Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-03-12 / 11. szám
0 RS Z ÁG OSE VA N G É L I KUS HETILAP XXXVII. ÉVFOLYAM, II. SZÁM 1972. március 12. Ára: 2,— forint Illyés Gyula: Százéves március Napfény a hóviharon át s a nap-pászmákban hóvihar. Mint jó ötletbe ha bevág gomolygó bú, tavalyi baj. Hóförgetegben napsütés s a napban gyémánt-fényű hó. Forr terveivel az egész környék, az éjből ocsúdó. Eszelős, jeges hóesés és győztesen megint bele cl a jó meleg égi dús — Beh szeretlek én, március, beh szeretlek én, ébredés, reggel, friss tervekkel tele! Te, az esztendő pirkadása, az évben: kora délelőtt, emlékeztetsz a régi házra: csöbör cseng, szekérlánc csörög. Béres jő apámhoz köszönve: „szántunk, gépész úr?” Égre száll a gémeskút fényes kölönce s a nap mellett kicsinyt megáll. A jégcsapokról versenyt esnek a csöpögő tavaszi percek: jár jó óraként a vidék. Kong az ekelap. Ökrök bőgnek. A dunyha-szag után a földnek anya-szagát szívja a gyermek, ahogy a szobából kilép. Óh, március, nagy színező. A lány-arc mind beh tüzesebb Igazmondó kemény idő. Beh sápadtabb, aki beteg. S szabadság délelőttje te, új embervoltunk hajnali, gyermeki emlékezete! Beh jó hangjaid hallani egy század után is, ahogy az óra — mint megmondatott — ütésre kattan s végre üt (Párisban, pisztoly — csattanássall és üt és üt, micsoda lázzal és sietséggel mindenütt. (Bécsben már puskaropogással) és üt, megannyi óra üt a szívekben, a felhevült erekben milyen dobogással: hogy lépne fényre már elő, az eszme-keltető idő, az az ember-újító korszak! S az első ütésre felelve hogy vernek, kopognak s dobogr a tornyok, daccal az egekre, az ágyúk. Európa-szerte! S késedelmét, hogy elvégezze hogy áll munkába ez a bús nép is, a magyar, énekelve! S mily énekes után eredve! Hogy feledhetnénk, március, mire keltettél bennünket te és mire bíztattál sokáig? Mert most már halálig, halálig. (A Kossuth-díjas költő „Nem volt elég” 1962-ben megjelent kötetéből) Böjti kenyér Nem valami „sovány”, „keserű”, „fekete” böjti eledelről beszél Isten igéje, hanem édes, fehér „ünnepi” kenyérről. Amiről az Atya gondoskodik, a manna kenyérről, amit a korgő gyom- rú Izraelnek adott a pusztai vándorlás során. Arról az eledelről, amiről Jézus úgy tanít követőinek: ne aggodalmaskodjatok felőle, mert az Atya eleget ad belőle. Arról, ami ugyan kevésnek tűnt, de Jézus a csodánál megparancsolt kiosztani a sokaságnak, és elég lett, de úgy, hogy még maradékot is gyűjt- hettek. Elég a föld kenyere ma is kétezer esztendő után a megnövekedett emberiségnek? Elégnek kell lenni! Elégnek, mert az Atya gondoskodik róla, mert a világ a Noé szövetségét éli, ahol mindig lesz vetés és aratás. És, hogy mégsem elég? Ez az Atya elleni bűn, mert ember elleni bűn egyben. A kiosztás körül van a hiba. Elégnek kellene lenni, s közben csak minden harmadiknak jut, a többieknek csak morzsa, vagy az sem. Jézus sem 1660-at elégített meg az 5000-ből. Sőt a maradékot összeszedni rendelte, s nem a földön hagyni, a kukába dobni, a disznóknak adni! Nem valami sovány, keserű, fekete böjti eledelről beszél Isten igéje, hanem édes, fehér, nagy ünnepi kenyérről. Mert a böjti kenyér maga Krisztus. „Én vagyok az élet kenyere!” Nem egyszerűen a biológiai létezés feltétele, hanem a kiteljesedett élet feltétele, a halálon túli életé is. „Ad neked az ŰR kenyeret keserűségedben”, bíztatta Isten népét a próféta évezredekkel ezelőtt, s ímé adott. Vegyétek és egyétek, mert Ö a böjti kenyér, az Élet kenyere! Sok helyen még ma is ünnepi cselekedet a kenyérszegés. Az édesanya sütötte kenyeret a családfő „kereszttel áldja meg”, s megszegi. Böjti istentiszteleteink is ilyen kenyérszegések, jusson hát belőle sokaknak elég! Ruttkay Levente Személyes emlék és történelem — Beszélgetés dr. Mihályfi Ernő országos felügyelővel — MÁRCIUS 15-ÉN ÜNNEPLI a Hazafias Népfront harmincadik évfordulóját annak a történelmi márciusnak, amikor a Petőfi-szobornál rendezett nagy tömegtüntetésen első ízben hangzott el a pesti utcán háborúellenes bátor állásfoglalás. Felkerestük Mihályfi Ernőt, az akkor megalakult Történelmi Emlékbizottság egyik alapítóját és szervezőjét, megkértük, mondja el emlékeit. A Történelmi Emlékbizottság plakettje — Egyre kevesebben vagyunk, akik hitelesen számolhatunk be arról a korról, amikor nemcsak kortársak és szemtanúk, hanem az események közvetlen részvevői is voltunk. Azokban a hetekben alakítottuk meg a Történelmi Emlékbizottságot, amely a magyarországi népfrontmozgalom első szervezett formája volt. Akkor született meg az a népfront, amely ma a Hazafias Népfront formájában a nemzeti egység tökéletes megvalósulása. — Kávéházak különszobái- ban gyülekeztünk, tanácskoztunk titokban, néhány szerkesztőségben tervezgettünk bizalmasan, azután felhívást bocsátottunk ki 1848 emlékeinek, ereklyéinek összegyűjtésére, készültünk 48 centenáriumára. Ez volt a Történelmi Emlékbizottság nyilvánosan meghirdetett célja s közben külön megszerveztük az 1942. évi évforduló megünneplését. „Álljanak a sorainkba mindazok — így szólt a Történelmi Emlékbizottság felhívása — akik tisztán őrzik magukban a történelmi hagyományt és hiszik, hogy e nagyszerű örökség ápolása és elmélyítése fontos nemzeti feladat.” — Személyes emlékek ezek, de egyben mindez ma már történelem. Egy kis jelvényt tesz ki az íróasztalra. — Történelmi ereklye ez a kis jelvény is, harminc évvel ezelőtt, 1942. március 15-én ezt tűztem kabátomra és ezt hordta velem együtt százezernyi magyar ember, szinte mindenki az utcán, Budapesten és a többi magyar városban. Vallomás és fogadalom volt ez a Pe- tőfi-jelvény, ez a 2X3 cm-es nagyságú kis plakett 1942 tavaszán. Vallomás a békéről és a szabadságról, fogadalom a békéért és a szabadságért való harcra. — A Független Magyarország szerkesztőségében született meg a terv, hogy jelvényt kellene készíteni, amely kifejezi szándékainkat, céljainkat és amelynek kitűzése, viselése mutassa az egyetértő, együvétartozó embereket. — Arról tanácskoztunk, hogy kit ábrázoljon a jelvény? Természetesen Petőfit! Azonnal felhívtam Pátzay Pál barátunkat, az azóta Kossuth-díjas kiváló szobrászművészt és megkérdeztem tőle, van-e készen Petőfit ábrázoló domborműve, amiről kicsinyítve jelvényeket lehetne készíteni, sokszorosítani. — Nincs — mondta —, de ha szükség van rá, holnapra lesz. — És még aznap éjjel megmintázta az azóta történelmivé vált Petőfi-domborművet. — Másnap Földes Ferenc, a mozgalom egyik legfőbb szervezője ment el a domborműért Pátzay műtermébe. Földes Ferenc, a forradalmár pedagógus a fasizmus áldozata lett. Harminc évvel ezelőtt sokszorosító műhelyt is ő keresett és talált. Mire a március 15-i tüntetés időpontja elérkezett, mindenkin ott volt már a Petőfi-jel- vény, úgy gyülekeztünk Petőfi Sándor Duna-parti szobra körül. — A tüntetés lefolyása ma már a történelemkönyvekben is olvasható, iskolai tananyag is. Néma tüntetéssel kezdődött, a Történelmi Emlékbizottság tagjai és a munkásszervezetek képviselői elhelyezték koszorúikat Petőfi szobra előtt. Egyszerre csak a tömeg felett transzparensek, jelszavas táblák, képek és zászlók emelkedtek. Valaki elkiáltotta magát: „Le a háborúval!” Elemi erejű hangos tüntetés robbant ki. A tömeg a háború ellen tüntetett, a békét követelte. Ezek a jelszavak hangzottak: „Vesszen Hitler, vesszen a háború!”, „Különbékét!”, „Munkás-paraszt szövetséget!”, „Független, szabad, demokratikus Magyarországot!”, „Szovjet—magyar barátságot!” — A tüntetés ereje magával- ragadta az utcai járókelőket is, szavalókórusok átvették és folytatták a jelszavakat, egyre hatalmasabbá nőtt a tömeg. — 1942. március 15-e a függetlenségi mozgalom történetének, a magyar nép történetének nevezetes dátuma lett. Azóta, ha a magyar szabadság- harc emlékét ünnepeljük, együtt köszöntjük 1848. és 1942. március 15-ét. — A Hazafias Népfront megünnepli ezt a harmincéves évfordulót és újra elkészíti a harminc év előtt viselt Petőfi- jelvényt. Az Egyházak Világ tanácsa Végrehajtó Bizottságának nyilatkozatai Az Egyházak Vílágtanácsa 26 tagból álló Végrehajtó Bizottsága februári, Aucklandban (Üj-Zéland) tartott ülésén, Észak- írországról és Rhodéziáról a következő határozatokat hozta: 0 0 Eszak-Irországról Az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottsága Aucklandban, Űj-Zélandon tartott ülése alkalmából kinyilvánítja hosszú idő óta érzett és egyre erősödő aggodalmát az Észak-Írországi eseményekkel kapcsolatban. Az emberi jogok folyamatos semmibevevése és a növekvő erőszakosságok sértik az emberiség lelkiismeretét. Bár a gazdasági és politikai kérdések a mai alapvető problémák, ezek a múlt politikai és vallásos történelmében gyökereznek és ezért elkerülhetetlenül vallásos érzéseket és részrehajlást ébresztenek. A protestánsok és katolikusok között meg-megújúló feszültségek gyengítik a keresztyén tanúbizonyság hitelét és súlyos kárt okoznak a világ minden részén az ökumenikus közösségben. A Végrehajtó Bizottság újra elismétli azt a véleményét, hogy Észak-írországban ugyanúgy, mint bárhol másutt biztosítani és őrizni kell a férfiak és nők összes emberi jogait és lehetőségeit, bármilyen valláshoz vagy párthoz tartozzanak is és egy sokkal inkább igazságos és méltányos társadalmat kell létrehozni. Az a Végrehajtó Bizottság meggyőződése, hogy a jelenlegi problémák nem oldhatók meg erőszakkal vagy ellen-erőszakkal és hogy a katonai megoldás nem igazi megoldás. A Végrehajtó Bizottság elismeréssel veszi tudomásul azokat az előbbrevívő nyilatkozatokat, amelyeket számos római katolikus és protestáns vallási vezető és sok más személyiség tett Írországban és másutt és helyesli azokat a pozitív akciókat, amelyeket a béke, igazság és megbékélés érdekében meg tudtak tenni. A Végrehajtó Bizottság felhívja ezeket és Északírország, Anglia és az ír Köztársaság politikai vezetőit, hogy folytassák és fokozzák erőfeszítéseiket a közvetlenül sürgető nehézségek és veszélyek leküzdésére és egy hosszú időre szóló megoldás megtalálására. Rhodéziáról Az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottsága: 1. Teljes mértékig támogatja az Afrikai Nemzeti Tanács, a római katolikus püspökök és Rhodézia Keresztyén Tanácsa álláspontját. Fölhívja a figyelmet a nevezettek által tett nyilatkozatra arról, hogy „komoly hiányosságok” vannak a tervezett Anglia—Rhodézia közötti egyezményben. Támogatja Rhodézia Keresztyén Tanácsa sürgetését, „hogy az egész nép szabadon gyakorolja demokratikus jogát, hogy kifejtse véleményét a tervezetről” és azt a kihangsúlyozást, hogy „senkise érezze kötelezőnek azért támogatni a javaslatot, mert lehetetlen egy másik javaslatot mellé tenni” a jelenlegi kormányzat szerint. 2. Üdvözli a Pearce-bizottság nyújtotta lehetőségeket az afrikai vélemény kifejtésére és sürgeti a bizottságot, hogy tervszerűen vigye véghez feladatát, amennyiben erre a biztosított feltételek között lehetősége van. 3. Határozottan tiltakozik az ellen, hogy a rhodéziai hatóságok megakadályozzák a normális politikai tevékenységet, mert vezető nemzeti politikusokat továbbra is őrizetben tartanak és önkényesen mindazokat a fekete és fehér rhodéziaia- kat bebörtönzik, akik ellenzik a tervezett egyezményt. A Végrehajtó Bizottság követeli ezek haladéktalan szabadonbo- csátását. 4. Sürgeti az angol kormányt, hogy függetlenül a jelenlegi véleménynyilvánítási akció eredményétől ismerje föl felelősségét arra nézve, hogy Rhodézia minden polgára számára biztosítva legyenek a politikai jogok. Ha a jelenlegi javaslatokat elvetik, azok helyére újakat kell tenni és olyan tárgyalásokon megvitatni, amelyeken a fekete rhodéziaiak teljes jogú félként tudnak részt venni. 5. Sürgeti az Egyházak Világtanácsa tagegyházait az egész világon, hogy hassanak kormányaikra, hogy azok felismerjék a további gazdasági korlátozások és politikai nyomás szükségességét Rhodézia ellen, amíg annak jelenlegi kormánya nem szakít a faji megkülönböztetés politikájával, (eps) <f
