Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-01-07 / 1. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XXXVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1973. január 7. Ara: 2.— Forint Csillagok útján EGY CSILLAG FÜGG néhány napja szobánkban a csillár alatt. NDK-beli kedves barátom és szolgatársam figyelmes szeretetének kedves ajándéka. Ha felnézek, eszembe jut, hogy vagy húsz esztendeje, hogy először találkoztunk. Azóta együtt vagyunk. A sok száz kilométer, a napi feladatok különbözősége ellenére együtt. Együtt az egyház Urának szolgálatában, együtt népeink szolgálatában, együtt a béke, a társadalmi igazság, az új társadalmi rend szolgálatában. És nemcsak mi ketten va­gyunk így együtt a csillag alatt. Keleten és Nyugaton, Északon és Délen sokan vagyunk így együtt. Kivel csak néhány éve, másokkal évtizedek óta, s vannak, akik megelőztek minket, s olyanok is, akik testben már nincsenek miközöttünk. A CSILLAG VEZETETT BENNÜNKET egy úton és egy helyre. Az a csillag, amely a betlehemi istálló felett állt meg és fényét a szegényes jászolbölcsőre vetette. Itt tanultuk meg az emberséget, az emberré lett Isten Fiától. Itt tanultuk meg szeretni a szegényeket, m sírókat, az üldözötteket, a háború­ságot szenvedőket. Itt tanultuk meg szolgálni a sokakat, az egé­szet. Mi nem a csillagok állásából olvastuk ki utunkat, mint az egykori bölcsek koruk tudományának szintjén. Különböző teológiai áramlatok összecsapásában, történelmi sorsfordulók sötétségében és derengő hajnalán, személyes gyötrődések és közös tusakodások megoldatásaként hozta elénk Isten igéje és Szentlelke vezérlő csillagát. Az utat, amelyen eljutottunk a szolgáló szeretet bölcsőjéhez, mi magyar földön a diakónia útjának nevezzük. SOKAN JÁRNAK EZEN A CSILLAGVEZETTE ÜTŐN ba­rátaink és hitben testvéreink szerte ezen a nagy világon. Ta­lán ők nem így nevezik útjukat, de annak lényegében egyek velünk. Együtt vezet az utunk a ma szegény pásztoraihoz, akik csak legeltetik a nyájat, de más nyírja le helyettük a juhok gyapjúját, együtt azokhoz, akik építenek s mégsincs számukra hely védő fedél alatt, azokhoz, akik békét akarnak s mégis háborúságot szenvednek, akik igazságért kiáltanak, s a jogta­lanság ökle csap arcukba. Vietnamig és Közel-Keletig, Afri­káig és Amerikáig visz együtt az utunk. A CSILLAGVEZETTE ÜTŐN MÁSOKKAL IS TALÁLKO­ZUNK. Olyanokkal is, akik más úton indultak el, akiket más csillag vezetett s útjaink mégis találkoztak. Találkoztunk az emberért, az igazságért, a békéért végzett szolgálatban. Van­nak közöttük olyanok, akik egy más vallási meggyőződés csillaga által vezettetve jutottak el hasonló felismerésekre. S vannak olyanok is, akiket nem vezet semmilyen vallási meg­győződés, de olyan csillagot választottak maguknak, amely az emberszeretet, a világ elnyomottai, kizsákmányoltjai, jogfosz- iottjai iránti felelősség és áldozat útjára vezette őket. AMIKOR MA A CSILLAGOMRA NÉZEK, a sokféle csillag közül különösen is egyre gondolok. Arra, amely egy leírhatat- Xanul szegény, elnyomott és üldözött nép egén ragyogott fel ötven esztendővel ezelőtt, s amely az elmúlt fél évszázad alatt oly sok szabadságra, igazságra, kenyérre és békés otthonra vágyó nép reménységének csillagává lett. A szovjet népek csillagára gondolok, amely azóta a nemzetközi munkásság ve­zérlő csillagaként Európa, Ázsia sőt más földrészek felszaba­dított népeinek zászlaján is helyet kapott. (Kár, hogy az ural­kodó egyház annak idején a betlehemi csillag fénye alatt nem találkozott a szolgálat útján e csillag alá sorakozó szegények tömegével. Csillagát a korona fényével cserélve fel elnyomó­jává és ellenségévé lett azoknak, akiket szolgálnia kellett vol­na.) A MI NÉPÜNK SZAMARA IS új életre vezérlő csillaggá lett a Szovjetunió csillaga. Nemcsak egy esztelen, borzalmas háborúból, de évszázadok elnyomatásából is ez a csillag jelen­tette a szabadulást azok számára, akik egy jobb kort reméltek. Földnélküli parasztságunk, gyárkapuban ácsorgó munkásaink, Duna-parton zsákoló értelmiségieink számára ez alatt a csillag alatt harcoló hadsereg hozta el a szocialista alapokon felépülő, minden ember számára kenyeret, otthont, békés munkás életet biztosító új élet lehetőségét. S ha a mindennapi élet feladatai közben szembekerülünk is leküzdésre váró akadályokkal, ha meg kell is birkóznunk átmeneti nehézségekkel, ha tévedések és kísértések feletti önkritikában bizonyos esetekben új és he­lyesebb megoldásokat is kell keresnünk — népünk társadalmi és politikai életünk csillagát nem kívánja másikra cserélni. EGYHÁZUNK SZAMARA IS sokat jelentett ennek a csil­lagnak magyar föld feletti felragyogása. A hazai protestantiz­mus, amely évszázadokon keresztül együtt sírt, együtt szenve­dett, együtt nélkülözött, együtt harcolt és együtt remélt né­pünkkel, akkor talált ismét magára, akkor lelte meg újra a betlehemi csillag vezette szolgáló útját, létének értelmét — amikor munkás népünk is felsorakozott a szocialista haza csil­lagos zászlója alá. Akkor is így van ez, ha az ideológiai kérdé­sek nyílt vállalásában, ma pontosabban tudjuk, ki vallja Iste­nének az egykori betlehemi csillag alatti jászolbölcső Jézusát és ki nem, ÖRÖK ÉLET VASÁRNAPJÁN délutáni sétám közben meg­álltam a Weimar ban elesett szovjet katonák temetőjében a ke­gyelet hálájával formált csillag előtt. Balkézre a távolban a buchenwaldi emlékmű ködbe mosódó kontúrjai látszottak, há­tam mögött békésen zsongott a vasárnapi város, lent a folyó­parton fiatal édesanyák tolták a gyermekkocsikat, egy hábo- rús rom maradványain gyerekek csapata mászott vidám lár­mával. Ezen a napon a világ keresztyén templomaiban imád­ságba foglalták a hívek elhunyt szeretteiket. Biztosan sokat azok közül is, akik a második világháborúban pusztultak el. Valakik itt is friss zöld fenyőággal borították el a sírokat. Egy magyar lelkész imádkozott örök élet vasárnapján a né­met városban a szovjet hősi halottak temetőjében. Csillagok útján érkezett és ment. Imádságában bűnbánat, hála, tisztelet, kérés és reménység fonódott össze. Most itthon az ott kapott csillag alatt írja e sorokat, miközben a gyerekek karácsonyról álmodnak a békés éjszakában. Bizonyos abban, hogy a kará­csonyi csillagok alatt vele együtt sokan fognak azért imádkoz­ni, hogy az elkövetkező évben továbbléphessünk a szeretet, béke és igazság leikével • csillagok útján. W. Gy. A jövőt csak & múlí értékeinek megbecsülésével lehet építeni Beszélgetés dr. Fabiny Tibor professzorral, egyházunk múseumügyének megbízott szervezőjével Az elmúlt hónapokban be­szélgetést folytattunk lapunk hasábjain az Evangélikus Or­szágos Levéltár, valamint az Evangélikus Országos Könyv­tár vezetőivel. Egyházunk tu­dományos gyűjteményeinek sora csak akkor lesz teljes, ha olvasóinkat megismertetjük a szevezés alatt álló egyházi mú­zeumügy mai kérdéseivel Is. Most tehát egyháztörténész könnyítette, hogy Országos Irodánk már a korábbi években gondos kimutatást készített az egyházközségek tulajdonában levő, 100 évnél régibb erede­tű muzeális tárgyakról. Melyek ezek közül a leg­értékesebbek? Ezt nem volna könnyű meg­mondani. A pálmát azonban valószínűleg Sopron vinné el Részlet a szarvasi gyülekezet mütárgygyűjteményéból professzorunké a szó. Kérjük, mondja el terveit és elképze­léseit Szívesen, annál is inkább, mert a múzeumügy „szív­ügyem”. Van-e egyházunknak mú­zeuma? Egyelőre még nincsen. Anyagi fedezetünk Sincs még rá. Ennek ellenére merészen hiszem, hogy a magyar evan­gélikus gyűjteményügy rövide­sen teljessé válik és Könyvtá­runk és Levéltárunk mellett nemsokára Evangélikus Orszá­gos Múzeumunk is lesz. Melyek a szükséges első lépések? Ezeket már meg is tettük. Egyházunk elnöksége az el­múlt évben megbízott a köz­egyház és a gyülekezetek tu­lajdonában levő műtárgyak, műkincsek, valamint a műem­lékek számbavételével és a múzeumügy megszervezésével. Az első esztendő a számbavé­tellel és a lehetőségek felmé­résével telt el. Az előbbit meg­szánt szerint legtöbb és talán legszebb műtárgyaival. Ezek közül többet, így pl. egy 16. századi kelyhet és cibóriumot, több 17. századi ötvöstárgyat és egy szép későbarokk per­selyládát fedőlapján egy hol­land eredetű, a szegény asz- szony két fillérjének történe­tét ábrázoló olajfestménnyel — az 1970-es, világvisszhan­got kiváltott egyházművészeti kiállításon is bemutattuk a Nemzeti Galériában. Ott tudtunkkai több, mint egy tucat gyülekezetünk legszebb műtárgyaiban gyö­nyörködhettek a kiállítás lá­togatói. Igen. Evangélikus egyhá­zunk számarányához képest — főleg az ötvösmunkákkal — országosan is szép helyet fog­lalt el: a kiállításnak 14%-os volt az evangélikus anyaga. Aszód — 15. századi szép kely- hével — Vadosfa, Nemescsó, Nagyvázsony, Veszprém, Bonyhád, Budapest-Deák tér, Budavár, Cinkota, Miskolc, Tokaj, Tállya egymással ver­senyezhetnének, szebbnél „A te házad iránti féltő szeretet...” A második világháború szörnyű kártevései közül gyülekeze­teink számára a legmegdöbbentőbbek közé tartozott számta­lan sok templomunk háborús sérülése. Isten iránti hálával mondhatjuk el, hogy (mint errő lapunk elmúlt kétévi számai­ban képekkel illusztrálva számot adhattunk) ma ezeket a se­beket államunk megértő segítőkészsége, gyülekezeteink áldo­zatkészsége és a külföldi hittestvérek hozzájárulása nagyobb részt begyógyította. De a templomok iránti szeretet minden­napi feladat. Ezért kérjük ma a gyülekezetek támogatását a kötelező offertorium alkalmával megújításra szoruló templo­maink javára. szebb műkincseik vannak. A textíliák közül Nemescsó és Zalaszentgrót oltárterítője, és Győr kehelyterítője aratott különösen nagy sikert, szobra­ink közül pedig a vadosfai fes­tett Krisztus-szobor. Ezeken kívül sok más gyülekezetünk is rendelkezik 16—18. századi értékes műtárgyakkal, az öt­vöstárgyakon és textíliákon kívül különösen is szép oltár­képekkel. £s az újabb keletű mű­kincseink? Ezek is szép számmal van­nak az utolsó évszázadból. Az Országos Iroda az egyházköz­ségektől csak az 1870 előtti műtárgyak jegyzékét kérte be, s ezek közül nyilvánított töb­bet védetté a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosz­tálya. Sok egyéb múzeumi tár­gyunk is van azonban gyüle­kezetekben, ezeknek kimutatá­sa és osztályozása volt a kö­vetkező lépés, amelyet a száz évnél régebbi anyag rendezése után elvégeztem. Még a lelké- szi hivatalok vagy parókiák emléktáblái, festményei, vagy egyházi temetők sírkövei, fel­iratai is érdekelnek bennün­ket. Templomi felszerelések vagy egyházi népművészeti -emlékek között is jócskán akadnak olyanok, amelyeknek számbavétele elengedhetetlen egy evangélikus múzeum szer­vezési munkájánál. Ugyanígy fontosak a gyülekezetek törté­neti emlékei, régi rézkarcok, festmények, fényképek, sőt még a film- és magnófelvételek is! Hallhatnánk végül vala­mit Professzor úr konkrét terveiről és elképzeléseiről? Az illetékes állami tényezők már eddig is a legmesszebbme­nő megértést tanúsították irányunkban, így segítségükre biztosan számíthatunk. E tár­gyalások eredményétől függ majd, hogy csakugyan lesz-e Evangélikus Országos Múzeu­munk. Addig is folytatjuk azonban az anyag rendszerezé­sét, leltározását, kartonozását, valamint a még számításba jö­hető anyag feltárását. Egyes magánszemélyek is kilátásba helyeztek adományokat és le­téteket egy esetleg létrejövő evangélikus múzeum részére. Végül szeretnénk — a ma­gyar evangélikusság 450. jubi- Ieluma alkalmából — egy ka­marakiállításon is bemutatni fél évezred legszebb evangéli­kus műtárgyait. Ehhez pedig nemcsak államunk, hanem gyülekezeteink és lelkészeink támogatását is kérjük! Tanulságos sajtóvasárnap Debrecenben EURÓPA LEGRÉGIBB ÁRVAHÁZA Október 2-án ünnepelte ház a 400 éves fennállása ün- Augsburgban (Nyugat-Német- népét, (epd) ország) az Evangélikus Árva­Egyházunkban minden év­ben, minden egyes evangélikus gyülekezetben a húsvét utáni második vasárnap — sajtóva­sárnap. Ha visszaemlékezünk, ezzel kapcsolatban ez év tava­szán több cikk is hangsúlyo­zottan hívta föl a gyülekezetek figyelmét a nyomtatott betű szolgálatára. Sajtóvasámapi is­tentiszteleten hálás köszö­netét mondtunk Istennek ezért az ajándékáért és perselypénz­zel támogattuk egyházunk saj­tószolgálatát. Megfigyelhettük viszont, hogy az Evangélikus Élet hírei kö­zött ismételten jelennek meg hírek „sajtóvasámapok”-ról. örvendetes, hogy egyre több gyülekezetben tartják napiren­den a sajtó ügyét. Ennek a fo­lyamatos sajtóterjesztő mun­kának a jó alapja evangélikus egyházunk szabályrendelete az egyházmegyei sajtóelőadók működéséről. A Lelkészi Mun­kaközösség által választott egy­házmegyei sajtóelőadó felada­ta — többek között — „az egy­házi sajtó terjesztése, lapok és kiadványok megismertetése és megszerettetése. Nyilvántartja a gyülekezetek sajtótermékkel való ellátását, előfizetőket gyűjt, sajtónapokat szervez a gyülekezetekben”. A Debrecenben tartott sajtó- vasárnappal a kevés gyüleke- zetű Hajdú-Szabolcsi Egyház­megyében befejeződött egy so­rozat: a nyár és az ősz folya­mán minden gyülekezetben volt sajtónap Bárdossy Tibor egyházmegyei sajtóelőadó szol­gálatával — sőt Nyíregyházán két ízben is. A DEBRECENI SAJTÓNAP délelőtti istentiszteletén arról szólt az igehirdetés, hogy a hirdetett ige mellett a gyüle­kezet meg ne vesse egyházunk írott bizonyságtevő szolgálatát. Becsüljük meg az apostolok és a reformátorok ránk hagyott drága ajándékát, az írott be­tűt. Éljünk azzal a lehetőség­gel, amit Isten fáradhatatlan „íródeákjai” által nyújt ne­künk segítségül lelki épülésre, ismereteink gazdagodására, a ma égető kérdéseiben való he­lyes tájékozódásra és döntésre. Különösen is felbecsülhetetlen értéket jelent az egyházi sajtó szolgálata a szórványba« élő hívek, a betegek számára. Saj­tóosztályunk legtöbb kiadvá­nya becses és hasznos ünnepi ajándékul kínálkozik családta­gok, keresztgyermekek részére. DÉLUTÁN SZERETETVÉN DEGSÉGRE gyűltek össze a gyülekezet tagjai — olyan szép számban, hogy a nagyterein egyetlen helye sem maradt üresen. A műsorban a gyüle­kezet orgonistája és ifjai zene számokkal, szavalatokkal szol­gáltak. Az elhangzott előadást három körülmény határozta meg: a reformációra való em­lékezés, idén kilencven éves a debreceni gyülekezet és egy­házunk mai sajtószolgálatának ügye. Ez utóbbival kapcsolat­ban szó esett Sajtóosztályunk örömeiről és gondjairól, vala­mint arról, hogy észrevételeik közlésével a gyülekezet tagja? maguk is segíthetik az Evan­gélikus Élet munkáját. A szeretetvendégség előké­szítését és a vele kapcsolatos szolgálatok zömét a gyüleke­zet „díakóniai munkaközössé­ge” végezte. Ennek tagjai vál­lalták az iratterjesztés munká­ját is, és ezzel nagyban előse­gítették a sajtónap eredmé­nyességét. Egy ilyen szervezett munkaközösség ' sok gyüleke­zetben megoldaná az alkalmi vagy éppen folyamatos tem­plomi iratterjesztés ügyét! Az ismertetett és bemutatott kiadványokból közel 500 forint értékben vásároltak a gyüle­kezet tagjai. Néhány kiadvány már délelőtt elfogyott, a meg­rendeléseket feljegyeztük. A SAJTÓNAP „sikere” nem véletlen és nem esetleges. A debreceni gyülekezetben hosz- szú idő óta intenzív sajtóter­jesztő munka folyik. Egyház­megyénkben a gyülekezetek létszámához arányítva itt jár a legtöbb előfizetéses Evangé­likus Élet. A lelkész a megje­lenő kiadványokat ismerteti és ajánlja. Sajtóosztályunk egyik mun­katársa egyszer így fogalmazta meg céljukat: „kincset szeret­nénk továbbadni”. Sok gyüle­kezetben talált már visszhang­ra ez a nemes szándék — hi­szen a mi célunk sem más végsősoron.: időtálló kincseket gyűjteni. <— y — f i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents