Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-02-27 / 9. szám

xxxvn. Évfolyam, 9. szám 1972. február 27. Ara: 2,— forint Men imádása — emberek szolgálata JÉZUS MEGKlSÉRTÉSÉNEK TÖRTÉNETE bennünket, az ö követőit, ebben a böjti időben több vonatkozásban is komo­lyan elgondolkoztathat. Hiszen mindaz, ami a pusztában Jé­zussal történt, a történelem során gyakran megismétlődött a ke­resztyén egyházban, sőt előfordul Jézus követőinél a mi időnk­ben is. A keresztyén egyház múltjára tekintve, ismételten találkoz­hatunk olyan jelenségekkel, amikor az egyház, illetve annak vezetői válaszúira kerültek. Az egyik lehetőség az volt: meg- marad-e az egyház azon az úton, amelyet Isten kijelölt számá­ra ebben a világban. Ez az út az engedelmességnek és a szol­gálatnak sokszor talán keskeny, de feltétlenül helyes útja. A másik lehetőség: a világi hatalom és dicsőség megszerzése és megtartása. A MÚLTAT VIZSGÁLVA sajnálattal, sőt bűnbánattal kell megváltanunk, hogy a keresztyén egyház történelmének számos olyan szomorú lapja van, amikor az egyház vezetői megfeled­keztek Jézus megkísérlésének történetéről, közelebbről: arról a válaszról, amelyet Jézus a kísértönek adott. Istené legyen a hála és dicsőség azért, hogy keresztyén egy­házunk történelmének vannak fényesebb lapjai is. A keresztyén egyház áruló Júdásai mellett mindig voltak olyanok, akiket nem szédített meg sem kincs, sem hatalom, sem dicsőség; akik nem csak ráléptek a keskeny útra, hanem mertek is azon járni. Sokszor életüket tették kockára, vagy ha kellett azt fel is áldozták az igazságért, a tudományért, a haladásért, a testi­lelki szabadságért. ISTEN IGÉJE MÉRLEGRE TESZI a mai keresztyén egyházat is, benne a mi életünket és keresztyénségünket is. És hogy ezen a mérlegen „ne találtassunk könnyűnek", ahhoz nyújt szá­munkra segítséget mai igénk. * Mindenek előtt hálásak lehetünk Istennek azért, hogy egy­házunkat megszabadította azoktól a megkötöttségektől, ame­lyek a múlt egyházát gyakran megkísértették és az „arany­borjú” bűvöletében fogva tartották. A történelem kemény leckéjéből meg kellett tanulnunk, hogy Isten az egyházat nem azért helyezte ebbe a világba, hogy uralomra, vagy dicsőségre törjön. Tudomásul kell vennünk mai igénkből, hogy a világi hatalommal és dicsőséggel kapcsolatos felajánlás: „Mindezeket neked adom” nem Isten szava, hanem a Sátán hangja ma is. Főleg pedig azért kell ezt tudomásul vennünk, mert tudnunk kell, hogy e sátáni felajánlás elfogadásának feltétele ma is ugyanaz, mint volt Jézus idejében: JFla leborulva imádsz en­gem”. MI TEHAT A TEENDŐ? Erre is feleletet kapunk Jézus vá­laszából: „Az Urat, a te Istenedet imádd és csak neki szolgálj.” Ebben a klasszikusan rövid, tömör megfogalmazásban benne van a keresztyén embernek és egyháznak örök időkre szóló feladata és küldetése. Hangsúlyozni szeretném: Isten imádata és szolgálata az egyháznak feladata és küldetése is ebben a vi­lágban. Ez abból következik, hogy Isten az egyházat ebbe a világba küldte, nyilván azért, hogy ebben a világban imádja és szolgálja Öt. Isten nemcsak a „térdeplő” helyzetben akarja látni egy­házát ebben a világban. Ezért szól igénk az imádság mellett a szolgálatról is. MIT ÉRT JÉZUS ISTEN SZOLGÁLATÁN? Erre válasz Jézus egész földi élete és működése. Ebből kitűnik, hogy Jézus Isten szolgálatán azt a szolgálatot értette, amelyet ebben a világban az Isten képére teremtett emberért vállalt és végzett. MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHAZUNK a ha­zánk felszabadulása óta eltelt negyed évszázad folyamán tuda­tosan rálépett ennek a másokért élő és szolgáló szeretetnek út­jára. Ezt kívánja tőlünk maga Isten is és ezt várják el tőlünk joggal az éhező és jogfosztott emberek százmilliói. De joggal várja ezt mitőlünk, hivő emberektől, egész ma-, gyár népünk és társadalmunk is. Ezzel kapcsolóban úgy érzem, nem mehetünk el szó nélkül a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által nemrég kibocsátott Kongresszusi Levél mellett. Egyházi sajtónknak e levélre adott visszhangja számos evan­gélikus hívünk helyeslésével találkozott, amikor azon örömünk­nek adott kifejezést, hogy társadalmunk számontart bennünket, hivő embereket is. igényli, megbecsüli és elfogadja szolgála­tunkat szocialista hazánk építésében. A meglévő világnézeti különbség ellenére számos olyan közös munkaterület van, ahol a nemzeti egység megerősítésének jegyében a vallásos emberek együtt dolgozhatnak népünk minden tagjával, aki szereti ha­záját és becsületes munkájával hozzájárul annak felvirágoz­tatásához. EZÉRT NEM ENGEDHETJÜK MEG magunknak, hogy visz- szahúzódva éljünk, mint vallásos emberek, ebben a világban. Nem tehetjük meg, hogy semmit sem törődjünk saját népünk­nek, társadalmunknak kérdéseivel, vagy az egész emberiség­nek gondjával-bajával. A mai rohanó időben Isten szinte nap­ról napra feladja nekünk a leckét: észrevesszük-e azokat, akiket utunkba állít, legyenek azok fehérek, vagy színesek, vietnami­ak vagy arabok, közeliek vagy távoliák, velünk egyhitüek vagy más meggyőzödésüek. Ne kerüljük meg őket és problémáikat, ne csak sajnálkozzunk felettük és ne csak imádkozzunk érettük, hanem a szolgáló szeretet szolidaritásával kössük be a vérző sebeket és ha kell, zsebünkbe nyúlóan is bizonyságot tegyünk arról, hogy megértettük, hogyan kell ma Istent igazán imádni és szolgálni. Részletek MeUs Adám püspökhelyettesnefc a Magyar Rádió­ban elhangzott igehirdetéséből HATAN VÁLASZTHATÓK A Magyarországi Evangéli­kus Egyházban a lelkészi ok­levelet nem a Teológiai Aka­démia adja, hanem az egyház- kerületek Lelkészképesítő Bi­zottsága. A Teológiai Akadé­mia azokat a teológiai hallga­tókat, akik őt éven keresztül tanultak és sikeresen vizsgáz­tak, az ötödik év végén szigor­latra bocsátja. A szigorlatok eredményes megállása után a hallgatók szigorlati bizonyít­ványt kapnak. Ezt követően azokat, akik ezt kérik, a püs­pök lelkésszé avatja. Majd se­gédlelkészként kiküldetést kapnak a gyülekezetekbe. Rendes (parókus) lelkésszé azonban a gyülekezetek csak akkor választhatják meg őket, ha 2—3 évi segédlelkészi szol­gálat után a Lelkészképesítő Bizottság előtt sikeres vizsgát tesznek. A Déli Egyházkerü­letben február 3-án volt a lel­készvizsga. Erről beszélgetünk D. KÁLDY ZOLTÁN püspök­kel. Azt hallottuk püspök űr, hogy az előző évekhez ké­pest sokkal nagyobb volt az igény a vizsgán. Mondják, hogy „kemény” vizsga volt. A hírek megfelelnek a való­ságnak. Tudatosan szigorítot­tuk a vizsgát. Ma csak akkor tud egy evangélikus lelkész teológiailag, egyházpolitikailag és politikailag helytállni, ha szünet nélkül képezi magát a teológia, a társadalomtudo­mány, a lélektan, a politika stb. területén. A „mezítlábas”, tehát a hiányosan felkészült lelkészek ideje lejárt, szolgá­latukat nem tudják betölteni. Olyan társadalomban élünk, ahol szinte mindenki tanuL Ha a lelkész nem veszi át ezt az ütemet, nemcsak ő, de vele együtt a gyülekezet is végze­tesen lemarad. Ezért voltunk igényesebbek a korábbiaknál. Ez az igényesség másfelől ab­ból adódott, hogy a legutolsó egyházkerületi közgyűlésen olyan Lelkészképesítő Bizott­ságot választottunk, amelynek személyi összetétele is biztosí­totta ezt az igényességet. Köz­tük három teológiai doktor, kettő pedig bármikor az lehet­ne: Balikó Zoltán pécsi, Ben­czúr László Budapest-Angyal- földi, dr. Hafenscher Károly Budapest-Deák téri, dr. Pusz­ták között 30—40 oldalas, sőt 60 oldalas is. Adhatna tájékoztatást püspök űr arról, hogy egy­77-Ajjirr én Wtcvw A SZŐLŐTÓ. TI A SZÖLŐVESSZÖK, AU ÉNBENNEM MARAD ÉS ÉN ŐBENNE, AZ SOK qyUMOLCSOT TEREM, (jánozevangéhujna 15.S-3) LELKÉSZI OKLEVÉL fDi, a rnacvaeoRszáci Ágostai HilvaLLásd Evangélikus Kesesz- tyén Ecybäz Béli KeaüLetének LíLkeszvizscáLó Bizottsága, az ük. Jézus kKisztcis apostola amaz intcLméreek encebeLmestaebve, hocv akiknek megvan a hit titka jó LtLkiiscneKelteL, azokat is ki keí-L eLÖBB próba! m és csak akkoR folytassák tisztüket, ha feóbhe- fcetLenek ti.Linz. í,9-io.) és követve őseink bölcs szokásait MfíÁMC-R WÖfíGV testvéKÜttkef-. aki az 1éj bAuÁn^k. A napján. JOsHjjmmaM szziLetett, teológiai tanuLmänyait szasäLvszeaüen elvégezte éj a« ioTá ös JUNtUS—hsvának-YP_ napján, a aaóapestt Evangélikus Teolóciai Akaiéin ián a kötelező' szigoRLatot. mecáLLotba, egy­ház cm te RenóeLkezéseirzek mecfeLeLoeri LeLkészi vizscálatka Bocsátottuk. , íestvfcRÜnk az. evJFálU/ÁA havának _jL_ napján.t»A totfc LeLkészi vizsgálaton fellcészüLtségenek Bizonyságát a óta. E vizsgálatokon nieccvőzőótzjrck arról, hogy tisztelendő MÁMÉ* qVÖRQV- szoLgatáksunk az evangélikus Lelkészi áLlás BetültéséRő alkalmas. Ezírc őt a Lelkészi szoLgálat euátásáRa képesítettnek nyilvánítjuk., és Ren­des Lelkésszé, megválaszt hatónak kijelentjük. Ennek Bizonvságául ezt a leLkészi oklevelet aláÍRásunkkat és az egyházkeitület. pecsétjével megeRositve kiaójuk. Kelt Budapesten, igjiLév fWHAM hó 3 napján A lelkészkepesitő Bizottság tagjak tay László surdi és dr. Rédey Pál Budapest-Ferencvárosi lelkészek. Munkájuk alapossá­gára jellemző, hogy együtt mintegy 150 oldalas bírálatot nyújtottak be a segéd!elkészek dolgozataira vonatkozólag. Mindegyiküknek harminc dol­gozatot kellett elolvasniuk és megbírálniuk. Volt a dolgoza­!). Káldy Zoltán püspök Koppenhágában A Lutheránus Világszövetség Rádiós Bizottsága február 22—27. között Dánia fővárosában, Koppenhágában tartja ülését. Egyházunk elnök-püspöke, D. Káldy Zoltán a Bizottság tag­jaként vesz részt a tanácskozáson. Aki a némák kost kiáltott és a kiáltok kost néma volt Sokszor vittek Jézus elé néma embereket, hogy meggyó­gyítsa őket. Jézus az Atyához kiáltott és beszélővé tette a né­mát. A régi Izrael vallásos élete is ilyen néma vallásosság volt, holott az Cr igehirdetésre és szolgálatra választotta ki őket. A süketnémák csendvilágba zárkózott vallásos élet rítusait élték, vallásos nagyhatalmi vágyaktól feszült a mellük az alá­zat görnyedése helyett. Belopózott ez az uralkodási vágy a ta­nítványok körébe is, hiszen Zebedeus fiai, János és Jakab ott akartak majd ülni a király Krisztus mellett a messiási biroda­lomban. A vallásos gőg e megfagyott és néma világába harsan bele Jézus szava: „Aki utánam akar jönni vegye fel az ő ke­resztjét és kövessen engem!” Így tette a némákat beszélővé, a lelki süketeket hallóvá. Isten népének a tegnapban is és a mában is sokszor kísértése a néma vallásosság, az uralkodni vágyás lelki betegsége. Keresztet csak alázatosan lehet hordani. Mikor Jézust már elfogták és a fütykösökkel felszerelt sokaság a városkapun át a főpap elé vitte, Jézus egy szót sem szólt. Az elfogok diadalkiáltása közben néma maradt. A jeruzsálemi éj­szaka hangos lehetett az eseménytől, s hangosak voltak a főpap kérdései is, de ö néma maradt. Némán adta hátát a verőnek, némán lett átkozottá, némán szenvedte minden szenvedésünket. A dac fogcsikorgató, halált verítékező némasága ez? Nem. Az Ür szenvedő szolgájának némasága, akiről Ezsaiás hirdette az igét a bárány némasága, aki nem szólalt meg az őt nyírók ke­zében. Az Isten Fia némasága ez, aki szegénnyé lett. Szegénnyé, hogy gazdagok legyünk mi, általa. Pedig gazdag volt, mérhetet­lenül, és emberré lett, átkozottá lett, halottá lett, hogy mi em­berré legyünk, áldottak legyünk, éljünk, Euttkay Levente egy segédlelkésznek hány dolgozatot kellett készíte­nie és mik voltak a dolgo­zatok témái? Mindegyik vizsgázónak öt dolgozatot kellett írnia. Elő­ször is egy tudományos dol­gozatot. A témát a szociáletika területéről jelöltem ki: „Az evangélikus egyház politikai diakóniája”. — Feladat volt továbbá egy gyülekezeti esten vagy szeretetvendégségen el­mondandó előadás elkészítése: „A népegyházhoz tartozás — tudatos egyháztagság”. A har­madik feladat egy teljesen kész prédikáció megírása volt, Jn 20, 24—29 alapján. — Kel­lett egy „tanítást” is készíte­ni: a IV. parancsolatot kellett feldolgozni konfirmandusok számára kérdő-felelő módszer- reL — Végül szabadon válasz­tott textus alapján egy kész keresztelési beszédet kellett ír­ni, szem előtt tartva, hogy az egy szórvány-gyülekezetben hangzik el. A témákból is ki­tűnik, hogy azok jó vagy ke­vésbé jó feldolgozása jelezhet­te a vizsgabizottságnak, hogy a jelöltek hogy állnak a tudo­mányos gondolkodásban és a gyakorlati munkában. Szerin­tem egyik sem volt könnyű téma és még az idősebb lel­készeket is próbára tette vol­na. Pl. annak az új típusú egy­háznak a kialakulása, amely „tudatos egyháztagok”-ból áll és nem egyszerűen olyanokból akik „bele-születtek” az egy­házba még igen sok tanulmá­nyozást és munkát igényel, de segédlelkészeink már kényte­lenek voltak alaposan végig­gondolni a problémát. tál hitvallás, stb.) — 3. Gya­korlati teológia (igehirdetés, tanítás stb.). — 4. Egyházunk mai élete (egyházunk szeretet- intézményei, sajtója, teológiai felismeréseink a nemzetközi teológiában, az ökumenikus mozgalom, a Lutheránus Vi­lágszövetség, a Keresztyén Bé­kekonferencia, stb.). — 5. Egy­ház és jog. — 6. Egyházi ének­és zeneismeret. — Gondolom a „tárgyak” maguk is jelzik, hogy mi mindenről kellett a vizsgázóknak számot adniuk, — Balikó Zoltán lelkész az egyik jelölttől a Római levél, a másiktól János evangéliu­mának elemzését kérte, Ugyancsak ő adta ki ezt a té­telt: „Mai vélemények a Bib­liáról (szekták, római egyház, egyházon kívüliek stb.). — Pusztay László többek között az Ágostai hitvallásnak az egy­házról való tanítását kérdezte. Erősen érdeklődött az egyik jelöltnél az „egyházfegyelem” helyéről és módjáról egyhá­zunkban. — Hafenscher Ká­roly többször kérdezte a se­gédlelkészektől legutolsó pré­dikációjuk vázlatát, a felnőtt gyülekezet tanítását, továbbá az egyházi tanítás „felügyele­tének” jogát — Rédey Pál lel­kész egyházi sajtónk, szeretet- intézményeink ismeretére volt kíváncsi, továbbá arra, hogy a felszabadulás után milyen teo­lógiai irányok jelentkeztek egyházunkban. — Benczúr László lelkész két tárgyat is kérdezett: egyházjogot és az egyházi éneket. Valakitől Luther énekeit kérdezte, más­tól a gyülekezeti énektanítás lehetőségeit és módjait, to­vábbá a kántorképzést Milyen eredménnyel vizs­gáztak a segédlelkészek? A vizsgabizottságnak velem együtt az volt a véleménye, hogy örvendetesen növekedett a színvonal. Sok jó dolgoza­tot olvashattunk. Külön is nagy öröm volt számunkra, hogy „Az evangélikus egyház politikai diakóniája” témájú dolgozatok igen jól sikerültek Ezek voltak a legjobbak! Né­gyet „5”-ösre minősítettünk. Az egyikre azt írta a bíráló: „Javaslom teljes egészében a Lelkipásztorban való leközlé- sét”. Egy másik hasonló témá­jú dolgozatról az volt a véle­mény, hogy a „dolgozathoz^ személyes hitvallása”. Jó dol­gozatokat kaptunk a „tudatos egyháztagság” kérdésével kap­csolatban is. — Sajnos az ige­hirdetések és a tanítások már több kívánnivalót hagytak maguk után. noha ezek között is volt néhány nagyon jó. A szóbeli feleletek általában szé­les körű ismeretekről tanús­kodtak, bár volt gyengébb is. Végül is mind a hat segédlel­kész megkapta a lelkészi okle­velet, tehát immár parókus lelkészeknek választhatók Egyébként úgy tudom, hogy közülük négy után nagyon ér­deklődnek olyan gyülekezetek, amelyek most állnak lelkész­választás előtt Megtudhatnánk az okle­velet nyert fiatal lelkészek nevét? Melyek voltak vizsga tárgyai? Hat tárgyból kellett szóbeli vizsgát tenni: 1. A Szentírás alapos ismerete. — 2. A hit- vallási iratok ismerete (Ágos­a szóbeli Természetesen. Íme: Eszlé- 1tyi László, Görög Tibor, Győr Sándor, Krámer György, Krähling Dániel és Sághy András. Isten áldja meg őket életükben és szolgálatukban!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents