Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-06-04 / 23. szám
I XXXVII. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM 1972. Június L Ara; 2.— Forint R Káldy Mán püspök hm érkezett Kairóból Az Országos Béketanács felkérésére és annak képviseletében D. KÁLDY ZOLTÁN püspök május 17—18-án Kairóban részt vett az egyiptomi békemozgalom évi közgyűlésén. A közgyűlésen a püspök az Országos Béketanács nevében felszólalt és kifejezésre juttatta a magyar bókemozgalom szolidaritását az egyiptomi békemozgalommal. Az ülés lefolyásáról lapunkban beszámolunk. Könyvhét - könyvév - könyvkorszak AZ ELMÜLT HÉT kiemelkedő hazai kulturális eseménye a Könyvhét volt. Több történt ezalatt, mint hogy megszaporodtak a könyvárusító sátrak, több, mint hogy intenzívebbé vált a könyvpropaganda, több, mint hogy a szépirodalmi, dokumentációs, ifjúsági, vagy tudományos-ismeretterjesztő műfaj 97 új könyvének egymillió-háromszázezer példánya közt válogathattunk. A könyvkultúra Magyarországon éppen 500 éves múltra tekinthet vissza, hiszen 1472-ben állította fel Hess András az első hazai nyomdát Budán, s a következő év pünkösdjére elkészült az első honi nyomtatású könyv. Ettől kezdve a könyv, a nyomtatott szó semmi mással nem pótolható szerepet töltött be történelmünk folyamán, mert a szabadság és humanitás eszméi félelmetes gyorsasággal terjedtek általa. Olyan eszköz volt, mellyel egyházunk haladó személyiségei is minden korban reprezentálni tudták a néppel való egységüket, sőt forradalmi, előremutató eszméiket. Az a hatás például, melyet a Károlyi-biblia, a Könyvek Könyve gyakorolt nemzedékek tucatjaira, nem csupán „egyházi” vonatkozásban, de irodalmi, társadalmi, politikai, kulturális összefüggésekben is kimeríthetetlenül mély és szerteágazó. A könyvhéten bebizonyosodott, hogy népünk könyvszeretete — ha az olvasás megszerettetésében vannak is piég teendők — változatlanul tart, sőt a könyvek olcsósága, tartalmi színvonala és művészi formai kivitele a társadalom egyre szélesebb rétegeit hódítja meg a könyv s az olvasni szeretők táborának. AZ UNESCO NEMZETKÖZI FELHÍVÁSÁT, hogy az 1972. esztendő legyen a KÖNYV ÉVE, hazánk is elfogadta és támogatja. Teszi ezt azért, mert a KÖNYVÉV jelmondata, „Könyvet mindenki kezébe”, összecseng a hazai Olvasó népért mozgalom célkitűzésével. Teszi, mert nem valami egyszeri kampány lehetőségét használjuk ki a KÖNYVÉV ürügyén, hanem mert az beleilleszkedik könyvkiadásunk állandó folyamatosságába, megtervezett egészébe. Tesszük, mert a jelmondat mögött gyakorlati tények sorát tudjuk felsorakoztatni: az évente itthon megjelenő ötezer könyv ötvenmillió példányát, napilapjaink egyre emelkedő, hétszázmilliós példányszámát, a több mint tizenegyezer közművelődési és szakkönyvtár tízmilliókra tehető könyvállományát. Tesszük, mert hazánk minden második polgára, mint valamelyik könyvtár egy-két forintért beiratkozott olvasója kölcsönöz nem egy hétig, de egész éven át. Tesszük, mert csak a fővárosban több mint 110 helyen, könyvesboltokban, könyvárusoknál) üzemi könyvterjesztőknél vásárolhatunk könyvet, s mert á falusi népművelők tevékenységétől a Hazafias Népfront átfogó tevékenységéig sokan érzünk felelősséget e téren, s mert az író—olvasó találkozók, olvasómozgalmak és olvasópályázatok útján olyan széles tömegek kerülnek közel egy — a múlthoz képest minőségi változáson átment — irodalomhoz, mint még soha. A Nemzetközi KÖNYVÉV Magyar Nemzeti Bizottsága tehát a hazai munkát a világméretű mozgalomba joggal és büszkén kapcsolja, segítve ezzel könyvkiállítások nemzetközi cseréjét, Indiában a könyv világvásárát, s ad otthont Budapesten a dokumentálók és könyvtárosok nemzetközi szervezeteinek ülései számára, s általában elősegíti a mozgalom célkitűzéseinek megvalósítását. A KÖNYV KORSZAKA — kezdve az egyiptomi papiruszoktól, a kézzel írt kódexeken, a nyomtatott könyvön át a mikrofilm-dobozokban tárolt könyvig — már régóta tart, de bizonyos, hogy olyan megörökítő je arasznyi létünk s az emberiség elröppenő ideje minden tapasztalatának, amely míg csak ember lesz, műveltségének egyik alaptényezője marad. Nem csupán a könyvkiadási statisztikák lenyűgöző nagysága mutatja ezt, nem csupán az, hogy az elmúlt évben a világon ötszázezer könyv jelent meg nyolcmilliárd példányban, nem csupán az, hogy a világ könyvtermelése az elmúlt 20 év alatt megkétszereződött, a példányszám pedig háromszorosára emelkedett, hanem mindenekelőtt az, hogy a hangszalag, film és egyéb _ audiovizuális eszközök térhódítása sem csökkenti a világunkban még mindig ijesztő méretű írástudatlanság katasztrofális hátrányait. A könyv korszaka így legkevésbé sem ért véget, inkább korunkban válhat egyetemlegessé. A magunk részéről azzal szeretnénk hozzájárulni a KÖNYVÉV célkitűzéseinek sikeréhez, hogy lapunk ez évi összes további számában (összesen harminc) fölhívjuk a figyelmet egy-egy olyan szépirodalmi műre, amely evangélikus olvasóinknak is segítséget nyújthat világban való helyünk, küldetésünk, teendőink és szolgálatunk további tisztázásához, a jelen kérdéseinek felismeréséhez. A következő rövid ismertetések legkevésbé sem pótolják majd a könyvek önálló elolvasását, hiszen még ha lehetséges lenne is a terjedelmet tekintve valamiféle cselekménymenetet is ismertetni, sem lenne érdemes éppen a személyes olvasás ízét és örömét feladni. A sorra kerülő ismertetések csábítsanak inkább utánanézés- re, több olvasásra Csábítsanak átgondolásra és több cselekvésre, Bízik László Te már akkor előre sokat tudtál arról, ami majd engem a sírok fölé görnyeszt korán. ...” „Fehér angyalrajok röptével fejed körül apostol-ősz Apám, Te! Látom — a béna jobb kezed emelkedik, mint egy erőtlen szándék: törött szárny, mely fel-felsajog s benne régi repülés íve fáj még! Azzal intesz utánam... A két évvel ezelőtt tragikus hirtelenséggel elhunyt Váci Mihály nevezte így szülővárosát: „Én szőke városom”. Halála hírének vétele után a felocsúdó város utcát nevezett el róla. Szülőházán és a II. ManA nyíregyházi templom da bokri iskolán — ahol tanított — emléktáblát helyeztek el. A költő a mienk is volt. Édesanyjáról és Édesapjáról így írt: „Anyám! velem három napig vajúdtál, fi „En szőke városom“ Nyíregyháza „ÉN SZŐKE VÁROSOM” evangélikus egyházközsége felnőtt már az épülő, terebélyesedő, ipari várossá fejlődő Nyíregyházán. A gyülekezet vezetői, lelkészei, presbiterei, hívei megtalálták helyüket a „szolgáló egyház”-ban. A körülöttünk növekvő, öntudatosodó társadalommal együtt növekedett a „szolgáló egyház” feladattudata is. „így növekedtem én velük föl, Vélük megosztott életükből épült életem...” (Váci: Sorkoszt) ÁPRILIS UTOLSÓ KÉT NAPJÁN D. dr. Ottlyk Ernő püspököt fogadta a gyülekezet népe. Szombaton délután a presbiterekkel találkozott a püspök. — Prékopa József egyházközségi felügyelő köszöntőjében elmondta, hogy „a püspök gyülekezetlátogatása mindig alkalom arra, hogy átgondoljuk azt az időt, amit legutóbbi ittléte óta eltöltöttünk. EGYHÁZUNK EGÉSZÉVEL LÉPTÜNK. Gyülekezetünk komoly társadalmi megbecsülése fejeződött ki március 11-i városi tanács ülésen, amikor Benkóczy Dániel esperes, igazgató lelkész a „Nyíregyházáért” emlék jelvény arany fokozatát kapta a társadalmi munkában való részvételért. — A Hazafias Népfront városi nagygyűlése az igazgató lelkészt beválasztotta a népfront városi bizottságába is. A PÜSPÖKLÁTOGATÁST MEGELŐZŐ VASÁRNAPON százötven gyermeket vezettünk az oltár elé, konfirmáció alkalmánál. Ebben gyümölcsözött a sok-sok látogatás, bibliaórák, istentiszteletek és a velük megtett kilométerek sokasága, — melyet az oktatás ideje alatt megtettünk. A GYÜLEKEZET KÉPVISELŐTESTÜLETE áprilisban köszöntötte Mátis Béla nyugalmazott igazgató tanítót, aki 1912-ben, hatvan évvel ezelőtt telepedett meg a nyíregyházi evangélikus gyülekezet egyik tanyabokrí iskolájában. Később a központi iskolában lett címzetes igazgató. Tavaly „Gyémántdiplomával” tüntették ki. A gyülekezet „Elismerő oklevelet” nyújtott át az ünne- peltnek és szerény ajándékkal jutalmazta. Mátis Béla egyik maradandó műve: „A nyíregyházi evangélikus iskolák történetének feldolgozása 1753-tól 1948-ig.” D. DR. OTTLYK ERNŐ püspök látogatást tett a Hazafias Népfront megyei titkáránál, Gulyás Emiiné dr. -nál. A fogadáson részt vett a megyei egyházügyi tanácsos Buhalla István és Benkóczy Dániel esperes, igazgató lelkész. — A jelenlévők emléksorokat jegyeztek a népfront „Protestáns papi Békegyűlése’ emlékkönyvébe, melyet hazánk felszabadulása 25. évfordulóján nyitottak. A~PÜSPÖK ÉS A GYÜLEKEZET találkozásainak szép alkalmai voltak vasárnap a nyolcórás, fél tizenegy órás és az esti hatórai kezdetű Kantáta esti ünnepi istentisztelet, melyeken a püspök igehirdetéssel szolgált. Az esti alkalmat színesebbé tette a gyülekezet énekkara is, előadva J. S. Bach 6. kantátáját, —* Gáncs Aladár főorgonás-lel- kész vezényletével. A szóló énekeket Megyer Lajosné, Márföldi Erzsébet és Lipcsei Zoltán énekelte. — Az egyházzenei munkának szép és komoly eredménye az a kezdeményezés, amelyben Gáncs Aladár főorgonás-lelkész orgonajátékával népszerűsíti az egyházzenei értékeket. Minden hónap első hétfőjén este orgonafélórát tartunk a Nagytemplomban az ő szolgálatával. A KIESŐ SZOLGÁLATOK pótlására másodlelkészi állást szerveztünk, melyre az eddigi segédlelkészt, Szalay Tamást hívta meg a gyülekezet. — A másodlelkész beiktatása, a püspöki látogatás után, május 7-én történt a délelőtti istentiszteleten. A beiktatást végző Benkóczy Dániel esperes, igehirdetésében a „nagy gyülekezet” örömeire és gondjaira utalt. A sokrétű igény azt kívánja, hogy — Reményűk Sándor szavaival élve — „fontos ne legyek önmagámnak”. A SZOLGALATOK KÖZTI SZÜNETBEN a vendégek körutat tettek a városban. Megtekintették az Országos Gumiipari Vállalat néhány éve már üzemelő gyáregységét, az épülő Papíripari Vállalat hullámpapír- és dobozüzemét, — a Konzervgyárat —, a Tanárképző főiskola hatalmas épülettömbjét, s nem utolsósorban a város új szállóját, amely a kétnapos püspöki látogatás idején, gyülekezetünk vendégeinek pihenőhelye is volt. E két nap sok szép élményt és emléket hagyott a gyülekezetben. Benkóczy Dániel A mi kisebb basánk, Óbuda Az óbudai emberek büszkék kisebb hazájukra, szűkebb pátriájukra, a kerületükre. Büszkék több évezredes múltjára, híres történelmi emlékeire, de még büszkébbek a már megépült s a napjainkban épülő tízemeletes házakra, az Az óbudai templom oltára új családi otthonok ezreire. Budapest legrégibb városrésze egyre fiatalabb lesz, hogy beteljesedjék az ősi törvény: az élet megújulása viszi előbbre az embert, az emberi közösségeket. S tudom, hogy vannak, akiknek fáj a régiek elmúlása, — de tudom azt is, hogy ők is — mint mindnyájan — így, megújulásában szeretjük igazán a mi Óbudánkat. Mert a szeretet átfogja az elmúltakat, a naponként megújuló jelent, s magába öleli az ígéretes jövendőt is... Mindennek a büszkeségnek, a múltat és jövőt átfogó szeretet megnyilvánulásának a tanúi lehettünk akkor is, amikor az új házak tövében meghúzódó templomban, május 14-én, beiktatták az óbuda- újlaki gyülekezet egyhangúan meghívott új lelkészét: Görög Tibor volt kecskeméti lelkészt, a Bács-Kiskun Egyházmegye volt esperesét. Ilyen értelemben szólott bevezető igehirdetésében D. dr. Ottlyk Ernő püspök az előttünk járt hívek, igehirdetők megbecsüléséről, a lelkészi szolgálat szépségéről s ennek a hivatásnak a jelenkori — egyházat és társadalmat átfogó — elkötelezettségéről. De ezt sugallta az a beiktatási szertartási imádság is, amely D. Koren Emil esperes szavaival csendült fel: „Köszönjük, hogy a pásztornak nyájat adtál, a nyájnak pedig pásztort. Együtt könyör- günk most hozzád áldásért. Tedd eredményessé közös munkánkat. Tekints népedre szeretettel, neveld lelkében a hitet, igéd szeretetét, az evangéliumhoz való hűséget. Formálj belőlük választott népet, jó cselekedetekre igyekezőt.” Görög Tibor, a vasárnapra előírt szentírási szakasz (4 Mózes 29, 6—13), a mózesi „vízfa- kasztási csodát” rögzítő textus alapján mondotta el beköszöntő igehirdetését: „Ünnepélyes induláskor tervekről, programról szokás szót ejteni. Röviden: az a tervem, hogy e gyülekezetben mindenkinek megértő testvére legyek. Megértem majd a kételyt is. E mai igében is meglepő köntösben lép elénk Isten. Egy vessző érintésére víz fakad... Mit kezdjünk az ilyesmivel ma, amikor geológusok pontosan nyilatkoznak egy mohás, halott kőszikláról?! Itt egészen földi ügyről volt szó: vízről! Isten azt akarja, hogy ebben a világban szép, jó, emberhez méltó élet legyen. Ne csak vízhez jusson hozzá mindenki, de orvoshoz, orvossághoz, félelemmentes éjszakához, emberi megbecsüléshez is.” „Itt, ahol annyira hangos a múlt, — a római légionáriusok bakancsa dobbant, Anjou királynék lépkedtek gőgösen, a Goldberger-gyár sápadt, kihasznált asszonyai sóhajtoztak —, itt még hangosabb a jelen, a modern világ nagyszerűségével. A hatalmas, gyönyörű házak közt csendben húzódik meg ez a templom. Itt nem hivalkodásra, uralkodásra tölte- kezünk, hanem a szolgálatra, örömre — egyházunk és magyar népünk javára.” Az ünnepi közgyűlésen D. dr. Ottlyk Ernő püspök után Vörös Gyula, a. III. kerületi tanács általános elnökhelyettese mondotta el köszöntését a kerületi Hazafias Népfront — amelynek képviseletében jelen volt Hárs Lajosné dr. alelnök is — és a III. Kerületi Tanács nevében. „A mi dolgunk az, hogy a mi kisebb, szűkebb hazánkért, Óbudáért mindent megtegyünk, hogy ezzel egész társadalmunkat, szocialista hazánkat szolgáljuk. Mert, aki a maga kisebb hazáját igazán szereti, és a maya helyén mindent megtesz érte, az tölti be jól hivatását. Ezt várjuk — mint a múltban is kértük — az új lelkésztől és az óbudai evangélikus egyház hazánkat, rendszerünket szerető híveitől.” Óbudáért — népünkért: ez hangzott ki azokból a szavakból is, amit Szabados László református lelkész, dr. Magos Miklós óbudai apát-plébános és dr. Geyer flrtúr izraelita főrabbi köszöntésében elmondott. „Ez a hely, ahol élünk — mondotta egyikük — nemcsak életlehetőséget ad a számunkra, hanem annak a lehetőségét is, hogy vallásfelekezetre avagy hitfelekezet nélküliségre való tekintet nélkül együtt szeressük azt, ami nekünk itt a legdrágább: Óbudát, kisebb hazánkat, szűkebb pátriánkat* vele együtt egész hazánkat.” A „messzibb” tájak, a szomszédok köszöntését hozták el D. Koren Emil esperes, Tóth- Szöllős Mihály dunaegyházi lelkész, a Bács-Kiskun Egyházmegye főjegyzője és a kecskeméti gyülekezet nevében búcsúzó dr. Bakai Zoltán felügyelő szavai, hogy így szép rendben hangozzék egybe Schreiner József óbudai felügyelő az új lelkészt szeretettel fogadó és a szolgálat elkötelezettségét vállaló szavaival. Dr. Vámos József DR. OSWALD HOFFMANN ELNÖKÖT választotta újra elnökévé az nők dr. George í*. Harkins Egyesült Államok Evangélikus lett (epd) Egyházi Tanácsa, A másodéit