Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-04-23 / 17. szám
Megindult a János, a szeretett tanítvány az átélés tüzével és a szemtanú hitelességével számol be evangéliumában a tanítványok életének bizonyéra megdöbbentő és egyben felemelő élményéről. Tízen voltak együtt két nappal a gyászos emlékű golgotái nap után. Áruló társuk szégyenében már végzett magával, Tamás pedig akkor épp nem volt velük. Vasárnap este volt. Külső és belső félelem ült a szívükben. A magukra zárt ajtón keresztül ekkor' eléjük lépett a halálon is diadalmas Feltámadott. (Jn 20, 19). Evangéliumában és leveleiben ennek a páratlUn húsvéti élménynek sodrásával ír János apostol arról, amit — és Akit — szemükkel láttak, amit szemléltek és kezükkel illettek (1 Jn 1, 1). A feltámadott Jézus sebeinek megmutatása után „rájuk lehellt és így szólt: Vegyetek Szentlelket. .A negyedik evangélista tudósítása szerint akikor áradt ki tehát először Isten Szentlelke a feltámadt Jézuson keresztül a hírnökül küldött tanítványokra, és ehhez kapcsolódott a „kulcsoknak", vagyis a bűnbocsánat továbbadásának a hatalma is. Az egyháztörténetem folyamán éppen a Szentlélekről szóló tanítás lett a legtöbb szenvedélyes vita forrása a gyülekezetekben. A 2. században keletkezett Apostoli Hitvallás — amely eredetileg római keresztelési hitvallás lehetett — röviden és tömören ezt mondja: „Hiszek a Szentiélekben”. Értelmét éppen húsvét felől az adja meg, hogy ez a Szentlélek hozta létra az Anyaszentegyhá- zat, a hívők közösségét, ez munkálja a bűnök bocsánatát és ez teszi bizonyossá a hívőket a feltámadás, valamint az örök élet felől. E hitvallás elterjedése irtán sem volt azonban egyértelmű az európai és ázsiai keresztyén- ség soraiban a Szentlélekről szóló tanítás. A 381-ben keletkezett t^iceai-Konstantinápolyi Hitvallásnak a görög szövege foglalt először állást közelebbről a Szentlélek eredetéről, amikor hozzáfűzte, hogy az „az Atyától jön”. A szenvedélyes krisztológiai és szent— GALGAGUTA. A böjti időben az esti istentiszteleteken Gerhát Pál bokori, Med- vey Mátyás galgagyörki, Maróit János acsai, Solymár András felsőpetényi, Schultz Jenő va- nvarczi, Bachát István váci és Babka Tivadar legóndi lelkész szolgált a gyülekezetben. — NAGYVELEG. Március 15-én igehirdetéssel szolgált a gyülekezetben Szakáts László lajoskomáromi lelkész. Az esti összejövetelt a gyermekbiblia- körösök és konfirmandusok énekei és szavalatai tették bensőségessé. pünkösdi szél háromságtani viták nyugati lecsapódásaként a 6. század végén tartott toledói zsinat Spanyolországban tette hozzá először hivatalosan a sokak által képviselt, de még többet vitatott félmondatot: „ ... és a Fiútól”. Így került bele ez a „Fi- lioque’ toldás a Niceai Hitvallás későbbi latin szövegébe, míg a keleti ortodox keresz- tyénség máig is csak az Atyától származtatja a Lelket. A teológiai viták ma már a múltéi. A mai bibliaolvasó keresztyén ember nem azt kutatja, hogy mi az eredete, hanem, hogy mi az eredménye a Szentlélek munkájának. Az „Atyától a Jézus Krisztus által küldött” Lélek (Jn 15, 26) az, aki — a Kiskáté szavaival — elhív minket az evangélium által, megvilágosít ajándékaival, megszentel és megtart az igaz hitben, sőt a földön élő egész egyházat is ő hívja, gyűjti, világosítja és szenteli, meg, s ó tartja meg Jézus Krisztusnál az egy, igaz hitben. Ezek már az újkor hajnalán, a reformáció korában megfogalmazott gondolatok. De még közelebbivé és még maibbá válnak számunkra, ha húsvét- hoz kapcsoljuk őket. Ahhoz a Jézushoz, aki mint Feltámadott, a tanítványaival történt első találkozáskor kiárasztotta rájuk a bűnbocsánat és a belőle fakadó küldetés lelkét. Ez szüli újjá azóta is mindazokat, akik hatósugarába kerülnek, majd részesévé is válnak az ő munkájának. A múlt és jelen bizonyságainak fellege vesz körül minket ma is. Csak a személyes hit és átélés tehet bizonyossá minket abban a felismerésben, hogy a feltámadott Krisztus mindaddig a Szentlélek által munkálkodik ebben a világban, amíg ígérete szerint vissza nem jön és újjá nem teremti azt. Már húsvétkor megindult a pünkösdi széL Krisztus feltámadásával új korszak kezdődött. amire minden vasárnap emlékezünk. Akik sodrásába kerülnek ennek a szélnek, eszközévé válnak tisztító erejének. Nemcsak egyéni, hanem társadalmi bűnöket is felkavar: elsöpör minden igazságtalanságot és félelmet, kizsákmányolást és embertelenséget. Dr. Fabiny Tibor — KŐSZEG. Március 19-én Szerdahelyi Pál esöngei lelkész szolgált a gyülekezetben az esti gyülekezeti esten „A kereszthordozás értelme címmel tartott előadást. A konfirmandusok szavaltak és énekszámokat adtak elő. — ALBERTI. A gyülekezet böjti szeretetvendégségén Bodrog Miklós gyulai lelkész tartott előadást. — MAKÓ. A gyülekezet böjti szeretetvendégségén Huley Alfréd páhi lelkész tartott böjti témájú előadást. Nehéz feladat egy ilyen nagymúltú város kétezer évét megrajzolni néhány sorban. Hiszen annyi minden tartozik egy település történeti fejlődéséhez. A sokszor áttekinthetetlennek látszó, egymásra hagymahéjszerűen tekeredő kultúrákat és az esemenyek lényegét kihámozni sem köny- nyű dolog. így ez a sorozat is inkább csak nagy vonásokban adott ízelítőt fővárosunk fejlődéséből. Tudom, sok minden maradt ki belőle. Bővebben kellett volna írni az iskolák, könyvtárak, színházak, kórházak, sajtó, stb., stb. fejlődéséről es nem utolsósorban Budapest templomairól, amelyek jellegzetessé tesznek egy-egy városrészt. Míg „Kis-Budapest” volt, addig sem lett volna könnyű dolog nyomon kísérni párhuzamosan mindent, s különösen bonyolult lett volna Nagy-Budapestét, amely 552 kmr-en fekszik és amelyhez 1950-ben 7 megyei várost, 16 nagyközséget csatoltak hozzá. Ezek a peremkerületek sajátos történelmüket hozták magukkal, szaporítva velük az általános várostörténet leírásának gondját. A főváros fejlődésében az utolsó két és fél évszázadban mégis világosan hat periódust különböztethetünk meg. Az első a 18, századot, foglalja magába. E periódus végén Buda és Pest az ország kormányzati központjává lett, míg az utóbbi jelentős kereskedelmi góccá vált. Mindkét városban céhes-, a városon kívül pedig kézműves iparossággal. A második a 18. századtól a szabadságharcig tart. Ez a Balkán—Duna útvonalának levantei kereskedelme szempontjából jelentős es Pest kereskedelme tovább fejlődik. Ekkor települnek a városba nagyobb számmal görögök, szerbek, stb., melynek nyomát egyházi vonatkozásban bőven megtaláljak ma is. Ugyancsak délszláv proletár elemek lakják a Gellérthegy oldalának városnegyedét (Tabán). Egyidejűleg kibontakozik a manufaktúra ipar, sőt a korszak végén a gépi nagyipar első miniatűr üzemei is megjelennek. A harmadik periódus 1848- tól a városegyesítésig 1872-ig tart. Jellemzője, hogy ide összpontosul a vasúti hálózat s a dunai gőzhajózás révén az ország legnagyobb árubázisává lesz. Ebben a korban épül ki Európa legnagyobb malomipara, amelyet most már más iparágak Is kiegészítenek (vas, fém, közlekedési eszközök, stb.). A negyedik korszak az első világháború végéig tart. E korszakra jellemző a milleniumi restaurálás, az ipari fejlődés tovább növekedése, amelynél egyre szembetűnőbb, hogy a város közvetlen szomszédságában lévő települések (amelyek Az inga mozgása szabályos, de nyugtalan. Megállása a két szélső ponton csak pillanatnyi, s a két pont között fáradhatatlanul mozgásban van. Tudjuk, hogy erről a mozgásról nevezték el azoknak életritmusát, akik nem munkahelyükön laknak. Akik naponta utaznak, inkább „bejárók”, akik ritkábban tudnak hazautazni „távolságiak”, de összefoglalóan: ingázók, Népünk minden ötödik-hatodik keresője nem a Lakóhelyén dolgozik. Körülbelül 700 ezren vannak a naponkénti ingázók, és kereken 200 ezer ember csak hetenként, vagy kéthetenként jut haza. Ez a különös életforma azonban világjelenség: a gyors iparosodással mindenütt növekszik a munka- és lakóhely közötti távolság. SZOCIALISTA FEJLŐDÉSÜNK KÖVETKEZTÉBEN a munkanélküliségnek ma már csak hírét ismerjük, az idősebbek még emlékeznek rá. Ipari centrumaink „szívják” a munkásokat. Így aztán azok is munkát találnak, akik lakóhelyükön akár a mezőgazdaságban, akár vidéki üzemekben nem tudnak, vagy nem akarnak elhelyezkedni. S szinte természetesnek vesszük, pedig óriási dolog: mindenki dolgozhat! Ez nem jelenti azt, hogy gondjaink már nincsenek, s az egyik éppen ez, ti.; a lakóhely és a munkahely közötti távolság. Persze, nagyon sok függ attól, hogy mekkora ez a távolság. Ha nem nagy, még előnyösebb is bejárni, mint a nagyváros kormos levegőjében élni, s nagyot szippantani otthon a tiszta levegőből. Ugyanakkor az ingázó megismeri a városi életformát is, sőt igényli is. Ezért van az, hogy az ún. ingázó községek gyorsabban fejlődnek, mint a többiek. De ha a távolság nagyobb? Az ingázók több mint fele egy órán belül éri el munkahelyét, de a többiek csak másfél órán belül, s vannak olyanok is, akik három óráig, vagy annál is hosszabb ideig utaznak, míg elkezdhetnek dolgozni. NEM KÖNNYŰ KENYÉR- KERESET az ingázással járó munka. Közülük sokan napi 12—-14 órát vannak távol otthonuktól, s az utazás összesen 2—4—6 órája fárasztóbb, mint a 8 órai munka. Ennek csökkentése érdekében terve kormányunknak az ipar „szélszóIngázás másról este először bibliaórára jön, s azután haza. Van olyan is, aki beszélgetéseink során megértésünket kérte, s tényekkel támasztotta alá, hogy nem tartozhat a „minden vasáma- posok” közé. Teremtettünk is olyan alkalmakat, például fiatal házasainknak, amit csak időszakonként tartunk rájuk tekintettel. ■ Vagy másokat igyekszünk otthon felkeresni, ha csak néhány percre is. Van aztán olyan is, aki már elszakadófélben van. Mi szeretnénk nagyon megérteni mindenkit. Nem akarunk senkit „fej bevágni” a törvény szigorával. 'Az ingázcSfcaHs kérjük? feledkezzenek meg az egyházról, az alkalmakról, Jézus Krisz^ tusról, az Életről! MEG EGYET. Ez már „magunk számára". Vegyük tudomásul, hogy templomaink padjaiba nagyobbrészt fáradt emberek ülnek be! Úgy készüljünk az igehirdetésre, hogy őket tartsuk szem előtt, hogy az ige ne elvont, hanem nekik! szóló, rövid és izgalmas legyen. Hogy igehirdetésünkből haza tudjanak valamit vinni s emlékezzenek rá hétköznap is. Hogy igehirdetésünk szó szoros értelmében erőt adjon a nyugtalan életritmusú ingázónak, de hazánkban minden becsületesen dolgozó hivő émbernek. Keveházi László Szabadulás rása", a fakó- és munkahely távolságának csökkentése, és az a cél, hogy lehetőleg egy oran belül mindenki elérje munkáját. Tudjuk, hogy államunknak ez nem könnyű, de annál tiszteletreméltóbb vállalkozása, s mi igen nagyra értékeljük. Szeretettel és megbecsüléssel gondolunk ingázó testvéreinkre. Az a falu, ahol ezeket a sorokat írom, kereken 50 kilométerre van a fővárostól. Az innen bejárók három műszakosak sokan. A „délelőttösök” hajnali 4 óra után már mennek és délután érnek haza. A „délutánosok” délben mennek és az éjfélivel jönnek meg. Az „éjszakások” este 8 után indulnak s másnap reggel érnek vissza. Gondoljuk el, hogy ez az életforma mennyi lemondással, törődéssel jár! S az itthoni munkának sem szabad megállni, ha csak kis idő van, szaladni kell a szőlőbe, kertbe, háztájiba. Nem beszélve azokról, akik ilyen életritmus mellett építik meg házukat! Nagy teljesítmény ez. S tudjuk: munkájuk nemcsak önmaguk és családjuk fenntartásáért folyik, hanem hazánk építéséért isMeg kell írnunk; ingázók vigyázzatok! Életformátoknak különös kísértései is vannak. Házasságok lazulhatnak. csődbe is juthatnak. A mindig utazó a vonaton rossz társaságba is kerülhet. Az utazás idejét „agyon kell ütni”, s erre sok esetben az ital és a kártya kerül elő. Pedig lehet komoly dolgokról is beszélgetni, útitársad lehet egy-egy jó könyv, ha éppen nem ragad le a szemed a fáradtságtól. AZ INGÁZÓ EMBER kicsit elszakad a falutól, de lehet, hogy a városi életformának is csak kedvezőtlen, felszínes jelenségeit /Veszi fel. S a rövid órákra korlátozódó családi élet, az otthoni teendők sűrűsödése sok esetben feszültséget, s nem feloldódást okoz. S ha még a hitvestárs is ingázik, de másik műszakban, ez még jobban nehezíti a dolgot, Ezekben a családokban több szeretetre van szükség, több energiára ahhoz, hogy a másikat megértsem, és óriási erőfeszítésre, hogy legyen idejük a házastársaknak egymás számára. Ezek a mondatok csak néhány kísértést vázolnak. Ingázó testvéreink vigyázzatok, vegyétek észre őket idejében, hogy legyen időtök és erőtök legyőzni. Hogy a nyugtalan életforma ellenére is kiegyensúlyozott, tartalmas, szép legyen életetek. A gyülekezetben is új feladatokat jelent az ingázás. A mi gyülekezetünkben van olyan bejáró, aki az állóA rabszoigaiartók sohasem adnak önként szabadságot rabszolgáiknak. Fáraó sem adott. Kérés, szép szó nem használt. Az Egyiptomra zúduló tizedik csapás azonban megtörte kemény szivét. A szabadságot azonban nem Fáraótól kapta meg Isten népe. — Hát. kitől és hogyan? Éppen erről lesz most szó. Elérkezett a tizedik, a legszörnyűbb csapás napja Egyiptomra. Az emberek aludni tértek. Nem tudta senki mi vár rájuk. Csak Izrael népe maradt ébren. A gyermekek se feküdtek le. Felöltözve, útra készen vártak az indulásra. Mózes parancsára cselekedtek így, mert Isten megmondta, hogy ezen az éjszakán elhagyják Egyiptomot és elindulnak Kánaánba. az ígéret földjére. Indulás előtt enniük kellett. Az édesanyák kenyeret sütöttek. Kovász nélkül sütötték a kenyeret. Nem volt idő arra, hogy megkeljen. Az édesapák bárányt öltek. Kovásztalan kenyér és bárányhús került az. asztalra. Egyszerű vacsora, mégis ünnepi. Ezen az éjszakán szabaddá válnak. Szabadulásukat ünnepelték. De lásd csak, mit tettek az édesapák? Kimentek a házból és az ajtófélfát bekenték a bárány Vérével felül és két oldalt. Isten népének házait a bárány vére festette pirosra mindenütt. Aztán bezárták az ajtókat és ráborult az éj sötétje Egyiptomra. A tizedik csapás éjszakája. Szörnyű éjszaka. Mint valami pusztító járvány, a halál angyala ment végig Egyiptomon. Betért minden utcába. Minden házba. Ahová betért, meghalt a legidősebb fiúgyermek. Betért a Fáraó palotájába is. Elhaladt a halál angyala Izrael népének házai mellett is. Mégse tért be hozzájuk. Mert ahol meglátta a bárány vérét, tovább ment. A bárány vére mentette meg Isten népét a szörnyű pusztu- iastóL Izrael népének egyszerű viskóit öröm és hála ének töltötte be. Az egyiptomiak nem ünnepeitek. Sírtak, jajgattak mindenütt. Nem volt ház, ahol ne lett volna halott. Tudták jól, hogy mindennek ők maguk és kemény szívű királyuk az oka. Félelem szállta meg őket. Fáraó is remegett a félelemtől. Legidősebb fia holtail feküdt. Ezért így kiáltott: Menj, Mózes! Vidd ki innen Izrael népét. Vigyétek magatoklcal, amit csak akartok. Menjetek mielőbb. Az egyiptomiak is siettettek őket. Arany és ezüst ékszereiket nekik ajándékozták, csak menjenek már. Megvirradt. Isten »épe útra kelt. Vitték gyermekeiket. Terelték nyájukat. Más emberek is csatlakoztak hozzájuk. Boldogok, nagyon boldogok voltak. Ütött a szabadulás órája. Elindulhattak végre az ígéret földje, Kánaán felé. Kitől kapta tehát vissza Izrael népe a szabadságot? A Fáraótól? Nem. Istentől. Hogyan? A bárány vére által. Te is tőle kapsz szabadságot, A bűn a Fáraónál is nagyobb rabszolgatartó. Nem enged önként szabadon. Fűt, fát ígér. Ámít és csalogat. Végül mégis bajt, veszedelmet hoz rád. De Isten szeretet« nagyobb és erősebb a bűn hatalmánál. Nála van a szabadítás. Azt akarja, hogy minden ember megtalálja a kiutat a bűn rabszolgaságából. Ezért küldte el Jézust. Ö a mi szabadságunk. Neve is azt jelenti: Isten megszabadít! Ö a mi ártatlan bárányunk. Vérét adta, hogy el ne vesz- szünk. Érted is adta. Luther így énekel Jézusról húsvéti énekében: Ez ama húsvéti bárány, Kit nekünk ada Isten,. Ki a keresztfa oltárán Maghala szeretetben. Érettünk elvérzett, S amely ajtót megjegyzett, Az angyal, amaz öldöklő Elkerüli, oda nem jő. Budapest 1872-1972 A # •• rr JOVO 1872-ig kizárólag aggrárjelle- gűek voltak) ipari elővárosokká nőnek ki1950-ig tart. A két nagy háború következménye nyomja rá bélyegét és határozza meg jellegét. 1950 óta a hatodik periódusban vagyunk. A város lé- lekszáma a peremrészek hozzácsatolásával másfél millióra növekedett s jellemzője a „kiegyenlítődés" roppant feladata. A régi fővárosi és az elővárosokból újonnan kialakult területek közötti színvonal különbségek felszámolása, a városa kommunális szolgáltatások kiterjesztése, ipartelepítes, közlekedés kiépítése, stb. Ebben az utolsó periódusban kell megálmodnunk a főváros jövőjét is. Való igaz, hogy hazánknak egyetlen „világvárosa” Budapest, amely 1800 körül még Európa 42. városa volt, 1930-ban az elővárosokkal együtt az ötödik, ma a világszerte jelentkező nagyfokú elvárosiasodás és aiammut- települések létrejötte ellenére a hetedik. Nézzük most a bevándorlással és a természetes szaporodással a hat periódus alatt hogyan növekedett a város lakossága : Buda Pest Budapest 1720 2 600 9 000 1751 52 614 119 321 1869 53 698 204 176 1890 506 384 1910 880 371 1930 1 006 184 1949 1 057 912 1967 1 969 000 íme, a növekedés meredek görbéje! A nappali lakosság ennél néhány százezerrel több a bejáró dolgozókkal. Nos erről a roppant tömegről, az ország lakosságának 1/5-e, ill. 1/4-éről kell naponta gondoskodni es életét tartósan, biztosan és kényelmesen berendezni. Figyelembe véve természetesen a korszak növekvő igényeit is. Mert ha ma pl. egy budapesti polgár villamosra ül, dühödten fakad ki a közlekedés nehézségei miatt, de arra nem gondol, hogy lényegében a szá- zadeleji aparátussal 1968-ban 937 milliárd utast szállítottak a villamosok 365 nap alatt. És panaszkodunk a lakáshiányra, vagy a komfortokra, pedig öt év alatt kb. 150 ezer épül belőlük. A „korszerűsítés" lassúságán bosszankodunk, holott magunk is érezzük, hogy Budapest „kinőtte” az összes ruháit. De eközben óriási iramban folyik a rekonstrukció. Lassan el fognak tűnni a Józsefváros és Ferencváros vidékre emlékeztető földszintes, leanderes udvaros házai, mint Óbudán, s helyükre modern magasépitósü házak kerülnek. Az ipartelepítés észrevétlenül megtörté- nik, a közlekedés a metró tervekkel teljesen átalakul, öt-tíz év múlva alig fogunk a fővárosra ráismerni. Üj utcák, terek, városnegyedek, középületek születnek, miközben valóban tapintatos kezekkel bánunk a múlt értékeivel. (Senki sem gondol arra, hogy pl. egy-egy épület lebontása, vagy felújítása sokszor hónapokig tartó vita eredménye.) Egyszóval, ami szép és „budapesti”, azt meg fogjuk találni mindig a saját helyén. Tervek születnek, de többségük már a megvalósítás útján vannak. S e tervek mögött ott rejtőzködik az ember, a végsó cél. akinek az érdekében készül, alakul az új város. Hogy ennek az embernek az élete szebb, kényelmesebb, rendezettebb legyen. Tervek, hogy Budapest a jövő városa legyen. Szeretem ezt a. várost. Ügy, amint állványok alatt nyög, felbontott úttestjeivel, épülő városnegyedeivel, Mert.,az állványok alól kikandikál már a jövendő városának szépsége. Dr. Rcde.v Pál A következő ötödik periódus
