-án istentisztelet keretében iktatta be újra megválasztott tisztikarát és presbitériumát. Az iktatás napján szeretetvendégség volt, amelyen a gyülekezet találkozott régi és új presbitereivel. A szeretetvendégség során felelevenedett a gyülekezet jegyzőkönyveiből a presbiterek szolgálatainak egy-egy döntő állomása és előre tekintve szó volt arról is, mit vár a jövő egyháza a presbiterektől. A műsor keretében Harsányt Antalné énekszámokat adott elő, Gondos György felügyelő négy évtizedes szolgálatának tapasztalatairól szólt, dr. Kristóf Árpád presbiter saját versét mondta el. Az ifjúság élőképekben mutatta be, milyen legyen a jövő vezetősége és presbitériuma. Ribár János se- gédlelkész Váci Mihály; Még nem elég című versével zárta a gazdag programú szeretet- vendégséget. A beiktatást és az igehirdetést Cserháti Sándor lelkész végezte. — SZÜGY-MOHORA. Ádventi estéken Gerhát Sándor galgagutai, Gerhát Pál bokori és Kühn Ernő nódrádi lelkész végzett szolgálatokat. Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Kamer Ágoston. Mátyásföld de. fél 1L Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél U, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 Szita Istvánná, de. fél 11 (német-úrv.) D. Dr. Ottiyk Ernő, de. 1L (úrv.) D. Dr. Ottlyk Ernő, du. 6. Madoesai Miklós. Torockó tér fél 9. Q. Dr. Ottlyk Ernő. Óbuda de. 9 Görög Tibor, de. 10 Görög Tibor. XII. Tart- say Vilmos u. 11. de. 9 Csengödy László, de. 11. Csengödy László, du. 5. Szeretetvendégség. Pesthi- degkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de. 10 Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11 (úrv.) Bencze Imré, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Vlsontal Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — A BÄCS-KISKUN EGYHÁZMEGYE gyülekezeteiben 1972. november 19-én diakóniai vasárnap volt szószékcsere szolgálattal, hogy a gyülekezetek tagjaiban erősödjék a diakóniai lelkűiét és áldozat- készség. — KISKUNHALAS. November 19-én Sárkány Tibor har- tai lelkész, egyházmegyei sajtó-előadó szolgált igehirdetéssel az istentiszteleten, utána pedig ismertette az Evangélikus Élet hetilapunkat és Sajtóosztályunk kiadványait. — CSENGŐD. A Csengőd- Páhi társgyülekezetben november 26-án presbiteri nap volt. A délelőtti istentiszteleten Huley Alfréd, a gyülekezet lelkésze beiktatta az újonnan választott tisztségviselőket és presbitereket. Az istentiszteleten igét hirdetett és a presbiteri szolgálatról előadást tartott Sárkány Tibor hartai lelkész. A presbiteri napon részt vettek a szomszéd gyülekezetek képviselői is. — FONÁST vállalok gyapjú és műszálból. ,Cím: Martincsek fonóda. Gyula. — LtJTHERKABATOT szakszerűen készít Dóczi Zoltán szabó. Bp. VI., Majakovszkij u. 6. evangélikus élet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős kiadó: Harkányi László tördelő-szerkesztő Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088. Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—Vm Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 73.8234 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „És jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és északról és délről és letelepednek az Isten országában.” (Lk 13, 29) VASÁRNAP. — „Jézus pedig felemelve szemeit az ő tanítványaira, monda: Boldogok vagytok ti szegények.” (Lk 6, 20 — 1 Móz 23, 12—13 — Mt 8, 1—13 — Zsolt 96) Minden pénteken 11 órakor egy percre „megáll” az élet. Sok százezer ember reménykedik, hogy boldog „milliomos” lesz. Boldogok a szegények? Meghökkentő kijelentés. Mi boldogság van a szegénységben? Inkább gond, nélkülözés, hiány. Jézus nem a sokat nélkülöző szegényeket mondja boldogoknak. Hanem azokat, akik Isten előtt szegényeknek, nincsteleneknek tudják magukat és örömmel fogadják ajándékait: szeretetét, irgalmát, bűnboesánatát. HÉTFŐ. — „A hivők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt; és senki semmi marháját nem mondja magáénak, hanem mindenük közös volt.” (Csel 4, 32 — Zsolt 133, 1. 3 — Ézs 19, 19—25 — Lk 6, 20—26). Nagyszerű riport egy gyülekezet életéről. Széthúzás helyett egység, elszigeteltség helyett egymással való törődés és együttmunkálkodás. Egy jó kollektíva, összehangoltság kiváló eredményekre képes. Jézus „minden fajból és népből” valókat közös nevezőre tud hozni. Nemcsak azért, hosy egymás mellett éljünk, hanem egymásért. ■ KEDD. — „Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére.” (Rm 1, 16 — Ézs 54, 4 — Ef 3, 1—10 — Lk 6, 27—35) Mennyi hasznos energiaforrás van a föld mélyén. Az energiát szállító csövek erekként hálózzák be a földet, amelyekben árad az olaj, 3 gáz. Hatalmas energiaforrás Krisztus evangéliuma. Belőle árad ki a világba Isten életet adó, üdvözítő ereje. Isten az evangéliumon keresztül létesít velünk kapcsolatot. Ez a hit kapcsolata. Ilit által tudjuk felfogni az evangélium áradó erejét. SZERDA. — „Halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek közületek, akik semmit nem dolgoznak, hanem nyughatatlankodnak. Az ilyeneknek azonban rendeljük és kérjük őket a mi Urunk Jézus Krisztusra, hogy csendesen munkálkodva, a maguk kenyerét egyék.” (2 Ts 3, 11—12 — 1 Móz 3, 19 — Jn 4, 15—26 — Lk 6, 36—42) Mennyire „hétköznapi” ez az ige. Némelyeknél- baj volt a munkaerkölccsel. Ma lelkesülten nézünk a munkára. De ilyen lelkesen csináljuk is? A nyolc órás munkaidőn belül nem vagyunk néha munkán kívül? Olykor hallunk „élősdiekről” is. Akik élnek „mások könnye árán”. Akik a rendkívülit Szeretik és nem a rendbe szabott életet A zajos költekezést és nem a csendes munkálkodást. Isten a rend Istene olyan hétköznapi dolgokban is, amilyen a munka, CSÜTÖRTÖK. — „Annak okáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl, és lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.” (Zsid 12, 12—13 — Dán 11, 32 — Jn 4, 27—42 — Lk 6, 43—49).. Csüggedés, meglankadás. Ki ne ismerné? Ki, vagy mi okozza? Magunk, mások, körülmények? Mindegy. Isten ki akar „egyenesíteni”. Szeretete, ereje nagyobb minden csüggesz-' tő, fárasztó tehernél. És egyenes úton akar vezetni. Mert a „görbe” utak vége: családi életek szétesése, bizalom megrendülése. Anyagiak terén: visz- szaélés, megkárosítás, jogtalan előnyök. Életünket nem arra kaptuk, hogy bárki életének megkárosítására használjuk. Szeretetünk cselekedetei, tehervállalásunk, béke- és örömszerzésünk, jó szavaink, vigasztalásunk jelzi-e egyenes utunkat Jézus követésében? PÉNTEK. — „Monda Jézus a tanítványainak: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-e valamiben fogyatkozástok? ők pedig mondának: Semmiben sem.” (Lk 22, 35 — 2 Krón 25, 9 — Jón 3, 1—10 — Lk 7, 1—10) Van-e valami, amiben hiányt szenvedünk? Az élet alapvető szükségleteiben hazánkban senki sem szűkölködik. Van eledelünk, ruházatunk, van hová fejünket lehajtanunk. Mégis milyen lelkiismeretet nyugtalanító ez az ige. Mert milyen íze van a kenyérnek szánkban, ha a világ sok éhező emberére gondolunk? Hogyan hajtjuk nyugodalomra fejünket, ha a világ sok hajléktalanjára gondolunk, vagy azokra, akiknek otthonát barbár bombatámadásokkal rombolják széjjel? SZOMBAT. — „ö Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok áz ő ítéletei és kinyomozhatatlanok az ő utai!” (Rm 11, 33 — Ez 14, 23 — Rm 11, 13—22 — Lk 7, 11—17) Az élet sok területén folyik a kutató munka. Atomot bontunk, sejtet boncolunk, Holdra széliünk, tenger mélységének titkát fürkésszük. S közben nagyszerű alkotások, felfedezések, teljesítmények látnak napvilágot, Sokszor önkéntelenül is felkiáltunk: hát ez csodálatos! Pál apostol is csodálattal kiált fel. A kifogyhatatlan gazdag, bölcs Istent magasztalja, akinek utai, ítéletei, tervei messze felülmúlnak minden, emberi elképzelést. De aki mindenben javunkra döntött és jót végzett felőlünk. Csodálattal köszönjük! Povázsay Mihály Marc Chagall és a Biblia Október—november hónapban megrendezték Budapesten a világhírű francia festőnek a kiállítását. Bemutatott festményei és grafikái mellett, műveiről — kerámiáiról, festett üvegablakairól, díszleteiről is — készült diákkal és reprodukciókkal egészítették ki a kiállítás anyagát. A tárlatnézö interjút hallhatott a festőművésszel és életének egy-egy mozzanatát kisfilmről és fényképekről ismerhette meg. ÉLETMŰVÉHEZ ÉLMÉNYEIT gyermekkorának emlékeiből meríti. 1889-ben született a belorusz kisváros, Vityebszk zsidónegyedében. Vallásos környezetben élt s nagy szegénységben. Sólem Aléchem a szó művészetével, Chagall pedig a színek és formák költészetével örökíti meg ezt a sajátos világot, amelynek alapja, tartalma és összetartó ereje a zsidó tradíció. Élményanyagának másik alakítója, elszakadása szülővárosától s 1922-től végleges letelepedése Franciaországban. Alkotásai, amelyeken a valóságot és az élet rejtélyeit együtt ábrázolja, álomszerű víziókká formálódnak. Képeit a képzelet logikájával, irracionális elrendezésben komponálja. Életműve egyetemes érvényű. „Művészetében sűrítette a XX. sz. emberének egész érzelemvilágát.” Megérti az embert és küldetést lát alkotó munkájában. Elhivatottságáról így vall A kép című versében: „Futok a magasban / a megszáradt ecsetekhez / és mint Krisztus / keresztre fe- szíttettem a palettán.” Chagall kapcsolatát a Bibliával művészetének formai sajátságain is már megfigyelhetjük. A kiállításon meghökkentő, szuggesztív képeit látva — függetlenül a témáktól is — eszünkbe jutnak a prófétai látomások, e 'ő- sorban Dániel és a Jelenések könyvéuől, felismerjük « zsoltárok és az Énekek Éneke költői képeit. Képzeletét már korán felgyújtották a bibliai történetek. Az Egyiptomból való szabadulás történetével kapcsolatban így emlékezik vissza 1922-ben irt Életem című önéletrajzi művében: „Azt hiszem, látom a sátrakat a homokban, a zsidókat meztelenül a forró napon, amint hevesen vitatják a mi ügyünket az életünk fő kérdését: Mózest és az Istent.” — És, hogy Isten maradt a fő kérdése, életműve is mutatja. Sok alkotásához a Bibliából választ témát. Ezeket a képeit számos külön kiállításon is bemutatták. Sok illusztrációt készített a Bibliához. Különösen is nevezetes a 105 rézkarcból álló sorozat. Ezen, kívül is illusztrálta Mózes öt, Eszter és Ruth könyvét, az Énekek Énekét. BIBLIAI TÁRGYÚ KÉPEIN leggyakrabban visszatérő téma Jákob küdelme. Mintha a művész az Isten áldását kereső Jákobban magára ismert volna. Chagall a vele készült interjúban beszél nyugtalan természetéről, arról, hogy életeleme az „álom, vágy és menekülés”. Mindenkinek ajánlja a Biblia olvasását, mint ami az ő életét is formálja. Gyakran ábrázolja Mózest is. Egyik plakátján (Mózes megkapja a kőtáblát, 1962.) . •agyog Dávid csillaga, az eljövendő Messiás jelképeként. Chagall az El jövendőt — képei tanúsága szerint — Jézusban keresi. Ez a találkozás szükségszerű az egy igaz Istent hivő ember életében (Jn. 14, 6). Művészetének némely ismerője ugyan Jacques Maritciv.hoz fűződő barátságéból eredezteti a keresztyén téma megjelenését. Maga a festő azonban évekkel előtte visszaemlékezéséh x említi, hogy egyik híres rabbival akart beszélni Jézus Krisztusról: „akinek szőke feje régóta zaklat” — írja. Jézus egyedüli fontosságát emeli ki az emberi sorsra, életre vonatkozóan a New Yofk-i ENSZ-palota számára készült hatalmas festett üvegablakán. (Kisfilmen volt látható.) A diákon bemutatott zürichi Fraumünster kórusablakain pedig Jézus egyedüli nagyságát emeli ki Isten kinyilatkoztatásában. Az öt ablak közül a középső, amely nagyságával és fényhatásával elüt a többitől; ábrázolja Krisztust. A többi négy ablak, amelyeken Jákobot, Illést, Dávidot és Mózest örökíti meg, az Útes- támentum kiemelkedő alakjait, egyforma nagyságúak, komponálásukban — az életesemények sorát tekintve — lefutó süllyedő irányt mutatnak, a középsőnél pedig fölfelé törő irányt, hogy Jézus emelkedését jelképezze. Az összkompozíció csúcspontjában a Keresztrefe- szített látható, mint Isten ígéretének beteljesedése. (Jn. 3, 26—31.) Jézussal kapcsolatos festményein és grafikáin egyidejűséget ábrázol, életének eseményeit és a keresztrefeszí- tést Chagall a saját korába helyezet. Festményei közül: Fehér keresztrefeszítés, 1938. (Dián.) Földrengéstől gyötrött táj, menekülő zsidók, tóratekercset mentő rabbi, felgyújtott házak, zsinagóga és a gyilkos üldözők. Minden a bizonytalanságot, nyomorúságot és a kétségbeesést tükrözi. Mintha Pendereczki Já- nos-passiójának zenéjét hallanánk feljajdulni. Egy szilárd pont van csupán: Krisztus a kereszten. A nyomorúságban, ha el is halványul ennek reménysége — a kép egészen fehér alapszínű — a pusztulás és gonoszság mégsem döntheti le est, aki életét adja az emberért. Krisztus a hídnál, 1951. A keresztrefeszítés ott történik a festő szülővárosában az emberek hétköznapjain. Egy kakas is látható a kompozíción — visszatérő szimbóluma Chagall képeinek s általában a kegyetlenséget és a butaságot jelenti. Jézus-képein Krisztus elárulásának jelképévé egészül. Exodus, 1952. (Reprodukció.) Középen a megfeszített Krisztus. Az egyik oldalon az Egyiptomból kivonuló Izrael népe, a másikon pedig a zsidóüldözés elől menekülők. Párhuzam szenvedésük és az Ember fia szenvedése között, de ugyanakkor fel is mutat a festő arra, aki a szenvedők, a számkivetettek, az elesettek szabadítója (Jn. 3, 14—16). Kompozíció Krisztussal, 1963. Mintha a keresztrefeszítés a mában történne — és a nap elsötétedik... GRAFIKÁI KÖZÜL: A keresztút, 1968. A kép közepén a keresztútnál felállított kereszt, de nem pléh-krisztussal, hanem a valóságos Megfeszítettel s körülötte a művész feszítsd meg-et ordító vagy Jézus keresztjét cipelni segítő kortársai. Látható az árulás szimbóluma, a megfeszítés eseménye. Chagall azt ábrázolja, amiről már Dosztojevszkij is írt, Jézust a XX. században is megfeszítenék — elsősorban a keresztyének, az egyház. Ott van az idő múlását jelképező ingaóra. A keresztút válaszúttá válik: Jézussal tovább vagy nélküle. Keresztrefeszítés, 1967. Megállította és megdöbbentette a kiállítás legtöbb látogatóját. Krisztus a kereszten s mögötte egy keresztre feszített női álak. A kép egzisztenciánk nagy misztériumát ábrázolja, ahogy mindenható Atyánk életünket és sorsunkat meghatározza: az édesanya életet adó és az Isten Fia új életet ajándékozó szenvedését. Rozsé István
