Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-02-20 / 8. szám

\ Wem telefonszám. Mégis csengetés. Hangosabban szól, mint a te­lefonok csengője. Ijesztően, riasztóan. Orvosok, kórházait, társadalmi szervek, családok, a szenvedő alanyok asztalán és a miénken, egyházén is riaszt. A „Demográfiai Évkönyv 1970” tanúsága szerint hazánk­ban a jelzett évben 100 élve- születésre 127 művileg elvetélt magzat jutott. Családtervezés ? Az AB-s nők 9,5 százaléka volt 19 éven aluli. Így más adatokat is egybevetve, a mű­vi beavatkozásoknak a szen­Nem „költői fogás” Váczi Mihály részéről ez a paran­csoló módban kifejezett gon­dolat. Mély elvi meggyőződés mondatta ki vele ezeket a sza­vakat. Talán az „ars poetica”, írói hitvallása sűrűsödik eb­ben a sorban. Lendít, lelkesít, mert író és költő az álmodo­záson túl rendelkezik egyfaj­ta érzékszervvel, amely láto­másra, „próféciára” teszi ké­pessé. Így lelkesítettek és len­dítettek egykor a próféták, akiket Isten lelke szállt meg. hogy a kiválasztott nép előtt megrajzolják a jövőt A jö­vőt tudni kell — ezt ki­jelenthette egykor Ésaiás, Jeremiás, amikor akár Isten kegyelméről, akár ítéletéről jövendölt. És hogy tévedésbe ne essünk, a próféták jövendő tudásába nemcsak az ún. teo­lógiai ígéretek szerepeltek, de vaskos politikai, társadalmi, szociális realitások is. Ök azt is tudták, mi lesz a néppel, a hazával, az egész kialakult izraeli társadalommal azon kívül, hogy Isten el fogja kül­deni egykor a Messiást, a Sza­badítok Egyházunktól napjainkban a prófétai szolgálatot kérik szá­mon. Tegyük hozzá, jogosan! íbiszen az egyház a jövendő Urának szalgálatában áll. Illő tehát, hogy tudjon a jövendő felől valamit mondani, arra utat mutatni s embereket a jövő útján vezetni. Elszegé­nyedett, kiapadt, hitetlen egyház az. amely nem lát be­le a holnapba s hívei tekinte­tét csak a múltra függeszti, miközben az embereket, a hí­veket éppen a holnap, a jö­vendő izgatja Gyámoltalan, alapjaiban bizonytalan egyház az, amelynek nincs szava a jövőről. „Vak vezet világta­lant” — mondotta Urunk —. s kemény ítélete hányszor ta­lált el bennünket. Jézus veze­tése egyértelmű, világos, biz­tos és határozott volt A mi vezetésünk próbaköve: tu­dunk-e útmutatása alapjan kockázatosán, mégis bátran, felelősen, mégis biztosan a jö­vendőre mutatni. Két irányba szeretném fi­gyelmünket terelni. Mégsem elválasztva egymástól a két irányt. Inkább egyiket a má­sikkal szeretném kiegészíteni. S ezt azzal kapcsolatban, hogy ez a cikksorozatunk nagy ér­deklődést váltott ki és hí­veinkben szorongató kérdés egyházunk és társadalmunk jövendője. Két kérdésre pró­bálunk röviden feleletet adni. 1. Milyen jövő áll az evangé­likus egyház előtt Magyaror­szágon? 2. Milyen jövő áll a magyar társadalom előtt? I. AZ EGYHÁZ JÖVÖJE ELSŐSORBAN URA KEZÉ­BEN VAN. Mindenütt a kerek világon, ö tudja, olyan úton akarja-e vezetni, mint egykor Izráelt az ígéret földjére, vagy megismétli a kétezer éves múltat, ítéletével, irgalmával együtt. De ha így fejezzük ki hitünket: az egyház az ő ke­zében van, akkor legszilár­dabb reménységünkről adtunk számot. S ez azt jelenti, hogy mi nem akarjuk megmenteni semmitől, nem akarjuk félte­ni, s nem akarunk önkénye­sen vállalni egy hamis mózesi feladatot, kivezetni az egyhá­zat a világból. A jövőt tud­juk: lesz egyház, mert Isten igy akarja! Lesz egyház, mert Isten szolgálatokat akar elvé­geztetni általa! Lesz egyház, mert Isten üdvözíteni akarja az embereket, lesz egyház, mert bűhbocsánaitra és evan­10 0: védő alanya jelentő® számban házasságban élő nő, esetleg családanya. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy a megdöbbentően nagy százalékú művi vetélés a csa­ládtervezés eszközeként jött számításba. A családtervezés ma már élég általános. Főleg a fiata­labb házastársaknál természe­tesebbnek vesszük, hogy éle­tük adottságait: továbbtanulás, lakásszerzés, kulturális igény, mozgásszabadság (turisztika) — számba véve, több gyerek esetében, rájuk való tekintet­tel, élnek mindazokkal a lehe­tőségekkel, amelyek módot ad­nak arra, hogy a gyermekál­dás ne „véletlenül” érje őket. Ma számtalan jól bevált gyógy­géliumra szükség van! Követ­kezésképpen lesz egyház a szo­cializmusban, a kommuniz­musban. Ezzel szeretnék ledönteni minden tévhitet, oktalan fé­lelmet, gyarló következtetést, pánikot, aggodalmat, rémhírt és vaklármát. Van jövőnk, ha­tározottan, biztosan tudjuk, hogy van. A többi cikk már foglalkozott az egyházi tevé­kenységek belső és külső fel­tételeivel, itt most a hitet szó­laltatom meg: a hit tudja, hogy az egyháznak van jöven­dője. Azok az egyház árulói az egyházban, akik ezt két­ségbe Vonják. Akik számlál- gatják napjait, akik azt sut­togják. hogy „kiárulás” törté­nik, akik pesszimizmusukkal lerombolják a reménységet, akik dekadens módon nevet­ségessé akarják tenni szolgá­latát. A magyarországi evan­gélikus egyház „ars poetica”- ja, egyházunk hitvallása: tu­dom. van az egyházunknak jövője. S. EZZEL MAR MEGCÉ­LOZTAM EGY MÁSIK TE­RÜLETET, dimenziót. A jövőt tudni kell, így adtuk meg a címet Ez a jövendő itt Ma­gyarországon igen egyértelmű: a jövendő Magyarországa szo­cialista Magyarország. Ez biz­tos. Nincs és nem is lesz má­sodik, vagy harmadik reláció. Vannak eszmék, elgondolá­sok, melyek álmokban szület­nek, megvalósításuk kivihetet­len, elérhetetlen. A német nyelv így fejezi ki: Wun- schtratim, kívánságálom. Nos, a szocializmus nem ilyen Wunschtraum. Ha nincs is időnk, hogy ebbe a kérdésbe belebonyolódjunk, azt azon­ban leszögezzük, hogy a szoci­alizmus gazdasági, társadalmi fejlődés eredménye. Ennek megfelelően történelmi szük­ségszerűség. Ide el lehet jutni és el is jutnak a társadalmak. Mindez tudományosan igazolt és bizonyított tény. És hogy ennek a társadalomnak elő­nyei vannak magasabbrendű- ségével együtt, ismét egy kü­lönálló probléma. De itt most a forradalmi úton átalakult magyar társa­dalom jövőjéről van szó. Ezt a jövőt tudni kell! Egyhá­zunknak is egyértelmű ezzel kapcsolatban a látása: Ma­gyarország társadalma, az or­szág berendezettsége, gazda­sági, politikai, kulturális jö­vendője szocialista lesz. Vál­tozás csak annyiban áll be, hogy mennyiben közelítjük meg még inkább a szocialista ideált. Ide, 'erre a szocialista Ma­gyarországra vetítjük rá hi­tünk és reménységünk jöven­dő egyházát. Valljuk, hogy az átalakult, szocialista társada­lomban lesz egyház. Sajátos feladataival, küldetésével, szolgálatával jelen lesz. Nem idegen testként, hanem bele­épülve, nem elsorvadó lég- gyökerekkel, hanem valóságos gyökerekkel belenőve a ma- gjrar társadalom talajába. Ez­zel a társadalommal együtt szeretjük hazánkat, rendsze­rünket, együtt építjük az or­szágot, együtt sírunk a kudar­cokon és együtt örvendezünk a sikereken. Beam, mélyen ebben a társadalomban, ahon­nan a nemzet forrásai táplál­koznak. S itt a mélyben kí­vánunk a krisztusi szeretet cselekedeteivel szolgálni. A jövőt tudni kell! A jövőt tudjuk is. Or. Rédey Pál 12 7 szer, egészségügyi eszköz áll rendelkezésre. Anélkül, hogy most a családtervezés etikai kérdéseibe belebocsátkoznánk, általánosságban kimondhatjuk, hogy ezek használata keresz­tyén etikai szempontból is megengedhető. Innen tekintve, még meg­döbbentőbb a fenti adat. Is­merünk jó néhány országot, ahol a születéskorlátozásnak ugyancsak megdöbbentő ada­tai vannak (pl. Svédország), de a művi vetélések arányszáma azokban sem ilyen kétségbe- ejtően nagy. Vigyázat! Életveszély! Szerkesztői munkaközössé­günkben valaki undorodva ecsetelte a szóban forgó mű­velet jelenségeit, többek kö­zött finoman szólva azt a tényt, hogy ott embervér fo­lyik, s amit egyik-másik érin­tett orvos is keserű öngúny- nyal „hentesmunkának” titu­lál. Most megint bele nem bo­csátkozva az úgynevezett „magzatelhajtás” erkölcsi, teo­lógiai, hitbeli kérdéseibe, (so­kunk számára sokat monda­nak az ilyen igék: Anyád me­llétől formáltalak, stb.), azok­ra a veszélyekre gondolunk itt, aminek azok vannak kitéve, akik e művelet alá esnek. Igen kis százalékban van szó élet­mentésről, amikor a sebészi kés valami biztosra vehető ká­ros vagy veszélyes következ­ménytől szabadítja meg szen­vedő embertársunkat. Az ese­tek többségében minden be­csületes jószándékot, szaktu­dást, körültekintést számbavé- ve és tisztelve, az egészségi ál­lapot leromlásával, lelki és tes­ti károsodással, sok esetben később jelentkező káros és újabb életet veszélyeztető kö­vetkezményekkel kiéli számol­ni (pl. rák). Ez pedig erkölcsi kérdés, amire mi keresztyén hitünk alapján azt kell, hogy mond­juk: minden olyan emberi cse­lekmény. amely emberek éle­tében kárt tesz, őket életve­szélynek teszi ki. vagy megle­vő egészségüket kockáztatja, helytelen és megakadályozan- dá Jelentős kár! Minden betegség, beleértve a műtétek következtében le­romlott állapotot is, anyagi visszaesést is jelent a környe­zet, a kisebb és nagyobb kö­zösségek kárára. Érinti a családot is, ahol ta­lán egy betervezett vásárlást, beszerzést akadályoz meg, vagy vet vissza. Érinti a mun­kahelyet is, ahol rövidebb- hosszabb időre kiesik egy munkaerő. Nemcsak hiányzik, de pótolni, helyettesíteni is kell. De leköti az egészségügyi személyzetet: orvosokat, ápo­lókat, az idefordított állami, gazdasági erőket — magyarán mindnyájunk pénzét. Még a ma sem elegendőinek bizonyu­ló kórházi ágyak számára is gondolunk. Lehet, hogy kiszámolta már valaki, hogy mennyi bölcsődét, óvodát, napközi otthont, tor­natermet vagy ifjúsági uszo­dát lehetne az így kieső anya­gi javakból létrehozni. Lehet, A budai, a pesti és a Pest megyei egyházmegyék lelké­szei együttes ülést tartottak január 26-án a Deák téri gyü­lekezeti teremben. A lelkészi munkaközösségek megszokott együttléteiből kiemelkedő al­kalmon D. Káldy Zoltán püs­pök előadásában az egyház­megyékre és gyülekezetekre alkalmazta azokat az elvi, po­litikai, teológiai és gyakorlati szempontokat, amelyek a leg­utóbbi országos és egyházke­rületi üléseken hangzottak el és nyertek elfogadást és igy között rövid látogatást tett ha­zánkban. Tárgyalásokat foly­tatott D, Káldy Zoltán püs­hogy nem túl sokat — de hoz­zá való téglát, felszerelést biz­tosan. A közösségi javak elégge át nem gondolt felhasználása ép­pen úgy érhet etikai kérdéssé, mint az egyén megkárosítása. Mindent szám bavetiii n k ? Az első feltett kérdéshez szeretnék még egy kicsitvisz- szatérni. Jogosnak ítéltük ott a családtervezést. A leendő édesanyák és leeridő gyerme­kek egészségét, munkaképessé­gét. boldog jövendőjét, életét nem veszélyeztető eszközök és a számunkra ugyancsak fontos más családi etikai kérdések számbavételével. Egy személyes vallomást szerettem volna e cikkbe be­levenni, amit hely hiányában most sajnos nem tudok meg­tenni — de amit egy kicsit bá­torításnak is szántam volna azok felé, akik talán sok ví­vódás után döntöttek az álta­lunk most erőteljesen megkér­dőjelezett „megoldás” mel­lett, vagy éppen most mérle­gelik. A gyermek megszületé­sével kapcsolatos sok nehézség­re gondolok. Olyan kicsit „Benjámin Lászlósan” szeret­tem volna megkérdezni, mért féltek „hajóra szállni?” Az „okos” tervezésnél való­ban mindent számba vettek-e? Bár valóban nem könnyű szülőnek lenni, különösen nem a többet is vállalni — a mi szocializmust építő társa­dalmunkban ma közügy a gyermekek és családok jövője. És minél biztosabban, a célo­kat jobban tisztázva és az erő­ket jobban összefogva építjük — mint ahogy napjainkban is tesszük —, annál nagyobb biztonságot, megbecsülést és törődést remélhetünk magunk és mieink számára is. Sok minden, egyébként nyilván ismert tényt szeretnék megemlíteni. De talán csak né­hány igen jelentősét. Államunk világviszonylatban példamuta­tóan hozta létre az anyasági segély rendszerét. Sok sors­társammal együtt hálásan gon­dolunk arra az egészen friss döntésre, amelynek eredmé­nyeképpen megnövekedett a családi pótlék. Sokat jelent ez a napról napra jelentkező szükségletek megoldásában. Az iskolás korú gyermekek ne­veltetéséhez is sok rendszeres és alkalomszerű támogatást biztosít államunk. Bizonyára lesz kihatása a háztartások ki­egyensúlyozottságára az új nyugdíjrendszernek is. — S mint fent érintettem, ma újra fokozottabban fordul társa­dalmunk és államunk figyel­me a családok életét meg­könnyítő beruházásokra. A gyermekes családi élet közösséget erősítő és az egyén­re is (értem alatta a szülőt) visszaható tényezőire itt nincs lehetőség kitérni. De feltétle­nül nagy erőforrás és jő irány­ba ösztönző adottság. Talán mindezeknek és még sok fel nem sorolt lehetőség­nek a számbavétele, ismerte­tése is segítene abban, hogy a sok szempontból megkérdője­lezett megoldás helyett az érintettek az élet, az édesanya és gyermeke élete és egészsége mellett döntsenek. Mezősi György meghatározzák egyházunk to­vábbi útját. D. dr. Ottlyk Ernő püspök a három egyházmegyében az el­múlt esztendő folyamán el­hangzott dolgozatokat bírálta meg. felmutatva az itt-ott je­lentkező hiányosságokat, a helytelen vagy téves irányba vivő jelenségeket. A lelkészek köszönetét Vi- rágh Gyula pesti esperes tol­mácsolta a püspököknek és az ülést megelőző úrvacsoraosz­tást végző D. dr. Ottlyk Ernő püspöknek és dr. Kékén And­rás lelkésznek. ködés Osztálya által rende­zendő nemzetközi konferencia előkészítéséről „Az úton menni kell!* A jövőt tudni kell! Húrom egyházmegye lelkészeinek gyűlése D. PAUL HANSEN LÁTOGATÁSA HAZÁNKBAN A Lutheránus Világszövet- pökkel a hazánkban sorra ke- ség Európai Osztálya titkára, rülő májusi Lutheránus Világ- D. Paul Hansen február 16—19 szövetség Egyházi Együttmű­\ Mi történt az Egmont-palotában? Korántsem, mondhatjuk, hogy bennünket hívőket hidegen hagynak a közgazdaság kérdései. Hogy élünk Isten kegyelmé­ből, — és bárcsak olyan szilárd lenne a hitünk, hogy ezt bát­ran, minden kétség nélkül állíthatnánk. — De az árak es bérek metszőpontjában mindig ott van az ember, a hivő is, aki beoszt, takarékoskodik, ennivalóra, ruházatra, lakásra, kul­túrára stb. Költ. Amíg azonban ez a viszonylagos egyensúly árak és bérek között kialakul, addig elképesztően bonyolult folyamat megy végbe. Számunkra egyre izgatóbb dolog lesz bepillantani abba a kohóba, ahol gazdasági jövendőnk izzik. Ezért ismétel­jük fenti állításunkat: korunk egyik elsődleges érdeklődési te­rülete a közgazdaság. Minden idevágó esemény, hír, értesülés egzisztenciális lehet, kihat ránk, népekre, az egész világra. A KÖZGAZDASÁG, vagy egyszerűbben gazdasági élet nem­csak egyének érdeklődése, közgazdászok feladata. Régen ki­nőtte már kamaszruháját ez a probléma — amikor még egyé­nek világmegváltó utópiákkal lepték meg az emberiséget —, ma ez államok, államapparátusok tudományos munkaterülete. A mai nap eredményét tegnap, a holnapét ma tervezik meg De a dolog még így sem. olyan egyszerű. Mert hiszen a gazda­sági élet fogaskerekei szorosan egymásba vannak csiszolva, s a gépezetbe ha homok kerül, kiszámíthatatlan bajok támad­nak. Aligha képzelhető el napjainkban kis és nagy közösség, tájegység, vagy ország, amelynek gazdálkodása autark lehetne és nem kellene gazdasági életét egy szélesebb integráció ala vetni. így születtek meg a gazdasági közösségek, a KGST, a Közös Piac, a Szabad Piac stb., hogy csak az európai gazda­sági szövetségeket említsük. MAGA A GAZDASÁGI ELET nem tudja elviselni a „kor­látokat, határokat, sorompókat”. Ezen a téren derül ki ez az alapvető igazság, hogy a „világ egy és oszthatatlan”. Minden korlát, sorompó, megszorítás végzetes kihatású lehet. Amiért most tollat fogtam, az az, hogy 1972. január 22-én Brüsszelben másfél éves huzavona után a Közös Piacba (NSZK, Franciaország, Olaszország, Benelux államok) felvet­ték Angliát, Dániát, Norvégiát és Írországot. így a Közös Piac országainak száma tízre bővült, és az érdekelt országok összlakossága több, mint 250 millió. A KÖZÖS PIAC KIÉRTÉKELÉSE szakemberekre tartozik, de néhány szót mi is elmondhatunk róla. Ennek a gazdasági tömörülésnek a gyökerei visszanyúlnak az Európai Szén- és Acélközösség idejére ,és 1957-ben létesítették eddigi formájá­ban. Az egyezmény értelmében• a résztvevő országokban foko­zatosan meg kell szüntetni a vámhatárokat s 1970-től vám­mentes kereskedelmet kell folytatniok egymás között. Ez az előírás „befelé” szól. „Kifelé” viszont a Közös Piac iparkodott meghódítani azokat a piacokat, amelyeket az Egyesült Álla­mok még nem hálózott be. illetőleg számára periférikus jelle­gű volt. így esett a választás Afrikára, Közel-Keletre és Ázsia jelentős térségeire. A MOST ALÁÍRT SZERZŐDÉS még jobban kibővítette a piaci lehetőségeket, hiszen Anglia csatlakozása a brit nemzet­közösség területeinek felkínálását is jelenti. így a kibővült Közös Piac „gazdasági szuperhatalom” lett, noha összterme­lése jelen pillanatban az Egyesült Államok kétharmad részét teszi ki. Viszont egész sor gyengébb tőkés ország felett, de különösen az elmaradott országok felett máris a gazdasági „diktátor” szerepében lép fel. De a Közös Piacnak van egy másik karaktere is. Már meg­alakulásakor elhatározott dolog volt, hogy a NATO gazdasági alapja lesz. Túl tehát a gazdasági szempontokon a Közös Piac politikai és katonai realitásokat takar. Ezért az Egmont-palo- tában aláírt okmány az első pillanatban az európai és ameri­kai diplomácia ajkára fagyasztotta a szót. Az a világ, amely különböző válságokon bukdácsolt keresztül, s amely fájdal­mas gazdasági vajúdással született meg, a tőkés világ szeszé­lyeitől, gazdasági „hadviselésétől” joggal idegenkedik: öröm­mel tud üdvözölni mindenfajta integrációt, amely felszámolja az anarchiát — gazdaságit is —, ha az a haladást, a népek közös jólétét, fejlődését szolgálja, de irtózik az újabb „fron­toktól" — beleértve a gazdaságit is —, ha az kereskedelmi diszkrimináció, „néma hadviselés”, a másik alárendeltségi ál­lapotát célozza. A GAZDASÁGI ÉLET KÉRDÉSEI szorosan életünkhöz, lö­vőnkhöz tartoznak. A hivő ember életét is sorsdöntőén befo­lyásolja. Ezért foglalkoztunk néhány szóban az elmúlt hetek e jelentős eseményével. Dr. Rédey Pál Verseinkről Lapunk jelen és ezt követő számaiban a mai magyar költé­szet remekeiből közlünk verseket. A verseket D. Káldy Zoltán püspök válogatja Garai Gábor: Gyönyörűségem, gyötrelmem, Budapest Kora-reggeli utcák friss zuzmarás varázsa, asztmás öreg buszok nyers fék-csikprdulása, kibuggyant-pezsgő-színű fürdők nyári szeszélye, fő-hivatali lépcsők végtelen meredélye; bundákba varrt gyönyörű nők — kifosztott idegenség —. füstbe és ködbe burkolt nagy téli naplementék, pipacs-szirom szoknyákban kibomló könnyű lányok, villany-sikátorok közt derengő látomások, ~ ez vagy te, s izzító vonzásod el nem ereszt, gyönyörűségem s gyötrelmem, Budapest. Szöknék tőled örökké, — csak innen, innen el! S ha elhagylak — a mérged, a mézed máris visszaperel. S mint csöndes szülőfalumba — mert az nekem nem adatott —, sietek hozzád szorongva: mint változott arculatod?! Akár egy kurta hét alatt is: nem lettél-e idegen” Ö, a vissza-érkezések. zokogó zötyögések Kelenföldi síneken... Ó, Naphegy, gyerekkori bozótok, andalgók a Tabánban. Körúti beteg telefonfülkék a sietség őrült kábulatában —, ez vagy te, és vibráló vonzásod el nem ereszt, gyönyörűségem s gyötrelmem, Budapest. Üj utcák, gyöngy-fehér házak szelíd sora; esőben villamosra várók keserves ostroma; éjjel-nappal jziháló, hűséges gyári gépek; népek, kik hűlt szobákból zsúfolt járdákra lépnek . .. Hidakkal megvasalt gyöngéd s gyilkos Duna... Csavargók hajnala: — hova kallódsz, hova! — Ó, film-sebes jövendő változó ékszere, tékozló napjaim józanító jege, csüggeteg éjeim föl-szító tűz-világa, Te hoztál világra s te dajkálsz a halálba. te szülöm s gyilkosom, vonzásod el nem ereszt, gyönyörűségem s gyötrelmem, Budapest. (A Kossuth-díias és kétszeres József Attíla-rfíjas k€&g „IRAS A FALON” 1969-ben megjelent verskötetéből!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents