Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-01-09 / 2. szám

ORSZÁGOS E VAN G ELIKUS HETILAP

xxxvn. évfolyam, 2. szám

1972. január 9.

Árat 2,— forint

A bébe támad

'A karácsonyi angyalok énekének második sora így hangzik: „és a földön békesség, emberekhez jóakarat." Ez a mondat elsősorban arról beszél, hogy az d Krisztus, akit karácsonykor Mária az ölében tartóét és aki később, mint felnőtt férfi közöttünk lakott, szolgálni jött erre a világra. A békesség munká- lásával szolgált. Jöhetett volna mint hős, aki kemény csatákban győzi le ellenfeleit, kényszeríti térdre őket és .ül diadalt felettük. Saját népe éppen egy ilyen Messiásra várt. Ö azonban szolgálni jött Jelezte ezt már az a szegénység is, amely földi életének első pillanataiban is körülvette: jászol, kétkezi munkás szülők, a vendégfogadóból való kirekesztés, a szegény pásztorok. Később az a tény, hogy „nem volt hova fejét lehajtania”, hiszen igazi lakóhelye az utca volt, ahol találkozhatott a betegekkel, a sírókkal, a kenyérért hajszolódókkal. Végül is két lator között fejezte be életét és idegen sírba telték testét. Szolgálni jött az evangélium örömüzenetével, meleg szóval, kenyérrel, gyógyítással, zsákutcák feloldásával és a bűnbocsánat örömével. Legfőképpen békességgel, amely az ő kora gyermekeinek is úgy kellett, mint a falat "kenyér, mint a tiszta levegő és a meleg napsugár.

Karácsonykor azok, akik az egyházban éneklik ,a glóriát, ébredjenek rá: Istennek akkor mondjuk és énekeljük igazán a dicsőséget, ha Jézus Krisztus nyomában járva és az ő indulatával szolgálunk abban a világban, amely felé Isten irgalommal és szeretettel fordul. Jézus Krisztus tanítványain keresztül akarja megmutatni gyógyító erejét, segítségét és szabadítá- sát a világban. A keresztyének nem azért vannak az öt világrészben és hazánkban, hogy ők legyenek a világ bírái, vagy tanácsadói, de azért sem, hogy valamiféle bölcs semlegesség páholyából nézegessék azt a világméretű küzdelmet, amely a nagyobb igazságért, a nagyobb kenyérért, az egészségesebb életért, a boldogabb otthonokért, a nagyobb egyenlőségért folyik a világban. Jézus Krisztus népének ki kell szállnia ebből a páholyból mindenütt a tilágon és önfeláldozó szeretettel oda kell állnia azok mellé, akik a munka világrendszerének győzelemre juttatása révén, mindezt meg akarják valósítani. De szolgálnunk kell nemcsak világméretekben, hanem kicsiben is. Vannak körülöttünk magukra maradottak, öregek, gyászolók, anyagi és lelki problémákkal küszködök, súlyos betegségekkel küszködök, az élet ezernyi gondjával megterheltek. Ott van a helyünk mellettük! Nemcsak egy kézfogás erejéig; nemcsak egy vigasztaló szó elmormolásáig, nemcsak egy szép „áldáskívánás” -ig, hanem olyan terhek magunkra vállalásáig, hogy nekik kevesebb legyen a terhük, olyan áldozat meghozataláig, hogy azt tényleg megérézzük és az számunkra kemény lemondást jelentsen a másik javára. Értsük végre meg, hogy ma már mindenki torkig van a. kegyes szavakkal — legfőképpen maga Isten — és az emberek boldogításáért való fáradozás a legszebb „ének”, amellyel naponként dicsérhetjük az Istent.

Amikor az első karácsonykor, az angyalok arról. énekeltek, hogy „a földön békesség”, akkor ezzel lényegében azt hirdették ki, hogy a béke elindult az Istentől a Földre és ott akar győzelmet aratni Jó, ha figyelünk az angyalok énekének szövegére. A „békesség” szó előtt nincs ott sem ez a megjelölés, hogy „lelki”, sem ez, hogy „örök”. Meghamisítja az angyalok énekét az, aki arról beszél, hogy itt csupán lelki békességről van szó, továbbá örök békességről. Kétségtelen, hogy erről is. van szó. De arról is, hogy legyen béke ember és ember, nép és nép között. Az angyalok karácsonyi énekében Isten egy programot ad a világnak: a béke programját. Nem csupán azt hir- detteti ki, hogy helyre akarja hozni a személyes rendetlenségeket az emberek életében és meg akar nyugtatni néhány nyugta- lanlcodót, hanem ezek mellett az egész világra kiterjedő rendet, éspedig a béke rendjét akarja embereken keresztül megvalósítani. Arról van szó, hogy új rend alakuljon ki a világban, a „béke rendje”. Mivel Istennél a béke mindig szorosan összefügg az igazsággal és az igazságossággal, magától értetődően az a béke-rend, amelyet Isten meg akar teremteni a világon, az igazságosság ikertestvéreként valósulhat csak meg.

Igen, karácsonykor a béke elindult Istentől és azóta támadásban van a világon. Ritkán szoktunk beszélni arról, hogy a béke támad, a karácsonyi angyalok énekében mégis erről van szó. A béke több fronten támad és akar tért hódítani.

Az Istentől induló béke, a karácsonyi béke megtámadja elsősorban azokat a szíveket, amelyek békétlenségben élnek az Istennel. Megtámadja ezt a békétlenséget és azt legyőzve be akarja tölteni a hivő emberek szívét. Az emberi szív békétlensége legtöbbször abból ered, hogy Isten másképpen bánik vele, mint ahogy ő szeretné. Isten gyakran keresztülhúzza az ember számításait és ez keserűvé, kiábrándulttá, vagy lázadóvá teszi az embert. Máskor egy-egy bűn teszi nehézzé az ember szívét és teremt nyugtalan nappalokat és éjszakákat. Fáj, hogy valakit megbántottunk, sorsát nehezítettük, könnyeket és sebeket okoztunk neki. Mindenekfölött pedig fáj, hogy áthágtuk Isten parancsolatait, lázadtunk ellene és ő ellene vétkeztünk. A karácsonyi béke megtámadja ezt a békétlenségünket is és győzelemre akarja vinni szíveinkben a bűnbocsánat békességét és vele együtt az Istennel való megbékülést.

De megtámadja a karácsonyi béke az ember és ember között való békétlenséget is. Azt a békétlenséget, amely elhatalmasodott a családban, a házastársak, a szülök és gyermekek, öregek és fiatalok között. Megtámadja azt a békétlenséget, amely láb- rakapott a munkatársak, a vezetők és beosztottak, tanítók és tanítványok között. Ezekben a viszonylatokban úgy akar győzelemre jutni a béke, hogy föloldja a rövidzárlatokat, megérteti velünk a másik ember gondolkodását és megérteti a másikkal a mi gondolkodásunkat, kiengesztelődést, türelmet és megbocsátást munkál.

Megtámadja a karácsonyi béke a nép és nép közötti békétlenséget és háborút. Isten teremtette az életet és szent előtte az élet. Ezt az életet nemcsak teremtette, hanem Jézus Krisztusban meg is váltotta. Igen, Istennek szent az élet. Védi ezt az életet. Azt akarja, hogy a népek között fennálló igazságtalanságok kiegyenlítődése ne véres háborúkban, hanem felelősségük tudatában. élő emberek értelmes tárgyalásai során történjék meg. Ezért a karácsonyi béke megtámadja most a vietnami nép ellen folyó háborút, az arab népek ellen folyó agressziót. Ez a béke, a békének a rendje akar uralomra jutni Európában Hő 30 nemzet között.

Részlet D. KíUdy Zoltán püspöknek « rádióban elhangzott karácsonyi Igehirdetéséből,

Jó mederben..

A Magyarországi Evangélikus Egyház szolgálatának tartalmát meghatározza az a teológiai felismerés, amelyet egyházunk kimunkált és magára nézve elfogadott, a diakónia teológiája, amellyel hazánk szocializmust építő társadalmában végzi az igehirdetés, a személye^ és intézményes diakónia szolgálatát. Ez a szolgálat nem szétfolyó, nem rendezetlen, parttalan. De hogy még teljesebb legyen az a küldetés, amelyet egyházunk népünk körében kíván betölteni, szükség van bizonyos szabályokra, amelyek nem engedik a jót félremagyarázni, nem enged teret a fegyelmezetlenségnek, a felelősség alól való kibújásnak. Ezért tartjuk fontosnak azt a döntést, amelyet egyházunk Országos Presbitériumának legutóbbi ülése hozott.

Az Országos Presbitérium

1971. december 9-i ülése elfogadott és 1972: január 1-ével hatályba léptetett 15 szabályrendeletet.

Mi is tulajdonképpen a szabályrendelet, minek készültek, mit jelentenek ezek egyházi életünkben, mit jelent ezek hatályba lépése, s mely munkaágakat érintenek?

Egyházunk Zsinata 1966- ban hat törvényből álló, valamint Ünnepélyes Nyilatkozatot és zárórendelkezéseket magában foglaló új Egyházi Törvényt alkotott, amely egyházunk életét van hivatva kormányozni, szolgálatában erősíteni és segíteni. Egyházi Törvényeink szellemét egyértelműen meghatározza az az irányelv, amelyet az Ünnepélyes Nyilatkozat így szövege- zett meg:

Az Országos Egyház Elnökségének köszöntése

Az új esztendő első munkanapján — január 3-án, hétfőn délelőtt fél 12 órakor — régi Szép szokás szerint összejöttek az Országos Egyház tisztségviselői és tisztviselői, munkatársai és alkalmazottai, hogy köszöntsék az Országos Egyház Elnökségét. A köszöntést dr. Mihályfi Ernő országos felügyelő és D. Káldy Zoltán püspök, az Országos Egyház lelkész-elnöke fogadták.

A köszöntésről lapunk következő számában részletesen beszámolunk.

Templomépítési offertorium

Egyházunk rendelkezése szerint a vízkereszt ünnepe utáni első vasárnapon minden gyülekezetben az épülő vagy felújításra szorult templomok megsegítésére adakozik a gyülekezet népe. Régi, szép hagyomány, hogy ezen a vasárnapon minden evangélikus keresztyén testvéri összefogása és áldozata segíti azokat a gyülekezeteket, ahol ebben az esztendőben is szorgos kezek építik Isten igéjének hajlékát.

Nem kis összegbe kerül egy-egy templom még akkor sem, ha nem törekszünk katedrálisok építésére. S bizony a legtöbb gyülekezet anyagilag képtelen lenne oly nagy áldozatot magára vállalni, hogy saját erejéből kezdjen templomépítésbe, vagy megrokkant, felújításra szoruló templomának tatarozására. De még jobban éreznie kell minden hittestvérünknek, hogy azokkal az adományokkal, amelyeket a mai istentiszteletek perselyébe helyez, láthatatlanul, de jelen van egy templomát építő gyülekezet gondjában, könyörgéseiben és örömében,

Isten nem a feleslegesből kér a mai vasárnap, hanem hitből fakadó áldozatunkat kéri, hogy az 1972-es esztendőben egyházunkban épülő templomok anyagi tehervállalásában ott legyen a mi áldozatunk is!

Boldog az a szív, amely tud áldozatot hozni!

Tiszteld atyádat, anyádat és gyermekedet!

Ifjak és öregek, apák és fiák újra és újra időszerű küzdelmébe a tisztelet hangsúlyozásával szól bele Isten igéje.

Emberi életünk sok jót magában rejtő lehetősége, hogy vannak a családban, munkahelyen, iskolában, társadalomban vezetők és elöl állók, akiknek nagyobb a felelősségük. Nagyobb területre szól a megbízatásuk, magasabban vannak és mesz- szebbre kell látniuk. Kezük alatt nő föl az ifjabb nemzedék, azok a fiatalok, akik bizony sokszor szárnyukat szegő rabságnak érzik ezt a helyzetet, ósdinak és maradinak látják az idősebbeket, igyekeznek már külsőségekben is, beszédben, hajviseletben, öltözködésben, más lenni, mint apáik, gyakran lázadoznak és dühöngenek az idősebbekkel szemben.

A tisztelet olyan személyes viszonyt jelent, amelyikben nem fordít hátat egyik a másiknak, hanem felismeri a másik szükségességét és elismeri a másik jogát arra, hogy olyan legyen, amilyen. Egymásra vagyunk utalva, idősebbek és fiatalok, nemcsak a családban, hanem az egész világ keretein beiül. Szerencsétlen Robinsonként tengődne az, aki megpróbálna kiszakadni és egyedül élni. Csak együtt és egymás javára van értelme az emberi életnek!

A fiatalabbaknak meg kell gondolniuk az előttük járó nemzedékek sok-sok áldozatát, munkáját és fáradozását az ő jobb sorsuk érdekében. Országosan vizsgálva a dolgot, az ország- gyűlés nemrégen elfogadott ifjúsági törvénye a bizonysága annak, hogy hazánkban az idősebbek komolyan igyekeznek a felnövekvő ifjúság számára a legjobb lehetőségeket megteremteni.

Az idősebbeknek meg kell fontolniuk, ha látják a fiatalok lázadozását, vajon mi az, amit elmulasztottak, mi az, amit rosszul csináltak a fiatalokkal szemben. Hiszen aki vasat vagy fát akar alakítani és megmunkálni, aki egy gépet akar kezelni, annak sokszor igen sokáig kell azt a mesterséget tanulnia. A neveléshez, a legnemesebb „anyag”, az ember formálásához értene éppen minden szülő és minden idősebb, tanulás nélkül is?

Tiszteld atyádat, anyádat és gyermekedet, hogy jól legyen dolgotU if j. Harmati Béla

.a zsinat ünnepélyesen kijelenti, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház a teljes Szentírás kinyilatkoztatása, valamint az egyetemes és az evangélikus hitvallások bizonyságtétele szerint Isten igéjét tekinti hite, tanítása és szolgálata forrásának és mértékének, és ennek alapján az Ür Jézus Krisztustól kapott feladatának vallja az ige hirdetését és a szeretet munkáját hazánk népe és az emberiség javára” Majd így zárul az Ünnepélyes Nyilatkozat: „A zsinat kijelenti, hogy munkáját az Ünnepélyes Nyilatkozatnak az értelmében végzi... ”

A most hatálybá léptetett szabályrendeletek minden paragrafusa ennek a szellemét tükrözi.

Természetesen az Egyházi Törvények nem térhettek ki az egyes osztályok, munkaterületek működését szabályozó részletekre. Az Ünnepélyes Nyilatkozatban lefektetett irányelvek szellemében tör- _ vénybe foglalták — többek' között, — az egyes osztályok, munkaágak szolgálatát, ugyan-' akkor ezzel lehetőséget ad a törvény arra, hogy ezt a szabályrendeletek „aprópénzre” váltsák. Ezzel az Egyházi Törvénnyel a modern jogalkotás szellemében járt el.

Az Egyházi Törvény III. törvény 105. §-a foglalkozik az országos egyházi presbitérium feladataival. Ebből idézem a? egyik pontot:

Az országos egyházi presbitérium „országos egyházi szabályrendeleteket és szabályzatokat alkot”. (E. T. III. tv. 105. §. b. pont).

E pont értelmében került az Országos Presbitérium elé 16 Szabályrendelet tervezet, melyek közül 15 elfogadásra is került.

Természetesen, míg ezek a tervezetek elkészültek, addig ez irányban sok tennivaló akadt. Az Országos Egyház Elnöksége már 1967-ben napirendre tűzte ezek elkészítését, de — nem törekedett e tekintetben sem felületes munkára. Hiszen az egyes munkaágak, osztályok vezetőinek alapos elemzés alá kellett venniük azt a munkaágat, amelyben dolgoznak, s amelyeknek működéséről szabályrendelet tervezet készítésére kaptak megbízatást az Országos Elnökségtől. És — mint minden területen — itt is megmutatkozott az a demokratikus szellem, amely egyházunkra jellemző. Mert mindegyik tervezet elkészítését széles körű konzultáció előzte meg. Ezek után került az Országos elnökség elé a „nyers” szöveg. Az Elnökség a mintegy 80 oldalnyi gépelt szöveget alaposan áttanulmányozta, majd visszaadta a készítőknek, hogy készítsék el a tervezetet és azt terjesz- szék az egyházunk Alkotmány és Jogügyi bizottsága elé.

Ez a bizottság, amely hivatva van ilyen kérdésekkel foglalkozni ugyancsak széles körben megvitatta, majd 1971.

november 18-án egész napos ülésen pontról pontra megtárgyalta a beérkezett tervezeteket, azokon módosításokat eszközölt, majd a módosításokkal egyhangúlag elfogadott tervezeteket az Országos Presbitérium elé terjesztette. Az Alkotmány és Jogügyi bizottság észrevételeit az Országos Egyházi Iroda bedolgozta a tervezetekbe és azt megküldte az Országos Presbitérium minden. egyes tagjának. Így került a Presbitérium elé az elfogadásra javasolt 15 tervezet (az Iratkezelésről szóló szabályrendelet-tervezetet az Alkotmány és Jogügyi bizottság később kívánja elfogadásra a Presbitérium elé terjeszteni).

Ezeket az Országos Presbitérium újra alapos elemzés alá vette, majd jóváhagyta őket és

1972. január 1-én hatályba léptette azokat.

Az Országos Presbitériumnak ez a határozata azt jelenti, hogy 1975. január 1-től kezdődően az egyes osztályoknak és munkaágaknak a hatályba léptetett szabályrendelet szerint kell végezniük munkájukat. Ez nem ad módot arra, hogy ki-ki a saját „lelkiismerete” szerint értelmezze Egyházi Törvényeink egyébként nagyon világos és egyértelmű paragrafusait. Az eddig is jó mederben végzett egyházi szolgálatunkat segítik ezek a szabályrendeletek a további jó és helyes munkájukban.

Természetesen csak akkor fognak ezek a szabályrendeletek jól funkcionálni, ha mindenki a maga területén jól, tudása legjavát adva, lelkiismeretesen és egyházunk egészét szem előtt tartva végzi a szolgálatát ott, ahová egyháza elhívta és munkába állította.

Az alábbiakban felsorolom azokat a szabályrendeleteket, amelyek 1972. január 1-én hatályba léptek:

A Teológiai Akadémia és a Teológus Otthon szervezetéről és működéséről;

A Teológiai Akadémia tanulmányi és vizsgarendjéről;

A kántorképzésről;

Az egyházmegyei sajtóelőadók működéséről;

A Lelkészi Munkaközösségek működéséről;

A Gyülekezeti Segély működéséről ;

A Központi Alap működéséről;

A Meliorációs kölcsön ügyrendjéről;

A Teológiai Akadémián adható teológiai doktori fokozatról és tiszteletbeli teológiai doktori címről;

Az Evangélikus Országos Könyvtár működéséről;

Az Evangélikus Országos Levéltár működéséről;

A Sajtóosztály működéséről;

Az egyházi üdülők működéséről ;

A diakóniai szolgálatról;

A Budahegyvidéki Egyház- község és a Budai Evangélikus Szeretetotthonok azonos helyiségben történő közös szolgálat rendezéséről.

—r —n

NŐI LELKÉSZEK AZ ANGLIKÁN EGYHÁZBAN

November 28-án szentelte lelkésszé Hongkongban Gilbert Baker anglikán püspök az

anglikán egyház két első női lelkészét (epd)

A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG RÁDIÓADÓJÁNAK ÜJABB TERVEI

1963 óta Addisz Abebáből 13 nyelven sugároz műsort „Az evangélium hangja” nevű rádióadó Afrika, Ázsia és Közel- Kelet számára. A legújabb tervek alapján növelik a missziós adásokkal párhuzamosan az általános felvilágosító, egészségügyi és gazdasági továbbképző adások számát, mert ezekre a megnevezett területeken igen nagy szükség van. (lwi)

1