Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-06-11 / 24. szám

CÁ'KbMTZ&YE: Gyűlöletet kiváltó szeretet ‘ 1 Jn 3,13—18 Milyen disszonánsán hangzik ez a két szó egymás mellett, egy mondatban! Nem igy tanultuk — nem így valljuk! Meny­nyivel jobban hangzik így: A szeretet szeretetet vonz, szeretet­tel mindent meg lehet győzni! Igaza lenne Jánosnak ebben . ..? Különösen furcsán hangzik ez a mondat, ha magunk körül nézünk. Ilyet mi nem tapasztalunk! Mi evangélikusok — de a többi keresztyének is — nem ilyen légkörben élünk, Nemhogy gyűlölet venne körül minket hazánkban, de inkább nagyon sok megértés. Sokszor hibáinkon, bűneinken felüli jóindulat, mely türelmesen vár, hogy „jobban viszonyoljunk” korunk problé­máihoz, mindennapi életünk felvetődő és megoldandó kérdései­hez, társadalmi feladatainkhoz. Ez a várás sokszor „elvárás” is velünk szemben. Tudják azt a közöttünk élő, más világnézetet valló emberek is, hogy mit várhatnak tőlünk erkölcsi téren. Vajon elvégezzük-e a szeretet olyan cselekedeteit, melyek csa­ládi- és házaséletünk folyására, az öregek iránti .megbecsü­lésre. a fiatalok iránti felelősségre, a dolgozó ember megbe­csülésére és a felsőbbség tiszteletére irányulnak? HOGYAN SZERESSEK? A szeretet megvalósulásának for­mája a döntő. Mi a krisztusi szeretetben a „mai”, a „korszerű”? Mert a szerétéiről mondott „szép szavak” még az „angyalok nyelvén sem érnek semmit (Kor 13, H). János apostol megmondja: „Cselekedettel és igazsággal”. Felszólítást kapunk a szeretet cselekvésére szűkebb közössé­günkben épp úgy, mint a „nagy családban” — az egész világra tekintve. És felszólítást kapunk arra is, hogy ez a szeretet ne célozzon és találjon az igazság „mellé”. Nem mindig az a sze­retet útja, ami a legkönnyebben járható. Gyógyításnál lehet szükség „első’ segélyre is, de ezzel nincs minden elintézve. Utána kell jönnie a komoly vizsgálatnak, néha a műtétnek is. Drámai képeket és filmeket mutat a televízió a világban megtalálható szociális igazságtalanságokról, népek elnyomásá­ról. Világszervezetek — az egyházaké is — hirdetik meg se­gélyprogramjaikat. és adunk, érezzük, hogy adnunk kell, szíve­sen adunk, mert embertársainkról van szó. De amit adunk — csekélység ahhoz viszonyítva, amire szükség van. Emellett még kiáltanunk is kellene: szűnjön meg egy nép, egy emberfaj — a népek és fajok — kizsákmányolása, elnyomása, mindenféle alapon való megkülönböztetés! Ne legyen igazságtalanság! Ne csak felületi kezelés, fájdalomcsillapító injekció legyen adako­zásunk, hanem kezdődjön el egy elnyomott nép vagy faj életében is a gyógyító, bajokat megoldó kezelés, —Jegyen igaz­ságos társadalmi rend! Háború van még mindig Vietnamban, tűzfészek lappang Kö­zel-Keleten. A krisztusi szeretet arra is indít, hogy szívesen ad­juk áldozatunkat menekültek segélyezésére, lebombázott kór­házak és iskolák helyett újak építésére. De mennyivel krisz- tusibb, emberibb volna véget vetni a háborúnak és segíteni egy sokat szenvedett népnek a békés élete, kibontakozásában, or­szága fejlődésének megalapozásában! Csak úgy emberségből, kiküszöbölve a kaini indulatot! ITT VALIK IGAZZÁ MAI ÉLETÜNKRE IS AZ APOSTOLI SZÓ. A krisztusi szeretet ilyen korszerű értelmezése, sőt gya­korlása a háború, a faji megkülönböztetés, a társadalmi igaz­ságtalanság elleni kiáltás és harc a világ sok táján, sok ország­ban vált ki vw is gyűlöletet, elutasítást, sokszor erőszakot is. Martin Luther King Isten egyszerű szolgája volt a mi száza­dunkban. Erőszakmentesen, de küzdött fajának, népének társa­dalmi elismertetéséért. A krisztusi szeretet nevében hirdette: m néger is ember, élethez, joghoz, megbecsüléshez ugyanolyan joga van, mint másnak. És a szeretet kiáltása gyűlöletet váltott íei. Olyan gyűlöletet, mely a kaini utat végigjárva eljutott éle­tének kioltásáig. Dél-Afrikában az evangélikus egyház vezetői bírálják a faji gyűlöletet hirdető és cselekvő kormányzatot. A szeretet és igaz­ság szavának eredménye: személyi szabadságuk korlátozása, börtön, sőt elutasítják a világ evangélikussága követőinek láto­gatását, mert nem kedvesek az ő nyilatkozataik sem. SOKSZOR AZ EGYHÁZAK KÖZÖTT IS SZAKADÉKOT VON az ilyen győlölet. Akik egyházi világszervezetek összejö­vetelein határozottan képviselik ezt a korszerű krisztusi szere­tetet.. gyakran kapnak cserébe gyűlöletet, kiközösítést, hideg- ' háborús légkört. Gyűlöletet kiváltó szeretet — van ilyen a világban! Hogy eltűnjön ember és ember viszonyából, egyházak egy- másközötti viszonyából, az egész világból, ezért nem kell ab­bahagynunk „a szeretet cselekvését” úgy, ahogyan mi helyes­nek látjuk az apostol szavai szerint, hanem még inkább kell hirdetnünk, kiáltanunk, hogy a szeretet csak akkor krisztusi, ha cselekedettel és igazsággal éljük. Jézus jobb utat mutat ne­künk Káinénál. Mi ezen járunk! Tóth-Szöllős Mihály Hagyományok alkonyán '1 Falvaink szocialista átala­kulás előtti életére a legjel­lemzőbb volt az apáról fiúra öröklődő hagyományok erős hatása. Eaek a hagyományok elsősorban a meglevő osztály­tagozódást igyekeztek fenntar­tani. A múltban a föld volt a falusi emberek „mindene”. Akinek volt földje és mennél több. annál nagyobb volt a te­kintélye és hatalma a falu népe előtt. A gazdagok és sze­gények közti szakadék egyre mélyült. Aki gazdag volt, an­nak volt beleszólása a falu ügyeinek intézésébe. A falusi elöljárók, az egyházi tisztség- viselők is rendszerint ebből a rétegből kerültek ki. A sze­gény ember gyermekének nem volt becsülete, hiába volt te­hetséges. értelmes és ügyes ember. „Nincstelen koldusok” és „csak cselédek' becsmérlő lenézéssel említették őket a falu jómódú gazdái. Számos ellentét, harag és gyűlölet fa­kadt abból, ha a szegény em­ber gyereke gazdag leányra vetette szemét, vagy fordítva. A föld nélküli embert embe­ri méltóságában gyalázták meg, és ez a tudat mélyen be­gyökerezett a falusi emberek gondolkodásmódjába. Ennek nyomai még ma sem tűntek el mindenütt. Különösen az idősebb emberek nehezen tud­ják megérteni azt a nagy vál­tozást, mely a falu szocialista átalakulásával áttörte és meg­változtatta ezt a káros és em­bertelen gondolkodásmódot. A FALU SZOCIALISTA ÁTALAKULÁSÁNAK egyik nagyon pozitív vonása, hogy megszüntette az osztálytagozQ- dást és a földbirtok különbö­zőségéből táplálkozó visszahú­zó. emberhez nem méltó gon­dolkodásmódot. Ma már falun az embert nem földje, vagy vagyona nagysága szerint ér­tékelik, hanem tehetsége, ké­pességei, szorgalma és végzett munkája szerint. Az új szem­lélet kialakulása persze .nem ment máról holnapra. _ Lassú folyamat ez. de egyre jobban beivódik a falusi köztudatba. Amikor a munkás és szegény­paraszt családból származó emberek rátermettségükkel falvainkban vezető pozíciókba kerültek, a felszabadulas utá­ni első tíz évben még mindig ' lehetett hallani a volt nagy- gazdak ajkáról: ..mit akar ez á senkiházi ?” Tekintélyüket azzal szerették volna aláásni, hogy ..nem volt ezeknek soha' semmijük”. Örömmel kell megállapítani, hogy ez a gon­dolkodásmód az elmúlt hu­szonhét esztendő alatt,teljesen átalakult. Ha itt-ott fel is üti a fejét, már nem talál talaj­ra. 1945 óta felnőtt egy új ge­neráció, amely \ elítéli és tel­jesen elveti a' káros és ember­telen gondolkodásmódot. NEM HAGYHATJUK FI­GYELMEN KÍVÜL azt a tényt sem, hogy a hagyományok megfakulása az egyházi élet­ben is jelentkezik. Az ősi ve­retes kegyesség, amely évszá­zadokon keresztül öntudatos­sá tette és összetartotta az el­nyomó osztállyal és a katoli­cizmussal vívott élet-halál harcában egyházunk népét, erősen megfakult. Falusi em­ber számára a vasárnapi templomozás szinte íratlan tör­vény volt. Olyan hagyomány, amely apáról fiúra szállt. Sok­szor talán nem is a személyes hit diktálta, hanem a „szo­kás" és a tömeg vonzó ereje. Ma már nem egyszerűen szo­kás, vagy „divat” a templomba- járás. Akik ma kapcsolatot tar­tanak a gyülekezetekkel, azok egyre inkább hitből és meg­győződésből teszik. A HAGYOMÁNYOK MEG­FAKULÁSA és elhalása je­lentkezik abban is, hogy el-» maradtak a régi kedves szo­kások. Nálunk például a ka­rácsonyesti házanként^, vagy a templomtoronyban való ének­lések, az esküvők alkalmával a násznagyok és vőfélyek ver­ses bibliai mondásokkal át­szőtt mondókéi, a sátoros ün­nepekkel kapcsolatos hagyo­mányok és nem utolsó sorban a színes népviselet. Ezeket egy­házi életünkben is igyekszünk ápolni, megőrizni és tarta­lommal megtölteni, mert ezek a hagyományok népünk drá­ga kincsei: A hagyományok alkonya tulajdonképpen új kristályosodási folyamat. A maradi gondolkodást tükröző hagyományok lassan elhalnak, az értékes népi hagyományok Diakóniai munka az NDK-ban Az NDK evangélikus egy­házainak diakóniai szervezetei ezévi közgyűlésén beszámoló hangzott el többek között a diakónia 1971. évi működésé­ről is. Fontos vitatéma volt a dia­kóniai munka területére tar­tozó különféle intézmények profiljának kialakítása. A jelentések egész sor javu­lásról számolnak - be. Minde­nekelőtt örvendetes a férőhe­lyek számának emelkedése. Csökkent azonban a diakó­niai munkások létszáma. A gyűlés fontos témája volt a teológiai hallgatók diakó­niai kiképzésének a terve is. Azt remélik, hogy innen is akadnak majd. akik a diakó­nia területén fognak szolgálni. Foglalkoztak az tin. területi gondozással, az öregek és fo­gyatékos gyermekek családi és gyülekezeti ellátásának meg­szervezése gondolatával. pedig átalakulnak, megtelnek új tartalommal és tovább szí­nesítik a falu életét. A MAI ÉLET AZT A KÉR­DÉST VETI FEL gyülekeze- ,teinkben: -hogyan tovább? Üj típusú gyülekezeti életre van szükség. Ez pedig nem lehet más, mint a diakónia. a szol­gáló szeretet útján járó sze­mélyes hitből és meggyőző­désből fakadó keresztyének- egyháza. Ez a gyülekezet fe­lelősnek érzi magát, hogy fa­lujának élete Sfzebb és jobb legyen. Istentől kapott, válo­gatás nélküli szeretettel igyek­szik kialakítani az egészséges közgondolkodást, mely tekin­tettel van az emberi méltó­ságra, és minden emberre úgy tekint, mint testyérre és tud érettük rtiunkálkodni, áldoza­tot hozni és felelősséget vál­lalni. S ezzel a szemlélettel tud kitekinteni a falu határain túlra is, népünk és az emberi­ség nagy családjának problé­máira is. Garami Lajos Nyolc riport a fővárosi evangélikussá gr ól *(v „Ma hálát ad Pest és Buda A pest-budai evangélikus gyülekezet megalakulásának napján énekelték azt az éne­ket, melynek egyik sorát (ma­gyarra 'fordítva) címnek vá­A Deák téri templom az egy kori toronnyal lasztottaih. De nemcsak erről az egy papról lesz szó. Hat évtized evangélikus örömün­nepeire látogatunk el. 1781. október 25.: megjele­nik a Türelmi Rendelet II. Jó­zsef császár ebben nem bizto­sít teljes vallásszabadságot és egyenlősége t a protestánsok­nak, de a nosszú éjszaka után mégis ez az első hajnalsugár. Az evangélikus Hajnóczy Jó­zsef, aki szabadságszeretetéért később a budai Vérmezőn halt mártírhalált., a Manch Her- maeonban így ír: „Ügy örül­tünk a császáron és vállala­tain, mint a zaklatott fogoly örül az utolsó csapásnak, mely bilincseit feloldja.” Tgen. a bi­lincsek sorra lehulltak. Az evangélikus Liedemann Já­nos Sámuel polgárjogot nyert Pesten, az ugyancsak evangé- ) iikus Werth es Frigyes tanár lett a katolikus pesti egyete­men. Ök — sok más lelkes evangélikussal együtt — Be- leznayné Podmaniczky Mária és a már említett Portgrácz felügyelő segítségével elkezd- . télt a gyülekezet-szervezés munkáját, s munkájuk nem volt hiábavaló. 1787. október 24.: a pest­budai evangélikus gyülekezet első nyilvános istentisztelete. A hely: a mai Váci Utca és Irányi utca (akkor Kalap ut­ca) sarkán levő épület első emelete egy háromszobás la­kásból átalakított imaterem. A gyülekezet felügyelője dr. Glosius Sámuel orvos, gond- poka Liedemann. A prédikáló lelkész Molnár János, akit ez­után a bemutatkozó igehirde­tés után a pest-budai evan­gélikusok lelkészükké válasz­tanak. A gyülekezet boldogan énekli az alkalmi éneket a „Ki dolgát csak Istenre hagyja” dallamára: Oh szent Isten, Hozzád könyörgünk, Egyesítsd a Te népedet! Hű pásztor nélkül szűkölködtünk, Két városban' szétszórt sereg. Ma hálát ad Pest és Buda, Mert jót tettél, oh Ég Ura! 1811. június 2.: Pünkösdva­sárnap: az első istentisztelet a Deák téri templomban. Ti­zenkét évig készült a tem­plom, Pollack Mihály tervei szerint. Az építő gyülekezet­nek rengeteg akadályt kellett leküzdenie: telekszerzési gon­dok, pénzügyi problémák', éles viták, a félig kész. templom kisajátítása. Mi győzött végül is a nehézségek fölött? Mol­nár hite? Liedemann akara­Igen, ezek is. De elsősorban Isten segítő szeretete. A hála­adás napján mindnyájan érez­ték ezt. Ezért énekelték első énekként: ,;Dicséret, tisztesség legyen Kegyelem Atyja, Né­ked!” Vasárnap Molnár kom- firmált, úrvacsorát osztott, es­ketett; Wächter János bécsi szuperintendens a templom rendeltetéséről beszélt a pün­kösdi történet alapján néme­tül; Simonides János orosházi esperes Isten jótéteményeit hirdette magyar nyelven. Más­nap Kolozsváry János szi- ráki lelkész szlovák nyelven arra a kérdésre adott választ: Hogyan maradhat szent a templom? Szép volt a vála­sza: „Ha a Szentlélek kiárad a templomot megtöltő hívek­re”! Ámde annak a ténynek az alapján, bogy az ébredező nacionalizmus korában a templomszentelési ünnepet há­rom nyelven tartották,mi ilyen választ is megfogalmaztunk: „Szent marad ez a templom, ha a szeretet lelkének ereje árad ki belőle mindenkire!” 1847. szeptember 26.: a bu­99 t szentelése. A gyülekezet már három éve megalakult, papja is volt Bauhofer György sze­mélyében, templom is felépült a vízivárosi kapu mellett. S eljött végre a nagy nap a ko­rabeli sajtó szerint: a luthe­ránusok ünnepélye. A szente­lést Szeberértyi János püspök végzi, a későbbi kufsteini vár­fogoly — s a hallgatók között nemcsak a pesti papokat lát­juk, Székácsot, Lángot és Kol­lárt. hanem Kossuth Lajost és Széchenyi Istvánt is. Csalt egy valaki hiányzott nagyon: Má­ria Dorottya nádomé. Pedig ő volt az, aki Székáccsal együtt a külön budai gyülekezet meg­alakulását sürgette. Segítsége nélkül a templom sem épül­hetett volna fel Ö ismerte fel a jelentéktelen külsejű Bau­hoferben az erős hitet, 'a lel­kipásztori szeretetet és a szé­leskörű tudást. Miért nem volt ott a szép ünnepélyen? Mert férje halála után — a magyar nép és az evangélikus egyház iránti szeretete miatt — Mr’- temich kancellár Bécsbe de- portáltatta öt. De lélekben ott volt, s ma is ott van a h tdai gyülekezetben, asz űj budai templomban is. Hiszen min­den templomban érezzük a gvülekezetaíapító és templom- építő ősök lelki jelenlétét! * Ötödik ünnepként 1848. már­cius 15-re gondoljunk. A pes­ti ifjúság ünnepe ez? Igen. Az egész magyar népé? Igen. De a pest-budai evangélikussógé is. Székács lelkesen prédikál . azon a tavaszon: „Megkondult a szabadság harangja. . . le­gyen minden ember harang a maga helyén!” Bauhofer a kö­vetkező1 évben kihirdeti a Füg­getlenségi Nyilatkozatot, s hoz­záfűzi: „Jól tette a magyar nemzet, hogy elszakadt az uralkodásra nem méltó ki­rálytól.” Világos után mind­két papnak menekülnie kel­lett, s visszatérésük után sok szenvedésben volt részük. Pré- dikálásuk is, szenvedésük is jelkép volt, sőt több: törté­nelmi dokumentum. Pest-Bu­da evangélikus,tega nem volt külön test, hanem együtt élt, együtt- szenvedett, együtt örült, együtt dolgozott, együtt ré­mé. »Okedett az egész várossal, Dr. Kéken András ta? A hívek áldozatkészsége? dai evangélikusok templom­* 4 1 J\e légy türelmetlen A türelem rózsát terem. És a türelmetlenség? Ha ideges­kedsz? Ha nem tudsz várni? Csak baj származik belőle. Nem éred el célodat. Izrael népe is nagy bolondságot kö­vetett el türelmetlenségében. Mózes sokáig maradt fenn a hegyen. Istennek sok mon­danivalója volt* számára. A tíz parancsolaton kívül még számtalan parancsot és utasí­tást adott, hogy ezekhez tart­sa magát népe. Végül két kő­táblát adott át Mózesnek. A kőtáblára voltak vésve paran­csolatai. Múltak a napok és Mózes még mindig nem jött visza a hegyről. Megúnták a várako­zást. Elvesztették türelmüket. Áronhoz fordultak, Mózes test­véréhez. Csinálj nekünk lát­ható istent 1— mondták. Ki tudja mi történt Mózessel. Áronnak szembe kellett vol­na fordulnia a néppel. Nem tette. Talán félt, talán ő is el­vesztette türelmét. Így szólt: Gyűjtsétek össze az arany.fül- bevalókat. Összegyűjtötték és átadták Áronnak. Erre ö meg­olvasztotta az aranyat és szob­rot, bikát öntött belőle. Az egyiptomiak nagyra’ tartották az erőszakot, a vadságot, a durvaságot, ezért tisztelték bálványként a bikát. Elkészült a bálvány, az aranyból öntött bikaborjú, ök­lelő szarva, izmos nyaka, vad tekintete az erőszak Irataimét testesítette meg. A nép így kiáltott: íme ez az isten veze­tett ki bennünket Egyiptom­ból. Áron pedig — ó milyen szégyen! — oltárt épített az arany bikaborjú előtt. Ünne­pet rendezett, olyan búcsú'fé­lét. Ettek, ittak, táncoltak, kiabáltak. Isten ekkor így szólt Mózes­hez: Szállj le a hegyről, mert a /e népéd, akit Egyiptomból kivezettél, engedetlenné vált. Bálványt imádnak. Azt hiszik, hogy durvasággal, vadsággal és erőszakkal érnek majd cél­hoz. Nagyon megharagudtam rájuk. Elpusztítom őket, csak a te életednek kegyelmezek. Mózes könyörögni kezdett Istenhez: Ne haragudj Uram, a te népedre, amelyet hatal­mas kézzel hoztál ki Egyip­tomból. Emlékezzél . meg A bu . rahámnak, Izsáknak és Já­kobnak adott ígéretedről és bocsáss meg. Isten meghallgatta Mózes .imádságát. Mózes lejött a hegy­ről. Hozta a két kőtáblát. Ve­le volt kísérője, Józsué is. Amikor a tábor közelébe ér­tek, Józsué megkérdezte: Mi-- csoda hadizajt hallok? Nein hadizaj ez, felelte Mózes, csata lárma és tomboló ének. Ami­kor pedig megérkeztek a tá­borhoz és meglátta Mózes az arany biikaborjút, haragra ger­jedt. A kőtáblákat összetörte, ízzé, porrá zúzta a bálványt. Apró törmelékét vízbe szórta és a népnek meg kellett in­nia. Áront pedig felelősségre vonta. Következő reggel ismét fel­ment Mózes a hegyre. Kérte Istent, hogy inkább őt törölje ki az élet könyvéből, csak a népnek kegyelmezzen. Vezes­se őket tovább az ígéret föld­jére, Kánaánba. Isten így kiál­tott: Az Ür irgalmas. Kése­delmes a haragra. Megbocsát hamisságot, vétket és bűnt; de ném hagyja a bűnöst büntéfl lenül. Ezután két új kőtábl,át adott Mózesnek. Látod, ilyen a mi Jstenünki hosszútürő, irgalmas, de szi­gorú. Mennyire más, mint a bálványok. A bálványok azon­nali sikert, kápráztató örömöt ígérnek. De mi a vége? Ha­zudnak és becsapnak. Gon­dolj csak azokra, akik a pénzt imádják, mint az arany bika­borjút Erőszakosak, durvák, féktelenek lesznek. Végül ma­gukat is tönkreteszik, Mózes annyira megretteni Isten haragjától, hogy magára akarta vállalni a nép minden bűnét. Nem kellett megtennie, nem is tehette. Isten meghall­gatta imádságát. De haragját nem Mózes, hanem Jézus hor­dozta el, amikor a kereszten nemcsak Izrael bűnét, hanem mindnyájunkét magára vette.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents