Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-10-08 / 41. szám

„A hetedik napv 1 Móz %Jt—3 A világ teremtése nem szó szerint hat nap alatt történt. A hat nap azt jelenti, hogy a teremtés Isten folyamatos műve volt, egyre magasabb rendű teremtmények felé haladva, míg a teremtettség elérte a jelenlegi szintet és teljességet. MIÉRT A „HETEDIK” NAPOT SZENTELTE MEG ISTEN, amikor már nem „dolgozott” a teremtés művén, miért nem az előző „napokat”, amikor a világot alkotta? Szentebb dolog a pi­henés, mint az előtte elvégzett munka? Esetleg a munkanapok közé helyezett ünnepnapok szent voltáról van szó? A munka és a kikapcsolódás helyes ritmusa igen fontos, munkát pihenés nélkül nem lehet végezni, munka híjján viszont nincs mit ki­pihenni, az egyensúlyt meg kell tartani, ezt mindannyian tud­juk. Izrael népe a szombatot nem a pihenés miatt tartotta szent­nek, hanem azért, mert így fejezte ki, hogy Istenhez tartozik. Beszéltek az „örök szombatról”, vagyis a teljességről. A „he­tedik” nap az új ég, új föld, vagyis örök üdvösség. Akkor és az­zal zárul le Isten teremtő műve. A „hetedik nap” is a teremtés­hez tartozik, de nem azt jelenti, hogy a Teremtőnek és a teremt­ménynek is kell a pihenés, vagy akkor ünnepli meg azt, amit addig elvégzett. A ödvösség „napja” ez Isten teremtő művében, amikor a teremtettség céljához ér és végső teljességre jut. JÉZUS FELTÁMADÁSA ÁLTÁL REMÉNYSÉGÜNK VAN ARRA, hogy nem rekedünk meg a „hatodik napon”, hanem el­jutunk a végső teljességig, az örök életig. Életünket ebben a reménységben éljük, szolgálatunkat ennek a jegyében végez­zük. Nem siralom völgyében botorkálunk, hanem Isten cso­dálatos teremteti világában élünk, melyet Isten úgy szeretett, hogy Egyszülött Fiát adta érte. Ez a világ küzdelmeink, jó igye­kezeteink, örömeink és eredményeink világa. Itt élünk, itt vét­kezünk, itt újulunk meg a bűnbocsánatban és itt végezzük Is­tentől rendelt szolgálatunkat ITT KELL HELYT ÁLLNUNK A NAPONKÉNTI MUNKÁ­BAN, a szeretet és az igazság, a békesség és a haladás útján. Nem azé a „hetedik nap”,'aki megveti a hatot, aki szentnek vélt kegyességgel elfordul a világtól, hanem azé, aki itt azért fárad, vállal és áldoz, hogy a teremtettség és az emberi közös­ség békés harmóniában élhessen. Nekünk, embereknek kell vi­lágunkat olyanná tenni, hogy minden ember számára lakható legyen, ne legyen benne vérontás, kizsákmányoló igazságtalan­ság, Azé a „hetedik nap”, aki vállalja és végzi a szolgálat krisztusi parancsát. ISTEN SZÁMON KÉRI TŐLÜNK, hogyan használtuk az időt és lehetőségeket a jelen világban. Arra. hogy senkire sem néz­ve minél nagyobb darabot hasítsunk ki önző céljainkra az em­beri közösség számára adott világból, vagy pedig azon fárad­tunk-e, hogy általunk szebb, jobb, igazabb legyen a világ a fe­lebarát számára. Jézus lesz a bírónk, ő mondja ki a szót: „jer- tek, Atyámnak áldottál és örököljétek az országot”, vagy pe­dig azt: „távozzatok átkozottak, nem ismerlek titeket”. Raj­tunk áll, itt a földön dől el, hogy mit mond. Baranyai Tamás IMÁDKOZZUNK Teremtő Atyánk! Köszönjük, hogy nem szeszélyes kedvtelés­hői hanem szeretetből teremtetted a világot. Megváltó Jézu­sunk! Köszönjük, hogy nem ítélni, hanem megváltani jöttél a világot. Szentlélek Isten! Köszönjük, hogy nem hagyod sötét­ségben a világot. Szentháromság Isten! Köszönjük, hogy újjá­teremted a világot. Engedd, hogy Neked szolgáljunk itt és az örökkévalóságban, ámen. istentiszteleti rend Budapesten, 1972. október 8-án EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős kiadó; Harkányi László tördelő-szerkesztő Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—VIII Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 ’ ® 72.3430 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató EGYHAZFENNTARTÓI JÁRU­LÉK BESZEDŐT keres peremvá­rosi gyülekezet. Jelentkezést írás­ban, lelkészi ajánlással, a kiadóba kérünk. — ROZSA legszebb fajtáiról küld díjtalan árjegyzéket PALKÓ ker­tész. Budapest, XV. Csillagfürt u. 8. — ANTIK pianínó eladó (Som­mer Eger gyártmányú), kereszt- húros, fémlemezes, angol mecha- nikás (felső szerkezetes), körpán­célos. Budapest, XVI. (Árpádföld) Muzsika u. 51. — NYUGDÍJAS háztartási alkal­mazottat bentlakással félnapi mun­kára felvesz tanárnő. Egyszáz- ötvennégy-hétszázkilencvenhat. — FIATAL pedagógus házaspár szobát, lakrészt, vagy lakást bé­relne. Telefon: 185—245 Eötvös Gimnázium, Kovácsné. — BELVÁROSI gimnáziumban ta­nító fiatal tanárnő külön bejáratú szobát keres fürdőszoba használat­tal. Telefon: 276—360 este 7 óra után. Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 5. dr. Hafenscher Ká­roly, du. 6. Szeretetvendégség: dr. Kékén András. Fasor de. 11. Szir­mai Zoltán, du. 6. Ifj. Görög Tibor. Dózsa György út de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 56/b. de. 10. (szlovák) Solymár Já­nos, de. 12. (magyar). Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Sülé Károly. Utász u. 28. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Ká- Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly, du. 4. Szeretetvendégség. Rákos­falva de. 8. Bizik László. Gyarmat u. 14. de. fél 10 (úrv.) Boros Ká­roly. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Kertész Géza. Fran- gepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10. Virágh Gyula. So- Soroksár újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest We- kerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota — Szentháromság után a 19. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Mt 9, I—8; az igehirdetés alapigéje: 1 Móz 2, 2—3. — evangélikus isten- tisztelet A RÁDIÓBAN. Október 22-én, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet BENCZÚR LÁSZ­LÓ angyalföldi lelkész — SAJÓKAZA. A gyüleke­zet új lelkészét, Buchalla Ödön volt tokaji lelkészt október 1- én istentisztelet és közgyűlés keretében iktatta be szolgála­tába Pásztor Pál, a Borsod-He- vesi Egyházmegye esperese. — ÖSAGÁRD. A gyülekezet egyhangúlag megválasztott lel­készét, az egyházmegye volt ösztöndíjas teológusát, Kalács­ka Bélát szeptember 24-én ik­tatta be szolgálatába Gartai István a Nógrádi Egyházmegye esperese. — OROSZLÁNT, a tem­plom felszentelésének 185 éves jubileumán szeptember 10-én a délelőtti istentisztelet kereté­ben a gyülekezet énekkara elő­adta Gárdonyi Zoltán: Tékozló fiú című oratóriumát, Liszt Fe­renc: Krisztus oratóriumából a „Te Péter vagy" című rész­letet. Ezenkívül elhangzott Lee ve: Az óra, és Halmos L: Zsoltár áriája. J. S. BACH ÖSSZES ORGONAMŰVEI címmel orgonahangverseny lesz október 6-án, pénteken este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Szonáta C-dúr Trió c-moll Trió G-dúr Preludium és fúga h-moll Preludium és fúga C-dúr Orgonái: PESKÓ GYÖRGT Előadók: Földes Imre és Várnai Péter Jegyek ára: 12,— forint A hangversenyt, megfelelő érdeklődés esetén, október 9-én, hétfőn este megismét­lik. Kistempiom du. 3, Rákosszentmi­hály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.). de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Szita Istvánné. To- rockó tér de. fél 9, Madocsai Mik­lós. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vil­mos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Csengődy László. Budakeszi de, 8. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Modori u. 6. de. 10. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) dr. Hafenscher Károly, du. 6. Ben­cze Imre. Németvölgyi út de. 9. Reuss András. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. & Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 18. Csepel de. fél 11. —■ MOHÁCS. Szeptember 17-én, a templomszentelési év­fordulón Balikó Zoltán pécsi lelkész szolgált igehirdetéssel. — LELKÉSZ VIZSGA. Az Északi Evangélikus Egyházke­rület Lelkészképesítő Bizottsá­ga előtt szeptember 21-én a kö­vetkező segédlelkészek tettek lelkészi vizsgát és kaptak lel­készi oklevelet: Kalácska Béla (Ösagárd) Turchányi Sándor (Óbuda,) ifj. Weltler Rezső (Győr.) A lelkészvizsga írásbe­li tételei a következők voltak: 1. Tudományos dolgozat: Rész­vételünk hazánk népi és nem­zeti egységében haladó hagyo­mányaink nyomán, 2. Refor­mációnapi igehirdetés az idei textus alapján, 3. Szeretetven- dégségi előadás: Tessedik Sá­muel szolgálata, 4. Esketési igehirdetés vegyesházasság ese­tében, 5. Katechetikai dolgozat a hetedik parancsolatról. — HÁZASSÁG. Szabó Lajos és Böröcz Gyöngyvér szeptem­ber 9-én tartották esküvőjüket a Győr-Nádorvárosi templom­ban. A szertartást Böröcz Sán­dor, a mennyasszony édesapja végezte. „Minden dolgotok sze- retetben menjen végbe”. A SAJTÖOSZTÄLY felhívása A Sajtóosztály értesíti a Lelkészi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az ÚT­MUTATÓ megrendelések október 15-ig, az 1973. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosz­tály az igényeket a beérke­zés sorrendjében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett előjegyzéseket a Sajtóosztály nem tudja fi­gyelembe venni. Mivel a két kiadványból visszavéte- íezés nem lehetséges, a Sajtóosztály kéri megren­delőit, hogy csak a szük­ségnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. Az Útmutató ára: 9,— Ft A Naptár ára: 13,— Ft Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszaba­duljak, mert te vagy az én di- csekedésem. (Jer 17, 14) VASÁRNAP. — „Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmi­képpen sem mentek be a mennyek országába.” (Mt 18, 3 — Préd 7, 29 — Ef 4, 22—32 — Zsolt 78, 1—25) Nem irigyel­ted még soha a csacsogó, ra­gyogó szemű, tiszta tekintetű gyermeket? Nem akartál ilyen gyermek lenni újra? Előítélet, félelem és válogatás nélkül fo­gadni mások közeledését? Tisz­tán és minden hátsó gondolat nélkül fordulni a körülötted élőkhöz? Jézus kérése, hogy a vele való viszony nem gyerme­kien naív, hanem gyermekien igaz és tiszta legyen. HÉTFŐ. — „Jézus pedig ezt mondta nekik: adjatok nekik ti enni”. (Mk 6, 37 — Zsolt 22, 27 — Zsid 4, 14—16 — 2 Kor 11, 1—6) Jézus mindig az egész embert tartotta szem előtt. So­ha sem csak a testet, soha sem csak a lelket. Mindig a teljes test-lélek embert látta. Jézus több ezer hallgatója belefárad a lelki táplálék fogyasztásába, az igehallgatásba. Megéheznek. Jézus nem küldi haza őket üres gyomorral, hanem tanít­ványait bízza meg, hogy lássák el hallgatóit élelemmel. Jézus­nak ez a parancsa ma is érvé­nyes. A keresztyén ember hi­téből fakad, hogy kézzelfogha­tó materiális segítséggel szol­gáljon azoknak, akik rászorul­nak. Hála Istennek, hazánkban nincsenek éhező emberek, de olyanok nagyon sokan, akik tettekben megmutatkozó segít­séget várnak. Szolgáljunk ilyen „kenyérrel” is egymásnak. KEDD. — „Ne vessétek el azért bizodalmátokat, ame­lyeknek nagy jutalma van. Mert állhatatossságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedhessétek és elnyerjétek az ígéretet”. (Zsid 10, 35—36 — Zsolt 37, 7 — Kol 3. 5—11 — 2 Kor 11, 7—15) Nem egy ember életét tette már tönkre a reménytelenség. Istennek sokszor megtapasz­talt ajándéka ellenére mi is hajlamosak vagyunk remény­telenségre. Pedig Istennek en­gedelmeskedni csak az tud, akinek van reménysége. Akit nem tántorít el Istentől senki és semmi. Azért kell könyörög­nünk megingathatatlan hitért, hogy Isten parancsait teljesít­ve elnyerjük azt az ajándékot, amelyet azoknak ígért, akik cselekszik az ő akaratát. SZERDA. — „Ha megyalljuk bűneinket, hű és igaz ő, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden gonoszságtól”. (1 Jn 1,9 — Jel 2, 35 — Rm 3, 21—26 — 2 Kor 1, 16—33) Jézus óriási dolgot kínál: felment a lelkiismeret vádoló szava alól. Felment, hogy elhangzott mondatok, vagy elkövetett tettek, ame­lyek már sokszor lehetetlenné teszik házastársak életét, apák és fiák, szülök és gyermekek, munkatársak életét, bocsánatot nyerjenek. Kérd Jézustól bot- lásaidra a bocsánatot, hogy? megtisztítson életed szomorúi emlékű eseményeitől. Tudha­tod, hiheted és remélheted^ hogy kérésed az ő hűsége és igazsága miatt meghallgatásra talál. CSÜTÖRTÖK. — „Akik őreá néznek, azok felvidulnak, és arcuk meg nem pirul”. (Zsolt 34, 6 — Gál 3, 26 — Lk 19, 1—1» — 2 Kor 12, 1—10) Mi minden tud miniket felvidítani! Kira­katban látott szép ruha, egy jó film vagy színdarab, gyerme­künk jó osztályzata, egy jő sportesemény vagy sporthír stb. De vajon felvidulunk-e, ha Istenre nézünk? örülünk-e, ha látjuk hatalmát, szeretetét? Örömünk teljesnek látszik, ha életünkben minden úgy törté­nik, ahogyan mi elképzeltük. De ha Isten másként gondolja, vagy ha éppen büntet botlá­sunk miatt, vagy megpróbál: szeretsz-e még — felragyog-e tekintetünk Isten cselekedeteit látva? Akik igazán szeretik Is­tenüket, azok mindig tudnak örülni. PÉNTEK. — „Jézus mondja: Én vagyok a jó pásztor és úgy ismerem az enyéimet és en­gem is úgy ismernek az enyé­im”. (Jn 10, 14 — 1 Móz 16, 13 — Zsid 10, 11—18 — 2 Kor 12, 11—18) Jézus mint jó pásztor kezdettől kedvelt képe a ke- resztyénségnek. Ma azt jelenti számunkra, hogy olyan veze­tőnk, gondviselőnk van, aki­nek gondja van ránk. Úgy pásztorolja, vezeti, ha kell erő­síti, ha eltéved helyes útra ve­zeti övéit, hogy ismeri azoknak gondját és örömét, erős oldalát és gyengéit. De nem egyoldalú ez az ismeret. Övéi is ismerik őt. Tudják, kire kell hallgat­niuk, kinek az akaratát kell követniük s kinek tartoznak engedelmességgel és hálávaL Biztosak abban, hogy a jó pásztor soha nem hagyja őket cserben. Te ismered a te pász­torodat? Ö ismer téged! SZOMBAT. — „Az Urnái, a mi Istenünknél nincsen hamis» ság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel”. (2 Kron 19, 7 — Jk 2, 1 — Jud 20—25 — 2 Kor 12, 19—21) Sajnos hozzászok­tunk ahhoz, hogy ha az egye­nes út nem járható, összekötte­tésekre hivatkozva, „ajándék- pénzzel” próbáltunk célt elér­ni — sokszor sikerrel. Istennél az a módszer használhatatlan. Istent nem lehet becsapni, nem lehet lekenyerezni. Nem lehet papi rokonokra, vagy egyházi szolgálatra hivatkozni. Isten csak a szent, tiszta hitet és életet fogadja el nemre, rangra, fajra, testszínre való tekintet nélkül. Jó, ha végig­gondoljuk az elmúló hét ese­ményeit, tetteinket, gondola­tainkat, mennyiben felelt az meg Isten akaratának—. Kosa László — MEZÖBERÉNY II. A szeptember 10-i szeretetven- dégségén Benkóczy Dániel nyíregyházi, esperes-lelkész szolgált előadással. Kodolányi János: * En vagyok (4) Fölkerekedtek, Jehuda is velük. Görcsösen szorongatta a botot, kőről kőre lépve bicegett utánuk. Hallotta a tanítványok beszélgetését, a Görög tanításait az Ember Fiáról, — a He- noh-idézeteket: „... az Ember Fia az idők kezdetétől fogva rejtve volt, a Szellemek leg­főbb Ura megőrizte őt, és csak a kiválasztot­tak tudhattak róla... a világ dolgait és mű­veit ítélete alá vonja... El fognak merülni a szégyenben, és a sötétség lesz az ő Házuk... Nem fogják elhagyhatni a Földet, nem fognak fölemelkedni a Mennybe, de a Földre sem fognak leszállni...” — Figyelj, testvér, mit mond Henoh... — dünnyögte az Essaja jobb felől. — Ezt mond­ja: — Ez az átkozott szakadék az örökké el- kárhozottat várja... — De ezt is mondja, testvér: — A Szellem Ura számára senki sem válhat semmivé, és senki sem semmisülhet meg. — Hogyan magyarázod ezt, testvér? Gondolkozz a szavak hármas rejtett értelmén, figyeld, mire int Henoh: — Ha valaki a gyü­mölcsöt feltöri, olyan illatot érez, amely sem­mi más illathoz nem hasonlítható... Jehuda szinte fuldoklóit. — Mester — szólalt meg kissé hátrább Já- kób. — Ha majd a Mennyek Országának szé­kében ülsz, melyikünket ülteted jobb felől és melyikünket balról? De ha a csalód s le is sújtotta Jehudát, min­den erejével gondolkozott, kereste az élet foly­tatásának módjait. Utána akart járni, mi tör­tént a hegyen. Miért volt a Mester még teg­nap egy közülük, mindennapi halandó, s ma más, aki az Ember Fiának tekinti magát, akit Simon az Isten Fiának nevezett. Elszán­tan Simonhoz lépett, s fakó hangon kérdez­te: — Testvér, mond, mi történt a hegyen? Simon még egyre a csodálatos esemény ha­tása alatt állott. Halkan, merengő, másvilá­gi mosollyal mondta: — Ruhája fehér lett, mint a hó, és fény­ben sugárzott. És íme, két férfiú beszélgetett vele, Mósze és Elijáhu... És orcája sugár­zott, mint a Nap, és a szeme ragyogott, mint a csillagok. És felhő szállt le, és beárnyékolt minket, és szózat hallatszott a felhőből és így szólt: — Ez az én kedves fiam, akiben kedvemet találom, őt hallgassátok... — És a mi ruhánk is fényes volt, s olyanok lettünk, mint az üdvözültek. És mikor a szózat elhall­gatott, ismét egyedül volt a Mester. Jehuda elbámult. A józan, nyugodt, erős Si­mon nem hazudott. És nem hazudhatott a má­sik kettő sem. Mi történt? Simon közlései csak jobban megzavarták. Üjra, meg újra megvizsgálta a jóslatokat és a számításokat. S újra meg újra meg kellett vallania, hogy nem illenek a Mesterre. Vég­re lemondott róla, hogy a saját értelmével hamarosan megfejthesse a titkot. Talán a ta­nult farizeusok meg tudnák magyarázni. Igen, elmegy Jószif bar Jónához, aki megtisztelő módon meghívta, s megkérdi tőle, hogyan íté­li meg a dolgot. De mikor ezt elhatározta, nem tudott sza­badulni a szívét marcangoló fájdalomtól. Le­tekintett Galieleára, s elgondolta, most már senki sincs, aki irányt szabjon a nép indula­tainak, reménységeinek... amit Jesuah tanít vagy hiábavalóság, vagy csak néhány kivá­lasztott rajongó makacs álma. Végig tekintett rajtuk. Itt ballag Simon, a „Kefa”. Milyen csúfság ez is. Kefának ne­vezni ezt a korlátolt halászt, Kefának, mint a Vitelliustól kinevezett jelenlegi főpapot! Er­re építeni a Házat! Hói, a Ház nem a Miskán, olyan tákolmány csak, mint ezeknek a tudo­mánya. Simon egész világa Kafarnahum s egy kis kör a város körül. A Kinnereth partja. Hálórakás, hálószedés, hálójavítás. Becsületes, rendületlen férfiú, egy szép fiatal asszony jámbor ura, születendő fiúk-leányok apja. Öccse, Andreas? Jelentéktelen halász, mind­nyájuknál jelentéktelenebb. Simon uralkodik rajta, nincs egyetlen saját gondolata. Alig szól, inkább helyesel, olykor gyermekesen föl­lázad a bátyja tekintélye ellen. Taddé-Lebbé? Tagbaszakadt, birdolatlan teherhordó. Vak hive a Mesternek, kész ölni vagy meghalni érte. Az Írást nem ismeri. De Mattai ismeri az írást, beleízlelt az Ég titkaiba, sokat tud, csakhogy valami homályos révület tartja ká­bulatban, nem is a Földön jár. Ö, Jehuda, nem vállalná, hiszen megvetett vámszedő volt. Itt van Thomas. Félig-meddig művelt, töp­rengő, aggodalmaskodó ember. Mindent meg akar fogni, tapasztalni, kiszámítani. Sokat tud, de egész sorsa meddő keringés önmaga kö­rül. A két Zabijáh testvér ... Jehuda legyin­tett. Verekedni tudnak, de az igazi tudományt nem ismerik. Nathanaél tiszteletre méltó or­vos, tudós, művelt, gondolkodó ember, azon­ban olyan Írások után megy, amiket kire­kesztettek a szent gyűjteményből. Csak arra való, hogy egész életében a rondaságot taka­rítsa az útból. Philipposz? Ez az ember rej­télyes tudást szerzett Epheszoszban, megis­mert valamit, amit a többiek nem, megme­rült a pogányok ocsmány szertartásaiban, lát­ta Dionüszoszt, ha igaz... de mi köze a Tör­vényhez? A Zelota egyet tud: harcolni, bár ez sem- bizonyos, inkább szájaskodik. Cingár, vézna, elvakult hősködő. Buta, mint egy... Ki volna még? Senki, senki. Az ő élükön jár a Mester, a Szabadító, a Fölkent, az Ember Fia, az elvetélt nabi, az ács... Nevetni lehet­ne a dolgon, ha nem volna annyira siralmas! Jesuah pihenőt rendelt. Közben ugyanis le­szállt a Nap, s az éjszaka közelgett. Kivá­lasztottak egy hatalmas terebinfát, alája te­lepedtek. Élelmük megint nem volt, csupán vizük, mert vékonyka csermely kanyargóit a magas fű között. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents