Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-03-19 / 12. szám
Amit más nem véges el Ja 13,4—17 Este van. A szobában tizenhárom férfi félkönyökre támaszkodva várja a vacsorát. Hosszú utat tettek meg, fáradtak, éhesek, piszkosak. A vacsora előtt azonban egy szolgára lenne szükség. Higiéniából is, szokásból is a vendégek között egy szo'ga szokott járni vizes tállal, egyiktől a másikig, és megmossa a lábakat. Szolga kellene — de nincs! S akkor a Mester azt végzi el, amit más nem végez el. Kötényt köt. és a vizes tállal egyik poros lábtól a másikig megy. A hatalmasabb, az erősebb lehajol a gyengébbekhez, a fáradtakhoz. Péter nem mozdult, János sem. Hát mozdult öl Azt tette, amire nem volt ember. Míg gondolatban én is átélem ezt a félszeg, zavart csendet a szobiban — hallom a hangját: „Amit más nem végez el — végezd el te!" ARRA VAN SOK EMBER, hogy kiálljon reflektorfényben a pódiumra —_de nincs ember, aki egy lázas beteghez odavigyen égy pohár vizet. Tedd meg ezt te! A magasabb helyért mily nagy a tülekedés — de a kisebb helyen is valakinek el kell hűségesen végeznie a munkát. Tedd meg ezt jó kedvvel! Hivatalban egymás idegzetét borzolják — úgy kellene valaki, aki a békességet sugározza —, légy te az! Milyen sokan vannak tele nyári tervekkel, böngészik már a térképeket — de valakinek vigyáznia kell majd a fülledt lakásban a gyerekre, az ágyhoz kötött öregszülére —, nem vállalkoznál erre te jószívvel? Amit nem végzett el a pap és a lévita — elvégezte a sama- ritínus. Amit évszázadokon át nem végeztek el a keresztyének, megkezdte elvégezni Schweitzer Albert, amikor itthagyta a dicsőség „heverőit”, és kötényt kötött, s egy ólban kezdte operálni a négerek sérveit, el nyagolt sebeit. KEDVES EGYHÁZ! — jS helyen voltál, amikor az elnyomottak mellé álltái Cromwellként, Esze Tamásként, Torres- ként. Amit más nem mert elvégezni, ilyenkor elvégezted te. Míg e sorokat írom, fellapoztam az egyháztörténetet, hogy pontosabban emlékezzem. Kedves keresztyinség — milyen sokszor hevertél csak Nagy Konstantin asztalánál, s miközben hitvitákat folytattál, emberek nyomorogtak, dideregtek, ron- gyoskodtak. Próbáltál szenvedőket lebeszélni a tiltakozásról azzal, hogy „tűrjetek, mert a türőké az örök élet”. Végeztél külmissziói munkát és igenis, gyakran szembekerültél a fehér hódítókkal, mert a páriák mellé álltái. Mégis sokszor nem a „kötényt” választottad, hanem a felekezetieskedés versenypályáját, néha szálláscsinálója voltál a gyarmatosításnak is. A DÖBBENET CSENDJÉBEN PÉTER KEZD TILTAKOZNI. A szokványos szent rend nevében, mely szerint „a tekintélynek árt bizonyos szolgálat végzése” Mert mi lesz, ha egy uralkodó emberként tud érezni, viselkedni?! Ha egy gyár igazgatója — egy film szerint — ledobja sötét zakóját és megjavít egy gépet, mert áll a munka?! JÉZUSTÓL MEGTUDJUK: az ember legnagyobb rangja a tzólgSió szeretet. Meri fs'íen ‘is ezt végzi. S az ember akkor lesz itt a földön Isten tükre, ha ygy tesz, ahogyan Isten, Jézus: elvégzi mindazt, ami döntően fontos az emberi élet kiteljesedéséhez. Az élete feláldozásával is. Jézus meg akarja mosni ehhez a szívünket, gondolkodásunkat. Hogy e héten is meg tudjuk tenni a lépéseket. GONDOLKODJ EL: körülötted, melletted, mi az, amit más nem végez el. Tedd meg te boldogan! Melletted fel fog tűnni egy csodálatos arc: mossa a tanítványok lábát, szívét. __________________ Görög Tibor ÜN NEPI KIADVÁNY NIEMÖLLER TISZTELETÉRE Dr. Martin Niemöller nyugalmazott egyházalnök (püspök) 80. születésnapja alkalmából „Keresztyén szabadság az emberiség szolgálatában” címmel tisztelői ünnepi kiadványt jelentettek meg, amelyikben 22 szerző méltatja korunk haladó gondolkodású nagy egyházi ökumenikus vezetőjének életművét. A könyv előszavát Heinemann nyugatnémet államfő irta. Lapunk hasábjain Niemöller születésnapjáról és tevékenységéről januárban emlékeztünk meg. (epd) 'A külső „Elnézem ezeket a srácokat a leparton. Nem egy 'van belőlük, hanem száz és száz. Egyik a vadállat szüleitől menekül, a másiknak már nincs is hova hazamennie.” (Zord Khán) Nyegle közönnyel álldogálnak. Felhúzott vállal, kezüket mélyen nadrágzsebükbe süllyesztve. Aztán egy állóhelyükben himbálják magukat és rágógumit fújnak. Fiúk, lányok farmerban. Amelyiknek vékonyabb a hangja, az a lány. De beszéd alig van. Csak állnak és himbálják magukat. Aztán kényelmesen rágyújtanak. Pali Mailt szívnak. Mű- toprongy. A cipő 600 forintos. A táskarádió rövidhullámú. De ez még nem bűn. Hol vannak itt a fiatalkorú bűnözők? GALERI Fiatalkorúak csoportos bűnözése A nyelv „Valamelyik simlis tetű hozott egy kis piát meg valami halót, aztán mivel a mutter éppen robizott, be- szerváltuk őket. Frankón!” (L. M. 16 éves fiú. Jegyzőkönyv) Teljesen világos a képlet, nem? Végre valami egyértelmű, egyeíies beszéd. Elvégre szóból ért az ember! De én nem értem, ön sem? A hiba nem az ön készülékében van. E nyelv célja éppen az, hogy az átlag polgár egy szót se értsen belőle. Ez a nyelv védekezés, ez biztonságot ad a csoportnak, erősíti az együvé tartozás érzését azok között a beltagok között, akik ezt értik. Cinkos élvezettel alakítja ki egy-egy csoport magánhasználatra szlengjét s keresztel át Jánosokat Jónásra s Marikákat Csibire. A szép magyar beszédet persze sem a slágerszövegekből, sem a ponyvairodalomból megtanulni nem lehet. A lányoknál a kottás daloskönyv olyan, mint keresztyéneknél a Biblia. Csak jobban ismerik. A fiúk pedig néha egészen drámai nyelvet beszélnek: a modem drámák nyelvét. De ez sem bűn még. Hol vannak a fiatalkorú bűnözők? Í\ÍXi iVSNV V'WV' f* Az ideálok „Én Csitát szerettem a legjobban. Bomba finesze volt és henger dumája. Mikor megmutatta a müszkli.ját, egyszer sírva is fakad'am, miért születtem lánynak ,.." (K. ZS. 14 éves lány. önéletrajz) Legirigyeltebb a sportoló típus. Idősebbeknél a tüdőbajos sápadt dekadens is, egy csekély gitártudással és nem csekély szőrzettel. A „finesz” jelenti az agyafúrtságot s hogy jő „écái” = ötletei legyenek mások becsapására. Ezeket az irigylésreméltó tulajdonságokat a szülői ház ülteti a gyerekbe a szülők egymásközti beszélgetése által, amikor is akkor dicsérik egymást legjobban, ha a másik minél aljasabban túljárt valakinek az eszén. Ha ugyan lehet szülői háznak mondani azt, ahol a családfő idült alkoholista s a családanya időszakonként változó élettárs. Aztán itt van a „városi srác” típusa. Hát még ha pesti! De bár lennének pestiek!! Mint a pesti és nagyvárosi igazán derék fiatalok tízezernyi nagyobb része. De Pestből nem a Zeneakadémiát, csak a peremkerület szórakozóhelyeit; nem Színházát, csak Vidámparkját; nem divatját, csak szennyét s nem kultúráját, csak zsargonját veszik át. De szégyenlősek a becsületesen gondolkodó polgárok! De kicsinyhitűek a keresztyének, akik irulva-pirjulva „fű alatt” adogatják a tisztább erkölcsöt, mintha ugyan röstellnék az állítólagos „korszellem” ellen képviselni Urunk ügyét s a társadalom javát! Persze, a hamis ideál sem bűn önmagában. Hol vannak itt a fiatalkorú bűnözők?! A csíny „Én akkor se’ majrézok be, mert lebuktam ugyan, de legközelebb ügyesebb leszek.” • (18 éves H. L. a „Kék fény”-adásból) Csak telefon automatákat rongált? Ugyan kérem, buta diákcsíny! Kocsit tört fel? Jó kis hecc. Lámpa-kidobálás? Vagány virtuskodás. Nemi erőszak? Majd megnyugszik később. Betöréses lopás? Csak attól tud, akinek úgyis van. Gyilkosság? Ejnye, azért ezt már nem kellett volna. A határok elmosódnak s a „megértő” felnőttek tragikus hibája, ha összetévesztik a csínyt a bűnnel s vírtuskodást a vétséggel. De az is, ha modern fiatalban, aki más, mint ők; egyből bűnözőt látnak. Hol vannak itt a fiatalkorú bűnözők? Ma kell vigyázni rájuk, nehogy azzá legyenek holnap. Üzenet istenhívőknek „Nem vagyok vallásos, de hiszem az Istent. Annyira, hogy merem állítani, nagyon egyetért velem és néha frankón vállon vere- eet.” (3. A. azaz Jónás „Végrendelet”) Kedves Jónás! Nem hiszem, hogy lopásaiddal és egyéb ügyeiddel Isten egyetért,‘de azt bánom, hogy nem veregettelek elégszer vállon, hogy nem volt leleményes és szimpatikusán sodró szeretetem feléd. Hogy farizeuskodtam és nem képviseltem Jézus szeretetét. Tudnom kellett volna, mikor kell vállon veregetni és mikor pofon. 14,1% „A fiatalkorú bűnelkövetők száma 1970-hez viszonyítva 1971-ben 14,1 százalékkal emelkedett.” (dr. Szénási Géza főügyész) „Különösen veszélyes méreteket kezd ölteni a fiatalkorúak csoportos bűnelkövetése, a galeribűnözés. Meggyőződésem, hogy gyökeres változást csak egy állampolgári általános szemléletbeli átalakulástól lehet remélni” — folytatta a főügyész. Nekünk is ez a meggyőződésünk. Evangélikus családoknak, gyülekezeteknek, mert hisszük, hogy hívőknek és lelkészeknek van mivel hozzájárulnunk az általános szemléletbeli átalakuláshoz. Közös érdekünk. Bízik Lásd« Szabad haragudni? Állandóan haragudni nem szabad. De néha kell. Mi lenne, ha szüleid mindenre csak mosolyognának. A mi mennyei Atyánk is haragszik, ha rosz- szat teszünk. Amikor Jézust megfeszítették, a nap elsötétedett, a föld megrendült. Nyilvánvalóvá lett Isten haragja az emberek gonoszsága miatt. Isten azonban uralkodik haragján. Nem ragadtatja el magát a haragtól. Rajtunk sokszor úrrá lesz a harag. Mennyi baj származik ebből! Ezt láthatod Mózes példáján is. Mózes egy alkalommal sétára indult. Arra felé vette útáH — 'S.. ját, ahol Izrael népe lakott, ahol egykor ő is született. Nyomorúságos viskókat látott midenfelé. Az egyiptomiak gonoszul bántak velük. Rabszolgákká tették, kizsákmányolták őket. Fényes palotáikhoz téglát égettettek velük. Ha valaki nem dolgozott serényen, korbáccsal verték. Elszomorította Mózest a látvány. Miért engedi meg ezt Isten? Miért nem vezeti visz- sza népét Kánaán földjére, ahogy ígérte? — Gondolataiból jajveszékelés verte fel. Egy férfi kiáltott keservesen. Izrael népéhez tartozott. Egy egyiptomi rabszolgafelügyelő ütötte verte. Mózes haragra gerjedt. Egész teste remegett a dühtől. Ha Isten nem segít népén, majd segítek én — gondolta. Körülnézett. Ügy látta, nincs senki a közelben. Az egyiptomi rabszolgahajcsárra vetette magát és leütötte. Holtan terült el a földön. Mózes megijedt. Most m! lesz? Ha az egyiptomi király megtudja, végem. Gyorsan gödröt ásott a homokba és eltemette a halott egyiptomit. Aztán sietett haza. Erősen vert a szíve. Nem látta tettét senki, de Isten látta. Mózes jól tudta, hogy vétkezett. Elragadta a harag. Segíteni szeretett voln* és gyilkos lett. Következő nap ismét arra sétált. Megint kiabálást hallott. Két ember verekedett. Két férfi. Mindegyik Isten népéhez tartozott. Keserűség töltötte be szívét. Ahelyett, hogy segítenének egymásnak a bajban, egymást verik. Rászólt az egyikre: Miért vered testvéredet? Az ember szemtelenül felelt néki vissza: Mi közöd hozzá? Ki tett bíróvá felettünk? Talán engem is meg akarsz ölni, ahogy megölted tegnap az egyiptomit? Mózes elsápadt. Kitudódott tette. Az egyiptomi király, a fáraó is megtudja. Meg is tudta hamarosan. Katonáival kerestette Mózest, hogy letartóztassa és elítélje. A katonák nem tudták letartóztatni, mert elmenekült. Futott, futott messze vidékre. Az előkelő hercegből földönfutó lett. Segíteni szeretett volna népén, de nem sikerült. Elragadta a harag. Megfeledkezett Istenről. Mi lenne velünk, ha Isten is elfeledkeznék magáról, ha magával ragadná haragja? Mi lenne velünk? Mi lenne veled? Isten azonban nem ember. Más mint mi. Korlátot szab haragjának. Megfékezi. Nem könnyű megfékezni. Nagy árat kell fizetni érte. Gondolj ismét Jézusra. Gondolj a keresztre. Gondolj a Golgotára. Talán nem is Isten haragja miatt sötétedett el akkor az ég és rendült meg a föld. Talán azért, mert ott megfékezte, leállította haragját. Istennek a haragja olyan nagy bűneink miatt, hogy annál csak irántunk való irgalmas szeretete nagyobb. Az bizonyos, ha voltak is olyan hangok, hogy Buda és Pest „szépen fejlődik”, „rohamosan növekszik”, a nyugati ‘nagyvárosokhoz képest ez korlátozott mértékben ment végbe. Párizs, London, Becs, Prága fejlődésével össze sem lehet hasonlítani. Európának ezeket a városait megkímélte a történelem vihara, s ezen túlmenően egy-egy ország fővárosaként szerepeltek, a kormányzások innen történtek, míg a mi városunk egy provincia városa volt, s különböző gazdasági, vagy adminisztratív intézkedésekkel gúzsba kötötték fejlődését. \ város mégis új szakasz küszöbéhez érkezett a múlt század elején. S míg lassan kinőtte a feudalizmus által rászabott ruhákat, lelkes hazafiak megálmodták jövőjét és a városban szunnyadó lehetőségeket. A közlekedés forradalma a XIX. század első felében új perspektívát nyitott. A Dunát 1820-ban kezdték sza- bá!vozn\ s 1331-től rerdsTores gőzhajózás folyt Pest és Bécs között. A „gőzladikok”, ahogyan akkor nevezték, utas- és árufo-ga'mat bonyolítottak le. Az ország gazdasági vérkeringését nedig az 1846-tól sugár a'akban kiépített vasúthálózat Pest irányába terelte. Ejtsünk néhány szót a város iparáról is. Egészen a most ismertetett korig kizárólag céhiparról beszélhetünk. De a XIX. század első felében megindult ipari forradalom szele megcsapta a Duna-parti városokat is. Budán 1840-ben a hajógyár és Ganz-öntöde indult meg, de Pesten malmok, tégla-, szappan-, gyufa- stb. gyárak váltották fel a manufaktúrát. A gyarmati sorból való kitörést célozta a Kossuth által kezdeményezett Ipar- egyesület, a Védegylet és az 1040-ben rendezett iparműkiállítások. Ekkor már „rohamos” fejlődésről beszélhetünk. A gyáripar megjelenésével, a tőke megmozdulásával új panoráma tárul elénk a városról. S míg a barokk vallásos érzés hatalmas kolostorokat, templomokat emelt, s ezt utánozták a Budára költözött főurak (Esterházy. Batthyány nádor, gróf Erdődy, stb.), addig az új irányzat kiassz'cista építészeti stílusban jelentkezik. Persze a klasszicista irányzat mélyen a nemesség latinos műveltségében és a szentszöget- sésri monarchia rendszerében gyökerezett. (Ezért találunk Euróna-szerte ebben az időben hasonló építési irányzattal.) A nagyobb feladatokra alkalmilag behívott külföldi építészek kapnak megbízatást. Az osztrák függés ellenére az új stílus Irányzata inkább olaszos. Budapest 1872—1972 A reformok városa A kor legnagyobb mestere Pollack Mihály volt. Bécsben született, de Milánóban tanult és 1799-ben Pesten telepedett le, ahol első munkája a Deák téri evangélikus templom volt. gyogó klasszicista épület fűződik. Vég nélkül lehetne sorolni az újuló, reformlázban égő város alakulását. De ha háborúk, vagy elnyomatások nem A reformkor egyik jellegzetes alkotása: a Lánchíd A már meglevő szépítő bizottmány tagja lévén, irányító hatása érződik a városszerte születő köz- és magánépületeken. A Festetics-palotát 1826-ban, a Vigadót 1826—32-ig, a Ludo- viceumot 1829—38-ig, majd a Nemzeti Múzeumot 1837—49- ig tervezte, ill. végeztette építtetésüket A legtermékenyebb mester viszont Hild József volt, altinak a nevéhez 917 raakadályozták a város fejlődését, akkor a természet mért rá kegyetlen csapásokat. 1838. március 13-ról 14-re virradó éjjel a Duna jeges árja zúdult rá alattomosan. Az ár 15-én tetőzött és borzalmas pusztulást hagyott maga után. 433 ember vízbe fúlt ill. a romok alá került, 2000 ház teljesen elpusztult. A büszike optimizmust jó időre megtörte ez a katasztrófa. Eközben egyre többen érezték a két város egymásra utaltságát Buda és Pest egyesítésének szükségességét. Az első lépés a nagy Széchenyi nevéhez fűződik. 1842-ben lerakták a Lánchíd alapjait, de csak 1849. november 20-án adták át rendeltetésének. Finom íve Budapest városképének egyik fő motívuma lett. Az idő azonban még méhében hordta az egyesítési döntést: Előbb még újabb megpróbáltatások vártak a városra. A 48-as szabadságeszme melegágya a már szellemi központként szereplő Pesten volt. Ki ne emlékezne átforrósodott szívvel a Pilvax-kávéházban, majd a Nemzeti Múzeumnál lezajlott eseményekre, s a Landerer-nyomdában végrehajtott hőstettre? A március 15-i események eredményeképpen Pozsonyból végre átkerült az országgyűlés Pestre (Múzeum u. 8.), s ettől kezdve hosszú idő után ismét főváros lett Pest. (Korábban Buda volt, s ennek megfelelően helyezték később az országházat Budára.) A pesti forradalom, a Pesten működő független magyar minisztérium, a szabadságharcban részt vett honvédek, nemzetőrök tanúskodnak a város fontosságáról. A város fegyvert. egyenruhát, felszerelést adott. Kossuth szemében döntő fontosságú volt az ország fővárosa. 1849 májusában minden más terv ellenére felszabadította Budát, — miközben Hentzi ágyúi Pestet pusztító bombázás alá fogták —, hogy Debrecenből áthozza az országgyűlést. A szabadságharc alatt így ismét hatalmas károk keletkeztek. De még söté- tebb napok vártak — az országgal együtt — Pest-Budára e rövid tündöklés után. A város népessége a beköltözéssel párhuzamosan nőtt 1821-ben Buda 27 400, Pest 47 200 lakosú, de 1849-ben Buda 34 900, Pest pedig 109 900 lelket számlált. Ekkor már Pest az ország legnagyobb városa. S míg a népesség szaporodásán eltűnődünk, addig a világon átsuhant egy félelmetes változás, az ipari forradalom által kirobbantott változás. Üj eszmék, új társadalmak születtek, s Pesten is megjelent a munkásosztály, követelve a maga helyét a nap alatt. A nagyjából idegen ajkú, német és szlovák (és egyéb töredék nemzetiségű) lakosság közös „plattformja” az osztályöntudat lesz. A városrészek egyesítésekor, vagyis 1872-ben már egyre hangosabban hallatta szavát Dr. Rédey Pál » i í
