Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-03-12 / 11. szám

Nem hős. hanem társunk!

Márk 14.32—42.

Minden kor számára érthetetlen volt ez a Gecseinánéban rent,ego, gyötrődő .Jézus. Az első keresztyének nagy ellensége. Celsus így ír róla: ..Hogy lehettél ilyen férfiatlan, ha Isten Fia ■voltál — reszkettél a félelemtől?!”

Valóban nem hősként látjuk, akire rá lehet mutatni: így kell e halál fele menni, ilyen bátrán. Ha rólunk ezt mesélnék el a gyülekezetben: „Remegett, félt, s azt jajgatta: ne kelljen szenvedni. meghalni . . ." — megkérdőjeleznék hitünket.

De csendesedjünk el ennél a „stáció”-nál! Mii mond nekünk ez a gecsemánei Jézus?

1. TÁRSUNK AKAR LENNI, — nem a hősiesség példaképe. Azokhoz van közel, akikre rátört a magány, a félelem. Azoknál: a társa Ö akik lelkileg elesettek, kétségbeesettek. Azoké, akik nem születtek hősöknek, nem hidegvérűek és vasidegze- tüek. Az elveszettekért jött, a betegekért.

E sorokat talán olyan valaki olvassa, aki sápadt, beteg. Körülötte titokzatosan suttognak, néha jelentősen összenéznek — orvosa többet beszél az előszobában, mint a betegágy mellett. Tálán olyan testver olvassa, akit nagyon magára hagytak. Hiába varja elfoglalt gyermekeitől a szeretet sorait, a szeretet cselekedetét. a látogatást Jézus carsa lett a gyötrődőknek, a magukra maradottaknak.

2. „TE AKARATOD LEGYEN MEG!*’ Ez a gyötrődő Társunk megtanít valamire bennünket. Arra. hogy a félelem, a baj ne a lázadás falának vigyen bennünket. Ne kiutat keressünk mindenképpen. Akaratunknak, gondolkodásunknak megváltoztatása a legdöntőbb. Arra tanít meg bennünket, hogy ne azért rimankodjunk: ..Változtasd meg életünk külső körülményéit!’’. Hanem ezt kérjük: „Változtass meg minket”.

A korán elhunyt, értékes Devecseri Gábor költőről írta egy jo ismerőse, hogy bár tudott gyógyíthatatlan betegségéről — nem ezzel foglalkozott a költő. „Teste gondját átengedte az orvosoknak — neki más a dolga: dolgozni. S ha rövid az idő, hát egyre többet, egyre sürgősebben. Verseket írt. szebbeket, mint valaha életében. Csontvázra aszott testtel írt. írt, — s ha fogytán volt ereje, magnóba diktált, minden érdekelte ... Ritka ember mondhat magának ennyi hűséges barátot.”

Magányos vagy? Ne arra gondolj, hogy jogod van várni valakit — terád vár más valaki. írj vagy indulj el valakihez, s nem leszel magányos. Nem önmagunkkal — mással kell törődni. Nem a kívülálló gőgös iróniájával kell szólítod. Jézus olyan társunk, aki belevezet a problémák sűrűjébe.

3. AZ EMBERISÉG ÚJ ARCA: MAGUNKRA VENNI MÁSOKAT. Jézus nem „Übermensch”, aki a nyomorúságot olyan erőszakkal akarja megszüntetni, mely újabb nyomorúságot hoz magúval. Uralmát szolgalatra használja, hatalmát arra, hogy magára vállalja mások gondját, szenvedését. A. szegényeknek, foglyoknak, éheseknek, bűnösöknek lett láthatatlan testvére. Nem emigrál egy belső „tiszta” körbe, nem álmodozik egy jobb világról. Szeretettel, türelemmel veszi vállára mások problémáit. Otthonná teszi az eddigi idegenben élő önző Zakevs házát, a kétségbeesésből hazafelé indítja a tékozló fiút.

A szenvedésből. a félelemből, a magányosságból így vezet ki bennünket a gecsemánei Jézus. Így küld bennünket, hogy ezt a világot otthonosabba, szebbé, igazabbá tegyük. Hiszen a feltámadásra nézünk, ezért élünk reménységben. Reménységben élni azt jelenti: szeretni tudni! Oörög Tibor

JUGOSZLÁVIA

. A Szlovéniai Evangélikus Egyház új lapot indított ..Evangelicanski List” (Evangélikus Lap) címen. Havonta

Der Widerschein címen német elbeszélés-gyűjtemény jelent meg Berlinben, az Evangelische Verlagsanstalt kiadásaiban, Hildegard Küssner összeáll ításában. A kötet a mai német és más európai irodalmak karácsonyi tárgyú elbeszéléseiből van összeválogatva. A magyar karácsonyi

jelenik meg négyezer példányban Murska Sobotán (Muraszombat). (epd)

hangulatot Szalatnai Rezső: Hull a hó című novellája képviseli Heinrich Weissling kitűnő fordításában. A novella eredetije néhány évvel ezelőtt az Evangélikus Életben jelent meg. A kötet művészi rajzai s kötése Fred Westphail grafikus munkája.

Egy híres böjti igehirdetés sorozat

A reformációi jubileumok sorában újabb évfordulóhoz érkeztünk. 450 évvel ezelőtt ezekben a böjti napokban

hagyta .el önkéntes fogságál, Wartburg varát Luther Múlton. s tért vissza kedves városába, Wittenbergbe. Mi kész tette a reformátort arra. hogj elhagyja a biztos menedéket, s újra nyíltan színre lépjen a történelmi események színpadán?

Nyugtalanító hírek

Bár a közvélemény előtt titok volt Luther tartózkodási helye, barátai jól tudták, hol van, s levélben állandóan tájékoztatták őt a reformáció ügyével kapcsolatos eseményekről. S ezekben a tájékoztató levelekben egyre nyugtalanítóbb hírek érkeztek a reformátorhoz. Tél végére arról kapott értesítést, hogy az egyik wittenbergi professzortársa csatlakozott az újrakeresztelők mozgalmához. E mozgalom képviselői, akiket népszerűén ..zwickaui prófétákénak neveztek. nemcsak szélsőséges rajongó vallási nézeteket képviseltek, hanem sok tekintetben jogos szociális reformokat is sürgettek. Melanchton tanácstalan volt velük szemben. ..Van bennük valami Lélek, de hogy jó-e vagy rossz, azt csak Luther tudná megmondani” — mondta egy alkalommal. Karlstadt professzor azonban hozzájuk szegődött és merész újításaival nagy zavart okozott Wittenbergben. Eltörölte a misét, feloszlatta a szerzetesrendeket. kiszóratta a képeket a templomokból, s az egyetemet is be akarta záratni, mondván, hogy ..jobb, ha az ifjúság hiábavaló tudományok helyett kézművességet tanul”. Érthető, hogy mindezek láttán Bölcs

Frigyes választó fejedelem szíve megtelt aggodalommal, nemcsak a reformáció ügye, hanem egyetemének jóhíre és városának jövendője miatt.

Hirtelen elhatározás

Amikor Luther mindezekről tudomást szerzett, jól látta, hogy itt nem kisebb ügyről van szó, mint a reformáció sorsáról és az egyház jövőjéről. Nemcsak azért, mert az evangélium józanságával szemben szöges ellentétben áll az ilyen rajongó szemlélet, hanem azért Is, mert jól tudta, hogy a császár és tábora csak arra vár, hogy ürügyet találjon a beavatkozásra a reformáció pozitív eredményeinek eltörlésére. S a Karlstadték által okozott zavargások jó ürügynek kínálkoztak erre. Ilyen körülmények között Luther nem maradhatott tétlenségben. Bár Bölcs Frigyes fejedelem kerte őt. hogy még egy ideig maradjon Wartburgban, s ne veszélyeztesse életét. 1572. március 1-én hirtelen elhatározással elhagyta Wartburgot, s elindult Wittenbergbe. Elhatározásához az is hozzájárult, hogy éppen február végére fejezte be az Ojszövetség lefordítását,

A vihar lecsendesítése

Március 6-án, csütörtökön érkezett meg Luther Wittenbergbe. Néhány napos tájékozódás után jól látta, hogy az emberek elméjében keletkezett zűrzavart es a szívekben támadt vihart csak az evangélium világossága és ereje tudja eloszlatni és lecsendesíteni. Ezért március 9-én, böjt első vasárnapján megkezdte egy hétig tartó híres igehirdetés- sorozatát. Prédikációiban nem

Sexty Zoltán 1907—1972

Egy szelíd és alázatos szívű lelkipásztor ment ei körünkből.

Szolgálatának voltak átmeneti jellegű állomáshelyei, de volt két olyan helye is, ahová hosszabb szolgálati idő. sok csendben és hűséggel végzett munka kötötte. Erdélyi volt, Krizbán, Brassó megyében született. Édesapja is lelkész volt, s az ő igeszolgálata nyomán indult el munkálkodni Ura szőlőjébe. Bukarestben 1934— 41 között működött. Ő szervezte meg az ottani magyar evangélikus egyházat.

Sátoraljaújhelyen 26 éven at szórványlelkész. Ebben a határvárosban. lélekszámban folyton fogyó gyülekezetben előbb még fiatalos lendülettel szolgál, később egyre hatalmasodó betegsége megtöri erejét. Többször szorul kórházi gyógykezelésre. Igehirdetései alapos felkészültségről tanúskodnak. Más vallásúak is szívesen és

gyakran hallgatják. Viszont ő is mindig szívesen szolgál, mint jó testvér, a reformátusok között is. A Borsod—Hevesi Egyházmegyében hosszú időn keresztül betöltötte a lelkész jegyzői tisztet. Mindig büszke örömmel beszélt arról, hogy családias közösség a gyülekezete Üjhelyben is, Sárospatakon is. S amikor visszatekintett életére, a szívét teljesen eltöltötte az a boldog érzés, hogy neki talán nincs is ellensége. Ezt éreztük mi is, amikor búcsúztattuk. Volt hívei és a város népe felekezeti különbség nélkül ott szorongott a sátoraljaújhelyi templomban. Ravatalánál Pásztor Pál esperes hirdette a vigasztalás igéit, a sírnál Abaffy Gyula arnóti lelkész szolgált.

Emléke áldott és megszentelt lesz övéinek, gyülekezete tagjainak és lelkésztársainak a szívében,

P. P.

személyeskedett, nem szólt a vihart előidéző személyekről, hanem a hitről és a szerétéiről prédikált, amely mindig józan, megfontolt és türelmes. Beszélt arról, hogy az evangéliumból fakadó hit sohasem kényszer, hanem áldott lehetőség arra, hogy a felismert jót nem kényszerből, hanem szabadon és józanul megvalósíthassuk. Luther böjti igehirdetéssorozata klasszikus példája annak, hogyan lehet az evangélium erejével az emberek lelkében támadt vihart és zűrzavart lecsendesíteni.

Evangéliumi józanság

A 450 évvel ezelőtti wittenbergi események döntően meghatározták a reformáció továte- , bi útját. Karlstadték útja egy- ' részt szektás rajongásba vezette volna a reformációt, másrészt azt eredményezte volna, hogy a reformáció több irányú anarchiává válik. Mindkettő nemcsak az evangélium tanításával áll szöges ellentétben, hanem a reíormáció fejlődésének további sikerét is kockáztatta volna. 1 Az evangéliumi szolgálat józan útjának azóta is ez a két fő kísértése: a szektás rajongás és a tényekkel nem számoló anarchia. Az évforduló arra figyelmeztet, hogy az evangélium józanságára támaszkodva őrizkedjünk minden szélsőséges szektás rajongástól. jjj, Selineczi jáno„El ne feledkezzél... !i;

Ismered a vízparton termő kis kék virágot? Neve figyelmeztetés: nefelejts! Lehetetlen mindent és mindenkit emlékezetünkben tartani, de vannak emberek, akikről nem szabad elfeledkezned és vannak olyan dolgok, amelyeket mélyen szívedbe kell vésni. Ezt Mózes is megtanulta.

Amíg kicsi volt, édesanyjánál maradhatott Mózes. Megtanult járni és beszélni. Amikor nagyobbacska lett, szívesen hallgatta édesanyja szavai, mert érdekes történeteket beszélt el régi időkből. Józsefről, József testvéreiről és édesapjukról, Jákobról szóltak ezek a történetek. Te is ismered őket. Lapunk előző számaiban sokszor olvashattál róluk. Elmondta, hgy régen Kánaánban éltek. Onnan vándoroltak Egyiptomba. A tizenkét testvérből itt nagy nép lett, Jákob népe, Izrael népe. Isten népének is nevezik ezt a népet. Nem azért, mert ők választották maguknak Istent, hanem fordítva: Isten választotta őket a maga számára. Isten megígérte, hogy egyszer ismét visz- szavisz minket Kánaánba. Mindnyájan oda költözünk — mondotta édesanyja. Mózes pedig felsóhajtott: Én is el szeretnék oda jutni! Nem tudta elfelejteni, amit édesanyja mesélt neki.

Eljött azonban a szomorú nap, amikor Mózesnek el kellett hagynia édesanyját. Eljött érte a királylány és magával vitte palotájába. Ott szép ru hákba öltöztették és úgy nevelték, tanították, mint egy kis herceget. Mózes azonban tudta, hogy édesanyja egyszerű kunyhóban lakik a Nílus folyó mentén. Nem felejtette el édesanyját és nem feledkezett meg a tőle hallott gyönyörű történetekről sem.

Még később, amikor felnőtt, tekintélyes ember lett belőle. Kocsin járt. Az emberek földig hajoltak előtte és azt mondták: Itt jön a királylány- fia. De amikor gyönyörű palotájában körülnézett, látta a sok kincset és gazdagságot, ezt mondta magában: Egyiptom minden kincséért se feledkeznék meg édesanyámról és amit tőle hallottam. Isten ígéreteiről.

Mózes nem felejtette el édesanyját, nem felejtette el népét és nem felejtette el Istent.

Az emlékező képességet idegen szóval memóriának szokták mondani. Jó memória nélkül nem szolgálhatsz Istennek. Erre figyelmeztet a 103. zsoltár is: El ne feledkezzél semmi jótéteményéről! Egyetlenegy jótéteményéről se! Arról se, hogy ö a mi Atyánk és ezért a tied is. De szüléidről se feledkezzél meg, az ő születésnapjukról vagy névnapjukról se. Ne feledkezz meg tanítóidról, hazádról — mert ezek is Isten jótéteményei. A feledékeny ember könnyelmű, követelőző, mindig elégedetlen. Nem tud semmit se megköszönni. Te ne légy feledékeny! El ne feledkezz Isten sok jótéteményéről.

Budapest 1872—1972

Város elnyomatásban

A most következő történelmi szakasz sötétségét nehéz ecsetelni. Az ország pusztulásával párhuzamosan .a főváros puszGül Baba sírja a Rózsadombon

tulása járt. A mohácsi csata- vesztés hírét az özvegyen maradt királyné augusztus 30-án éjfélkor tudta meg. Azonnal hajókra rakatta az udvar kincseit és másnap reggel Pozsonyba indult. Szulejmán szultán óvatosan indult a magyar főváros felé. A mohácsi tragédia után két héttel kezdődött Buda kálváriája. Szeptember 12-én ellenállás nélkül bevonult Budára, első intézkedése a város felgyújtása volt. Mátyás palotáját kifosztotta, a magyar királyok megmaradt kincseit Konstantinápolyba hurcolva elhagyta a fővárost.

Űjabb stációhoz 1541-ben érkezett a megalázott város. Ekkor foglalta el véglegesen Szu - lejmán és 1686-ig, 145 évig török megszállás alatt volt. Fejlődésében nemcsak megrekedt, de ami szép és ragyogó volt Mátyás idejében, az mind e hosszú idő alatt elpusztult. Katonailag megerősítették ugyan a várost, s néhány dzsámi és fürdő épült, de a magyar királyok gótikus-reneszánsz palotája, az emeletes polgári kőházak az ismétlődő ostromok alatt elpusztultak.

Buda a meghódított magyar terület fővárosa lett és szervezetileg is átalakult. A városba beköltöztek a török tisztviselők és katonai vezetők s a birodalomban dívó közigazgatást valósították meg. A keresztyén vallást kiszorították az ősi falak közül és mohamedán papok, dervisek lepték el a régi keresztyén intézményeket. A templomtornyokat minaretekké alakították s az oltárok helyein a koránt olvasták. A megmaradt keresztyén lakosságnak kezdetben volt valamilyen önigazgatása. A magyar lakosság azonban rohamosan fogyott s a török birodalom távoli vidékeiről a vár alá behúzódott szerbek, macedónok. horvátok, bosnyákok, albánok a volt Tabánt hívták létre.

Óbuda és Pest hasonló sorsban részesült. Az időnkénti csendes haldoklást a felszabadítás! kísérletek szakították meg. A törökök visszaszorítása azonban eredményesen nem sikerült. Pestet 1602-ben átmenetileg felszabadították. Sok köszönet azonban ebben sem volt. Mert ha a rabló török és tatár hadaktól nagy nehezen megszabadult a lakosság, német zsoldosok ültek a nyakára. Buda és Pest a törők és a németség ütközőpontjává vált és a város szenvedését növel - ték az ütközetek, ostromok. Az idő ólomlábakon járt, a végleges felszabadítás nagyon váratott magára.

1686-ban, a török uralom után, végre ennek is eljött az ideje. Közel 90 ezer főből álló nemzetközi sereg, melynek élén azonban kb. 20 ezer magyar állt, vívta ki a győzelmet. Budavár bevétele a kor egyik legnagyobb haditénye

volt. Szeptember 2-ára esett az általános ostrom, a rohamban Fiáth János kapitány hajdúi voltak elsőként a várban. Estére füstölgő romhalmaz került az ostromlók kezére. Egykori feljegyzés szerint „mint elpusztult Jeruzsálem” festett a valaha fényes főváros.

Buda és Pest újjáépítése lassan indult meg. Egyfelől az ország katonai felszabadítása kötötte le a gazdasági erőket, másfelől a Habsburg elképzelésekben sohasem szerepelt Buda úgy, mint Bécs vagy Prága. Mint szabad királyi városok is csak 1705-ben kapták meg kiváltságos leveleiket. E levelek biztosították azután a feudális keretek között egy szabadabb fejlődés lehetőségét, s így a városok fejlődése összefüggött az ország fejlődésével. S miközben pestis, tűzvész, árvíz pusztított, gyarmatosító politika rabsága váltotta fel a török hódoltságot Mind a természeti csapások, mind pedig az elnyomó politika hátráltatta a városok fejlődését. A 18. század közepétől a kereskedelem fejlődött, a már említett Tabán pl. levantei vonásokai mutatott Az. hogy Buda és Pest a fő kereskedelmi utak csomópontjában feküdt, élénk piacot teremtett. Az országgyűlés viszont messze elkerülte. Változatlanul Pozsonyban ülésezett, a török hódoltság alatti székhelyén.

Az elpusztított középkori királyi palota helyett szerény barokk palota épült, 1723-ban Pesten állították fel a Királyi Kúriát, Mária Terézia pedig Nagyszombatból Budára helyezte az egyetemet (1777). II. József Budára tette a helytartó tanácsot és a Királyi Kúriát. Kamarát és főhadpa- rancsnokságot is létesített Budán. Ezek az intézkedések már lendítettek valamelyest a városok fejlődésén, míg Pest változatlanul piacainak köszönhette növekedését. A növekvő lakosság lassan túlcsapott a városfalakon. 1733-ban a mai Józsefvárosban 91 ház állt, 1741-ben 230, 1769-ben már 865. Az 1806-os számlálás szerint a belvárosnak 10 911. a Lipótvárosnak 2663, a Terézvárosnak 10 582. a Józsefvárosnak 6960 és a Ferencvárosnak 1864 lakosa volt. Lassan a városfalak is eltűntek a rájuk épített házak alatt s a 19. század elején a kapukat is lebontották. 1736-ban már külvárosi bíró igazgatta a települések ügyes-bajos dolgait és ügyeit két esküdt és egy kisbíró segítségével 1766-ban a Kerepesi út menten kettéosztották a külvárost.

Ezek a külvárosok falusi jellegű települések voltak. Ezt a jelleget mai napig őrzik a József- és Ferencváros földszintes, udvaros házai, amelyekben a falusi jellegnek megfelelően istállók és kocsiszínek voltak. (A ferencvárosi templom pl. egy volt istálló és kocsiszín, valamint gazdasági udvar átalakításából született.) De őrzik ezenkívül az apróbb kápolnák csakúgy, mint a tágas templomok. A Józsefvároson túl levő Kőbányát I. Lipot 1703-ban csatolta Pesthez.

A lakosság nemzetiségi ösz- szetétele rendkívül vegyes volt, A magyar lakosság még a török megszállás alatt szinte teljesen kiveszett. A telepítési politikának megfelelően Pest és Buda határában szlovák és német lakosság jutott földhöz és házakhoz. Az idegen nemzetiségek beszivárgása a két városba főként a török birodalom balkáni részéből már a hódoltság alatt megkezdődött. A Habsburg-uralom alatt azután elsősorban német és szlovák nemzetiségiek kerültek nagy számban a két Duna-parti városba és így jellegzetes nemzetiségi településnek számított Pest és Buda egyaránt.

Or. Rédey Pál

*

HÍRÜNK A VILÄGBAN