Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-06-04 / 23. szám

A türelem rózsát terem Ezék 2, 3—8a Izráel népének történetét végigkísérve mindenekelőtt az tölti el csodálkozással a szívünket, hogy milyen végtelen tü­relemmel és szeretettel bánik Isten népével. A pusztai vándor­lástól kezdve a fogságig újra meg újra felüti fejét Izráel né­pének gondolkodásában és életében az önfejűség és kemény- szívűség. Isten útja helyett a saját útjukon, a szeretet és irga­lom útja helyett a gyűlölet és bosszú útját járták. S Isten minderre sosem türelmetlenséggel válaszol, hanem mindig türelmes szeretettel hajol le népéhez. Mint szülő a gyermekét, tanítgatja, neveli, mert jól tudja, hogy csak így lesz belőle valami, hiszen a türelmetlenség és szeretetlenség csak még jobban megkeményíti a szívet, a türelmes szeretet nyomában mindig élet és öröm fakad. ISTEN MAI NÉPÉNEK, A GYÜLEKEZETNEK is nagy szüksége van erre a türelmes szeretetre. A történelem során sok minden megváltozott — többek között az is, hogy mi már tanúi és élvezői lehetünk Isten szeretete legfőbb megnyilvánu­lásának, a bűnbocsánatot hirdető golgotái keresztnek —, alap­jában véve mégis olyan önfejűek és keményszívűek vagyunk, mint Izráel népe volt. Erről beszél gyülekezeteink élete és a világ keresztyénségének sokszor orcapirító viselkedése. Isten azonban ma is végtelen türelemmel és szeretettel vezetget és nevel bennünket. Nem türelmetlenkedik, hanem végtelen sze­retőiével megértésre, jobb belátásra, új életre indít. Ha nem így lenne, ha Isten szabad utat engedne haragjának és ítéleté­nek, már régen nem lenne sem egyház, sem gyülekezet. EHHEZ AZ XjJ ELETET MUKÄLO, nevelőmunkájához Isten végtelen türelmű és szeretetű embereket használ. Bár mindig megvan a kísértés, hogy Isten követei, a gyülekezet vezetői tüzet kívánó Jánosok legyenek, Isten azonban mindig legyőzi a türelmetlenséget, s követeinek oda ajándékozza sa­ját türelmes szereretét. Nem is lehet másképpen az egyházban munkálkodni, a gyülekezetei tanítani, nevelni, mint ezzel a türelmes szeretettel. Akik Isten elhívásából és megbízásából ezt a nem könnyű szolgálatot végzik, nagyon is jól tudják ezt, mert a türelmetlenség és szeretetlenség ma is mindig meg­bosszulja magát. ISTEN AZT AKARJA, hogy a gyülekezet maga is ilyen sze­retedet és türelmet árasztó tényező legyen a világban. Mert nemcsak a gyülekezetnek, de az egész emberiségnek szüksége van erre a türelmes szeretetre. Hogy az emberek gondolko­dása, tudata megváltozzék, s ezáltal megvalósuljon a szebb, a jobb élet, ahhoz nem csak. akarat és lelkesedés, hanem vég­telen türelem és szeretet is kell. Isten azt akarja, hogy a világnak ebben a türelmes átformálásában mi hivő emberek is részt vegyünk a magunk türelmével és szeretetével. S ha Isten küldetésének őszinte szívvel engedelmeskedünk, akkor ezen a területen is megtapasztaljuk, hogy a türelem rózsát, azaz életet, örömöt és boldogságot terem. Dr. Selmeczi János IMÁDKOZZUNK Hálát adunk neked, mennyei Atyánk végtelen türelmedért és szeretetedért. Köszönjük, hogy nem érdemeink szerint ítélsz meg bennünket, hanem hozzánk lehajló türelmes szereteted- del tanítgatsz és nevelsz minket, hogy megtaláljuk a neked tetsző, boldog, új életet. Kérünk, hogy a mi szívünket is töltsd meg ezzel a türelmes szeretettel, hogy mint a te követeid csa­ládunkban, környezetünkben és az egész világon türelemmel tudjunk munkálkodni a szebb és jobb életért, az emberek boldogságáért. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1972. június 4-én — GERENDÁS. Április 9-én szeretetvendégségen Bodrog Miklós egyházmegyei sajtó­előadó tartott vetítettképes- előadást Dürer: Krisztus sira- tása című képéről, igehirdetés­sel szolgált és ismertette az egyház sajtó munkáját. — KISBÉR. Május 7-én tar­totta a maroknyi kis gyüleke­zet a konfirmációt a reformá­tus templomban, amelyen öt konfirmandus vett először úr­vacsorát. — NAGYBÖRZSÖNY. Nagy­héten igehirdetés-sorozat volt a gyülekezetben, amelyen Ko- czó Pál perőcsényi református lelkész, Madocsai Miklós, Ben- cze Imre és Mezősi György lel­kész szolgált. I — KONDOROS. A gyüleke­zet szeretetvendégségén Ko­szorús Oszkár orosházi espe­res-lelkész tartott előadást „Vi­rágvasárnaptól Nagypéntekig” címen. Deák tér de. 9. (úrv.) dar. Kékén András, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. Trajtler Gá­bor. Fasor de. 11. (úrv.), du. 6. Dózsa György út de. fél 9. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sán­dor u. de. 9. Rákóczi út 57/1). de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Sárkány Tibor, du. 5. Szeretetvendég&ég: Sárkány Ti­bor. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv). Sárkány Tibor. Zugló de. 11. (úrv.) Bízik László. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Bízik László. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Ba­ranyai Tamás. Frangepán u. de. fél 10. Baranyai Tamás. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjte- lep de. fél 9. Virágh Gyula. Pest­lőrinc de. 11. Matuz László. Kis­pest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos, du. 5. Szeretetven-dégség. Rákospalota MAV-te!ep de. 8. Rá­kospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kis templom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.), de. fél 11. (német), de. ll. (úrvó, du. 6. Torockó tér de. fél 9. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. Reuss András, de. fél 10. Reuss András, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Reuss And­rás. Németvölgyi út de. 9. dr. Re­zessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Budafok de. 11. Visontai Ró­bert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; és aki engem vet meg, azt veti meg, aki en­gem elküldött." (Lk 10,16) VASÁRNAP. — „Cseleked­jél a .te szolgáddal a te kegyel- mességed szerint, és a te ren­delkezéseidre taníts meg en­gem”! (Zsolt 119,124 — 2 Tim 3.16—17 — 1 Jn 4,16—21 — Zsolt 13) Kire bízza az ember magát? Kire építhetem fel éle­temet? Ezek a kérdések állan­dóan foglalkoztatják és nyug­talanítják az embert. A zsol- táros világos és megnyugtató választ ad. Rábízza, magát, egész életét arra az Istenre, aki kegyelmes Isten. Ez az út a számunkra Is járható: teljes bizalommal bízzuk magunkat Isten kegyelmére, mert ő ke­gyelméből azt cselekszi, amire nekünk szükségünk van. HÉTFŐ. — „Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok örök­től fogva vannak.” (Zsolt 25,6 — Kol 1,19—20 — 2 Pt 1,16—21 — 1 Kor 16,1—9) A zsoltáros nagyon jól tudja, amire mi is időnként rádöbbenünk, hogy csak Isten kegyelméből élhe­tünk és végezhetjük szolgála­tunkat a világban. Ezt a meg­tartó és éltető kegyelmet kéri a zsoltáros Istentől. Ezt kell nekünk is tennünk, de nem­csak akkor, amikor valamilyen csapás rádöbbent kicsinysé­günkre, hanem minden nap. Csak a kegyelemből élő élet lesz üdvösséges az egyén és a közösség számára is. KEDD. — „Mert az ő alkotá­sa vágjunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedtekre te­remtett, amelyeket előre elké­szített az Isten, hogy azokban járjunk.” (Ef 2,10 — Ez 20,41— 42 — Ez 2,1—7 — 1 Kor 16,10 —14) Életünk és szolgálatunk célját rajzolja elénk igénk. Olyan jó cselekedetekre szólít fel, amilyeneket Jézus is tett: oda áldozta életét az embere­kért. Ilyen életet kell nekünk is folytatni: oda áldozni éle­tünket a másikért a családban, a munkahelyen és az élet minden területén. Ha így élünk, akkor valósíthatjuk meg Istennek velünk való ter­veit. SZERDA. — „Mert ő általa van menetelünk mindkettőnk­nek egy lélekben az Atyához.” (Ef 2,18 — Zsolt 65.6 — Csel 8,26—35 — 1 Kor 16.15—24) Isten léte vagy nemléte, jelen- valósága. vagy távolléte állan­dó témája az embereknek. Ta­nuljuk meg végre, hogy Isten­hez egyetlen egy út vezet, de az valóban eljut Hozzá: ez pe­dig a Jézus Krisztuson keresz­tül vezet Istenhez. Ö készített olyan utat életével, halálával és feltámadásával, melyen az ember, ha hisz Benne, eljuthat Istenhez, az Atyához. CSÜTÖRTÖK. — „Avagy nem láthatta-e Isten utaimat és nem számlálhatta-e meg lépései­met? (Jób 31,4 —1 Kor 4,4 — Jer 8,8—U — 1 Kir 1,5—21) Is­ten mindenhatóságáról beszél igénk. Sokszor felelőtlenül, meggondolatlanul és bűnösen élünk, abban a hitben ringatva magunkat, hogy hátha nem tudja meg senki. Egy Valaki azonban mindent számon tart és előbb-utóbb nyilvánosságra is hoz, ez pedig Isten. Ezt soha ne felejtsük el. mert legkésőbb a számadásnál tragikus ko­molysággal találkozhatunk ez­zel a ténnyel. PÉNTEK. — „Áldott legyen az Űr, aki nyugodalmat adott az ő népének.” (1 Kir 8,56 — Zsid 4,3 — Ez 3,22—27 — 1 Kir 1.22—40) Nyugtalan világban élünk. Nyugtalanok vagyunk mi magunk is. Nyugalomra vá­gyik mindenki. Az igazi nyu­galom forrása viszont csak Is­ten Jézus Krisztuson keresztül. Ha Nála keresed a nyugalmat, akkor megtalálod. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha egész életünket odaszenteljük Neki. Ha ezt megtesszük, akkor ta­lálhatjuk meg nyugalmunkat, ami a világ nyugtalansága el­lenére is tud nyugalmat adni. SZOMBAT. — „Az én Atyám, aki őket nekem adta, nagyobb mindenkinél.” (Jn 10, 29 — Ézs 14,32 — Ézs 5,1—7 — 1 Kir 1,41—53) Isten hatalmá­ról és mindenhatóságáról be­szélt az egész hét igesorozata. Ezt húzza alá a mai vers is. „Nagyobb mindenkinél.” Ha­talma van életet adni és életet elvenni. Hatalma van rosszat jóra fordítani. Hatalma van szívünket új szívre kicserélni. És ezek ellenére és ezek mel­lett nekünk szerető Atyánk is, akihez minden gondunkkal és bajunkkal odamenekülhetünk. Jó ezt tudni és ebben a tudat­ban élni, és így tudunk igazán szolgálni. Ifj. Kendeh György evangélikus Elet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest, m. Puskin u. la. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—VOX, Előfizetési ár: egy évre 90,— Pt Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 72.1668 Athenaeum Nyomda Budapesti Rotációs magasnyomáe Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató — Szentháromság után az 1. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje; Lk 16, 19— 31; az igehirdetés alapigéje: Ezék 2,3—8a. — SZEGED. A május 10— 13-ig tartott csendeshéten Ba- likó Zoltán pécsi lelkész „A kö­vek evangéliuma” címmel szolgált a gyülekezetben. Má­jus 14-én istentisztelettel és úrvacsoraosztással fejeződött be a sorozat. Délután az oros­házi gyülekezet énekkara tar­tott zenés áhítatot, előadással Koszorús Oszkár esperes szol­gált. — VÉRTESKETHELY. Áp­rilis 16-án ünnepélyes keretek között tartotta meg a gyüleke­CSALÁDI HÍREK — SZÜLETÉS. Szalay Ta­más nyíregyházi másodlelké- széknek május 4-én első gyer­mekük született. Neve: ANI­KÓ, ETELKA. — KÉT kb. két méter átmérőjű, egyenként 20—20 égővel ellátható, nagyobb helyiség (gyülekezeti te­rem, templom, stb.) világítására alkalmas csillár jutányosán eladó. Érdeklődni, megtekinteni a fasori lelkészi hivatalban lehet a dél­előtti órákban. Telefon: 222—806. Budapest, VII., Damjanich u. 28/b. — JÜLIUS 1-TÖL külön bejáratú, lehetőleg üres albérleti szobát ke­res értelmiségi Leány. „Fürdő­szoba*’ jeligére a Kiadóhivatalba. — KÉT diplomás lány külön be­járatú albérleti szobát keres für­dőszoba használattal. „Lelkész család” jeligére a Kiadóhivatalba, vagy a 317—4S0 telefonon este. — TORONYSISAKOK újmfedé­sét, festését, díszmunkák elvég­zését, tornyok gén érái javítás át kedvező fizetési feltétellel válla­lom. Szakszerű, leinformálható munka. Gimesi István bádogos­mester. Kaposvár. Arany János u. 23. — HARANGOK és orgonák vil­lamos meghajtását, továbbfejlesz­tett, biztonságosan működő szer­kezeti megoldással vállalom. i Kraszkő Jenő villanyszerelő-mes- 1 tér. Békéscsaba, Gyulai út 22. zet konfirmációi vizsgáját és istentiszteletét. Külön örömére szolgált a gyülekezetnek, hogy a helyettesítést végző Rezessy Miklós segédlelkész mellett a súlyos betegségből felgyógyult Csonka Albert lelkész ismét szolgálhatott hívei körében. — SZÁK. A gyülekezet új tisztségviselőit: Valkó László másodfelügyelőt, Farkas Fe-< renc és Klestenits M. Tibor gondnokokat, Veréb János pénztárost, Valkó Mihály jegy­zőt, valamint a huszonhét pres­bitert április 23-án ünnepi is­tentiszteleten iktatta be szol­gálatukba dr. Nagy István, a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperese. — HALÁLOZÁS. Kómer Já­nos, a györkönyi gyülekezet szeretett ■ és tiszteletben álló volt felügyelője, hosszú szen­vedés után 75 éves korában el­hunyt. Temetése április 6-án votl a gyülekezet és a község nagy részvéte mellett. „Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem”. J. S. BACH ÖSSZES ORGONAMŰVEI címmel hangverseny lesz június 2-án, pénteken este fél 7 és 8 órakor, valamint június 6-án, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Preludium és fúga C-dűr Preludium és fúga D-dúr Preludium és fúga E-moll Preludium és fúga G-moll Preludium és fúga G-dúr Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Előadó: Földes Imre és Várnai Péter Jegyek ára: 12,— Ft. Poncius Pilátus VII. (Részlet Mihail Bulgakov: „A Mester és Margarita” című regényéből) Körülnézett, pillantása átfogta a látható vi­lágot, s megdöbbentette a változás. Eltűnt a nehéz virágokkal megrakott rózsabokor, a fel­ső teraszt szegélyező ciprusok, a gránátalma- fa, eltűnt a lomb közt fehérlő márványszobor — de eltűnt maga a zöld lomb is. Ahelyett sűrű bíbor homály lett a világ, amelyben ví­zinövények ringatóztak, s elúsztak valamer­re, és velük együtt úszott maga Pilátus is. És egyszer csak elragadta a düh, az égető, foj­togató düh, a legrosszabbik — a tehetetlen­ség dühe. — Megfulladok! — nyögte, és nyirkos, hi­deg kezével letépte palástja csatját; a palást a homokba hullott. — Igen, ma fülled a levegő, valahol zivatar lehet — jegyezte meg Kajafás; nem vette le szemét a helytartó kivörösödött arcáról, s elő­re sejtette a további szenvedéseket. „Milyen szörnyű a Niszán hónap ebben az évben!” — Nem — modta Pilátus. — Nem azért fulladok, mert meleg van, hanem azért, mert kettőnknek itt szűk a hely, Kajafás! — Moso­lyogva húzta össze szemét, és hozzátette: — Vigyázz magadra, főpap! A főpap sötét szeme felvillant, és most raj­ta volt a sor; hogy — semmivel sem rosszab­bul, mint a helytartó — megjátssza a megle­petést. — Mit hallok, prokurátor? — válaszolta hig­gadtan, büszkén. — Fenyegetőzöl a kimondott ítélet miatt, amelyet magad is jóváhagytál? Hát lehetséges ez? Hozzászoktunk, hogy a ró­mai helytartó megválogatja szavait, mielőtt megszólal. Vajon nem hallott-e bennünket va­laki, hégemón? Pilátus fagyosan nézett a főpapra, de szája mosolyt formázott. — Hová gondolsz, főpap! Ugyan ki hallana bennünket most, itt? Hát kisgyermek vagyok én, Kajafás? Talán bizony hasonlítok ahhoz a fiatal bolond csavargóhoz, akit ma kivégez­nek? Tudom én, hogy mit beszélek, hol beszé­lek. A kert, a palota körül van véve katona­sággal, egy egér sem hatolhat be. Mit mon­dok, nemcsak egér, de még az a __hogy is hí vják, az a Keriath-béli, az sem tud behatol­ni. Ismered őt, főpap? Bizony, ha egy ilyesféle fráter ide beosonna, nagyon megbánná, ezt, ugye, elhiszed nekem, főpap? Nos, tudd meg hát, hogy eztán nem lesz tőlem nyugovásod, sem neked, sem népednek! — És Pilátus jobb­ra mutatott, a távolba, ahol a dombtetőn az aranytetős templom lángolt. — Ezt én mon­dom neked, Ponczius Pilátus, az Aranykopja- rend lovagja! — Tudom, tudom! — válaszolta a fekete szakállú Kajafás rettenthetetlenül, és szeme villámokat szórt; kezét az ég felé emelte: — Tudja a zsidó nép, hogy olthatatlan gyűlölettel gyűlölöd, és sok keserűséget fogsz neki okozni, de tönkre nem teheted! Megoltalmazza az Is­ten! Meghallgat bennünket, és meghallgat a mindenható császár is, megoltalmaz bennün­ket Pilátus pusztító haragjától. — Ö, nem! kiáltott fel Pilátus, és minden szóval könnyebb lett a lelke: már nem kellett színlelnie, nem kellett óvatosan megválogatnia szavait .— Túlságosan sokat panaszkodtál már a császárnak énrólam, Kajafás, most elérke­zett az én időm! Hírül adom a császárnak ... én nem helyettesének Antiochiába, én nem is Rómába, hanem egyenesen az imperatornak Capri szigetére, hogy ti itt, Jerusalaimban, a megrögzött lázadókat véditek a halálbüntetés­től. És akkor én Jerusalaimot nem a Salamon- tavának vizéből itatom, ahogyan ti javatokra szándékoztam, 6, nem, nem vízzel itatom a vá­rost! Emlékezzél csak rá, hogy a kedvetekért levétettem a falról a császár monogramját vi­selő címerpajzsokat, hadosztályokat helyeztet­tem át, végül, látod, személyesen kellett ide­jönnöm, hogy ellenőrizzem, mi folyik itt nála­tok! Emlékezzél szavamra, főpap: egy napon majd nem egyetlen cohorsot fogsz látni Jeru­salaimban, nem: az egész Fulminata-légió fog idejönni, meg az arabs lovasság, lesz itt ke­serves sírás és jajveszékelés! Akkor majd eszedbe jut Bar-Rabban megmentése, és meg­bánod, hogy a halálba küldted a békét hirdető' filozófust! A főpap arca foltokban kipirosodott, szeme égett. De ő is mosolyban villantotta ki fogso­rát, akár a prokurátor, és így válaszolt: — Vajon te magad hiszel-é abban, hégemón, amit most mondasz? Nem, nem hiszel! Nem a békét hirdette Jerusalaimban a nép felbujtó­ja, 6, nem, és ezt te magad is tudod, hégemón! Azért akarod szabadon bocsátani azt a mási­kat, hogy feltüzelje a tömegeket, kicsúfolja vallásunkat, és az egész népet c római iga alá hajtsa. De tudd meg, Júdea helytartója, hogy amíg élek, nem engedem megcsúfolni vallá­sunkat, és megoltalmazom népünket! Hallod ezt, Pilátus? — És Kajafás fenyegetően föl­emelte kezét. — Hallgasd csak, prokurátor! Kajafás elhallgatott, és a prokurátor ismét meghallotta lentről a zúgást, mely mint tenger morajlása ütödött Nagy Heródes palotakertje falának, és odafent a helytartó lábának, arcá­nak. Háta mögött pedig, a palota szárnyai mö­gött, riadó harsonák hangzottak, száz meg száz láb súlyos dobogása, fegyvercsörtetés. És ebből megértette, hogy a római gyalogság — paran­csára — már kivonul, hogy utolsó, kivégzés előtti parádéval félemlítse meg a rablókat, lá­zadókat. — Hallod, prokurátor? — ismételte halkan a főpap. — Csak nem akarod azt állítani — a főpap égnek emelte két kezét, és a sötét csuk­lya lehullott fejéről —, hogy mindez annak a hitvány latornak, Bar-Rabbannak a műve? A prokurátor a keze fejével megtörölte hi­deg, verejtékező homlokát, tekintetét a földre szegezte, majd hunyorogva felnézett, és meg­látta, hogy a napkorong már csaknem fejük fölött jár, Kajafás árnyéka pedig egészen ősz- szezsugorodott az oroszlán farka mellett. — Délre jár — mondta halkan, közömbösen. — Elbeszélgettük az időt, holott cselekedni kell. Választékos kifejezésekkel bocsánatot kért a főpaptól, felszólította, foglaljon helyet a lócán a magnóliafa árnyékában, és várja meg, amíg a helytartó odahívja a többieket is az utolsó rö­vid megbeszélésre, és kiadja végső utasításait a ki-' ígzésscl kapcsolatban. Kajafás udvariasan meghajolt, kezét szívé­hez szorítva, és ott maradt a kertben, míg Pi­látus visszament az oszlopcsarnokba. Ott vára­kozó titkárának meghagyta, hívja ki a kertbe a légió legátusát, a cohors tríbunusát, a Szin- hedrion két tagját, meg a templomőrség pa­rancsnokát, akik a kert alsó részében, a szökő­kút közelében levő kerek lugasban várakoz­tak. Pilátus hozzátette: hamarosan ő maga is kimegy a kertbe, s azzal eltűnt a palota belse­jében,, (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents